Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

im itfíiüs ?. IftfEBf MAGYAnnparXll 3. oldal Látni az összefüggéseket A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat nyíregyházi üzletigazgatósága a vidékről bejáró harmadik műszakban dolgozóknak munkásszállót épít a Sóstón. (Elek Emil felvj Kemény mint a vai... Szabolcsi kovácsok — közelről TÖBB MUNKÁSTÓL KÉR­DEZTEM az ISG mátészalkai gyáregységében: miben látja a múlt év novemberi pártha­tározat jelentőségét. A vála­szok nagyjából megegyeztek: elsősorban a bérek emelésé­ben. Akadt esztergályos, aki hozzátette: ilyen nagymére­tű béremelést én még 20 év alatt nem kaptam. Igaz, a párt novemberi állásfoglalá­sának egyik fontos pontja ez volt. Egy cipőfelsőrész-készí­tő fiatal munkásasszony a Szabolcs Cipőgyárban ennél már távolabb látott, ö így fogalmazott: „Talán ennek nyomán alakítottak nálunk „kismama”-üzemet. Követ­kezetesebben valósul meg a nőpolitikái határozatIgaz, mert a novemberi állásfogla­lásnak ez is egyik fontos ele­me. A Szabolcs megyei Tej­ipari Vállalatnál — ahol több, mint. k'ileneszázan dolgoznak, s többségükben nők — az 1972. november 14—15-i ál­lásfoglalás alapján összesen több, mint 1 millió 320 ezer forinttal növekedett a mun­kások bére, ennyit fordítot­tak bérfejlesztésre. És ugyan­akkor azt is elmondták, hogy üzem- és munkaszervezési csoport alakult,amelynek fel- adata a korszerűbb munka- szervezés. S eredményei már­is mérhetők. Lehetne sorolni, mi min­den adódik a múlt év no- vemben párthatározatból. Sajnos, még mindig vannak gazdasági, párt- és társadal­mi vezetők, akik szűkén, egyoldalúan értelmezik a no­vemberi határozatot, s nem összefüggésében. Vannak, akik csak a bérintézkedése­ket, mások egyes termékek árainak a rendezését emelik ki belőle. És ez helytelen, mert igazságtalan következ­tetésekhez vezethetnek. ALIG ESIK SZŐ ÜZEME­INKBEN arról, hogy a no­vemberi párthatározat nyo­mán született béremelések, fizetések további biztosítása, „stabilizálása”, esetleg növe­lése érdekében mit kell ten­ni: a munkafegyelem javítá­sa, az üzem- és munkaszerve­zés korszerűsítése, a munka- verseny ésszerű kibontakoz­tatása, a jó munkahelyi lég­kör, az üzemi demokrácia, stb. érvényesítése érdekében. Pedig ezek is benne szere­pelnek a novemberi párthatá­rozatban. Csak olvasni kell belőle és Intézkedni. Ezek az eszközök, azoknak egy része, de nélkülük a célt, az élet- színvonal rendszeres emelé­A szűkszavú bejegyzések egyformák — állampolgársá­ga: magyar, anyanyelve ma­gyar — a vizsga jegyzőkönyv nem tesz különbséget. Közli még a foglalkozást: út­tisztító. A városszéli bokrok­ban, ahonnan bejárnak, a cigányság régi „rendi” szo­kásai szerint együtt marad a nagycsalád, zárt törvényeik­ben kialakult életmódjukból a kiemelkedni akaróknak ke­ményen kell küzdeni, ha nem akarnak megragadni az évszázados elmaradottság­nál. Újabban egyre több hely­ről hallani híreket: tiszta la­kásba költöztek a fiatal ci­gánycsaládok, mosógépet, te­levíziót vásároltak a cigány­telepen. Az életkörülménye­ikkel párhuzamos szellemi elmaradottság nehezíti, bé­nítja a közeledést egy más­fajta életmódhoz. Az időseb­bek, de sokszor a fiatalab­bak is, ha dolgoznak, a fize­tésnél két kereszttel írják alá a jegyzéket. Ezzel a két kereszttel kez­dődött a beszélgetés azokkal az emberekkel is, akik ennek a kiemelkedésnek a legelső lépésére vállalkozva beirat­koztak a dolgozók általános iskolája első osztályába. A Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató ■ Vállalatnál az elmúlt napokban vizsgáztak alapismereti tárgyakból az első és második osztályban. A vállalatnál készült felmé­rés arról számol be, hogy a több mint ötszáz dolgozó kö­zül százharmincháromnak nincs meg az általános isko­lai végzettsége, harmincné­sét nem valósíthatjuk meg. Ha azt akarjuk, hogy megle­gyen a megfelelő összhang, akkor ezekre is gondolni kell. Ugyanis a párt Központi Bizottsága nemcsak azt álla­pította meg novemberi ülé­sén, hogy a X. kongresszus irányvonala, határozatai he­lyesnek bizonyultak, hanem azt is, hogy e határozatok végrehajtásában egyes terü­leteken elmaradás van, sőt helyenként a végrehajtás nem a kívánt irányban és módon történik. Ezt elemezni kell gazdasági, párt-, állami, tár­sadalmi vezetőknek egyaránt. Lehetetlen kitérni minden te-, endőre, néhányat azonban szükséges megemlíteni. A múlt év novemberi párt­állásfoglalás leszögezi: „A X. kongresszus gazdaságpolitikai határozatainak végrehajtása folyamatban van, de ez még sokirányú és lendületes mun­kát kíván az illetékes párt-, állami, gazdasági szervektől, a társadalmi szervezetektől, a dolgozó tömegektől egy­aránt. E határozatok végre­hajtásától függ népgazdasá­gunk erősödése, az életszín­vonal további emelkedése, szocialista társadalmunk fej­lődése.” És meghatározza a konkrét tennivalókat. Ezek sorában említi a KB és a kor­mány üzem- és munkaszerve­zésről szóló határozatának a végrehajtását. Sokkal előbbre kellene tartanunk, mint ahol jelenleg vagyunk Szabolcs­ban is. Történtek kezdemé­nyezések, de kevés. Vannak ilyen programjai a Nyíregy­házi Konzervgyárnak, az ISG-nek, a MEZÖGÉP-nék, a Szabolcs Cipőgyárnak, más tanácsi vállalatoknak, de még mindig kevés az ered­mény. A Szabolcs megyei Tej­ipari Vállalatnál és másutt alakult ilyen csoport is, -no­ha nem ennek a feladata csupán az üzem- és munka- szervezés ügye. fis ez így he­lyes. Itt is még most készül­nek az első elemzések, a ha­tékonyság, a gazdaságosság vizsgálata egy-egy intézkedés eredményeinek az elemzése. Lehetne sorolni még nálunk, Szabolcsban is azokat az üze­meket. ahol modern, európai, sőt vit ágszín vonalú %épek áll­nak a második műszakban kihasználatlanul, vagy mint Kisvárdán, a Villamosszigete­lő Gyárban, ilyen gépeken 8 általánost sem végzett mun­kások dolgoznak. Ha „csupán” a Szabolcs megyei üzemek modem gép­parkjának a kihasználását, második műszakját tudnók gyen írástudatlanok. Az utób­biak cigányok. Közöttük is vannak olyanok, akik a mun­kát becsülettel végzik, s ugyanolyan becsülettel ültek be az iskolapadba is, hogy ír­ni, olvasni, számolni megta­nuljanak. Kilencen vizsgáz­tak, 4,1 átlageredménnyel. A legfiatalabb 20, a legidősebb 49 éves. Margit néni, Ádám József- né, a legidősebb, úgy látja, hogy János-bokorban is vál­toznak az emberek, szokások. Hét fiút szült, hatan meg­vannak, s már van nyolc unokája is. Utolsó előtti fia már mind a nyolc osztályt végigjárta. — Azt akartam, hogy a kisebbeknek már nagyobb becsületük legyen. Ahogy be­fejezte a nyolcadikat, tanu­lónak jelentkezett. Szobafes­tőnek. Több ilyen szakem­bert ismerek, jól keresnek. De a fiamat nem vették fel. Azt mondták, nagyon sokan jelentkeztek. Nem sikerült. A legkisebb, aki most hetedi­kes, az már nem lesz segéd­munkás. Ha egyik nem sike­rül, másikra adom tovább. Annak már szakmája lesz. A közepes bizonyítvány­hoz talán valamennyiüknél több erőre volt szüksége. Otthon kinevették, minek ta­nul, már unokái vannak. Azért, mondta, mert ő dol­gozik, s szégyelli a munka­társai előtt, hogy csak ke­reszteket tesz a neve helyé­re, ha felveszi a fizetését. — Engem még nem csap­tak be egy boltban sem a visszajáró pénzzel. Igaz, nem ismertem a betűket, számo­megoldani, milliókkal növe­kedne a termelési értékünk. A novemberi párthatározat hangsúlyozza, hatékonyabbá kell tenni a pártszervek és pártszervezetek részéről az ellenőrző munkát. Érdemes lenne — de szükséges is! — komplex módon elemezni a közlekedés és a vállalati munkakezdés és végzés hely­zetét. Itt is sok az „üres” já­rat, s javítani lehetne az üzemszervezésen is. valójában VIZSGAL- TÄK-E MÄR üzemi párt- és társadalmi szerveink a mun­kafegyelem-sértések okait? Sok szó esik manapság a szocialista demokrácia bizto­sításáról. Hol. hogyan értel­mezik ezt? Mert a fegyelem megkövetelése és megtartása is ehhez tartozik. A novem- béri párthatározat erre is fel­hívja^ a figyelmet. Fegyelme­zett és intenzív munkát igé­nyel, a normák, s a beveze­tett új technikával és tech­nológiával lépést tartó folya­matos karbantartás. S ezzel együtt a jobb munka meg­különböztetett díjazását, a szocialista bérezés elvének jobb érvényesítését. Akadnak, akik az MSZMP KB 1972. november 14—15-i ülésének az értékelését „csu­pán” állásfoglalásnak és nem határozatnak tekintik. Ez a felfogás helytelen. Határozat mely értékelte a X. kong­resszus óta bekövetkezett változásokat, eredményeket, a hibákat, ezek okait, s a fej­lődést elősegítő, átfogó hatá­rozatokat fogadott el. Helyte- telen felfogás az, hogy ennek a döntő jelentőségű határo­zatnak csak látványos intéz­kedési részeit — bérrendezés, munkáslakás-ákció, nyugdíj­emelés, stb. — emelik ki, csak ezt látják — mert az az egyik véglet; a másik, hogy az egyes rétegeket pillanatnyi­lag negatívan érintő részeit túlozzák el — a tej és tej­termékek árának az emelése, a dohány és szeszes italok árának a növelése —, s nem összefüggően az egészet, en­nek kihatásait látják. POLITIKAI TISZTÁN LÁ­TÁSRA van szükség min­den vezetőnek: a novemberi párthatározat következetes végrehajtásától függ, hogyan valósulnak meg pártunk X. kongresszusának határozatai, amelyek célja szocializmust építő népünk életszínvonalá­nak emelése. kát, de ismertem a pénzt Azóta a blokkot is megné­zem, amit a pénztáros ad, tu­dom, mi van rajta. Munka után siet haza főz­ni, hetedmagáról gondosko­dik. Ezért jó, hogy munka­idő-kedvezményt kaptak a vállalattól a tanulás idejére. Másképp nem tudta volna vállalni, ha ő nincs otthon, nem esznek. Ha továbbra is megkapják a kedvezményt a tanuláshoz, nem hagyja ab­ba. Rézműves Borbála a legfi­atalabbak közé tartozik. Alig több mint húsz éves. Kérde­zem, miért nem járt iskolába akkor, amikor kellett volna? Először azt mondja, járt, de elvesztek a papírjai. Aztán látja, hogy bizonytalan vála­szát még társai sem hiszik el, a szüleit említi, anyját, aki otthagyta őket, s a ki­sebb testvéreket valakinek gondozni kellett. Segítenek is neki a többiek a vissza­emlékezésben, látszik, hogy becsülik, mert anyaként ne­velte a kisebbeket. — Hatan voltunk testvé­rek, kimaradtam. Most már nekem is vannak gyermeke­im, ősztől iskolába megy a legnagyobb. Ketten dolgo-f zunk rájuk, családi pótlék­kal együtt összejön havonta háromezer. Házat építünk. Három gyereke van, már nem is akar többet. Az ú házban rendesebben lakn majd a gyerekek, mint *“ gyermekkorában. Ha két lesz, össze is házasodhatnak. A bizonyítványában két je­les és egy négyes van. Nem A szabolcsi kovács, mint évszázadokkal ezelőtt, a pö­rölyt most i£ a feje fölé tartja, izmaiban őserő fe- szül, összeráncolt homlokkal lecsap és legyen az acél, vagy vas, ütése alatt meg­hajlik, formát ölt. Pöröly már alig van néhány mű­helyben, a legtöbb kovács a maga készítette fogóval te­reli a megmunkálásra“ váró anyagot. A nehéz kalapácsot már ritkán emelik, hiszen egy légkalapács akkorát üt, mint hetvenöt kovács együtt­véve. Nem lábbal élesztik már a tüzet, egy gombnyo­másra a kohó vörösfehérré változik, f Kiment a divatból Az egyik jó hírű vasas­üzemünkben, a Nyíregyházi Vn sszcrk ezc ti és Gépipari Vállalatnál . csalódás ér ben­nünket. mert Szabó Attila műszaki osztályvezető ezeket mondja: — Nálunk már egyetlen kovács sem dolgozik. A ko­vács szakma már kiment a divatból. A szomszédos HAFE-üzemben lehet, hogy még találnak egy-két igazi kovácsot. Nem találunk, mert a jön majd zavarba, ha a gye­rek megkérdez valamit a leckéből. Ádám Vilmos azt sajnálja, hogy nem volt előbb ilyen lehetősége. Azt is megragad­ta volna, talán már szakmá­ja is lenne. Ádám Vilmosné, a felesége azért jött iskolába, mert így könnyebb volt együtt tanulni, meg azért is, mert így többet ér. Mutatja, hogy már újságot olvas. És számolni is tud, ezerig. Egyi­kük jobban olvasott, a má­sik jobban írt. Egymást se­gítették. Tizennyolc évi há­zasságuk alatt nem született gyermekük. Nincs kinek to­vábbadni, amit megtanultak. — Mégis jó érzés, hogy más szemmel néznek ránk az emberek. A vállalatnál is tudja mindenki, hogy már nem vagyunk analfabéták. Tizenhárom éve dolgozom itt. Gyűjtjük a pénzt, el akarunk jönni a János-bokorból. Ki­néztünk egy házat a Holló utcán, csak nagyon nehezen akar sikerülni. Ott, ahol most vagyunk, élni is alig lehet. Egy pici kis lyuk, egy ágy, tűzhely, asztal. Olyan házat néztünk, ahová ren­des bútort is lehet hazavin­ni. A vizsgák után a vállalat­tól 300 forint pénzjutalmat és egy könyvet kapnak. Ve­lük együtt két kihelyezett tagozaton fejezték be a tan­évet az ötödik-hatodik és a hetedik osztályos dolgozók. Ök négyen, akik a legmé­lyebbről indultak, azt mond­ják, ha ismét indul kihelye­zett tagozat, folytatják a ta- r 'ást. Hiszen a bizonyít v -ban is benne lesz, hogy „a harmadik osztályba lép­het”. Baraksó Erzsébet gyár egyetlen kovácsa dél­után kettőkor hazament. És nem is érdemes ismét keres­ni, mert lehet, hogy egy hét is eltelik, míg újra begyújt a kis műhely kohójába. Az egyetlen kovács is hegesz­téssel, darabolással foglalko­zik, csak alkalomadtán gya­korolja tanult szakmáját. Kí­sérőnk, Sztoklász Gyula te­lepvezető ezeket mondja: — A műanyag előretöré­se, az automatizálás háttér­be szorította az ősi mester­séget. Ma már alig találunk klasszikus kovácsot. Érde­mes megnézni a nyíregyházi rádió kapuját, vagy a Jókai téren lévő régi házak erké­lyét. Ezeket az apám csinál­ta évtizedekkel ezelőtt. De nem azért mondom... Megyénk harmadik (rang­sorban talán első) vapas- üzeme, a MEZŐGÉP még al­kalmaz kovácsokat. A fehér- gyarmati gyáregységben dol­gozik Juhász József, immár 13 éve. A 46 éves zömök emberről feltételezni lehet, hogy a vékonyabb vasat hi­degen is meg tudja hajlítani. — Nem csoda — mondja szerényen —, hiszen a negy­venes években a maszek mesterem mellett naponta több tonnát kellett emel­nem. Ma már emberhez mél­tóbb a munka, itt a rugós kalapács, egy gombnyomásra kicserélődik a levegő, mégis nehéz, ide senki sem vá­gyik. A tűzszekrény mellett t * — Mit gondol, miért? — Két éve keres a gyár­egység kovácstanulót, de nem talál. Mert a tűzszek­rény mellett 50—60 fok a hő­ség, a szellőzőberendezés el-,, lenére is sok gázt szívok. Nézzék a kezemen az apró mélyedéseket. Mind a szikra nyoma. Egy kollégámnak pár évvel ezelőtt izzó vasszilánk pattant a szemébe, s nyom­ban megvakult. De ne is kér­dezzék a védőszemüveget. Abban nem lehet dolgozni. A keresetem alig éri el a 3 ezret. Ez a munka megtöri az embert és itt még min­dig 60 év a nyugdíjkorhatár. Vegye csak fel egy 59 éves ember ezt a 13 kilós kalapá­csot és üssön vele vagy tí­zet az üllőre... Hát ezért nincs utánpótlás. Pedig kellene, hiszen a gyáregységben a kovácsnak zsákszorítót, „összefogó ka­rikát” kell készíteni a da­rálóhoz, a peremmeghajlitás, a kormánykerekek hajlítása is kovácsmunka, s ezekre a munkákra talán évtizedek múlva is szükség lesz. A MEZŐGÉP nyírbátori kovácsműhelyében két mű­szakban hat kovács dolgo­zik. A műhely még kívülről sem vonzó. Törött ablakait, rozoga ajtaját szándékosan nem csináltatják meg: „Hadd jöjjön ott is a levegő.” A füstös műhely zsúfolt, a gé­pek is, az emberek is szin­te egymást érik. A présgép már nem fér be a műhelybe, kint van az ajtó előtt, tető nincs fölötte. Gyakran elő­fordul, hogy valamelyik fél­meztelen kovács a 60 fokos tűzszekrény mellöi kimegy az esőre préselni, aztán az orvosnak és a gyógyszerész­nek is munkát ad... Zelini Imre csoportvezető kovács bekapcsolja a gáz­olajos kemencét, s rögtön 1 méter széles Iá ngny elvek várják a puhításra szánt va­sakat. A kis kohó is vakí­tóan izzik, előtte vibrál a le­vegő. A légkalapács is üze­mel, 750 kilós ütése alatt a föld is megremeg. A pokoli zajban a saját hangunkat sem halljuk. „A kovácsok ilyenkor a szemükkel « be­szélnek.” A csoportvezető pillantására a kalapácsot va­laki kikapcsolja, s már han­gosan beszélgetünk. Megtud­juk, hogy Zelini Imre 20 éve dolgozik itt, azelőtt patkoiás- sal is foglalkozott. Pár éve elvégezte a hőkezelői tanfo­lyamot, tavaly kormányki­tüntetésben részesítették, márciusban ő is — mint min­den kovács — 8 százalékos béremelést kapott, így 3400 forint az alapfizetése. Erre jön még néhány pótlék. Min­den hét végén kimegy az er­dőre, vagy a szőlőbe, hogy „gázzal telített tüdejét fel­élessze.” i Oláh Béla hatalmas kar­ját felemeli, s vastag ujjait próbálja összezárni. Miért választotta? — Láthatják, hogy nem megy, mert a keményedé- sek és a rücskök nem en­gedik. Már a kezünk is olyan kemény, mint a vas. És a nyár is csak gondot okoz, a szódavíz nem segít. Nincs ventillátorunk, már háromszor leégett a motorja a hőségtől. A tetőnyílást nyitva hagyjuk akkor is, ha esik az eső, de alig van víz a kövön, mert a hőségtől szinte rögtön párává válto­zik. Nekünk nagyon kell a levegőváltozás, de az üdülő­jegyből az elosztásánál nem részesülünk előnyben. Nyírbátorban a kovácsok egyebek között a burgonya­szedő és a répaszedő gépek­hez alkatrészeket gyártanak, munkájukra távlatokban is szükség van. Még ebben az évben bővítik az úgyneve­zett hőkezelő üzemet, így talán javul a kovácsok munkakörülménye. A bőví­tés után újabb kovácsokra lesz szükség. Egy fiatalem­berre, Molnár Istvánra még évtizedekig lehet számítani- 2 éve kapott szakmunkás- bizonyítványt a fővárosban. A Láng Gépgyárban volt ta­nuló, azért jött ide, mert szülei Nyírvasváriban lak­nak. — Miért választotta ezt a szakmát? — Mert szép. Nincs an­nál szebb érzés, mint látni, hogy a kezem alatt a ke­mény fém hajlik, formálódrk. 2200-at keresek, de remé­lem, hogy később jobban megbecsülnek bennünket. Nábrádi La*» Farkas Kálmán „A harmadik osztályba léphet"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents