Kelet-Magyarország, 1973. augusztus (33. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-14 / 189. szám
KWiET-M AGY ARORSZÄO 1978. augusztus fi. * mm A KB-határozat nyomában Szervezési feladatok Mátészalka iparában A KÜLSŐ SZEMLÉLŐNEK IS FELTŰNIK, hogy milyen gyors iramban fejlődik a szatmári „főváros”, Mátészalka. Tizennégyezer lakosa közül ötezer dolgozik immár az iparban. Ez a számarány egyúttal azt is jelzi, hogy a megyének ez a fiatal városa az elmúlt évek során jelentős ipari üzemeket kapott. Ilyenek: az ÉRDÉRT telepe, az Ipari Szerszámgépgyár, a MOM és a MEZŐGÉP gyáregységei, s az almatároló, de nagyüzemmé alakul a Szatrriár Bútorgyár is. Az iparfejlődés dinamizmusát mutatja, hogy 1972-ben 16,3 százalékkal volt magasabb az üzemek termelése, mint egy évvel korábban. Ez magasabb, mint a megyei, s jóval több, mint az országos átlag. Közben bővítették a kapacitást az ISG-nál, a MOM-nál, a bútorgyárnál (must is 150 milliós nagyságrendben folynak az új beruházások). Korszerűsödnek a technológiai folyamatok. Ma már 5,3 százalékos a szálkái üzemek termékeiből az exportra gyártott mennyiség, s ez is növekvő tendenciájú. A foglalkoztatottak száma a város iparában egy esztendő alatt 15,4 százalékkal — csaknem hétszázötvennel — növekedett, s az emelkedés különösen a minisztériumi iparban számottevő. A termelés növekedése két éve még csak negyven, tavaly már hatvan százalékban a munka termelékenységéből származott. Bár az emelkedést örvendetes jelenségnek tartják a mátészalkai városi pártbizott- ságon, de hangsúlyozzák, hogy ezzel sem lehetnek elégedettek. A fiatal ipari üzemekben a fejlődést az intenzív szakaszra való áttérés jelentheti. Ez is az oka annak, hogy a végrehajtó bizottság olyan behatóan foglalkozik az üzem- és munkaszervezései. KEDVEZŐ IDŐBEN SZÜLETETT a Központi Bizottság 1971 decemberi határozata, amely a pártszervek és szervezetek fontos feladatává tette ezt a tevékenységet. A határozat megjelenését követően egy fél év múltán vizsgálták meg először, hogy melyek azok a tennivalók, amelyek nyomán előre léphetnek a szálkái iparvállalatok. Mint Lévai György, a városi pártbizottság titkára elmondta, akkor arra hívták fel az üzemi párt- szervezetek figyelmét, hogy egy hosszú idő munkáját megszabó határozatról van szó, amelynek a végrehajtása kitartó erőfeszítést követel. A kezdet: a határozatokat minden munkahelyen ismertették. A pártszervezetek tagjain kívül megbeszélték a gazdasági vezetőkkel (egészen a csoport- és brigádvezetőkig), a szocialista brigádok tagjaival, később pedig uz üzemek dolgozóival is. Egy év telt el azóta. A városi párt-végre^ hajtóbizottság most ennek az időszaknak az eredményei: és gondjait foglalta össze. Milyen főbb megállapításokat tett a végrehajtó bizottság? Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a politikai mozgósítást nem követték a megfelelő konkrét tervek. Néhány üzemben nem értették, milyen fontos határozatról van szó, s nem is készítettek a végrehajtásra helyi éves, illetve középtávú tervet. Mi ennek az oka? A megállapítás szerint Mátészalkán kevés a helyi székhelyű, önálló iparvállalat, az üzemek többsége gyáregység, s központjaik csak későn és akkor sem alaposan tájékoztatták azokat arról: hogyan kell terveket, készíteniük. így nincs terve például a TITÁSZ-nak, a MOM-nak. az »Imatárolónak. De nehéz helyzetbe került az ÉRDÉRT is, hiszen a személyi feltételek híján (és mert nem kapott a központjától jelentős segítséget) nem tudott kidolgozni olyan üzem- és munkaszervezési programot, amelyre pedig nagy szüksége lenne. A VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG menet közben is jelezte ezeket a gondokat. Felhívta a pártszervezetek figyelmét arra, hogy határozzák meg a szervezési munkával kapcsolatos politikai feladatokat, ösztönözzék a gazdasági vezetést a végrehajtásra. Az alapszer- Vezetek többsége megértette ezzel öszefüggő tennivalóit. Pártvezetőségi üléseken és taggyűléseken értékelték az intézkedéseket és azok üzemi hatását. A városi pártbizottság is többször ellenőrizte, hogyan számoltatják be például a gazdasági vezetőket, tesznek javaslatokat. tájékoztatják, mozgósítják az üzemi MSZMP-szervezetek a párttagságot, a dolgozókat. Ennek is köszönhető, hogy a munkások, műszakiak sora adott jó javaslatokat a legfontosabb területek munkája javításához. A vállalatok egy részénél — különösen a S/.at- már Bútorgyárnál, az ISG-nál, a MEZÖGÉP- nél — elmélyült elemző munka kezdődött a folyamatos gyártást akadályozó tényezők, a veszteségidők megszüntetésére, a munkaidő optimális kialakítására, a belső információs rendszer tartalékainak feltárására, az ügyvitel gépesítésére, stb. A vezetők többet foglalkoznak az üzem- és munkaszervezés kérdéseivel, mint korábban. Helyesen értik az önállóságukat is, s decentralizálják a hatáskörök jó részét. Javult a munkaversennyel való törődés, eredményesen megindult a Dolgozz hibátlanul mozgalom. A következmény: a Szatmár Bútorgyárban a teljesítménykövetelmények korszerűsítése nagyobb nyereséget hozott, a MOM- nál tökéletesítették a termékeket, az ISG és a MEZŐGÉP továb’oképzi a középvezetőit. Mind rendszeresebbek az üzemi vitafórumok is, amelyeken számos javaslatot kapnak a dolgozóktól a gazdasági vezetők például az anyagellátás folyamatosságára, a belső szállítás egyszerűsítésére, a munkaerő átcsoportosítására, a minőségellenőrzés megszervezésére — általában a hatékonyabb és gazdaságosabb tevékenységre. Ezek együttes hatása már most jelentkezik a munkában, amelynek bizonyítéka, hogy 1972 évi eredményeik alapján öt mátészalkai üzem lett kiváló, vagy élüzem. A városi párt-vb legutóbbi vizsgálata nyomán megállapította, hogy az üzemek szervezési tevékenységét magasabb szintre kell emelni. Ehhez arra is szükség van, hogy az alapszervezetek minden munkahelyen határozzák meg konkrétan is a gazdasági vezetés iránti igényeiket, adjanak feladatokat a tö- megszervezeteknek. A jó eredményeket el kell terjeszteni a város más üzemeiben is — elsősorban a módszereket szükséges továbbítaniuk. A szervezési tevékenységet komplex — az egész munkát átfogó — módon kell végezni, ne csupán egy részterület feladatainak megvalósítására irányuljon a figyelem. FELHÍVTAK az ülésen A PARTSZERVEZETEK FIGYELMÉT arra is, hogy segítsék a szakemberkérdés megoldását, a képzést, továbbképzést, amely a szervezési tevékenység javításának egyik fontos alapja. A vb határozattá emelte: napirendre tűzik az üzemek intézkedési terveinek, programjainak vizsgálatát, s azoknál az üzemeknél, ahol hiányosógokat tapasztalnak, visszatérnek a tennivalók konkrét elemzésére. Kimondták, hogy a pártszervezetek minden üzemben tárgyalják meg taggyűléseken az üzem- és munkaszervezés helyzetét. A pártszervezetek titkárainak hamarosan tapasztalatcseréket is szerveznek, az elsőt az Ipari Szerszámgép- gyár gyáregységében. Úgy vélik, hogy ezekkel az intézkedésekkel és a KB-határozat végrehajtásának állandó ellenőrzésével sikerül lényeges javulást elérni a város iparának munkájában. Kopka János Ingázó szerelem A szerelem a vonaton kezdődött. Álltak hétfőtől péntekig minden hajnalban szorosan egymás mellé zsúfolva a peronon, miközben mindenféle kacska ábrát rajzoltak a piszkos ablakokra. Ettől a művelettől ugyan enyhén szutykos lett a kezük, de rá se hederítettek. Csak nevettek rajta jóízűen. A fiatalság harsány örömével. Pedig nem túl sok illúziót tartogatott számukra ez a szerelem. Gyűrötten és álmos szemekkel rohanták meg minden reggel négykor a szerelvényt, mely már többnyire zsúfolt volt és levegője a félbemaradt éjszakák megszakított álmaitól fülledt. Valahogy mindig a peronra keveredtek. Kezdetben talán vé'rtlenül. később azonban már tudatosan, egyre inkább bontakozó szándékkal Reggel négytől fél hatig tudtak beszélgetni. Este már nem együtt jöttek, mert Karcsi általában túlórázott, különösen, amikor már javában n’t hitte, hogv ko- mnlvrn fordul1 közöttük a dolog és így gyűjtenie kell közös életük megalapozásához Reggel négytől fél hatig edződött tehát ez a szerelem. Több idejük nem volt egymás számára. Ebbe a hajnali sietős másfél órába kellett belegyömöszölniük minden mondanivalót. Szépet, érzelmeset, gyakorlatias jellegűt. Ebbe a hajnali másfél órába kellett sűríteni az életüket Amint beértek a Nyugatiba, még elvegyültek kicsit a lassan oszladozó tömegben, belevegyültek az imbolygó, tétova sodrásba, hogy ezzel is húzzák-halasszák az időt. Amíg a kijáratig értek, izzadtra gyötörték egymás kezét, a villamosnál pedig, amikor elváltak, Karcsi olyan hosszan csókolta meg a lányt, hogy a reggeli csúcs- forgalomban időnként majdnem hogy forgalmi akadályt képeztek. Karcsi azelőtt az ultisokkal utazott. Már úgy értve, mielőtt ez a szerelem elkezdődött. Alikor nem is a peronon utazott, hanem Dent a kocsiban, mert a fürge ultisok mindig tudtak helyet szerezni maguknak, hogy ölükbe rakva egy táskát, kedvükre verhessék a blattot. Kedélyes és hangos hajnali utazások voltaic ezek. Miután azonban Karcsi felfedezte a vonaton Marikát, szép lassan lemorzsolódott az ulti soktól. Egy reggel Marika elmaradt. Karcsi először azt hitte, elkerülték egymást. Ezért végigfurakodott a tömött kocsik során, hogy megtalálja a lányt. Ez a szorongó, lámpalázas igyekezet azonban hiábavalónak bizonyult. Mert Marika nem volt sehol. Az ilyen esetek többségében viszont mindig keres és ha nagyon akar, akkor talál is mentséget az ember ideálja számára. Karcsi például azzal nyugtatta magát, hogy Marika talán elaludt és lekéste a vonatot, azért nem találkoztak... Kellemes környezetben, ideális munkakörülmények között dolgoznak a kismamák és ipari tanulók a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár különtermében. (Hammel József felvé- tele) Száz ember sorsa izéül a Siizoivialanságlian — Ha nem foglalkoznak vele, akkor mondják ki, hogy kell vagy nem kell — fogalmaznak kategorikusan és indulatosan Nyíregyházán, a Beregi Vegyesipari Vállalat kerámia-üzemegységében. — Micsoda kóeeráj, micsoda özönvíz előtti gépek — sóhajt fel a látogató, amikor végigmegy az üzemen. Márpedig ez a kóeeráj, a hajdani közfürdő helyén létesített üzem a Széchenyi és Petőfi utca sarkán évente tízmillió forint értékben képes cserépkályhacsem péket gyártani, s köze] száz embernek ad munkát. — Tizenkettedik éve vagyok itt. Megéri, nem is szeretnék innen kimozdulni — mondja az üzemről az egyik munkás, Seregi Jánosné. Aztán hozzáteszi: — Nem törődik velünk senki. A gazdának nem kell Fura dolog, hogy Vásáros- naményban elmondhatják: üzemegységünk van Nyíregyházán. Mintha a két éve alapított Beregi Vegyesipari Vállalat olyan nagy üzem lenne. (Pedig a teljes létszámával együtt sem üti meg a középvállalatok szintjét.) S a tisztán vasipari profilú központnak Nyíregyházán egy építőanyag-ipari üzemegysége van. Úgy kell neki, mint púp az ember hátára. S ennek Marika azonban másnap sem jött, harmadnap sem __ Negyednap végül az ulti- sóik megszánták Karcsit. — Gyere ülj közénk, megvan a helyed — mondták neki, miközben összébb húzódtak a zöld műbőrrel bevont padokon. — Ne várj arra a lányra, nem jön az többet vonattal. A Rabic Jóska fuvarozza minden reggel motoron. így kényelmesebb is neki, meg gyorsabb is. Minden reggel fél órával többet alhat. Karcsiban egy világ omlott össze. Sokáig mindenféle buta, borongós hangulat környékezte. Oh, hogy tudta akkor gyűlölni Rabic Jóskát, aki a nagyképű motorjával minden KRESZ-szabályt félrerúgva belegázolt az életébe. Haragja nem is engesz- telődött meg Rabic Jóska iránt, csak hetek múlva, amikor kitudódott, hogy Marika a motorjával együtt őt is éppen úgy faképnél hagyta a reggelenként piros Skodájával Pestre furikázó Kárász Sanyi miatt, mint annak idején a vonaton őt... megfelelő a törődés, a gondoskodás az üzemegységről. Az előzményhez tartozik: a Beregi Vegyesipari Vállalat nem tehet róla, hogy van kerámia-üzemegysége. Az alapításkor kapta, amikor az UNIVERSIL Szilikátipari Vállalatot átvette a Budapesti Elektroakusztikai Gyár, s a kerámiaüzemre nem tartott igényt. Viszont Vásáros- naményban is hamar rájöttek, hogy nem ismerve az üzem tevékenységét, üzlet- politikáját jobb volna, ha nem hozzájuk tartozna ez az üzem. Egy éve elmúlt, hogy kérték a leválasztását. A múlt év nyarán pedig viharfelhők tornyosultak e kerámiaüzem felett. Úgy látszott, hogy egyre kevesebb cserépkályha kell a lakosságnak, hiába gyártottak, csak az udvaron tudták felhalmozni a csempét, amit gyártottak. fgy aztán még jogosabbnak látszott a beregiek kérése: ne rakjanak rájuk terhet, ne ők fedezzék az üzem veszteségét. Igenám, de az év végére, tavaszra változott a helyzet. Ma már nincs az a mennyiség, amit el ne tudnának adni. Szinte a kemencéből kikerülő meleg csempét viszik a megrendelők. Az ok, hogy az ország nagy csempegyárai, a rom- hánvi, zalaegerszegi, sárospataki átálltak épületkerámia gyártására, s úgy látszik, a cserépkályhára is van még igény. Terv nélkül — Milyen terv alapján dolgoznak most? — Az üzemnek nincs jóváhagyott terve a kezemben — halljuk a meglepő választ most, augusztusban Lázár Antal üzemegységvezető. Tavaly a tízmilliós tervet 8 millióra teljesítették tudatos visszafejlesztéssel az eladási nehézségek miatt. A kezdeti 120-as létszám helyett csak 93-an dolgoznak, s ebből 13 nem termel. Hét a műszaki, hat az adminisztratív alkalmazottak száma. Az üzemegységvezetőn kívül van még műszaki vezető, főművezető, két művezető is. Nyilvánvaló, hogy csökkenő létszám, csökkenő termelés mellett ugyanannyi nem termelőt eltartani még nehezebb, miközben a vállalati összköltségből is jut egy jó darab rájuk. — Már unjuk, hogy mindig kérjük a tájékoztatást — mondja a párttitkár, Sipos Sándorné. Ez is gyenge oldala a vállalatnak. Miközben 10—12 éve itt dolgozókból tevődik össze az üzem munkásainak zöme, éppen ők azok, akik a legkevesebbet tudnak a dolgok-' ról, csak amit a szállításokból látnak, a szóbeszédből hallanak, arról ismerik jelenüket és jövőjüket. Arra nem panaszkodik egy dolgozó sem, hogy a fizetés kevés lenne, hogy ne éreznék jól magukat az üzemben. Havi 2000 forint körül keresnek a formázó nők — bár nehéz munka az övék a heti 49 órás munkaidőben. telelös kerestetik Immár egy éve tart a bizonytalanság a kerámiaüzemben. Pedig ez a munkahelyi légkörre is bénitólag hat. Nem látja senki, hogy van-e jövője, meddig, évekig, vagy csak hónapokig számíthat az üzemre. A gépek, berendezések legnagyobb része ósdi, elavult. Ráadásul még azzal sem törődnék, hogy legalább kellő szinten tartsák a régi gépeket, megfelelő karbantartással vegyék elejét a további rongálódásnak. Nincs rá pénz — szól mindig a rövid válasz. (A megyei tanács ipari osztálya a vállalat fejlesztési alapját zárolta.) Tény, hogy az üzemegység a Beregi Vegyesipari Vállalatnak mostohagyereke. Viszont megérthető, hogy semmi érdeke nem fűződik fenntartásához, fejlesztéséhez. Ám van felügyeleti szerve is. a megyei tanács ipari osztálya, amelynek törődnie kell az üzemmel, (Ennek a jegyében már egy éve keresik a megoldást.) Közben az idő múlik, mindenki intézkedésre vár. Az üzem helye olyan, hogy távlatokban nagyobb fejlesztést ott nem lehet végezni, sőt Nyíregyháza rendezési terve értelmében előbb- utöbb meg is kell szüntetni jelenlegi helyén. Közgazdaságilag viszont indokolatlan lenne, hogy éppen akkor zárjanak be egy üzemet, amikor a termékei kelendők, amikor csak a törődés hiányzik. Az viszont megfontolandó, hogy mennyire indokolt egy vasipari profilú vállalat részeként tartani az üzemet, s nem lehetne szolgáltatásaival együtt — cserépkályha- építéssel, -átrakással is foglalkoznak — olyan tanácsi vállalathoz tenni, ahol a munkások elvárhatják a nyílt beszédet, a távlatok ismeretét. Ahogy a párttitkár is fogalmazott: — Tudjuk, hogy az országnak nem sokat számát, hogy ez az üzem létezik, vagy sem. De el volnánk mi Rt jól ezzel a termeléssel, s az a 10 millió forint biztosan taetl a megyének is. Ágh Tihvíér r#nyí Baton«
