Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-21 / 143. szám
Sis lém Családi munkam ZÄ szüveknek enyheségét, két egypárnak egyességét, megosztani terhességét, így megmenni útnak végét.” Ez a népi lakodalmi rigmus ke- rült stílusos mottóként a családi munkamegosztásról szóló tanulmány élére. A szerző, H. Sas Judit, a Szociológiai Intézet munkatársa magyarázatul mindjárt hozzáteszi: ez a rigmus is — mint ahogy a népművészet általában — hallatlanul tömören fejezi ki a házassági és családi társulás leglényegesebb emberi tartalmát és feladatát. A „szüvek enyhesége” alapján azt az egyes- séget kötik meg, amelyet az élet végéig a terhek megosztására, az egymás iránti szolidaritásra tekintettel be kell tartani. A bevezető után a következő kérdések sorakoznak: hogyan osztják meg a mai családok a terheket, a feladatokat, a felelősséget? A válaszokat a Békés megyében folytatott, széles körű szociológiai vizsgálat alapján állították össze, tanulságul szolgálva — lakóhelytől függetlenül — valamennyiünknek. A részletezett adatok szerint a családi munkákat a megvizsgált 2000 famíliánál csak mintegy 30 százalékban osztották meg demokratikusan, azaz vállaltak részt belőle a férfiak és a gyerekek is. A szociológus — kommentár nélkül — a vizsgálat alapján megállapítja: a családok többségében minden otthoni munka egy személyben az asszony, az anya, a feleség feladata. Az adatokból a szociológus háztartási „mintatükröt” állított össze. Ebből — a többi között — kiderül, hogy a meglátogatott családok 74 százalékában a feleség készíti a reggelit. A családok 59 százalékában az asszony takarít, 48 százalékánál a bevásárlást is egyedül végzi. A két utóbbi munkában segítenek leginkább a >k és a gyerekek. A szei 'agosan megjegyzi, hogy a férjeknek a bevásárlásban való közreműködése kétségtelenül tehermentesíti a háziasszonyt, de ennek a munkának a jellemzője. hogv házon kívül lehet elvégezni. Általában az a tapasztalat, hogy a férjek a termelő tevékenységen — tehát a fizetett munkán — túl a családi munkák közül elsősorban azt vállallak, amelyek a külvilággal való kapcsolatukat erősítik és nem kénvszerülnek az asszony „szoknyáin” mellett maradni. A családi munkamegosztást ismertető táblázaton a szociológusok ..csillag” alatt közük: a főzést természetesen kizárólag a feleségek végzik. A tanulmányközlő szocio- lögusnő részrehajlás nélküli álláspontját tükrözi az a megállapítás is, hogy „a férjekre és az apákra háruló munka és teher sem kevés. A családon kívüli külső küzdelmet elsősorban a férfiak vállalják. A megélhetés megteremtésének jelentős része is rájuk hárul.” A nehéz munkák közül a favágást 64 százalékban az „erősebb nem” végzi, a vízhordásból azonban már csak 24 százaléknyit. vállalnak. Ugyanakkor a falusi családokban az állatok ellátása 34, a konyhakerti munka 25 százalékban a feleségek reszortja. Ezeknél a munkáknál bese- gítőként az öregek, a nagy- szülők jönnek számításba. Figyelemre méltó, hogy amíg korábban a falusi családoknál a gyerekek egészen fiatal kortól részt vettek a család mindenfajta tevékenységében, manapság feltűnően alacsony a gyerekek részvétele a házi munkában. A szociológus szerint ez azzal függ össze, hogy a szülők — jószándékúan, de gyakran káros módszerrel — gyerekeiket a sajátjuktól eltérő, más, úgy mondják „magasabb” társadalmi rétegbe, foglalkozási ágba akarják juttatni. A vizsgálat során megpróbáltak választ kapni arra is, hogy milyen feltételek között, milyen társadalmi csoportokban beszélhetünk a családi munkák demokratikusabb elosztásáról. Az adatok szerint amint a feleség, a nő képletesen „kiteszi a lábát” a ház kapuján, amint tehát megfizetik a munkáját és jelentős részében nem tartózkodik a háztartás köz vetlen közelében, akkor a család többi tagjai is haj- land ók részt vállalni az otthoni munkából. Érdekes, hogy a családi munkamegosztással kapcsolatos helyzet milyen összefüggésben van az asszonyok iskolai végzettségével: a 6 osztályt járt asszonyok 21, a 8 osztályt jártak 34, az érettségizettek 53 és az egyetemet végzett nők 63 százaléka él demokratikusnak tekinthető családi munkamegosztásban. Talán a legtöbb tanulságot a vizsgálatnak a tradícióval, a megszokással kapcsolatos része nyújtja. A megkérdezett családok 91 százaléka nem akar változtatni a kialakult munka- megosztáson. Ez azokra az asszonyokra is vonatkozik, akik tudják, hogy ók viselik a nagyobb terhet. A változást — a szociológus szerint — nemcsak és nem elsősorban a férjek és feleségek felvilágosításával lehet elérni, hanem azzal, hogy a körülményeket változtatjuk meg. Ez különösképpen vonatkozik a háztartási munkával összefüggő szolgáltatások színvonalának emelésére, ami alapvetően befolyásolja a családi munkát és azt is, hogy abból ki mit vállal és vállalhat el. Pálos Miklós Belül a gyárkapun Fiatal munkásnők között Nyírbátorban A Kelet magyarorsz'g! Közmű- ős Mélyépítő Vállalat , ctongyárában óránként közel félszáz köbméter folyékony betont készítenek, amelyet gépkocsikon szállítanak az építkezések színhelyére. (Elek Emil felvétele). Itt, Szabolcs-Szatmárban a munkássá válás roiyamaia, az évszázadok óta kialakult társadalmi rend, termelési berendezkedés folytan sajátos. Az idetelepült iparral és annak fejlődésével együtt születik a munkásság is. Arról, hogyan lesz megyénkben valaki munkásnő, helyesebben, hogy hogyan válik azzá, felvillantunk néhány esetet, epizódot fiatal munkásnők életéből, a Cse- pel Motorkerékpárgyár nyírbátori üzemében. Itt ma még nem újságírói frázis a „gyár a homokon”. A homokon meghúzódó régi felvonulási épületeknek, barakkoknak ható üzemcsarnokok tőszomszédságában már állnak az új, modern üzemi épületek. A motor I, és motor II. régi üzemcsarnokból a gépek átköltöztetése hamarosan megkezdődik a modern, munkavédelmi és KÖ- JÁL-szempontbói is minden igényt kielégítő új üzemrészbe. Az átköltöző dolgozók már a virágok helyét is kinézték. Állnak már a vázai az 1000 főt kiszolgáló szociális, kommunális épületkombinátnak is. Az sem titok a gyárban, hogy a szakszervezet gondol a munkahelyi testnevelés bevezetésére. Ezt különösen a présüzem ülőmunkásainak az egészség- védelme teszi szükségessé. „A géptől féltem. V A Csepel Motorkerékpár- gyár nyírbátori gyáregységében jelenleg hétszáz fős kollektíva és száztíz ipari tanuló tevékenykedik. A dolgozók zöme a környező községekből autóbusszal jár be dolgozni. Munkásszállásuk még nincs. Azt is elmondják a bejáró dolgozók, hogy az AKÖV igyekszik alkalmazkodni a műszakváltásokhoz. A 220 női — 80 százalékuk fiatsíl — dolgozóból kevés a szakmunkás. Jó ha összesen tízen vannak. Zömükben betanított munkásként dolgoznak. A művezetők és a brigádvezetők arról győzik meg a látogatót, hogy a fiatal lányok mind az esztergagépeken, mind a fúró- és présgépeken jól állnak helyt a munkában. A lányok átlagkeresete meghaladja az 1800 forintot. Ez egyenlő a férfiak átlagkeresetével. A gépeken dolgozó nők általában nyolc általánost végeztek. Ha bekerül az üzembe, gépre egy-két érettségizett, azt hamar kiemelik a műhely adminisztratív ügyeinek az intézéséhez. A gyár nevéből, profiljáCsendes. Alig hallhatóan beszél Pethő Erzsébet, aki a X. VIT-en Mátészalkát képviseli. A 138-as számú Iparitanuló Szakmunkásképző Intézet leendő szakmunkásai közül őt jelölték a berlini VIT magyar küldöttségébe. Kocsordon született 1956- ban. Azóta is e Szalka melletti kisközségben él szüleivel. Édesapja a helyi tanácson hivatalsegéd. Édesanyja a falu óvodáján szakácsnő. Kettén vannak testvérek. Bátyja festő. Három éve végzett ugyanitt a 138-as szakmunkásképzőben. Erzsiké a MOM mátészalkai gyárában optikustanuló. Most elsőéves. Vonatta] jár be mindennap a városba. Egy héten . három nap iskolába, há rom nap a gyárba. — Nagyon szeretem a szakmámat, az osztálytársaimat. Annak ellenére, hogy csak egyéves ez a közösség, jól megértjük egymást. Osztályuk, az ,.1/7-esek” az intézet már több sikeres műsorának intézői, előadói voltak. A „Három tavasz” háziverseny győzteseinek egyike, Erzsiké — Berlin előtt de legemlékezetesebb műsoruk a végzősök szalagavatóján volt. Az osztály kulturális programjainak szervezője, irányítója: Pethő Erzsébet. — Hobbym a rendezés, a szavalás. Osztályunk összetétele olyan, hogy könnyen össze tudunk hozni egy-egy programot. Az iskolában, a gyárban is 4gyütt vagyunk, így mindig előre tervezhetünk. Osztálytársaim megbíztak a szervezéssel, s hallgatnak is rám. Az ősszel induló tanévben szeretnénk megszervezni az iskola irodalmi színpadát. Juha Pál kultúrfelelős irányításával, reméljük, sikerülni fog. Erzsiké 1970 óta KXSZ-tag. Szülőfalujában, , Kocsordon lett a szövetség tagja, s iratkozott át a szakmunkás- képző KISZ-alapszervezetébe. Elsőéves létére vezetőségi tag. — Tudom, a VIT magyar küldöttségében való részvételem és a KISZ-alapszervezetben betöltött szerepem előlegezett bizalom. A bizonyítás rám vár... — Hogyan készül a berlini VIT-re? — Amikor megtudtam, hogy Mátészalkáról engem jelölt a KISZ-bizottság, nagyon megörültem. Ezt egy számomra emlékezetes történet előzte meg, melyet csak később tudtam meg. Az intézet KISZ-titkára mielőtt közölte volna velem, felkereste szüléimét, hogv hozzá- járulnak-e az utazásomhoz. Tudták, hogy milyen szigorúan nevelnek otthon, félő volt, hogy e távoli útra édesapámék nem engednek el. Sikerült, beleegyeztek. Azóta csak tervezgetek, és bújom a német szótárt. Igaz. különböző nyelvű fiatalokkal fogok találkozni, de gondolom, hogy legtöbb hasznát a német szavaknak veszem. Mindenekelőtt arra kiváncsi, hogyan lehet egy célért dolgozniuk egymástól távol élő fiataloknak. Ki mit tesz az ifjúsági szervezetében, hogyan él, dolgozik? Egy-egy ország küldöttei egyenruhában lesznek. Milyen a magyarok VIT-es öltönye? — A lányoké piros jersey- kabát, mintás garbó, szürke szoknya. A vállra akasztha- tős táska és a szandál barna. A fiúk sötétkék zakót, világosszürke nadrágot, fehér garbót vagy világoskék inget és barna cipőt kapnak. Az egyenruha a sajátunk lesz, így számomra a kedves emlékek egyike, de az igazi emlékek a berliniek lesznek. Az ifjúsági szervek vezetőivel, tagjaival való találkozások élményeit, tapasztalatait szeretném továbbadni osztálytársaimnak, a mátészalkai fiataloknak. Bakonyi László ból adódóan itt gyártják a BNV-n nag3r sikert aratott Pannónia motorkerékpárok komplett első és hátsó rú- góstagját, teleszkópját. A lemezmunkák közül a villaburkolatok és a szerszámos- ládák, apróbb lemezalkatrészek készítése is itt történik, valamint a motorkerékpárhoz használt csavarok zöme. így adva van, hogy az eszterga-, maró- és présgépek, valamint a köszörűk kezeié- sét kell elsajátítani a gyárba belépett, tegnap még mezőgazdasági munkával foglalkozó szabolcsi lányok- nak is. Czifra Mária betanított esztergályos a motor II. üzemben. Április 2-án lépett be a gyár kapuján. Huszonkét éves. Teremről naponta busszal jár be dolgozni. Az utazással összesen egy órát tölt el. — Mit érzett, amikor ide- állt először a gépe mellé ? — kérdezzük a kissé félénk munkáslánytól. — A géptől féltem, de dolgozni akartam. így itt maradtam mellette. Azzal is számoltam, hogy minden kezdet nehéz. — Szeretne szakmunkás- vizsgát tenni ? — Erre még nem gondoltam, de azt hiszem, nem szeretnék. — A fizetését mire költi? — Hazaadom. — Hová jár szórakozni? — Otthon Teremen, ahová a többi. Általában sehova. „Ili építellunk lakást” A motor IV-es üzemben Kovács Istvánnéval beszélgetünk. Február óta dolgozik a gyárban. Betanított munkás. A férje után jött Nyírgyulajból, aki szintén az üzemben talált munkára. — Nehéz volt-e elsajátítani a fúrás speciális fogásait? — Az első munkadarabok kifúrása természetesen akadozva ment. be ezen már túl vagyok. A fúrók méretét mindenkor pontosan megadják. A többi már, úgy érzem, megy. — Miért jött el? — Itt építettünk lakást, és akkor már dolgozni nem járhatok vissza. — Most mire gyűjtenek? — Gázt és gáztűzhelyet szeretnénk venni. De hiányzik a lakásból még más is. Vegyenás Máriának már nagyobb üzemi tapasztalat van a háta mögött. Ö is betanított munkás. Régebben prés-, most revolver-esztergagépen dolgozik." A múlt év augusztusában kilépett a gyárból és május 15-én jött ismét vissza. Kilépése nem meggondolatlanságból történt. A papa juhász Nyírvasváriban, a termelőszövetkezetben. El akartak költözni a községből. Heten vannak testvérek. Most úgy döntött a család, hogy nem költöznek. Mária így jelentkezett újból a gyárba. Vissza is vették, mert ismerték szorgalmát. Zsebpénzről, stafírungról, szórakozásról kérdezzük. — A fizetésemet hazaadom. Édesanyám ad pénzt, hogy a büfében tudjak venni valamit, ha szükségem van rá. Stafírungra nincs gondom, édesanyám már mindent megvásárolt. Az öltözködésem problémáinak a megoldásában is édesanyám segít. Szórakozni az udvarlómmal moziba, otthon, Nyirvasváriban járunk. A motor I. üzemben a legjobb teljesítményt elérők között találjuk Markos Józsefnél UE—I-es esztergagép pen dolgozik. Jó munkáját, az ez évi nőnapon Kiváló dolgozó jelvénnyel honorálták. A férje is a gyárban dolgozik. Három gyerekük közül a nagyobbik itt szakmunkástanuló a gyárban. Markosné átlagkeresete meghaladja a 2100 forintot. Nyírvasváriból. ahol kétszobás saját lakásban élnek — járnak be mindhárman dolgozni. Azt is elmondja, hogy a városban a munkásnők ma még vásárlási gondokkal küzdenek. Igaz, hogy falun élnek, de dolgozni eljárnak. Baromfi* ellő számban így nem tudnak nevelni. A fiatal város húsellátásának a javítása sokat segítene a nagycsaládosoknak. Számos olyan dolgozó van a Csepel Motorkerékpárgyár nyírbátori gyáregységében, aki együtt fejlődik és halad a gyárral. Ezek közül való Antal Ferencné. Tizenkilenc éves. Másfél hónapja asszony. A férje is itt dolgozik. 1970-ben vették fel a gyárba. Azonnal esztergapad mellé állították. Egy évig dolgozott rajta; jó eredménnyel. — Nagyon szeretem a forgácsolási munkát — mondja. — Az eredményeim sem voltak rosszak. Levettek a gépről és meóst csináltak belőlem. Ez is igen felelősségteljes munka. Minősíteni, átvenni a kollégák munkáját, nem is egyszerű dolog; különösen nem, ha az ember ilyen fiatal. — Hogyan kívánja bővíteni tudását? — Itt a gyárban jobban szeretném megismerni, elsajátítani a különböző munkákat. „Civilben” pedig a helybeli gimnázium levelező tagozatának III. éves tanulója vagyok. „Hazaadom a kereseíet../’ Többek ajánlották, keressük meg Meggyesi Ildikót. Annyi dicséről, jót mondtak el munkabírásáról, szorgalmáról. „Felveszi a versenyt akármelyik férfival” — így Tóth Lajos, a Kossuth szocialista brigád vezetője. A csoportvezető: „Rá lehet őt tenni akármelyik gépre”. „Egyiket-másikat már be is állítja. Helytáll a négyorsós fúrógépen is” — egészítik ki a brigádtagok. Némi keresés után egy monstrum villafej-célgép mögött pillantjuk meg az alacsony termetű, törékeny, szőke, de szívós munkáslányt. Ildikó 19 éves és már harmadik éve, hogy betanított esztergályos. Nyolc általánost végzett. Szülei különélnek. A mama, aki már évek óta beteg, egyedül neveli a hat gyereket. Keresetéről, életéről, vágyairól kérdezzük: — 2400 forint az átlagkeresetem. Az utolsó fillérig hazaviszem. Szükség van rá. Havi átlagban élelmen kívül — ha jut — 300 forintot költők magamra. Szórakozásom a televízió műsorából tevődik össze. Munkája jellemzésére álljon itt: a villafej-célgépen már két század milliméter pontosságra kell dolgozni. Piskolti Ilonával is beszélgettünk. Egyéniségéről már az is sokat mond, hogy 23 éves létére párttag, tagja a KISZ-nek, szakszervezeti bizalmi, a város XI. választókörzetében tanácstag. A gyárban 1968 óta dolgozik. Betanított esztergályos. Ö már így fogalmaz: „Szakmunkás akarok lenni”. Iskolai végzettsége nyolc általános. A középiskolát el akarja végezni. Édesapja postás, édesanyja háztartásban dolgozik. Hét testvére van. Sigér hasti
