Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

É. úfefai KW.trr-MArtYA'RO'R'SZACÍ — ÜNNEPI MELLÉKLET F973. atrguszfí» 1*9. Kopka fános: Legenda a munkáskezekről Bürget Lajos: Nyírtass ’73 augusztus — Ülök, eszem az apám kenyerét, 6 várhatom, hátha eljön a jó szerencsém. Mert itt nincs egy olyan gyár, ahová elmehetne az ember. A lehetőség? Hogy felülök a vo­natra, elmegyek Pestre. Gyár, albérlet, s itthon azt mondják, hogy „na ez is jó fir­ma lett...” Három éve, hogy egyik riportutamon ezt mondta az egyik kis szatmári faluban egy értelmes, Mátészalkán érettségizett tí- zenkilenp éves lány. Csak három éve­A gyárhoz széles bitumen pt vezet. Két szélén épülp bérházak. Messziről látszik a toronydaruszerű víztorony. Tetején vörös csillag. Alatta nagy kék neonkeretben há­rom betű: M O M. _ Magyar Optikai Művek. A városi pártbizottság első titkára. For­gács András mondta öt perccel ezelőtt, hogy már ötezer ember dolgozik Mátészal­ka iparában. A művekben még csak hat- százharminc. És százhatvan ipari tanuló. Mégis, ennek a gyárnak örülnek leginkább- Mert máris ez p legnagyobb özem. Mert nagy jövő előtt áll. Mert huszonnégy év az ott dolgozók átlagéletkora. Leginkább mégis azért, mert ez egy Kvalifikált munkát kívánó gyár. Komoly szellemi képesítést igénylő szakmát kapnak itt a fiatalok. Mert itt nevelkedik a kultu­rált, modern munkásosztály. Mondják, hogy érdemes megnézni bent- ről is ezt a gyárat. Már a bejáratnál meglepődöm. Virág és virág az előcsarnok minden sarkában. És a falakon. A portás bácsi mondja, amikor megállók csodálni az „üzemi arborétumot”, hogy úgy hozták össze a gyerekek otthon­ról. Majdnem mindenki hozott egy cserép- pel. Legyen ez a gyár is otthonos. Molnár Mihály, a gyár vezetője elfog­lalt ember. Most jött haza Amerikából. Egy hónapig tárgyalt egy ottani céggel arról, hogy Mátészalkán bevezetik a műanyag szemüveglencse-gyártást, s jövőre már le is kötöttek egy félmillió dolláros üzletet. Kék munkaköpenyben ül. Gyerek volt még, amikor felkerült Békésből Pestre. Ré­gi ..optikus”. Most ötvenéves, s a MOM egyik ferencvárosi üzemében dolgozott. öt éve hivatta a vezérigazgatója, s meginvitál­ta egy terepszemlére a majdani gyáregység helyére. Akkor még nem tudta, hogy ő lesz a szálkái gyár vezetője. Hozzáteszi: azt sem, hogy a térképen egészen pontosan hol van ez a település. Ideköltözött a feleségével, aki szintén Végi szakember, ö lett a gyáregység veze­tője. az asszony a minőségellenőrzésé. összeszedtek nyolcvan fiatalt Mátészal­káról és környékéről, felvitték őket a pesti gyárba tanulni. Itt pedig jöttek a földgya­luk, a daruk, a blokkok. Következett a hőskor: nem volt víz, csatorna. Egy gödör­ben találták az olajtartályt. Hideg volt. fáz­tak. Összehoztak egy fűrészporkályhát, a fű­részporért maguk mentek a sárban. Kes­keny utakat hordtak be salakkal, hogy el ne süllyedjenek. öt éve ennek. A „gyerekek” — legtöbbjük kislány — megtanulták a szakmát, és hazajöttek. Szál­kára, Meggyesre, Csaholyba, Ópályiba, Ko- csordra, Ecsedre, Tiborszállásra, Jármiba. Odaálltak a gépekhez, és abban a pillanat­ban valami döntő változás következett be az életükben. Említem, hogy valaki azt mondta, itt baj van az üzemi morállal, a fegyelemmel. Szenvedélyes vitába kezd. Érvel: olyanok jöttek ide, akik azelőtt sosem láttak gyá­rat. Jöttek idősebbek és egészen fiatalok. Volt baj? Igen volt. Volt, hogy eltűnt ez- az, hogy nem jött be valaki dolgozni, vagy csellengett. De hát melyik gyárban — fő­ként melyik induló gyárban — nincs ha­sonló eset? Azt hiszem, igaza van. Abban is, hogy két éve indult meg az első gép, s ma már év végére meglesz a hatvanmilliós termelé­si érték — s ez nagy dolog. Különösen ak­kor. ha tudjuk, hogy menet közben építkez­tek, hogy a vízóra gyártására készültek csupán, és váltani kellett a szemüveg- lencsére. Ez a gyár egy kicsit még tanulóévét Járja. De van alany, és ez biztató. Sétálunk a műhelyek felé. Érdemes megnézni, hogyan dolgoznak a fiatalok. Kü­lönösen a lányok. Ügyesek, okosak, szorgal­masak. Miközben megyünk, megjegyzi Molnár Mihály, hogy nekik ezt soha nem mondja. Talán baj is. Ezek a gyerekek megbecsülik a gyá­rat. ’Eleinte féltünk is. hogy baj lesz majd a mezőgazdasági munkacsúcsok idején. De­hogy lekopogjam — nem lehet észrevenni. — Elvárható, hogy ezek a lányok is megcsinálják majdan, amit Jénában, az op­tika fellegvárában, vagy a nagy nyugati gyárakban? Nem érinti váratlanul a kérdés. A vá­lasza, hogy igen, ebben teljesen bizonyos. S vajon mennyi idő kell hozzá? A felelet: sok semmiképpen. Már csak azért sem, mert idén kétmillió jó szemüveglencsét kell szállítaniuk a Szovjetunióba. Jövőre pedig fémilliós tételt az USÁ-nak. És ez már nem gyerekjáték. Nézem az ideiglenes éttermet — fával burkolt, csodálatosan elegáns. A fürdőt, az öltözőket — szintén. Félek leírni, valaki azt hiszi, hogy az újságíró lelkesedik. Kinyitom az üzem első műhelyének ajtaját. Korongok vagy tárcsák fölött hajolnak a lápyok, azokon készül sok művelet árán a lencse. Akik glkptnak: Németh Mária pá- tyodi. Szálkán érettségizett, két évig tanult Pesten, szakmunkás. Koncz Mária kocsprdi, ugyanezt az utat járta. Bodor Erzsiké, majd Németh Marika újra. A végső műve­letet. a polírozást végzik a lencsén. Innen megy a lemosóba, aztán a meó-hoz. Kísérlet folyik a műhelyben. Csönd. Most kezdenek egy új munkát. Pesti szakik állnak mögöt­tük. s az egyik nagy örömmel jelenti: beáll a cilinder kettes. Nem tudom, mi az a mon. dat, de nem is kell. Az arcokat kell csak nézni. Csanálosi Jutka öröme kettős. Az üa- nepen már asszony lesz. A következő műhely: bemutatnak egy lányt. Szántó Erzsébet. Itt érett ő is Szál­kán ót éve. Húgával együtt ment Pestre szövőnőnek. Három év, leányszállás, haj­tás, kétezerkétszáz havi kereset. Megtudták, hogy jön a MOM haza. Két éve visszajöt­tek. Erzsiké hamar belejött a szakmába. Ma szalagvezető, kétezerhétért. Szalagja a meó után javítja a hibás lencséket, ö úgy döntött, hogy egy év múl­va leteszi a szakmunkásvizsgát. — Jobb itthon ? — össze sem lehet hasonlítani. Fehér köpenyben ülnek a lányok a meó-ban. Értenek ehhez a munkához? A kérdésre Molnár Mihályné azzal válaszol, hogy mondjam meg, mi lehet a különbség igy küsőre is közöttük és a pesti'lányok között. Ö ismeri őket, s ha él is ismeri, akkor az jogos. Takács Júlia mikroszkóppal méri be a dioptriát. Fazekas Rozália négy szóban fe­jezi ki, miért jó neki ez a gyár: a kereket, a szórakozás, a tisztaság és a sport miatt. Lévai Marika — édesanja Mátészalkán vá­rosi párttitkár — alapító tag. Mondják: táncolni lehet a klubban, most alakítanak egy kézilabdacsapatot, a múlt héten Pestre kirándultak. Tetszett az „anyagyárban” ne­kik sok minden. Felmennének oda? Á, ezt a műhelyt nem cserélnék el semmiért. Szellős, világos, patikatisztaságú. — Lehet-e tévedni a meó-nak? Lehet, de nem szabad. Mert ez a munka gyó­gyászati tevékenység is. A főnökasszony az­zal kezdte a lányokkal a beszélgetést: itt tévedni annyi, mintha az orvos tévedne. Egy lány naponta kétezer lencsét néz át. A gyártás fokozatosan emelkedik. Két év múl­va innen látják el szemüveglencsével a fél világot. Közbevetem, hogy akkor már mindent tudnak a szálkái lányok? Tiltakoznak. Min­dig jön ebben a szakmában is valami új. Arra mindig készülni kell. Kovácsolódik a közösség. A nagycsarnokban találkozom Farkas Gézával. Az optikai üzem vezetője. Har­mincegy éves, felesége is optikus. Ö már tizenhét éve. Boldogan újságolja, hogy szí­vesen jöttek Pestről, és nem csalódtak. Jó a levegő, kényelmes a lakás. A kislánya Szálkán kezdi az iskolát, a fia már itt született. „És mi kell még egy fiatal há­zaspárnak?” A műanyagműhelyben magas, barna fiatalember mutatkozik be. Czuh János műhelyfőnök, öt éve, az általános után ment tanulni a pesti MOM-ba. Visszajött, ahogy mondja „beüzemelte” a gépeket, és ma műhelyfőnök. Közben le is érettségizett a törzsgyár kihelyezett iskolájában. Most tizenkilenc éves. Komolyan, megfontoltan magyarázza, hogy miért szereti ezt a gyárat. Hogy ha Pesten van egy gyár, az nem olyan nagy dolog. Ha Szatmárban, az már nagy dolog. S hogy ez éppen az övék, a fiataloké...! Dicséri a lányokat. Azt monoja róluk, hogy arany a kezük. , a holnap munkásnemzedéke a tanmű­helyekben szorgoskodik. Máté Judit géber- jéni kislány 15 éves, s már másnap önállóan végzett fontos műveletet. Eichammer Fe­renc szaktanácsadó a szorgalmukkal elége­dett nagyon. „Ezzel utolérik a jobban fel­készített pestieket...” Terveket szőnek. Sport, nyaraló Gerge- lyiugornyán és a többi. Mondom, nagy do­log ez a gyár. Valaki így fogalmaz: embe­rek, dolgoznak és kész. Pesten tálán ennyi lenne. De itt sokkal több. Az udvaron épül az új csarnokóriás. Ez már olyan lpsz, amilyen egy mai gyár C6ak lehet. Csempézett fal. levegőszűrő és a töb­bi. És jöhet az újabb ezer fiatal, a sok-sok aranykezű szatmári lány. A VIZEKEN ÁTGÁZOLTÁK, a zsombéko- kon megpihentek, a dombokra lovaikkal fel- rúgtattak. Hadnép és szolganép. Magyarok, akik nemrég érkeztek, rabul ejtett itt lakók, ferde szemű ázsiaiak, ijedt bolgártörökök, ku­nok. Szabolcs földvára felől érkeztek. A her­cegi trónörökös Tass, vagy ha úgy tel I ik Thass, Anonymus szerint Thosu .vezette őket. Kanyargó-kóborló vizek, folyóágak között emelkedést kerestek, tábort ütöttek, és ott is maradtak. Századik éve előtt a falu nagy öregje még emlékezett arra, amit apja apjától hallott gyermekkorában. A múlt század elején innen Tassról még csónakkal el lehetett jutni Pát- rohára, Dombrádra. Vadvizeken, Tisza-ágakon ladikóztak, nád között merítgptték evezőiket. A falu múltját az itt lakók először 189ß- ban summázták maguknak. A honfoglalás ez­redik esztendejét ..Thass nagyközség képvise­lő testületének díszközgyűlése” is megünne­pelte. Beszédek áldoztak Thass, Szabolcs és Árpád emlékének, szóltak a régi vásárjogról, mely rangot adott. Majd az ünnep részvevői elvonultak, és elültetlek négy fát. A három templom és a községháza elé. Tölgyet. És az egyik fa tövétől egy méterre északra, egy mé­ter mélyre olajjal telt üvegben elhelyezték a beszédek mpsolatát, a község történetét, lezár­ván a palackot légmentesen. Ott pihen ma is, bolygatatlanul. Az itteni népet aligha vigasztalta múltjá­nak dicső történelme. Hét kastélyában pergett a tánc, három templomában duruzsolt az imádság. Gyenge földeken izzadt a cseléd, mezítelep, tarló- és nádsebzette lábát psupán az utcák forró homokja simogatta. Sorsa csak annyiban változott, hogy ezer év alatt új és új urai nevét kellett újra tanulnia. Magyar Páltól Krucsayn át Kis-Várdayig, grófVaytól Reismannig. És amint e névsor sokasodott, úgy zárult el a világtól a hajdani Thassvására. Elkerülte az út. messzire épült a vasút, s még a két háború katonái is alig bukkantak rá a Poroszka-hegyre, Zimon vá­rára. az Akasztófa-dombra, s arra, ami köröt­tük épült. A történelmi kalandregénybe illő kezde­tekről, arról, ami utána volt, ma alig beszél valaki. Egy izgalmas ma köti le a figyelmet. Az ellentmondások közepette érlelődő jelen, amely a cselédből és gyermekéből mezőgaz­dasági munkást alakít, ipari méretekben gon­dolkozó szövetkezeti gazdát. A jelen, amely kényszeríti az állami gazdaságot, hogy fél szemmel a világpiacot is kémlelje, készteti a szövetkezetét, hogy vegyészt és gépészt nevel­jen, tanítson gazdaságához. Be kellett és kell futni ma is a holdtávolságnyi utat, amely a cselédengedelmességtől az üzemi demokráciá­ig vezet. Át kellett törni a gazdagőgöt, hogy egy brigádba férjen egymással faluközepi ős­lakos és bekerült „széli”. ÁLLAMI GAZDASÁG és termelőszövet­kezet. Meghatározói a legújabb kor történel­mének. Vergődtek 60-ig. Milliós ráfizetések, csupán elméletben létező munkaegységek vet­tek kedvet, adtak vándorbotot azok kezébe, akik ma külön utcákban laknak Gyálon, Du- naharasztiban, és ki tudja még hol. Pest kör­nyékén. Aztán jött a kétkedés: mit akar a gazdaság itt a gyümölcsfákkal? A szövetkeze­tiek is megúnták: új elnök, új vezetés került az élre. Valami olyan kezdődött, ami ma is tart. A két gazdaság figyeli egymást. És hat egymásra. A tassi határ ma almaerdő. Az ál­lami gazdaság vegyszert kísérletez? Ám lás­suk, mi lesz abból a Dózsában! A gazdaság megoldotta a folyamatos foglalkoztatást? Stű- derálás, és megindul a tsz konzervüzeme. Do­hánykombájnt próbálnak az ÁG-ben. Figye­lik. egyelőre csóválják a fejüket. Ez még nem az igazi. Kivárjuk, amíg kialakul. Korábban a gazdaság volt a vonzó. Biztos havi bér. egy sereg olyan kedvezmény, ami vonzott. Csáb­erő volt. Mára a különbségek eltűntek. Már számolni kell azzal, hogy valaki elindulhat visszafelé is, a tsz-be. Évi 22 és 28 ezer forintos jövedelmekről beszélnek mindkét helyen. A derekak kiegyenesedtek. A szemek fénye visszatért. A kedv magasra szökött. Az éhes ember jóllakni vágy. A tassi is. Asztalát magának terítette: sok ezer holdas határt. A lakomára valót magának termelte: almát,_ dohányt, tengerit, gabonát. Megtanult élni, és szeret is. Bár lakossága nem növek­szik, a korábbi 450 lakás helyett ma 711-et tartanak nyilván. Háromszázban televízió van. Háromszáz motor, negyven autó van a háromezernyi ember birtokában. Évente több, mipt húsz ház épül és modernizálódik. Hétvé­gen karavánok indulnak innen a Tiszára, a városok felé. Tizennégy és fél kilométer útból már hétre jutott kő, olajos zúzalék. Van tíz­milliónyi takarékbetétjük is a biztonság ked­véért. De nem spórolósak. Főúri grandezzával költenek bútorra, ruhára, táskamagnóra, járni alig tudó pályának vesznek biciklit, bőkezű­ek. ha áldomásról van szó, piros Volgád vesz­nek a tez-elnöknek, hisz. az sem alábbvaló mint a gazdaság igazgatója. Indulatba jönnek', ha valaki bántja őket, s talán ebben emlékez­tetnek még leginkább eleikre, akik haidan bi­zony nem sokat gondolkodtak, ha egy fejet kellett buzogánnyal beverni: A GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS megany- nvi külsődleges jegye mellett azonban látni lehet, hogy itt is feszülnek a gondok, a ma­gyar falut érintő hatalmas változás a messze kerülő utak ellenére itt is megmozgatja a fel­szín alattit. A két jó mezőgazdasági nagyü­zem mind kisebb emberi munkaerőt igényel. A gépesítés, a kemizálás, a letisztuló profilok azt eredményezik, hogy a kiöregedő népes pa­raszti tábor helyére lép a szakmunkás, a gyü­mölcskertész, a bonyolult gép vezetője, a nö­vényvédő. A felszabadulok újra útnak indul­nak, egykori rokonok után, Pest felé. Üres, eladatlan és eladhatatlan házak jelzik, csaló­dok eredtek neki, hogy hont foglaljanak in­nen messze. A középfokon iskolázottak, a spe­ciális szakmákat kitanultak csak látogatók. Sokasodnak a nyugdíjasok, teret követeiden jelentkezik a fiatalság, a maga új igényszint­jével. És elfogytak a szarvasmarhák, tíz év alatt 600-ról 240-re apadt a számuk, az öre­geknek ereje, a fiataloknak Kedve nincs hozzá­juk Egy felmérés szerint a gyermekek 95 szá­zalékának már nincs fogalma arról, mi is a szekérszín: csak nevetnek, ha arról hallanak, hogy apáik iziken csúszkáltak szánkó helyett a templomdomb oldalán. De két nap alatt megértik, hogy miként működik a Baltex do- hánvkomlpájn, természetesnek tartják, hogy továbbtanulnak. ÚJFAJTA EGYÜTTÉLÉS ALAKULT KI. Szűnőben a kor, amikor a lócán dőlt el. kit hogyan ítél meg a falu. Egyre kevesebben pillantgatnak át a palánkon, hogy beletekint­senek a szomszéd fazekába. A nagyüzem kis kollektívái, a brigádok új embereket nevel­tek ki. A gazdaság igazgatója természetesen beszél arról, hogy a szocialista brigádok már munkásszinten gondolkodó és élő emberekből állngk. TSZ-MAJORBAN, dohány földön, tanács­házán, utcán faggatom az embereket. Kuta- tóm, va.ion az erőd mén yen kívül ct zajló fo- lyamat is érdekli-e őket. A válaszok íme kommentár nélkül és helyett: „Ennyi krump­lit. mint ami a Dózsában egy holdon termett, még nem láttam. Mondják, 120 mázsa. Uj módszer. Ha ez ilyen jó, akkor jövőre az egé­szet így kell csinálni. Majd megoldjuk, hogy gép is legyen elég. De csak módjával költ- sünk”. ..felépített a gazdaság meggyet. Okos. így széthúzódik a munka. Aztán ha nem si­kerül az alma. attól lehet jó a meggy. Nem kell ide sokféle növény. Ami pedig van. az menjen úgy, mint a szalag.” „Harmados ku­koricám vqlt. Aztán lett ötödös. Bosszantott, hogy vegyszereznek. Aztán kiszámolták, nem járok rosszabbul. Most már nem dolgozom résziben. Csak arról kéne még gondoskodni, hogy a háztájit is vegyszerezzék.” „Nálunk a gazdaságban van szabadszombat. Mimten második héten, mindenkinek Mint a gyár­ban. Én még emlékszem, korábban évi 2800 órát dolgoztunk. Ma csak 2300-at. És jobban keresünk.” „Állatgondozó vagyok a Dózsában. Törzsien vészelünk van. Szép sertések. Keli a trágya, és különbért is sok haszna van. Én pártolom, hogy maradjon.” „Mi megszüntet­tük az állattenyésztést. Nem volt ennek itt hagyománya. A gazdaság megveszi a nyírma- dai hizlaló trágyaiát. ha kell. De különben is^ a műtrágyáé a jövő:” „Azt mondta az elnök- helyettes, majdnem egymilliót kaptunk gép­re. Okosan kell azt költeni. Hallottam a sógo­romtól, volt olyan tsz, ahol nagyon nekivesel­kedtek. Csak lassan, aztán amit hoz a gép, abból tovább.” TERMÉSZETES DOLOG: ha az ember felemeli a fejét, nemcsak azt látja, ami a lá­bánál van. Előfe is pillanthat. És az évszáza­dokon át egyik napról a másikra élők utódai ma szinte mind a jövőt kémlelik. A földön maradiak, tudják, számukra ebben a faluban mindig a mezőgazdaság adja a kenyeret. De nem mindegy, hogyan és mennyit. Talán ezért szenvedélyesek a szövetkezeti gyűlések, a gazdaság termelési értekezletei, a brigádta­nácskozások. Eltűnt a kisebbségi érzés. Pár éve még a tassi paraszt csendesen ült, várta, hogy a tanultabbak kibeszéljék magukat. És ő hallgatott. Ma már van mondanivalója. A tanácselnök, egyben csúcstitkár két fa­luban, tanult ember. Tassi. Megértette, de va­lamivel hamarabb megérezte, hogy ebben a korszakban valami új módszer kell ahhoz, hogy az átalakuló falu jobb jövőjét biztosít­sák. Mindennek egy titka van: a létező gaz­dasági, politikai, szellemi erő koordinálása. Művészi munka ez. Messze több, mint egy- egy kommunális igény kielégítése. Ébren kell tartani a gazdaságok közötti nemes vetélke­dés szellemét; serkenteni a nevelőket, hogy helyesen irányítsák pályára a fiatalokat; a kommunisták segítésével egységes képet kia­lakítani arról, hogy a nagy politika miiként kap teret, hogyan érvényesül 2782 ember éle­tében; rangsorolni építkezést, fejlesztést: érv­vel meggyőzni arról lakost és gazdaságokat, mit kell tienniök a közért; hangulatot terem­teni, mely közel hozza egymáshoz az embere­ket, akik a célok szemléletekor saiát önös ér­dekein felülemelkedve döntenek és cselek­szenek. Ha azt mondanánk, hogy. mindez már va­lóság, úgy túloznánk. De csíráiéban már mindez él. Van tassi tartás, tassi büszkeség, önérzet és akarás. És ez már több, mint az önzés, a közömbösség, a félrevonultság. Az anvavi változások meghozták a-» agvak forra­dalmát. melv ha követelt is áldozatot, végté­re a kieső világba behozta a kor szellemét. Másként hogyan is lehetne, ho^v az állami gazdaság országos hírűvé emelkedett, a ter­melőszövetkezet kiváló rímet nyert?!' Az ott maradtai- és az ott maradók d-c*ősógp ez. akik a rossz földeken csoda* műveltek, szunnyadó fejüket kinyitották a világ felé. MÁSODIK HONFOGLALÁS lenne ez? Igv is nevezhetnők. a körsátrak helvett új há­zak. a régi vásárok helyett a honi és világvi- acok jelzik Tass népének megújult erejét. Csak urak nevét- nem kell többé tanulniok. A faluban és határban már csak egymást sü- vegelik, új hangon köszöntik egymást a két- ezer-hétszáznyolcvankét tassi birtokosiak..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents