Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-16 / 139. szám

I. o!da! KFT .FT-WAÖy ÄRORSZ AS ¥973. Jűtóus TO. Szülők fóruma Játék az úttesten Most, amikor '"ezekben a napokban megkezdődött a szünidő, a lap hasábjain szólni kell arról a nyomasztó érzésről is, ami ilyenkor a legdrágább kincsünket — a gyermekeinket befelhőzi. A gyermekeinket a'mai sok ezer veszélyforrástól féltő aggodalmunk csak akkor oldódhat, hja igazán te­szünk is valamit a rájuk leselkedő veszélyek ellen. Sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy nálunk is sok — nagyon sok — a közű ti közlekedés gyermekáldozata. Megdöbbentő számadatot is Írhattunk volna ennek bizonyítására. De vajon egy-egy számadat — bármi­lyen súlyos és sokat mondó — kifejezője lehet-e a mérhetetlen és vigasztalhatatlan fájdalomnak, amit azok éreztek, akiknek a szeme fénye értelmetlenül és örökre eltávozott?... Értelmetlenül, mert a közúti gyermekbalesetek nagy részét is, amelyek naponta fordulnak elő, amelyeknek veszélye a szünidőben - csak fokozódik, meg lehetne akadályozni, ha: — a szülők, a közvetlen hozzátartozók, már a 2—3 éveseknél okosan, a korhoz illően megkezdenék a közlekedésre nevelést; — a felnőttek megtiltanák az utcán a játékot; — a- felnőttek a forgalomban mindig jó példával járnának elől; nem vonszolnák át rövidebb úton, a legnagyobb forgalom közepette vagy a tilos jelzés­ben a gyermekeiket ; — a gépjárművezetők nagyobb óvatosságot ta­núsítanának, elsősorban az iskoláknál, játszótereknél, lakótelepeknél és a gyalogátkelőhelyeknél; — a szülők a gyermekeik lelkére kötnék (és erre előzőleg meg is tanítanák őket) hogy csak a biztos utat használják az iskoláig és vissza. Felvetődik tehát a kérdés: Megtettünk mindent a gyermekünkért? Legtöbb esetben sajnos nemmel tu­dunk válaszolni! A szülők gondatlansága és könnyelműsége gyak­ran elősegítheti a gyermekbaleseteket, különösen most az iskolai szünet kezdetén. Igen sok helyen, a szülők nappal dolgodnak, a gyermek pedig magára marad környezetében, de teljes önállóságában. Legsúlyosabb kihatása van például an'nak, ha fő és forgalmasabb útvonalak mellett a gyermeket magára hagyjuk, sőt elnézzük hogy az úttestén átszaladgáljanak. Pedig sok közülük még olyan korban van, ami­kor még nem is lenne szabad kerékpárra ültetni, — de semmi esete sem felügyelet nélkül. Akisgyermek „közlekedési nevelése” otthon és már az óvodában megvalósítható lenne. Amennyire termé­szetes, hogy az óvodából nem engedik ki felügyelet nélkül a gyereket, sok szülő- ugyanolyan természe­tesnek veszi, hogy valami apróságért egyedül küldi a sarki boltba sokszor még beszélni is alig tudó gyer­mekét — aki talán éppen ezért nem veszi komolyan a közúti közlekedés veszélyeit. A felnőttek nagy része pedig sokszor érthetetlenül közömbös magatartást tanúsít „idegen” gyermekek iránt olyan esetben is, amikor saját gyermeke védel­mében már sokkal korábban beavatkozott volna. ■'A. -teljesség.:kedvéért szólni kell a járművezetők teljésen közömbös — sokszor hajmeresztőén felelőt­len — közlekedési 'szabálysértéseiről, felelőtlen veze­tési módjukról, mert a megtörtént balesetek számos esetben nem a fiatal áldozatok szabályszegéseire ve­zethetők vissza. Az okok között szerepel, figyelmetlenség, elsőbb­ségi jog meg nem adása, gyorshajtás, ittasság. Ezek mellett nerp kisebb figyelmet érdemelnek azok a szomorú esetek, amikor a gyermeket nem gyalogosként éri a baleset, hanem autók utasaként... Tragikus példaként említhetjük meg a közelmúltban történt karambolt, amikor egy személygépkocsi ösz- szeütközött egy teherautóval. A személyautó utasá­nak egy kisgyermeknek életét már nem lehetett meg­menteni. A baleset egyetlen áldozata — a hathóna­pos kisgyermek — az autó köztudomásúan legveszé­lyesebb helyén, a vezető melletti ülésben ült. A gyermeknek az autóban való biztonságos el­helyezéséről, úgy tűnik, még mindig nem beszéltünk eleget. Sok esetben az elütéses gyermekbalesetek azért is következnek be, mert a gépjárművek vezetői, a kor­mány mögé ülve szinte teljesen elfelejtik azt, hogy; olyan útszakaszon, ahol az úttesten egyenként, vagy csoportosan gyermekek haladnak át, vagy az úttest szélén a járdaszegély mellett gyermekek vannak, -sak olyan sebességgel szabad közlekedni, ha a gyer­mek teljesen váratlanul átszalad az úttesten — még a.jármű meg tudjon állni. A lakott területen meg­engedett maximális sebesség nem azt jelenti, hogy nindig olyan sebességgel szabad haladni, mert sok helyen és esetben még a 30 km/óra sebességgel tör- énő haladás is felelőtlen gyorshajtásnak minősül!! Szomorú tapasztalat, hogy. a gépkocsivezetők egy ősze a gyermekeket a közlekedésben „teljes jogú” észtvevőnek tekinti, nem számít váratlan magatar- ísukra. Pedig az úttest szélén álló gyermek' jelenlé- ? egymagában is ok a sebességcsökkentésre. A számok figyelmeztetnek. Az első fél évben me­sénkben is elszaporodtak a gyermekbalesetek. A ■/ermekek testi épségének megóvásáért nem elég ■iák aggódni. Tenni kell értük. Tenni nagyon sokat ■ülőknek, nevelőknek, járművezetőknek és az ellen­zést végző szerveknek egyaránt! A sokszor felelőtlen száguldókat meg kell állíta- \ egvszer és mindenkorra! Nem nézhetjük tétlenül így közlekedési betegségük eredményeként; legdrá- íbb kincsünk, a gyermek essen áldozatául! Kemény szó a gyilkos, de a tények még kemé- ■ebbek. Útjainkon az elmúlt évben 350 gyermek ->lt meg!!! Nekünk felnőtteknek kell arra gondol­unk, hogy a gyermek sok százszor oda tud figyelni i egyszer nem. Mindig ezzel az egyszeri esettel kell -Omolnunk! Úgy vezessünk, mintha valamennyi gyermek, kit látunk, a sajátunk lenne! Azokra a gvermekek- e is vigyáznunk kell tehát, akiket nem látunk. Ha ■gy gyermek fut át az úton, gyakran követi egy náslk. Ha egy labda gurul az útra, leginkább meg- elenik az utána futó gyermek. Mit számít az a né­hány perc. amelyet mi. siető felnőttek megtakarítunk — egy fiatal életéhez képest? A vakáció megkezdődött. A gyermek élvezi a pozgás örömét, a játszóterek már nem csendesek. Mert ott van' a gyermek, sok száz gyermek — köz­űik a miénk is! Ne csak aggódjunk értük: VIGYÁZZUNK ISRÄ- TUK! Kovács György FIATALOK !ül FIATALOK OS FIATALOK ÍO! FIATALOK OS FIATALOK A feneketlen kút Vízszintes: 1. Megfejtendő. 2. Olasz fo­lyam. 7. Ilona beceneve. 8. Lenkei Tamás. 9. Eféle. 11. Nap, angolul. 12. Filmforgató csoport. J.4. Dísztárgy, szob­rocska. 16. Megfejtendő. 18. Szibériai folyam. 20. Fenyő­félével ízesített tömény ital. 21. Követségi kocsik betűjel­zése hazánkban. 22. Töltés. 24. Energia. 25. Elektromos­ság. 27. Csavar. 28. Kettőzve, ételízesítő. 29. Figyelmezteti, óvja. Függőleges: 1. Létezett. 2. Bőg/ 3. Gyil­kolja. 4. Téli sport. 5. Funda­mentum. 6. Hunyorgás. 10., YÁA. 11. DIY. 13. Budapesti magnetofonokat is gyártó cég betűjelzése. 14. Azonos más­salhangzók. 15. Megfejtendő. 17. Zenei félhang. 19. Feudá­lis rang. 21. Fémhuzal. 23. Nyír... (községünk). 24. Ernyő­darab! 26. Móka fele. 27. Szi- lícium vegyjele. Megfejtendő: XIX. századi irodalmi ki­válóságaink: vízszintes 1, 16, függőleges 15. Múlt heti megfejtés: HUR­RÁ ITT A TANÉV VÉGE. Könyvjutalom: Nagy Mik­lós Ramocsaháza, Tóth Béla Méhtelek, Csordás Mihály Nyíregyháza, Takács László Kisvárda és Porkoláb Erika Nyíregyháza. Tudjátok, hol van Kuku- tyin? Megmondom ponto­san: Hencida és Boncida között. Még pontosabban: Hencidán túl, Boncidán in­nen. Vagyis éppen félúton a két falu között. Aki járt már ottan, az bizonyíthatja, hogy pontosan így van, ahogy állítom. Kukutyin lakosai sohase voltak híresek arról, hogy valami nagy eszük volna. Éppenséggel arról nevezete­sek, lfogy nem ők találták fel a puskaport, ahogy az együgyü emberekre monda­ni szokták. Sok minden mu­latságos dolog megesett már velük, ezek közül most a fe­neketlen kút történetét me­sélem el. Volt Kukutyin kellős kö­zepén egy olyan mélysége- sen mély kút, hogy ha va­laki reggel beledobott egy kavicsot, hát öreg este lett, mire a csobbanás hangja a füléhez érkezett. Mert a kútnak csak a fenekén volt víz. Nem is használták víz- merésre ezt a kutat, mert nem volt olyan hosszú kö­telük, amellyel a vödröt olyan mélyre leereszthették volna. De nem is volt rá szükség, a falut 'átszelő bő­vizű patakból vették az ivó­vizet. Egyszer azután a falu vezetői szóba hozták, hogy a haszna nélküli kutat be kellene tömni. Igen ám, de hogyan? — kérdezték^ ta­nácstalanul, mert rettentő sok föld kellett ahhoz, hogy a kútmedret betömjék. A bíró azonban talált megol­dást. — Egyszerű a dolog — mondotta. — Ásunk mellet­te egy másik kutat, s ami föld onnan kikerül, azzál el­tüntetjük. a régit... Nagy tetszésre \ talált a bíró terve, mondogatták is az elöljárók, hogy nemhiába ő a falu bírója.' neki van a legtöbb esze egész Kuku- tyinban. Aztán hozzá is fog­tak a kútásáshoz. Két esz­tendőbe telt, amíg egy ugyanolyan mély kutat ki­ástak, mint a régi volt. Ami föld a mederből kikerült, "az éppen elegendő is volt ahhoz, hogy a régi kutat betömjék vele. Nagyon büszkék voltak erre a munkára a jó kuku- tviniak. Nem is az új kútra voltak rátartiak, hiszen an­nak éppúgy nem tudták senimi hasznát venni, mint a réginek, hanem arra, hogy azt a másikat sikerült el­tüntetniük. Történt egyszer, hogy egy vándorlegény Hencidáról úton Boncida felé, megpi­hent Kukutyinban, épp az új feneketlen kút mellett. S mivel nagyon mégszomja­zott a hosszú úton, vizet akart merni magának. Ami­kor látta, hogy erre nincs mód, mindjárt megkérdezte az arra járóktól, hogy mi­nek ez a hasznavehetetlen kút. A kukutyini polgárok meg nagy büszkén elmond­ták a vándornak, hogy ezt csak azért ásták, hogy föl­det nyerjenek belőle, ami kellett a régi kútmeder be- hányásához. Nagyot nevetett a fura magyarázat hallatára a hen- cídai ember. * — Ugyan, ti ostobák — mondta hahotázva —, ti bizony potyára fáradtatok! Hiszen az eltűnt kút helyett itt van egy njásik, ami éppúgy fölöslegesen foglalja a helyet, mint a régi. Nosza, lett is nagy riada­lom a Laliiban. — Enneki az embernek bi­zony igaza van — mondo­gatták itt is, ott is. A bíró­nak is fülébe jutott a dolog, össze is hivatta nyomban a tanácsnokokat. Ezek aztán újból törni kezdték a fejü­ket, de nem tudtak semmi okosat kisütni. *Ko de azért van a bíró,' hogy mások helyett is ő gondolkozzon. Bele is izzadt a nagy fejtörésbe, de végül csak megtalálta megint a megoldást. —, Nem tesz semmit —1 szólalt meg örömtől felra­gyogó arccal —, nincs itt semmi különösebb hiba. Ha Be tudtuk tömni a régi ku­tat, be fogjuk tömni ezt az újat is. Nem kell semmi egyéb, csak egy harmadik kutat ásni. Ami föld abból kikerül, azzal betemetjük a mostanit. — Hiába, bölcs ember M mi bírónk — mondogatták a tanácsnokok nagy megelé­gedéssel —, most is fején találta a szöget. Hát persze, hogy ez a legkézenfekvőbb megoldás... Még aznap meg is indult a kútásás. S minthogy a kuku- tyiniaknak gyorsabban jár a kezük, mint az eszük, halad szépen a munka. Most, ami­kor a mesém végére értemj a harmadik kutat félig ki­ásták, s a másodikat félig betemették már. Heves Peren* Krecsmáry Lászlói Erdei éjszaka őzek puha lábnyomába ■* hűvös harmat hullott éjjel, langyos szelek szárítgatták s betakarták falevéllel... Halványodó holdfény után kiáltott egy tarka madár, s folyton kopogott álmában a harkály egy vadalmafán. Medve nyála mézért csörgött, kisnyulat hajtott a róka, a sas meg a levegőben a köröket egyre rótta. Más fészkébe csempészte be tojását a sunyi kakukk, egy tisztáson kezet fogott, s tovább haladt két gyalogút és mikor egy fürge mókus feltörte az éj dióját: minden állat fölébredt, és — folytatta a régi nótát— Ölbey Irén: Muzsikaszó FÖLDRA JZÓRAN — Tanító néni kérem, mennyi a földgömb súlya? — kérdezte az egyik tanuló. A tanító néni megígérte, hogy majd utánanéz és másnap megmondja. Másnap valóban közölte azt a tanulóval, de a tanuló tovább érdeklődött; — És a lakossággal együtt, vagy anélkül? ★ Tomit nagyon megverte az édesapja. — Nos, — szólt édesapa —7 bizonyára szeretnéd tudni, miért kaptál ekkora verést? — Azért, mert te vagy az erősebb felelte Tomi. Misiké ne játssz azzal a kalapáccsal, mert ráversz, az ujjadra és az’ fájni fog. — Nem verek rá, és nem is fog fájni, mert a szöget Éva tartja. — Janikéin, itt a tálcán volt öt szem csoki bonbon és most csak egy van ott. meg tudnád ezt magyarázni? — Az ötödikről elfeledkez­tem. * — Mondd, kisfiam, melyik nagy ember született a vá­rosunkban? — Egyik sem. Nálunk csu­pa kisgyerek születik. * — Miért édesapád készíti házi feladataidat? — Édesanya nem ér rá. ★ A tanító bácsi a padok közt sétál, majd megáll Jó­zsika mellett, fölemeli an­nak jobb kezét és így szól: — Ha találsz az osztály­ban még egy ilyen piszkos kezet, akkor nem kapsz ki. — Józsika felemeli a bal­kezét és így szól; — Tanító bácsi kérem ez ugyanolyan piszkos. Dr. Papp Sándorné fordítása Zene, zene, de szép zenei mintha az ég s föld zengene. Ez a zene de csuda jó. Sármány dalol, vagy kis rigó? Nem sármáúy az, nem is rigó, hanem bűvös muzsikaszó. Amott a zöld domb oldalán muzsikál egy öreg cigány. Mellette a kis unoka, csokoládészín a nyaka. Haja göndör, mint a gyűrű, a kezében vén hegedű. Vén nyirettyű, vén hegedű s felcseng a dal, a nagyszerű. Tanítja a kicsit a vén, lobogj táncol rajtuk a fény. S dalol az ég, dalol a föld, nincs semmi már elbűvalőbb. Muzsikál, zeng felségesen a kék-azur nagy végtelen. 2 fő gyakorlattal rendel­kező f tervező­szerkesztő férfi munkaerőt azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezés: Szabolcs. Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat épí­tési osztályvezetőnél. (594) A Mezőgazdasági Bér házási Vállalat M 9031 —903200 sorszámú c<L bélyegzővel ellátott cc szerűen ellátott elszámc lási utalványai elveszte: A fenti utalványok esetleg' felhasználásából eredő k' vetkezményeit vállalni ne tudjuk. MÉZÖBER SzaboL Szatmár megyei kirend c" sége. (6,

Next

/
Thumbnails
Contents