Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-19 / 141. szám

t§?9 WnTus Í9. ymvr MAGYARORSZÄ6 I. o!da! Aratásra Nem termelők — öten Szövetkezet, kevés alkalmazottal ARATÁSRA KÉSZÜLÜNK­Az időjárás — ha az utolsó pillanatban és némi szélvi­harral együtt is — kedvezett a gabonafélék fejlődésének. A megye mezőgazdasági szakemberei csaknem min­den kalászpsból az elmúlt évihez hasonló termést vár­nak. Ez azért is fontos, mert ha megyénk mezőgazdasága csak megközelítően tudja tartani az elmúlt évi re­kordteljesítményt a kalászo- sok termelési sikerével, ak­kor az idei mezőgazdasági munkának egyik legjelentő­sebb feladatát oldottuk meg. A kalászosok adják ugyan- is mezőgazdasági üzemeink legnagyobb jövedelmét jelen­leg — talán csak az almá­val összehasonlítva. Ugyan­akkor, a gépesítettség elle­nére, még mindig az ara­tás az almaszüreten kívül a legnagyobb munkát és szer­vezettséget kívánó kampány. Az elmúlt viharok néhány helyen megdöntötték és fel- gazosították. a kalászostab- lák egy részét. A legjobb szervezettség mellett is akad­hat olyan üzem, olyan falu, melynek határában a gépek nem tudnak idejében végez­ni ezzel a fontos munkával — szükség lesz a kaszára is. Mi is sokszor szólunk eze­ken a hasábokon a gépesí­tés szükséges voltáról, me­gyénk gépparkjának elavult­ságáról. De nem közvetlenül aratás előtt kell gépekért és géphitelekért járkálni. Ilyen­kor a legfontosabb teendő megjavítani, üzemképessé tenni, amit lehet. És e hó elején megyénk termelőszö­vetkezeteiben még mindig négyszáz traktor,- kilencven teherautó, ötszáz ' pótkocsi, száz kombájn, hetven bálá­zógép és két szárítóberende­zés volt üzemképtelen a je­lentések szeri fit. Jó volna, ha kihasználnák az üzemek az erőteljesen megjavult al­katrészellátást és mindén erejükkel azon volnának, hogy az utolsó júniusi hét­re — amikor nálunk is elin­dulnak a gépek — minden megjavítható! rendbe hozná­nak. GÉP ÉS EMBER pedig addigra rá kell, hogy érjen a legfontosabbra. Az. aratási csatát már induláskor Is hi­baponttal lehet kezdeni, ha a legfontosabb előző munká­kat addig nem fejezték be. Torlódás következik, mely zavarba ejti a dolgozót és kapkodásra kényszeríti a ve- zetőt. De hát mi késleltetheti az aratás előtti munkák gyors elvégzését? A vetés be van fejezve, az utolsó dohánypa­lánták is a földbe kerültek ezekben, a napokban. Csak a növényápolás, a gyomtala­nítás van hátra. A növényápoláshoz tarto­— Rendbe kell hozni a píaninót, szörnyen le van hangolva — figyelmeztetett már ki tudja hányadszor a zongoratanárnő. — Ha to­vábbra is így használják, tönkremegy a gyerek hallá­sa. ’ Az utolsó érv hatott. Meg­ígértem, hogy haladéktala­nul intézkedem. Sejtelmem sem volt róla, mekkora könnyelműséget követtem eL — Hangoltatni akar! — csapta össze kezét zenei berkekben jártas ismerősöm, akihez útbaigazításért for­dultam. — Azt hiszi, ez olyan könnyű dolog? Az egész városban csak egy avatott szakember van, a Mózsi bácsi. Roppant el van foglalva. A szó szoros értelmében darabokra szag­gatják. De sebaj — sietett megnyugtatni, látván, hogy elkomorodtam. — Adja ide a lakáscímét, majd szólok az érdekében. Hálásan megköszöntem a kilátásba helyezett közre­működést és meghatottan kezet szorítottam jótevőm­mel. Az ember már las­san megszokja, hogy akkor is protekcióért folyamodjon, ha különben jó pénzt fizet a szolgálatért. Néhány nap múlva egy alacsony emberke kopogta­tott lakásunk ajtaján. Feje zik a munkaerő felszabadítá­sa a háztájiból is. Ahol a „közös” nem gondoskodott a kukorica meghuzatásáról, ott megtörténhet, h°gy nehéz lesz az aratási csatához mozgósítani minden szüksé­ges munkáskezet. Láttunk újra gazosodó táblákat. Kár volna az elmúlt esőzések nedvességajándékát a gyom­növényekre hagyni. Tehát a szervezettségnek már aratás előtt meg kell mutatkoznia, és nemcsak a gyomirtás, a növényápolás jó és idejekorán való elvégzé­sében, hanem másban is. Minden üzem fel tudja mér­ni már most, hogy gépei elégnek bizonyulnak-e a szemveszteség nélküli, tehát idejében elkezdett és befeje- zett aratáshoz. Ahol nem, jól teszik, ha már most tá­jékozódnak, honnan, mikor kaphatnak segítséget. ÉS ITT HADD ESSÉK SZŐ a kombájnosokról. Min­den aratáskor megvédjük az érdekeiket, megérdemeltnek tartjuk jó keresetüket. De az elmúlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy egyes üzemekben akadnak közöt­tük is olyanok, akik a ma­guk érdekeit előbbre tartják a közösénél. Vagyis: ellene vannak a segítségkérésnek, mert így néhány nappal to- vább arathatnak, jő kereset­tel. Azzal nem törődnek, hogy amit megnyernek a ré­ven, ők is elvesztik, mint búbja tar volt és úgy csil­logott, akár egy régi, sokat használt zongora billentyű- sora. Halántékáról azonban hosszú tincsekben lógtak az ősz hajszálak — az egy­kori művészfrizura marad­ványai. Arcom olyan volt, mint a Himalája térképe. A barázdák alján kékeslilás erek húzódtak: Rám tekin­tett a csaknem orra hegyén lógó drótkeretes szemüveg felett és bemutatkozott. — Mózsi bácsi vagyok. Napóleon Bonaparte sem mondhatta különben, any- nyi önérzet és önbecsülés volt a hangjában. — Fáradjon beljebb — tártam ki sietve az ajtót. — Nem, nem! — Mózsi bácsi kissé színpadiasán felemelte a kezét. — Csak azért jöttem, hogy felké­szüljenek a dologra. Kis szünetet tartott, meg- köszörülté a torkát, majd folytatta. — A munka el­végzésére ugyanis szeszre van szükség. Egy decire, il­letve... — helyesbített szá- porán — ...inkább másfél­re. De ne akármilyen de­naturált legyen, hanem tiszta, orvosi, vagy leg­alább élelmiszeripari: ké­nyes portéka ám a pianínó! — fűzte hozzá magyaráza­tul. Már-már számon volt a résztulajdonosok, a vámon, az elkésett aratás szemvesz­teségében. Ismételjük, nem általános jelenség ez. De ahol jelent­kezik, ott l© kell győzni. S ha már keresetekről esett szó, nem árt utánanézni aizokban az üzemekben, ahol idén tértek át új bérezési formákra, például a kész- pénzfizetésre, hogy a dolgo­zók anyagi érdekeltsége biz- tosított-e és, ami épp ilyen fontos, tisztában vannak-e vele. VÉGÜL NÉHANV SZÖT a termés el tevéséről. A ga­bonafelvásárló vállalat 67 községben és városban, 180 átvevőhelyen szervezte meg az átvételt. A tisztítók és szárítók is üzemképesek. De itt is van tennivalója az üzemeknek: még néhány üres helyiségre lenne szük­ség a termés befogadására. És az átadóknak, átvevők­nek közös tanácskozásokat rendeznek a területi szövet­ségek. Az üzemek megfelelő személyt válasszanak ki, hogy értsék egymás nyelvét, amikor sok magyarázatra már nem nagyon van idő. Közös gazdaságaink általá­ban eddig igen jól készültek fel a nagy munkára. De az aratási csata teljes megnye­réséhez még további erőfe­szítésekre is szükség van, hogy mire felzúgnak a kom­bájnok, senkit se érjen ké­születlenül. (gnz) kérdés, hogy mire kell a hangoláshoz szesz, de Mó­zsi bácsi egy erélyes moz­dulattal elvágta szavamat, Zakója belső zsebéből no­teszt vett elő, egy kis ide­ig böngészte, majd beje­lentette: — Szerdán délután itt leszek, öt óra tíz perc és hat óra öt perc között Ez a percnyi pontosság valósággal lenyűgözött Nyomban letettem a to­vábbi kérdezösködésrőL Szerda délután öt órakor a szesz már ott csillogott az asztalon egy csiszolt po­hárban. Tíz perccel később Mózsi bácsi is betoppant. Fekete aktatáskájából egy egész halom szerszámot ha­lászott ki. Különböző fo­gókat, árakat, keféket. Gya­korlott ujjakkal, lendülete- tesen néhány futamot ját­szott, majd egyenként nyomta le a billentyűket Minden hang után rosszal­lóan csóválta a fejét, gond­terhelten hümmögött. Az­után felnyitotta a píaninót és elővette szerszámait. Mi­előtt igazított volna vala­mit a húrokon vagy a csa­varokon, behunyta az egyik szemét, kiszemelte a szük­séges alkatrészt a hang­szer belsejében, két kört írt le fogójával a levegőben, majd villámgyorsan lecsa­pott a célpontra. A hango­kat ellenőrizve hol egészen előrehajolt, figyelve a húr remegését, hol hátra­dőlt a székén és a mennye» A műhelyben így Is sokall­ják ezt a létszámot — mondja a főkönyvelő. Pedig a Kisvárdai Fodrász Szövetkezetnek szinte a cso­dájára járnak, hogy a 120— 130 emberrel, 65 részleggel működő szövetkezet irányítá­sához, az adminisztratív ügyek intézéséhez az elnökkel együtt elég öt ember. A töb­biek mind a termelőmunká- ban vesznek részt. Létszámemelés nélkül Évek óta tendenciaként fi­gyelhető meg, hogy az egyes gazdálkodó egységeknél a ter­melésnél, a fizikai munkások számának gyarapodásánál jobban nő az alkalmazotti létszám, jobban szaporodnak az íróasztalok, mint a mun­kapadok. — Pedig ez is döntően be­folyásolja azt, hogy a szövet­kezet termelésben, gazdasá­gosságban szépen fejlődik — magyarázza az elnök, Mik- lovicz László. Az utóbbi időben leg­alább 15 százalékkal nőtt minden évben a szövetkezet árbevétele, a múlt évben pe­dig egyenesen 25 százalékkal növelték a bevételt, amikor a létszám csak öt emberrel lett több. Ehhez hozzájárult — a fodrászaton kívül — a szol­gáltatási hálózat kiterjeszté­se is. A Nyíregyházi Tempó Szövetkezet kisyárdai rész­legét verték ár, s gázpalac­kok házhoz szállításával, par­kettázással, parkettcsiszolás­sal, könyvkötéssel a lakos­ság rendelkezésére állnak. — Az 1 milliós termelést is ugyanezzel a létszámmal ol­dottuk meg, mint most a 4 milliót — mondják. — Csak néha sok a mun­ka, ha valaki szabadságra megy, s a másiknak helyette­síteni kell. Mit mutat az óra ? Elnök, főkönyvelő, segéd- könyvelő, pénztáros, (raktáros — ennyi az alkalmazotti lét­szám. Kevesebb már nem is lehet, hiszen mindegyik füg­getlen munkakör, a külső el­lenőrzés is hibát látna abban, ha valaki olyan munkát vé­gez, amikor saját magát kel­lene ellenőriznie. Persze a körülményektől is függ, hogy ilyen kevesen le­hetnek. A megyében elsőnek, még 1966-ban bevezették a kis falusi fodrászüzletekben a gebinrendszert A dolgozó átalány szerint fizet be a szö­vetkezet pénztárába, s így setaek szegezte tekintetét ezzel is jelezve, hogy a hangokon kívül semmi az ég világon nem érdekli. Az egész úgy hatott, mint va­lami titokzatos. rejtelmes szertartás, melyet a beava- tatlanok képtelenek ésszel felfogni. Különben ezt a feltevést igazolta Mózsi bá­csi arckifejezése is, amikor munka közben néha-néha rám pillantott „Kérem, ez nem újság — árulta el ilyenkor gondola­tát a tekintete t — Ehhez érteni kell!” Én pedig valóban nem értettem az egészből sem­mit, legkevésbé pedig azt, mire kell a hangszer han­golásához szesz. De nem mertem megkérdezni, ne­hogy szentségtörést köves­sek eL Egyre nagyobb áhí­tattal követtem Mózsi bá­csi minden mozdulatát, ha­talmába kerített egyénisé­ge, munkájának varázslata és titokzatossága. „Hiába — gondoltam el- fogódva. — Nem minden nap találkozhat az ember egy ritka és talán már ki­halófélben lévő szakma igazi mesterével.” — Nna... — mondta vé­gül nyomatékkai Mózsi bá­csi. — Meglennénk. Lekattintotta a pianínó fedelét és összeszedte a szerszámait. — Akad ebben a házban kolbász? — szegezte nekem m kérdési Kisvárdán kevesebb az adminisztráció. A gebinesüzlet ellenőrzéséről viszont így beszél az elnök: — Ha másról nem, a vil­lanyóra állásáról rögtön tu­dom, hogy többet dolgozik annál, mint amit mond. Mert villany kell a borotvához, a hajszárítóhoz, a burához, mindenhez. Különben is ma­gának keres, magának alakít­ja ki a vendégkört. De a dolgozóknak sincs sok dolguk a szövetkezeti köz­ponttal — vallja például La­katos Olga, az aranyosapáti fodrászüzletbőL Elnök — a volán mögött Pedig lehetne több Is az alkalmazott úgy,' hogy senki sem szólhatna érte. Hiszen ahhoz, hogy a tokaji ország- úttól a beregi „végekik” meg­látogassanak minden üzletet, ülhetne külön gépkocsiveze­tő a szövetkezet kocsijában a volán mellett, s nem az el­nöknek kellene vezetnie, ami­kor útnak indul a karban­Talán nem is annyira az anyavállalatnak mint inkább a gyáregységeknek jelent na­gyobb előnyt — s talán egy kis problémát is — a Hajtó­mű és Felvonógyárnál ez év elején elkezdődött profiltisz- títás. Azzal ugyanis, hogy a vállalattól kivált a felvonó­gyártó budapesti, hármas szá­mú gyáregység, a probléma vállalati szinten csökkent, de gyáregységi vonatkozásban éppenhogy elkezdődött. A HAFE — most már Hajtó­művek és Festőberendezések Gyára — életében bekövet­kezett változás, a profiltisz­títás éppen a nyíregyházi, továbbra is négyes számú gyáregységet érinti a leg­jobban. Nem véletlen, hogy az új’ elnevezésben helyet ka­pott a kimondottan Nyíregy­házán készülő festőberende­zés is. A gondokkal járó profil- tisztítás végső soron nagy előnyt jelent majd a nyír­egyházi gyáregységnek is. Hiszen a megmaradó fö ter­— Igen — hebegtem za­vartan. — Fekete kenyér és vaj? — vallatott tovább a mes­ter. Bólogattam. — Ide vele! — pattogott a parancs. Az igézet hatása alatt szó nélkül teljesítettem kíván­ságát Mikor minden az asztalon volt Mózsi bácsi egy szuszra felhajtotta a szeszt és mohón behara­pott Arca szemlátomást megváltozott A szigort és titokzatosságot üdvözült ki­fejezés váltotta fel, orra hegye vérbe borult Zsebre vágta a borsos honoráriu­mot és nyilvánvalóan jól felhangolva távozott Másnap önkényesen meg­hosszabbítottam az ebéd­szünetet, hogy bevárjam a zongoratanárnőt Előre örültem az elismerésének. — Jaj — kapott a fejé­hez a tanárnő az első ak­kordok után. — Mit csinál­tak ezzel? Egyetlenegy hangra se lehet ráismerni. Még jobban le van hangol­va, mint azelőtt Lesújtva rogytam le a székre. „Ki fog most engem fel­hangolni?” — nyilallt be­lém a kétségbeesett gondo­lat. Mert én nem voltam olyan körültekintő, mint Mózsi bácsi: egy gramm­nyit sem hagytam meg az egyik orvos barátomtól Ö- kunyerált szeszből &, ft tartóval együtt. A szolgáltató- részlegnél is betehetnének egy íróasztalt — hiszen hány helyen így is csinálják —, hogy egy valaki csak a megrende­léseket vegye fel. Helyette a könyvkötődében van a tele­fon, a könyvkötő munkája mellett felírja a rendelése­ket, hogy palackot kérnek va­lahová, bútort akamaK szál­lítani — ehhez most vettek egy nagyobb teherautót is —, vagy éppen a parkettcsiszoló- ra van szükség. Lehet, hogy a termelés bő­vülésével. a szolgáltat-’“;] há­lózat kiterjesztésével idővel nagyobb lesz az alkalmazotti létszám is Kisvárdán. Hiszen most is kissé úgy vannak ve­le, amikor a kis létszámról faggatják őket, mint akik szégyellik, hogy csak ennyire ..futja”, két szobában el fér az egész iroda, s nem kell külön irodaház. A nyereséges gaz­dálkodásnak, az ésszerű ter­melésnek egyik titka éppen az, hogy minél többen a köz­vetlen termelőmunkában vesznek részt mékek gyártása itt is gazda­ságosabbá válik. Zavartala­nabb lesz az anyagellátás, szervezettebbé tehetik a ter­mékek elszállítását, megszi­lárdíthatják az üzleti kap­csolatokat, távlatokban is könnyebbé, biztonságosabbá válik majd a tervezés, több idő jut a felkészülésre. A zökkenők nélküli átál­láshoz természetesen szükség van a profilok folyamatos ki­alakítására; a megszűntek helyére újabb termékek be­állítására. A főprofil lénye­gében a festőberendezések és a konvejorok gyártása ma­rad. Az ez évi megrendelések lényegében már erre is épül­nek. Volumenében is növek­vő frofilként marad a ZIL- program, hiszen ennek a je­lentős munkának szerves ré­szét képezik a festőberende­zések és a konvejorok. A Szovjetunióval való kooperá- lás itt különösen ésszerű és gazdaságos, mert a MÄV- val való jó együttműködés következtében a gyárban el­készült termék már 24 órán belül megérkezhet Csapra. A gyáregységben július 1- től megszűnik az aknaajtóit tartozékainak gyártása. En­nek a készítését ugyanis a vállalattól kivált gyáregység máris át tudja venni. Prob­lémát csupán a felvonóéin készítése okozott. Ugyanis a Nyíregyházán üzembe helye­zett, több, mint negyvenmil­lió forint értékű gépsor átte­lepítése — egyelőre — lehe­tetlen. Ennek a terméknek az előállítása tehát továbbra is a nyíregyháziakra hárul A gépsor végleges áttelepítésé­re 1975-ig kerül sor. A gépi fűrészek gyártása már megszűnt. Folyamato­san csökken a gyáregységben a sebességváltóművek tarto­zékainak készítése is. Az újabb tervidőszakra végső soron a profiltisztítás befeje­ződik a gyáregységben. A terjedelemben is nagy szerkezetek, berendezések gyártásához azonban újabb beruházásra is szükség van. Többek között kell még egy nagyobb, daruzott csarnok, egy festőműhely, raktár és gépek a korszerű anyagmoz­gatás megvalósítására. To­vábbá szükség van még a kazánház bővítésére és a szociális ellátás javítását szol­gáló építkezésekre. Mindez a második beruházási program mielőbbi előbbre hozását, megvalósítását sürgeti, mert nélküle még mindig csak félkarú óriás ez a fiatal alig ötéves gyár, 4M* A HAFE kettes csarnokában gyártják és csomagolják a ZIL-gyár részére készülő konvejor berendezéseket Képün­kön: Béres László és Bíró Miklós munka közben. (Hammel József felvétele) i Szertartás (lányi) Gazdaságosan, hatékonyan ÍIj név, export, beruházás a HAFE-ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents