Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-21 / 169. szám
Yttn. 0hg ft: fyr w-wxfer Anons^Äö 8. ofM Nagyközségek Igen sok társadalmi munkával korszerű üzemcsarnokot épített a nyíregyházi Vas- ős Fémipari Szövetkezet. Eddig elég mostoha körülmények között gyártották a különböző Iranszformátorberendezéseket, most megfelelő tiszta hely áll e munka rendelkezésére. ami kihatással van a minőségre is. Képen: Lukács Árpád szerelő és Görömbei Fereno dolgozik az egyik transzformátoron. (Hammel József felvétele) A háromszög csücskében Érpataki kaleidoszkóp megyénk minden harmadik ÁLLAMPOLGÁRA nagyközségben él. A települések sorába-', új rangot vívott ki mat, -.ak ez a közigazgatási forma, s nem is akármilyet: a közel városi színtű ellátást, ügyintézést jelenti a nagyközségekben élők számára. Illúzió lenne azonban azt várni, hogy az új címmel egyik napról a másikra megváltozik minden. Évekig tartó folyamat, míg a nagyközségi tanácsok ki tudják alakítani munkamódszereiket, jogászok, mérnökök, közgazdászok, technikusok foglalják el a sokoldalúan képzett szakembert igénylő állásokat, s kialakulnak a gyorsabb ütemű fejlesztéseket lehetővé tevő pénzügyek is. Mindezek kezdetén tartunk Szabolcs-Szatmár megyében. A nagyközségek hálózata egy 1969-ben készített megyei tanácsi terv következetes végrehajtása után az idei ta- n ács választásokkal kialakult. Jelenleg harminckét nagyközségi tanács működik megyénkben, s egy részük már két-két és fél éves tapasztalatok birtokában. Ezek annál is inkább jelentősek, mert az idei tanácsválasztások idején az első két esztendő eredmé- nyei-hiányosságai alapján több módosítást is elvégezhettek. Ez kezdődött a működési szabályzatokkal, mert az első időkben többnyire átvették a központi mintákat, és nem törekedtek a helyi sajátosságok, a nagyközségi jogállásnak megfelelő feladatok szabályozására. Az újabb működési szabályzatok már jobban „községre szabottak”. Több nő és fiatal is került az 1658 nagyközségi tanácstag soraiba. Közülük minden negyedik nő, s minden ötödik tanácstag harminc évesnél fiatalabb. Több fizikai munkás is hallathatja szavát a nagyközségek tanácsaiban: az összes tanácstagnak több, mint a fele munkás és termelőszövetkezeti tag, akik egyre aktívabban vesznek részt a közügyek intézésében. A TANÁCSÜLÉSEK, VB- t!LÉSEK témáiból egyértelműen kitűnik, hogy a nagyközségi tanácsok fő feladatuknak a fejlesztési célok megvalósítását tekintették. A gondokra világít azonban rá, hogy a jó törekvések ellenére nem sikerült mindenütt megfelelő arányokat kialakítani a lakosság ipari, kommunális, kereskedelmi, szolgáltatási igényelnek kiéi égi-^ lésében, s a kulturális, szoci-* ális és egészségügyi ellátás javításában is változatlanul sok a tennivaló. Ezek egy része érthető is, mert a középtávú tervek készítése, a rendelkezésre álló pénzek elosztása idején még nem rendelkeztek a nagyközségi jogokkal, tehát az első, valóban nagyközségi középtávú tervek készítése csak ebben az esztendőben kezdődik. Mindenesetre tény, hogy a lakosság és a nagyközségekben működő különböző szervek igényei nagyobbak és jóval gyorsabban növekednek, mint azok az összegek, amelyekkel a nagyközségi tanácsok bevételeik alapján rendelkeznek. A megye településhálózatfejlesztési tervében már figyelembe vették a nagyközségek szerepét, a vonzásukhoz tartozó területek bővülését. Az ilyen egyöntetűen jó megállapítás ellenére is vannak kivételek: Tiszadobon például a nagyközségi jogállás szerinti tanácsi működéshez a feltételek alig vannak meg, és sajátos helyzetű Nyírtelek, Oros, Ajak, mivel az előbbieknek a megye- székhely, utóbbinak Kisvár- da város közelsége miatt alig van vonzási köre. Ezeken a településeken a sajátos formáknak, lehetőségeknek megfelelően lehet előbbre lépni. A NAGYKÖZSÉGEK JÖVŐJE, fejlesztési lehetőségei többnyire pontosan ismertek, mert ezek a települések — néhány kivételtől eltekintve — kész rendezési terv alapján valósíthatják meg elképzeléseiket. A gondokat a nagyközségi tanácsok nem székhely- községei jelentik, amelyek közül csak néhány rendelkezik el fogadható rendezési tervvel. Mindezek pontosan körvo- nalozott tennivalókat is jelentenek a tanácsok, végrehajtó bizottságok számára. Érdemes számba venni azt is, milyen kérdések foglalkoztatják leginkább a nagyközségi tanácsok tagjait- A testületi üléseken az elmúlt esztendőben és azt megelőzően is mintegy 300—350 közérdekű javaslat, interpelláció hangzott el, amelyekben villany- hálózat-bövitéssel, közvilágítással, járda- és útépítéssel, autóbuszközlekedéssel foglalkoztak^ (Számottevő, hogy mintegy 42 millió forint értékű társadalmi munkával segítette a nagyközségek lakossága az ilyen feladatok megvalósítását. Arányában jellemző: a megyében a társadalmi munka közel felét a nagyközségekben végezték.) EZEK A TÉMÁK A HELYI TANÁCSOK ÜLÉSEIN hangzottak el. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a megyei tanácstagok — akiket a nagyközségekben választottak — még nem használják ki az új jogállás szerinti lehetőségeket. A nagyközségi tanácsok ritkán adnak konkrét megbízást, útmutatást, hogy az általuk választott megyei tanácstag hogyan képviselje a megyei vezető testületben egy-egy meghatározott téma tárgyalása során az őt delegáló tanácsot. A megyei tanácstagok többsége ugyanis a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően a különböző szerveknél, esetleg néhány ember részéről elhangzott igények alapján' nyilatkozik, vagy szólal fel a megyei tanács ülésén. A nagyközségi tanács munkájának jelentős része az adott településen zajlik, s a lakosság sokat vár a szakigazgatási szervektől. Éppen azért, mert önállóságuk és hatáskörük nagymértékben növekedett. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy helyben intéznek sok olyan ügyet, amelyért korábban a járási vagy megyei székhelyre kellett utazni. Ehhez a nagyközségi tanácsok már kialakították saját apparátusukat, s többnyire jól látják el feladatukat. Az általuk intézett ügyek száma megnőtt. több, mint százezer hatósági intézkedést tettek. Aránylag kevés a fellebbezések száma, s ezek alapján is kétszáznál kevesebb esetben kellett megváltoztatni az elsőfokú döntést. Ez azt jelzi, hogy általában megfelelően intézik az állampolgárok ügyeit. Ugyanakkor gondot jelent, hogy sok a harminc napon túl intézett ügyek száma, tehát az ügyintézés gyorsasága nem javult az igényeknek megfelelően. 1971-ben minden huszadik ügyet késve intéztek, s 1972-ben is számottevő volt az olyan ügyek szarna, ahol nem tudtak harminc napon belül intézkedni. Ezek nagy része építési, műszaki ügy volt. A két esztendő alatt késve intézett mintegy hét és fél ezer ügy mögött ugyanannyi ember, illetve család áll, akik az ilyen módon való ügyintézés alapján minősítik a tanácsi szervek munkáját. Ezért is feltétlenül szükséges, hogy gyorsítsák az ügyintézést, javítsanak a kulturáltságon. A NAGYKÖZSÉGEK MOST ALAKULÓ MŰKÖDÉSE ügyintézése, a fejlesztés, ellátás kiemelt figyelmet érdé mel. Ennek megfelelően foglalkozott a közelmúltban nagyközségi tanácsok kétéves munkájának tapasztalataival a megyei tanács végrehajtó bizottsága, s határozatában több olyan témában intézkedett, amelyek révén tovább javulhat a nagyközségek helyzete, a tanácsi munka. Azokon a kulcshelyeken, ahol a megyénk községekben élő lakosságának fele fordulhat a harminckét nagyközségi tanács választott tagjaihoz, tisztségviselőihez, a szakapparátus munkatársaihoz. Marik Sándor Mit tudunk róluk? Hogy megöregedtek. Különböző életutat megjárt öregek, akiket összeköt - a közös együtt- lét, a szociális otthon. Minek örülnek? Miért bánkódnak? Ezekről kevésbé értesül a külvilág. S váratlanul mégis híradás jön, a szerkesztőségi szoba ajtaján kopog egy ősz hajú néni. A sóstói szociális otthonból jön. Elnézést kér a zavarásért, és nagyon köszöni, hogy meghallgatták. Boldogan csukja be maga mögött az ajtót. És mit hagy itt, az élet egyik műhelyében, Míg a falu közepébe érünk, felkelti az érdeklődést néhány látvány. Takács József, a tanács vb-titkára ad magyarázatot. Az erősen megviselt, tatarozásra szoruló pajták a szakszövetkezeté. Ahol a pár rozoga gépféle s a két régi, csaknem széthulló cséplő áll, ott a gépműhelye. Vályogvetés pedig azért történik, a melléképületeket, nyári konyhát, istállót, baromfi- ólai) még abból építenek a faluban. Az összedőlt házat már előbb elhagyta gazdája. A hozzá tartozó telket megvette a tanács, a közel lévő óvoda udvarának bővítéséhez. „Egész családok mentek el...“ Érpatak Nagykálló és Uj- fehértó háromszögének déli csücskében fekszik. Közelebb az utóbbi nagyközséghez. Huszonkét utcájában 752, a külterületi Zsindelyes tanyán 78 család él. A lakosság száma 2695. Mindössze 4 híjával kétszázzal kevesebb, mint 1960-ban volt. Az anyakönyvvezető szerint: „Egész családok is mentek el hatvan óta. Több év átlagában huszonöt-harminc házasságkötés történik egy esztendőben. Uj lakásépítési engedélyt viszont tízen-ti- zenketten kérnek. Ezek sem mind fiatalok. Az új párok nagy többsége nem itt telepedik le. Egyébként sem maradnak helyben a fiatalok — magyarázzák többen. Nem „fogja” őket a gazdálkodás, a föld, az állattartás gondja. „A szülőké, öregeké maradt ez. Azért itt még nincs használható föld parlagon. Sőt, szorgalommal igyekeznek minél a szerkesztőségi szobában, ahol annyi féle ember kopog, oly sokféle gonddal, örömmel, jelentős és jelentéktelen mondanivalóval. Nyugdíjas tanítónő, Básti Bamabásné, azért jött, hogy megossza a szociális otthon lakóinak örömét és köszönetét mondjon. Nemrég 21 fiatal meglátogatta az otthonban lévő öregeket. A sóstói KISZ- vezetőképző táborból jöttek a fiatalok, egy kis időre feledtették az öregséget, a betegséget, a testi, a lelki bajokat Pusztán a jelenlétükkel, többet kihozni a földből. Kukoricába, burgonyába közteseket vetnek, ültetnek. Babot, tököt, káposztát, karalábét retket... Legpénzesebb növény a dohány. De már vagy félszáz családnál ezreseket vesznek be gyümölcsökért is.” Persze, mindez leginkább régi módon. Kézi erővel, fárasztó verejtékkel. Legfeljebb egy ló- vagy lassú tehénfogat segítségével. „...Hát ez így nem kell a mai fiataloknak. Azért van nélkülük a falu. Eljárnak legtöbben Nyíregyházára. De van belőlük az ország minden táján.” „Van szakszövetkezet, de...“ A Rózsa Ferenc Szakszövetkezetnek nincs termelési bázisa, tőkéje. Leglényegesebben a föld lenne az. Csakhogy a nagyobb, eredményesebb termés érdekében a szövetkezet nem képes a számtalan igénynek eleget tenni. „Jó, ha már a műtrágyázás megvan. Egyebet meg csinálhat mindenki, ahogy tudja. Csupán kalászos meg valamennyi egyéb növény van táblásítva... Gép kellene, kérem, gépek. Meg jól hasznosítható közös épületek, így azt mondhatjuk: van szövetkezet, de csak olyan. A nevéért... ” — összegezik ekképpen véleményüket a tájékoztatók. S az első kombájnt megvette idén a szak- szövetkezet. Sok családot megment a nyár legnehezebb munkájától. Aztán újabb adatok következnek. A tanács évi fejlesztési alapkivetése — egyben bevétele is — 260 ezer forint. „Kevés. Mert annyi minden kellene.” Még csak hét utcáa fiatalságukkal, az érdeklődésükkel, ahogyan az idős emberekkel beszélgettek, s rögtönzött kultúrműsorral szórakoztatták őket. Két névre emlékszik az idős tanítónő, Luncer László Kisvárdá ról és Erdei Edit Mátészalkáról, de valamennyi fiatal bármelyik községből, városból jött is, megmarad az idős emberek emlékezetében. Azóta egy kicsivel vidámabbak lettek az öregek. Akik alig törődtek magukkal, az ágyukat ®e igyekeztek rendbe tenni, most serényebbek. Kevesebb az eldobált csikk í& ban van szilárd járda. A választási jelólőgyűléseken szinte minden körzetben szóvá tették buszvárók és gázcseretelep hiányát. Legalább egy huszonöt fős csoporttal bővíteni kellene az óvodát. Több utcában meghosszab- bíttatni a villanyhálózatot... Aki visszajött Az általános iskolát végző fiatalok többsége továbbtanul. A nem tanulók segédmunkásnak mennek el. „Vannak innen elkerült fiatalok. akik diplomát szereznek. De ez ideig még nincs követőm, hogy a faluba visz- szatérne” — mondja Zsíros János iskolaigazgató, aki egyben a helyi népfrontbizottság titkára is. Egyik nagy újságnak számít a faluban, hogy a Zsindelyes tanyán megszűnik az iskolai oktatás. Szeptembertől huszonöt tanyasi gverek tanul a falu központi iskolájában és foglalkozik a napköziben. Be- és hazajárásukat buszjárattal oldják meg. Számon tartják a Röoülj páva-kör járási és megyei sikerét. Legidősebb tagja Éliás Andrásné ötvenkilenc évesen, legfiatalabb a tizenkét éves Miló Jolánka. „Nincs ilven nevelési, kulturális eredményekkel arányban, hogy még mindig kes- kenv mozielőadásokat láthatunk. Hovatovább ezt már legnagyobb szégyenünknek tartjuk.” A gondok megoldását sem várják másoktól. Esetleg több megértést és segítséget. Például abban, hogy a két szomszédos nagyközség valamelyikéhez közelednének.. Asztalos Bálint Ezt az élményt jött továbbadni a nyugdíjas tanítónő, aki Nyírmeggyesen és Balkányban tanította a már apa, nagyapa korban lévőket, s 1961-ben ment nyugdíjba. De most is tanít. Egyik nagy öröme, hogy a 80 éven felüli Szűcs nénit, az egyik gondozott társát megtanította a betűvetésre, olvasásra. De ő maga is. tanul, amelyik vers megtetszik neki, meg is tanulja. Legkedvesebb költője Váci Mihály, akinek kötetét mindig a retiküljében hordja, a költő kedves soraival dedikálva. De nem azért jött, hogy magáról beszéljen, hanem a fiatalokról, akik hangulatot, derűt, életörömet vittek az otthonba. P. % /EGYZET Fürdőszoba falun Közismert, hogy közművesítésben, vezetékesvíz-ellá- tásban Szabolcs az utolsók között van. Viszont az igények itt is növekednek, a rendeletek éppen úgy vonatkoznak a mi megyénkre is, mint máshová. Manapság már — a kijelölt településeken — nem adnak ki úgy lakásépítési engedélyt, hogy a tervrajzban ne szerepelne a fürdőszoba, Igen ám, csakhogy ezt hiába követelik meg. s építik meg, ha egyszer vezetékes vízről nem gondoskodnak. Hogyan oldják meg ezt a gondot? Mert — ha már ilyen lakást követel a hatóság — az elkészült fürdőszobát használni is szeretnék az emberek. Nyírbogdányban — mint a tanácstikár elmondta — a törpevízmű építése minimum 28 millióba kerülne. Ezt 800 fele elosztva is jelentős kiadást okozna a családoknak. így ez az út egyelőre nem járható. Ennek ellenére segítenek a gondokon. Annak érdekében, hogy használni is lehessen bz elkészült fürdőszobákat, kutakat fúratnak a családok. Jelenleg Nyírbogdányban legalább 40—50 házi fúrású kútról tudnak, amelyek azért készültek, hogy ellássák vízzel a fürdőszobákat. Mint mondták, egy-egy kút fúrásával a demecseri kisiparos maximum két nap alatt elkészül, aránylag nem is sokba kerül, s néhány nap múlva már folyik a víz. Nem lenne helyes e leleményességből messzemenő következtetéseket levonni. Egy azonban biztos: igénylik az emberek az alapvető szolgáltatásokat, elsősorban a vízellátást, s hajlandók is megtenni, áldozni érte. A másik az, hogy nem sajnálják ma már erre sem a pénzt. Növekedtek az igények a higiéniában, az egészségügy területén is. Ez mindenképpen eredmény. Hogy a helyi politika eredménye-e? Az is. Valakinek vagy valakiknek csak fel kellett világosítani az embereket arról, hogy ne várják a „sült galambot”, maguk is tegyenek valamit annak érdekében, hogy a megépült fürdőszobák ne maradjanak „szárazon”. Mint mondták, egy-egy kút fúrása 5 ezerbe kerüL Megéri. <L k.) Azóta vidámabbak...
