Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
!> f073. Jönfws fV TCFfP’r *T ACVÄ.TJoWST'ÄÖ - V A « * & T»f urer r «rrr t«t» S. oMaf ..-I. I ■mu-urn wifif .Kaaftaa-ji .ul ——rum.. , -i ........... i ■ • i n ■■■ n ................»- ■ ■'■■■ ...........— ■* ht,— ..... ■■■» ■— ■' >■ .... "■■ 1 1 ■ 11 ■ ■1 ■'■■n ............ u ........... Egy lépés előre I Az első nyári tárlat Nemzetközi parasztlakodalom Ljubljanában Az esküvői szertartás Az alaptagok nyári kiállítása, első közös tárlatuk sok örömet szerezhet a művészbarát látogatóknak. A nagy meglepetés az, hogy a főiskola úgynevezett kerengője milyen ideális kiállítóhelyiség. Eddig is volt ugyan már itt képzőművészeti kiállítás, a helyiség teljesítőképességét valójában csak Berecznek és Pálnak a régebbi, tehát ismert képein lehetett leméjni. Másutt, máskor a színek befulladtak, elpiszkolód- tak, most itt úgy nyíltak ki, mint egy virág szirmai. A hat alap tag művész munkássága, talán Horváth János kivételével, jól ismert. Különösebb meglepetéseket általában véve nem is várhattunk. Annál is inkább, mert régebbi, mint 1966-os képeket is lehetett látni a falon. Ez annyiban jó, hogy újra találkozik a látogató egy-egy művész korábbi éveire jellemző festményével, fel lehet eleveníteni a régebbi élményeket, a kiállításnak azonban árt. Szegényesebb lesz, tarka-barka, s némileg félrevezeti és esetleg zavarba is ejti a látogatót, mert nem tud magának világos fogalmakat alkotni. így van ez mindjárt Berecznél is. Néhány éve már annak, hogy nála a sötétebb tónusok uralkodnak, mélybarna, és egy meleg sötétkék. Másrészt azonban előző lírikus magatartásával szemben, mikor két, vagy több szín összecsen- gésére építette képeit, most már inkább ritmusproblémák érdeklik. Megmondjuk őszintén, hogy bár itt is vannak nagyon jó képek, mint a Varjas mező — tudván azt is, hogy a művészet értéke nem függ a borús, vagy egyéb hangulattól —, mégis szívesebben gyönyörködünk Berecz lírikus alkotásaiban, mint a konstruktívakban. Horváth János olajképei szolgáltak tulajdonképpen a kiállítás újdonságául. Akvarell- jejt ismerhettük Nyírbátorból, s némileg helyből is, most a kezdeti visszahúzódása után elször szerepel komoly anyaggal, örömmel kel- lett képein látnunk, hogy készítőjük vérbeli festő. Ecsetje szenvedélyesen száguld, színei izzanak, vannak gondolatai, s amit mond, Szeretem a statisztikát, mert ha szétvon- juk a számok függönyét, valóságos tényeket vehetek szemügyre. Ezért lapozgattam izgalommal és kíváncsisággal a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent (1973. április 25./II) legújabb Közművelődési Adatgyűjteményét, keresve-kutatva benne a többi megyéhez viszonyítva Szabolcs-Szatmár megye közművelődésének helyét — a számok tükrében. (A főváros adatait minden viszonyításkor mellőztük.) Az óriási adathalmazból természetesen csak néhány — a legjellemzőbb — tényt említhetünk itt meg, hiszen még viszonylagos teljességre sem törekedhet egy terjedelmében korlátozott újságcikk. Mégis, a megemlítésre kerülő adatok és összehasonlítások — reméljük — tükrözik megyénk helyét a vidék, illetve a megyék közművelődésében. ★ Kezdjük a tömegkommunikációs eszközökkel. Napilapok. Az átlagos napilapterjesztési példányszám 1972-ben naponta ezer lakosra Szabolcs-Szatmár megyében 159. A legtöbb Baranyára jut: 273. a legkevesebb Pest megyére — 146. Megyénk a sorrendben a 18. helyet foglalja el. Rádió. A legtöbb rádióelőfizető Pest megyében lakik — itt 201 865-öt tartottak nyilván 1972-bén. Szabolcs-Szatmárban 104 768 előfizető van, közülük városainkban 21 966, községeinkben 82 802. Sereghajtó 56 228-cal Nógrád. Mi a 8. helyen állunk. Televízió. A vezető szerep itt is Pest megyéé — 173 272 készülék működik. Megyénkben 87 471-et tartottak nyilván tavaly. Zalábpn volt a legkevesebb, 42 585. A sorrendben az 5. helyen vagyunk. Igen lényeges mutatóként kezelhető a tanácsi és a szakszervezeti közművelődési könyvtárak száma. Megyénkben 1972-ben 368 tanácsi és 78 szakszervezeti, tehát összesen 446 működött. Az élen — összesítve — 716-tal Borsod áll, mindössze 228 van Komáromban. Igv tehát mi a 4.' helyen vagyunk. Nem állunk ilyen jól, ha a kölcsönzött kötetek számát vesz- szük alapul. Ebben a tekintetben Békés áll az élen 666 kötettel, sereghajtó Pest (409). Mi a kimutatott 469 kölcsönzött kötettel a megyék sorrendjében a tizennyolcadikak vagyunk. Mi a helyzet az összesített közművelődési könyv- tára^ összállományával? Könyvtáraink muta- tószáma 1 331 024. Ez azt jelenti, hogy a borsodi 2 084 813-mal és a nógrádi 745 990-ne' szemben a harmadikok vagyunk. A könyvállományra szűkítve a dolgot, a helyzet a következő: magasan vezet Borsod 2 069 641 kötettel, a legkevesebbje van Nógrádnak (741 041. mi a harmadik helyen vagyunk 1 324 234 darab könyvünkkel. Érdekes a könyvtárakba beiratkozottak számánav összevetése is. A pálma itt is a borsodiaké: 176 325. a legkevesebb Tolnában van: 51 908. A szabolcs-szatmáriak a 101 ezer 548 beir-tkozottal a 7. helvet foglalják el A mozik tekintetében a következő a helv- zet: városainkban 14, községeinkben 241 működik, összesen tehát 255. amiből 16-1 széles vásznú. Itt Borsod vezet 366-tal, a sereghajtó Komárom 92-vel. A megyék sorrendjében mi negyedikek vagyunk. Filmszínházaink beíogaerővel teszi. De mint festő nagyon fiatal lévén, tudja-e mindig mit akar? Huszár István az egyedüli, aki aranyla- mellás Krúdy-illusztrációkkal teljesen új anyaggal jelentkezett. Hogy mi ezekben Krúdy és mi Huszár része, erről lehet vitatkozni, azon viszont már kevésbé, hogy nagyon jö, nagyon sikerült lapok vannak köztük. Képcsarnoki kiállításának sikere után sem lehet könnyen mellőzni, aki még nem ismeri, Huszár mindig újjá tud születni. Kerülő Ferencnek is vannak régebbi képei, anyaga mégis egységes. Idegesen, szaggatottan felrakott faluképei már tárlataink szerves része, így van ez most is. Lakatos József, a helyi csoport vezetője sok képpel szerepel. Kísérletezik népi mezbe öltöztetett, eredetileg még Arp-ra, Pasmore-ra visszamenő deszkakonstrukciókkal, mégis in- kább grafikai indítású dolgai a meggyőzőbbek. Pál Gyula anyaga mindig érdekes, valami újat mindig fel lehet fedezni a képein. A házak szemeinek beszédes sora, vagy a régen egyhangú barnának látszódó képeinek festői gazdagságát. Egyet azonban most nem lehet látni: a legújabb képeit. Ennek nyilván meglehet a maga oka, de egészében véve, ebben nem tudunk vele egyetérteni. Bármennyire is elis- merjük művészetének komolyságát, szociális mélységét. Ugyanakkor a problémák? Azért lett ez a kiállítás, mert Debrecenben is így van a tavaszi tárlat? (Bár az idén ott is nyáron lesz.) Vagy az őszi tárlatom any- nyira hitelüket vesztették, hogy az alaptagok disztingválni akarnak? Márciusban közel 40 különböző kiállítás volt, mi most demonstrálni akarjuk, hogy milyen kulturáltak és művészbarátok vagyunk. Végső konklúzióként mindennek ellenére a tárlat mint tett, azt hisszük, hogy egy lépés volt előre. A jövőben nem visszafelé kell men- nünk, hanem őszintén, nyíltan, s nagy hozzáértéssel megnézni, hogy ezután mi legyen, hogyan tovább. dóképessége tekintetében a 10. helyen vagyunk: az ezerilakosra jutó férőhely 63,2. Vezet Veszprém 106-tal. Az előadások számában már javul a helyzetünk: a vezelő Borsod 50 114-ével szemben nálunk az előadások száma 1972-ben 46 876 volt. s ezzel a sorrendben a 3. helyen vagyunk. A látogatók száma (ezerben) így alakul: a legtöbb Hajdú-Biharban van: 4450. a legkevesebb Vasban: 1430. Mi a magunk 2854-ével a 8. helyen vagyunk. A színházi előadásokat illetően már nem állunk ilyen jól. Megyénkben a múlt évben a városokban 124, községekben 124, tehát összesen 248 színházi előadást láthatott a megye lakossága. Nem hagyhatjuk szó nélkül a csökkenés arányait: 1965-ben még 426 előadás volt. 1970-ben már csak 268 és most 248! A vezetés ebben a tekintetben is Borsodé — ott 533 előadás volt, de Tolnában csak 179. Mi a 14. he Íven állunk a megyék sorrendjében. A megye-' előadásokat a városokban 59 469-en, a községekben 36 994-en, tehát összesen 96 463-an látogatták. A megyék között magasan az else helyen van Csongrád (268 981), mi a 12. helyen vagyunk. A múzeumok közművelődési szerepe is fokozatosan nőtt és nő. Pest megyében van a legtöbb múzeumi intézmény — számuk 19 Tolnában mindössze kettő van. Szabolcs-Szatmár nyolcat mondhat ma’/ inak, Közművelődési szerepük nem is annyira „mennyiségükben”, mint a kiállítások számában mérhető le. Nos, ezen a téren nincs szégyenkezni valónk. A kiállítások száma megyénkben 91 volt. Csongrád megyében 122. míg Zalában mindössze 18 volt. Itt az előkelő 3. helyen állunk. A Műcsarnok által rendezett kiállítások számában viszont sereghajtók vagyunk eggvel. A megyéket tekintve csak Somogy és Zala van mögöttünk. Érdekes számokkal szolgál a látogatók statisztikája. Megyénkre 198 408 látogató jut. Veszprémben 772 004, de Nógrádnak csak 66 983. E tekintetben a 12. helyen vagyunk. Itt említjük meg, hogy a nyírbátori Báthori Emlékmúzeum a nagyobb látogatottságű múzeumok között előkelő helyet foglal el 104 603 látogatójával. A művelődési otthonok szerepét közművelődésünkben aligha lehet „darabra” mérni, de örvendetes, hogy Szabóirs-Szatmárnán számuk stabil. 1971-ben 235 működött. Megvénk településszerkezete okozza, hogy nálunk ilyen magas a művelődési otthonok száma. A legtöbb Borsodban és Baranyában van. TIT-előadásokat illetően jól állunk. Medvénkben az elmúlt évben 4652 ismeretterjesz- 'ő előadás hangzott el 232 021 résztvevő előtt. \ megyék között a 6„ illetve a 4. helyen vagyunk. •k A számok elemzésére nem térhetünk ki. de a közművelődés szakemberei ezt megtehetik. nem kis haszon nélkül Mi csak tallóztunk a Közművelődési Adatgyűjteményben figve- ’emfelhívásként — rajtuk a sor. hogy adatait hasznosítva munkálkodjanak azon. hogy a kultúrának tényleges állampolgára legyen mindenki. O. Sz. Ljubljanában már kilencedik éve ébreszt* jetik a nephagyományok ápolásának különleges módját. Május utolsó hetében a világ különböző országaiból érkeznek a néviseletbe öltözött fiatal párok, hogy itt kössenek házasságot. Ez együtt jár az országra, de legalábbis a Szlovén Szocialista Köztársaságra szóló lakodalom megrendezésével, a lagzi pedig a népszokások felelevenítésével. Magyar pár most érkezett először a ljubljanai parasztlakodalomra. A rendezőség az IBUSZT-t kérte fel az alkalmas, az egyébként is menyegzőre készülő fiatal pár felkutatására. A „nyomozásban” a kecskeméti IBUSZ jeleskedett: pár nap alatt rátaláltak Kalocsa környékén, a Szakmar községhez tartozó Résztelek nevű tanyabokorban élő Török Magdolnára és Vörös Ferencre. A anyagkönyvelő menyasszony és az agro- nómus vőlegénv egyhamar megbarátkozott a gondolattal. Bőröndbe csomagolták a tündökletes kalocsai hímzésű ruhákat, s levonat óztak Ljubljanába. Ideérkezett mind a 16 pár, amely meghívást kaDott a néni menyegzőre — Ausztriából, Szlovákiából, Ny ugat-Németországból, az Egyesült Államokból, Olaszországból és Ausztráliából. Az ötödik kontinensről két pár is érkezett; közülük az egyik — mind a menvasz- szony, mind a vőlegény — szlovén kivándorlók leszármazottai. Termés"o;esen a fogadó ország, Jugoszlávia mind a hat szocialista köztársasága képviselteti magát egy, vagy két párral is. A megnyitónak Ljubljana ad helyet, a menvegzöi folklórrendezvénvek viszont már a szlovén falvakban zajlanak. Skofja Loka fölött, az Alook 1200 méteres magasságában fogadiák a menyasszonyokat, sóval, kenyérrel, dióbéllel, cseresznyepálinkával, zsírban tartósított füstölt kolbásszal. Ezután kezdődik a dagasztóverseny: egv-egy teknőnél két menyasszony helyezkedik el. Az ünnepi sereglet később levonul a heffvröl a faluba: a Darasztezövetség elnöke. Bergant August otthonában fogadja a menyasszonyokat. A ház még a múlt században énütt. a szoba falán függő ikonszerű szent.kéoek is legalább 150 évesek, a vendégek a csemoéhől kirakott kemence Padkáiéra ülnek, egv 8 tagú parasztesyüttes körbe áll a szoba közeién, s négyszólamú éneklésbe kezd. Amikor befejezik, sorba csókolják a menyasszonyokat, azon az alapon, hogy „most még szabad”, majd előállnak a lovas szekerek, s a zenés karneváli monot elindul a vár irányába. Átevickélünk a falu zegzúgos utcáin. Mindenfelé a szlovén népi építészet remekeit látni. Rabul ejt bennünket a t^ők. kiszögellések, a Sora nevű kis folyó fölé kinyúló, fából fara« gott balkonok látványa — a település épp az idén ünnepli alapításának ezredik évfordulóját. A versengés a vár udvarán kukoricamor- zsolással folytatódik. Kis gyékénykosarak a menyasszonyok előtt, bennük egy-egy jól megtermett kukoricacső, háromig számolnak a rajthoz, úgyszintén az ezt követő tojáshab- veréshez is * Amíg az arák versengenek, a vőlegények Kranjban, ebben az élénk, lendületesen iparosodó szlovén kisvárosban mulatoznak, ismerkednek egymással. De a következő napon, a legénybúcsú során ők vetélkednek. Kranjtól nem messze, Predvor’oan rendezik meg a cséphadaróversenyt. Párban állnak ki a fiúk, egy percen át kell csépelni, s a győztes az, aki ez idő alatt a legtöbbször sújt oda a kévének. Vörös Ferenc 76 leütéssel az első helyre került. Majd az 1500—2000 méter magas hegyek lábánál, az alpesi szálló teraszán sorakoznak fel a fűrészelő és a ezögbeverő versenyhez. Később pedig, amikor már széthöirmölyög az alkonyat, létrát támasztanak az épület falához, s az emeleti ablak irányába sorra elindulnak a vőlegények. Zörgetnek a csukott ablakon, a* lassan megnyílik, de még jóformán be sem lépnek, amikor az ott lévő lányok egy jármot akasztanak a nyakukba. Nem túl gyöngéd, d« kifejező figyelmeztetésként. Ribnicában, az ősi halászfaluban a kelet»; gveszállitás szertartásában gyönyörködünk. Először a feldíszített ágyat rakják a kocsira, ezután következik a tulajdonképpeni kelen« gyes láda, díszes bútordarab ez is, majd sorra kerül a bölcső, a rokka, a köpülö, a dézsa, a drótozott lábas, megannyi ház körüli paraszti szerszám és edény, a magasban meglengetett sodrófa, a fej Tőié emelt szegetlen kenyér, kis ketrecben az egy szál kakas. Legények támogatják körül a rakományt, s a menet zeneszóval járja körül a falui. És felvirrad az esküvő napja. A ljubljanai városháza előtti téren a népi együttesek láncos, zenés bemutatkozása egymást követi. Fellép a közben kiérkezett kalocsai kisegyüttes is. Zeng a kövezet a kólót, a uolkát, a csárdást járó lábak alatt, s kissé távolabb mély és méla hangjukon felbúgnak az alpesi kürtök is, mintha a hegyek lelke szólna belőlük. Szirénahang jelzi az esküvő kezdetét, Bent, a házasságkötő teremben zajlik a hivatalos szertartás, apródok adják át az emlékgyűrűt a pároknak, s ezután már az anvakönyvve- zetőé a szó. És természetesen a pároké, az egybehangzó igen erejéig... ... A majd egy héten át tartó ljubljanai néni menvegzőnek ezzel vége. A tizenhat pár nyilván a dubrovniki nászút után sem felejti el. hogy lényegében bennük öltött testet a családi intézmények hagyománya, kultusza és a népek családiának eszméje. S mindenek- fölött: e kettő találkozása. Takács Tibor: Utazás Ide is eljutottál, fent Vergilius sírja. A dombsor körbehajlik ez a táj Mergellina. Ide is eljutottál s ülsz szemközt a Vezuvval, a holnapi napokkal, s hátad mögött a múlttal. Milyen régóta jöttél, milyen nagyon akartad. Kenyered s vized sincs már, kisebesedett talpad. Milyen messziről jöttél suhanc-álmok korából, s amiben sosem hittél: itt van előtted Nápolyiit van előtted Nápoly, a Vezúv kettős kúpja, s te úgy indulsz, mint otthon, ha kimentéi a kútra, s anyád utánad nézett — Ö. nézz utánam, Nápoly! Visszajutok-e egyszer meg útjaim porából? Koroknay Gyula Megyénk közművelődése a számok tükrében
