Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-03 / 180. szám

1. otdai kELET-MAGYARORSZÄß 1973. augusztus 1. I Újdonságok 7udományos kutatások *$• Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban Mesterséges jégverés Elverte a jég a határt. Sajnos erre néhány napja volt példa, amikor a kora délutáni órákban a felhősza­kadással együtt nagy sávok­ban jég is hullott. Kukorica, dohány, cukorrépa látta a kárát. A jég a mezőgazdá­ig és a mezőgazdasági szak­emberek rettegett ellensége. Mindenki, aki a mezőgazda­ságban dolgozik, vagy azt ismeri, amikor viharfelhő közeleg, azért sóhaj tozik, hogy csak jég ne legyen. Ezek után kissé meghökken­tő dolog ha leírjuk, hogy nem csak természetes, de mesterséges jégverés is van. A Nyíregyházi Agrotechni­kai Kutatóintézet szakembe­rei ebben az évben fejeznek be egy öt éve tartó kísérlet- sorozatot, amelynek lényege a burgonya mesterséges jég­verése. A kísérletsorozat vezetője és irányítója Bukai József kandidátus erről a szokatlan és érdekes kísérletről a kö­vetkezőket mondta el. A ku­tatók feladata nem csak az, hogy fajtanemesítéssel, új fajták előállításával kísérle­tezzenek, az is, hogy olyan fajták kerüljenek közter­mesztésre, amelyek ellenál- lóak, és gondolni kell arra Is, hogy miként védjék meg a termesztett fajtákat a kár­tevőktől. az elemi csapások­tól. A mesterséges jégverés­nek sokirányú a célja. A tapasztalatokat különböző Intézmények hasznosítják, ezenkívül a mezőgazdasági üzemek is hasznos tanácso­kat kaphatnak. Mint említettük, a burgo­nya mesterséges jégverése 1969-ben, öt évvel ezelőtt kezdődött. Kis parcellákon, közép- és későérésű fajták­kal kísérleteztek. Az érési csoport lényeges, hiszen je­lenleg a hazánkban termesz­tett 19 fajta burgonya há­rom érési csoportba sorolha­tó, korai, közép- és későéré­sű. A korai fajták közé tar­toznak a gülbaba, egy hol­land fajta és a nyírségi ko­rai fajták. A középérési cso­port jellegzetes burgonyái a kisvárdai rózsa, a somogy- gyöngye, a somogysárga, a keszthelyi sárga és keszthe­lyi rózsa, valamint szintén egy holland fajta. A későé­rő burgonyák közül említés­re méltó az aranyalma. Kér­dés, vajon miért a közép- és későérő fajtákkal végeztek kísérletet. Köztudott, hogy a jégverés általában júliusban, augusztus elején okoz I nagy károkat, akkor, amikor a burgonya lombozata bimbó­zásban, virágzásban, vagy közvetlenül a virágzás után van. Ezek után lényegében eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor a kísérlet lényegét leírhatjuk. A mesterséges jégverés, vagy ahogyan Bukai József kandidátus mondta, a keze­lés, három fázisban történt. Bimbózás, virágzás és virág­zás után négy héttel. A mes­terséges jégverésnél nem je­get alkalmaznak, hanem a burgonyaszár roncsolására alkalmas eszközöket. A ron­csolás szintén három erős­ségű. 25 százalékos, 50 szá­zalékos és 100 százalékos. A kutatók a kísérletsorozat ideje alatt megállapították, hogy a burgonyát jégverés­kor á legnagyobb kár a vi­rágzáskor, illetve a bimbó­záskor éri. Kisebb a kárté­tel virágzás után négy hét­tel. Az is lényeges tapaszta­lat, hogy a jégverés nem csak mennyiségi, de minősé­gi károkat is okoz. A minő­ségi kár az. hogy a gumó kisebb, nem fejlődik ki tel­jesen. Magyarországon a burgonyát étkezésre termesz­tik. éppen' ezért étkezési szempontból a gumónagyság lényeges. A kísérletsorozat befejezé­si stádiumában arra is vá­laszt kértünk a kutatótól, hogy ha a jégverést nem is lehet megakadályozni, van-e lehetőség a kártétel enyhí­tésére? A legbiztonságosabb az, ha a mezőgazdasági üze­mek korai burgonyafajtákat termesztenek, de erre csak korlátozott a lehetőség. Ezen kívül arra is törekedni kell, hogy a termesztett burgonya nagy tömegű termést adjon, és a hozam vonatkozásában a közép- és későérésű burgo­nyák igen jelentősek, ezen­kívül arra is tekintettel kell lenni, hogy a fogyasztók bi­zonyos burgonyafajtákat megszerettek, megszoktak, tehát termeszteni kell. Ha a burgonyát mégis jég éri, akkor a terméskiesést a lombtrágyázással még ellen­súlyozhatják. A kutatók karbamidos lombtrágyázást végeztek, s az ezzel kapcso­latos megfigyelés, hogy a jégverés nagyságától, illetve idejétől függően mintegy 15 százalékkal csökkenthető a veszteség. Kisebb jégverés esetén a lombtrágyázást köz­vetlenül a jégverés után kell elvégezni. Ha a burgonya lombozatát 100 százalékos károsodás éri, akkor meg kell várni az újrasarjad- zást, és akkor tanácsos a lombtrágyázást elvégezni. Beszélgettünk arról is, hogy az öt évig tartó kísér­letsorozat szerencsés „esete” volt, hogy a kontrollparcel- lákat soha nem érte termé­szetes jégverés, így a ta­pasztalat a kísérlettel kap­csolatban a lehető legjobb. Érdekes megemlíteni azt is, hogy a mesterséges jégverést nem csak a burgonyánál, de más kultúrnövényeknél is al­kalmazták, illetve alkalmaz­zák. Többek között cukorré­pánál, kukoricánál, papriká­nál, hagymánál. Seres Ernő SZAKKÖNYVTÁRUNK : Növényevő halak „ ... a Természet — amely minden tudás forrása vo­nakodva válaszol, s csak ha a kísérletezés szabatos nyelvén faggatózunk, mond egy-egy halk igen-t, vagy nem-et.” (Selye János) A szerzők: Antalfi Antal és Tőig István úttörő munká­jára — a növényevő halak magyarországi hasznosítására igent mondott a természet. Vizeink halhústermése a_ te­lepítések hatására jelentősen nőtt. Megoldódott a három, hazánkban új halfaj szapo­rítása. Hosszú út vezetett azonban a sikerekig. Ezt az utat, s az elért ered­ményeket írják le a szerzők második kiadásban^ megjele­nő könyvükben. Részletesen, mégsem terjengősen, színes, világos előadásmódban is­mertetik az amur és a két busa honosításának történe­tét, szaporításuk, telepítésük és tartásuk technológiáját. A könyv olyan alapos ismeret- anyagot tartalmaz, hogy a növényevő halak tartásával foglalkozni kívánók szinte minden problémájukra vá­laszt kapnak belőle. Nemcsak a tartó gazdasá­gok szakembereire gondoltak a szerzők, hanem a halat vá­sárolni kívánó fogyasztóknak is tanácsokat adnak a könyv végén közölt receptekkel. A könyv sikerét bizonyítja, hogy az első kiadás viszony­lag rövid idő alatt elfogyott, s közben Nyugat-Németor- szágban és Lengyelországban is kiadták. Az új kiadás az eltelt négy év gyakorlati tapasztalatai alapján kialakult tartástech­nológiával, a szaporítással, valamint az új halfajokon észlelt betegségek és gyógy­kezelésük részletes ismerteté­sével korszerűsödött. VÉDŐRUHA VEGYSZERREL DOLGOZÓ TRAKTOROSOKNAK. A mezőgazdaságban j a nagy hatású vegyszerekkel dolgozó traktorosok sok esetb en vannak mérgezésnek kité­ve. A vegyszerártalmak és a mérgezés kiküszöbölésére a SZOT Munkavédelmi Kutató Intézete levegő-befujásos kámzsát tervezett, amelybe a traktor légkompresszorából szűrő- tartályon keresztül juttatják a friss levegőt. A hatásos védőberendezést a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat monori és budapesti üzeme készíti. (MTI fotó — Fényes Tamás) Abel a növények „orvosai” dolgoznak A Kótaji út jobb oldalán egy modern vonalú téglaé­pület szegélyezi Nyíregyháza várost. A Szabolcs-Szatmár megyei Növényvédő Állo­más új székhelye az épület. Sokan féltették ezt a helyet (okkal, olí nélkül) ettől a „szagos”, zajos vállalattól, ahonnan a különböző nö­vényvédő szérék' tartályok­kal, sűrűn gördülnek ki a gépek. Joggal gyanakodtak így azok, akik a nyolc, tíz év előtti kállósemjéni nö­vényvédő állomást ismerték. De azóta nagyot változott az intézmény profilja. Erről tá­jékoztatta munkatársunkat Keresztély József igazgató és Hoványi Ferenc főmérnök. A laboratóriumoké az elsőség Kállósemjénben volt olyan időszak, amikor közel száz géppel segítették a termelő- szövetkezetek és más terme­lőüzemek növényvédelmét. Az utóbbi években a terme­lőüzemek részére végzett bérmunka a minimálisra csökkent. A megye mezőgaz­dasági üzemeiben 1500 körül van a motoros permetező- gépek száma, míg a növény­védő állomáson mindössze már csak tizennégy gép van. Még ezeknek a számát is csökkentik. Csak néhány nagy teljesítményű, gyorsjá­ratú gép marad meg, sürgős állami karanténfeladatok megoldására. Például, ha va­lahol olyan kártevő lép fel, aminek a megfékezésére, fel­számolására hatóságilag is közbe kell lépni, akkor oda — a tűzoltók módjára — ki­vonulnak a nagy kapacitású gépek. Tehát a korábban is­meretes bérmunkára nem rendezkedett be az állomás, nem csorgatják végig órán­ként a város útjait a kelle­metlen szagú védekezősze­rekkel. A dolgozók megoszlása is jelzi a változást. Míg koráb­lógiájának kidolgozását, az üzemek helyszíni segítését jelölte meg. Ez a munka sokrétű. Az állomás növény- védelmi felügyelői a helyszí­nen folytatnak vizsgálatokat, ellenőrzéseket, hivatalból és felkeresésre is. Észrevétele­iket az adott üzemekkel és a megyei állomással közük. A helyszínen tanácsot adnak a megelőzésre, valamint a fellépett kártevők elleni vé­dekezés módjára. A termő- területen biztosan fel nem ismerhető kár-, és kórképe­ket laboratóriumi vizsgálatra továbbítják a felügyelők. A fő feladat Az állomás laboratóriuma­iban a napokban is vizsgál­nak olyan lehullott téli al­mákat, aminek a pontos kór­okozóját a rajta léVő gom­bák mesterséges kitenyészté­se után tudják csak megál­lapítani. Végigjárva a la­boratóriumokat láttunk folto­sán beszáradt kérgű oltványo­kat, különböző gyümölcsö­ket, károsított leveleket, zöldbabot, dohányleveleket. Több milliós értékű gépek, felszerelések segítik a „nö­vényorvosok” munkáját, hogy minél gyorsabban, pon­tosabban megállapíthassák a kár okát és előírhassák a védekezési eljárást. Külön karanténlaborató­riummal is rendelkézik az állomás. Itt egyik nagy mun­ka most a raktári kártevők figyelése, kártételeik mérté­kének megállapítása. A régi és a szükségraktárakban, ahol a tökéletes fertőtlení­tést nem tudják megoldani, igen nagy károkat okoznak a raktári kártevők — állapí­tották meg ebben a labora­tóriumban. — Erre a kárté­telre jobban oda kellene fi­gyelni, hiszen a már nagy költséggel megtermelt kész­termék megy tönkre. Első­sorban több gondot kellene fordítani megfelelő raktárak építésére. A prognózisok készítése Az előrejelzések fő bázi­sai a megye különböző pontjain lévő megfigyelő he­lyek, azok rendszeresen be-« küldött adatai. Ezek és a helyszíni tapasztalatok, vala­mint a termelőüzemek jel­zései alapján születnek a prognózisok. Rendszeres írásbeli előrejelzéseket ad ki az állomás a néhány napon belül várható konkrét veszé­lyekre (például almamoly, peronoszpóra, stb. megjele­nése). Hosszabb távú prog­nózisokat is készítenek (ve­tési bagoly pille, cserebogár várható megjelenése, stb.), aminek alapján éves véde­kezési terveket készíthetnek a termelőüzemek. Téli tan­folyamokon, szabadföldi be­mutatókon a nyári vegetáci­ós időben szintén a szakmai tudást gyarapítják a hatáso­sabb növényvédelmet segí­tik. Egy cikkben nehéz felso­rolni is, hogy mennyi min­dennel foglalkozik az állo­más. Feladata például az en­gedélyezés előtt lévő nö­vényvédő szerek kísérleti al­kalmazása. Az engedélye­zettek utóhatásának vizsgá­lata. Ellenőrzik a már érté­kesítésre szánt gyümölcsök szermaradvány-mennyisé- gét. Ezt a piacokon és a fel­vásárló vállalatoknál végzik. A termesztés és környezetvé­delem érdekében vizsgálják a talajba és vizekbe kerülő védekezőszerek bomlását, megmaradt mennyiségét. Kötelességük minden ex­portba kerülő gyümölcsöt, növényt ellenőrizni. Feladata az állomásnak a szaporító­anyagok, a csemetekertek növényegészségügyi ellenőr­zése is. Cs. B. VÉDEKEZZÜNK a levélpirosító almalpvélteiü ellen / Az utóbbi hetekben gyak­ran megfigyelhettük Sza­bolcs-Szatmár megyében, hogy almafáink egyes he­lyeken úgy néztek ki — kü­lönösen a koronacsúcsi ré­sze — mintha piros palást­tal lettek volna betakarva. A fenti kárképet a levélpi­rosító almalevéltetű okozta (Dysaphis devecta Walk). A megtámadott levelek a főérrel párhuzamosan erősen besodródnak és élénkpiros színt öltenek. A torzulást, il. lelve elszíneződést még . má­sik négy — Dysaphis — faj is okozhat. A károsított le­velek júliusban elszáradnak és lehullanak. A nőstények júliusban a kéregrepedé­sekbe rakják tojásaikat. A közönséges levélpirosító almalevéltetű a rokonfajok­tól eltérően egygazdás, tehát az egész fejlődése és szapo­rodási menete az almater­mésű gazdanövényen zajlik le. Rendkívül veszélyes kár­tevő, több éven át ismétlő­dő erős fertőzés és lomb­veszteség következtében idős teripő almafák is elpusztul­hatnak. Mi okozta e kárte­vő hirtelen elszaporodását? A nagyüzemekben, s azok hagyományos középmagas törzsű ültetvényeiben az ott alkalmazott növényvédő gé­pek (Kertitox, Rapidtox) ventillátorai nem tudták a korona legfelső részeire (8— 12 m) eljuttatni a megfelelő mennyiségű permetlevet, így a fenti részeken nem kép­ződhetett filmszerű permet- lébevonat. Egyes üzemek úgy segítettek magukon, hogy kézi szórópisztollyal |i tókezelést (felülkezelést) végeztek. A szórópisztolyból kilövelődő permetlésugarat vékony, de nagy erejű sugár­ban juttatták ki. Házikertekben egyesek egyáltalán nem védekeztek, vagy csak triklórfon (Ditri- fon 50 WP, Fiiból E) tartal­mú készítményeket alkal­maztak, melyek főleg rágó- szájszervü kártevők (ameri­kai fehér szövőlepke, ara­szoló hernyók) ellen jók. A triklórfon tartalmú készít­mények egyoldalú alkalma­zása lehetővé tette a hasznos paraziták elpusztításával a levéltetvek túlszaporodását. S végül, de nem utolsósor­ban meg keli emlékezni a kártevők számára kedvező időjárási feltételekről is, hi­szen a párás meleg időjárás igen kedvező a levéltetvek elszaporodásához. Megállapíthatjuk tehát a következő évekre tanulságul, hogy fel kell készülnünk a közönséges levélpirosító al­malevéltetű károsítására é« csak a megfelelő hatóanyag- rotációval védekezhetünk ellene eredményesen. Jó hatású készítmények­nek mutatkoztak csak nagy­üzemekben az Ultracid 40 WP (40 % metildation) 0,1 %-ban, a Wofatox Spritz- pulver (18 % metilparation) 0,2—0,3 %-ban, házikertek­ben is a Bi 58 EC (36 % di- metoát) 0.1 %-ban, a Safí- don 40 WP (40 % prolate) 0,25 %-ban. A permetezések során a munka, és balesetvédelmi óvó rendszabályokat szigo­rúan tartsuk be! Széles Csaba adjunktus mg. főiskola, Nyíregyháza A jövő gförögvlinaiyéje ban a fizikai állomány több­szöröse volt a szelleminek, ma már a 115 főből 50 fő a fizikai dolgozó, akiknek a száma tovább csökken. Az állomáson 22 szakmérnök, 14 szaktechnikus és 6 laboráns dolgozik, a többi szellemi dolgozó könyvelő és admi­nisztrátor. A tényleges, szán­tóföldön végzett növényvédő • munka helyett a laboratóri­umok, a magasfokú szakkép­zettséget kívánó vizsgálatok, elemzések jelentik a munka gerincét. Az állomás igazgatója egyik fő feladatuknak a me­gye növényvédelmi techno­időszerű a hazai görög­dinnye-termesztés felújítása, mivel leromlottak, gazdaság­talanok a köztermesztésben lévő fajták, s változott a fo­gyasztók igénye is. A jövő fajtája a korai érésű, kis- gyümölcsű görögdinnye. A fajtaváltáshoz, a választék bővítéséhez Kecskeméten, a Zöldségtermesztési Kutató In­tézetben nemesítik az új hib­rideket. Innen került közter­mesztésbe a kecskeméti pi­ros húsú és még jó néhány kisgyümölcsű görögdinnye­fajta — az intézet tenyész- kertjében számos új, kedve­ző tulajdonságokkal rendel­kező hibrid érleli termését. A korábbi nemesítések egyike, a „korai hibrid II” a fajtajelölt üzemi termesz­tésben vizsgázott az idén az ország legnagyobb dinnyeter­melő gazdaságában a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet­ben. Mire a hagyományos fajták piacképesek az új hibrid termése már leérett. Gyümölcse 1,5—2 kilogram­mos, húsa piros, s rendkívül vékony a héja. A dinnyét a szakemberek alkalmasnak találják a fajtaváltásra. Az intézet jelöltjei közül jó né­hány rendelkezik hasonló tu­lajdonságokkal. Az intézet­ben megkezdték az új faj­ták magszaporítását.

Next

/
Thumbnails
Contents