Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-23 / 196. szám

f. oldal Kf^tT-MÁGYÁRÖRSZÁÍS T973- augusztus 98. Indokínai jelentésünk Súlyos harcok Dél-Vcetnamban Puccskísérlet Laoszban — Bíróság elé állítják a zendülőket Magyar vezetők iidvöziő távirata Románia felszabadulásának évfordulója alkalmából NICOLAE CEAUSESCU elytársnaU, a Román Kommu­nista Párt főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság ál­lamtanácsa elnökének; ION GHEORGHE MAURER elvtársnak, a Román Szo­cialista Köztársaság minisztertanácsa elnökének Bukarest Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa, a magyar dolgozó nép és a ma­gunk neveben a Román Szocialista Köztársaság felszabadu­lásának 29. évfordulója alkalmából elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek és Románia szocializmust építő dolgozóinak. Magyarország népe nagy érdeklődéssel kíséri Románia dolgozó népének a szocialista társadalom, a népgazdaság fej­lesztése, a kultúra és a tudomány fellendítése érdekében tett erőfeszítéseit, s üdvözli elért eredményeit. Meggyőződésünk, hogy pépeink együttműködése a mar­xizmus—leninizmus, a kölcsönös segítség, a proletár interna­cionalizmus alapján további lehetőséget nyújt országaink kap­csolatainak szélesítéséhez, elmélyítéséhez. Biztosak vagyunk abhap, hogy eredményes, gyümölcsöző együttműködésünk egyben jelentősen hozzájárul az egész szocialista közösség erősítéséhez és a világ békéjéhez. Nagy nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk önöknek és Románia dolgozóinak a szocialista társadalom építésében- , ' RADAR JANOS, a tyfagyar Szocialista Munkáspárt ' Központit Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ, a Mggyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kissinger az új amerikai külügyminiszter PRAVDA Békés egymás mellett élés és osztályharc A Thieu-kormány csapatai kedden 7 és fél órán át tá­madták a felszabadított terü­leteket Dél-Vietnamban a központi fennsíkon. Súlyos harcok folytak Pleiku és Kon- tum körzetében. Duong Van Minh tábor­nok, volt dél-vi&tnami állam­fő szerdán nyilatkozatban támadta Thieu kormányát. Az ismert politikus rámuta­tott arra, hogy a kormány katonai kiadásainak fedezése, a háború folytatása érdeké­ben olyan rendkívüli adókat vet ki, amelyek megnyomo­rítják az ország lakosságát. A laoszi jobboldali puccskí­sérletről szólva annak bu­kását idézte példaként, hogy a békéhez vezető folyamato­kat nem lehet megállítani. Minh tábornok üdvözölte az amerikaiak dél-vietnami katonai jelenlétének felszá­molását és a kambodzsai bombázások abbhagyását. Hangsúlyozta, hogy bár ezek a lépések jelentősen közelebb Vittek a békéhez, Dél-viet- namban még mindig dúlnak a harcok és a Thieu-kormány magatartása egyelőre zsákut­cába juttatta a párizsi meg­állapodás végrehajtásáról fo­lyó tárgyalásokat. Kittikacsorn thaiföldi mi­niszterelnök külön erre a cél­ra összehívott sajtókonferen­cián bejelentette, hogy a szomszédos Lgoszbó] átszö­kött puccsistákat katonai bí­róság elé állítják. A kor­mányfő ezután beismerte, de azonnal sajnálatosnak minő­sítette, hogy a laoszi kor­mány megdöntésének kísérle­te Thaiföldről indult ki. Nem érdemes most azon tűnődni, mit mondott volna Kitttkacsorn, ha a kísérlet si­kerül. Az minden esetre el­képzelhetetlen, hogy egy Thaiföldhöz hasonló ország­ban a kormányfő — és az A nyugati sajtó pekingi diplomáciai forrásokra és a Kínában tartózkodó jijsás- írók jelentéseire hivatkozva arról ír, hogy a kínai fővá­rosban -— a teljes titokzatos­ság légkörében — valamiféle „nagyszabású ülések” zajla­nak. Ezzel kapcsolatban a nyugati sajtóban több talál­gatás látott' napvilágot. A londoni Times például azt állítja, hogy a pekingi veze­tés a KKP X. kongresszusára készülődik. Más lapok sze­rint talán arról van szó, hogy megkísérlik összehívni a nagy népi gyűlést, amely utoljára 1964-ben'ülésezett. Lapjelentések szerint a Pe- kingben ezekben a napokban folyó „titkos előkészítő ülé­sen” több, mint 5 ezren vesz­nek részt, és egyharmaduk katona. Az angol sajtó arról számol be, hogy az országos népi gyűlés épülete előtti te- ref katonaság és a titkos­szolgálat munkatársai veszik körül, az épülethez csak gép- kocsikonvojokat engednek, egyszerű kínaiak nem juthat­nak be a térre. Mint a Reuter hírügynökség jelenti, Peking kívánságára bizonytalan idő- ra elhalasztották több „fon­tos” külföldi, köztük egyesült államokbeli személyiség ko­rábban augusztusra tervezett kínai látogatását. A jelenlegi pekingi helyze­tet elemezve a külföldi sajtó megállapítja, hogy a „kultu­rális forradalom” és az utána következett tömeges „tiszto­gatások” eredményeként a kí­nai politikai porondról eltá­volították a párt- és az álla­mi káderek jelentős részét. Megfigyelők rámutatnak, hogv a pekingi vezetők nap­jainkban egy olvan „kong­resszus” megtartásában érde­keltek. amely lehetővé tenné, hogy a pártszervek — régi el­nevezésük megtartása mellett amerikai nagykövet — ne tudjon valamilyen lényeges készülődésről. De ma már az is biztosnak látszik, hogy ebben az esetben maga Bang­kok is két vasat tartott a tűz­ben, ami az idők változásá­nak jele: Kittikacsorn kabi­netje nern bá'nta volna, ha a laoszi szélsőjobboldali Tha- ohna tábornok által vezetett rohamosapata megszerzi a hatalmat. De hogy ez nem si­került, máris átváltott az en­nek megfelelő hullámhosszra. Az igazság az, hogy rend­kívül veszélyes összeesküvés hiúsult meg egy rendkívül lényeges időpontban. Ha a nártütő generális — a laoszi légierő egykori főnöke — megvalósíthatja tervét, az nemcsak I.aosznak, hanem egész Indokínának, ezzel az egész nemzetközi helyzetnek érezhetően árthatott volna. Laoszt a régi krónikák „a millió elefánt országának" újabbak „a három erő orszá­gának” nevezték. A balolda­lon, a hazafias fronton kívül sokáig valóban egymás mel­lett létezett Nosavan szélső- jobboldali és a jelenlegi kor­mányfő, Souvanna Phouma akkor „semlegesnek” neve­zett blokkja. Azóta Nosavan Thaiföldre menekült, Sou- vanna Phouma jobbra, Washington irányában toló­dott el. A három erőből tehát két erő lett. Ez a kettő — a miniszterelnök csoportja és a Laoszi Hazafias Front — most komoly, ígéretes tárgya­lásokat. folytat az ország jö­vőjéről. Egy Ilyen pillanatban kitö­rő zendülés természetesen sok mindent veszélyeztet. Gyors leverését ezért fogadta osztatlan megkönnyebbülés­sel a laoszi és a nemzetközi közvélemény. — a katonai-bürokrata cso­portosulás diktatúrája megszilárdításának eszközei­vé tegyék. Az AFP pekingi tudósítója úgy véli, hogy a „kongresszust” a maoisták ar­ra is fel akarják használni, hogy nyilvánosan elítéljék „Mao Ce-tung egykor kije­lölt utódját, Lin Piaót”. Ez­zel kapcsolatban a külföldi sajtó felhívja a figyelmet ar­ra, hogy Pekingben kiélező­dött az úgynevezett „balolda­liak" és a Csou En-laj vezet­te „pragmatikusok” közötti harc. Az utóbbi időben a „baloldaliak” újabb propa­gandakampányt indítottak „Mao Ce-tung útmutatásai­nak támogatására” azzal a céllal, hogy megerősítsék a csoport pozícióit és valame­lyest igazolják a „kulturális forradalom” túlkapásait. Nyugati hírügynökségek kínai forrásokra hivatkozva emlékeztetnek a kínai politi­kai helyzet labilitására is. A pekingi lapok beszámolnak arról, hogy az országban „két irányvonal” elkeseredett har­ca folyik. A sajtó szerint a titokzatos­ság és feszültség légköre Pe­kingben arról tanúskodik, hogy a kínai vezetés komoly nehézségekbe ütközik, ame­lyek a maoista politikai irány­vonal általános válságát tük­rözik. A válságból pedig a je­lenlegi kínai vezetés szovjet­ellenes kampány szításában keresi a kiutat. „A kongresz- szus elhalasztásának oka —a párt ielenlegi közoontí bi­zottságában dúló nézeteltérés arról, hogyan lehetne állan­dósítani a jelenlegi rezsimet” — írta a napokban az angol Daily Telegraph című lap, hangsúlyozva, hpgy a nézet- eltérések a kínai vezetésben „olyan szférákat érintenek, mint az ország külpolitikája, gazdasága és védelme”. Nixon elnök a kaliforniai Fehér Házban tartott sajtó­értekezletén bejelentette, hogy William Rogers kül­ügyminiszter lemondott és utódává Henry Kissingeft, az eddigi nemzetbiztonsági fő­tanácsadót nevezte ki. A sze­mélycsere szeptember 3-án Berlinben augusztus- 20— 22 között tartották Bulgária, a Belorusz SZSZK, Csehszlo­vákia, a KNDK, Kuba, Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és az Ukrán SZSZK vezető külügymi­Szerdán, a kora délutáni órákban befejeződött a cseh­szlovák-nyugatnémet tár­gyalások jelenlegi fordulója 22. — Sok nyelven nem beszél, annyi szent, de nem ostoba. Ellenkezőleg. Húsz esztendeig páncélszekrényt nyitogatott, több embert küldött a más világra, mint ahány ujja van a kezén. Mióta az eszét tud­ja. illegálisan él, de egyszer sem bukott le. Pokolian ügyes és ravasz fickó. Ha valaki, ő biztosan megbirkó­zik a feladattal. — Mondjon neki valami kedveset, azután vigye innen a pokolba és jöjjön vissza. Nem vagyok olyan állapot­ban, hogy beszélgessek vele. — A főnök nagyon örül az ismeretségnek és számít rá, hogy minden erejét lat­ba veti a megbízatás telje­sítéséért — mondta Heckert Godzsajevnek. Az ismét el­húzta a száját és meghajolt Schönhausen előtt. Amikpr kimentek. Schön- hausen kikapcsolta a ventil­látort. Nemcsak a hőségtől volt ennyire ingerült. Ma kapta meg a soron következő levelet Berlinből — ismét a lép hatályba. New Yorkban az az ügy­védi iroda, amelynek Rogers 1969-ig tagja volt, ezzel egy­idejűleg közölte, hogy a le­mondott külügyminiszter szeptember 4-től ismét ná­luk folytatja ügyvédi tevé­kenységét. nisztériumi képviselőinek ér­tekezletét. A tanácskozások keretében az ENSZ közgyűlésének kü­szöbönálló 28. ülésszakával kapcsplatos véleménycserére került sor. Az értekezletet szívélyes, baráti légkör jellemezte. és a csehszlovák tárgyaló küldöttség, Jiri Götz külügy­miniszter-helyettes vezetésé­vel visszatért hazájába. szokásos elmarasztalás las­súsága miatt. — Ugyanott dobják át a határon tapasztalta —. no fene, de illő fedőnevet talál­tak ennek a bűnözőnek — ahol Bezrukov átment? — kér­dezte a visszatérő Heckert- től. — Igen. — Ez nem nagyon ésszerű! — Tábornok úr, az átdo­básban egy tapasztalt embe­rünk segédkezik. Azonkívül az orosz oldalon ez a legke­vésbé őrizett terület, ami garantálja a biztonságot. Kü­lönben is úgy vélem, hogy nincs időnk más lehetősé­gét keresni. — Az Mo valóban kevés. Berlin úgy sürget, mint az őrült. Kit akar Tabrizba kül­deni, hogy meggyorsítsa a kö­vetkező ügynökök felkészí­tését? — Gusztáv Becket javas­lom. Tudja— megbízható ember, magunkfajta öreg harcos. — De hiszen alig ismeri a tevékenységünket. A Pravda szerdai száma közölte Fjodor Rizsenko pro­fesszor „Békés egymás mel­lett élés es osztályharc” cí­mű terjedelmes cikkét, ame­lyet az alábbiakban ismerte­tünk. A Szovjetunió és más szo­cialista országok békeoffen- zívájának sikerei áttörték a' hidegháború frontját. A fe­szültség és a háború impe­rialista politikája — mint a nemzetközi problémák meg­oldásának eszköze — nem állta ki a gyakorlat próbáját. A szovjet—amerikai leg­magasabb szintű tárgyalások újabb ragyogó bizonyítékot szolgáltatnak arra, hoay a békés egymás mellett élés el­vei alapján folytatott tárgya­lások útján lehetőség van a vitás kérdések rendezésére, bármilyen bonyolultak le­gyenek is azok a kérdések. Az antikommunista irány­zatú ideológusok állításai szerint a nemzetközi kapcso­latokban bekövetkezett vál­tozásokat az idézte elő. hogy beköszöntött a „technika trónralépésének” korszaka, amelyben fokozatosan elvesz­tik jelentőségüket az államok közötti ideológiai különösé- gek, következésképpen meg­szűnik a különbség a szocia­lista és a kapitalista államok külpolitikája között. „A Szovjetunió és más szociálist^ országok külpoliti­kája szocialista internacio­nalista osztálypolitika volt, ma is az, és az is marad” — hangsúlyozza a Pravda. Lenin bebizonyította, hogy különböző társadalmi gazda­sági rendszerű államok békés egymás mellett élése nemcsak nem mond ellent a forradal­mi folyamat sokoldalú fej­lesztése feladatainak, hanem éppen ellenkezőleg, elősegíti e feladatok megoldását. „A békés egymás mellett élés megfelel' az egész emberiség "éKJekeífíek. ez' áz államók közötti ellentmondások kato­nai Tíiégötdásáitak kommu­nista' alternatívája” — hang­súlyozza Rizsenko cikkében. „Osztályszempontból, tár­sadalmi-politikai szempont­ból — mint a Pravda írja — a békés egymás mellett élés megvalósításának elvei az alábbiakat jelentik: a szocia­lista országok békés feilődé- se feltételeinek biztosítása; az agresszió, az idegen terü­letek elfoglalása és anpektá- lása imperialista politikájá­nak megfékezése; a más or­szágok belügyeibe való impe­rialista beavatkozásnak egye­bek között a nének felszaba­dító harca elnyomásának megakadályozása, vagyis az ellenforradalom imperialista exportjának megakadályozá­sa; annak megakadályozása, — Világos fej excellenciás uram. — Persze, ha az ősz hajára gondol. — Megfelelőbb jelöltet nem tudok javasolni. — No jó, küldje a maga Beckjét. — Schönhausen re­ménytelenül legyintett a ke­zével. — Csak el ne felejtse! Ellenőrizte Kazancev jelen­tését Szerebrjakov öngyil­kosságáról? — Igen, excellenciás uram. A bakui újságokban meg­jelent a közlemény Szerebrja­kov haláláról. Az öngyilkos­ságról természetesen nem ír­tak. — Nem is vártata mást et­től az elpuhult értelmiségi­től. Nem ismertem személye­sen, de az anyagából már éreztem, hogy baj lesz vele. Azt hiszem, a csoportot, ame­lyet Szerebrjakovra akar­tunk bízni, Kazancev irá­nyítása alá kell helyeznünk. Ez az ember kedvező be­nyomást tett rám és jól kiis­meri magát Bakuban. — Tökéletesen igaza van excellenciádnak. Kazancev hogy erőszakot alkalmazza­nak az államok közötti konf­liktusok megoldására.” „A békés egymás mellett élés távolról sem jelenti a Rét társadalmi világrendszer párviadalának megszűnését. A proletariátus és a burzsoá­zia között, a világszocializ­mus és az imperializmus kö­zött folytatódik a harc egé­szen a kommunizmus világ­méretű végső győzelméig.” A kommunisták azonban, arra törekszenek, hogy ez a gaz­daság, a politika és az ide­ológia terén vívott történel­mileg' szükséges harc olyan mederben folyjék, amely nem fenyeget háborúkkal, veszé­lyes konfliktusokkal, ellen­őrzés nélküli fegyverkezési hajszával. A szocializmus ellenségei nem nyugszanak bele az új szocialista társadalom léte­zésének és fejlődésének fé­nyébe. Azon fáradoznak, hogy minden eszközzel aka­dályozzák a szocializmus állá­sainak erősödését. A Szov­jetunió és más szocialista or­szágok harcolva a tartós bé­kéért. nem feledkeznek meg a békével szemben ellensé­ges erőkről, nem tették le a fegyvert. Pártunk felhívja a figyelmet arra, hogy állandó éberségre, felkészültségre van szükség az imperializ­mus agresszív koréi mester­kedéseinek elhárítására. A nemzetközi feszültség enyhülésének viszonyai kö­zött az imperialisták az ide­ológiai diverzióra helyezik a fő tétet. Az antikommunista propaganda a szocialista ál­lamok közösségének megosz­tására, a nacionalista irány­zatoknak, a szocializmus „nemzeti kommunista” vál­tozatainak, „a szocializmus nemzeti modelljeinek” ter­jesztésére irányút A kommunisták nem fél­nek az ideológiai ellenféllel való nyílt küzdelemtől, mivel szilárdan meg vannak győ­ződve eszméik igazságában, győzhetetlenségében. A kom­munisták az eszmék terüle­tén a becsületes verseny hí­vei, de elvi ellenségei a „lélektani hadviselésnek" a népek közötti ellenségeskedés és gyűlölet hirdetésének, a rágalmak és hazugságok nemzetközi színterén való terjesztésének. Az ideológiai harc problé­mái — mutat rá Rizsenko — nem képezhetik az államközi tárgyalások tárgyát. A Szov­jetunió és a szocialista kö­zösség más országai követ­kezetesen védelmezve a tár­sadalmi rendszerek, államok békés egymás mellett élésé­nek elveit, erélyesen vissza­utasítanak mindennemű be­avatkozási kísérletet bel­természetesen nem olyan mü­veit, mint Szerebrjakov, de megfelelő ember a szá­munkra. Tájékoztatom őt az elhatározásról. KITÖRT A HÁBORÚ Szergejev levelet írt Lidá- nak. Még annak idején meg­egyeztek, hogy a lány is igye­kezni fog minél előbb visz- szatérni hazájába. Most Szer­gejev arról biztosította őt, hogy mindent megtesz a probléma megoldásáért, ha Lida sem habozik szándé­kában. Megszólalt a csengő. Szer­gejev felállt, el sem tudta képzelni, ki keresheti a déli órákban. Talán távirat Lidá- tól. Kinyitotta az ajtót. Kuli- jev lépett be. Szergejev behétrált az elő­szobába, csak amikor becsa­pódott az ajtó, akkor lépett Kulijevhez, hogy megölelje őt. ‘ — Mehtyi, valóban te vagy az?! Már azt gondoltam, so­káig nem látjuk egymást. (Folytatjuk A teljes titokzatosság légkörében „Nagyszabású ülések“ Pekingben Külügyi tanácskozás Berlinben NSZK—csehszlovák tárgyalások ügyeikbe. V. fegorov dokumentumregényet Fordította: HAVAS ERVIN A szálak Schönhansen tábornokhoz vezetnek

Next

/
Thumbnails
Contents