Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-18 / 193. szám

1973. augusztus 18.

KELET-MAG Y ARORSZÁS

8. altfa!

A békemozgalom sikerének éye

Interjú Sebestyén Nándornéval, az Országos Béketanács főtitkárával

A Béke-világtanács elnökségének 1972 októberében Santiagóban tartott ülése határozta el a béke-világkongresszus szervezését. A tanácskozás Együtt az emberiség békés .lövője felé jelszóval szólított fel minden békeszerető erőt a kongresszus támogatására, az előkészítésben való részvételre. Ugyanakkor a Béke-világtanács 1973-at a békeszerető erők világkongresszusa évének nyilvánította. Természetesen hazánk is részt vesz a moszkvai tanácskozás előkészítő munkájában. Békemozgalmi tevékenységünk azonban ennél sokrétűbb hazai és nemzetközi téren egyaránt. Ennek a munkának egyik irányítója Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára, a Békevilágtanács tagja. Az előkészületekről kértünk tőle tájékoztatást:

— Mi történt eddig 1973- ban az Országos Béketanács szervezésében, irányításával?

— Tizenöt év óta minden

évben megrendeztük hazánkban a béke és barátság hónapját. Hagyomány és egyben jelkép is, hogy évről évre május 9-én, a fasizmus felett aratott győzelem évfordulóján kezdődik ez az egész országot átfogó rendezvénysorozat. Az idén a béke, a barátság és szolidaritás eszméjét helyeztük munkánk középpontjába; fő feladat

volt,, hogy széles körben

megismertessük a moszkvai

világkongresszus jelentőségét. A Hazafias Népfrontbizottságok, a szakszervezetek, a KISZ, a Nőtanács, nő- bizottságok és más társadalmi és tömegszervezetek közös szervezésében tartott

rendezvények kitűnő fórumai voltak a népünkkel való beszélgetésnek, véleménycserének. a nemzetközi helyzet, a békeharc időszerű kérdéseiről, a békeszerető erők moszkvai világkongresszusának előkészítéséről.

— Békemozgalmi munkánk kiemelkedő állomása volt május 9. és június 9. között megrendezett béke és barátság hónap. A nyitó nagygyűlésen, amelyet május 9-én a Parlamentben tartottunk, több külföldi delegáció is részt vett.

— Az idei béke és barátsági hónap nagyon szerencsés időszakban kertit megrendezésre. Májusban érett be az a bonyolult, sokrétű politikai, diplomáciai, gazdasági aktivitás, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük hazánk — immár hosszú évek óta kifejt a békés egymás mellett élés politikájának mind általánosabb jellegű érvényesítése érdekében.

— A magyar béketanács igyekezett segítséget nyújtani a világkongresszus nemzetközi előkészítéséhez is. Valamennyi partnerszervezetünknek megküldtük terveinket arról, hogyan készü- szülünk a világkongresszusra. Nyolcvannégy országba és mintegy 230 különböző mozgalomhoz, szervezethez juttattunk el ilyen informáló levelet.

— Képviselőink részt vettek a Béke-világtanácsnak a ■kongresszust előkészítő rendezvényein. Ott voltak a moszkvai világkongresszust előkészítő konzultatív tanácskozáson is. Ott voltok Reyk- javíkban, Izland fővárosában, ahol az európai biztonság aktuális kérdéseiről. Bolognában a közel-keleti helyzetről, Stockholmban az indokínai helyzetről, Daccában az ázsiai biztonság kérdéseiről tanácskoztak, és készítettek ajánlásokat a moszkvai világkongresszus számára. Részt vettek képviselőink Panama, Mexikó és Közép- Amerika országainak békekonferenciáján, és ezt követően látogatást tettek Fu- erto-Ricóban, Ecuadorban, Kolumbiában és Venezuelában. Delegációink látogatást tettek Jugoszláviában, Ausztriában, Ceylonban, Indiában, Franciaországban, Szíriában, Libanonban, az NSZK-ban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Svédországban, Chilében, Olaszországban, hogy tájékozódjanak a kongresszus előkészületeiről.

— Itt említeném meg, hogy nagy aktivitást fejtett ki a Magyar ENSZ Társaság is, amely az Országos Béketanács mellett működik. A szovjet és a Magyar ENSZ Társaság kezdeményezésére az ENSZ Társaságok Világ- szövetsége részt vesz a moszkvai világkongresszus előkészítő megbeszélésem, magán a konzultatív tanácskozáson is, és októberben magas szinten képviselteti magát Moszkvában.

— A VIII. magyar békekongresszus jelentős állomása lesz az októberben megrendezésre kerülő

moszkvai világkongresz- szusnak. A magyar kongresszus előkészületei hogyan állnak?

— A VIII. magyar békekongresszust szeptember 20—

21-re hívjuk össze a Parlamentbe. Augusztus utolsó napjaiban és szeptemberben Budapesten és a megyékben békekonferenciákat tartunk, ahol ismét széles körben ismertetjük a moszkvai világkongresszus tartalmát és a magyar békekongresszus előkészítésével kapcsolatos feladatokat. A konferenciák mellett a népek közötti barátság ápolását célzó rendezvények egész sorát tartjuk majd, külföldiek részvételével.

— A magyar békekongresszus feladata, hogy össze gézzé a békemozgalom 25 éves tevékenységét és meghatározza a nemzetközi békemozgalomban kialakult új helyzetnek megfelelő feladatainkat.

— A hagyományos béke kongresszus helyett munka- jellegű tanácskozást szervezünk; a tanácskozás plenáris ülések és munkabizottságok formájában végzi majd munkáját.

— A VIII. magyar békekongresszus fogadja majd el a moszkvai békekongresszusra utazó magyar delegáció névsorát, illetve választja meg a delegációt.

— Azt hiszem, az elmondottak is bizonyítják, hogy a magyar békemozgalom rendkívül sikeres időszakát éljük. Tennivalóink 1973-ban megsokszorozódtak, de a munkát örömmel végezzük, és abban is biztos vagyok, hogy hazánkban az ' emberek milliói szívesen támogatják a béke ügyét, hiszen tudják, hogy csakis békében haladhat előre, gyarapodhat az egyén és a társadalom egyaránt — fejezte be nyilatkozatát Sebestyén Nándorné.

Nők Szatmárban

E. Gy.

•IiiIliIt'iiinä iinnepség

a IVlEZO«EI’-iiél

1948-ban Szabolcs-Szatmár megyében tizennégy gépállomás alakult, nyíregyházi és mátészalkai alközpontokkal. A gépállomások alapítása óta döntő fontosságú volt a munkás-paraszt szövetség elmélyítésében, a munkás- osztály falusi bázisának megteremtésében, a nagyüzemi mezőgazdasági munka feltételeinek megteremtésében.

A fejlődés a gépállomásoktól napjainkig három szakaszra bontható. 1965-ig a gépállomások, majd 1965- től a gépjavító állomások működtek s 1968. január 1-ével alakult meg a mai vállalat: a MEZŐGÉP.

Jelenleg tíz gyáregységben több, mint 3500 dolgozót foglalkoztat.

Augusztus 17-én, amikor a vállalat fennállásának 25. évfordulóját ünnepelték, kiosztották a törzsgárdatagság- gal járó jelvényeket, illetve jutalmakat. A vállalatnál 1972-ben 1204 fő volt a

törzsgárdatagok száma és a mostani ünnepségek során hetvennégyen kapták meg a iörzsgárdatagság bronz fokozatát, tizenöten a tízéves munkaviszony után járó ezüst fokozatot. A vállalatnál dolgozók huszonöt, illetve húszéves munkaviszonnyal rendelkezők részére külön kis ünnepséget rendeztek.

„Jobbao állunk,

mint az árvíz előtt...*’

E héten Fehér Lajosné, az Országos Szövetkezeti Tanács nőbizottságának titkára eljött Szatmárba, hogy közvetlenül ismerkedhessen a termelőszövetkezetekben dolgozó nők életével, munkájával, a gondokkal.

Üzem — nőknek

Csegöldön a vendég megnézte a községet. Azt az utcasort is, ahol az árvíz után nem épültek újjá a házak, mert átformálták a települést. Most tömörebb, zártabb a község, mint volt, és

— sokkal szebb. Valóságos villasorok alkotják az új utcákat.

— Hogyan bírják fizetni az árvízkárosult családok a hitelrészieteket? — érdeklődött Fehérné.

— Nálunk elég könnyen

— válaszolt a tsz-elnök. — Szövetkezetünkben 26 ezer forint fölött alakul az egy tagra jutó évi átlagos jövedelem, a napi kereset átlagosan 120 forint, és háztáji is van. így nem nehéz fizetni.

— A tsz-ben nem okozott kárt az árvíz?

— Dehogynem. Majdnem mindenünk elpusztult, de volt három és fél millió forint tartalékunk. Ezzel átvészeltük a nehéz időket és ma jobban állunk, mint az 'árvíz előtt. Igaz, hogy az itteni emberekben igen nagy az akaraterő, a munkakedv, s ezzel legyőztük a legna- gygobb bajokat is. Az idén már ismét lesz három-három és fél millió forint tartalékunk, pedig tavaly saját erőből, egy fillér állami támogatás nélkül, két és fél millió forint költséggel konzervüzemet éoítettünk, mégpedig elsősorban a nőknek. Mert ott alig dolgozik férfi.

A tsz területe 2650 hektár. Ebből 200 hektárnál több a gyümölcsös, főleg alma, de van 17 hektár körte is. Éppen most érik, lesz vagy 35 vagon termés. Ennek legalább 80 százaléka export minőségű. A többiből az új konzervüzemben befőttet készítenek a nők.

Állandó munka lehetősén'

Már mentünk is a határba. A körtefák ágai roskadoznak a gazdag termés alatt. Lehajlanak. Mintha feldíszített karácsonyfák sorakoznának végtelenül. Látványnak is gyönyörű az ültetvény. Már szedik a befőttnek valót. A konzervüzemben két műszakban 'megy a termelés, naponta 70 nő készíti a körtebefőttet és különböző receptek szerint a savanyított uborkát. Szovjet exportra úgynevezett vegyes darabos savanyúság készül uborkából és paradicsomból, naponta 5320 üveggel. Az alapanyagot — a zöldségféléket — szintén a tsz termeli. Harminc hektáron uborkát, ugyanannyi területen paradicsomot, de termelnek kaprot, tormát és fokhagymát is Mindez kell a savanyításhoz.

Fehérné az első percekben szóhoz sem tudott jutni. A tavaly épült kis konzervüzem takaros, tiszta és benne a nők olyan árut készítenek, amilyet a nagy konzervgyárakban egyszerűen nem lehet.

— Minden nőnek van munka? — kérdezte Fehérné.

— Aki dolgozni akar — mindnek — felelte az elnök. — Sőt, ősszel, az almaszüret ' idején még bajban is leszünk. Az idei termés olyan jő, hogy aligha győzzük saját munkaerővel betakarítani.

— És hogy vannak megelégedve a nők munkájával?

— Jobban, mint a férfiakkal. Bármilyen feladatot kapnak, azonnal vállalják és csinálják.

— Tükröződik ez a nők keresetében is?

— Hááát — húzta a szót az elnök. — Egy állattenyésztő férfi keres nálunk havi négy-ötezer forintot, de ezért 300 órát dolgozik. Ez átlagosan 15 forint órabérnek felel meg. A nők átlagos órabére csak 10 forint körül alakul. De a nők nem vállalkoznak nehéz munkára, nem vágyakoznak az állattenyésztésbe. A férj megkeresi a négy-ötezret, az asszony megelégszik kevesebbel is. A kívánság csak az volt, hogy a nőknek is legyen folyamatos foglalkoztatás.

Még néhány adat. A 628 tsz-tag közül 172 nő. A nyugdíjas tsz-tagok száma 170. Viszont sok a fiatal. Csegöldön és Császlón — két község halárában gazdálkodik a tsz — otthon maradnak a fiatalok. Nincs munkaerőgondja a vezetőségnek...

Ilyesmivel nem dicsekedhetett Juhász Imre, a panyo- lai Szikra Termelőszövetkezet elnöke. Panyola különös község. Onnan elmennek a fiatalok. Egyetlenegy se marad otthon. Sok az öreg. A 370 tsz-tag közül 178 már

nyugdíjas és járadékos. A föld kevés, mindössze 800 hektár a szántó. Az alma is kevés, mindössze 40 hektár. Van viszont szilva. Tavaly 66 vagon szilvát szedtek és 20 000 liter pálinkát főztek. Az idén azonban gyenge a szilva, harmada csak a tavalyinak.

Jövedelem

Panyolán

Panyolán kissé lehangolóak voltak az adatok, főleg a fiatalokról és az árvízkárokról. Ebben a kis tsz-ben elpusztult a sertésállomány, s összesen 17 millió forint kár keletkezett. Most nincs sertéstenyésztés.

— Mi van? — kérdezte at

vendég.

— Szarvasmarha és baromfi — felelte a tsz-elnök. — A községben összesen 1400 szarvasmarhát tartunk. Felét a közösben, felét a háztájiban. És évente 170 ezer pecsenyecsirkét értékesítünk.

— A jövedelem mennyi?

— Tavaly egy tagra átlagosan 18 ezer forint jutott.

— Nem sok, de nem is kevés — mondta Fehérré.

— Nem, nem, csak az a

baj, hogy ha meghaladjuk a 18 ezer forintos évi jövede— lemszintet — elveszítjük az állami támogatást. Márpedig meghaladjuk, mert mi is dolgozunk, akármennyire korosak az emberek. Állami

támogatás nélkül viszont

azonnal veszteséges lesz a szövetkezetünk.

— Mit lehetne tenni?

— Néhány évig kellene még az állami támogatás. Addig teljesen átalakítjuk a termelés szerkezetét, és megélünk a magunk erejéből is. Mert ha nem jön az árvíz, ha nincs az a rengeteg kár — ma semmi bajunk se lenne...

A panyolai tsz sokáig —■ 1967-ig — mindig veszteséges volt. Azóta — az állami támogatással — egyre jobban és eredményesebben gazdálkodik. A gondjai viszont nagyok — nagyobbak, mint bármely tsz-é Szatmárban. Persze, a panyolaiak se panaszkodtak, csak őszintén, kertelés nélkül mondták el gondjaikat és meg is mutattak mindent. Nem kellett szégyenkezniük, hiszen helyzetéhez viszonyítva nagyon is rendezett, szervezett kis szövefkezeti gazdaságot mutattak meg a vendégnek.

Szendrei József

A Szakma kiváló brigádja kitüntetést nyerte el a Szabolcs Cipőgyár Béke szocialista brigádja. A kitüntetést Pesti Ernő, könnyűipari miniszterhelyettes adta át. Az ünnepségen megjelent Fabók Zoltán, a HVDSZ főtitkára, Kállai Sándor, a megyei párt- bizottság titkára, Kanda Pál, az SZMT vezető titkára, dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács általános ■ elnökhelyettese.

— Versenyezni akartunk, így a munkában is, á társadalmi munkában is versenyeztünk, volt mit csinálni — mondja Szinyéri Petemé.

Tízéves emlékeket elevenít fel. A cipőgyár akkoriban költözött ki jelenlegi helyére, a repülőtér mellé. A kikészítő üzemrészben együtt dolgoztak lányok, asszonyok. Aztán brigádokat alakítottak, versenyeztek. A Béke brigádot mint asszonybrigádot tartották számon. Nem voltak sokan. Az 1962-es indulásnál tíz volt a létszám, utána is csak in—15 tagja volt a brigádnak évekig.

— Velük kezdtük — emlékezik akkori csoportvezetőjük, Salamon László. —

A cipőgyár ünnepeltjei

Kiválóak a szakmában

Olyan asszonyokból állt, akik azelőtt sehol másutt nem dolgoztak. Elhozták magukkal a dolgos kezüket, de azt az aranyos, jó felkészültségű nyelvüket is — tréfálkozik.

Hőskornak számít a gyár életében az akkori időszak. Meg kellett alapozni az üzemet, a készen kapott, de elhanyagolt épületekben, környezetben kellett kialakítani a kellemes munkahelyet, ahová szívesen mennek dolgozni. Munka után udvartakarítás, rendcsinálás várt mindenkire, aid a gyárért tenni akart.

— Ó, már össze sem lehet hasonlítani a mait a régivel — sóhajt fel Szinyéri Péter - né. — Mondom a gyerekeknek, hogy milyen jó most belecsöppenni a készbe.

— Nem hiszik el, hiába mondjuk nekik — legyint a brigádvezető, Kertész Imre.

Azóta már rég megszűnt a kikészítő üzemrész, ahonnan a brigád elindult. Nem a rá- más, szegezett félcipők készülnek már a gyárban, hanem modem fazonú, új vonalú cipők kerülnek innen ki belföldre és külföldre egyaránt. A brigád is szalagra került. Az alapítói'# >1 volt, aki megmaradt, voltaid elment. Sokan — miután áttértek a kétműszakos termelésre — másik műszakba, másik szalagra kerültek. Ám az elmentek helyébe újak jöttek, s ma már majd az egész szalag tagja a brigádnak. Negyvenötén vannak. Kertész Imre, a mai brigádvezető is másik műszakból került hozzájuk harmadik éve.

— Sajnáltam elválni attól a közösségtől — mondja. — De itt jó. Csak olyanokkal lehet célt érni, akikben van akarat, tehetség.

A Béke brigádban volt. Tudták újítani, amikor más brigádnál a lét, vagy nemlét volt napirenden. Ök már akkor elnyerték a Szocialista címet, amikor még a többi brigád csak benevezett a versenybe.

— És hogy örültünk, ha kaptunk vagy ötszáz forint jutalmat — beszél Szinyériné.

Ö, mint alapító tag, a brigád első vezetője, a Kiváló cím után ennek többszörösét viszi haza. A Szakma kiváló brigádja, illetve brigádtagja kitüntetést 32-en kapják meg, s 84 ezer forint jutalmat osztanak szét köztük.

— Mindenkinek érdem szerint — teszik hozzá. — Egy tíztagú bizottságot hoztunk létre, amelyik szétosztja a jutalmat. Elővettük a régi brigádnaplókat, kikerestük, hogy ki hány éve tagja a brigádnak, mit végzett benne.

Ma a vállalat 15 brigádja közül ők a legjobbak, az aranykoszorúsak. De egyénileg is a legjobbak között van néhány munkásuk. A tízéves törzsgárdatagok között vannak kilencen, vállalati kiváló dolgozó kitüntetést kaptak 17-en.

Ahogy beszélgetőnk, Szi- qpéci&é az óráját nedű

— Gyorsabban, mert megy a szalag — szól rá Kertész

Imrére.

• Mindketten a gép mellett állnak, az ő munkájukra is szükség van ahhoz, hogy meglegyen a teljesítmény.

Az idei első fél év értékeléséből: a Béke brigád 174 társadalmi munkaórát teljesített. Májusban kommunista szombaton vettek részt. Háromszor voltak közös színház-, mozilátogatáson. Nyolc brigádgyűlésen beszélték meg a napi tennivalókat. Egy kislányt patronálnak a gyermekvédő intézettől, féí év alatt 13-an látták vendégül otthonukban. Szinyéri Péterné a kislányt elvitte Hajdúszoboszlóra üdülni.

A tízéves történetet mára sokadik brigádnaplóban

jegyzik fel. Minden hónapra, sokszor minden napra van esemény,amikor segítik egymást a munkában, akár a tanulásban is, amikor meglátogatják azt, aki megbetegszik.

— Még Vajára is krhicik- liztünk egy beteghez — mondja Kertész Imre.

Ismerik egymást a m'/káJ ban és a munkán kívül. Úgy dolgoznak, hogy a vállalatnál a többiek még jobban elismerjék: igen, ők a szakma kiválót.

Lányi Bolond