Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-05 / 155. szám
ans. jtmws *. KELET-M AGY ARORSZÄO S. oldat Mélyebb ismeretek —kevesebb tananyaggal Szezon a konzervgyárban Termelés telles gőzzel EGY ÉVE SZÜLETETT a párthatározat, amely oktatási rendszerünk korszerűsítésének első, halaszthatatlan feladataként jelölte meg a tanulói túlterhelés csökkentését, s az új tanév már a változások jegyében indul. Csökken a tananyag, kevesebb lesz a házi feladat, elmarad az átlagosztályzat, szabályozzák a tanórán kívüli iskolai elfoglaltságokat. Szükség volt ezekre az intézkedésekre azért is, hogy a gyerekek igazán gyerekek maradhassanak, tehát hogy jusson idejük játszani, szórakozni is, azaz egészségesek, kiegyensúlyozottak lehessenek. És kellett a változás, hogy az iskolában szerzett is- meretek mélyebbek és tartó- sa.bbak legyenek. Sok mindent tanítottak iskoláink* többet is mint kellett volna, hiszen az új anyagrészek oly gyors ütemben követték egymást, hogy a tanároknak nem maradt kellő idejük a gyakoroltatásra, a tanulóknak pedig a tananyag alapos elsajátítására. Most a kevesebb remélhetőleg több lesz, mert egyrészt valóban azokra a fontos ismeretekre lehet a figyelmet összpontosítani, amelyek igazán nélkülözhetetlenek minden további tudás megszerzéséhez, másrészt pedig jut idő a gyakorlásra, az összefüggések keresésére és- megtalálására, a gondolkodás fejlesztésére, az önállóság kialakítására. Ezek az előnyök pedig jóval többet érnek, mint az elhagyásra ítélt anyagrészek. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA alsó tagozatát kevésbé érinti a tananyagcsökkentés. Itt ed- dig is fontos alapismeretek és képességek megszerzése, illetve kialakítása volt a követelmény s ez nem változik. A felső tagozatban azonban — ha eltérő mértékben f is — minden tantárgyban lesz tananyagcsökkentés, tananyag-átrendezés. Ugyanez vonatkozik a gimnáziumra is. A szakközépiskolákban már a most befejeződött tanévben is mérsékelték a tananyagot több közismereti tárgyban. Most egyes tantárgyak anyagát tovább csökkentik, sót a szakmai elméleti ismereteknél is sor kerül némely részek elhagyására. A tankönyvek többségét nem cserélik ki az idén. Arra sem volt lehetőség, hogy az elhagyásra ítélt anyagréAz én mai napom mar nem sokat fog érni. Kivágták a vadkörtefát. Nem, nem ide, a f oly ónak erre a széles ívvé kanyarodó árterületére készültem, amelynek pázsitos közepén a vadkörtefa magaslik (még nem tudok múlt időt használni). Ma vasárnapi kirándulásom célja távolabbi volt, valahol Perecseny körül töltöttem volna a délutánt. De valahányszor fölfelé megyek a folyó völgyében, az autóbuszablakból mindig váltok egy pillantást a vadkörtefával. Most is kerestem a szememmel. Nincs. A legközelebbi megállón leszálltam, visszamentem megnézni, hogy nem tévedtem-e. Sajnos, nem. Kivágták. Nem is tudom, hogy mikor. Zsúfolt telem, tavaszom volt, mostanáig ki se mozdultam a városból: valamikor ősszel jártam erre utoljára. Nem is. Nyár utóján, körteérés idején. Még ettem is a gyü- , mölcséből. Egy jó baráttal kevesebb. Jól tudom, ezzel a sápíto- zásommal nem egy olvasó előtt nevetségessé válhatok. Ugyan, egy vadkörte... Csak nem akar ez az ember lejáratni egy olyan nemes érzést, mint a szeretteink, barátaink elvesztésekor érzett gyász? Már egy véletlenül sarjadt, mostanig szinte tévedésből meghagyott fáért is búslakodni fogunk? székét kiemeljék belőlük, hiszen a tananyagcsökkentő utasítás megjelenésekor már készen kellett lenniük a tankönyvek többségének. A korábban forgalomban lévő tankönyvek használata persze megnehezíti a szülői ellenőrzést, hiszen előfordulhat, hogy a lusta diák olyan tankönyvi részre is ráfoghatja, hogy kihagyták a tananyagból, amely egyébként alapvetően fontos. Ezért most megnő az iskolával való rendszeres kapcsolattartás jelentősége. Ami a heti kötelező tanórák számát illeti: az általános iskolában nem lesz változás, a gimnáziumban és a szakközépiskolákban azonban kevesebb órájuk lesz a tanulóknak. Az általános iskolában a tanórák arányos heti elosztásán van a hangsúly, s azon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában és minél többet mégtanuljanak már az órán. A szakközépiskolákban azonban — mivel i^t eddig nem volt ritka a heti 35—38 tanítási óra sem — a szakiránytól függően 1—5 órával kevesebb lesz. Ami pedig a gimnáziumokat illeti: az általános gimnázium első és második osztályában 30-ra, gyakorlati foglalkozás esetén pedig 33-ra mérséklődik a tanórák száma. Harmadikban és negyedikben 31 órájuk lesz a diákoknak. A tagozatos gimnáziumi osztályokban — a tagozat jellegétől függően — heti 1—5 órával lesz kevesebb. UGYANCSAK MÉRSÉKLI a tanulói terhelést a házi feladatok csökkentése. Az általános iskolában kevesebb házi feladatot kaphatnak a tanulók — anyanyelvből, idegen nyelvből, valamint számtanból és mértanból. Az a törekvés, hogy az átlagos képességű diáknál az alsó tagozaton napi 1, a felső tagozaton pedig 2 óránál többet ne vegyen igénybe a szóbeli és az írásbeli házi feladat elvégzése. Hétfőre továbbra sem szabad írásbeli házi feladatot adniok a tanároknak. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban csakis magyarból, idegen nyelvből, matematikából és fizikából, valamint a szakközépiskolák egyik-másik szaktárgyából kaphatnak írásbeli házi feladatot a tanulók. Ami pedig a félévi és az De vajon ilyen egyszerű-é ez a dolog? Vajon ahhoz, hogy igazi barátaink legyenek az emberek között, hogy személyiségünk legmélyén fájjon, ha közülünk vesztünk el valakit — nem kell-e baráti viszonyt ápolnunk fákkal, hegyoldalakkal, pad- malyokkal, épületekkel, városrészekkel? És a szülőföld szeretete? Mi ez a föld? Nem valami elvont, tudati elemekből összeállított fenség: sok-sok természeti tárgynak az összessége. Vajon mikor vághatták ki? A baltanyom a tönkön már nem friss; megbámult a fa- tuskó, megrepedezett. Vajon ki vághatta ki? És miért? Deszkának vagy tüzelőnek kellett? Útban volt? Terveznek ide valamit? Igazi szépsége volt fajának, szabályosan csúcsíves, mint egy gondosan épített gótikus kupola. És talán azért volt olyan kedves nekem, mert igaz baráthoz méltóan, akkor állt mellém, mikor bajban voltam. Súlyos betegen fedettem fel. Akkoriban (ilyen természetű volt a betegségem) a zaj, a nyüzsgés és az egyeév végi átlagosztályzat eltörlését illeti: ez beletartozik az osztályozás és az értékelés hosszú időt igénylő korszerűsítésébe. Az átlagosztályzat sok igazságtalanság forrása volt, hiszen azt a benyomást keltette, hogy két azonos átlagosztályzatú tanuló azonos képességű, holott egészen más jellegű tehetséget takar például a matematikában szerzett ötös, mint az énekből, vagy a testnevelésből kapott jeles. az Átlagosztályzat — azért mert figyelembe vették a különböző felvételi döntéseknél — eltorzította a gyerekek tanulását is, hiszen minden tárgy osztályzata emelhette, vagy csökkenthétté az átlagot, tehát minden jegyért harcolniok kellett, s nem jutott energiájuk arra, hogy valamiben is az átlag fölé emelkedjenek. Most — noha továbbra is a jó tanulásra kell ösztönözni minden tárgyból — nem lesz szükség, hogy az átlag kedvéért nyúzzák, különórákra járassák őket azokból a tantárgyakból is, amelyekben valóban szerényebb a tehetségük. A tanulók, megterhelését gyakran jelentősen növelték az Iskolán belüli, de órán kívüli elfoglaltságok, az énekkar, a szakkörök, a rendkívüli tárgyak és más hasonló kötött tevékenységek is. Fontos intézkedés, hogy a jövő tanévtől kezdve minden ilyen elfoglaltságnak az önkéntességen kell alapulnia. Természetesen, ha valaki a tanév elején vállal valamit, akkor az számára abban az iskolai évben kötelező, felmentést eSak az igazgató adhat. Arra azonban vigyázni kell — így szól a rendelkezés —, hogy a tanév elején lehetőleg senki se vállaljon heti 2—3 óránál többet. Á TANULÓI TÚLTERHELÉS tehát jelentősen csökken az új tanévtől. Azt azonban hozzá kell tenni az intézkedések ismertetéséhez, hogy nem általában a terheléstől, hanem csupán a túlterheléstől akarjuk megóvni gyerekeinket. Erőfeszítésekre továbbra is szükség van a tanulásban, hiszen ingyen, munka nélkül ismeret birtokába nem lehet jutni. •’ f. t (füllet egyformán nyomása-: tott. S ez a hatalmas körtedalia épp a legjobb helyen állt Percekre az autóbusz- megállótól. Egy kis falutól olyan távol, hogy semmi zaj ide nem hallatszott, de azért olyan közel, hogy láttam az emberek jövés-menését, figyeltem mindennapi életüket. Még a várost is jól láttam innen. Teljes csendben voltam, de nem egyedül. Kivált mikor már a fával is összebarátkoztam, s őt is úgy tekintettem, mint egy kíméletes, néma, rám vigyázó partnert Azután még nagyobb lett a társaságom. Személyes ismerőseimül, majd cimboráimul szegődtek a lombjai közt hűsölő madarak (leginkább a gondtalan, vidáman ugrabugráló verébnépség szeretett itt megülni) és a törzsén sétáló rengeteg bogár. A korona szélén az ágai még valami gyenge, szűrt napfényt is átbocsátottak, csak épp any- nyit, amennyi akkori állapotomban jól esett és nem ártott. Itt — csak itt — egy kicsit még dolgozni is tudtam. Mikor visszaálltam az egészséges emberek munkarendjébe, persze ritkultak. Talán valami baj van a termeléssel? A nagy csar- nokban alig vannak, a raktárban a konzervhegyek helyett csak kisebb csomók állnak. A gyümölcsüzemben máskor lányok, asszonyok szájai szorongtak ilyenkor, most meg két vorml megy, tágas tér van mindenütt. Betegeskedne a konzervgyár, szezon idején fél gőzzel termelne. Szó sincs fóla. Most is, mint minden évben, ennek a három hónapnak a munkáján múlik az egész év. Akkor mi van? Biztonság a munkádnak — Reggel bejövök, megállók egy helyen. Tudom, mi a munkám, nem kell izgulni — így Laczkovszki Mihályné. — Azelőtt meg ide-oda dobáltak. —: Annyiból rosszabb nekem, hogy sokkal nagyobb a norma — vélekedik a befőtt- vonal másik munkása, Kovács Katalin, — Mert hol ez romlik el, hol az. Ha minden normálisan megy, akkor vi- szont jó. A befőttvonal nem az, ami egy évvel ezelőtt volt. Most már tényleg „vonal’*, az üzem egyik végén érkezik a friss gyümölcs és az üres üveg, a másik végén pedig a kész befőtt mehet a raktárba. Néhány kisebb műszaki átalakítás is történt, az eredmény: a gépek teljesítőképessége nőtt, óránként 7—800 ötliteres üveg befőttet elkészítenek. Még néha ugyan akadozik a vonal, de egyszerre kell menni mindennek, sehol sem lehet fennakadás, hogy az ember és a gép összhang-, ja meglegyen. — Aki ott áll, Jámbor néni — mutat Kovács Katalin —, neki ezelőtt kézzel kellett betömködni a meggyet az üvegbe. Most a gép teszi. — A meleggel van csak baj, a munka már nem olyan nehéz — mondja a vonalról LacZkovszki Mihályné. — Másabb a szervezés. Átalakítás károm célból Hogy miért változtak meg a régi, mondhatnánk jól be- vált vonalak, milyen intézkedések születtek, arra Kovács Imre, a műszaki osztály vezetője ad választ: — Három csoportra lehet osztani. Az egyik a gyártási voltak nehéz időszakok, mikor teljesen el is maradtak látogatásaim a vadkörtefánál. Mindig a régi, kipróbált barátnak járó megbecsüléssel közeledtem hozzá — és még egyszer nagyon jó szol- gálatott tett nekem. Családommal azon a vasárnapon a közeli kiránduló- hely éttermében akartunk megebédelni. Hatalmasat túráztunk délelőtt, s gyomrunk már meglehetősen agresszíven figyelmeztetett . bennünket jogaira, mikor megtapogattam a hátulsó zsebemet, és üresnek találtam: otthon maradt a pénztárca No de nem volt semmi baj. Mindenki azt mondta: életében még olyan jól nem esett neki semmi, mint az a vadkörteebéd. És most kivágták. Hát hiszen értem én. Az ember azért neveli — vagy hagyja nőni — a fákat, hogy haszna legyen belőlük. Csak azt remélem: nem tűzre aprították fel (az ilyen daliához méltatlan volna ez a vég): talán deszka lett belőle. Igen, bizonyára deszka: most megint divatosak a körtefa bútorok. \ Jó lenne találkozni vele valamelyik bútorüzletben, megvenni, hazavinni. Kivált, ha történetesen fekvőbútort csináltak belőle. Hogy milyen édes volna rajta az álom! Vadkörtefa körülmények javítása. A zakuszka gyártásánál az idén tavasszal például lényegesen csökkent a kézi anyagmozgatás. A másik, hogy olyan technológiai k«rs^rti~f!é«t hajtottunk végre, amelv vonalszerű gyártást ad. így az uborkánál, a befőttnél az üres üvegek mosását is beépítettük a vonalba, nem kellett áthozni az üveget az üzemen, be a mosóba, onnan vissza a vonalra. Közben kétszer is keresztezte a készter- mék útját. Végül olyan berendezések beállítása volt a célunk, ami növeli a termelékenységet. Ilyen lesz a két vibrációs töltőgép — a kézi berakás helyett — az uborkánál, a gépi töltés az 5 kilós befőttnél. Tavaly a gyárban minden vonalat „mérlegre tették”. Meghallgatták az üzemieket, a munkások javaslatait az álalakításokra, s így született meg a zaku.szkngyartásnál, a borsó- és befőttvonalon az új elrendezés. Közben eleget kellett tenni olyan kívánságoknak is, mint a nehéz anyagmozgatás csökkentése, a rnunkásvedelmi előírások, higiéniai szabályok megtartása. de még arra is gondoltak, hogy az átalakított vonalakat a csúnya piszkoszöld helyett a szemnek is kellemes, világos pasztellszínekre fessék. Az átalakítás viszont nem örökre szól. Mini létszám — maxi termelés — Folytatjuk 32 idén is — mondja Kovács Imre. —i Aki az első Újsághír 1973. június 27-én: Szerdán reggel a kemecsei Uj Barázda Termelőszövetkezet határában elsőként megyénkben — megkezdték az idei aratást. Nyoma sem látszik a községben az aratás izgalmának. Nem hullat keserves verejtéket egyetlen kézi kaszás, marokszedő és kévekötő sem. Az újsághírt olvasták. „Most csak Korpái János kezdte egyedül. De mindjárt olyan irammal, nem bírna annyit tenni kézi erővel egy utca népe se” — mondja egy kalapos férfi a tsz-iroda udvarán. Távolról mintha óriási vertarany lemezt terítettek volna a földre. Közelebbről válnak szét a részek. Vastag rendek több 100 méter hosszan, kereken — nem hegyesre — vágott tarlótorzsa és még száron ingadozó kalászerdő. , Árpatábla. Erős gép zajában forog a vitorla, sebesen jár a késvonal. A telt szemekkel súlyos kalász köny- nyen dől. Az alacsony, de csupa erőt sugárzó ember gyorsan száll le a kormány mellől. Állánól izzadtság cseppen. Homlokát kék zsebkendővel töröli. Gyorsan végezzünk, nem állhat sokáig — ezek az első szavai. — Kilenc éve vagyok traktoros. Az aratási rendre vágást is végzem, amikor sor kerül rá. — Mint most Is. — Igen. Méghozzá velem kezdették. — Miért? — Azt a vezetőség tudhatja jobban. De talán az van a dologban, már hosszabb ideje semmilyen munkám éllen nincs kifogás. Aztán... sok az aratni valónk, ( nem várhatunk mindennel, hogy kombájnra érjen. A rendre vágással meggyorsul a kombájnok munkája. Ez már fél aratásnak számit. S ha kifogjuk az időt, a szemet nem ken szá. *t. ... ntasxL Például a hónap közepén a borsóvonalat újból megvizsgáljuk, hogy mit lehet tenni jövőre a jobb gyártásért. Az idei icrv több, mint 6 /Szer vagon konzerwel számol, amikor a gyár eredeti kapacitása a 4 ezren is jóval alatta maradt. A rmnkáslét- szárn Viszont most, a főszezonban sem lesz láiyegesen több az állandp 2500-nál. A létszám ,i 1 pz'i'm az állandó szón van a hangsúly. Mert nekik téten nyáron munkát ad a gv.-'r — nem úgy, mint néhány év-val ' ezelőtt —, s az év első hat hónapja bizonyít, amikor még friss gyümölcs, zöldség, főzelékféle nem volt, s az egy évvel korábbihoz képest 38 százalékkal nőtt a gyárat elhagyó késztermék mennyisége. A keresete^ pedig 17 százalékkal nőttek egv év alatt; tehát a termelő munkás, aki rész-es-e a mind több» vagon. késztermék előállításának, szintén nem marad ki a gyár fejlődéséből Mert a gyár nem betegeskedik — termel. Szezon idején úgy, hogy jó előre felkészült a nyári csúcsra, és bár teljes gőzzel termel, nem feltétlenül szükséges, hogy ez kapkodásban, izgalomba!^ szervezetlenségben nyilvánuljon meg (mint mikor ai túlhevített gőz repesztgeti M kazán falát), hanem az előrehaladásban, a biztonságos termelésben. Lányi Botom! rendet vágta — Harminc főik körüli meleg van. Nem nehéz a gép kalitkájában ? — Nem passzió. Meleg fcM kell aratásra, hogy korán lehessen kezdeni és este későn leállni, napi 14—16 órát mehessen a gép. És mielőbb sikerrel végezni. Minden gabomuszem érték. — Lehet keresni is. — Természetesen, érdem szerint. Ugyan ki irigyelhet- né? — Az étkezés hogyan történik? — Früstököt hozok magammal. Ebéddel a Jancsi fián» kerékpározik utánam. A vacsora otthon vár. Egyébként a Jancsi gyerek igen szeret hozzám jönni. Él-hal a gépekért. Idén végezte a 8 általánost, ősszel kezdi tanulni a gépiszerelő szakmát. — Elbirja a traktor a munkagép hajtását? — Ez el. Dútra, 90 lóerős. Még kevés is neki a rendre vágó. Többet ki lehet hozni belőle. Viszi is, mint jó szél a gyerekek sárkányát. Pedig igen jó, tömött-sűrű ez a tábla árpa. Általában jó minden kalászosunk. — S ha már nem lesz szükség rendre vágásra? A kombájnom egyből álló vetésnek indulnak? — Akkor sem félék, hogy kimaradok a munkából. Nemcsak annyiból áll az aratás: meglegyen a szem. Végezni kell a szalma-letakarí- tást, szántást, meg még másodvetést is. Felgyorsult a kékesszürke gép moraja. Indultak a vitorlák, surrogni kezdett az aranysárga szárerdő töve fölött a vágólemez. Újabb három méternyi sávról rendre került a termés. Néhány perc múlva az egyik távoli végen fordult gépiével Korpái János, aki az idei aratás első rendjét vágta Szabolcs-Szatmárban. fi. I>.i í . I■■■"fir-**-—*•
