Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-26 / 199. szám

w «Mir SfCtfí-SfiCríARÖRSZAg VASÁRNAP! OTELLEktET Wfi. m-§m&a » ÍF&XW* 7M&: ^^^voz>ifc R TRjv/rfís Iff! TECHNIKA !SS Tudomány ^ TECHNIKA M Tudomány HO TECHNIKA ü Tudomány MAGYARÁZAT — Higgye el tanító néni, hogy még óvodában sem tudtam megválni tőle! GYERMEKLOGIKA Úszó garázsok Lengyelországból A világ hajógyártásában egyre szembetű­Inőbb jelenség a fokozottan specializált ha­I jók építése. Ezek már nemcsak meghatáro­zott árufajták szállítására, hanem konkrétan meghatározott útvonalakra is készülnek. I A lengyel hajógyártás is lépést tart a vi­lágszerte jelentkező tendenciákkal. Ezt pél­dázza többek között a nagy tonnatartalmú hajók építésébe való bekapcsolódás (a lengyel .hajóépítők már megkezdték az első 100 000 tonnás hajó építését, s a tervekben ennél na­gyobb hajóegységek is szerepelnek). S az | egyik legújabb példa: a gépkocsiszállító ha- j jók építésének megkezdése. í JELSZÓ: A GAZDASÁGOSSÁG — Tudod, meg kell azért izzadni, hogy jó legyen az ember a nőknél™ DÉLELŐTTI ELŐADÁSON lesz! — Hű srácok, ebből osztályfőnöki intő SZEMREHÁNYÁS Gépkocsit, helyesebben gépkocsikat per­sze mindennemű hajón lehet szállítani, csak­hogy a hajó helykihasználása, a be- és ki­rakás ideje és még több más mutatószám „nem bírja ki” a közgazdász kritikáját. Ezért megkezdték a kizárólag autószállításra szol­gáló hajók építését és üzemeltetését, közgaz­dasági szempontból azonban ezek is távol állnak az eszményképtől, mivel a visszafelé vezető úton nehéz biztosítani ugyanilyen szál­lítmányt. Köztudomású, hogy a gépkocsikat például Európából Afrikába szállítják, vissza­felé azonban az „autóshajónak” üresen kell jönnie. Ebben a helyzetben érdekes kezdeménye­zéssel lépett fel a lengyelországi „Párizsi Kommün Hajógyár”, amely megkezdte a gép­kocsi- és ércszállító hajók építését. A svéd megrendelésre készülő hajókat 1973—1974 fo­lyamán szállítják le. A hajók rövid jellemzé­séhez hozzátartozik, hogy a Lengyelországban 'eddig gyártott, 51500 tonna hordképességű standard-tömegáruszállító hajók módosított változatáról van szó. A hajóknak külön fe­délzete lesz a gépjárművek számára, a gyors íbe- és kirakodást megfelelő lejárórámpák és oldalkapuk biztosítják. A probléma alapvető fontosságú, hiszen elég végiggondolni, hány gépkocsinak kell átáhaladnia a rámpákon és oldalkapukon. A hajó rakodóterében és fedél­zetein összesen körülbelül 3500 Volkswagen típusú személyautó kaphat helyet ÚJFAJTA MEGOLDÁSOK A hajók rendeltetése egész sor igen bo­nyolult megoldás alkalmazását tette szüksé­gessé. Különösen nagy gondot fordítottak a megfelelő szellőzésre és tűzbiztonságra. Az ilyen célt szolgáló berendezések jelentősége itt igen nagy, hiszen a szállított gépkocsik üzemanyagtartálya nem lesz üres. ( A gépkocsikat eléggé magas felépítmé­nyekben helyezik el, s ezért lényeges kérdés ; volt a kormányház olyan elhelyezése, amely [ megfelelő látási viszonyokat biztosít a hajó kormányzásánál. A kormányház a farfelépít­mény lakórészén elhelyezett torony csúcsán kapott helyet Mint már említettük, a gdyniai hajógyár­ban épülő hajók a gépkocsikkal egyidőben vagy azoktól függetlenül ércet is szállíthat­nak. A svéd megrendelő előzetes tervei sze­rint a hajók az alábbi útvonalakon, a követ­kező séma szerint fognak üzemelni: Európá­ból Észak-Amerikába személygépkocsik szál­lítása, majd Dél-Amerikából Japánba ércszál­lítás, végül Japánból Európába személyautó­szállítás. Az „úszó garázsok” tehát egyben tömegáruszállí tó-haj ók is lesznek: Japánba például ércet szállítanak (amely a gépkocsi- gyártásnak is alapanyaga), onnan pedig sze­mélyautókat Európába. — Azért a Balaton mellett nem volt ilyen szigorú hozzám!... IDEÄLCSERE — Szakítunk Jocó! Mától Kovács »ők, mert ő jó fej matekból™ mellé Hátrál a sivatag... A sivatagok meghódításával kapcsolatos problémákkal foglalkozott nemrégiben az üz- begisztáni Buharában rendezett tudományos konferencia. A közép-ázsiai szovjet köztársa­ságok már nem kis tapasztalatot szereztek a hatalmas közép-ázsiai sivatagok meghódításá­ban és vízellátásában. Az ország legforróbb éghajlatú vidékén 1918-ban rakták le a me­zőgazdasági termelés gyors fejlesztésének 'alapjait — egy Lenin-dekrétum alapján. A , szovjet kormány akkoriban 50 millió rubelt * folyósított az aszályos földek öntözésére, va- J lamint csatornák és gátak építésére. Napja- »inkban a közép-ázsiai köztársaságok földjeit ‘keresztül szeli a világ leghosszabb mestersé­ges folyója, a 950 kilométer hosszú Kara- kum-csatorna. A jövőben megvalósítják azt a nagyszabású tervet, amely szerint a bő vizű szibériai folyókat visszafordítják Közép-Ázsia felé. Az utóbbi években csaknem a kétszere­sére növekedett az ottani vetésterület. A most folyó ötéves terv alatt további több százezer hektár öntözött földet vonnak be a termelés­be Közép-Ázsiában. A tudomány kétirányú utcája AMIKOR TAVASSZAL az amerikai űr­hajózás központjában jártam, vendéglátó há­zigazdáim megmutattak egy tantermet, ahol a könyvespolcokon csupa cirillbetűs könyv, oktatási segédlet sorakozott. „Az idők jele — mondották — az orosz nyelv az amerikai űr­hajóskiképzés új kötelező tantárgya.” Ehhez hozzá lehet tenni a „másik oldalt”, a szovjet űrhajósok angolul tanulnak. Amikor egy-két hónappal ezelőtt két szovjet űrhajós, Vlagyimir Salalov vezérőrnagy és Alekszej Jeliszejev az Egyesült Államokban járt, az újságíróknak feltűnt: alig volt szükség tol­mácsra, általában jól elboldogultak angol tu­dásukkal. Satalovot és Jeliszejevet egyébként húsz űrszakértő kollégájuk kísérte el, s a de­legációt Konsztantin Busujev professzor ve­zette. A küldöttség a houstoni Johnson- űrku­tatási központban az első nemzetek közötti űr­vállalkozásról tárgyalt, megállapítva, mi szük­séges ahhoz, hogy az 1975 nyarán megvaló­sulhasson. Két év múlva nyáron, a világűr­ben, 220 kilométer magasban a szovjet, s az amerikai asztronauták összekapcsolnak egy Szojuz és egy Apollo típusú űrhajót, s át­mennek egymás űrhajójába, ahol közösen vé­geznek kísérleteket. Busujev professzor elmondotta nekünk, milyen bonyolult feladatokat kell addig meg­oldani. Először is meg kell szervezni a nem­zeti irányítóközpontokat. A közös kísérlet egész időszakában mindegyik űrhajót saját nemzeti irányítóközpontja vezérli, de — a szükségletnek megfelelően — az irányítóköz­pontban a másik ország űrszakértői is jelen lehetnek. Másodszor, ki kell cserélni az Apollo és Szojuz műszaki rajzait, hogy Ho­ustonban felállíthassák a Szojuz, a szovjet Csillagvárosban pedig az Apolló gyakorló mo­delljét. Harmadszor: szabványosítani kell bi­zonyos berendezéseket, elsősorban azokat, amelyek a „dokkolást”, az összekapcsolást szolgálják... MAR \'/, ELSŐ SZAKASZBAN tapasztal­ni lehetett a szakmai megbecsülés és az együttműködés szellemének kialakulását az űrhajósok között. Ez kiváltképpen az első szovjet—amerikai űrvállalkozás személyzetére vonatkozik: a résztvevőket és a „tartalékokat” is már mindkét fél kijelölte. Rendszeressé váltak a kölcsönös utazások: mint Moszkvá­ban a közelmúlt napokban közölték, szeptem­berre a műszaki kérdésekről folytatott ta­pasztalatcserére, s e kérdések megoldására amerikai űrhajóskü)döttség érkezik a Szov­jetunióba. Ugyanez az építő szellem hatja át a ki­bontakozó tudományos együttműködést más területeken is: a folyamatot, amely szorosan összefügg a szovjet—amerikai politikai kap­csolatok normalizálásával, különösen meggyor­sította Leonyid Brezsnyevnek az idén nyáron tett amerikai látogatása. Akkor elhatározták — a többi között — a kulturális csere fejlesz­tését, a mezőgazdasági együttműködést, meg­állapodást írtak alá a közlekedési és oceano­gráfiai kutatásról, valamint az atomenergia békés felhasználásáról. A washingtoni tár­gyalásokon jelen lévő szovjet és amerikai szakemberek egyetértettek abban, hogy mind­egyik megállapodás „kétirányú utcát” testesít meg, nem pedig „egyirányú forgalmat": mű­szóval mindkét fél csak nyerhet az együttmű­ködésből. Ott voltam a Fehér Házban, amikor az Egyesült Államok atomenergia-bizottságá­nak elnöknője ismertette a világsajtó képvi­selőivel az atomenergia békés felhasználásáról szóló egyezményt: „Együttműködésünk egyik fő célja termonukleáris bemutató reaktorok létrehozása. A legnagyobb érdeklődéssel is­merkedünk azzal, amit a szovjet tudósok Moszkvában, Leningrádban, Kijevben ezen a téren elértek. Ök régebben foglalkoznak ez­zel a kérdéssel, mint mi” — mondotta az el­nöknő. (Valóban így van: Kurcsatov, a szov­jet atombomba és atomenergetika atyja, va­lósággal megszállottja volt élete utolsó évei­ben a termonukleáris reaktorok tervezésének: pedig akkor még azok voltak többségben, akik nem hittek benne, hogy e feladat száz éven belül technikailag megvalósítható.) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN egyéb­ként érdekes.volt megfigyelni, hogy a kezdődő kooperáció eszméje olyanok gondolkodását is megváltoztatta, akik éveken át a hidegháború nyomvonalán haladtak. Itt van például Teller Ede, a magyar származású atomtudós, akinek vezető szerepe volt az Egyesült Államok nuk­leáris ütőerejének létrehozásában. Tellernek sok más kollégájától, például az ugyancsak magyar származású Szilárd Leótól eltérően sohasem voltak „lelkiismereti konfliktusai". Helyeselte az atombomba ledobását Hirosi­mára és Nagaszakira, helyeselte az „atomzsa­rolást” és kivívta azt a címet, amivel egy amerikai publicista illette: „A hidegháború minta tudósa”. S most Teller is letérni készül a régi ösvényről: a közelmúltban arról nyi­latkozott, hogy meg kell gyorsítani az atom- együttműködést a Szovjetunióval. „Ha meg- oldjuk az atomenergia békés felhasználását, akkor nagy hálával adózhatunk szovjet kol­légáinknak”. A nyilatkozat érthető feltűnést keltett. Teller1 soha korábban nem foglalt pozitívan állást a szovjet—amerikai tudományos együtt­működés mellett. Változnak az idők... Ezek a változó idők szinte hónapról hó­napra a kooperáció új lehetőségeit tárják feL Szovjet és amerikai óceánkutatók együtt vizs­gálják a Csendes-óceán körzetében a mate­matikai pontosságú időjárás-előrejelzés lehető­ségeit. Megkezdődött a rákkutatás összehan­golása, s egy amerikai professzor — James Holland — Moszkvában ezt mondotta: „Mind a két ország orvosai arra gondolnak, hogy kórtermeinkben betegek fekszenek, akik re­ménykedve várják tőlünk a segítséget. És a betegek jogosan számítanak arra, hogy segít­séget kapnak. Ez a gondolat hatja át az or­vosokat Amerikában és a Szovjetunióban egy­aránt”. AZ A TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖ­DÉS, amely a hetvenes esztendők csúcstalál­kozói nyomán bontakozik ki, nemcsak két nagy országot szolgál, hanem a világ minden országát: az egész emberiséget. Részlegesen koordinálva a világ két legkomolyabb „tudo­mányos nagyhatalmának” szellemi potenciál­ját. békés, humanista célok gyorsabb megva­lósítását teszi lehetővé. Vajfla Péter KÉRÉSZI REJTVÉNY ve Nyolc, még működő vulkán ne- jzerepel rejtvényünkben. Az ország. illetve a sziget .nevét megadjuk. A nyolc vulkán nevét kell beküldeni. VÍZSZINTES: 1. Idióta, agyalágyult (—6. Ez a vulkán a Rudolf-tó mellett van Afrikában. 11. Atom. 12. Ló­bíztatás. 14. Vezérkari főnök volt az első világháború alatt. 15. ízesít. 16. Kínai hosszmérték. 17. Ez a vulkán Indonéziában száz­negyven éve 1833. augusztus 27-én tört ki és 36 000 emberéletet kö­vetelt. 18. Szolmizáeiós hang. 20. Illetve, röviden. 21. Tömitő, egy­nemű betűi. 23. Megszólítás. 26. Szoboralakzat. 28. Megverik a csecsemőt. 30. Benne van a kor­ban (—’). 32. Ókori nép. 33. Drá­gái (11=1). 34. Egyes labdajáté­kokban csinálja ezt a játékos. 36. Tűzálló anyag. 37. A Lipári szigeteken van ez a vulkán, ál­landóan működik. 38. Tantétel (—’). 40. Esély, közismert fran­cia szóval, fonetikusan. 43. M- mel az eleién: habarcs. 44. Nap­szak. 46. Tréfás kabarédal (—’). 48. Kínai költő, festő (Vej, 699— 759). 49. Ezen állnak a boros­hordók a pincében. 51. Trós be­tűi. 52. Cselekvést kifejező szó. 53. Közepén omlik. 55. Kettőzve: édesség. 57. Névelővel ez a vul­kán Dél-Amerikában az Andok­ban van. 58. SB. 59. Svájci kan­ton. 61. Ecset-ben van! 62. AKE. 63. Fa a tápláléka. 64. Bársony­hoz hasonló pamutanyag. 65. Ve­gyi elemmel kevert. FÜGGŐLEGES : 1. Ez a vulkán a Hawaii szige­teken van. 2. Király franciául. 3. Fonetikus mássalhangzó. 4. Heves fővárosából való. 5. A nyelvét használta! 6. Csavargó angolul (tramp). 7. A ballagási énekben van ez a két szó. 8. Fél­eszű!!! 9. Rejtjelkulcs. 10. El­különít. 13. Pest megyei község. 14. Roham, támadás az egykori osztrák—magyar hadseregben. 19. Petőfi ..Pál ura”. 22. Biliárdozás­nál használt eszköz. 24. RLD. 25. Megállapodást nem tart be. 27. Festékanyag, vegyi kémlőszer 28. Az Oc, latinai. 29. 4 részes eset rövidítése a latinban. 31. Árnyékolás a rajzon. 33. Égéstermék. 35. Néma „társ”. 36. Vészjel. 38. Vissza: női ének­hang. 39. Ez a vulkán Szicíliában van. 41. Tűzhely falusiasán. 42. ZLI. 43. Névelővel, ez a vulkán Olaszországban van. 44. Történe­te. 45. Bács-Kiskun megyei köz­ség. 47. Ez a vulkán az új-zé- landi övezetben az Antarktiszon van. 49. Lengyel királyok neve volt. 50. Fizetett taps, francia eredetű szó. 52. Régi űrmérték. 54. Ezzel is tippelnek a totón. 56. Papírra vet-e? 58. Mondat ré­sze. 60. IL. 63. Sorvégekl zőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Augusztus 12-i rejtvénypályáza­tunk helyes megfejtése: Mester­séges radioaktivitást. Megszervez­te a nemzetközi békemozgalmat. Nyertesek: Horváth Katalin Szántó József, Téglási Mária,- Tóth Imréné, Török József nyír­egyházi, Kiss Gyuláné kántorjá- nosi, Kovács Gyuláné komorói, Szalai Margit^ mátészalkai. Vitá­lis Erzsébet ófehértói és Varjasi Béla tyukodi kedves rejtvényfej- tőink. A megfejtéseket Mg ken bekűktead. szeptember A nye*eménytső»yvefeet fOrOM»Qk poetáa A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents