Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

/ S. oldal KELET-MAGYARORSZÁÖ tm. JÖdfost 'i Le Dúc Tho—Kissinger találkozó A saigon? rezsim fenyegetőzik A chile! jobboldal újabb támadása: Felfüggesztették az egység­kormány két miniszterének mandátumát Amerika útjain 2. Dél-Dakota indiánjainál Le Due Tho, a demokratikus Vietnam képviselője és Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanács­adó csütörtökön délelőtt 10,30 órakor a Párizs környéki St. Nom-la-Breteche-ben folytat­ta szerdán megkezdett újabb tárgyalásait. A két politikus eszmecseré­jéről részleteket nem közöl­tek. Nguyen Co Thach, a VDK külügyminiszter-helyettese a találkozó után újságírók­nak csak annyit mondott, hogy ..áttekintették a vietna­mi béke-megállapodás összes rendelkezéseit”. Arra a kér­désre, hogy közelebb jutot- tak-e a megegyezéshez, azt válaszolta: „még korai lenne” megegyezésről beszélni. A saigoni kormány nem fog aláírni semmiféle új béke­megállapodást, vagy kiegé­szítő dokumentumokat —kö­zölte csütörtökön a VDK és az Egyesült Államok képvi­selőinek jelenleg párizsi tár­gyalásaira utalva a Thieu- rezsim szóvivője. ' Ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a sai­goni adminisztráció a vietna­mi béke-megállapodás másik három aláírójával — a VDK­Willy Brandt nyugatnémet kancellár csütörtökön ötnapos látogatásra Izraelbe érkezett. Először fordult elő, hogy az NSZK kormányfője Izrael ál­lamba látogatott. Brandt már 1961-ben járt az országban, amikor még Nyu- gaf-Berlin polgármestere volt. A kancellár látogatásával kapcsolatban az izraeli ható­ságok fokozott biztonsági in­tézkedéseket léptettek életbe. Willy Brandt látogatása ide­jén tárgyal majd Golda Meir miniszterelnökkel, Jigal Állón miniszterelnök-helyettessel. 'Abba Eban külügy- és Pinhasz Szapir pénzügyminiszterrel. Pompidou államfő elnök­letével csütörtökön ülést tar­tott a francia miniszterta­nács. Mint a kormány kép­viselője sajtóértekezleten kö­zölte, a miniszterek megem­lékezlek a TU—144 kataszt­rófája következtében életü­ket vesztett polgári és kato­nai személyekről. Róbert Galley hadügyminiszter rá­mutatott, hogy a szerencsét­lenség okainak kivizsgálásá­ra francia és szovjet bizott­ságot hoztak létre. Rendel­kezésükre áll minden olyan 26. A magam részéről nem lennék meglep­ve. ha azt hallanám tőle, nem akar a szülői házban élni töb­bé. Fel is vagyok készülve arra, hogy segítenünk kell rajta ebben a vonatkozásban, kapjon helyet valami nor­mális munkásszálláson, nem tudom. Bereczki úr, tudna-e segíteni, akár egy jó ötlettel, ínért az is sokat ér. írja meg, kérem, mi a véleménye erről, várom a válaszát, ne enged­jük el ezt a gyereket, amint mondani szokás, csak úgy a vakvilágba... Még valami. Tessék elkép­zelni, tegnap délután, már a szolgálatom aznapra letelt, tás­karádióval a kezemben arra­val. a DIFK-kel és az Egye­sült Államokkal — együtt kö­zös felhívást ír alá, amely az „eredeti megállapodás” ren­delkezéseinek szigorú végre­hajtását sürgeti. „Ha azonban e dokumentum új megállapo­dás, új tűzszüneti megállapo­dás egy fajtája lenne, nem fogjuk azt aláírni” — hangsú­lyozta kategorikusan a szóvi­vő. Az AP amerikai hírügynök­ség e kijelentésekből arra kö­vetkeztet, hogy Le Dúc Tho és Kissinger Párizsban kiegé­szítő módosító indítványokat dolgoz ki a január 27-én alá­írt béke-megállapodással kap­csolatban. A saigoni kormányszóvivő nyilatkozatának elhangzása előtt lázas diplomáciai tevé­kenység folyt a dél-vietnaini fővárosban. Charles White- house, az Egyesült Államok ügyvezető nagykövete két íz­ben találkozott Tran Van Lám saigoni külügyminiszterrel, majd a második találkozó után mindketten felkeresték Thieu-t. a rezsim elnökét. E konzultációk előtt csütörtökön már a második egymást kö­vető napon — újabb ülést tar­tott a rezsim nemzetbiztonsá­gi tanácsa. A megbeszéléseken megvi­tatják a közel-keleti helyze­tet. Előreláthatólag foglalkoz­nak a Közös Piac és Izrael kapcsolataival is. Izrael ke­reskedelmi megállapodást sze­retne kötni az EGK-val. Az NSZK és Izrael kapcso­latai az ötvenes évek elején kezdtek el lassan javulni, amikor Adenauer volt kancel­lárnak és Ben Gurion akkori miniszterelnöknek sikerült megegyezésre jutni a máso­dik világháborús jóvátételi kérdésekről. A két ország 1965-ben vette fel a diplo­máciai kapcsolatokat. eszköz, melynek segítségével fel tudják kutatni a TU— 144 roncsainak helyét és összegyűjti) étik a lehető leg­több információt. Georges Pompidou elnök a katasztrófáról szólva kije­lentette : a repülés története egyúttal az emberi kocká­zat története az égbolt meg­hódításáért folytatott küzde­lemben. Ez a tragikus ese­mény nem fogja hátráltatni a szuperszonikus közlekedés fejlődését —, hangoztatta a francia államfő. felé sétáltam, ami pénz nálgm volt, néhány százas bank­jegy, gondoltam, próbát te­szek. Odaértem, beszélgettünk csupa közömbös dologról, lá­tom a szemük a táskarádión. Végül megkérdeztem tőlük, elővéve a százasokat, no fiúk, mit szeretnétek, ezt a pénzt, vagy inkább fogjak valami jó zenét? Tessék elképzelni, rá se néztek a pénzre, szinte egy­szerre szólaltak meg: jó tánc­zenét! Alighanem fegyelmit kapok, ha ezt meghallották volna a feletteseim, mert mi ott olyan muzsikálást csap­tunk! S ha iátta volna őket! Mint aki fúlér a hegytetőre és mélyeket lélegzik a tiszta le­vegőből, olyan boldogan fo­gadták azt a sok banális dal­lamot, a szövegről nem js szólva, amitől mi idő­A chilei reakció a népi egységkormány ellen folyta­tott támadásai sorában szer­dán újabb manőverhez fo­lyamodott. A képviselőház­ban több mint hétórás viha­ros ülés után a többségben lévő jobboldali ellenzék megszavazta két miniszter mandátumának felfüggesz­tését. A keresztény balolda­li Sergio Bitar bányaügyi és a kommunista Luis Figue­roa munkaügyi és népjólé­ti miniszter ellen „törvény­sértési” vádat emeltek és fe­lelőssé tették őket egy több mint 40 napig tartó bányász­sztrájk kirobbanásáért. Az egységkormány képviselői a szavazáskor elhagyták a ter­sebbek fejfájást kap­tunk, persze nem tudni, hogyan viselkednénk, ha egyszer megtiltaná valaki, hogy zenét hallgassunk, tás­karádión, ami számukra ter­mészetesen tiltva van. Igen, azt írom boldogan hallgatták, mert a boldogsághoz soha nem a nagy fordulatok extá- zisa kell, inkább apró törté­nések végtelen és jogfolyto­nos láncolata, csakhát ez nem mindenkinek adatik meg. Különben holnap — ez most történik először — kinti mun­kára küldjük őket. A helybeli állami gazdaság munkáspi­henőit. fürdőit, szállását kell rendbe teniíiük, ez a munka legalább nyolc-tiz napig el­tart. Könnyen lehetséges, hogy tovább is, hiszen elkép­zelhető, hogy amennyire igye­keztek idebenn. ott annyira elhúzzák majd az időt. Nem szeretném ez utóbbit eleve megtiltani nekik, várakozási álláspontra helyezkedem, bí­zom Kapelláró józanságában, s abban, hogy — talán a hiú­ságom mondatja ezt velem — értékelni tudja az iránta meg­nyilvánuló bizalmamat.” met, így az indítvány 78 szavazattal érvényre emel­kedett. Hátra van még azon­ban a szenátus döntése, amelyet körülbelül egy hó­nap múlva hoz meg. Kudarcot vallottak a jobb­oldal sztrájkfelhívó próbál­kozásai a világ legnagyobb rézbányájának számító Chu- quicamatában, ahol a bá­nyászok szerdán titkos sza­vazással a sztrájk ellen fog­laltak állást. Továbbra is áll a munka azonban El Te- nientében, az ország máso­dik legnagyobb rézbányájá­ban, ahol a bányászok veze­tői elutasították a bányász- szövetség által előterjesztett javaslatokat. Amikor Bereczki megkap­ta Petterson levelét, sokáig gondolkodott a benne foglal­takon. Ellehetne az a fiú ná­lunk is. Lenne, akit az öreg­asszony ajnározna. Munltós- szállás... Jobb annál a mi fészkünk, dörmögte maga elé. Ezt másnap meg is írta Pettersonnak. Első nap alig haladtak vala­mire. Kapelláró nehezen tudta elérni, hogy délutánra úgy, amennyire összeszedjék ma­gukat. Túl friss volt az él­mény, a szabad élet illúzió­jának öröme, a rácsokon kí­vüli világ színe és változatos­sága Ott kinn ?. pusztán, úgy tetszett, a levegő is más. Örö­mük hasonlított az alkohol­mámorhoz, olyanok voltak, mint a részegek. Hempereg­tek a füvön, butaságokat or­dítoztak, énekelve közölték egymással mondanivalójukat s ez a fals operajáték bolon- ditóan vidám volt. mindenről elfelejtkező, vad és szertelen. Kicsi valahonnét egy rongy­labdát hozott elő, rugdosta, szaladt utána, mint az esze­veszett. (Folytatjuk) Wounded-Knee (sérült tér- decske). Így neveznek egy fa­lucskát és egy folyót az Egye­sült Államok Dél-Dakota ál­lamában. A falucska a Pain- Ridge indián rezervátumhoz tartozik... E hely látogatásáról úti­jegyzeteinket már megírtuk. Nem tudtuk, hogy az elejét a későbbi drámai események miatt át kell írni. Amerika figyelme három héten át erre a kis falucskára szegeződött. Lövöldözés kez­dődött. A temetődombok fe­lett, ahol mi annak idején a sziu törzshöz tartozó indiá­nokkal beszélgettünk. Phan­tom vadászbombázók süví­tettek. A d-omb körül rend­őrök és FBI-ügynökök hasal­lak. Készen állt a páncélozott gépkocsikkal ellátott „beha­toló erő.” A sírok közelében ásott lövészárkokban pedig indiánok őrködtek, tartották a körkörös védelmi vonalat. Mindez február utolsó előt­ti napján történt. Körülbelül 200 fiatal indián megszállta a települést és kijelentették, hogy az utolsó töltényig el­lenállnak, ha nem teljesítik jo­gos és igazságos követelései­ket. Mialatt Washingtonban a politikusok eszmecserét foly­tattak. a települést és a teme­tődombot a rendőrök körül­zárták, A kölcsönös lövöldö­zésnek mindkét oldalról vol­tak áldozatai. ★ „Miért határoztuk el ma­gunkat erre az elkeseredett lépésre: miért fogtunk fegy­vert? Azért, mert tudjuk, hogy Amerikát másképp nem győzhetjük meg — jelentette ki az egyik felkelő. — Az in­diánokra senki sem hallgat. Mi szinte törvényen kívül ál­lunk. Azt akarjuk, hogy em­berként tiszteljenek minket.” Eközben Amerika-szerte nö­vekszik a rokonszenv hulláma az ostromlottakkal. Gyógy­szereket és élelmiszereket küldenek nekik, de a páncél­gépkocsik készen állnak, a Phantomok a levegőben kö­röznek... Meredek, bozótos dombon állunk, ahonnan út vezet a temető felé. Fehér kövekből épült templom áll rajta, nyíl alakú haranglábbal a domi> közepén. Kissé távolabb em­lékmű, amelyet az indiánok emlékére állítottak. A fiatal sziu indiánok nem véletlenül választották ezt a helyet lá­zadásukhoz. Lövészárkaik az ősök sírjai mellett húzódnak, akik az 1890 decemberi in- diánntészárlás során vesz­tették életüket. Az indián sírva fakadt. Az indián a sziutörzs egykori fő­nökének, a Vérszomjas Har­cosnak dédunokája volt. A dédunokában nem fedeztünk fel semmiféle harciasságot, vérszomjat. Tökéletes ameri­kainak látszott. Arccsontjai kissé szélesebbek, arcbőre sö- tétebb, a haja kékesfeketébe játszott. Nem volt tolld;sze, kockás tehenészinget viselt. A közelben három fiatal in­dián sírt ásott. Csend volt, mint általában a temetőkben. Az indián, átölelve a kö- obeliszket — sírt. A szürkés­fehér kőobeliszkre a követ­kező neveket vésték. Nagy Láb, Jó Medve. Sárga Madár, Dühös Varjú és még vagy tíz­tizenöt hasonló név. Az indián meghallotta fényképezőgépünk kattanását és fölocsúdott. Szégyellte, hogy fehér emberek szeme láttára sírt. Haragra lobbant és az indiánok nem tudják leplezni a haragjukat — Elkéstek a fényképezés­sel... Elkéstek! Pedig lett vol­na mit fényképezni! — Az­tán erőt vett magán, és meg­nevezett egy gyermeket, a Kisfiút, aki mindig elvesztet­te rooksszinják Ez a. gyermek az apja fivére volt. Tizenöt éves korában szuronyszúrás­tól halt meg. Ha volna róla egy fénykép... — az indián felsóhajtott és hátat fordított nekünk. + A két domb közötti völgy­ben lőtték agyon őket. Ez 1090 decemberében történt, abban a hónapban, amikor a szarvas lehullatja szarvait. Azon a szürke, havas esős reggelen a hetedik ezred lovasai a vas­útállomásra kísérték a Nagy Láb törzsfőnök törzsét, hogy a Nebraska állambeli rezervá­tumba szállítsák. Egy indián köpenye alatt, akit Fekete Préri Farkasnak neveztek, fegyvert találtak. Az indián születése óta süket volt, s nem értette, mit akarnak ■ tőle. Amikor rájött, hogy miről van szó, a fegyvert a feje fölé emelte és magyarázni kezdte, hogy a Winchester az övé és a fegyverért sok pénzt fize­tett. — A katonák durván meg­ragadták — mesélte a követ­kezményeket Kemény Toll — de a süket indián nem ellen­kezett. Nyugodt volt. Egy­szerűen nem értette meg, hogy a fegyvert a földre kell helyezni. Ekkor robbant ki a lövöldözés... összesen mintegy 350-en \oltak. Ebből körülbelül 230 volt a nő és a gyermek. A törzsből alig 50-en marad­tak életben. Hófúvás volt és a mezőn maradt hullák megfagytak. Másnap, amikor a hóvihar kissé elült, a hullákat egy mély szakadékba hányták. ★ A kockás tehenészinget vi­selő indián meg is mutatta, hogy hová. Oda, a domb alá, ahol most két országút talál­kozik. Ott alusszák örök ál­mukat az aszfalt alatt. De ■miért? Robert Kennedy szenátor iratai köze egy cikk piszkoza- ta került, amelyet már nem tudott letisztázni. A cikk az indiánokról szólt, és így hang­zott: „A tragédia itt van tő­lünk karnyújtásnyira, de még nem mindenki látja — írta a szenátor. — Én magam csu­pán akkor fedeztem fel, ami­kor a dél-dakotai indián re­zervátumban jártam. Ponto­san felfogtam a tragédia mélységét azt követően, hogy láttam a teljesen elszegénye­dett, kiábrándult, reményüket vesztett indiánokat.” ★ Amit mi az indiánokkal csináltunk — igazságtalan és visszataszító. De hát az ördög vigye, ilyen az élet. Az erő­sebb győz és a gyenge nem jut szóhoz — közölte velünk egy élelmiszerüzlet gazdája, egy Simon nevű fehér köté- nyes apró emberke, miköz­ben kötényével időnként le- törölgette kerek ábrázata ver rejtőkét. Nem tartja magát rossz embernek. Annak ellenére, hogy a hetedik lovasezred ka­tonája volt, becsületszóra tes­tével fedezte volna azt az in­dián gyermeket... Nem volt hajlandó belépni a helyi üz­letembereknek abba a társa­ságába, amely abból a célból alakult, hogy emlékművet ál­lítsanak az indiánvérengzés színhelyén: olyan nagyszabá­sú emlékművet, hogy a turis­ták térdre kényszerüljenek előtte. A közelben motel, ét­terem és uszoda van. A kü­lönböző szórakoztató intéz­mények egzotikumot és üzle­tet jelentenek a vállalkozók számára. A turistáknak igazi indiánsátrakat és toliakkal ékesített valódi indiánokat kell bemutatni. És mindezt az ősök hagyományaként! Bo­csásson meg a világ, lehet, hogy Simon nem szent, de addig a cinizmusig, hogy az agyonlőtt indiánok sírjainak mutogatásából dollárokat pré­seljen ki, még nem jutott ei. V, Pes*#T B Sztretasflt®!# Brandt Izraelbe érkezett A francia minisztertanács a TU—144 katasztrófáiéról A Biztonsági Tanács folytatja a közel-keleti vitát Az ENSZ Biztonsági Taná­csa csütörtökön közép-euró­pai idő szerint 15 óra 30 perckor folytatta a közel-ke­leti válság átfogó megvita­tását. A BT szerdai ülésén Waldheim ENSZ-főtitkárt, El-Zajjat egyiptomi külügy­minisztert és Tekoah izraeli ENSZ-képviselőt követően utolsóként Adbulhamid Saraf, Jordánia ENSZ-nagv- követe szólalt fel. Jordánia képviselője rá- mutatott arra, hogy Izrael kihívást intézett az ENSZ ellen és nem volt hajlandó (Folytatás az 1. oldalról) nyabban is intenzívebben kell kiaknázni, . Antfáf is inkább, mivel most folyik a tagálla­mok új ötéves népgazdaság- fejlesztési terveinek előkészí­tése, s ily módon a program döntő szakaszába lép. Ezért az ülésszak minde­nekelőtt arra szolgál, hogy egész sor kérdésben kialakít­sa a közösség további gazda­ságpolitikai stratégiáját. Ide tartozik főképpen a tervezés nemzetközi rendszerének fo­kozatos kialakítása, a modern és hatékony termelési struk­túra tervszerű létrehozása el­sősorban a gépiparban, to­vábbá a két- és sokoldalú koordináció jobb megszelve- zése és a nemze­ti és nemzetközi tevé­kenység fokozott egybekap­csolása a KGST szerveiben. Általában elmondható, hogy az elkövetkező szakaszban nagymértékben növekszik az integrációs folyamat megszer­vezésével szemben támasztott igényesség. Nagy hangsúlyt kapott a ta­nácskozáson természetesen a teljesíteni a világszervezet határozatait. A nagykövet hangsúlyozta, hogy Izrael, miközben tárgyalási készsé­géről beszél, nem hajlandó beszüntetni az arab terüle­tek megszállását és elismer­ni Palesztina arab népének jogait. Egy ENSZ-szóvteő beje­lentése szerint a BT közel- keleti vitája június közepé­ig folytatódik majd. A ta­nács előreláthatólag felfüg­geszti a vitát Leonyid Brezs- nyev és Richard Nixon csúcstalálkozója idejére. tüzelőanyag- és energiaszük­séglet perspektivikus biztosí­tásának kérdése is, amely ki­emelkedő fontosságú a lamok gazdasági fejlődése szempontjából. Az együttműködésnek a komplex programban elő­irányzott magasabb formái a tagállamok számára már ed­dig is hatalmas gyakorlati le­hetőségeket nyitottak. Az in­tegrációs program két évvel ezelőtt történt elfogadása óta összesen 60 sokoldalú egyez­ményt kötöttek, ebből 11 ter­melési szakosítási és kooperá­ciós, valamint 41 műszaki-tu­dományos együttműködés já­rult hozzá, hogy például ta­valy a villamosenergia-terme- lés az előző évihez képest 7,4, a személygépkocsi-gyártás 24, a vegyipari termelés 10, a beruházások volumene 7 és a kölcsönös árucsere-forgalom értéke 10,2 százalékkal növe­kedett. S mis az elmúlt két évben a fejlett kapitalista ál­lamok ioari termelése csak 8.8 százalékkal, addig a KGST-áliamoké több mint 15 százalékkal emelkedett. Imre László: Kisregény

Next

/
Thumbnails
Contents