Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

»73. JÖÍlus I KELET-MAÓYARORSZAG - VASÄRNAPT MSLI.fiKLlÜP • ofáaf t Bürget Lajosi Ibrány, ‘73 június Az darányiaknak a helyzetfelismerésben rejlett mindig erejük. Ez a hajdani cseléd­falu külön említést kap Rákóczi korában. A múlt század 60-as éveiben agrármegmozdu­lást szerveznek és csak egy század ulánus tudja megfékezni őket. 19-ben forradalmá­rok, a két háború között pedig rendkívül erős baloldali politikai erőt tömörít a falu. A felszabadulás után a „Kis Moszkva” ne­vet kapja, mert szerepe a progresszióban je­lentős. Az előző korok lendületéből sok men- tődik át és az elmúlt 30 év során fejlődésük­kel bizonyítanak forradalmi hagyományaik mellett. A' gazdasági életben is fürgék tudtak lenni. Amikor a menta volt a sláger, akkor Ibrány lett a fő termelő. Aztán felismerték a digitálisban rejlő lehetőséget. Bátran kezd­tek hozzá a magyartarka marha tenycsz/5- séhez, amikor ennek lett piaca. Belevágtak a mákba, most a bikaborjú a nagy business. Voltak furcsa vállalkozásaik is, mint 45-ben a hajógyár. Nem kisebb céllal állítottak be a Hoffher-traktor motorjára szerelt gattert, mint azzal, hogy tiszai hajót építenek a falu közepén, majd Aknaszlatináról sót szállíta­nak a megyébe. Forradalmi mozgások, közös ötletek ková­csolták össze e falu népét. A klasszikus cse­lédfaluban a nélkülözhetetlen egyetemes oKosság feloldotta a tősgyökeres szabolcsi re­formátus és a 300 évvel ezelőtt idetelepített hevesi katolikus ellentétet is. Urak és leg­többször hitvány urak elleni védekezés tette keménnyé, találékonnyá a nemzedékeket. És talán innen kell eredeztetni azt is, hogy az ibrányi végtelen módon megszerette falu­ját. Itt a községnek levegője, atmoszférája van, az itt élők egy gesztusból megértik egy­mást, a jó szóra tettrekészek, de azzal szem­ben, akit nem éreznek magukénak, óvatosan tartózkodók, gyanakvók, A monda szerint Ibrány két dombra épült, mint hajdan Róma. Valójában 13 bucka és domb, amin elterül. Az ibrányiak a héthez ra­gaszkodnak. A falu nevét tudományosan az Ibrachim török névből vezetik le, de az it­teniek ez ellen tiltakoznak és joggal. Mert Ibrány már 1310-ben Ibrány volt, és hol vol­tak még akkor a törökök? Kis mosollyal mondják saját elméletüket, amely tetszető­sebb és reálisabb. Lehet, hogy egykor, vala­mikor nagyon régen, amikor még a Tisza a falu alá folyt, amikor a hét (maradjunk en­nél a számnál) domb között csak csónakkal köziek ek, valaki így kiálthatott fel: ibi rana. gyis: itt a béka. És az ibi rana­tól az itirányig nem lehetett hosszú az út. Egy másik hetest is emlegetnek ma. A nagyközségben ugyanis ma hét egyház, il­letve szekta működik. Mert van itt reformá­tus, katolikus, görög, adventista, pünkösdista, baptista, jehov.sta. Fura dolog, ami viccnek is beillik. Az ibrányi tanács mellékhelyisé­gében a falon a következő szöveg: „Bízzál Jehova istenben.” És a válasz, az élet gro- teszkja: a kultúrház előtt plakát. Szövege: Bál. Zene: Pokoltűz. És talán nem is lenne Ibrány az, ami, ha nem lenne egy saját val­lása is. Spiritisztáknak nevezik őket. Egy hajdanélt jógi tanító alapította, nincstelen parasztokból, akik a jógi csodáitól talán ma­guk is csodát reméltek. Ha mást nem, de annyit tettek, hogy a harmincas években kö­zösen müveitek parlagföldet a határban. Majd amikor már „fejlődött’’ a dogmarendszerük, egyszerre kivágtak minden fát a kertjük­ből, a földjükből, mondván, innen jött az ősbűn, fa nem kell. Az ibrányi utcák mentén ma két és fél ezer gömbakác adja a díszt, fogja a port. A házak előtt már-már kultikusan müveit ker­tek, az útszegélyen virágok. Az utak és ut­cák, legtöbbjük kövezetlen, szigorúan köve­tik ma is a dombok vonulatát, és a mélye­désekben ott ásítanak a néha holdnyi üres területek. A Rétköz széle ez, ahol csak a fo­lyamszabály ozá/s, a lecsapoiás, .a csatornaépí­tés szabadított fel területeket, művelésre al­kalmas földeket. Ezért húzódott el nyolc ki­lométernyi hosszúra a hétezer-háromszáz ember lakóhelye, ahol ma a régi ladik he­lyett ezernyi kerékpáron, mopeden és robo­gón igyekszenek munkába és hazafelé az em­berek, így viszik csarnokba a tejet, az óvo­dába a gyereket, a szatyorban a boltból haza­felé az árut. A látszólag apróságnak tűnő dolgok egy­más mellé sorakoztatása, a történelmi múlt eseményeinek futó felsorolása talán könnyeb­bé teszi azt, hogy megértsük, milyen a mai Ibrány, hogyan formálódik az immár nagy­községien a" hajdani magyarokból, idetelepült török hadifoglyokból kikovácsolódott kö­zös; -g. > A mai nagyközség helyzetét, a ma cím­nek számító „nagy” jelzőnek tartalommal va­ló megtöltését itt egy határozza meg: az a vállalkozókedv, amelyet a mindig jobbravá- gyás évszázados küzdelme termelt ki. Ibrány nem tétovázott akkor, amikor Nagyhalász meg gondolkodott,- kell-e gimnázium vagy sem. Amikor könyvtárkörzetesítésről volt szó, a falu reprezentatív helyiségekkel je­lentkezett és nem hiába. Felismerték, hogy a gumigyár érdeklődésében nagy lehetőség rej­lik, otthont adtak egy ma száz-, nemsokára 300 fős üzemnek. A művelődési ház építése az egész község lakosságát lázba hozta, munkára serkentette. Ki tagadhatja, volt ebben valami vetél­kedésféle is. A két szomszédvár. — Ibrány és Nagyhalász — múltba nyúló rivalizálása sok­szor mozgatja meg a lakost éppúgy, mint a Vezetőt. Ma nem a bicska, nem a kivagyiság a verseny mércéje, eszköze, ma nem a bál, és az udvari párviadal dönt. A két közcF'g modern célok, korszerű eredmények, sikerek tükrében méregeti egymást. Ibrány ma ösz­töndíjat alapít továbbtanuló diákjainak. Büszkén mondják, a nagyközségben meg­szűnt a pedagógusvándorlás. De hazatér ide óvónő, agrármérnök, üzemgazdász, tanító, könyvelő is, amikor végez. Büszkék a saját szellemi tőkére. De csináltak ők nyári hétvé­gi tábort, ahol gyerekek százait nyaraltat­ja^. Ösztönös és tudatos meggondolások együt­tese sarkallja az itt élőket, hogy éppen a szellemi fellendülést szorgalmazzák nagy erő­vel. A gazdasági terület ma kevésbé proble­matikus. Ibrány gazdag nagyközség. Az ÁFÉSZ évi forgalma a faluban 70 millió. A stabil termelőszövetkezet 16- millió munkabért fizet ki 12 hónap alatt. Bőséges jövedelem áramlik be a 600 eljáró és ingázó révén is. A helyi ktsz jó béreket biztosít. Ellenőriz­hetetlen az a jövedelem, amit a kert, a ház­táji ad. 10—12 milliós takarékbetét jelzi a tőkeerősséget. Az évente épülő 30—40 családi náz (és milyen!) a jólét jele. Az ÁFÉSZ- nek be kellett zárnia a gépikölcsönzőt, mert a háztartások saját háztartási gépekkel telí­tődtek. A státusszimbólum ittt a vas- és kő­kerítés, amely gyakorta 20 ezer forintba is kerül. De a házak belseje is. árulkodó: per­zsaszőnyeg, legújabb televízió, hipermodern bútor mutatja a fölös pénzek nagyságrendjét. E summázat után máris eljutottunk a legmaibb gondhoz. Ez végső soron kellemes, hiszen fejlődés szülte és fejlődést rejt ma­gában. Mégse olyan egyszerű, hogy figyelmen kívül hagyhatnék. A hajdan homogén, sze­gény község társadalma átrétegződött. Há­romszáz értelmiségi, szellemi foglalkozású é! itt. A termelőszövetkezetben 4—500 mező- gazdasági munkás van. Megjelent Ibrányban az ipari munkás Is, a helyben dolgozó és a másutt alkalmazott. Nagy szóródást mutat­nak a bérek és a jövedelmek is. Ez a tény természetszerűen szül kisebb és nagyobb konfliktusokat. Az anyagi biztonság, a világ­gal való sokszoros találkozás, a város közel­sége hatalmas igényeket támaszt, messze túl a lehetőségek szélső határain. Mindezzel egy- időben a tudati fejlődés nem tartott és nem tart lépést. A lakáskultusz magával hozta egy réteg befelé fordulását. Az ingázók mo­rális hatása kizökkentette medréből a haj­dani erkölcsöt és még a liberálisnál is la­zább magatartásformának nyitott tág terft. Az aktív emberek köre szűkült, a politizálást többen elsősorban a 6aját érdekek optikáján keresztül ítélik meg. Pedig a nagyközség anyagi lehetőségei kicsik. A kiforratlan, köz­pontilag tétován és rosszul kidolgozott gaz­dálkodási lehetőségek mai rendszerében Ib­rányban 200 év saját fejlesztési alapja kel­lene ahhoz, hogy létrehozzák mindazt, ami igény, ami belefért a csaknem 200 közér­dekű javaslatba, ami beszéd tárgya nap mint nap. Logikus tehát, hogy Ibrányban a nagy­községi pártbizottság az emberek tudati fej­lődését, alakítását tartja elsőrendű feladat­nak. Mert a gazdasági egységek vezetőinek, a község lakóinak egyaránt el kell jutniok oda, hogy a központi pénzeket, a tanács saját le­hetőségeit megtoldják saját anyagi és fizi­kai erejükkel. Csupán ez az újfajta forra­dalmi aktivitás vezethet el oda, hogy a nagy­község olyan urbanizálódásnak induljon, amely a címet ranggá is teszi. Mert Itt Ib­rányban is hatnak a ma paradoxonai. Az eljárók másutt termelnek, de saját falujuk­ban jelentkeznek bölcsődei, óvodai, iskolai igényekkel, itt szeretnék költeni pénzük egy részét, itt várnak arra, hogy a majdani ve­zetékes víz eljusson házaikhoz. A gumigyá: itt termel Ibrányban, de másutt adózik. A munkások, és munkásnők szociális, kommu­nális elvárásai itt jelentkeznek. A község ta­nácsi ereje, lehetősége félelmetesen kevés ahhoz, hogy megoldja az összes gondoltat. Kutattam a faluszeretet okait. „Szép köz ség.” „Van munkaalkalom.” „Közel a város, jó a közlekedés.” „Mióta nagyközség, jövője is biztató.” „Nem tudom, miért szeretem. De nem tudnék elköltözni.” így parasztok, ta­nárok. tisztviselők, fiatalok. Nem táplálnak illúziót. Mindenki tudja, Ibrány mezőgaz­dasági település marad. Nem képzelegnek nagyiparról, nem várják, hogy várossá vál­janak. Van azonban valami, amit éppen e lokálpatriotizmus után talán nehezein érteni, sok mindent készen várnak. Az elért szint kényelm.esit itt is. és könnyen odamondják: fizetem az évi 250 forint fejlesztési adót, csi­nálják meg. Ellentmondások, a kor szülte jelenségek sűrítve találhatók ebben a nagyközségben. A kilenc pártalapszervezetben a tudatformálá­son vitáznak, dolgoznak, pár utcával arrébb nemzetközi vendégsereg autói parkolnak a je~ hovista esküvőn. Hatszáz tsz-járadékos és nyugdíjas osztogatja be jövedelmét, de köz­ben folyik a harc. milyen legyen a kerítés az új orvosi lakás körül. Pinceklubot akarnak a fiatalok, de vétózzák, mert zajos lesz. A munkás birálóan „fehérjedús ételeket” köve­tel a helyi boltba, de sokan a beázott meny- nyezetű kocsmában isznak. A gimnáziumban a gépi matematikaoktatás programjait írják a szalagokra, de Buzsu, a cigányjós is ebből a faluból indult börtöni pályafutására. A korszerűbb, nagyobb hatáskörű tanács sza­bályszerűen igazgat, és közben régi tekinté­lyek rosszallását hallgatják döntéseik miatt. Fél hétkor megszólalt a harang. A mozi hangszórója beatet bömbölt. Az egyik mel­lékutcában miniszoknyás lányok tollasoznak. A fiatalember óvatosan kopogott a huncut asszony ablakán. Az öreg paraszt, mintha szégyellné, papírba csomagolt könyvet vttt a könyvtárból. Munkásbusz érkezett. Aztán traktorok mentek, robogtak. Csak az este hozta meg ä csendet Olvasótábor KállóSemjénben Tanárok helyett írók. művészek — Huszonnyolc tanyai gyermek barátkozása az irodalommal Nem sajnálod, hogy tíz napot itt töltesz a vakációból? — Ez is vakáció. Pihenünk, játszunk, olvasunk... Tudtad, mire vállalkoztál, mi az az ol­vasótábor? — Igen. Tábor, ahol olvasgatunk, beszél­getünk . . . Mit szóltak a szüleid? — Azt mondták, itt sokat tanulhatok, örültek... Akivel beszélgettünk Demendi György, ősztől hetedikes tanuló. A többiek is hason­lóan vélekedtek a kállósemjéni általános is­kolai diákotthonban, ahol olvasótábor nyílt június 18-án a járásbeli gyermekeknek. A célt az Olvasó népért mozgalom tanácsko­zásán, Nyíregyházán ismét meghatározták: já­tékos, szórakoztató formában irodalmi isme­reteket, élményeket adni a hátrányos hely­zetű, főként tanyai településeken, kisisko Iákban tanuló fiataloknak. Do ogidőben olvasnak Könnyű volt megszervezni a még kísér­leti jellegű, gyermekcipőben járó tábort? A nyitás első napján jártunk a helyszínen és Nagykállóban, a népfront járási titkáránál. Akkor még nem volt teljesen biztos, hogy az elképzelés megvalósulhat. Lesz-e pénz az olvasótábor legszükségesebb kiadásaira? El­jönnek a gyermekek? Mit szólnak mindeh­hez a szülők? És állják-e a szavukat az ol­vasótábor vezetését vállaló fiatal írók? — Már-már úgy volt, hogy haza kell kül­denünk az első napon megérkezett gyermeke­ket — magyarázta kintjártunkkor, június 26- in Estók Károly, a diákotthon igazgatója, -gyben a tábor vezetője. Minden olyan bi- onytalan volt. A gyermekek is csak szállin­góztak, a pénzről sem tudtak biztosat, s első tap mindössze egy író érkezett meg. Csinál­lak, ne csináljuk? S elkezdődött a „futkározás”, a járási árt- ée népírontszervek, az úttörőszövetség, íz állami gazdaság és még többen segítettek. A járásban előteremtették a szükséges tíz egynéhány ezer forintot, amiből gondoskod­hattak az étkezésről, a gyermekek utaztatá­sáról, könyvekről. Az olvasótábor nem szűnt neg, mielőtt egyáltalán élni kezdett volna . .. — Néhány szülőhöz személyesen mentünk ü — folytatta Estók Károly, aki a tábor megszervezésének gondjait magára vállalta. Ilyen nyári időben a tanyavilágban különös­képpen szükség van a gyermekkézre is. Kell a segítség a földeken. Nem jött el minden gyermek, akikre számítottunk, de huszonhe­ten eljöttek. Sőt, még tegnap is érkezett egy gyerek, pótlólag. Talán az unalomig ismétlődően kérdez­gettük a gyermekektől, a táborvezetőtől, és a két fiatal írótól, Varga Rudolftól és Nagy Gáspártól a következőt: hogyan lehet még az árnyékát is kiküszöbölni annak, hogy a gyer­mekek ne valamilyen iskolának tekintsék a tábort. .. Tegezzük a bácsikat Az első meglepő, látszólag külsőségben megnyilvánult feleletet a gyermekek adták, szinte kórusban: „tegeződünk.” Mint kide­rült, nem egymással, ez természetes. A két fiatal íróval. Szokatlan volt az elején — folytatták a gyermekek. Először tanár bácsi­nak, Rudi bácsinak. Gáspár bácsinak szólí­tották őket. De hát még nem bácsik, Alig túl a húsz éven. .. Természetesen a pertut az írók szorgalmazták, hogy a gyermekek meg­hittebben, a partnerként oldódjanak fel. ves­sék le a gátlásaikat. Ne úgy érezzék magu­kat, mintha a tanítómesterrel állnának szembe, hanem egy idősebb baráttal, majd­nem diáktárssal... De a tegeződésnéi bizonyára lényegesebb az olvasótábor stílusa, programja, egyáltalán nem az iskolásdit utánozó foglalkozásai. Há­rom író műveivel ismerkednek meg köze­lebbről a részvevők, Nagy László, Sánta Fe­renc és Sütő András. Az 6 műveik adják a fogódzót, hogy elinduljanak a beszélgetése’' a felolvasások, viták, irodalmi fejtörők, szójá­tékok. A három könyv, amelyet a gyerme ek a táborban megkaptak — ajándékba. em’°k- be haza is viszik — Nagy László „Arccal a tengernek” című verseskötete, Sánta Ferenc „Isten a szekéren” című novelláskönyve °s az erdélyi Sütő András „Anyám könnyű ál­mot ígér” című regénye. Köszönet mindenkinek A program ennél sokkal változat , -abb. Lakatos József festőművész a képzöművtsz sí­ről beszélgetett a gyermekekkel, diavet-'1 -s- sel, élőképekkel illusztrálva. Voltak ki­ránduláson Nyírbátorban, megnézték az iro­dalmi—történelmi emlékeket. A könyvtár­ban pedig az eligazodást, a könyv! irhaszná- latot ízlelgették a tanyai fiatalok. Hallgatónk előadást a zenéről, Vikár Sándor, a nyíregy­házi zeneiskola igazgatója volt a beszélgető partner. Utána hanglemezről elevenedtek fel a különböző korok zenei Alkotásai. Móser Zoltán fotóművész is vendége lesz a tábornak, a fotózásról esik szó a gyerme­kek nyelvén, természetesen. Aztán újabb ki­rándulás következik, a szatmári, beregi iro­dalmi emlékhelyeket nézik meg. Nagvkállóba a Csodafű című gyermek kisopera előadásá­ra is elviszik a tábor lakóit. Kárnátukrán író vendége is lesz a tábornak. Varga Balázs irodalomtörténész, író is ellátogat Kállósem- jénbe, hogy élőben is játsszon’» gyermekek­kel, ahogyan a tévé műsorában szokott. Varga Rudolf arról is szólt, hogy vasár­nap idelátogattak a gyermekek szülei, a nagykállói tanyavilág minden zugéból. Hoz­tak egy kis hazait, beszélgettek a gyermekek­kel és az írókkal is. Értelmes találkozás volt, a szülők közelről láthatták, ez az új talál­mány — az olvasótábor — egyedül az ő gyermekükért van. Nem pótiskola, nem elő­készítő, nem értelmetlen semmittevés .. . Kedden délután 3-kor a kállósemjéni ol­vasótáborban Dinnyés Józsefet ülték körül a gyermekek, aki megzenésített versekből álló műsorát mutatta be, gitárkísérettel. Tetszett. Köszönet illeti a tábor minden párt­togói4t • (P. O.) Gustav Krklee: RÓZSÁK Nyúltam halom dús sárga rózsáért mint a koldus Igéző piros rózsa bokrához térdre hulltam élet adósa Ahány 6zál őszirózsa mind hazug vallomásom azóta És? végül mind a három 4 hullt szirma — ifjúságom! (Dudás Kálmán fordítását * Krklee nálunk sem ismeretlen név. A jugó- szláv Ura nagy alakjaként tartják számon. Jeles műfordító is. DÉL-VIETNAMI GRAFIKA.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents