Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-24 / 197. szám
t973, MftJSTÍt« 2Í. R*ß|j|^"ÄAGy ASORSZ^ G *. t/m IEGYZETEK 1. Szervezéssel, egyszerűbben ÉRDEKES FELMÉRÉST KÉSZÍTETTEK egy országos nagyvállalat mérnökei pár évvel ezelőtt. Az egyik anyag útját végigkísérték a raktártól a készre gyártásig, hogy az anyagmozgatás esetleges hibáit felfedjék. A folyamatot lerajzolták, amiből szinte első látásra kitűnt, mely részmunkáknál tesz meg a több tonnás mennyiség túl hosszú utat — ezzel hátráltatva a gyorsabb termelést — de ugyanekkor már látták a megoldást is. A körülményes felmérés így megérte a befektetett energiát. Átszervezéssel jelentős emberi és gépi többletmunkát takarítottak meg. Az említett példát azóta sem sok vállalat követte, de az bizonyos, hogy manapság egyre gyakrabban kerül napirendre a vállalaton belüli anyagmozgatás. Ez a gyakorlatban minduntalan felhívja magára a figyelmet, néha a legegyszerűbb formában is. Ha elromlik egy műszak villástargoncája, vagy éppen a vezetője beteg és a nagy súlyú anyag szállításra vár, ha csak 20—30 méterre is. Két ember nem tudja a vállára kapni, de még megmozdítani sem. Ezért legjobb a biztosra menni és a munkahelyek kialakítását, a gépek beállítását a munkafolyamatok sorrendjébe rakni, hogy a belső szállítás a minimálisra csökkenjen. A HAJTÓMŰVEK ÉS FESTŐBERENDEZÉSEK nyíregyházi gyárában is keresik az utat a jobb megoldásra. A termelés ideje alatt is többször átszervezik a csarnokokat, költöztetik azokat a gépeket, melyeket nem kell alapozni. A gyakorlati tapasztalatok, az esetleges profilváltozások miatt többször meg kell változtatniuk egy- egy csarnok vagy műhely eredeti berendezését. Például, termelés közben derült ki. hogy az anyagraktár távol esik az első munkaütemtől. és így fáradságos, sok időbe kerül az anyag szállítása. Ezen úgy tudnak segíteni — egyelőre a terveit készítették el —, hogy a kisebb daraboló gépeket, fűrészeket a raktár közvetlen közelébe teszik. A két fő profil, a festőbe rendezések és a konveyorok készítése mellett több, kisebb termék gyártásával is foglalkoztak. A kisebbek felszámolását, ' megszüntetését fokozatosan végzik. Hátráltatta a gazdaságos termelést, hogy mindkét csarnokban gyártottak konveyorokat. így több problémát okozott a dolgozók irányítása, a nagy pontosságot igénylő alkatrészek elkészítése és összeszerelése. Most már egy csarnokba került a konveyor, a műhelyek átköltöztetése megérte a fáradságot. A KORSZERŰ SZÁLLÍTÓESZKÖZÖKET — a kétpá- lyás nehéz- és könnyű konveyorokat — ma már alapos gyártási technológiával készítik. A dolgozók már nem idegenkednek a munkaigényes eszközök gyártásától. A belső szállítás megkönnyítésével, a pontos és folyamatos anyagellátással munkájuk egyszerűbbé vált. B. J. 2. Másfajta távolság TÖBBSZÖR BESZÉLGETTEM MÁR a mátészalkai üzemek gazdasági vezetőivel. Majdnem mindig s mindenütt elhangzó panasz volt, hogy a munkások a. környék húsz, vagy harminc községéből járnak be, és utaztatásuk, az ehhez szükséges autóbuszok megvásárlása avagy huzamos bérlése bizony sok pénzt visz el a nyereségből. A tényt az említett vezetők, változtathatatlannak ítélték meg, mondván, hogy a város nem jelent elégséges munkaerő-utánpótlási bázist egyre fejlődő iparának. Ez eddig igaz is. A buszok napi útjuk jelentős részét legfeljebb félig kihasználtan teszik meg, hiszen minden gyárnak más vidék a „munkástelepe”, fizetni viszont a majdnem — üresjáratok kilométereiért is kell. Számítógép sem szükségeltetne annak megtervezéséhez: lei melyik övezetben vehetné fel járataira a másik munkásainak egy részét, hogy aztán a partner egy másik övezetben viszonozza a segítséget. E kis nem hivatalos fuvarozó „társulás” hasznaként aztán mindjárt kevesebb autóbuszra lenne szükség. Nem hinnők, hogy az ilyesfajta együttműködésnek akár az említett városban, akár másutt az lenne az akadálya, hogy az üzemek különböző vállalatokhoz, trösztökhöz, tárcákhoz tartoznak, hiszen egy sajátosan helyi, s mindőjüket egyformán érintő gondról van szó. Az egymástól való távolság sem lehet ok, mert a leg- szétszórtabb telepítésű helyen is csak néhány kilométerről van szó. Nagyobb akadály viszont egy másfajta távolság, amely nem mérhető földrajzi léptékkel. AZ IGAZI URBANIZÁLÓDÄSHOZ nem elegendő az emeletes városközpont, az ipar, a feltételekben előírt közmű, kövesút és egyebek puszta léte. Világos ugyan, hogy ezek a legfontosabbak, hiszen a címet, a rangot ezekért adják. Utána azonban egyre fontosabb, hogy a városi szintű-rangú emberi, munkatársi kapcsolatok is kialakuljanak, s ez az, ami már hosszabb időbe telik. Helyes, ha nem várják meg, amíg ez a folyamat magától végbemegy, hanem ahogy lehet, ösztönzik, siettetik. Szálkán például nemrég hozzáláttak az értelmiségi klub szervezéséhez. A cél az, hogy ne csali a véletlen hozza össze a helyi és a fővárosból vagy máshonnan idetelepült vezetőket, szak- embereket. Nemcsak itt, hanem minden, az urbanizáló- dás első szakaszánál tartó váróéiban fontos, hogy fóru- mot kapjanak azok, akik tenni akarnak és tudnak is a kinek-kinek űj, vagy régi szűkebb pátriáért. így ötvöződhet a lokálpatriotizmus az ipar kínálta nagyobb lehetőségekkel, s csakis így válhat immár az egész közösség ügyét előre vivő erővé. AHOL EZ MAR LEZAJLOTT, ott azok a bizonyos buszügyek is könnyebben megoldódnak. A találkozások, a viták emberileg is közelebb hozzák egymáshoz a különböző területeken dolgozókat. Ily módon mindenki jobban megismerkedhet a másik eredményeivel és gondjaival. S nem haszontalan ez sem. mert esetünkben egy új környezetben kell embernek s közösségnek gyökeret kötnie. R. T. J. 3. Kapcsolat A LEVELEKI DÓZSA Termelőszövetkezet és a bakta- lórántházi gimnázium ez év márciusban szocialista szerződést kötött. Különösen hangsúlyt kap ebben a középiskola és a tsz KISZ- szervezetének kapcsolata azzal az igénnyel, hogy mind a gimnázium, mind a szövetkezet hasznárá váljék. Az iskola a gyakorlati munkában, valamint a politikai, kulturális és sportrendezvényeknél ad segítséget. Ifjúsági rendezvényeikre meghívják a szövetkezét fiataljait. A termelőszövetkezet idén a gimnázium diákotthonának építéséhez ad anyagi és kivitelezési támogatást, A baktai középiskola vakációzó diákjai június 20 és augusztus 20 között segítettek a leveleki tsz-nek zöldbabot szedni. Ez idő alatt sátrakban laktak, tanári felügyelet mellett. Ez volt az iskola tanulóinak első gyakorlati segítségadása. A gimnázium tanulói meg- híviák a szövetkezet fiataljait . klubfoglalkozásaikra Közreműködnek a • tsz-ben szakkörök szervezésében, részt vesznek előadások tartásában. Az iskolai fotószakkör fényképfelvételeket készít a leveleki közös gazdaságban végzett munkákról, legjobb dolgozóiról, brigádjairól. jelentősebb eseményeiről S a képeket tablókra rakva helyezik el a tsz híradótábláján. A7 őszi mező- gazdasági munkák idején, a gimnázium az engedélyezett hat, illetve tíz napon át teljes létszámmal vesz részt a szövetkezet almaszüreti munkájában. A tsz-től kapott díjazást közös kirándulásokra, rendezvényekre tartalékolják. A TSZ TÖBBEK KÖZÖTT gondoskodik az ott időző diákok önköltséges áron történő étkeztetéséről. A gimnáziumi fiatalokat esetenként közös kirándulásokra viszi a termelőszövetkezet A gazdaság KISZ-szervezete rendezvényeire ugyancsak meghívja az iskolai szervezet tagjait (AB) Követelmények és kétlakiság ISvírbrlteken Boldogulni laoinap is — Minden centi anyagot meg kell nézni, különben nem élünk meg — emel fel a napfényes udvaron egy háromarasznyi fűrészelt lapot Szucsányi István. — Ez ä görcs kiesik — mutatja —, de a többi részéből még lehet egy tolltartó, lehet vonalzó. Aztán az üzemben kalauzol, Nyírbéltek egyetlen, ipari munkahelyén, a Nyírbátori Faipari Vállalat üzemében. — Százezer mérővessző kell egy hónapban — mondja a munkáról. 99 ...többet is dolgozott4é Ellentét van az üzem két részlege között. A mérővesz- szőt gyártó üzemrészben nagyobb fegyelem mellett, nagyobb figyelemmel — bár fizikailag néha nem olyan megerőltetőén — többet dolgoznak. mint a tanszergyártó részlegnél. Ha más nem, bizonyítja az, hogy akiket időnként áttettek a mérő- vessző gyártáshoz, azok itt többet kerestek. — Ha átjött, többet keresett, de többet is dolgozott — mondja Takács János, a szakszervezeti titkár. — Ott nincs olyan kollektíva, mint itt. Lehet, hogy nem fogják meg úgy őket — vélekedik erről Papp Sára. — Pedig nem nekem csinálja, nem a vállalatnak, mert ha egy dolgozó keres, akkor a vállalat is keres, — folytatja a csoportvezető, Szucsányi István. — De olyan is van, hogy mint a rakéta, megyen munkaidő után kifelé. Van dohánya, krumplija, kukoricája, oda kell dolgozni. Nem azért, mintha elítélnék azt Nyírbélteken. aki a ház körüli, vagy örökölt egy-két hold földön gazdálkodik az ipari munka mellett. De a sorrendiséget mégis meg kell tartani. Az állandó, biztos kenyeret az üzem adja. tehát annyit elvárhat, hogy a munkában először ott álljanak helyt. Majd megtanulja Sokszor nehéz beleszokni a munkába, a jkötött munkarendbe. Csicsószkí Erzsébet például alig egy hónapja van az üzemben. A ringliző- gép mellett ül, a napi ezerötszázas norma helyett még a napi ezer darabnál tart. — Megszokta már, vagy inkább a többiek mondták: csak bírja ki egy darabig, amíg megszokja? — Inkább így — pironkodik. Pedig nincs mit szégyellnie. Egy fiatal lánynak bekerülni az üzembe, ott megszokni a rendet, a naponta sok ezerszer ismétlődő mozdulatokat begyakorolni, nem megy egykönnyen. De meg lehet tanulni ugyanúgy, ahogy a többiek is megtanulták. S aztán otthon, kétezer forintos, vagy annál magasabb havi keresettel már nem is olyan megvetendő az ipari munka, akár a kétmű- szakos termelés sem. Az üzemben brigádnormában dolgoznak. Egy egész csoport keresete attól függ, hogy együttesen mennyit dolgoznak. — Egy-két hétig elmegy, hogy valakire rádolgozzunk — mondja Papp Sára. — De utána már az kell. hogy betanuljon, úgy menjen neki, mint nekünk. Ellentétek helye egyébként is az üzem. A munkások nagyobb részének nincs meg a nyolc általánosa pedig legtöbbjük fiatal, lett volna lehetősége ahhoz, hogy elvégezze. Ám a tanulásra sokszor nincs igény. Látja, hogy így is boldogulhat, jő keresete van, nemhogy szakmunkás-bizonyítvány nem kell, de elég a hat osztály ahhoz, hogy akár brigádvezető legyen. „Szerencsére” régi masinákkal dolgoznak, egyszerű a munka. De mi lesz, ha új gépeket kapnak, ahová jobban kell a tanultabb munkás? Változik az üzem Mert a változás előszele már körűllengi az üzemet. A régi malomépület mellett — ahol most dolgoznak — már áll g modern csarnok, ahová az üzem egy része át fog költözni. Jobbak lesznek az elhelyezési feltételek, masabb lesz a munkaszervezés, változnak majd a követelmények is. — Számolni kell már ma is — mondja Szucsányi István. — Úgy kell vezetni, hogy előre kitűnjön, holnap milyen munka lesz. melyik gépnek kell menni. Ha így igaz ez most. akkor még inkább igaz lesz holnap, amikor az új csarnokban dolgoznak. Idővel pedig új gépeket is fognak venni, akkor — a kihasználás érdekében — még jobban oda kell figyelni a munkára, a termelésre. L- B. A MEZŐGÉP baktalőrántházi gyáregységében Jelentős számú nődolgozót is foglalkoztatnak. Dajka Józsefné betanított munkásként fúrógépen dolgozik és melegvíztároló berendezés alkatrészeit készíti. (Hammel József felvétele) A Fő utca a templomnál kezdődik. A Tiszáig tart. Az utolsó ház a gátőré. Valamikor egy révhez vezetett. Ma kemping van a helyén. Régen poros volt az út. Ma köves. És ez a lényeg. Mert ha jön az ünnep, végigülik. Lócák. Van, ahol kicsi. Két ember ha elfér rajta. Másutt nagyobb. Széket is raknak mellé. Piros plüssel bontottat. Festettet. Meg sámlit. A port csak az autó veri. Meg a csorda este. Az is hamar elül. Nem is por, homok az. A lócán ülni komoly dolog. Ilyenkor feketébe öltözik az asszony. Az ember lajbit húz ma is, meg surcot köt. Mint régen. Az öregebbje. A fiatal csak nézi. Nem csodálja. Nem is ítéli meg. De nézi, értetlenül. A lóca köz- és magánélet. A szó megy, oson. Pár perc, s amit itt tudtak, tudják ott is. Tesznek is hozzá valamit. — Tűz van.i — Tűz van az Ürmösön. — Tűz van az Ürmösön, ég egy kazal szalma. Lócán — Tűz van az Ürmösön, ég egy kazal szalma. De ott a szála is mellette. És a ház. — Ezek a várdai tűzoltók. — De nincs víz a Tiszán. Mennek a csarnokhoz. — A lajtot is készítik. Jönnék a helyiek. Nagy tűz van! Oltják a tüzet. Mennek nézni. Aztán vissza a lócára. Idegenek jönnek. Vendégek valahol. Már mindenki tudja, kinél. És várják: köszön-e. Ha igen, akkor engedékenyebbek. Ha nem, akkor megszólják. A menését. Ruháját. Gyerekét. Haját. Nézését. Mint a tam-tam verte hír előzi meg a járókelőt. Szemek távírója viszi a véleményt. Meg egy intés. Egy átkiáltott szó. Megcsodálják az orvost. Rövid nadrágot hord. Figyelik a hazalátogató Kanadába szakadtat. Bérelt kocsija van. A rendszámokat böngészik. Állami kocsik. A Tiszára mennek. Valaki a kerítést festi. Száz szem előtt. Bontakozik az alkotás. Piros. Aztán a mozaik. Zöld lécek. Fehér hornyok. Más mint a többi. Tűz a délutáni nap. Kalapban ketten a szőlőtőke előtt, öregek. Nézik. Megbeszélik. Dörögni kezd. Az eget nézik. Nem lesz eső. Arról sose jön. Pedig kellene. Nagyon. Már a dinnye is beérett. Mind. Van kásás is már. De tudja a csősz, melyik a jó. — Pista bácsi? — Szólt, hogy váltsuk meg a csőszdinnyét. — Nékem 5 válogatott a reggel. Vittem neki egy deci pálinkát. — Jó kereset neki ez a három hónap. — Megszedem a magját a déli dinnyének. Jó lesz jövőre. Jönnek a tehenek. Sorol- . ják, melyik kié. Nézik a feszülő tőgyeket. Irigykednék. Dicsérnek. Saccolják a litereket. Nyitják a kapukat. Fogy a csorda. Az utca végére két jószág marad. A presszóból zene kzőL „Hull az elsárgult levél”. Az ajtóban gyerekek. Lesnek befelé. Meg egy cigányassaony. Férje hozza ki az üveg bort. Ott isznak. Mérik a fagylaltot. Citrom. Más nincs? Sistereg a kávéfőző gép. Valakit kikísémék. Berúgott. A lócákon megindul a beszéd. Mint ökömyál, úszik utána a szó. Sokasodnak a sétálók. Uj ruhák. Minik. Nadrágok. Jugoszláviából. Nylonszalag a gyerek csurkájában. Hokked- li sarkú cipők. A fejkendős asszonyok nézik. Nagyon megnézik. Megbeszélik. Kezek a kötőn, az ölben. Inas, barna kezek. Visszeres lábakat takar a szoknya. Két- világ méregeti egymást. Kíváncsian. Büszkeséggel. Értetlenül. Fejcsóválva. Sajnálkozva. Nagyapák, unokák, anyák, gyermekek, Sötétedik. A jószágot el kell látni. Itatni kell. Az aprójószágot bezárni. Fogynak a lócákon ülők. Harangoznak. A székeket beviszik. Szúnyogok is érkeznék. Valaki a kutat húzza. Nem akar vizet adni. Gally éleszti a spór tü- zét Melegítik a déli húst. A tűzoltók is elmentek. Valahol tengerit főznék. Végéhez közeleg a vasárnap. Szekrénybe kerül a fekete ruha. Meg a fehér ing. És a sure. A keményített kötő. A fiatalja még benéz a bisztróba. A cukrászdába. Kisétál a folyópartra. Indulnák haza a motorosok. Az autósok. Hűvösöd ik. A házakban folyik tovább a szó. Arról, amit hallottak. Amit láttak. Amit gondolnak. A másnapra készül a falu, Szedni lehet a fehér almát. A krumpli is beérett. Hajnalban jönnék a munkásbuszok. Órákat húznak csörgőre. Bezárják az ólakat. Elengedik a kutyákat. Megbontják az ágyakat. Hajnalra kell az új erő. Bürget bajos
