Kelet-Magyarország, 1973. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-17 / 165. szám
/EGYZETEK Szocialista módon Sok jó híre ismert már a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezetnek. Az eddigiek után, újabban megkapta a „Kiváló szövetkezeti gazdaság” kitüntetést. Ez utóbbival’ kapcsolatban elég talán két adat: a múlt évi ei edmények alapján egy rendszeresen dolgozó tagra jutó átlagrészesedés a közösből 34 ezer forint volt; egy tízórás munkanap teljesítése 150 forintot ért. A sikerekkel kapcsolatban Juhász István elnök egy-két mondat után mindjárt a szocialista brigádokat említi. Hogy különösen nagy részük van a sikerek „halmozásában”. Közel évtizedes múltra tekint vissza a szövetkezetben a szocialista brigádmozga- ]om; ’ Idetjük és eredményeik szerint különböző fokozatok birtokosai. A jelenlegi tizenkét brigád közül kettő-kettő arany-, illetve ezüst-; egy bronzjelvényes, három brigádzászlós és négy okleveles. A nőtagság aktivi- tását bizonyítja az öt szocialista brigád, egy pedig — a gyümölcskertészetben — a fiatai loké„ s minden tagja szakmunkás. A tizenkét brigádnak összesen 170 tagja van — a rendszeresen dolgozó 320 fős tagságból. Legutóbb, az elmúlt évi eredmény értékelése alapján, a közgyűlés jóváhagyásával 120 ezer forint jutalmat kaptak a tsz szocialista brigádjainak tagjai. S hogy a megbecsülés ilyen mértékű honorálása kifizetődik-e, az elnök közvetlen válasza két- szavas: jelenlétük pótolhatatlan. Általános vélemény: azok az igazi gyűlések, melyeket ezek a brigádok tartanak. Híre van a szövetkezetben az ilyenek őszinte, nyílt légkörének. Ahogyan egymást személy szerint dicsérik vagy éppen elmarasztalják. S ezen kívül sok hasznos észrevételt, javaslatot 'tesznek a vezetőségnek. Példájuk, munkasikereik, eredményeik mindenképpen kihatással van a szövetkezet tagságára, a gazdaság fejlődésére. A tsz elnökének megállapítása így még inkább érthető. Öregek segítése A kisvárdai járási hivatal idei szociális költségvetése húsz százalékkal több a két év előttinél. Az ügyrenddel kapcsolatos tájékoztató szerint a növekvő költségvetés ellenére is vannak „olyan személyek, akik rászorulnak ugyan, de keret hiányában nem kaphatnak segélyt.” Megyénk termelőszövetkezeteiben is évről évre mind többen maradnak ki a sorból, válnak munkaképtelen öreggé. Helyzetük könnyebb, mint - korábban volt a sorstársaiké. A mostaniak nagy többsége már nyugdíjra jogosult. Itt is jobban kezd hatni általános politikánk, hogy a népjólét fokozása állandó legyen. S ezt gazdaságunk szüntelen fejlődésének kell biztosítani. A termelőszövetkezetek sokféle változatát vezették be munkából kiöregedett tagjaik segítésének. Joggal várják is el ezt a megfáradt emberek. Különösen azok, akik több-kevesebb földjüket adtSk a közös gazdaságnak, s maguk is szorgalmas, becsületes tagjaivá váltak. Ott voltaik a nehéz indulásnál, a kezdeti tervezgetéseKnél és mindenkor készenlétben álltak cselekvőképességükkel. Ezek az emberek valóban elvárhatják, hogy jól megérdemelt nyugdíjuk, járadékuk mellett egyéb segítést is kapjanak. Vannak szövetkezeti gazdaságok, ahol az Breg tsz-tagoknak semmi gondjuk a háztáji földdel. A közös térítés nélkül szántja, veti, műveli és a kész termést hazaszállítja arra utalt idős tagjainak. Mások ezek részeit végzik el, de egyébbel igyekszik pótolni. Téli irtásokból ingyenes tüzelőt, aratás után természetben gabonát, szalmát juttat. Újabban terjed az a módszer, hogy közös kasz- szából rendszeresen hozzápótolnak a hivatalos pénzjáradékhoz. Mindegyik forma ad valamit. És nyilván nem is hatástalanok. Különösen jóleső érzés hallani, amikor kis diákok, úttörők személyesen eljárnak beteges, megfáradt idős emberekhez, kitakarítanák, fát vágnák, bevásárolnak a boltban, kiviszik az orvosságot. Nem jut hely szociális otthonban minden öreg számára. Többé-kevésbé pótolják ezt. a napközi otthonok. A társas együttlét enyhíti az aggodalmaskodó gondolatokat. Különösen, ha jó a gondozó, az idős embereket tisztelő személy. A tanácsok már jó néhány ilyen otthont hoztak létre a megyében. S az a sikeresebb, ha ez a term el őszö vetke(- zettel közös egyetértésben történt és történik Mert az utóbbi változatos termékekkel segítheti az otthon konyháját. Csak bizony kevés még a megyében az Öregek napközi otthonainak száma. Mintha megtorpant volna a néhány évi lendületes kezdet. Erre utal az idézett járási hivatal felmérésének egy másik megállapítása; „Egyes helyi szervek részéről nem kielégítő a támogatás.” Sokkal jobb volna ennek az ellenkezőjéről hallani. Asztalos Bálint Megelőzni a Ha egy épületet elhanyagolnák, húsz- harminc év múltán kezdhetik a felújítást olyan összeggel, hogy akár újat is építhetnek rajta. Rendszeres, megelőző karbantartással tovább hasznát vesszük az állóeszközöknek. Egy-egy meghibásodás ugyanis sok esetben láncszerűen képezi a többit. Egy látszólag semmitmondó jelenség mögött o jó szakember már észreveszi a fenyegető veszélyt, tudja; mi következik, ha sürgősen nem történik intézkedés. Csak üdvözölni lehet azt, hogy az állami kezelésben lévő lakások karbantartására, felújítására ma már évről évre nagyobb ősz- szeget tud juttatni a Nyíregyházi Ingatlan- kezelő és Szolgáltató Vállalat. Nem csak jóleső érzés látni a vároökö zpontban is egyre- másra új köntösbe öltöző épületeket, hanem egyben tudjuk; ezzel is újra megóvtak egy értékes állóeszközt a további romlástól. Sajnos, sok még a restancia. Nem csak a városban, hanem a megyében is. S nem csak a lakások, irodaépületek tekintetében, hanem több kisebb üzemben is nagyobb gondot kellene fordítani az épületek állagmegóvására, külső és belső tatarozására. Minden gépnek, berendezésnek, azok alkatrészeinek megvan a gyár által is szavanagyobb kárt tolt „kihordási” ideje. Ezek ismeretében dolgozták már ki a legtöbb gyárban, üzemben az éves tervszerű, megelőző karbantartási terveket, amelyeknek alapján elvégzik az előírt javításokat, ápolásokat. Ahol lelkiismeretesen kezelik ezeket a terveket, ott nincs halogatás; a sorra kerülő gépet akkor is szétszedik, ha külső jelek nem mutatnak rendellenességeket. Nem egy esetben derült ki ugyanis, hogy a kibontott alkatrész már éppen csak. pár napig bírta volna a terhelést, éppen idejében történt a csere. Nem mindenütt veszik komolyan a tervszerű, megelőző karbantartást. Egyes helyeken csak akkor javítanák meg egy-egy gépet, ha már végképp nem lehet vele dolgozni. Vagy akkor tatarozzák az épületet, amikor már a falazatot is kikezdte az Idő. Helytelen az ilyen szemlélet, hiszen a tmk nevében is benne van; megelőzni. S a tervszerűen alkalmazott javítás sohasem tart olyan sokáig, 6 főleg nem kerül annyiba, mint a hajrában végzett alkatrészcsere, vagy a kidőlt fal felépítése. Elejét vermi, tervszerűen megelőzni a bajt, mindig előnyösebb, mint a sebtében végzett „tűzoltómunka”. Tóth Árpád Uj, 300 személyes épülettel bővült a nyíregyházi tanárképző főiskola (Elek Emil felvétele) kollégiuma» Emberek az erőműben Bejárodlak a turbinák A duzzasztómű, a hajózsilip és a vízierötelep óriásként magasodik a folyóra. A vízlépcső kolosszusán az emberek a maguk poí|;tján uralják a vizet. Füredi Oszkár villamos- mérnöktől, a Tiszai Erőmű Vállalat tiszalöki vízierőműve vezetőjétől megtudjuk, hogy 51-en látják el az erőmű üzemeltetésének mindennapos teendőjét. Három szocialista brigád A tiszalöki erőműben három szocialista brigád működik. A „Tisza I” gépházi brigád a múlt évben elnyerte a mozgalom zöld koszorús jelvényét. Szép Sikereket tudnak maguk mögött a vezénylőtermi és a karbantartó műhelybeli brigád tagjai is. öt technikus van az erőműben, a többiek pedig szinte kivétel nélkül szakmunkások. Ez itt azt jelenti, hogy mindenkinek van egy alapszakmája — ez zömében a lakatos. Erre még el kell végezni a vállalaton belül szervezett úgynevezett elektrikusi tanfolyamot. Ez jogosítja fel a dolgozókat a különböző speciális elektromos gépek és berendezések kezelésére és karbantartására. A turbinagépészek például a lakatos szakmára turbinagépész tanfolyamot végeznek. Csak ezek után üzemeltethetik a monstrumszerkezetű turbinákat, generátorokat. A vezénylőteremben Bodnár Mihály műszakvezető elektrikus beszél a Bláthy Ottó szocialista brigádról. Felelősségteljes munkájuk árán jut az áram az északkeleti országrészbe, így megyénkbe is. Rácsatlakozva az országos hálózatra az alállo- más látja el a lakosságot, az ipart és a mezőgazdaságot elektromos árammal. Munkájuk egyik részét a körzetük hálózatában mutatkozó zavarok elhárítása teszi ki. Műszerek, lámpák, gombok A laikus szemlélő első látásra is észreveszi, hogy akik itt teljesítenek szolgálatot, azok az elektromosság gyakorlati és. elméleti tudását nemcsak alapjaiban ismerik. Miből tevődik össze a napi munkájuk? — kérdezzük Bodnár Mihály müszakveze- tő élektrikustól. — A vezénylőterem mintegy 350 műszerét kell állandóan szemmel tartani. Ha a hálózatban valamilyen hiba keletkezik, a műszerek jelzik. Ezt azonnal el kell hárítani, vagy intézkedni a hiba megszüntetésére. Itt állandó monoton zaj van és különféle lámpák, világítógombok jeleznek. Évek kellenek hozzá, míg a fül és ú szem teljesen hozzászokik. Hat telefon és háziközpont segíti munkáinkat. Az országos elosztási központtal is közvetlen kapcsolatunk van. Papíron műszakonként 280 számadatot huszonnégyszer kell rögzíteni. A szolgálatos csoport ezenkívül kétszer köteles műszakonként helyszí. nen meggyőződni a gépházi és a szabadtéri berendezések üzemképességéről, műszaki állapotáról. Állandó készenlét Beszélgetés közben bedudál egy hibajelző hajókürt. A készülék a tisza polgári távvezetéken földzárlatoit jelzett. A hiba pillanatnyi jellegű volt. Vették a hajókürt jelzését és visszaállították az automatát, hogy a következő hibát is tudják észlelni. Itt a szemnek és a fülnek állandó készenlétben kell lenni, mert csak így kü- szöbölhetők. ki a nagyobb áramkiesések, a hihetetlen méretű károk. Az, hogy a brigád mindé« tagjanak megvan a biztonságtechnikai vizsgája, hogy állandóan részt vesznek a baleseti oktatásban, műszaki továbbképzésen, az természetes. Meg az is, hogy ha valaki a brigádból házat, kerítést épít, azt kollektivein, társadalmi munkábart segítik. Az is külön nevezetességük, hogy valamennyien szeretnek olvasni. Ezt bizonyítja az is, hogy az asztalon ott sorakoznak a brigád által összeadott pénzen vásárolt újságok, folyóiratok. , Verseny a zajjal , A gépteremben ember! hangerővel a turbinák zaját alig lehet túlkiabálni. A telefoncsengést itt is erős kiírt- hang jelzi. Mégis van fül, amely szinte mindent észlel ebben az idegen számára idegtépő zajban. Megyesi János turbinafőgépész például azt is meghallja, ha véletlenül kopog egy csapágy. — Itt gépegységenként a műszerfalon hatvan műszer és valamivel több jelzőlámpa van. Nálunk ötévenként végeznek műszaki ellenőrzést, a turbinák generáljavítására pedig 20 év után kerül sor. Ezek a turbinák most járódták be igazában ... Sigér Imre távira szók Régi, egymást segítő brigád,, munkájukban egymásra vannak utalva. Ha egyikük hibázik, az meghatározza a többiek teljesítményét is. Náluk nem fordul elő, hogy a házi beosztószekrényben egyre gyűljenek a táviratok, mert az, aki éppen „soros lenne”, a telefonnál dolgozik. Jó munkájukért nem véletlenül kapták meg tavasszal a bronz fokozatot.” Az osztályvezető, Farkas Ferencné rövid dicsérete nem négyszemközt hangzott el, hanem a Nyíregyháza 1-es postahivatal Zrínyi Ilona távirászbrigádja előtt. Szeré- nven hallgatták az elismerő szavakat, de ugyanakkor minden mozdulatukkal igazolták is. Jegyezték és adták tovább a táviratokat, a felvételi helyről érkező csőpostát hamarosan „kiürítették”. — Ez a hétfői nap a kisebb forgalmúak közé tartozik. nem kell annyira sietnünk, oráiífc csütörtökön, vagy pénteken. A napi mennyiség 1200 darab, de sajnos egyenetlenül oszlanak meg. Régi tapasztalat, hogy a hét középé a legzsúfoltabb, a névnapok előtti forgalomról nem is beszélve. így állandó készenlétben kell lennie a soros brigádtagoknak. — Két turnusban dolgozunk, négyen-négyen délelőtt és délután, hárman jönnek 8, 9 és 10 órára. Ezzel a lépcsőzetes kezdéssel lett folyamatos este 9 óráig a táviratfelvétel. Amíg mi bent dolgozunk, öten kézbesítenek a városban. A brigád többi tagjával csak egy-egy hívás közben lehetett beszélni. A kétsoros asztalokon — fülkénként — nagyméretű, fehér főnök-titkári készülékek több tucatnyi lámpái villognak egy-egy húr vást jelezve. Az írógépekben a jól ismert távirati szalag van fűzve és előttük ülnek hallgatóval a fülükön a táv- irásznők. Idősebbek és fiatalok, tapasztaltabbak és tapasztalatlanabbak. De ahogy beszélgetni kezdünk, bemutatkozásukkal szinte megele- | venedik a „távirászok története”, az ötvenes évek végétől napjainkig. Fónikus távirászként kezdte a munkát Pecsenye Béláné Debrecenben. Morzejeleket „alakítottak át” betűkre hallás után. — Kezdetleges, de szép munka volt, zenei hallás nélkül bizony nemigen lehetett megtanulni. Már az oktatásnál is ütemre tanították a jeleket. A kishivatalok szalagon kapták a „morzét” és azt tették át, mi a nagyobb hivar falóknál hallás után írtunk. Ekkor még kézzel írták a táviratokat, szép, szabályos betűkkel. Ilyen ma is előfordul — nyugdíjas dolgozóinkat köszöntjük ezzel a régi gyakorlattal. — Emlékszik még a morzejelekre? — Gyakorlat nélkül már nehezebben megy, de megpróbálhatom. Több, mint 12 év távlatából határozottan írta a morzejeleket. Ezután • a Siemens-gép következett. Egy lépést jelentett előre, de lassú és pontatlan volt. — Nem egyszer négy hivatallal kellett telefonösszeköttetést keresni, míg a címzetthez kézbesíthették a táviratokat — mondta Székely At- tiláné. A hibák elhallásból adódhattak, a késések a telefonhívások miatt. Ezt a gépet fejlesztették azután tovább, változott a kezelésük is. Ma már a TGX-rendszerű automatákkal dolgozunk. A gyorsaságot, a minőséget ossae sem lehet hasonlítani a régivel. A kezelési módszerek változása rendszeres tanulást követelt. A szakközépiskolát végzett távirászok univerzális emberekké váltak, a postai munka több területén járatosak. Közülük többen dolgoztak már az egyesített felvételnél, pénztárakban, a telefonközpontban. Zima Erzsébet is telefonkezelő volt. Két hónapja került át a távirászokhoz. — Én egy kicsit visszavágyom a telefonhoz. Ott jobb volt a szolgálati beosztás — hétvégeken szabad voltam — és változatosabbnak tartom. Ennél a témánál käs vita kerekedik. — Ha majd jobban megismerkedik a hívókkal, már ő sem fogja tagadni a változatosságot — mondja Székely Attiláné. — Több vállalatnál már a hangomról megismernék és ismeretlenül is ismerősként üdvözöljük egymást. Mai gpadűk Ifi akadnak bS? ven. A technika fejlődött, de sok még a panasz a nehezen kapható vonal, a megszakítások, a hibás kapcsolások miatt. Kevesen tudják viszont, hogy ezek a nehézségek a távirászokat is éppen úgy sújtják, mint a hívókat. A visszahívásoknál várniuk kell a vonalra, vidéki beszélgetéseknél ők sem hallanak többet, mint bárki más. Munkájukat ezek a hibák ugyanúgy hátráltatják, mint bármely telefonálni akarót. De sokat ők sem tehetnek. Zsúfoltak, terheltek a vonalak,' „siker”, ha egy-egy hívást engedélyező búgás felhangzik. Talán az új Crossbarrendszerrel nekik is köny- nyebb leszz A vállalásokhoz is csak azokat írhatják, melyek teljesítése nem haladja meg erejüket. — Csökkenteni szeretnénk a késett táviratok számét — azaz 30 percen bélül minden táviratot továbbítunk. Balogh ItiRa
