Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-27 / 174. szám

S973. jíSTius ff. SELEf-SfÄGYARÖRSZÄW f. ma Beszéljünk a lakásépítésről A TIZENÖT ÉVES LA­KÁSÉPÍTÉSI TERV, amely­nek végrehajtását 1961-ben kezdték meg, egymillió új otthon tető alá hozását tűz­te ki célul. Azt tehát, hogy másfél évtized alatt az ország lakosságának közel egyhar- mada jusson korszerűbb la­káskörülmények közé. 1961 és 1970 között a tervezettnél valamivel több, összesen 610 000 lakás épült fel. En­nek eredményeként míg 1960-ban ezer lakosra 275, 1970-ben már 314 lakás ju­tott. J970. április 16-án a párt Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak együttes ülésén hozott hatá­rozatokkal a lakásépítés és — elosztás új feltételei terem­tődtek meg. Abban az évben a hazai lakásépítés rekordot ért el: 80 276 új otthon fo­gadta falai közé a boldog bérlőket, vagy tulajdonoso­kat. Az ezer lakosra számí­tott évi 7,8 lakás megépíté­sével a nemzetközi ranglis­tán jó nagyot ugrottunk elő­re. A rekord azonban rövid életűnek bizonyult kétféle értelemben is. Sporthasonlattal élve, a negyedik ötéves terv lakás- építési rajtja gyengébben si­került. Bonyolult, itt hely híján nem részletezett okok miatt 1971-ben „mindössze” 75 302 lakás került tető alá, s bár ez a hatvanas évek má­sodik felében csúcsnak szá­mított volna, az 1970-es ered­mény fényében a reméltnél kisebb sikernek bizonyult. 1972 azután rálicitált min­den korábbira a 90 194 föl- ép ült lakással. A sportnyelv­nél maradva a formajavulást az érzékelteti igazán, ha le­írjuk: 1965-ben ezer lakosra számítva 5,5, míg 1972-ben 8,7 új lakás jutott. JOGOS BIZAKODÁSSAL állapíthatta meg az ország­gyűlés 1973, március 21-i ülésén Fock Jenő, a kormány elnöke: az egymillióból „még hiányzó 226 000 lakás felépí­tése a hátralévő három év alatt megvalósítható”. Igaz, eem kicsiny erőfeszítéssel Valójában m 1961-es kez­déshez mérten ma már sok minden nem ügy fest, mint vélték, tervezték akkor. A gyorsabb ütem — az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium vállalatai idén, az első fél évben 13 289 lakást adtak át, 1211-el többet, mint tavaly a hasonló időszakban, a második fél évben pedig 19 417 új otthon átadása a kötelezettségük — összhang­ban áll a tervvel, ahogy az épített lakások összetételének módosulása ugyancsak. Míg 1965-ben száz tető alá került lakásból húsz volt egyszobás, 1972-ben már csupán nyolc; az állami lakások alapterüle­te az átlagos 48-ról 52 négy­zetméterre növekedett... ám e kedvező minőségi haladás­hoz hozzácsapódtak kedve­zőtlen, sőt, káros jelenségek is. A számítottnál kisebb pél­dául az állami lakásépítés aránya. Tavaly állami erőből 29 600 otthon felépítése va­lósult meg, igaz a magán­erőből történő lakásépítést is segítik az OTP-kölcsönök, 1972-ben száz lakás közül mindössze tizenkettőt emel­tek kölcsön igénybevétele nélkül. Erőteljesen megnöve­kedtek a költségek — 1968 és 1971 között, mintegy negy­venhat százalékkal! — túl­zottá vált a szanálások mér­téke, akadtak sok milliót föl­emésztő városközpont-re­konstrukciók, s állami hite­lekkel luxusvillát összeho­zok. .. A MINISZTERTANÁCS a napokban — július 19-i ülé­sén — tudomásul vette a la­kásépítés előirányzatainak teljesítéséről, valamint a sza­nálásokra, az építkezések költségeinek stabilizálására hozott intézkedések végre­hajtásáról szóló jelentést, s határozatot fogadott el egye­bek között a lakások, üdülők maximális nagyságáról, ezzel összefüggésben a kölcsönfel- tételek elveinek módosításá­ról. E korlátozások — mert tagadhatatlanul azok — az ésszerű határok rögzítésével éppen a gyorsaságot, a tizen­öt éves lakásépítési terv tel­jesítését, s az ötödik ötéves terv lakásprogramjának jó előkészítését szolgálják. Tavaly a tanácsok 10,2 milliárdot — 1971-ben 8,3 milliardot — költöttek lakás- építkezésekre, s a nagyobb összegeket részben több la­kásra, de másrészt a költsé­gek emelkedésének ellensú­lyozására fordították. 1972- ben ugyanis — folyó áron — 20 600 forinttal volt drágább egy lakás, mint 1971-ben, s ennek felét magyarázhatjuk csak a tényleges áremelke­déssel, azaz az anyagok, sze­relvények drágulásával. Az összeg másik felét annak tudhatjuk be, hogy egyre több, az átlagosnál költsége­sebb magasházat építenek, nem fordítanak kellő figyel­met a területkiválasztásra, s ezért sokszor különleges ala­pozást igényelnek a lakóé­pületek. .. Ugyanakkor a magánépítkezéseknél is kis­kapukon jártak-keltek az „ügyesek”. Ésszerű határt kellett kijelölni, itt-ott radi­kális eszközökkel. EREDETI ELŐIRÁNYZAT szerint a negyedik ötéves tervben 54 milliárd forint fe­dezte volna a lakásépítési kiadásokat. Az áremelkedé­sek egy részének jogosként való elismeréséül ezt az ösz- szeget 1972-ben további 2,6 milliárddal toldotta meg a kormány, de ennél messzibb­re nyújtózni már nem lehet. Azaz az adott pénzügyi ke­retek között kell teljesíteni a lakásépítési tervet. Jelek sze­rint 1973 első fél évében a la­kásépítés költségeinek növe­kedése megállt — sokféle in­tézkedés hatására —, mér­séklődtek a szanálások, s a Minisztertanács említett ülé- séa hozott — 1974. július 1- én életbe lépő — rendelkezé­sek pedig elősegítik a jogos igényeknek megfelelő magán­lakás-építést. Továbbra is minden segít­séget megad az állam a te­lepszerű építkezésekhez — ez vidéken legkevesebb 60 la­kás összefüggő, többemele­tes épületekben való létre­hozásával egyenlő —, de nem támogatja a jogos igényeket meghaladó otthonok kialakí­tását, sőt, 1974-től ezekre az engedély kiadását is megta­gadják. Az állami lakásépít­kezéseknél bevezetett szigo­rítások — így az, hogy a ház­gyárak árjegyzékben kötele­sek feltüntetni az egyes la­kástípusok árát — szintén a meglévő eszközeinkkel való ésszerűbb gazdálkodást szol­gálják. Azt, hogy 1975. végén a kérdésre, felépült-e az egy­millió lakás, magyarázkodás nélkül, egy szóval felelhes­sünk: igen! Mészáros Ottó Csillagnéző Az öreg három boltra vi­gyáz. Ez úgy történik, hogy leül az étterem előtti virág- váiyű szélére, aztán hol jobbra, hol balra néz. Mert minden egy rakáson van. Persze Apó nemcsak kétfelé szemlélget, hanem az égre is. Főleg ha olyan szép, csil­lagos, mint nyáron. Miután hosszú gyakorlata van már az őrzésben, azt iß tudja, nyugodtan beszélgethet. Ren. des népek laknak a falu­ban, mindössze egyszer pró­bálta meg valaki feltörni a tórát. Meg aztán, ha valaki a hetven felett van, óvato­sa n is őrködik. Mert ha tör­ténik is valami, ugyan mire ii'.fgy az erejével? Kiabálni n>?g innen is tud segítség >.! Sün. — Volt egy tárogatóm. A Felvidékről kaptam. Mielőtt játszani kezdtem, mindig öntöttem belé egy kis vizet, lily aztán bedagadt, aminek be kellett. Ültünk a cseléd- ház előtt, oszt énekeltek a lányok meg a legények. Ak­kor még nem voltam Apó. Tán azért is bosszantott, r.ogy amíg én fújtam, a töb­bi nemcsak dalolt, de cicá- aott is egymással. De hát már ilyen a muzsikáló sorsa! — A tárogató ideje is el­múlt. Elcseréltem egy hasas kocáért. Egy hétre rá nyol­cat fialt. Azóta nincs hang­szer. De fújni se igen bír­nám már. Sléha még léle­gezni is nehéz. Ahogy múlt az idő. úgy barátkoztam az éjszakával, meg a csillagok­kal. Egyszer mondja egy ta­nár: Jöjjön Apó, nézzen eb­be a csőbe. Közelebb jönnek a csillagok. Nem én, mon­dom, elég az nekem, amit így látok. Mindazonáltal ami kell. azt így is meglátom. Mert minek kellett régen meg rJa a parasztembernek az ég­bolt? Hogy megtudja, mi­lyen lesz az idő. Aki oda­figyel, meg is tanulja. Néz­ni kell a Holdat, a felhőt, az ég aljának a színeit, a csillaghullást, meg bele kell szagolni a levegőbe. Ma per­sze nehezebb, nem mindig sikerül. Megkavarták a nagy levegőt, be is csapja néha az embert. De azért még be­válik. Mert a Hold az Hold maradt, az udvara ma is mesél, a bíboros ég alja is megjósolja a szelet. így ülünk. Hallgatom Apót, akivel csillagnézőben ülök a kővá- lyú szélén. Csaponganak gondolatai, múltból mába, csillagos égről le a poros földre. Hét évtized bölcses­sége, sok évszázad naiv hi­te, nemzedékek meséje pe­reg belőle, pazarlóan. Aztán — milyen is az ember! — hirtelen én kérdezek tőle. — És holnap milyen lesz az idő? Apó körülnéz. Okával ku­tatja az ég minden szegle­tét. Megnézi a Göncölt. Hosszan lesi egy kis felhő­foszlány útját. Hürnmög, amint a Holdra néz. Pejét is felmeli, a Tisza felé néz, szippant egy mélyet a me­leg éjszaka friss levegőjéből, a tarló felől fúvó szellőből. Csak nézem, az öreg sámánt látom benne, aki most vala­mi varázslatra készül, vagy éppen varázsol. Egy pjRa­Győröcskétől Szent márt oní £ A vasutasváros Hazánkban a Tisza első nagy kanyarulata négy közsé­get igyekszik átölelni: Tisza- szentmártont, Zsurkot, Zá­honyt és Győröcskét. Igaz, az új tanácsválasztás óta nincs külön Tiszaszentmárton, Zsurk és Győröcske, csak Zá­hony van: a rohamosan fej­lődő vasutastelepülés. És ezt elismerik a legnagyobb lokál- patrióták is, de nemcsak el­ismerik, örülnek is neki. A négy Tisza menti községnek nemcsak a tanácsa közös, ha- nem a termelőszövetkezete is. A tiszaszentmártoni tsz ja­nuár 1-én, a ti szászén tmárt o- ni tanács pedig április 15-én csatlakozott Záhonyhoz. A győroeskeiek a felszabadulás után, a zsurkiak 1970-ben egyesültek a „kikötőváros­sal”. Általános vélemény, hogy mind a tanácsok, mind a tsz-ek egyesülése hasznos volt. Mert Záhony fejlődését nemcsak a vasút támogatja milliókkal, hanem a kormány is: a társközségekből ha va­laki ide akar települni, a kor­mányhatározat értelmében aránylag olcsón és gyorsan kap lakást. Magasabb szinten A tanács vezetői nem is tit­kolják, hogy a községfejlesz­tési alap zömét a társközsé­gek építésére és szépítésére fordítják. De a záhonyi fejlő­dés az említett okok miatt még így is átlagon felüli. Ép­pen látogatásunk idején ment ki egy tanácsi dolgozó Győ­röcskére, hogy gondoskodjék a tűzoltószertár korszerűsí­téséről. Közben Semegi Já­nos tanácselnök a település ez évi változásairól beszélt. Elmondta, hogy a 230 lelkes településen az orvosi rendelőt korszerűsítették tavasszal, a további korszerűsítésre még vám. 13 ezer forint. Egy hó­nappal ezelőtt 17 ezer forin­tos költséggel buszvárót is kapott Győröcske. Január 1-től a felső tagozatos, április­tól az alsó tagozatos iskolások is. magasabb szintű képzés­ben részesülnek a záhonyi emeletes iskolában. A szülők is örülnek, mert a napközi­ben ebédet is kapnak a tanu­lók. A megszűnt iskolát a ta­nács könyvtárnak és KISZ- klubnak rendezte be. A köz­érdekű kérdéseknek eleget téve év végéig korszerűsítik a közvilágítást és befejezik a község járdásítását. Az utóbbi időben évente egyszer falu­gyűlést, évente kétszer pedig kerekasztal-beszélgetést ren­deznek a településen, ahol a párt, a tanács és a tsz vezetői a lakossággal ismertetik el­képzeléseiket, kicserélik ta­pasztalataikat. Még néhány natra felmagasztosul előt­tem, úgy érzem, hogy őmost a jövendőmondő, olyan, ami­lyen a honfoglaló ősökkel együtt lovagolva másnapra tán éppen Árpádnak készí­tette a prognózist. Aztán megszólal: — Holnap nagyon meleg lesz. Legfeljebb néhány kis felhővel. Aztán elégedetten rágyújt. Csodálom, milyen egyszerű volt minden. Ilyenkor rá kell kérdezni: — És honnan tudja ezt ilyen pontosan? Az öreg Apó feltolja a kalapját. Szeme megcsillan, de ez már nem a jós, nem a sámán, non a jövőlátó szeme. Huncut valmi. Még a szarkalábak is mintha mo­solyognának. Szív egyet, mé­lyet, csakhogy várakoztasson Azután szól csak. — Este hallottam. A tízes hírek után mondta a rádió. Most olyan volt, mint amilyen régen lehetett. A tréfamester, aki bizony lóvá tette a körötte ülőket. Az­tán mintha csak vigasztal­ni akarna, hozzáteszi: — Most elhiheti. Én se tudtam volna mást mon­dám. (bwgeD évig építési engedélyt ad ide a tanács, később már csak Záhonyban építhetnek az it­teniek. A lakók egyre inkább záho­nyiaknak érzik magukat. Ré­vész Sándor KISZ-titkár mondja, hogy nemrégiben magnót kapott a tanácstól a 14 fős alapszervezet, s év vé­géig még 2 ezer forint kiuta­lására számítanak. A fiatal­ember édesanyja kijön a ka­puba, neki is van mondani­valója: — Jó a közlekedés, hamar, s olcsón bejutnak a tanács­házára és a környékén lévő boltokban már szinte mindent meg tudunk vásárolni. Gon­dunk talán az. hogy az új buszváróra elfeledettek ajtót építeni. De ezen még segíthet őszig a tanács. Kein kell utazgatni A 950 lelkes Zsurkról is kedvező híreket hallunk a tanácselnöktől. Befejezték a járdák építését, néhány nap­pal ezelőtt buszvárót kapott a község, a kultúrházban 18 ezerért klubtermet alakítot­tak ki, a fatorony környékén több mint 600 ezer forintos költséggel korszerűsítették a kövesutat, november 7-re jobb lesz a közvilágítás és egy új presszót is átadnak. Szeptember 1-től a felső tago­zatosok, jövőre az alsó tagoza­tosok is a korszerűbb záho­nyi iskolában tanulnak. A felszabadult iskola egy részét a tanács átalakíttatja a nyá­ron óvodának, ahol szeptem­berben 25 gyereket lehet majd elhelyezni. A asurki fia­talok az idén több mint 3 ezer forintot kapnak a ta­nácstól. Pénzes Béla tanács­tag így egészíti M a tanácsel­nök szavait: — Az egyesülést idegen­kedve fogadták az emberek, de már megnyugodtak, mert 1970 óta teljesítjük, sőt túl is teljesítjük a községfejlesztési tervet. Az új tanácsunk épí­tési jogkörrel rendelkezik, így nem kell utaznunk Kis- várdára építési ügyekben. Ennek pedig nagyon örülnek azok, akik az új Petőfi utcá­ban építenek. A közérdekű mellett kéréseknek eleget téve 1976- ban közművesítik községün­ket, de talán addig is fúrnak ide egy kutat a templom mel­lé. Ugyancsak a lakosság ké­résére javult az ügyintézés, és a közlekedés is. Záhony vonattal, vagy busszal majd; nem minden második órá­ban, elérhető. T?iszaszentmártonról. a ren­dezett. 1500 lelkes település­ről Semegi János azt mond- ja. hogy ide kell talán a leg­több pénz. A régi tanácsnak nem volt pénze járdásításra, az egyesítés után nyomban 140 ezer forintot kapott a köz­ség járdaépítésre, s jövőre be is fejezik a munkát, április­ban útkorszerűsítésre is ka­pott a község 400 ezer forin­tot, korszerűsítették a kul- túrházat, ifjúsági klubot kap­tak a fiatalok. A nyáron kor­szerűsítik az iskolát, igazgatói és nevelői szobát építenek a tantestületnek, mivel az it­teni iskola nem lesz körze­tesítve. A községben szűknek bizonyul a 25 személyes óvo­da, ezért a tanács szeptember 1-ig újabb 25 óvodás korú gyereknek teremt második otthont, s év végére átadják rendeltetésének az új házas­ságkötő termet is. Egyre közelebb Záhonyhoz A tanácsnak Tiszaszentmúr- tonban állandó kirendeltsé­ge van. Szabó Albertné elő­adó intézi itt az emberek ügyes-bajos dolgait, de rajta kívül minden második nap még egy előadó áll a lakosság rendelkezésére. Az ügyintézés jó. Ezt állítja Szabó József- né is. aki a tanácsházával szemben lakik: — Fejlődik a község, jó ax ügyintézés, csak rossz és ke­vés kenyeret kapunk Kisvár- dáróL Eddig még nem segí­tett kenyérgondunkon a ta­nács, de reméljük majd segrL A városiasodás, a központi támogatás tehát nemcsak Záhonyt érinti kedvezően, hanem a hozzá tartozó 3 községet is. A asurki tanács­tag art mondta, a 3 község egy­re közelebb kerül Záhonyhoz. Nábrádl LaJtm KÖZELRŐL A nyertes Eredetileg 170 centis fiatalember a gégényi Ady Endm Termelőszövetkezet főkertésze. Már 26 éves. De mintha cm centivel magasabb volna, mint amikor három esztendeje —• kilépett a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola kapuján. Több oka van ennek. AZ ELSŐ OK. Az ajaki szegény vasutascsalád tizenkét gyermeke közül ő a legfiatalabb. Bizony, még a mai ösztön- díjas világban sem volt könnyű Takács apának, hogy Bertalan fiának — 12 gyermeke közül a kilencediknek — diplomát ad- jón a kezébe. De sikerült. A szegény vasutascsalád legifjabb fia tulajdonképpen csak 10 kilométerrel került odébb Sza­bolcs „térképén”, amikor az ajaki születés után a majdnem szomszédos Gégénybe ment szakvezetőnek. De a „dolgok” jól mennek Gégényben is. És még valamit hozott magával a főis­koláról, pontosabban annak irodalmi színpadától, melynek egész főiskolai ideje alatt szorgalmas tagja volt: a kultúra szeretetét. Főleg a költészetét Nem titkolja, hogy verseket is ír, néhány folyóirat már fel is figyelt rá. Ez is sikerélmény. De főleg abban segít, hogy a gégényi Ady Endre Termelőszövet­kezet fiataljaival könnyen megérti maga gondolatait egy olyan fiatal agronómus, aki kultúráról, művészetekről is tud beszél­ni, tanácsot adni. A MÁSODIK OK. Ez a huszonhat éves fiatalember tulaj­donképpen kétszeresen is révbe jutott, amikor pár hete fele­ségül vette Maczkó Erzsébetet. Ha csak a testvéreket és a már házasok leszármazottjait számítjuk, a június 2-i lakoda­lom — KISZ-esküvő volt — a háromszáz vendég közül het­ven szűkebb rokon volt, testvérek, sógorok, nászok, komák, unokaöcsök és unokahugok. Ez is elég ahhoz, hogy egy cen­tivel magasabbra tartsa a hátát egy szegény vasutas legfiata­labb gyereke. A HARMADIK OK. Minap tartották meg a Nyírtassi Ál­lami Gazdaságban a kisvárdai járás kertész agronómusainak szakmai vetélkedőjét. A járás 33 gazdasága a 10 legjobb ver­senyzőt küldte el. És Takács Bertalan lett a verseny győztese. Ennek már igazán örülni lehet. A járás első helyezettje alakít most csapatot a kisvárdai járás részéről a megyei döntőbe jutásért. Még lesznek izgal­mai. De nyugodt idegekkel bírja. De a gégényi főkertész csak magasabb. Nem büszkébb. Nem bízta el magát. Nem ártott meg neki barátai ünneplése. Tudja, hogy egy típust képvisel. Azt, amiről a mesék is szói­nak. A szegény ember legkisebb fiáról, akinek győznie fcelL És mennyi, de mennyi csata van még előtte!...

Next

/
Thumbnails
Contents