Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

1973. augusztus 19. KELET-MAG YARORSZÁG — ÜNNEPI MELLÉKLET * ofaft ^ Zenei napok Nyírbátorban Álomnak is merész volt jó néhány évvel ezelőtt, hogy Nyírbátor előrukkol a zenei na­pok rendezésével. Kézenfekvő volt, hogy az ország élvonalbeli együttesei, zenekarai, kar­mesterei, operaénekesei adnának rangot, vonz­erőt a zenei eseménynek. De milyen garancia van arra, hogy eljönnek, sőt rendszeresen el­jönnek Nyírbátorba? S ha mégis, lesz-e kö­zönség? A háttérben még meghúzódott egy nem is mellékes gond, honnan veszik a pénzt az igen költséges rendezvényekhez? A nyír­bátoriak vállalták a kockázatot, a kudarctól sem féltek, elindították hét évvel ezelőtt a ze­nei napokat. Bebizonyosodott, hogy nagyon is reálisan mérlegelték a lehetőségeket. Abból indultak ki, hogy^ Nyírbátor ugyan nem rendelkezik zenei múlttal, nincs törzsközönsége a komoly zenének, viszont van egy párját ritkító és zenei rendezvényeknek ideális otthont nyújtó műemlék templomuk. Kiváló építészeti megol­dása, akusztikai adottsága, befogadóképessége, környezete valósággal kínálja a hangverse­nyek számára nélkülözhetetlen lehetőségeket. Elsősorban az oratóriumi előadások meg­honosítására kínált gazdag lehetőséget a mű­emléki miliő. Ez is vált a zenei napok jel­lemző műfajává. Van egy már hagyományo­san előadott mű, Kodály Psalmus Hungaricu- sa, amely minden évben rangos művészek tolmácsolásában a zenei napok maradandó és sajátos hangulatú produkcióját alkotja. Bevált az a számítás is. ha a meghívott művészek előadásához kiváló feltételeket te­remtenek, a művészek teljesítményét a közön­ség is honorálja, — nem sok hiányzik a rend­szeres vendégszerepléshez, Nyírbátor meg­kedveléséhez. Alig van olyan neves karmes­ter — Ferencsik Jánossal az élen — aki ne fordult volna meg Nyírbátorban. Nem is egy alkalommal. Neves operaénekesek is min­den évben fellépnek a műemlék templomban rendezett hangversenyeken. Tavaly először Sikerült megkapni Simándi Jánost — mondták a bátoriak. — Annyi megbarátkozott az elő­ször szokatlan pódiummal — a templom szó­székével — hogy kijelentette: amíg csak énekel, mindig szívesen eljön Nyírbátorba. Amíg a zenei napok szignálja, Tinódi dallama hazánk legnagyobb fa harangtornyá­nak kerengőjében felhangzik, sok kulisszák mö­götti erőfeszítésre, fáradozásra van szükség. A rendezés, a szervezés, a lebonyolítás a helyiek vállán nyugszik, de a zenei napok életképes­ségéhez köze van a megyei tanácsi és műve­lődési szerveknek, a Művelődésügyi Minisz­tériumnak, a Népművelési Intézetnek, a Fil­harmóniának, több országos intézménynek is. A napok programját, tartalmi vázát megyei intéző bizottság dolgozza ki, a rendezés, a szervezés, s minden ami a napok esemé­nyeivel kapcsolatos, a helyi művelődési köz­pont dolga. Nem könnyű munka ez, lelemé­nyességet, a helyi igények alapos ismeretét is megkívánja. Koncsek Pál, a művelődési központ igaz­gatója az egyik legizgalmasabb problémát fe­szegette ottjártunkkor. Hogyan lehetne a ze­nei napokat a jelenleginél jobban a helyi kö­zönség zenei nevelésének szolgálatába állíta­ni? A hangversenyek közönségének egy te­kintélyes része ugyanis a környező községek­ből, városokból, a megyeszékhelyről, sőt Deb­recenből és a távolabbi helyekről érkezik Nyírbátorba. Ennek nagyon örülnek, mert eredetileg sem „zárt körű”, csak a helyi em­bereknek szánt rendezvényre gondoltak. De el akarták érni. hogy a mostaninál több nyír­bátori részvevője legyen a zenei napoknak. Ez hosszabb távú feladat, jól tudják. A hangversenyek közönség-utánpótlását azok az általános iskolai, középiskolai és üzemi bér­letesek alkothatják majd, akik egész évben rendszeres látogatói a filharmóniai előadá­soknak. Két éve a helyi gyermekkórus is fel­lép a zenei napokon. Ez egy kis helyi ízt köl­csönöz a hangversenyeknek, a gyermekek nem sajnálják az időt, a próbákat, ha olyan kar­mester dirigálja őket, mint Ferencsik Já­nos. A szülők, rokonok, hozzátartozók, Dará­tok szívesebben elmennek a hangversenyre, ha a gyermeküknek is tapsolhatnak. Sokszor szóba kerül a zenei napokkal kap­csolatban; hogyan bírja el Nyírbátor a tete­mes kiadásokat, a zenei napok költségeit, marad-e pénz a népművelés különböző cél­jaira. Valamikor ötvenezer forinttal indultak, ennyibe került a négy koncert és a vele járó egyéb kiadás. Jelenleg egy-egy évben en­nek az ötszörösét teszi ki a zenei napok ..számlája”. Ezt az összeget a városi tanács költségvetéséből fizetik, melyet erre a célra kapnak. Ez sajnos egyre kevésbé elegendő, mert emelkedtek a művészeti fellépti díjak, nemkevésbé az ellátási, elszállásolási és egyéb költségek. A zenei napok bevétele évenként 30—40 ezer forint, ez a kiadásoknak csak a töredé­két fedezi. A rendezőknek jól kell gazdálkod­niuk, hogy ne csökkenjen a színvonal, a ven- degszereplő művészek ezután is eljöjjenek, s a költségvetést se lépjék túl. Ez azért is gond, mert a napok gazdái tovább akarják színe­síteni a programot. A hangversenyeken kívül a mostaninál gazdagabb, a helyi lakosság na­gyobb tömegeit vonzó rendezvényeken törik a fejüket. Egyik elképzelésük, hogy a főtéren felelevenítenék a régi vásári hagyományokat: a népi mesterségek és népművészek sátraival, ahol nem hiányozna a bábjáték sem. Amilyen kecsegtető az ötlet, annyira nehéz kiszámíta­ni, vajon a látványosság mellett milyen ne­velési haszna lenne egy ilyen vásárnak, ahol nem csalódnak a látogatók és jól járnak, nem fizetnek rá a vásározók sem. Ezt még érlelni akarják... Augusztusban négy napig irányul az ér­deklődés erősen Nyírbátorra, amikor megszó­lal a toronyzene, megkezdődnek a zenei napok, megnyitja kapuját szép kiállításaival a mú­zeum. A négy nap hónapok munkáját sűríti magában. Ám bármilyen sikeresek, népszerű­ek a zenei napok, az utána következők je­lentik az itt élő embereknek a hétköznapo­kat. A várossá vált Nyírbátor a rangos ese­mények hosszú szünetében is mindjobban megteremti sajátos szellemi karakterét. Műve­lődési központja nemcsak a zenei napok szervezője és lebonyolítója. Itt van a megyé­ben az egyetlen — művelődési központ gon­dozásában lévő — művésztelep, állandó mű­teremmel, felnőtt és gyermek részvevőkkel. A pedagógus képzőművészeti stúdióról és a gyer­mek és ifjúsági képzőművészeti szakkörről van szó, amely ma már hozzátartozik Nyír­bátor kulturális életéhez. A moziüzemi vállalat jóvoltából — a mo­zi egyben színházterem is — évenként 6—8 előadással várja a Déryné Színház művészeit. Dédelgetett tervük egy képzőművészeti alko­tóház létesítése, amelyre úgy érzik most nyí­lik kedvező lehetőség. Javítani akarják a klubmunkát, új szint, pezsgést szeretnének a nemrég alakult VIT-klubban. így a zenei napok után is van tartalma- művelődési program a szellemi urbanizáció ban nagykorúsodó Nyírbátorban. Páll Géz Uj képzőművészeti alkotások szépítik Nyíregyházát. A pályaudvar közelében helyez? ték el Vígh Tamás „Petőfi”-portréját. A szo­bor készítőjének fő erénye az elmélytiltség, mely tartalmas változatokat eredményezett eddigi munkásságában. Ezen müve a szelle­miséggel telítődő anatómiát érzékelteti a hal­hatatlan költőből, azt a Petőfit, aki korláto­kat nem tűrő tág szemmel tekint ránk. ..Ki mer Vele farkasszemet nézni?” — kérdezi Ba­bits. A bátor, tiszta, nemes indítékú ember, akivé mindannyian növekedhetünk, — vála­szolja a szobor tömbjének büszke billenése, szigorú tartása. A tanárképző főiskola aulájának oldalfa­lát Blaski János mozaikja díszíti. Blaski a mozaik avatott mestere, melyet a Csepel Au­tógyár művelődési házának és a salgótarjáni művelődési központnak készült murális alko­tása jelez. Mindkét mű a zene közegében érinti az emberi harmónia terebélyesülését, az immár történelmileg szükségtelenné váló kín és szenvedés kiiktatását életünkből. A nyír­egyházi mozaik továbtji eszmei, formai hala­dást jelent Blaski János művészetében. Szí­nes medrekben sirályröpte építi a békességet — e színnel növelt nyár-pompában léleknyí- lást áraszt a hangszerekre bízott zene, a gló­riás ívekben feldereng az intellektuális derű » távlata. Szabolcs-Szatmár az ország „baloldali ré­sze”, keleti kapuja. A hazaépülés szigorú méltósága állandó energiákkal épült itt Esze Tamástól Váci Mihályig, megszakítatlan fo­lyamattal. E szellemi arcképlár, mely a fej­ődés irányának teljességét tartalmazza, — a megyei pártbizottság tanácstermébe került mementóként. Kiss Sándor fadombormüve se­gíti a mai nemzedéket abban, hogy méltóan gazdálkodjanak a nagyszerű elődök kovásszá ért hagyományaival. Újvári Béla szép megfi­gyelése szerint „A reliefszerűen mintázott tes­tek formái ütemesen emelkednek ki és süly- lyednek vissza az alapsíkba, formaritmusukat finoman hangolta össze a válltengelyek eny­he ritmusával, valamint a szilfának a vörös­től a mely barnáig váltakozó színhatásával", A nagy arcképcsarnokból is kiemelkedő- en__éi telmezett Kölcsey Kereng visszafogott lendülete és Móricz Zsigmond lehajtott fejű, csöndes méltósága. Losonczi Miklós Begoiy Csabai Mint az asszonyok A nyárból már csak a meleget érzem, álformálom a füveket, kezem és arcod nézem a napsütésben. Parkokból és terekről összeszedem a szökőkutak összetört vízcseppjeit, átnyújtom a levelek zöldjét, virágot hozok, mielőtt megköszönnéd tavakért futok, felhőt hozok, nevetésedből szövöm a palástod, hogy boldog légy, mint az asszonyok. A párttitkár munkája Aszfaltozott úton autóval érkeztünk Lu. dastó tanyára, az egykori világ végére. Ap­rócska épület a régi tanyasi iskola, fala zöld fólyondárokkal benőve, udvarán vad­virágok. Néhány napja — 1973. augusztus 9-én — hivatalosan is megkezdődött vala­mi új, le merjük írni: valami történelmi. Ipari üzem működik Ludastó tanyán. TANYÁN! Elsőnek a járásban, talán az Országban is. A kallói ÁFÉSZ melléküzeme. 20 tanyasi asszony, akik néhány napja, néhány hete még csak otthont háztartási, háztáji munkát ismerték, villanyfényes te­remben, korszerű gépekkel, szerszámokkal paplanokat készítenek. Látható örömmel, lelkesen. Csepelyi Tamás, a nagykállói járási pártbizottság első titkára úgy látom az ar­comat figyeli. Értem-e, látom-e, hogy itt most győzött ebben a pici tanyai világban az előrelátás, a jó politika, az emberek iránti jó szándék. Két álláspont állt egymással szemben még nem is olyan régen. Az egyik: Ma­gyarországon a tanyavilágot fel kell számol­ni, el kell tüntetni, csak fgy lehetséges az emberek jobb jövőjét elérni. A másik: ál­talában helyes a szétszórt tanyákból fal­vakba, községekbe vinni az embereket, de Itt Szabolcsban, azon belül a nagykállói járásban is. ahol bokortelepülések vannak, nem szabad, sőt nem lehet elsorvasztani! Inkább támogatni kell. utakkal, közművesí­téssel, villannyal, szolgáltatással, hogy elérjék a falvak színvonalát. 1964-ben az utóbbi elvet támogatóan a megyei pártbizottság úgy határozott, hogy a tömbös településekben' az életkörülménye­ket állandóan javítani kell. Elkészült a já­rásban az 5 éves terv, százmilliót készültek erre fordítani. Ez ügyben ült össze a iá- rási tanács és a párt járási végrehajtó bi­zottsága, amelyre mérnököt delegált a me­gyei tanács. (Az illető nevére már nem emlékeznek, régen elkerült a tanácstól.) A mérnök, ahogy mondják, kiborult, teliesen irreálisnak tartotta a százmilliós elkéoze- lést, ellenezte a tervet... Hol van már ez • nehéz év. Csak az utak több mint 40 fcillió forintba kerültek ... Eddig 25 tanyát villamosítottak 85 ki­lométer hosszúságú vezeték építésével. Meg­jelenhetett a tanyákon a televízió és a rá­dió, az asszonyok életét könnyítő elektro. mos háztartási gépek. 15 tanyát köt össze az azóta épült 32 kilométer bekötő út. Va­lamennyi szakaszán autóbuszok járnak. Mélyfúrású kutak épültek, jó és egész­séges az ivóvíz. 20 tanyát kötöttek be a telefonhálózatba. Több helyen lélesítettek bolthálózatot és felvásárló telepet. A na­gyobb tanyákon klubok épültek, s ezzel szaporodtak a könyvtárak és az orvosi ren­delők is. Kállósemjénben megépült a ta­nyai kollégium, ahol 176 tanyasi gyerek kulturált körülmények között tanul, étke­zik és alszik. ★ + Visszatértünk Nagykállóba. — Közsé­günkben 16 üzem működik — mondja az első titkár — 2500 dolgozót foglalkoztatnak. Ez nagy dolog. Impozáns, emeletes épülethez érünk. — Ez lesz a mi új nagy gyárunk — mondja Csepelyi Tamás, mert ez a mi viszonyla­tunkban gyár. Úgy gondoljuk, más viszonylatban is gyárnak tekinthető ez a modern, szép üzemépület. A Nagykálló és Szatmár vi­déki Cipőipari Szövetkezet most épült és év végétől termelő csarnoka 50x19 méteres alapterületű munkahely. A neon világító- testeket már beszerelték, 3 futószalagon készül majd itt a hírnevet kivívott cipő. (Sok nemzetközi siker után hamarosan Londonba utaznak bemutató kiállításra.) Hatalmas, világos ablakok engedik be a fényt a csarnokba. Ez már valóban máso­dik otthon lehet. A terem légkondicionált, központi fűtéses. Kétszázan kapnak itt majd munkát, ebből 140 női dolgozó. 25 éves ez az ipari szövetkezet, az új üzemépület lesz a születésnapi ajándék. (Volt idő, amikor az ipari tanulók szabad ég alatt dolgoztak.) Hatalmas ebédlöterem, orvosi rendelő, férfi, női öltöző, tusoló ka­pott még benne helyet. Az irodai dolgozók zsúfolt munkakörülménye is megszűnik, tá­gas, világos szobák készültek számukra. — Hogyan fogják megszerezni ezt a 200 új dolgozót? Hirdetnek? — kérdezem Árvái Imre elnöktől. Már az építkezés hírére több mint szá­zan jelentkeztek — nevet — mire kell, min­den munkahely foglalt lesz. Ezt mondja és nézi a „gyárukat”, más­ként mint bárki talán. Alapító tagja a szö­vetkezetnek (hatan vannak itt azok közül, akik negyedszázada kezdték), s nem gon­dolhatta, nem remélhette, hogy ilyen ma­gaslatra juthatnak szorgalmukkal, hozzá­értésükkel. ★ ★ Nagykálló főterén átálunk. Az utóbbi evek során tetszetős üzletsor született, köztük a tej- és tejtermákbolt (ahol valódi friss és „tejízű” tejet lehet kapni, hála a Balkányi Állami Gazdaságnak) és mellette ugyancsak az állami gazdaság mintaboltja. Csepelyi Tamás behív az üzletbe és körbe invitál. Gazdag a választék valóban, a Nyíregyházán régen nem látott friss és iiem préselt tepertőtől a füstölt paprikás kolbászig. A fővárosban és bárhol szívesen fogadnák. Az egyik helyiségben virslit, főtt kolbászt fogyaszthatnak állópultnál a járó­kelők. — A sportklub és az ÁFÉSZ-iroda kö­zötti elavult régi épületsort — mutatja, amikor továbbsétálunk — lebontjuk és négyszintes áruházat ékítünk helyettük. Ott szemben pedig, ahol a markológép dolgozik, az új kultúrházunkat alapozzák. Lesz ben­ne mozi, könyvtár. 1975. május 1-re tervez* zük felavatni. A hatalmas főtér csaknem minden szabad négyzetméterével terveznek va­lamit. — Néhány év múlva városhoz illő fő­tere lesz a nagyközségnek — mondom. Nem tudom mit gondol a párttitkár, amikor így fogalmaztam, mert nem nyilat­kozik. Nem nyilatkozhat. Tréfásan meg­jegyzem, hogy mire nyugdíjba megy. Nagy­kálló talán Nyíregyházához fog tartozni. Annak szép, rangos elővárosa lesz. — Nem tudom hogyan lesz — vála­szolja diplomatikusan, hogy város lesz-e vagy városrész. Ez még a jövő titka. ★ ★ Az irodában hideg kólával kínál. Fá­radhatatlanul szól a járási tervekről, re­ményekről és a gondokról. Én pedig őt né­zem, az embert, aki egy járásnyi dolgozó, boldogulni vágyó ember sorsáért felelős. Arra gondolok, amit másoktól tudok róla. Beosztásához viszonyítva még fiatal, 47 éves. A negyedszázadnyi tanulás, töpren­gés, a dolgok megértése és megértetése, a politikai munka formálta azzá, aki. Párt­munkássá. 13 éves korában uradalmi cseléd, majd részesarató, és korán meghalt édesapja he­lyett családfenntartó. A felszabadulás után földhöz juttatott, 3 holdon kezd gazdálkod­ni. Kitanulja az ácsmesterséget, a DÉ- FOSZ-ban is tevékenykedik. 1947-ben kéri felvételét a Magyar Kommunista Pártba. Az egykori nyomora, megalázottsága irá­nyította oda lépteit. 1948-tól a pártban dolgozik. Pártiskolak, tanfolyamok, esti egyetem ... azóta ö tanít az esti egyetemen. Azon az őszön. 1956-ban élszaka fegyveres karhatalmista, nappal szervezi a pártot. . . Kereken tíz éve a nagykállói járási pártbi­zottság első titkára. Ismerős az arcmozdu­lata, a csendes szavú szenvedély essége. Na­gyon ismerős. Egyike az elhivatott kommu­nista párttitkároknak,.. Ordas Nando? KÉPZŐMŰVÉSZEINK VÁZLATKÖNYVÉBŐL. Krutilla József: Domboldal. (Tusrajz) Űj művek Nyíregyházán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents