Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-22 / 144. szám
i Mid i' f®:CT-^Xc^XRoS:s>. A<3' ■ '* a«-.. f^.-^yfc*.,.-;:, -T^d > Újdonságok •$• ludományos kutatások •» lapasztalatcséea mteogfádaságban A bopnyeielfédelem és a mezőgazdaság; Dr. Madas András miniszíerbelyeíícs előadása A múlt héten beszámoltunk arról a sajtótájékoztatóról, amelyet az Újságíró Szövetség székházában tartott dr. Madas Atidrás mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Most előadásának azzal a részével foglalkozunk, amely a mező- gazdasági szakembereket is érdekelheti. A miniszterhelyettes tulajdonképpen csak a tárca ne- vében beszélt, a MÉM kialakult állásfoglalását ismertet-' te, de mindjárt hozzátette azt is, hogy a környezetvédelem nagyobbik fele az élelmiszer-gazdaság körébe tartozik. A környezet tudományos felosztása ugyanis, ami a természeti környezetet illeti: talaj, levegő, víz, növényvilág, állatvilág. Ebből háromról való gondoskodás (talaj, növény, állat) szorosan a tárca hatáskörébe tartozik, a levegőhöz is nagyon sok köze van az élelmiszer- és fagazdaságnak az erdősítés révén. A vizek felügyeletét gyakorló O VH-val pedig az eddigiek során is szoros együttműködés alakult ki. Már a tervezésnél A továbbiakban a miniszterhelyettes ismertette azokat a nemzetközileg kialakult vitákat, amelyek egyes országokban politikai okokból szélsőséges véleményekre vezetnek. Egyes nyugati államokban egészen pánikkeltőén rajzolják fel a környezet romlásának várható következményeit. Ugyanakkor, amikor bizonyos levegő- és víztisztasági normákat meg kell állapítani, akkor kiderül, hogy azoknak az ipari monopóliumoknak a képviselői ülnek a döntést hozó bizottságokban, amelyeknek nagyon sok pénzébe kerülne, ha ezeket a normákat kellő szigorúsággal állapítanák meg. Ezért mások a tőkésországokban az előírások, mint amelyeket a tudomány ismer. Nálunk ez másképe van. A szocialista országokban most kialakuló környezetvédelmi törvények alapkoncepciója az, hogy a környezet védelme az életszínvonal része és erre tudatosan, már a tervezés időszakában gondolni kell. Nem is kevés költségről van szó. Uj létesítményeink beruházási ösz- szegeinél a környezetvédő melléklétesítmények megépítése az összes költségek egyötödét is kiteheti. Ezért fontos, hogy már következő Ötéves tervünk megalkotásá- ■■ ---------------nál ezek ott szerepeljenek a tervekben. Nem szabad előfordulnia például annak, ami megtörtént, hogy nagy állat- tenyésztő telepeink megépítése után, már működés közben derült ki, hogy a trágyáié elvezetése nem megoldott kérdés és erre pótlólag kellett beruházásokat eszközölni. Vagy például több évvel ezelőtt a Hortobágy egy résziét árasztásos öntözéssel vonták szántóföldi művelés alá. Ez azt eredményezte, hc^y a talaj oldott sói a felszínre kerültek, a talaj még jobban elszikesedett, már nem rét, mert feltörték, de nem is szántóföld, mert annak alkalmatlan. Magyar siker a kemizálás terén A rohamosan fejlődő ve<*u szeres növényvédelmet nem lehet megállítani. Itt arra kell törekedni, hogy a termelés mennyiségi és minőségi növelése mellett a lehető legkisebb mértékben szennyező anyagokat használjunk fel. E tekintetben nincs szégyellni valónk, mert hazánk növényvédelme nemcsak hogy lépést tart a környezetvédelem követelményeivel, hanem a nehezen, elboruló anyagok közül a DDT-t az egész világon először mi tiltottuk be 1966- ban és 1969. december 31-én a magyar mezőgazdaságból véglegesen kivontuk. A ma- gyár növényvédelmi kódex ezenkívül kimondja, hoffy egy évnél tovább bomló anyagot a növényvédelemben tilos felhasználni. A védőszermaradékok ellenőrzé- sére. az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézettel, az Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző Felügyelőséggel, az élelmiszer-vizsgáló intézetekkel, a KÖJÁL-okkal együttműködve a magyar növényvédelmi szervezet olyan országos analitikai hálózatot hozott létre. amely még mindig egyedülálló az egész világon. * > I j fogalom: a génerózió Érdekes és a közvélemény számára újdonságként ható fogalom a miniszterhelyettes előadásából mindaz, amit a génerózióról és a génkészlet megvédéséről mondott. Világméretekben gyors ütemben csökken a nqvény- és állatfajok száma ugyanis. Emiatt az a veszedelem fenyegeti az emberiséget, hogy az új fajták és az új hibridek előállításához szükséges genetikai alan belátható időn belül összeszűkül, elszegényedik. A későbbiekben ez gátja lehet a növénytermesztés és állattenyésztés további fejlesztésének. Ezért a mezőgazdasági kormányzat máris intézkedett, hogy a Tá- piószelei Agrobotanikai Intézetben létrehozzanak egy génbankot, amelyben 1977 végéig negyvenezer szántóföldi és zöldségnövény nemesítési alapanyagát őrzik meg. A továbbiakban az Erdészeti Tudományos Intézet is létrehozza a maga génbankját, az Országos Állat- tenyésztési Felügyelőség is megkapta már a feladatát a kipusztulásban lévő házi állatfajok, például a szürke magyar marha, racka juh, mangalica sertés, fakó ló védelmére természetes környezetben. A vadon élő állatok megőrzésére pedig az Országos Természetvédelmi Hivatal teez intézkedéseket, „Madarak és fák napja“ A miniszterhelyettes hosz- szasan időzött a megalkotásra kerülő törvény jogi és igazgatási vonatkozásairól, de hangsúlyozta, hogy a környezetvédelemben az egyik legfontosabb a nevelés, a tudatformálás és a megfelelő közvélemény kialakítása. Ebben kérte a sajtó képviselőjének a segítségét. Elmondotta egyebek között, hogy javasolták á fővárosi tanácsnak az új lakótelepek keskeny -erdősávokkal való elválasztását, a zajártalom csökkentése miatt. Elmondotta, hogy ez év végéig a Pest környéki erdőkből 27 ezer köbméter szemetet-távolítanak el. A nevelést viszont már is- kólái szinten el kell kezdeni. Erre a célra helyesnek tartanák, ha az iskolák valamilyen formában vissza- hoznák „A madarak és fák napja” kedves régi szokását. Befejezésül megemlítette, hogy a soproni erdőgazdaság egy fiatal mérnöke több ezer ndgyon szép diafilmet készített az erdei növények virágzásáról, és ennek olyan jó hatása volt is kólái bemutatókon, hogy a mérnököt most minden egyéb munkája alól mentesítették és csak az a feladata, hogy bármely iskola felkérésére levetítse képei egy részét a fiataloknak. Mß Gesztelyi Nagy Zoltán Megtartották •* nyári gépszemlét a gégényí Ady Termelőszövetkezetben. Mintegy ezer hold kalászost kell majd betakarítania a négy kombájnnak és a két rendrevágó gépnek. A szemle után — amint képünkön látható — még egy utolsó átvizsgálást, igazítást végeznek a kombájnokon, és akAr bt (nap ke/. *ődhei a az araté*' (Eamrael Jóius»' felvétele) BURGONYA NEMESÍTÉS. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Kutató Intézetben évek óta kísérleteznek új burgonyafajták előállításával. Zám Katalin technikus és Braun Éva vadburgonyafaj mesterséges megtermékenyítését végzik. (Elek Emil felvétele). Szakkönyvtárunk: A családi ház kertje Mutasd a kertedet, és megmondom ki vagy! így szól olvasóihoz bevezetőjében a szerző, Oláh Sándor. Igaza van, mert egy ország jó- létét, ízlését nemcsak a szép utcák, a zsúfolt kirakatok és az ízléses lakások jelzik, hanem a kerítések mögött meghúzódó kertek is. Kertkultúrája — mint azt a történelem bizonyítja — csak olyan népeknek lehet, akik a mindennapi szükségletek beszerzésén felül erre is tudnak áldozni. A kert építésére mindenki vállalkozhat, ha ismeri szempontjait. Legelső teendő a terep rendezése, mert a kertterv fontosabb vonalainak kitűzése lehetetlen az egyenetlen területen. A kerítés, az utak, lépcsők és támfalak építése, földmunkáinak elvégzése, anyagai- nak megválasztása szintén hozzáértést kíván. Hangulatosabbá pedig madáritatóval vagy díszkúttal, esetleg formás szobrok elhelyezésével tehető. Hiábavalók azonban a gyönyörű építmények, ha a kert lényege, a növényzet nem odaillő. Kiválogatásához szintén szakismeret kell.' Nem olyan nagy dolog azért mindez, és ebből a könyvből gyorsan, könyen elsajátítható. Reméljük, kedves olvasd* ink, hogy érdeklődésüket sikerült felkelteni. Hisszük) hogy a magyar kertkultúra fejlődésében ennek a könyvnek is szerepe van, és hogy ez az önök szépet kereső munkájában valósul meg. 3 ) Mennyi gyümölcsöt fogyasztunk és mennyit kellene? Magyarországon az 1934— 38. évek átlagában az egy főre jutó gyümölcsfogyasztás 45 kg volt. Ez az alacsony gyümölcsfogyasztás az alacsony életszínvonal kifejező- je volt. A második ötéves terv időszakában (1981—65), az öt év átlagában már 63,2 kg volt az egy főre jutó gyümölcsfogyasztásunk, tehát az 1934—38. évek átlagához képest 40 százalékkal nőtt. 1966—68 közötti 3 év átlaga már 66,9 kg volt. Az 1969 évi gyümölcstermés volt eddig a legnagyobb s ennek következtében az egy főre jutó gyümölcsfogyasztásunk ebben az évben 72.4 kg-ra emelkedett. Bár 1970 „árvizes’’ év volt és az előző évinél sokkal kevesebb gyümölcs termett — az export korlátozásával — a belső piacon elegendő gyümölcs maradt, s az egy főre jutó gyümölcsfogyasztás — eddig a legmagasabbra — 72.5 kg-ra emelkedett. 1971- ben aztán lecsökkent 71,9 kg-ra. Ezek a hivatalos statisztikai adatokra épülő számok azt mutatják, hogy 1945, de különösen 1960 óta jelentősen emelkedett gyümölcsfo- gyasztásuhk. Érdemes ezt évenként is megvizsgálni a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján. Hazánkban az egy főre jutó gyümölcsfog) asztás — déligyümölccsel együtt — az egyes években az alábbiak szerint alakult; Év kg: 1961 63,8 1962 64,2 1963 69,9 1964 65,4 1905 52,8 1966 62,0 1967 70.6 1968 68,9 1969 72,4 1970 72,5 1971 71,9 Hogy világviszonylatban hol állunk az egy főre jutó gyümölcsfogyasztásban a „Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1973” qímű kiadvány 1970, 1971-re vonatkozó adatai érzékeltetik. Ország kg Bulgária 148 Görögország 145 NSZK 116 Olaszország 108 Ausztria 105 USA 101 Ausztrália 100 Svédország 96 Spanyolország 92 Hollandia 89 Franciaország 87 Belgium—1 mxemburg 81 Magyarország 72 Jugoszlávia 65 Anglia 57 Japán 52 Csehszlovákia 49 NDK 48 IV. ötéves tervünk időszakában (1971—75) 22 %kai kellene gyümölcsfogyasz- tásunknak emelkednie, vagyis 1975-re el kellene érni az egv főre jutó 60 kg-os gyümölcsfogyasztást. Hazai eredetű gyümölcsből 82 kg/fő (ebből 8 kg a konzerv), ezenkívül 8 kg/fő déligyümölcs-fogyasztást irányoztak elő. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is úgy nyilatkozott, hogy 1975- re 90 kg lesz az egy főre jutó gyümölcsfogyasztás Magyarországon. Az életszínvonal növekedése és a korszerű táplálkozás megvalósítása is követelné, hogy elérjük 1975-re a 90 kg-os gyümölcsfogyasztást. A gyümölcsfogyasztás ilyeA mértékű növelése azonban a fogyasztási idény széthúzás sát, a tartósított gyümölcs nagyobb választékát, jobb áruterítést és kedvezőbb áralakulást feltételez. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének (a FAO-nak) az a megállapítása, hogy az emberi szervezet élettanilag szükséges gyümölcsigénye évente egy főre 100 kg. Ezzel szemben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának legújabb megállapítása szerint a gyümölcsfogyasztás fiziológiai normája évenként egy főre 113 kg. Éppen ezért kellene egy kicsit gyorsabban előrelépnünk, mert 1969 óta egy helyben topogunk e téren, jóllehet gyümölcstermesztésünk fejlesztésével megteremtettük annak lehetőségét, hogy a gyümölcsfogyasztás növelésével kielégítsük szervezetünk élettanilag szükséges gyümölcsigényét, de legalábbis elérjük az 1975-re tervezett egy főre jutó 90 kg-os szintet. Sípos Sándor tanszékvezető mezőgazdasági főiskola 4* 5 ü m »I <***;ir. áá * á — rüUBg/cs st'g'ííSíÉgTvel A gyümölcsösök kertészeinek egyik legmunkaigényesebb folyamata a szüret. A tudósok már többféle konstruktív megoldást találtak a megkönnyítésére, de legeredetibbet a bolgár szakemberek javasolták. ..Belarusz" traktorra összecsukható ernyőt erősítenek, s odahajta- nak a fa mellé. Az ernyő kinyílik, körülöleli a fát. A fát vibrátorral megrázzák. A gyümölcs belehull az ernyőbe, s onnan azután már csak le kell szállítani. A szőlőszüret megkönnyítésére többféle megoldást javasoltak, amelyek a fürtök „beszívásának és levágásának” elvén alapultak. Ezek azonban nem terjedtek el széles körben. Olaszországban vibrációs gépfajtát dolgoztak ki: a különleges sor- távo1 ságra ültetett szőlőtőkék között moz^ó gén ujjal” ki- feszítet dróthuzallal vágják le a fürtöket, amelyek belehullanak a felfogó szerkezetbe. Egyetlen ilyen masina száz szüretelő munkáját végzi el.
