Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
1973. szeptember 16. v rfa* Páríélet a vásárosnamélnyi járásban Elvi irányítás — gyakorlati „Csoda44 Eperjeskén Burgonyá-hisérlet rehord eredménnyel \ vAsähosnamEnyi járási párt végrehajtó bizottság a minap megtárgyalta, hogyan érvényesül a párt vezető szerepe a járás gazdasá- gi életében, illetve ezzel kapcsolatban melyek a további feladatok. A témát a Központi Bizottság 1972. novem- bér 14—15-i határozata alapján vitatták meg. Megállapították, hogy a X. kongresszus óta a járás: mezőgazdaságának fejlődése: egyenletes. A tavalyi rekord eredményt idén is elérik, egyes területeken túl is tudják teljesíteni. (Például cukorrépából a tavalyinál 50 ezer mázsával lesz több a termés az idén.) Vannak gondok, de évről évre javul a termelő üzemek párt- és gazdasági vezetésének színvonala. a kommunisták felelősségérzete, munkavégzése. E tényezők meghatározói voltak a gazdaságpolitikai célok elérésének. A termelőszövetkezeti vezetők keresik az újat a szövetkezetek gazdálkodása mind hatékonyabb. úgy minőségben, mint mennyiségben. Folyamatosan javult és javulnak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A termelőszövetkezetek helyes úton járnak: új termeléstechnikai eljárásokat vezetnek be. néhány tsz-ben — például Tárnán. Beregdaró- eon — a takarmány betakarítás teljes gépesítésére törekszenek. Tarpa megkezdte a zártrendszerű kukorica termesztést, elkészítették a rét-legelő korszerű hasznosítására a terveket. Még mindig; gond az emberek állandó foglalkoztatásának megoldása, különösen a nők körében. A JÁRÁS JELENLEGI VE- TÉSSZERIíEZiETE megközelíti a kívánt összetételt. Kevesebb növény féleség nagyobb területen, nagyobb hozammal: ez általában a szövetkezetek céljja. A végrehajtó bizottság e célt helyesnek tekinti, de felhívja a figyelmet a népgazdasági ér- elekekre. , így például arra. hogy nem termeltek annyit a cukorrépából, dohányból, zöldségből, burgonyából, mint amennyire képesek lennének. Ami az ipari tevékenységet illeti, ebben is jelentős a fejlődés. Nemrégiben avatták fel a Vörös Október Férfi Ruhagyár vásárosnaményi üzemét így újabb jelentős üzemmel bővült a járás ipara. S mivel az üzem főleg női munkaerőt foglalkoztat, sokat segít ilyen irányú gondok megoldásában. A kereskedelmi tevékeny- séget az ÁFÉSZ-ek hivatottak megoldani. Munkájuk mértéke és színvonala állandóan javul, azonban a végrehajtó bizottság ennek ellenére a lakosság ellátását nem tekinti megfelelőnek. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a termelő üzemek part- gazdaság: vezetése, dolgozó kollektívái megértették és magukévá tették a X. pártkongresszus, a megyei és a járási pártértekezlet határozataiból eredő feladatokat. AZ ALAPSZERVEZETEK TÖBBSEíGE a problémákat és feladatokat nem általánosságban vizsgálja, hanem konkrétan elemzik azt a saját területükre. A munka gyengéje, hogy saját határozataik végrehajtásának el- lenőrzése nem elég következetes. A pártszervezetek véleményét a gazdasági vezetés igényli, javaslataikat mun- kajakban hasznosítják. Az üzemek többségében a pártvezetés helyesen látja el Teladatát. a gazdasági munka elvi alapon történő\ellenőrzé- sét és irányítását. A gazdasági ‘vezetők általában félévenként számolnak be munkájukról, az üzem tevékenységéről, a pártszervezeteknek illetve az üzemek dolgozóinak. Ezek a beszámolók többségükben jók, konkrétak. A pártszervezetek érzik nagy felelősségüket a járás dolgozói élet- és munkakörülményeinek állandó javításában, a gazdasági célok megvalósításában. Figyelmüket mindinkább a feladatok elemzésére és a végrehajtás ellenőrzésére fordítják. A járás ipara, mező- gazdasága jelentősen fejlődött a kongresszus óta. Javultak a dolgozók életkörülményei Ez volt és lesz a párt célja. És így jelentkezik az egyes emberi sorsokban is a párt munkája. A tanács kisvárdai járási hivatalának elnöke, dr. Jó- zsa István mondta, hogy ami ebben az évben Eperjeskén történt, az valóságos csoda. Burgonya-csoda! Egy burgonya gumó súlya meghaladja az egy kilót. És olyan a termés. amilyent errefelé még soha nem láttak. Pedig a kisvárdai járás mindig is híres volt a burgonyájáról, s az emberek is értették a módját, hogyan kell termeszteni. A szoba dísze leit A kicsiny faluban már' az első találkozásunkkor megerősítik a hírt. De hozzáteszik hogy nem ám egy kilós a legnagyobb, hanem -eléri a kettőt. És hogy minden termelőszövetkezeti tag elvitt ebből a krumpliból haza egy nagy példányt. Betette a vitrinbe, a tiszta szoba dísze lett. Ha a rokonság eljön, hadd lássa, milyen burgonyát tud termelni az eperjeskei ember, meg az itteni föld. — Ilyen hatalmas gumókból össze tudnánk számolni legalább ötvenezret — fogad Gonda Béla, a szövetkezet elnöke. Hozzáteszi, hogy ez már egyáltalában nem csoda, ez már az ember és a technika együttes ereje. Az elnök tavaly még a járási főagronómusi posztot töltötte be. Ide való. s amikor megüresedett az elnöki szék. a tagság visszahívta. Gyenge volt a tsz, rossz adottságú, tenni kellett valamit, hogy a lábára álljon. Gonda Béla azt mondta az alig harminc éves főagronó- musnak, hogy bele kell vágni a nagy kísérletbe. Felmentek a minisztériumba, s kértek vetőmagot a holland fajtából. Kaptak is azzal, hogv öntözni kell és venni kell hozzá gépeket és meg kell tartaniuk a technológiai utasításokat. Kilencszázhatvan forint volt egv mázsa vetőmag, az állam hatszázat adott dotációként, nekik háromszázhatvanba került. És még így sem volt becsülete a kísérletnek. A tagok nagv része nem hilt a sikerben, sok bírálatot kapott a vezetőség. Az elnök azt mondta a főag- ronómusnak és a fiatal szakembereknek: ez°n a kísérleten sok múlik. Ha nem válik be. mindannyian elveszítették a tekintélyüket. Már csak ezért is rgjta kell tartani a szemüket az új burgonyán. Nem hifié el a fiának... Most már megnyugodtak. A kát holland fajta, — a Jaerla és a Desiere — megnyerte a csatát. Méghozzá hatvan holdon. Az előbbi hektáronként 526 mázsát adott (ez több, mint háromszáz mázsa holdanként!) és olyan gumó sem volt ritka, amely elérte az egy kiló kilencvenhat dekát. —- Hitték volna az elmúlt évben? — kérdeztem a kísérletezőktől. A válasz. hogy csak bíztak abban, hogy nagy termés lesz, de ők sem hitték, hogy ilyen. Aki valamikor is termelt burgonyát, az tudja, mit je- lentenek a fenti számok. Olyan rekord ez. amilyenről még csak álmodni sem mertek a járásban, pedig a Tisza árterében mindig is jó volt a burgonyának a föld. Bacsó András főagronómus minden nap ott volt a burgonyánál. Az ültetésnél. a vegyszerezésnél, megnézte a növekedés minden apró jelét, de most utólag bevallja, hogy ezt még ő se hitte volna. Édesapja Rakamazon született. ért a krumplihoz, s nam hitte el a fiának, mi történt Eperjeskén. A főagronómus kocsi iába ülteue az apát, elvitte a földekre, hogy ott lássa a gumókat, meg a bur- gonyakombájnt munka közben. „Isten áldása ez fiam” — szólt az öreg és kért egy gumót, hadd ültesse el jövő tavasszal. Május óta nincs nap, hogy ne lenne látogatója a szövetkezetnek. Csoda hát. hogy az emberek, akik tavaly még nem hittek á kísérletben, ma már büszkén mutatják: „Ezt a krumplit mi termeltük az eperjeskei határban...” Azt sem helyeselték, hogy minek öntözik a burgonyát. Nem éri meg a fáradtságot, a drága vizet. Már tudják, hogy megéri. Az úi fajtákat öntözték és vegyszerezték. Kapát abban nem forgattak. Egv Tca- tasztráüs holdra tizenhárom- ezer ötszáz forintot fordítottak és százezret hozott Hatvan holdon pontosan nyole- száztízezer forintért termeltek és a bevétel hatmillió forint. „Fogadruk mieden mennyiségben! ‘ Röviden ennyi az eperjeskei csoda. Ä/. elnök azt mondja, hogy az érdem a burgonyáé és a tagságé. A Jaeríából elvitte az ipar az utolsó szemet is. Először ott sem ismerték ezt a fajtát s csak két vagonnal kertek. Amikor megkapták, megvizsgálták. a harmadik1 napon megérkezett a szövetkezetbe a táviratuk: „Fogadjuk a burgonyát minden mennyiségben!” Most Budapestre kér burgonyát a ZÖLDÉRT. A szövetkezet azonban vetőgumónak hagyja meg a többit, mert az ötszörös termés, a holnap sikere jobban megéri. Tavasszal már primőrt szállítanak a fogyasztónak: tíz nappal korábban szedhetik, mint a Gült. S ha már itt tartunk, a kísérlet részeként öntözött viszonyok között termesztettek Gülbabát is, s ez holdanként 125 mázsát hozott, ami a korábbiakhoz képest szintén igen jó termés. Mellette a hagyományos — öntözetlen — gül fajta hetven mázsát adott csupán. Nagy kitüntetésnek tartják az eperjeskeiek, hogy búcsújárás van a kis faluban. Azt meg különösen, hogy olyan híres burgonyatermesztő gazdaság, mint a kisvárdai Rákóczi is hozzájuk jött holland vetőgumóért. De jönnek az egész környékről, mert mindenki ilyet akar ültetni. A piros holland kombájn szedi a termést, a Desdere-t, s ámulattal lép:vedeli utána. Két perc. s a szállítószalagon annyi burgonya ment át, hogy megtelt a vontató pótkocsija. A hatvan esztendős tíaíász István bácsi egy bottal igazítja, tisztítja a járatot. Nem emlékszik ennek a termésnek a * felére sem. Elégedetten mondja, hogy a sok rossz után most már ő is megéri a jót. Áros László, aki a espda-maoina nyergében ül, fiatal, garbóban dolgozik, a technikát dicséri természetes hangon. Csak annyit szól, hogy addig egy százhúsz mázsás termésre is azt mondták az emberek, hogy ez csodálatos, nagyszerű. „De mikor mondhatták? Ha tíz évben egyszer...” Még egyszer leírom: Eperjeskén csoda történt. Es ezt a csodát az ember, a gép, a kémia csinálta. Azt mondják az ottaniak, hogy miért ne lelletne megismételni, megsokszorozni ezt a csodát? Magabiztosak, s hozzáteszik, hogy mind a kél. új fajta többet tud annál, mint amennyit idén kihoztak be. tőié. Már készülnek az új termésre. Kétszázhetven libidón! Islállótrágya, zöldirá- gya, műtrágya kell a földnek és vegyszer. S akkor jövőre. meg azután már n°rn lesz abban semmi különös, ha ötszörös termest ad a föld. Az úttörők érdeme Csak ennyi lenne? Azt felelik rá az eperjeskei fezben, hogy igen, csak ennyi. Hozzáteszik, hogy ez a „csak ennyi” felemeli őket és akkor Eperjeskét nem emlege- tik többé a gyenge termőhelyi adottságú gazdaságok között. Jövünk a Tisza árterénél. A gépkocsivezető még most sern akar hinni a szemének. Ismétli, hogy azért ez mégiscsak csoda. A harminc esztendős Bacsó András erre azt feleli, hogy ma még az. De ha a jelenlegi kilencvenezer hektáros terület helyett tizenötezren is megterem az ország burgonyaszükséglete, akkor ez már nem lesz csoda. S hogy ez" megtörténhet már holnap. Három-négy év múlva. És akkor Szabolcs is. meg az ország is ponto-t tehet a burgonyaprobléma végére, Biztos, hogy így lesz. De azért ebben a történelemben helyet érdemelnek az úttörők. Kopka János Villamos mozdonyok Javító, szerelő csarnoka épül a nyíregyházi MÁV fűtőház szomszédságában. (Hammel József felvétele) Gr. Gorin: Rejtett kamera Hétfőn este mindannyiunkat egybehívott az igazgató és azt mondta: „Elvtársak! Holnap, rejtett kamerával jönnek a filmesek”. Mi. természetesen roppant örültünk és megkérdeztük: „Mi is az tulajdonképpen?” Az igazgató felvilágosított: „Ez egy olyan új filmezés! módszer, amikor mit sem tudsz arról, hogy minden mozdulatodat megörökítik, ezért hát . mindenki viselkedjen úgy, mintha semmi sem történne. Hogy. miért filmeznek. egyelőre titok. Talán a Napi Hírekben szerepelünk majd. vagy valanv dokumentum-versenyfilm- beri. Mindegy. A stúdióbó' szerencsére megsúgták a dolgot, ezért erről senkinek egy mukkot se! Tegyenek űgy. mintha nem tudnána’- •semmirő! semmit. Világos?” ' De még mennyire! Egykettőre rendbe szedtük fez áruházat. Kívül-belül minden ragyogott, mint a patikában. Az Halrészleget dugig raktuk konyakkal, friss sügértől kezdve minden volt aminek lennie kell Én a húsrészlegre sajátke- zűleg kiírtam: „Növendékmarha felszeletelve is kapható!” Ezen kívül roma számmal osztályoztam a hú sokat. Szóval készültünk! Másnap aztán egytől-egyi; ucsípve érkeztünk munka • telyünkre, mintha ünner lenne. 'A férfiakon nyakkendő, a nőkön gyönyörű szoknya-blúz. Zina, a pénztárosnő drága francia parfémtól illatozott, habár ez marhaság, mert a filmen ez nem érezhető. Bevágtuk a műmosolyt, úgy néztünk a vevőkre, mint réglátott rokonainkra, és ilyeneket mondtunk: „Parancsoljon”, „Legyen szíves”, „Ha megengedi, segítek”, „Legyen máskor is szerencsénk” és hhez hasonló újdonságokat A vevők persze hámultak mint a borjú az újkapura nem értették, mi történt, míg Zinácska elkottyantotta magát: „Ne tolakodjanak emberek! Viselkedjenek il ledelmesen. Rejtett kamera val filmeznek bennünket!” A jónép azonnal vette a lapot. Már nem nyomaKodtak, nem szidták egymást. Olajozottan ment minden. Dél felé aztán — amikor már majd belerakta) mk a nagy igyekezetbe — rohan be a diri és közli: „Elvtársak! Ne idegeske rek. A stúdió jelentette, a felvétei egyelőre elmarad. Majd ebéd után jönnek a rejtett kamerások”. Csudára megköny- nyebbültünk. Kifújtuk maiunkat. Lazítottunk. Ezzel •úyidejűleg változott a szín: i csemegés újra a régi lett. kolbász és narancs egv helyen, a hal és a fagylalt úgyszintén. De délután újra helyrerázódtunk. A vásárlók, megneszelve a szereplési lehetőséget, elözönlötték a boltot. Valósággal lehorgonyoztak. nehogy kimarad«- janak valamiből. Egy termetes asszonyság például odáig merészkedett, hogy megkérdezte tőlem. „Milyen leveshúst ajánlanék neki?” Majd ajánlanék én neked valamit, gondoltam, de tekintettel a rejtett kamerára, töprengő arcot vágva közöltem: „Vigye ezt a nagy velős csontot, sok benne az ami- nosav”. Munka után aztán újra rohant be a diri, ' s közölte: „Csengettek a stúdióból, délután sem volt felvétel, majd holnap.” Majd megütött a guta. De mit tehettünk? Másnap kezdődött minden élőiről. Ünneplőben álltunk be a pultok mögé. izzadtunk, kidög- löttünk, de kisült: a kamerások ma sem jöttek. Azt hittük leszakad a menny! Zinocska például szünet nélkül vihogott, mint aki nem normális. Röviden: így kínlódtunk öt napon át, mikor a diri jelentette: a rejtett felvételből serrtmi sem lesz, mivel a rendőrségtől megtudta, hogy átvertek minket. Rajtunk kívül még nagyáruház és étterem várt unok között a rejtett kamerára. Azok még rózsákat is raktak az asztalra! Fellélegeztünk és bosszankodtunk. Hát szabad így rászedni a becsületes dolgozót? Zina hisztérikusan sikította: „Koronatanúként vallomást akarok tenni a csirkefogók ellen, ha bírósági tárgyalásra kerül sor!” ...Én mindezek ellenére nagy megelégedéssel vettem tudomásul a történteket, mert a rejtett cécó kapcsán legalább rászántam magam a fogcsináltatásra, s ezután már új műfogsorral mérhetem a marhapacalt. Fordította: Baraté Rózán*
