Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

i '«Ma!

KELet-MÄGYATtÖWS^ÄS — VASÁRNAPI MRLLSfEffF

W73. atigtiszfus S,

Sz. Lukács Imre:

A harmadik kívánság

A legdrágább hangszer

A szombathelyi anyanyelvi konferenciáról

Az én jó tündérem mindig is az édesanyám volt. Látogathatott bennünket a legnagyobb szegénység, simogatás, jó szó. néhány krajcár mindig jutott nekem. Valahányszor rágondolok, jó érzéssel telik meg a szívem.

Akkoriban gyógyult meg. Elfelejtettem a betegségemet én is, teljesült két kívánságom. A harmadik hiányzott; a legszebb karácsonyfa. Nem dicsekedhettem sohasem a decemberekkel.

Szaporán írtam a leveleket, kiszakítottam a füzetemből, megcímeztem a Jézuská- eak, összehajtogattam és beledobtam a piros ládába. Nem jött rá üzenet.

— Jól megírtad?

— Jól. El is küldtem.

Dugdostam a filléreket. Rossz harisnya- szárba csomóztam, s be a sifon alá. Hét végén anyám kezembe nyomta a pénzt, szaladhattam díanaért. A maradékot összegyűjtöttem. Közel járt már a karácsony, két pengőre beváltottam. Apám meglátta.

— Jó sorod van.

— Dianát hordok érte.

Ismertem a boltosokat. Közel esett hoz- fcánk Sajtosék üzlete. Valahányszor behyi- tottam, csengő szólalt meg fejem felett. Kinéztem az ajándékot is.

Az iskolában sokat hazudtam. A mi házunk volt a legkülönb, apámnak aranyórára futotta, sok-sok könyvre, de annyira, el se fért a szobában. Nagyotmondásból — elsők közé jutottam.

Akkor kaptuk a szünetet. A Malmosék Ha nevetett.

— Megvan a fám. Este láttam.

— Az enyém nagyobb — hazudtam.

— Nem hiszem.

— Akkor is nagyobb. Be se fér a házba.

Vele tartottam. Átszaladtunk a piactéren, a kövesúton. Topogtam a konyhában, lekaptam fejemről a kucsmát. A szobában

tisztaság, szép bútorok, az ablaknál hatalmas fenyőfa.

— Estére dfszítj tik.

Kicsit fent hordta az orrát. Egyszer Bsszevesztünk. Óra alatt telefirkálta a füzetemet. Művészi rajzokat készített, nagybetűkkel írta: HŰJE. Meghúztam a haját. A tanító úr észrevette.

— Tartsd a tenyeredet!

El se pityeredtem. A nádpálca eltörött. A tenyerem másnapra megdagadt.

Meleg lett a nagykabátra. Kigombolni ee mertem, nem hogy levetni. Alatta hordtam anyám elhasznált bekecsét. Elől-hátul biggyeszkedtek a foltok.

— Te mindig hazudoL

— Nem hazudok.

— A fa se igaz. Nincs olyan nagy karácsony iád.

— Van, majd megmutatom. Apám hozta.

Csak szerettem volna.

Délután megálltam a Sajtosék üzleténél. Markomban szorítottam a két pengőt, kezemet zsebre dugtam. A gyertyákat néztem. Szép díszek mosolyogtak, csalogattak.

Csengő szólt, rebbent a kopott függöny,

kilépett az öreg.

— Mi kell?

— Dísz. Az mennyi?... A másik?

Leszedegette, a pultra rakosgatta. Szép

Borjában. Csillogtak, villogtak a szürke délutánban.

— Veszel?

— Nem.

— Akkor minek nézed?

— Ilyet szeretnék.

— Dianát viszel?

— Azt se.

Fábián Gyula bácsi üzletét is szerettem. Sok petróleumot haza kannáztam onnan. Hajthattam a mákdarálót, megizzadt az ingem. Mindig így szólt:

— Mit viszel, bikfic?

Soroltam, ő meg rakta, adogatta. Hitelre.

Voltak a boltban. Közel furakodtam, Szemem-szám kinyílott, sárga, kék, fehér pa- pírú szaloncukrok.

— Adjak bikfic?

— Most nem kérek.

Kisurrantam.

Dóczi néni trafikja felvidított. Kincses- bánya volt. Irkák, ceruzák, színesek, képeslapok garmadája, semmi se hiányzott. Hányszor arra kerültem az iskolából, megálltam a kirakatnál. Örömre vált bennem.

Sietve nyitottam az ajtót. Letettem minden pénzemet.

• — Ezért mindért kérek.

Radírgumot, ceruzát, színest, füzetfedő

papírt, tollhegyet, füzetet, tintát kaptam. Alig győztem hazavinni.

Sötétedett. Anyám ült a kemencénél. Asztalra borítottam a kincsestáram, összecsapta a kezét:

— Mind a Jézus hozta?

— Hogyisne. Vettem.

Megjött apám. Üres marékkal. Senki se

EZólt. A kanapén gubbasztottam.

— Nem akartátok, hogy karácsonyfám légyen.

Sokáig szipogtam. Anyám közel hajolt:

— A Jézuska, meg a Jóisten is mi vagyunk. Szegény istennek születtünk.

— Mindig ezt mondod.

— Jóra fordul, meglásd.

— Legyen karácsonyfám.

Eszembe jutott a templomkert, ahol hatalmas fenyőfák nőttek.

— A harangozó ismer. Ad fát.

— Tőle kérjünk?

— Biztosan ad.

Szaladtam. A Selyemkútnál már kipirult az arcom, szaporán szedtem a levegőt. Ahogy közeledtem, elbátortalanodtam. Nem Is ismer.

Szóltak a harangok. Mire a piactérre ér. tem, elhallgattak. Felszaladtam a lépcsőkön. A kisajtónál találkoztunk.

— Beteg a kistestvérem és nincsen karácsonyfája — mondtam.

— Az nagy baj.

— Itt vannak fák.

Nem mozdult. Jövögettek a templomba. Feketében, prémes kabátokban. Pihent már az este. Vártam. A harangozó nem szólt.

— Hordók vizet a kútról maguknak — vált sírásra a hangom.

— Na hiszen . ..

Hatalmas alsó ágat fűrészelt.

— El se bírod.

— Viszem én.

Csak húzni tudtam a kocsiúton. Meglátszott a nyoma.

Anyám a boltnál várt. Kis zacskót szorongatott. Elámult:

— Mihez kezdel ezzel a fával?

Húztuk. Pihentünk. Nem sokan jártak

már az utcán. Ablakok világoltak.

— Felállítjuk? — kérdeztem apámat.

— Bajosan.

Fejszét vett elő. A ház oldalához támasztotta a fát, magasabbra ért a nádtetőnél. Kettévágta. A gerendához erősítette, a hegyét meg a falhoz zsineggel. Úgy csüngött a szobában.

— Igazán szép — szólt anyám —f felöltöztetjük.

Mi mindent talált ki. Kettétörte a kockacukrokat és belecsavargatta krepp-papírba. Cérnával kötözte az ágakra. Gyertyacsonkok kerültek elő a sifon aljából. Papírból virágokat vágott, s teleszórta a fenyőt. Szép volt.

— Majd elfelejtettem, dió is van.

Hozta örömmel. Felrakta a színeseket,

ceruzákat, még a radírgumit is. Aztán dobozt vett a ruhák alól. Addig sohasem láttam. Fehér, csillogó koszorút őrizgetett benne. Letépte a gyöngyöket, hosszú cérnaszálakra fűzte.

— Mit csinálsz?

— Csillagokat. Ezek lesznek a csillagok.

Lángolt az arcom. Nem díszítettem a

fát, csak csodáltam. Ez volt a legszebb fenyőm. A kanapéra húzódtam és nem tudtam a szememet levenni róla.

— Ezt mégse kellene.

Anyám mit sem törődött már a szavakkal. A gyöngyös koszorúból számtalan kis dísz született, a fehér fonálból meg angyalhaj.

Ültünk a sötétben. Anyám keze végigjárt az arcomon, fejemen.

— Minden kívánságom teljesült — mondtam.

— Szegényeknek is lehet karácsonya.

Hirtelen lángralobbant a papír. Végigfutott a fán. Mire apám leverte, eloltotta, fekete lett minden. A csillagokból kormos, szutykos golyócskák maradtak. Lepotyogtak a szoba földjére.

Sírni se tudtam. Anyám derekához

nyomtam a fejem.

Sokára mondtam:

— A hazudásért kaptam.

Töredelmesen bevallottam a beteg testvérkét, a kitalált aranyórát, a sok-sok nem- létező könyvet, a süteményt, mindent az égvilágon. Lassan-lassan eleredt a könnyem.

— Ne sírj, fiam. Ilyen hazugság nem bűn a szegénynél.

Máig is hiszem, hogy igaza volt

Űj filmek képernyőn

Augusztus filmműsora kellemes szórakozást ígér a tv-nézőknek. Ebben a hónapban indul Országutak címmel egy új ötrészes NDK-filmsorozat, amelynek eseményei a második világháború előtt kezdődnek, a fasiszták által megszállt Lengyelországban folytatódnak, majd bemutatják egy NDK- beli falu háború utáni első évtizedének fontosabb fejezeteit. A Kozincev-sorozatban a Hamlet és a Don Quijote után egy ugyancsak klasszikusszámba menő alkotást vetítenek, a Shakespeare-dráma nyomán készült Lear királyt. Magyarországon megjelent és közkedvelt regény Harper Lee műve, a Ne bántsátok a feketerigót. Ennek a filmváltozatát ugyancsak a következő hetekben láthatjuk Gregory Peckkel a főszerepben.

A könnyebb szórakozás híveinek szerez örömet a „Papa, mama, ő, meg én” sorozat két újabb folytatása a „Papa, mama, a feleségem, meg én” valamint a „Feleségem, a fiam, meg én” című francia produkció. A Favorit című francia komédiában ismét láthatjuk Fernand Graveyt és Jean Richardót.

Uj epizóddal jelentkezik augusztusban az Arsene Lupin-sorozat. Címe: A zöld szemű lány. NSZK-operáfilm a Bajazzók. A gyerekeknek bizonyára örömet szerez áz „Adj pacsit, pajti!” című kalandos szovjet

produkció. _ .... _ „

A kísérleti 2-es műsoron vetítik a Gyilkoljuk meg Vivaldit! című angol tv-játékot, amely négy emberről szól, akik megpróbálnak saját erkölcsi normáik szerint élni.

Azonban az így elnyert „szabadság” ellenére is sorsuk a boldogtalanság. A film főszerepét a kitűnő angol színésznő, Glenda Jackson alakítja. Ugyancsak Itt kerül képernyőre a Nápoly, a nap városa című olasz dokumentumfilm a festői olasz tájról. Az Exkluzív című NSZK bűnügyi történet egy tökéletesnek látszó rablási terv csődjéről szóL

Az idei anyanyelvi konferenciának talán még nagyobb a visszhangja, mint az előzőnek, amelyet 1970-ben tartottak. Úgy látszik, a dolog lényegének, értelmének társadalmi méretű felismeréséhez szükség volt erre a három évre. Külföldön élő magyarok ezreinek képviselői jöttek el Szombathelyre, hogy ápolják kapcsolataikat az óhazával, Magyarországgal; találkozzanak tudományának, irodalmának, művészetének küldötteivel és elvigyék a hírét: milyen ma a haza, milyen üzenetet küld az anyanyelv. Elviszik — egyéb hasznos űtravalók között — a tenderen túlra, Európa sok országába, Ausztráliába, Afrikába, távoli tájakra, mindenhová, ahol magyarok élnek.

„Az öt világrészben szétszórt magyarság összetartozásának tudata oly becses kincs, arneíyet minden magyar, kinek lelkében még nem neműit el az anyanyelv csengése, nem halványodott el a közös történelmi műit emléke, féltékenyen és aggódva őriz énjének legbelsőbb rejteké- ben..

Bárczi Géza nyelvészprofesszornak, az

első — Budapesten és Debrecenben megrendezett — anyanyelvi konferencia fővédnökének megnyitó beszédéből idéztünk. BarcZi Géza mellett akkor — akárcsak a mostani alkalommal — költők, írók, tudósok, közéleti emberek, egyházi férfiak vállalták a védnök szerepét ezen az igen fontos, a küföldön élő magyarság anyanyelvi műveltségének jövője szempontjából sorsdöntőnek tekinthető tanácskozáson.

Nagyon röviden és nagyon egyszerűen: arról van szó, hogy ezer és ezer magyar szülőktől született gyermek ne felejtsen el magyarul beszélni. Ha beilleszkedett is új hazája közösségébe, ha megtanulta is a nyelvet, amelynek közege körülveszi, ismerje, ápolja eredeti hazája nyelvét, kultúráját is.

A Magyarok Világszövetsége kezdemé- nyezte ezt a találkozót. Fontos és súlyos okok késztették erre. Tapasztalatok, vizsgálódások során — európai országokban, az Egyesült Államokban — derült ki, hogy a kivándoroltak, külföldre szakadtak, a hazájukat elhagyottak gyermekei közül igen sokan (túlnyomó töűbségben) felejteni kezdik a magyar nyelvet. Otthon, családi körben, családi asztalnál, ismerősök és sorstársak között még beszélik ugyan — de mind hibásabban és gyengébben. S az „első nemzedék” is felejt. Beilleszkedni kíván az idegen nyelvi környezetbe és előfordul, hogy hosszú ideig el sem hagyja a száját magyar szó. Olvas, ír és ért magyarul, de nem beszél, vagy alig, s nyelvi kultúrája sorvad, szakadozik. Mind kevesebbet tud átadni az utódoknak.

Ezen az állapoton kíván változtatni az anyanyelvi konferenciák sora — s két konHa a beszédünkben különböző mássalhangzók kerülnek egymás mellé, gyakran előfordul az, hogy az egyik mássalhangzónak, vagy mind a kettőnek a kiejtése megváltozik. A mássalhangzók egymásra gyakorolt hatása törvényszerűen érvényesül, a különböző formáit mássalhangzó-törvényeknek nevezzük. A szép és helyes magyar beszédnek egyik jellemzője az, hogy ezek a hahg- törvények érvényesülnek. Ezek teszik lehetővé a beszéd sima, zökkenőmentes lefolyását. Hä például a szabadság és a dobtam szókat valaki úgy akarja kiejteni, ahogy leírja, az első szóban a d, a másodikban a b hang után egy pillanatra meg kell állnia a beszédben, hogy a beszélőszervek átállhassanak az s, illetve a t ejtésére, tehát zökkenő áll elő a beszéifcen. E szavak sima és a hangtörvényeknek megfelelő ejtése: szabateág vagy szabaccság, doptam. Az írásban azonban ragaszkodunk a szabadság és dobtam formához, az úgynevezett szóelemző írásmódhoz, ugyanis csak így tudjuk érzékeltetni azt, hogy az első szó a szabad, a második pedig a dob toldalékolt alakja.

A mássalhangzó-törvények közül a legfontosabb, a beszédben és az írásban a legproblematikusabb a hasonulás és az összeolvadás. Most csak a hasonulásról akarok röviden beszélni. A hasonulásban úgy küszöböli ki a nyelv a két egymást követő különböző mássalhangzó ejtéséből adódó zökkenőt, hogy az egyik mássalhangzó egy vagy minden képzési mozzanat szerint hasonlítja magéhoz a másikat. Az előbbi a részleges hasonulás, csak a kiejtésben érvényesül, az írásban nem, az utóbbi a teljes hasonulás, a kiejtésben mindig érvényesül, néhány típusa az írásban is.

Az adhat, nézhet, vasgyár, kapdos szavakban a két egymás mellé kerülő mássalhangzó zöngésség szempontjából különbözik egymástól: az adhat-ban a d zöngés, a h zöngétlen, a nézhet-ben a z zöngés, a h zöngétlen, a vasgyáriban az s zöngétlen, a gy zöngés, a fcapdos-ban a p zöngétlen, a d zöngés. A két mássalhangzó ellentétét a nyelv úgy Oldja fel, hogy a második helyen álló mássalhangzó az előtte állót zöngésség, szerint honosítja magához. Tehát e szavak helyes ejtése: öthat, nészhet, vazsgyár, kabdos.

ferencia között az elvégzett nyelvművelő, kultúraterjesztő munka.

Az óhaza, erejéhez és lehetőségeihez mérten, az elszakadtak segítségére siet. Elsősorban a gyermekeikre gondol. Nem szeretné, hogy ajkukon elnémuljon a magyar szó, hogy ne legyen többé közük szülőhazájukhoz, apáik szülőhazájának — kultúrájához.

Tankönyveket, meséskönyveket küld a gyermekeknek. Olyan könyveket, amelyek felkeltik — vagy ébren tartják — érdeklődésüket az anyanyelv iránt. Teli rajzos ábrákkal, szellemes képekkel, versekkel, mondó- kákkal, játékos nyelvi feladványokkal. Ezek még a felnőttek érdeklődését is felkeltik. A konferencia részvevői elmondották: szívesen veszik elő esténként a könyvet, hogy megmutassák a gyerekeknek (akik angolul, németül, spanyolul, vagy franciául beszélnek), s hogy ők maguk is gyönyörködjenek benne. Felidézik emlékeiket, gyermekkorukat, az először hallott magyar szavakat. Dalokat és játékokat. S ahogy forgatják a könyvet, mind erőteljesebben tér vissza az eliram- lott idő. (Ahogy egyikük megfogalmazta: mind erőteljesebben és mind fájdalmasabban, hiszen „nappal angolul beszélünk, de éjszaka, magányunkban, rég használt anyanyelvűnkön álmodunk.”)

A konferencia részvevői — lapszerkesztők, tanárok, tolmácsok, írók, költők, tudó- sok, s más foglalkozású külföldi magyarok — valamennyien megértették, hogy mit kínál Magyarország. Nyelvet, Irodalmat, kultúrát — a múltat és a folyamatosságot. A „magyar nyelvű álmok” bátor folytatását, mondhatnánk. A szülőhaza nem akar sorsokba, életekbe beavatkozni. Kínálja, amit tud és amit a külföldön élő magyarok szívesen, szeretettel fogadnak: önmagát, a fel- szabadulás után újjáteremtett kultúrájával, szellemi értékeivel, kincseivel. S hogy ez mennyire nem kevés, azt a két anyanyelvi konferencia között érkezett levelek, javaslatok, reagálások és észrevételek mutatják.

A külföldön élő magyarok megértettefi a hívást.

Eljöttek Magyarországra — az idén Szombathelyre —, hogy felfogják a szülőföld üzenetét.

Hasznos útravalót visznek magukkal.

Élményeket, találkozások emlékeit — és

könyveket. Könyveket. amelyék segítenek fenntartani messzi tájakon a magyar kultúra, a magyar nyelv élményét, folyamatosságát. Amelyek tudósítanak a mai, az új Magyarországról. Amelyekből a kint születettek, kint serdülők felidézhetik, megtanulhatják a nyelvet.

Ápolhatják azt a hangszert, amely minden hangszerek között a legértékesebb és a legdrágább: az anyanyelvet.

T. i

Az írásban azonban a fenti forma a helye«. E szavak általában toldalékos vagy összetett szók. A probléma szótő és a toldalék, illetve az összetétel határán van. Leírásuk előtt tehát mindig idézzük fel a szótő és a toldalék, illetve az előtag és az utótag írásképét: ad+hat, néz+het, vas+gyár, kap+ dos. így nem tévedhetünk.

A felsorolt szók a részleges hasonulásra példák. A hangtörvényt a kiejtésben érvényre kell juttatnunk. Ne akarjuk tehát ezeket a szavakat betű dkerint ejteni!

A teljes hasonulásban az egyik mássalhangzó a másikat teljesen hasonlítja magához. Ha mássalhangzóra végződő névszóhoz a -val, -vei és a -vá, -vé határozóragokat tesszük, a névszó utolsó mássalhangzója a rag kezdő v-jét hasonlítja magához: a víz-j- vá és az asztal+val az írásban is, a kiejtésben is vízzé, asztallal. Az az, ez, mutató névmásokhoz járuló mássalhangzóval kezdődő toldalékok kezdő hangja viszont a z-t hasonltja magához. Tehát az az+től, ez+től, az+ból, ez+ből szavak az írásban is, az ejtésben is: attól, ettől, abból, ebből. Az -s, -sz, -z, _dz végű igék utolsó mássalhangzója a j-vel kezdődő személyragokat és a felszólító mód j jelét hasonltja magához: az ás-f ja, játsz+ja, övez+jen, edz+je szók ^ írásban és ejtésben egyaránt: ássa, játssza,

övezzen, eddze. Más szavakban a teljes hasonulás csak az ejtésben jön létre, az másban azonban pontosan feltüntetjük a szótőt és a toldalékot: a bátyja, atyja, anyja, hagyjátok, lehunyja, váljon, balra, község, egészség szavaknak ez a helyes írásmódja, a helyes ejtésük azonban a következő: báttyá, annya, attya, haggyátok, lehúnnya, vájjon, bárrá, kösség és egésség.

Befejezésül hadd hívjam fel a figyelmet a h végű szavainkra. Ezek nagyobb részében a h-t a szó végén nem ejtjük. Tehát a méh, juh, cseh, düh, pléh szavak ejtése: mé, ju, őse, dü, plé. E szók .val, .vei, .vá, -vé rágós alakjukban nincsen hasonulás. Rágós alakjukat így írjuk: méhvel, juhval, méhvé, juhvá, stb. A helyes ejtésükben ilyenkor sincs h: tehát mével, juval, mévé, juvá, stb. A potroh és a doh szavak h-ját azonban ejtjük, ezért a -val és a -vá rágós alakjuk írásban is, ejtésben is: potrohhal,

dohhal.

Bachát László

Nyelvi sarok

Másképpen ejtjük, másképpen írjuk