Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
A gondolkodás higiéniája „Az emberek a betegséget már komolyan ve. de az egészséget még nem” — olvasom egy ijságcikkben, amely riasztó adatokat közöl higiénés állapotunkról. Az emberek nem veszik komolyan az egészséget, vagyis nem vigyáznak rá. hiszen a meg- letegedések több, mint fele „a személyi higiénés ma. iatartás elmulasztásából keletkezett” — mondja az Újságcikk. Röstellem kimondani, de személyenként vente nyolc és fél kisméretű szappant használunk -1, egyet-egyet tehát negyven-negyvenöt napig babusgatunk. Hányszor és főként hogyan mosakszunk? ’essek elképzelni! A fogkefefogyasztás kívánatos évi lormája két • fogkefe volna, évente tizennégymillió ogkefének kellene elfogynia, de csak három és fél nillió fogy el {egynegyede a normának): a kívánatos íegyvenhatmillió tubus fogkrém helyett pedig csak íúszmillió (fele sem a normának). Hányszor és főként hányán mosunk fogat? Ezt is tessék elképzelni, is még egy adatot: négy-hat forintot költünk egy lónapban, személyenként tisztáikodószérekre, alko- tolos italokra ugyanennek a tízszeresét. Baj van tehát a testi higiéniával; ám nem az n dolgom, hogy emiatt most dörgedelembe kezdjek. A dörgedelem egyébként se segít.) Inkább eltűnődöm zon. ami az újságcikk olvastán hirtelen ötlött az-szembe: Hogyan állhatunk a szellemi higiéniával? Agon, iolkodás higiéniájával? Vajon komolyan vesszük-e a szellemi egészséget, vigyázunk-e rá, s vajon mekkora része származik bajainknak abból, hogy — az új- iágcikk megfogalmazásával szóivá — elmulasztjuk a •zellemi higiénés magatartást? A kérdés, első hallásra, szellemeskedőnek tetszhet. Komolytalannak. Mert: van-e egyáltalán — a esti higiénia efféle tükörképeként — szellemi higiénia? S ha van: mérhető-e állapota? Vannak-e a gondolkodás tisztaságának olyan normái, amelyeknek teljesítése a szappan-, a fogkefe, és a fogkrémfogyasztás egzaktságával mérhető? Habozás nélkül, a legkomolyabban állítom: igenis van gondolkodáshigiénia. Állapotának mérhetőségéről már nem merek ugyanilyen határozottsággal beszélni, hiszen a szellemi állapot jóval nehezebben mérhető a testinél, másrészt az ilyesmivel foglalkozó tudomány jóval fiatalabb az orvostudománynál, harmadrészt — és éppen ezért — nincsenek is idézhető statisztikák arról; mit és mennyit fogyasztunk vagy nem fogyasztunk azért, hogy gondolkodásunkat isztán tartsuk. Valamit azért így is tudunk persze. Tudjuk például, hogy a gondolkodáshigiénia ezt elenti: megóvni magunkat a szellemi restség. az dőítéletes véleményalkotás vagy az elhamarkodott iitalánosílás fertőzéseitől; törekedni a világ megértőére, a tapasztalatokon nyugvó ítéletalkotásra, a tények tiszteletben tartására. Mindez segít megóvni lennünket nemcsak saját, örököltén .rossz beidegzett- égeink, ösztönindítékaink és önös érdekeink táma- iasaitól. hanem azoktól a támadásoktól is. amelyek ívűiről iönnek. Mert ha van légszennyezés, van gon. olatszennyezés is: ideológiai harcban élünk, s ez nég akkor is így lesz. ha a tömeggyilkolás fegyvereit, gy szálig sikerül netán a tengerbe süllyeszteni. De tudjuk azt is — noha statisztikai adataink úányoznak . hogy gondolkodáshigiéniánk állapota .orántsem kielégítő. Tudjuk, hogv örökölt gondolkodásnormák nyűgöznek bennünket, amikor a valódi emberi értékek keresése helyett esetlegességek alapján rangsoroljuk egymást. Tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk# újratermelni égi előítélelrendszerekef. sőt termelni újakat is, amikor azt ismételgetjük, hogy „pénz beszél, kutya ugat”, logy „ne szólj szám. nem fáj fejem”, hogy „az asz- rzony verve jó”, hogy ..az is bolond, aki másokért őri magát”, hogy ..a cigányok mind lopnak”, hogy a gyerek neve: hallgass”, hogy „a mai Halálok már ■em tisztelnek semmit”, hogy „hosszú haj. rövid ész”, íogy „az a fontos: a has tele legyen”, hogy ..apám- Tak jó volt. nekem is jó lesz", hogy „nem kell nejünk semmi idegen, csak az. ami magyar”, hogy „ná- unk minden rossz.' bezzeg külföldön”, vagy hogy „mi ;özöm nekem az egészhez, a fejesek úgyis azt csi- ’.álnak. amit akarnak”. Tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk a szellemi •estségre is. a prakszis túlbecsülésére, az elmélet lebecsülésére. hogy készen állunk csepülni mindent, •mit nem éltünk, ami idegen, ami új, hogy véletlened ta ízlésünkből normákat gyártunk, s fölényesen lesöpörjük. ami ezektől a normáktól eltér, hogy még ■ Piszkék is vagyunk arra, ha valamit nem értünk; legen szót. másféle szokást, új elméletet, új verset, ij zenét, új szobrot. Es tudunk azért néhány statisztikai adatot is. Tudjuk, hogy népességünk négy-öt százaléka — 'ppangva ugyan, de — még mindig analfabéta. Tudjuk, hogy az iskolaköteles korosztályok tizenöt százaléka nem végzi el az általános iskolát. Tudjuk, hogy a felnőtt lakosság esti iskolákba Támlásának irama lecsökkent. Tudjuk, hogy a fizikai dolgozók közép- és főis- elákra jelentkező gyerekeinek száma sem emelke- ik. És azt is tudjuk, hogy az ország lakosságának sak körülbelül húsz százaléka olvas rendszeresen .önyvet. Baj van tehát a szellemi higiéniával is. de emiatt em kezdek most holmi dörgedelembe. Hiszen jól tu- \>m. hogy a szappanfogyasztás meg a könyvfogyasz- ís valamiképpen összefügg, s hogy szívós lassúságai mindkettő emelkedik persze. Csak türelem tehát. Bár tudja isten, reklámozhatnánk és árulhatnánk azért vonzóbban is mindkettőt. nagyobb becsületet adva nekik. A szappannak is, meg a könyvnek Is. Faragó Vilmos Nyíregyháza egykor és ma Kedves olvasóink, sorozatot indítónk a regi és a mai Nyíregyháza jellegzetes objektumainak bernit" tatására. Ezzel minden hónapban jelentkezünk. Első képeink: a régi MÁV-pályaudvar és a mai a szépen parkosított Szamuely térrel. (Elek Emil felvétele.) A jó kávé titka — Szóval, te nem hiszel abban, hogy bármelyik pesti presszóban lehet inni jó kávét — kérdezte tőlem Ka- bócza, miközben már egy fél órája a hazai vendéglátó, ipar fonákságait szapultam előtte. — Nem. — Hát ide figyelj! En most bebizonyítom neked, hogv nincs igazad. Pesten igenis lehet jó kávét inni, csak annak titka van, öregem, titka van! Érteni kell hozzá. Nem akarok senkit untatni a vita további részleteivel, csupán azt szeretném közölni, hogy Kabócza tényleg beinvitált egy csésze jó kávéra az általam megjelölt presz- szóba. Előzőleg azonban kénytelen voltam hosszú, taktikai megbeszélésen részt venni, amelynek lényege a következő: — Tehát bemegyünk —, mondta Kabócza — én megváltom a blokkot és bájos mosoly kíséretében átnyújtom a kávéfőzőnőnek. Amíg ö főzi a kávét, addig mi beszélgetünk. Természetesen úgy, hogy a nő minden szavunkat hallja és megértse. Mert ebben van a nagy titok, a nagy lélektani trükk, amire a teóriám felépül. Majd én vezetem a beszélgetést, a te dolgod csak az lesz, hogy néha közbekotyogsz valamit. — Szóval, kérlek szépéit —, kezdte Kabócza a nő miatt emelkedettebb hangon —, a múlt héten a feleségem megkapta azt a kis gebines presz- szót itt a Lapáj utcában. Egyszerűen áttelefonáltam Fonyódi elvtársnak a minisztériumba, ismered, nem? Figyelsz? — Persze, persze —, íco- tyogok közbe, Kabócza pedig hangosabban magyaráz tovább. — Mondom, áttelefonáltam Fonyódi elvtársnak a minisztériumba, mondtam neki, pajtikám, mi lesz már azzal a presszóval, és két nap múlva el volt intézve minden ... Szóval, sikerült, barátom, sikerült. .. Egy telefon Fonyódinak ... Már megint nem figyelsz? ... Mondom egy telefon a Fonyódi Zsozsónak a minisztériumba és rendben van minden! — Tessék, itt a kávé! — szólt közbe a kisasszony. — Köszönjük szépen. Hát akkor igyuk meg ezt a remek duplát! — áradozott Kabócza. A számhoz emeltem a poharat és lenyeltem az első kortyot... Mondom, lenyeltem és hirtelen az a régi, gyermekkori játék jutott az eszembe, hogy eldugtunk valamit és a társunk kereste, mi pedig bíztattuk szegényt, hogy víz ... víz .. I langyos .. . langyos . . meleg. .. meleg víz... Kabóczának sem juthatott hirtelen más játék az eszébej mert letette a poharat és összetörve suttogta maga elét — Te, ez ... ez nem ká-, vé___ ez csak meleg víz .. i Ez csak lötty___ Meleg víz —, morogta, majd hirtelen rátámadt a kávéfőzőnőre. —; Kisasszony, mondja, miért adott nekem kávé helyett ilyen lötty öt? » A kisasszonyt nem érté váratlanul a kérdés, mert, rögtön válaszolt: _ . — Hogy mért? Meri azt á gebines presszót, amit a felesége kapott, eredetileg a Fonyódi elvtárs nekem ígérte!!! Kiss György Jíihály. \
