Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-05 / 129. szám

T973. J5hfäs S; RSteÉff-ÍSAtfrARöfegZSe s. oKTa! I Politizálás jó légkörben NEHÉZ-E POLITIZÁLÓ LÉGKÖRT TE­REMTENI? Érdekesen válaszolt a kérdésre Kovács Ferenc, az MSZMP nyírbátori járási bizottságának első titkára. Ezt mondta: „Egyes vezetők nem is olyan régen még így véleked­tek. Minek kell már újra az embereket arról zaklatni, hogy mit csináljunk, hogyan dönt­sünk? Majd a tudomásukra hozzuk.” A dolgozók bevonása a döntések előké­szítésébe nem csak politikai szükségszerűség. « demokrácia elvének érvényesítése, de egy­ben érdek is, közügy. Közvéleményt fqrmálni, orientálni, megnyerni ügyünknek politizáló légkör, atmoszféra kialakítása nélkül lehetet­len. Sokszor elhangzik mostanában, hogy jő a politikai légkör. Bíznak, az emberek a párt­ban. helyeslik politikáját. Ez általában így igaz. Csakhogy a párt politikája nem általá- ban, hanem konkrétan ott a faluban, a já­rásban, az üzemben, tsz-ben valósul meg. Ez viszont igényli az egészséges politizáló lég­kör megteremtését, olyan felszabadult eszme­cseréket, amelyek elősegítik a politika érvé­nyesítését. Kovács elvtárs említette, ma már egyre kevesebbszer vagy már nem is hallani, hogy „ne zaklassuk az embereket”. Ha lényegbe vágó ügyről van szó, dönteni kell, megkérde­zik a munkásokat, a tsz-tagokat. Ők hogyan látják, mit javasolnak. S ezeket hasznosítják is Ez a tapasztalata a járási pártvezetésnek. A jó légkör egyik fontos eredménye talán ép­pen az, hogy a járási pártbizottság határoza­tait mind következetesebben valósítják meg. Üzemek, vállalatok, tsz-ek egyaránt. EMLÍTI AZ ELSŐ TITKA R a nőpolitikái határozatot. Ennek végrehajtását állandóan e'ienőrzik. Évente két ízben is elemzik, hol tartanak a végrehajtásában. E következetes­ség eredménye is, hogy a járás 18 tsz-ében si­került elérni, hogy a nők azonos munkáért azonos bért kapjanak a férfiakkal. Ehhez „át kellett törni a frontot”, vagyis olyan, a párt helyes politikáját kialakító légkört teremteni, amelyben az elv érvényesült. Ott, ahol az egy szektor — szocialista tér- melési viszonyok — az uralkodó, könnyebb politizáló légkört teremteni. Bár a nyírbátori járásban is ez az uralkodó, itt mégis differen­ciálni szükséges. Ugyanis a 18 tsz mellett van 4 szakszövetkezet, 3 egyénileg gazdálkodó fa- lu, ahol több, mint 3 ezer az egyéni gazdák száma. S mint Kovács elvtárs ezzel kapcsolat­ban megjegyezte: „Míg Nyírbélteken akkor teremtünk jó politikai légkört, ha az egyénie­ket arra serkentjük, hogy az egyéni gazdaság­ban rejlő lehetőségeket használják ki, Nyírbo­ga ton a szövetkezetben a termelésszerkezet ja­vítására, vagy épp^n a társulások ösztönzésé­t-e kell serkenteríiftik., Éfélé orientálni, befo­lyásolni a párt- és gazdasági vezetést.” Lehet-e mérni a jó légkör eredményeit? Nagyon nehéz. Mindenesetre a gazdasági si­kerek az első számú mutatói. Köztudott, hogy a nyírbátori járás közgazdasági és természeti adottságai legmostohábbak Szabolcsban. Ha ezt tudjuk, tisztes eredmény, hogy a múlt esztendőben egyetlen tsz sem volt mérleghiá­nyos. Kétségtelen, hogy ez serkentő hatással van a politikai légkör alakulására. Bizalom- növelő tényező és biztonságérzetet eredmé­nyez. Talán ebben a járásban volt a legnagyobb ellenállás a tsz-ekben a szakemberekkel szemben. Ez a kérdés az emberek tudatában végleg eldőlt. Arról kevesebbet szól, mennyi politikai munka volt szükséges ahhoz, hogy az emberek tudata-szemlélete megváltozzék. Kétségtelen viszont, hogy a járási pártbizott- ság kezdettől a szakemberek mellett állt, vé­delmükre serkentette a pártalapszervezeteket is. S ezért aztán egyáltalán nem csodálni va­ló, hogy most abban a Pócspetriben, ahol ta- Ián a legnagyobb ellenállás volt a szakembe- • ekkel szemben, 23 egyetemet, , főiskolát vég- tett vezető van. S ma a Béke Tsz a járás leg­jobbjai közé verekedte fel magát. OLYAN PARTSZERVEZET ma már nem él”, amely elzárkózik, nem alakítja ki a poli­tizálás lehetőségeit, nem teremt erre fórumot. Az ilyen szervezetnek nincs, nem lehet von­zása. Nagyon lényeges, hogy az embereknek minden közérdekű javaslatára oda figyelje­nek. Erre ösztönzi most a járási pártvezetés a többi között az alapszervezeteket. Mint meg­tudtuk, a tanácstagi választások során több. mint 1800 közérdekű javaslat hangzott el. Csaknem a kétszerese annak, mint az el­múlt tanácstagi választásokon. Ezeket most igyekeznek a tömegpolitikai munkában hasz­nosítanál. Bekerültek a tanácsok ciklusprog­ramjaiba. Minden kérdésre választ kapnak az állampolgárok. E kérdésben ott kezdődik a helyes politi­zálás, amikor rangsorolják a javaslatokat. Legtöbb javaslat a községfejlesztéssel kapcso­latban hangzott el. Víz- és villanyhálózat-bő­vítés, utak, járdák, egészségügyi hálózat fej­lesztése. stb. A szolgáltatás iránti igény meg­növekedett. Ezt a jó politikai légkör kialakítá­sánál, a feladatok meghatározásánál figye­lembe kell venni. Sok helyen szóvá tették, hogy a javulás ellenére sem kielégítő az álla­mi ügyintézés. Még mindig elég bonyolult, bürokratikus. Ezeket a jelzéseket, információ­kat feltétlenül hasznosítani kell a pártszerve­zeteknek a tömegpolitikai munkában. Hason­ló feladatai vannak az illetékes állami, gazda­sági vezetésnél is. Csak a munkamegosztással lehet eredményes munkát végezni. JELENTŐS SZEREPE VAN a politizáló légkör kialakításában az Információnak. Ez jelentősen javult a nyírbátori járásban is. őszintébb, tartalmasabb és reálisabb lett. Mint Kovács elvtárs megjegyezte: „Ez köny- nyíti a tömegpolitikai munkát. így tudja, lát­ja valójában a pártvezetés, mi gondjuk-bajuk van az embereknek, mi foglalkoztatja őket, mire és hogyan szükséges reagálni, s intézked­ni." És ez állandó vissza-visszatérő feladat. Politizáló légkör teremtés, befolyásolás, orien­tálás, meggyőzni az embereket a politikánk helyességéről. Erre mindennap szükség van. Farkas Kálmán Gyémántlakodalomban Budapesten, a belső Fe­rencváros kellős közepén, a Bakát« teret szegélyező Rá­day utca 53. számú ház egy földszinti lakásában ta­láltunk rá Fazekas Jánosra, a felszabadulás után hazánk első munkás polgármesteré­re. aki négy évig volt Nyír­egyháza első embere, és fe­leségére, született Kelemen Máriára, akik gyémántlako­dalmukat ünnepelték. mert éppen hatvan esztendeje, 1913. június elején kötöttek házasságot Nyíregyházán. Tizenegy éve laknak itt, egyik lányuknál. Rajta kí­vül még két gyermek, hat unoka és egy dédunoka je­lentkezett, a családi ünnepen, fotóriporterek, gratulálok. Kicsit késve érkezett a leg­kisebb unoka, Csöpi, Hook Ilonka, aki azzal búcsúzott, hogy hamarosan megmutatja nagyapunak az új Nyíregy­házát és a szépülő Sóstót. Teheti: helyettes vezetője a sóstói szállóknak. A legidő­sebb fiú, az édesapa nevét viselő dr. Fazekas János na­gyon hiányzott Mária néni­nek. nem tudta megvárni a gyémántlakodalmat, eléget­te magát a munkában és el­ment örökre... Mindketten jövőre lesznek nyolcvanévesek. A táncisko­lában ismerkedtek meg, 1912-ben. A fiatal nyomdász akkor már úgy dolgozott, hogy az egyik legrangosabb nyomdai munkát, a tördelést bízták rá. Kelemen Mária varrónő volt. de az udvarló- ja „átcsábította” a nyomdá­ba. Először berakónő lett, de hamarosan olyan jól elsajá­tította férje mesterségét, hogy volt hetilap, melynek ő végezte el egyedül a szedé­sét is. Egyikük sem volt még húszéves, amikor összekötöt­ték az életüket. Az első vi­lágháború kitörése után, az első nyíregyházi transzport­tal bevonult Fazekas János is. Akkor már megvolt a leg­idősebb fiúk és egy kislá­nyuk. Bizony nem lehetett könnyű a fiatalasszonynak az élete. A kiskatonával ugyanis végigharcoltatták az összes frontokat, míg végül. 1916- ban egy dum-dum robbanó­lövedéket kapott a felső combjába. Akkor volt hu­szonkét éves. Évekig kísérő­je maradt a mankó. Most olyan dolgokról esik szó, amihez Mária néni elő­veszi a kitüntetéseket is. Amikor a Vörös Újság meg­jelenésének kerek jubileuma elérkezett, az Újságíró Szö­vetség felterjesztette Faze­kas Jánost is kitüntetésre, mert köze volt hozzá. De itt van, a Munka Érdemérem ezüst és arany fokozata is, valamint a Szocialista Hazá­ért kitüntetés, egyebek kö­zött. A Vörös Újságért kapottat külön megsimogatja. — Természetesen —mond­ja —. amikor felszabadul­tam, beléptem a szakszerve­zetbe, majd a pártba. Ami. kor itthon maradtam Kassá­ról, találkoztam Szamuely Gyurkával és Zoltánnal. Ve­lük beszéltük meg a Vörös Újság megjelentetését. Elő­ször csak egy baloldali — kommunista — sejtet alakí­tottunk. Amikor a másik két Szamuely, Tibor és Laci is hazajöttek a fogságból, az emlékezetes népgyűlésre éj­jel. titokban nyomtuk ki a „vörös” plakátot, mert már nagyon fenekedtek ránk. A szónokokat a testünkkel véd- tük, úgy vettük körül, segí­tett eey tüzérszázad is, mégis sikerült mind a négy fiát megsebesíteni. Aztán következett a rövid Tanácsköztársaság, tele mun­kával és a hosszú börtön: Fazekas János két évet kapott, de egy fél évvel to­vább tartották benn. Utána hetenként háromszor kellett volna jelentkezni a rendőr­ségen. Ehelyett inkább emig­rált Csehszlovákiába. Aztán egy szép napon — 1927-et írtak — elfogta a honvágy. Csehszlovák bará­tai hosszú kiutazási enge­délykérés nélkül elintézték, hogy kiutasítsák, de Csap és Záhony között hetekig tar­tott, amíg egy jó ismerős 250 cseh koronáért elintézte a beutazást. Hanem munka az nem volt. Két évig hol itt segí­tett ki, hol Debrecenben he­ti egy-két napig, amikor hi­ányzott valaki a nyomdászok közül. Aztán, 1933-ig „ván­dorolt” (A nyomdászszak­szervezet vándorló tagjainak minden húsz kilométernyi helyváltoztatásért fizetett két pengőt.) Végre az új Jóba nyomda és a Nyírvidék megalakulása hozta meg az állandó mun­kát. Egészen 1944. március 21-ig amikor a bevonuló németed első dolga közé tar­tozott, hogy börtönbe vi­gyék, Egy emberséges rend­MM MMMMIMN .......v- • ÜJ MŰNK ASSZA LX O. Az építők napjára adták át a KFMÉV 250 személyes korszerű konyhával, étteremmel és orvosi rendelővel ellátott új munkásszállóját a nyíregyházi Tünde utcán. (Elek Emil felvétele) TANULÓ MUNKÁSOK Iskola az üzemben Tapasztalatok az ERDERJ mátészalkai telepén Egy kisebb erdőre való fát látunk magunk körül. A ren­dezett csomók szinte körül­ölelik a fűrészüzemet, ahon­nan finom fűrészport hint a környező csomókra a' váltó- zó irányú tavaszi szél. Nem messze innen vasúti vago­nok sorakoznak, hogy a ra­kodás után elvigyék az ÉRDÉRT Vállalat mátészal­kai telepének termékeit Ju- goszláviába, Olaszországba és Európa más országaiba. A vagonok mellett már nem hallunk „hó-rukk” kiáltáso­kat, csendben, verejtékezés nélkül kerülnek helyükre a több mázsás rönkök is. A rakodógépek itt is_ könnyeb­bé tették1 á ‘ fizikát munkát. Az utóbbi években korszerű gépek érkeztek ide a Szov­jetunióból, de a gépesítési programnak még ninos vé­ge. Egyre több tanult em­berre van szükség a telepen. Milyen igények és lehetősé­gek vannak itt a tanulásra és a továbbtanulásra? őrtanácsos engedte szabadon, miután szép csendesen elin­tézte. hogy megfeledkezzenek róla és hat társáról. A leg­közelebbi baj október 15-én jött, Szálasi hatalomra ju­tásakor. Széplaki „testvér”, Szabolcs újfehértói szárma, zású főnyilasa elsők közt őt kereste. De barátai addigra figyelmeztették és búvóhely­re vitték. Arra nem gondoltak, hogy míg ők Nyíregyháza romjai között megbújnák, ezek a vadállatok elviszik az em­ber helyett az asszonyt. 1944. október 31-én reggel lóháton érkeztek a felszaba­dítók. Borzalmas harc folyt, 1600 halottal. De Fazekas Já­nos és elvtársai hamarosan ott szorongtak a városháza árkádjai alatt és üdvözölhet­ték a megérkező Malinovsz- kij marsallt. aki megnézte a pártkönyvet, amiben volt egy orosz nyelvű címirat is. Bó­lintott és azt mondta: — Nohát, akkor intézked­jetek. ez a ti városotok. Akkor következett polgár- mestersége négy éve. amely közismert a megyeszékhely lakosai előtt. Ez a házaspár, eleven tör­ténelem minden személyes élményével, megőrizte szelle­mi frissességét, fiatalságát. Fazekas János a tanácsok megalakulásakor, — az első szívinfarktus után — nyug­díjba ment. De megígérte unokáinak, hogy hamarosan Nyíregyházára jön hozzájuk, megnézni „városát”. Mária néni kissé siratja még min­dig első szülött fiát. — de annyi leszármazott között kell megosztania aggodalmát, hogy már előre kívántunk mindkettőjüknek nagyon bol­dog nyolcvanadik születés­napot is. Békében, egészség­ben. gazdag emlékeik kö­zött. GeszteJyi Nagy Zoltán Herpzegh János párttitkár egy statisztikát vesz elő és így válaszol: Művezető — érettségivel — Kilencszázötven dolgo­zója van a telepnek, és há­romszázhetvenhat azoknak a száma, akik még nem ren­delkeznek az alapműveltség­gel, vagyis hem* szerezték meg a 8 osztályt. A 8 osz­tály nélküliek között száz­negyvenhárom a nők száma. Bizony, ez szomorú statisz­tika, hiszen sok fiatal is dol­gozik nálunk. Egyre több betanított munkásra, és szak­munkásra van szükségünk, s ezeknek a dolgozóknak már meg kell, hogy legyen az ál­talánosuk, Művezető a jövő- ben már csak az lehet, aki­nek középiskolai végzettsége van. Jobb lenne, ha az érettségizett munkásokból képeznénk művezetőket, nem pedig csak azokból a fiata- lókból, akik most jöttek ki az iskolapadok közül. Több éve szervezik az ál­talános iskolai • oktatást a vállalatnál — nem nagy si­kerrel. A városi pártbizott­ság kezdeményezésére talán már ez év őszén a telepen egy helyiséget iskolának ren­deznek be, s a tanárok men­nek a munkásokhoz és nem fordítva. További könnyítés lesz, hogy a ..diákokat” autóbusz viszi majd haza előadások/ után. Valószínű, hogy műszakonként külön- külön 'szervezik meg az ok­tatást és a hazaszállítást — ha lesz elég jelentkező. Sarkadi Sándor ék kézzel rakják csomóba a megmun­kált apró rönköket, a nap éppen rájuk tűz. A 34 éves fiatalembertől kérdezzük: — akar-e tanulni? — Télen-nyáron a szabad ég alatt dolgozunk, a fá­rasztó műszak után nem lenne kedvem tanulni. Ehhez a munkához elég nekem a 6 osztály is és különben sem akarok művezető lenni. Sipkei József: — Én tanul­nék, csak égy pár évvel len­nék fiatalabb. „...jobban megértjük egymást...* Vannak másként vélekedő emberek is a telepen. Olya­nok, akik kihasználják az egyre növekvő kedvezmé­nyeket és többet akarnak tudni a világról, még akkor is, ha nem vágynak műve­zetői beosztásba. Ilyen pél­dául Ördögh András, akitől ezeket halljuk: — Engem is vert a hó és az eső, én is cipekedtem, de este tanultam ópályi ottho­nomban. Megérte. Megvan a 8 osztályom, s azóta tisztáb­ban látok bizonyos dolgokat. Móré László művezető furcsának találja a kérdést: — Hogy megérte-e? Fel­tétlenül. De nemcsak azért jutottam el az érettségiig, hogy művezető legyek. Fe­leségem érettségizett, s ezért is tanultam, hogy ne legyen kisebbségi érzésem. A vizs­gák után több a közös té­mánk, jobban megértjük egymást. A gimnázium levelező ta­gozatára jelenleg ketten jár­nak a telepről. Egyikőjük fizikai dolgozó: Czine Gás- pár villanyszerelő. A fiatal­ember érettségi után marxis­ta egyetemre akar jelent­kezni, vagy szakmai továhb- képzésre. Szabó Sándor szb- titkár mondja, hogy van még több olyan művezető is, aki­nek csak 8 osztálya van. Van egy tízfős szocialista brigád — egyetlen tagja sem ren­delkezik az alapműveltség­gel. Éppen ezért a jövőben a szakszervezet és a szocialis­ta brigádok próbálják növel­ni a tanulási kedvet. Szük­ség is lesz rá, hiszen a gépe­sítéssel párhuzamosan ke*l tartani a kiképzést és a to- vábbképzést. Jelenleg beta­nított munkásokat és szak­munkásokat képeznek az üzemben, később kihelyezett művezetői tanfolyamot és faipari technikumot indíta­nak. A betanított munkáso­kat a fűrészüzemben képe­zik. Soós Kálmánná: — A két fő tantárgy a gépismeret és a faismeret. Hetente egyszer van oktatás, ha vége az elő­adásnak, kocsi visz bennün­ket haza, engem Öpályiba. Érdemes áldozatokat vállal­ni, érdemes a munka mellett tanulni, nekünk, nőknek is. Béremelés vizsga után Bartha Sándor: — Láthat­ják, hogy nem egyszerű gé­pek ezek. Mi munkások is kértük, hogy képezzenek ki bennünket. Megéri, hiszen a vizsga eredményétől függően 5—10 százalékos béremelést kapunk a nyár végén. Jö­vőre ismét indul egy tanfo­lyam, arra is jelentkezünk, de annak elvégzése után már szakmunkás-bizonyít­ványt kapunk. A gyakorlatban segéd­munkásból is lehet igazgató, vagy mérnök. Herczegh Já­nos párttitkár 11 évvel ez­előtt vagonkirakó volt, aztán elvégezte az erdészeti tech­nikumot és több beosztás­ban dolgozott, míg titkárrá választották. Szabad Sándor szb-titkár is kétkezi mun­kás volt 1960-ban, aztán munkavezető lett, majd el­végezte a faipari techniku­mot . .. Szilágyi Lajos be­mérő dolgozóként kezdte, a faipari technikum elvégzése után anyaggazdálkodási elő­adó lett. Risai Sándor anyag- mozgatót is itt képezték ki művezetővé. Ezek a példák is bizonyítják, hogy a mun­kásoké a vezető szerep a vállalatnál. Átlagon felül! lehetőségek vannak itt a fejlődésre, csak élni kell velük. Nábrádi Lajag i

Next

/
Thumbnails
Contents