Kelet-Magyarország, 1973. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-02 / 127. szám
1. oWaf fiELET-MAGYARORSZÄO ws. mm* Szülők fóruma A nagymamák — és az unokák „Ma este 10 utánig is nézhetem a tévét! Anyukáméit színházba mennek, a nagymamám meg megengedi, csak nem szabad őt elárulni” — mondta el lelkendezve egyik kis tanítványom a számára örvendetes, de számomra egyáltalán nem megnyugtató „titkot”. Nekem a nagymamák mindig nagyon jó segítőim voltak pedagógiai munkámban. Örültem, ha eljöttek a szülői értekezleteimre. Ilyenkor mindig hozzájuk is szóltam, hiszen fa legtöbb helyen a háztartásvezetés gondja mellett a gyermekek nevelését is rájuk bízzák a dolgozó, estére fáradtan' hazatérő szülők. Elmondom hát. milyen típusú nagymama-hibákkal találkoztam hosszú pályafutásom során. Legjellegzetesebb az úgynevezett jóságos nagymama. Agyoneteti, agyonkényezteti, kiszolgálja az unokát. Mindent megenged, azt is amit a szülők tiltanak, mint pl. az esti tv-nézést. Az ilyen nagymamával a szülők nem egyeztették össze a nevelési elveiket. nincsenek közös nevezőn, amiből semmi jó sem származik. A tv-t néző unokával „cinkosságot” vállalt a nagymama, csupán azért, mert ő jobb. engedékenyebb akart lenni a szülőknél. Titokban — tudat alatt — verseng a szülőkkel szemben az unoka szeretetéért. Közben nem gondol arra, mennyit árt vele! Nem őszinteségre, hanem a szülő tilalmának kijátszására tanítja a gyermeket. Természetesen árt azzal is, hogy .megengedi a gyermeknek a neki. egyáltalán nem való műsor megtekintését, ami után nyilván bűntudattal alszik el, jó 2 órával megcsonkítva az éjszakai pihenést, s ez már magában is súlyos hiba. Az ilyen jóságos nagymamákkal mindig elbeszélgettem. s legtöbbször eredményesen. Megértették, hogy a túlzott kényeztetéssel ártanak a gyermeknek. Az egyik nagymamának szóvá tettem, hogy miért ő hozza-viszi a gyermek hátitáskáját, amikor az iskolába kíséri. Legközelebb — és azután mindig — a kicsi hátán láttam a táskát. A jóságos nagymamák típusánál sokkal szomorúbbak azoknak a nagymamáknak az esetei, akiket kirekesztenek a szülők a gyermek neveléséből. Ellátják a háztartást, bevásárolnak. főznek, mosnak, vasalnak, varrnak, de ha a gyermek nevelésébe bele találnának szólni: leintik őket. Sajnos, legtöbbször a gyermek előtt. Lehet, és gyakran van is ellentét a szülők és a nagymama nevelési elgondolása között, sokszor már a korkülönbségből adódó felfogásbeli, világnézeti eltérések miatt is. A látszólag nehezen áthidalható vélemény- és felfogásbeli különbségeket is meg lehet szüntetni ha türelmesen megbeszélve azokat. próbálják meggyőzni egymást a szülők és nagyszülők. Azt. hogy nemcsak testileg, hanem jellemében is harmonikusan kell fejlődnie. Ez csakis a családi összhang, az egyetértés légkörében valósítható meg. Ha egyik erre húz. a másik arra. a gyermek látja kárát, mert elnevelődik. Nagyón szomorúan tapasztaltam, hogy sok családban a szülők tiszteletlenül beszélnek a nagyszülőkkel. „Anyukám nagyon csúnyán is szokott feleselni a nawival!” — mesélte nekem egyik kis tanítványom. Ezeket a példákat mindig elmondtam — névtelenül — a szülői értekezleteken. Kértem a szülőket, beszéljenek tisztelettel a nagyszülőkkel, hiszen ők is ahhoz, hasonó magatartást várhatnak majd a gyermekeiktől. amilyen példát mutatnak nekik. / Dr. Gergely Károlyné FIATALOK S FIATALOK 3Ü FIATALOK IS FIATALOK S FIATALOK TÖRD A FEIED! Vízszintes: 1. Káprázatos. 6. Esztendő. 7. Súlymérték. 8. Alá. 9. Jégén vágják. 11. Rejtekhelyről figyel. 12. Eden betűi keverve. 14. Végtag felső része. 16. Megfejtendő. 18. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 20. Energia. 21. Római 49. 22. Római 1500 és 500. 24. Fehérnemű. 25. Személyemre. 27. Csaknem vidám !!! 28. Táplálkozni. 29. Nép- vándorlás kori nép, a honfoglalást közvetlenül megelőző évszázadokban élt hazánk területén. Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Létezik. 3. Nóta. 4. Ver. 5. Battéria. 6. Létemre. 10. Kálium, nitrogén, oxigén vegyjele. 11. LOZ. 13. Vágófelülete. 14. Folyadékvezeték. 15. Megfejtendő. 17. Menyasszony. 19. . . .iáért (paradicsom). 21. Kacs. 23. Megfejtendő. 24. Római 1 és 4. 26. Személyes névmás. 27. Kétharmad- részben van! Megfejtendő: Európai népek (vízszintes 16., függőleges 1„ 15., 23.). Múlt heti megfejtés: BUDAI HEGYEK — MATRA — MECSEK'. Könyvjutalom: Puskás Csaba Nyíregyháza, Kovács Zoltán Nábráű, Tóth Erzsébet Ramocsa- háza, Elek Csaba Ujfehértó és Kövér Gyöngyi Demecser. A ravasz róka és az okos kiskacsa ősz volt. A ravasz róka éhségtől elcsigázva járta az erdőt, és egyre csak azon törte a fejét, hogyan tudná lecsillapítani kínzó éhségét. Egyszercsak eszébe jutott: hát persze a vadkacsák!• Bizonyára már útra készen gyülekeznek a víz partján. Lemegyek, szétnézek közöttük és fogok egyet. El is indult. Amint kiért a partba, látta, hogy egy sereg vadkacsa ott tollászkodik, készülődve a nagy vándorútra. A róka csendben meglapult a bokorban, kellő alkalomra várva, majd hirtelen előugrott és a bokorhoz legközelebb álló kis vadkacsára csapott le. De a kis vadkacsa addig-addig izgett-mozgott, míg kiszabadította magát és a róka szájában csak néhány tollíosz- iány maradt. — Na megállj! Ezt nem viszed el szárazon — és lé- történ eloldalgott. A vadkacsák megriadtak, a magasba emelkedtek és elszálltak messze délre, melegebb vidékre. Azonban a kis vadkacsa ittmaradt, mivel megtépázott tolláival és törött szárnyával nem tudott repülni. Közeledett a tél, így kénytelen volt megfelelő búvóhelyet keresni magának. Mélyen a nádasba húzódott be. A rókának éhesen koccantak össze a fogai. Beállt a tél. A földet fehér hótakaró fedte be. A ravasz róka viszont ismét rosszban törte a fejét, szüntelenül az ittmaradt vadkacsára gondolt. — A vadkacsa most már az enyém lesz. Bármerre is menjen, lábai nyomot hagynak a hóban és ha ezekét követem, könnyen rátalálok. És valóban, a havas tóparton ott feketélltek a vadkacsa sáros talpaeskáinak nyomai, míg ő maga az egyik bokor tövében guny- nyasztott. Ezen a részen volt egy hőforrás s bár a tó befagyott, itt csörgedezett a víz. A róka rárontott a vadkacsára. A vadkacsa ismét fürgébbnek bizonyult. Csak egy csobbanás hallatszott és a vadkacsa eltűnt a tó jege alatt. — Na, te ügyes, — vélte a róka — bizonyára megfulladtál. A rókának ismét le kellett mondania a kacsapecsenyé- rőj. Kitavaszodott. A ravasz róka új ravaszságon törte a fejét: —A jég bizonyára már elolvadt, lemegyek a tóhoz és belakmározom a fagyott vadkacsából. Amint kiért a partra, látta hogy a vadkacsa vidáman úszkál a tóban. Ugyanis akkor télen, amikor a róka meg akarta őt fogni, s ő a vízbe ugrott, a jég alatt kiúszott a tó másik partjára. Szerencsére ott is volt egy hőforrás, melynek ‘ közelében a vadkacsa átvészelte a zord telet. — No megállj! Most aztán megpecsételődött a sorsod, többé nem menekülsz el előlem, utánad ugróm a vízbe és megfoglak — tervezgette a ravasz róka. — Kács, kács — nevetett fel boldogan a vadkacsa. Fel- emelkedett a magasba és elszállt. A törött szárnya a tél folyamán behegedt, és a kitépett tollak helyébe újak nőttek. Dr. Papp Sándorné fordítása. AZONOS MEZŐK. Rajzunkat húsz négyzetre osztottuk fel. Ha figyelmesen megnézitek a képet, találtok két egyforma rajzú négyzetet. Melyik az a kettő? •f—O S3 S—V :s3)f3jSani Marci, a hős így szól Marci, a hős legény: S ahogy ilyen hetykén beszél, „A farkastól se félek én megjelenik egy kis egér. s jöhet tigris, jöhet medve, szegény, ennivalót keres, egyiknek se lesz jó kedve. mert a gyomra nagyon üres. Elébük állok doronggal Hej. megijed Marci koma, s diszkóinak sebbel-lobbal. úgy reszket, mint a kocsonya, Úgy eltűnnek, mint a az az ízletes, miskolci, kámfor, amelyet úgy szeret Marci, mert bennem bátorság lángol.” Mit csinál a szél, amikor nem fúj ? S illa, berek, nádak. erek. Marcikánk futásnak ered azonnal, mert a lábába szállott minden bátorsága. ölbey Irén ügye, gyerekek, mindnyájan hallottátok már ezt a tréfás kérdést? Biztosra veszem, hogy ti is tréfás választ adtatok rá. De volt egy kisfiú, aki komolyan vette a dolgot, és egyszer aztán elindult, hogy utánajárjon, mit is csinál a szél olyankor, amikor nem fúj. Karcsinak hívták ezt a kisfiút. Egy szeles napon fogta magát, és nekiindult széllel szemben, mert úgy gondolta, hogy előbb-utóbb elér a szél „elejéhez”, talán ahhoz a barlanghoz, ahonnan a szélfúvás kiindul. Mert azt hitte, hogy valamilyen távoli barlangban van a szél lakóhelye, onnét indul portyára, ha rájön a fújhatnék. Cibálta cudarul a komisz szél Karcsit, szétzilálta a haját, pirosra marta az arcát. De ő ezzel mit sem törődött. Mert konok, dacos gyerek volt, amit a fejébe vett, azt véghez is vitte, amennyire tőle tellett. Most se ment el a kedve a dologtól, pedig már jól elhagyta a faluját, kint járt a szabad réteken keresztül vezető országúton; bizony egy kicsit már meg is éhezett. A lába is kezdte érezni a hosz- szas gyaloglást, de csak akkor állt még, amikor a viharos erejű szél hirtelen alábbhagyott, könnyű szellővé- szelídült, majd hirtelen megfordult, és pont ellenkező irányból kezdett fújni. Éppen abból az irányból, ahonnan Karcsi elindult. Elcsodálkozott a gyerek, s álltában azon törte a fejét, hogyan is lehetséges az. hogy a cudar szél ilyen hí fielen irpnyt változtatott. Hát két lakóhelye, két barlangja is volna?... De nem sokáig top.-* rengett rajta. Megfordult ő is, és indult visszafelé. Nem azért, hogy máris hazatérjen a szüleihez, hanem azzal az elhatározással, hogv mégis csak megkeresi a szél barlangját. Mert mindenáron meg akarta tudni, hogy honnan is fúj a szél. Úgy hitte, ha ezt kideríti, akkor arra- a kérdésre is választ kap, hogy mit csinál a szél olyankor, amikor nem fúj. Ahogy haladt nagy kínlódással az üvöltő-süvítő széllel szemben, már közel a falujához egy ősz öreg emberke jött vele szemközt. Korához képest könnyedén jött az öreg ember, mert neki hátba fújt a szél, és még segítette-is a járásban. — Hát te gyerek, mi járatban vagy errefelé egyedül? — kérdezte Karcsit az ismeretlen bácsi, aki nem volt m&, mint amolyan faluról falura járó esernyőjavító. Ezt nem abból lehetett tudni, hogy kis szerszámládikó lógott az oldalán. szíjjal a nyakába vetve — attól ő még lehetett volna akármilyen más mesterember is. De a hóna alatt egy olyan ütött-kopott, rozzant esernyőt cipelt, amelyet mindenki .más eldobott volna már, kivéve az esernyőiavítókat. Mert a régi mondás, hogy a suszter rongyos cipőben jár, vagyis senki se szereti a saját mestersége körébe tartozó holmijait megjavítani, leginkább az esernyőjavítókra áll. A mi Karcsink nem maradt adós- a válasszal: — Megyek a szél barlangja felé, hogy megtudjam: mit csinál akkor, amikor nem fúj: ' Nagyot kacagott erre az esernyők öreg doktora. — No, kisfiam — mondotta —, téged valaki alaposan megtréfált. A szélnek nincs barlangja, de még egy faodu- ja sem. Nincs neki semmilyen tanyája, hiszen a szél csupán a levegőnek a mozgása. Akár enyhe szellő fújdogál. akár vad szélvihar tombol, ezt mind csak a levegő mozgása okozza. Karcsi hitetlenkedve bámult az öregre. Látva a kisfiú kétkedő arcát, a vándorló mester tovább magyarázott Kedvére való volt a dolog, értett is hozzá, hiszen az esernyőjavítók mestersége szorosan összefügg az időjárással. Tudnivaló ugyanis, hogy a szél a legádázabb ellensége az esernyőknek, az teszi tönkre leghamarább őket; miáltal minden esernyőscsináló mester szívből kedveli a szelet, kiváltképp a kegyetlen északit. — Mert tudd meg — így beszélt a mester —, hogy a levegő, mihelyt a Nap hevétől fel- melegszik, azonmód felfelé törekszik a magasba. Hiszen bizonyára olvastál vagy hallottál már róla, hogy kezdetben az első léghajókat gáz helyett felmelegített levegővel töltötték meg, így emelkedtek a legelső léghajók a magasba. Namármost, ha a Naptól felmelegedett levegő felszáll, a helyébe más, hidegebb levegőréteg tolul. így keletkezik a légmozgás, amit szélnek nevezünk. A szél ereje szerint szokás beszélni enyhe szellőről, vagy akár viharos szélről, orkánról. Ha tehát nem fúj a szél, akkor nem csinálhat semmit, mert olyankor nem is létezik. Mert az álló, mozdulatlan levegő természetesen akkor is me .' an, hiszen, ha nem lenne, akkor mi sem létezhetnénk, T/sz annyit bizonyára te is tudsz már, hogy levegő nélkül r/rc* élet... Látszott a gyerek arcán; hogy megértette a magyarázatot. Éppen jókor, mert időközben végképp elült a szél, és ha Karcsi nem ismeri meg a szél járás titkát, most bizony még mérges is lett volna, hogy minden összebeszélt ellene pont akkor, amikor már éppen nyomában volt a d\h;g nyitjának... A nagy kirándulás után Karcsinak még a szokottnál is jobban ízlett odahaza a vacsora, és különösen jóízűen aludt utána. Az országúti kalandjáról nem szólt ugyan senkinek, mert egy kicsit szé- gyellte a dolgot, de attól az időtől fogva. valahányszor feltették neki a csali kérdést, talpraesetten csak így válaszolt; — Hogy mit csinál a szél,’ amikor nem fúj?... Hát egy kicsit kifújja magát, hiszen őrá is ráfér néha a pihenés. Heves Feren* Bencze József. Rozika kislányomnak i Alszik a kisbaba ringasd el ágyika, ne ugass kiskutya, lassan járj apuka. Angyal hegedüljön, harag kibéküljön, bánat mind eltűnjön hitem rügyes ága virágnak virága. Édes cumid nyála álmod muzsikálja. Öra járjál halkan , Cica-lábon lassan, kulcs, meg ne csikordulj, a zárban csendben fordulj. Csitulj mese-medve éhes farkas kedve kis liba ne hápogj, csőröddel ne vádolj tente baba tente apuka kedvence—
