Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-11 / 160. szám
SZÍNVONAL, ESZTÉTIKA Nívódíjas építészek A KÖJÄL űj állomása Napjaink Realitás Egyre több panaszt hallunk mostanában nyíregyházi üzemek, vállalatok szocialista brigádjaitól, azok tagjaitól arról, hogy hiába ajánlanák fel a város építésére, szépítésére társadalmi munkát, azt nem veszik igénybe. Így volt ez legutóbb a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál is, s ugyanezt írták meg a konzervgyáriak. Valóban nincs szüksége Nyíregyházának m. parkok építésére, szépítésére? Valóban mindegy, hogy a kertészeti és parképítő vállalat nehéz milliókért vállalja a parkok létesítését és karbantartását, vagy mondjuk néhány szocialista brigád közbenjárásával, munkájával alakítanak ki egy-egy helyen zöldterületet? Mondhatja erre egy városi szakember, hogy nem mindegy ki alakítja ki azt a parkot. Mert a város szép létesítményeket akar, s ilyeneket nem tudnak csinálni a laikusok Vagy azt, hogy lenne itt bőven jelentkező társadalmi munkára, csakhogy nincs anyag, stb. éppen akkor, amikor a munkaerő jelentkezik, S különben is sok a szervezésnél a gátló akadály. És a többi, és a többi. Van igazság ebben is, abban is. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a városi tanács az elmúlt hónapban napirendre tűzte a társadalmi munka helyzetét. Mindjárt elöljáróban leszögezi a jelentés, hogy a múlt esztendőben 11,3 millió forinttal segítette a lakosság (munka, anyag és pénzbeni hozzájárulás) a város fejlődését. Ez az összeg jóval nagyobb a korábbi évekénél. Ez Is mutatja — hangzik a megállapításban, — hogy megfelelő szervezéssel és a célok reális megválasztásával figyelemre méltó eredményeket lehet elérni. És jönnek utána az adatok arról, hogy milyen célokat tűztek ki 1972-ben és mit sikerült közülük megvalósítani. Sikerült megépíteni a harmadik kerületi ifjúsági házat, s megindítani a sóstói ifjúsági parkot. De több az, ami nem sikerült. És a szavakban is ott van az ok: a megvalósult létesítmények lekötötték a kínálkozó társadalmimunka-fel- ajánlásokat a különböző üzemeknél, vállalatióknál.. Úgy tűnik, a tények ismeretében is lehet ezen vitakozni. Mert igazuk van a jelentés megszövegezőinek: megfelelő szervezéssel figyelemre méltó eredményeket lehet elérni. Figyelemre méltóbbat, mint eddig. Nincs arról szó, hogy nem megy például a parkosítás, a házak előtti virágágyak ültetése, hogy a lakosság ne rakná le szívesen utcájában, a háza előtt a járdalapokat, mit a tanácstól kapott. Jó is, elismerésre méltó ez az igyekezet. Meg is érdemlik azok, akik ebben részt vettek a Nyíregyházáért emlékérmek különböző fokozatait, 'a kerületek a fejlesztésre fordítható szép összegeket. És mégis. Elgondolkodtató, hogy az említett 11,3 milliós társadalmi munkából mintegy ötmillió a különböző vállalatok pénzbeni és anyaggal adott segítsége volt. Maradt hatmillió forint. Ez pedig már — különösen, ha a város nagy lélek- számát tekintjük csupán — rendkívül szegényes összegnek tűnik. Lehetne több? Természetesen igen. Az igaz, hogy 1971-ben egy lakosra csak ötvennégy forint értékű társadalmi munka jutott, s tavaly már ennek közel háromszorosa, de ha ez munka lenne a javából, akkor sem jelenti a plafont. Nem szabad megelégednünk ezekkel a számokkal. Úgy tűnik, a tanács nem is tette ezt, hiszen erre az esztendőre már megemelte a mércét. Nagyobb feladatokra akarja az erőket koncentrálni, mint amilyen az ifjúsági park további építése, a borbányai óvoda bővítése. Ezen túl fontos feladat marad a parkosítás. a virágosítás, belép tervként a sóstói erdő hármasdpmbi és főiskola közötti részének parkerdővé való alakítása, ahol lehet sportolni, kocogni. Ennyi a cél. Ennek a megvalósítása sem kis feladat — kívánom, hogy sikerüljön, hogy a város lakosságához intézett felhívás találjon minden eddiginél szélesebb körű megértésre, aktív fogadtatásra. De azt kell mondani, hogy ez sem a maximum. Ezeknél még több telik a lakosságtól, még többet tud és akar is vállalni. Van olyan feladat. amelynek a kitűzése reális. Az olyan, amelv munkaigényes, s anyagot nem kíván. Csak akaratot, ásót, lapátot, gereblyét. Bizonyos, hogy nem csak az ötvenes évek elején volt a nyíregyháziakban lendület, akarat nagyarányú társadalmi munka végzésére, amivel hozzáfogtak a stadion, a szabadtéri színpad építéséhez, hanem ma is. Ez is realitás. * MEGYE A KÜLÖNBÖZŐ MŰVÉSZETEK (pl. színművészei) fejleszté- e érdekében már régebben alapított nívódí- :at. Megyei építészek bátorítására, ösztönzésre egyelőre a NYÍRTERV nívódíja áll rendelkezésre, s ezt először 1972-ben osztotta ki olyan létesítményekre, amelyeknek . műszaki színvonala és esztétikai megjelenése a korábbi alkotásokét meghaladja, amelyek kiemelkednek az elmúlt évben megvalósult építmények közül. 1973-ben az „építők napján” újból sor került a nívődíj kiosztására. A bírálat kellő színvonala érdekében a NYlRTERV a bíráló bizottságba olyan személyeket hívott meg, akik nagy szakmai fel- készültségük, az építészeti tervezés és alkotás terén elért kimagasló eredményeik alapján képesek eldönteni azt, hogy a NYÍRTERV mérnökéinek alkotásai közt van-e a díjra méltó alkotás, s mely az. így a bíráló bizottság tagjai voltak: Mikolás Tibor Ybl-díjas építész, Plesz Antal miskolci, Dezső György debreceni építőművész, Gyurák László, a Borsod megyei Tervező Iroda igazgatója, Tóth Kálmán az ÉTÉ megyei elnöke, Markó András, a megyei tanács építési osztályának főmérnöke, Seres Antal, a SZÁÉV termelési főosztályvezetője. A nívódíjpályázafnak csak egyik, <8s látványos eredménye az ünnepélyes díjkiosztás és az, hogy néhány építész neve ez úton bekerülhet a sajtóba, szakirodalomba. A bíráló bizottság a bírálat során véleményeket, javaslatokat rögzít, s ezek nagymértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy a tervezők az elkövetett hibákat ne ismételjék meg, munkájukat ezzel is tökéletesítsék, tovább fejlesszék és ezek a pályázat fő eredményei. Egy épület alapvető és leglényegesebb feladata, hogy az építtető által megadott programhoz jól alkalmazkodó funkciót biztosítson. Eleve nem vehet részt a nívódíjpályá- zaton az olyan épület, amelyben a helyiségek nem a program szerint nyertek kialakítást, amennyiben a helyiségek kapcsolata, használhatósága, bútorozhatósága, fűtése, szellőzése stb. nem jó. H V FUNKCIONÁLISÁN az épület rendeltetésének megfelel, úgy részt vehet a nívódíjpályázaton és ezt követően technikai, szerkezeti megoldásainak korszerűségét vizsgálja a bizottság. Napjainkban nem kaphat nívódíjat olyan építmény, amelyik nem igyekszik felhasználni korszerű technikai megoldásokat. Az alagútzsalus lakóépületnek előnyére szolgált, hogy ez a technológia ma a házgyári építési mód mellett a legkorszerűbbnek tekinthető. Alapvetően fontos, hogy az épület szerkezete és funkciója között is összhang legyen. Fontos szempont az elbírálás alkalmával a gazdaságosság kérdése. Természetszerű velejárója a legkorszerűbb technikai eljárásoknak, hogy alkalmazásuk kezdő periódusában az addig hagyományos építési módoknál drágábbak. Nem áll könnyű feladat előtt a tervező, ha a korszerűséget és gazdaságosságot össze kívánja egyeztetni. Feladata mégis a korszerűnek a szorgalmazása, mivel ez az út az építési idők lecsökkentése, az egyre dráguló élőmunka kiküszöbölése, az üzem-. költség csökkentése, s ezeken keresztül a gazdaságosság felé is. A MENNYIBEN EGY ÉPÜLET jól funkcionál. technikai, szerkezeti és gazdaságossági szempontból is megfelelő, úgy lehet vizsgálni annak esztétikai értékét, tömegét, megjelenését, részletmegoldásait és környezetéhez) való kapcsolatát. Természetesen nívó- díjban csak azok az épüietek részesülhetnek, , amelyek ez utóbbi szempontokból is magas és korszerű igényeket tudnak kielégíteni. (Esztétikai értelemben is hangsúlyozom a korszerűt. Uj építőanyagaink: acél, vasbeton és műanyag alapvetően igénylik a sajátosságuknak megfélelő formákat, részleteket és tagozatokat, s ezek nem lehetnek azonosak azzal, amit évezredeken át a kőhöz, téglához illően a görögök mintájára használtunk.) A bíráló bizottság úgy találta, hogy a NYlRTERV által tervezett létesítmények közül nem egy valósult meg az elmúlt évben magas műszaki, gazdasági színvonalon, egyesek pedig ezen túl magasabb esztétikai igényeknek is megfelelnek. E munkák közül két épületet jutalmazott nívódíjjal. Nívódíjat kapott a Nyíregyháza Északi nagykörút és Kossuth út sarkán épülő 10 szintes alagútzsalus lakóépület. A bíráló bizottság úgy találta, hogy ez az épület mind tömegében. mind megjelenésében tetszetős és jól illeszkedik környezetéhez. Az épület megvalósítása nehéz feladatok elé állította a tervezésben részt vevő építész, szerkezettervező, gépész és villamos tervezőket egyaránt, mivel a megyében addig szokatlan technológia meghonosítását kellett elvégezni és bár ebben a tervezőknek gyakorlata nem volt (nem is lehetett) feladatukat ,a kivitelezővel (SZAÉVj is példamutató együttműködéssel, igényesen oldották .meg. Érdeme ezen épületnek az is, hogy kiviteli költségei az ország más területein épülő alagútzsalus épületekhez viszonyítva is igen kedvezőek. Az épület felelős építész tervezője Csomós Jánosné. A gépészeti tervezést Fancsaly Gyula, az elektromos tervezést Csomós János, a statikai tervezést e sorok írója végezte. KT ÍVÓDÍJJAL JUTALMAZTA a bizott- ság a KÖJÁL-állomás épületét. Az épületnek rendkívül összetett igényeket kell kielégíteni, ennek ellenére tervezője mind funkcionálisan, mind esztétikai vonatkozásban színvonalas épületet tudott gondos munkával létrehozni. A bírálók kiemelték a létesítmény megjelenését és gazdaságosságát is. Az épület felelős építész tervezője Márton István, akinek számos más nagyobb munkáját is ismerheti már városunk lakossága. Szeretném remélni, hogy a NYlRTERV által alapított rifvódíj hozzá fog járulni ahhoz, hogy városunkban és megyénkben egyre több épület épül majd magas műszaki és esztétikai színvonalon. Bízom abban is, hogy — amint ezt a megyében dolgozó hét építőipari vállalat „szocialista együttműködési szerződésben” javasolja is — idővel a megyei tanács támogatásával magasabb rangú nívódíj kitűzésére is lehetőség nyílik és ez még nagyobb lendületet ad tervezőink, építőink törekvéseinek. Fiatalok T dézet egy friss kimutatásból: ,,A Nyír- 1 egyházán épülő lakások több mint 30 százalékát fiatal házasok kapják.” Bizonyosra vehető, hogy ha ezt az adatot egy rögtönzött közvéleménykutatáson az ifjú házasok elé tárnák, erősen megkérdőjeleznék. Pedig úgy igaz: az épülő lakásoknak több mint a negyedét juttatják a tanácsnál is, a lakásépítő szövetkezeteknél is és az Országos Takarékpénztárnál is a fészekrakó fiataloknak. Miért akkor a kétkedés? A szálak visszanyúlnak a közismert problémához: ahhoz, hogy e gyors ütemben iparosodó városban a legnagyobb mérvű építkezésekkel sem tudják kielégíteni az igényeket. Nyíregyháza ilyen város. Sokszor elmondtuk már, hogy itt az utóbbi években lendült fel az iparosítás, ami azt is jelenti, hogy a százával és ezrével munkát találók túlnyomó többsége fiatal. Elég, ha gondolatban felidézzük például a gumigyárat, az elektroakusztikai üzemet, vagy akár a konzervgyárat is. Mindenütt „huszonévesekbe” botlik az ember, s jócskán, találni már ilyen korosztályúakat fontos vezető beosztásokban is. Itt mégsem a lakásproblémáról esik most szó, hanem arról, hogy közeleg az időszak, amikor a nyíregyházi üzemekben is újjáválasztják a Kommunista Ifjúsági . Szövetség alapszervezeti vezetőségeit. Hogyan függ össze ez az esemény a fiatal házasok lakásproblémájával? A legközvetlenebbül. Üzemeinkben a szervezett fiatalok és a szervezeten kívüli ifjúmunkások is a KISZ alapvető feladatát az érdekvédelemben látják. Másképpen: azt szeretnék, ha a KISZ felfogná minden gondjukat, bajukat, azt továbbítaná a vezetőkhöz, hogy mielőbb segítsenek rajtuk. így igaz ez akkor is, ha tudjuk — és több ezer fiatal is jól tudja — hogy ez az érdekvédelem kétoldalú: nemcsak a jogok feletti őrködés, hanem felelősség a kötelességek teljesítésében is. Talán nem tudnák mindezt a város üzemeiben dolgozó ifjúmunkások ? Tudják, s ezt mutatják azok a tettek is, amelyekkel „belépőjegyet” igyekeznek váltani a jogok gyakorlásához, Gyakran hallhatunk például azokról a kommunista szombatokról, amelyeken pluszmunkát vállalnak a MEZŐGÉP, a Volán, a konzervgyár fiataljai, s a keresetüket nem teszik zsebre, hanem felajánlják a társadalmi gondok megoldására (például a tanyai kollégiumok építésére); értesülhetünk a gumigyári fiatalok önként vállalt műszakjairól, arról, hogy a legkényesebb munkák fe*l lett őrködnek védnökségük formájában, s ezzel egyebek között elhárítják a fontos exportmegrendelések útjából az akadályokat. Érkeznek hírek mind sűrűbben fiatal kollektívákról, amelyek már többször teljesítették a magasabb követelményeket, a szocialista szint feltételeit. Aztán hallnatunk kiváló ifjú mérnökökről, technikusokról, vagy a szakma kiváló tanulóiról, akik nemcsak mindennapi munkájukat végzik él becsülettel, hanem dicsőséget is szereznek gyáruknak, munkahelyüknek. És mi van a másik oldalon? Vajon a gazdasági vezetők honorálják-e mindenütt ezt a helytállást? Hogy mindenütt, az túlzás, de öröm, hogy mind több helyütt veszik észre a fiatalokat, azok munkáját és problémáját. Ami városi átlagban igaz, az igaz az üzemekben is: a gyáraknak juttatott lakások egy- harmadát a fiatal házasok kapják. De ez még nem minden. Több helyütt megtörtént már — mint például a MEZÓGÉP-nél — hogy az üzemi lakásépítési akció keretében jelentős készpénzzel támogatják az ifjúmunkásokat, a holnapi törzsgárda tagjait. Ezenkívül mind több helyütt tapasztalni, hogy bátran neveznek ki fiatalokat fontos posztra, s az pedig szinte már általános, hogy az • üzemi „négyszögében nemcsak a formalitás miatt van jelen a KISZ-szervezet titkára: egyenjogú partner, szavaira odafigyelnek és később számon is kérhetik a vezetőségtől a jogos igények teljesítését. M ifid ez — ne titkoljuk! — csak az utób-' bi időben tapasztalható, amióta hat a párt ifjúságpolitikai határozata, s amióta törvény, s különböző végrehajtási utasítások szorítják rá a gazdasági vezetőkec a fiatalókkal való törődésre. Abban, hogy egyre jobban érzik magukat az ifjúmunkások Nyíregyháza fiatal gyáraiban, üzemeiben, nagy részük van ezeknek a központi intézkedéseknek. Arh ez csak egy része a teendőknek. Ahol elmarad a helyi aktivitás, ahol csak azért tartják meg a KlSZ-vezetőségi üléseket, vagy azért rendeznek ifjúsági programokat, hogy „jó pontként könyvelhessék el a különböző jelentésekben, ott a központi intézkedések is csak félmegoldást hoznak. Ahol viszont életrevaló az ifjúsági szervezet vezetősége, nemcsak várj ja a problémák megoldását „fentről”, hanem cselekvőén veszi Ki részét azok megoldásából, ott megsokszorozódik a központi támogatás, legyen az anyagi, vagy erkölcsi. El is érkeztünk a közelgő esemény fontosságához: nem mindegy, hogy valamely üzemben több száz, vagy több ezer főt számláló ifjúsági kollektívát milyen összetételű, milyen felkészültségű, s a közösség dolgaiért milyen felelősséget érző KISZ-vezetőség irányít, fog össze. Most, amikor a választások előkészítésének időszakát éljük, mindez fokozott hangsúlyt kap: olyan személyek kerüljenek a KISZ-szervezetek élére, akiket becsülnek munkájuk után, akik külön jutalom nélkül is keresik a feladatok megoldásának legjobb módját, akik vonzó programokat tudnak szervezni a fiataloknak, s akik jól tudják, hogy a KISZ szerepe nem abban merül ki, hogy évenként rendeznek néhány kiJ rándulást és klubdélutánt, hanem azt is tudják, hogy a KISZ elsődleges feladata kommunista ifjúmunkások nevelése. K. J. SctioHz Béla A.®
