Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-12 / 109. szám
'4. oldal fcELSrf-MAGYARORSZÄO r973. míJtB ft Szülők fóruma Az idő és nevelés kapcsolata Sokszor vetődik fel problémaként a nevelésben az idő. Nincs idő a gyerekkel foglalkozni, nincs idő szülői értekezletre menni. Furcsa dolog is az idő. Nagyon szűk mértékkel van számunkra kiszabva, mégis mindenre jut, amit akarunk, és aminek szükségét érezzük. — Az egyik anyukát másfél évig nem láttam — mondja egy kartársam. — Jó tanuló a gyereke különben. Most néhány tizedet rontott. A félévi ellenőrző kiosztását követő nap délelőttjén már ott volt az iskolában a mama. Egyből lett ideje rá. Sokan úgy gondolják, ha jól táplálják, tisztán Járatják gyerekeiket és megvesznek nekik mindent, amit akarnak, eleget tettek szülői kötelességüknek. Korántsem. Legalább ilyen lényeges a gyermek lelki gondozása. A lelki gondozatlanság nem olyan feltűnő, mint a szennyes ruha, maszatos kéz, sokan nem is veszik észre, csak későn, amikor egyre-másra ütköznek ki a viselke- ■ désbeli problémák. A gyerek igényli a vele való foglalkozást, hogy elmondhassa, mi történt vele napközben, mit gondolt ki, mit játszott. Ne zavarjuk el idegesen, hogy most dolgom van.; mondja el munka közben, segítsen ő is; ha nem megy másképp, később térjünk visz- sza rá. Hány estén kell a gyereknek hallgatni a felnőttek munkahelyi problémáit, eseményeit, és hányszor kell tapasztalni, hogy mikor ő akarja elmondani az élményeit, idegesen küldik el, mert olyan piti dolgok kit érdekelnek. Pedig neki az az élete, az a fontos. Ilyenkor aztán ő is kezdi épp olyan lezseren kezelni az iskolai dolgokat, ahogy otthon veszik. A hapokban hültem el az egyik gyerek szüleinek felelőtlenségén: ellenőrző könyve szeptember óta nem volt aláírva. Ne múljon el nap anélkül, hogy ne érdeklődnénk gyerekeinktől napi tevékenysége felől. Nem szabad megelégedni annyival, hogy nem történt semmi. A jó szülő igyekszik minél többet megtudni arról az időről — mert ez a több —, amit gyereke nem vele tölt. Nem erőszakosan, de újra, meg újra visszatérve az iskolára, a szünetekre, barátaira, napköziben történtekre. Csak kezdetben kell noszogtatni, később mór maga fogja felhozni őket, részben mert egyre kevesebb lesz az elhall- gatnivalója. Látja a gyermek, hogv törődpek vele, hogy felelősséggel tartozik tettéért. Amikor elmondia az eseményeket. önkénytelenül, majd pedig tudatosan állást foglal, körülbelül úgy, ahogy elgondolása szerint szülei is helyeselnék. Ehhez is szülői segítség, bíztatás, erősítés kell, s a gyerek megy a helyes úton. Hogy a szülők még eredményesebben tudiák felhasználni gyerekeik nevelésére a rendelkezésükre álló időt, igyekezzen, aki csak teheti a neveléssel kapcsolatos ismereteit gvaranítani. — N^hát! — háborodhatnak mo<5t fel elvesek. — Még itt is? Mire való az iskola! Az én szüleim se ta- nulták. mégis embert ngvePek belőlünk Valóban, a iő gyermek nem a tátrait szülők kiváltsága. A tiszta emberségnek. példamutató, becsületes egyszerűségnek nan- iáinkban is van b^tóerele. Azonkívül a ió érzék, le"1 ki finomséff. ■io'nArn^v’ilnrrkncr bármilyen foffla^kozésü embernek sná-ítia lehet. M^zis azt ♦■anécsolnám a szülőknek. raFfadimnli: minrlori alkalmat. ho?v a nevetései k^n^niotoq i-qm°re+öik^t bő- "Lehe+őcáefok hmreo kínálkoznak. A rádió, televízió ilven fámáin plőadácai. soro-ynHi munka kő^b^n is haTJtfathntók. XTí?á<*oV. folyóiratok ciVVaif is he lobot iktatni pihenő n°rceinkbe. Bőven ta^ni mindönki számára érthető ismereH^riesztö könvveket. Örvendetes ma már, hogy ali£ tudják meg a kismamák, hogy gyerekük lesz, s veszi is meg a csecsemőápolásról szóló könyveket. Milyen jó lenne, ha később is előszedegetnék azokat a könyvecskéket, amelvel^ gyerekeik megfelelő életkorához kapcsolódnak, illetve valamennyivel előtte járnak! Igaz, kész receptet nem fognak kapni, de megismerik a gverekek életkori sajátosságait, nagyobb érzékkel közelíthetnek a problémákhoz, tudatosabbá tehetik nevelésüket. Megismerik így a modern nevelési módszereket, a kor diktálta követelményeket. megszabadulhatnak a régi. idejétmúlt nevelési módszerek csalóka, látszateredmériveket termő görcseitől. Hogy mindez időbe kerül? Igen. De megtérül. Az elmúlt nyáron négy napig küszködtem egy szoba kifestésével. (Nem szoktam vele dicsekedni.) Most két szobát festett ki a festő nálam két nap alatt. És az eredmény bizony nagyon is különböző. Azonkívül az ember- ismeret, az emberrel való bánásmód nem holt tudomány, az élet minden területén, a munkahelyeken is szükség van rá. így közeledhet nagymértékben' egymáshoz az iskolai és családi nevelés és válhat hatékonyabbá, gyümölcsözőbbé. Kántor Zoltánná FIATALOK SS? FIATALOK H FIATALOK II FIAT ALÓL US FIATALOK TÖRD A FEIEDI ( Vízszintes: 1. Tőszámnév. 6. Kicsinyítő képző. 7. Szappanból lesz. 8. Gally. 9. ÉJO. 11. Mutatónévmás. 12. Fatuskó. 14. Osztrák nagyváros. 16. Megfej tendő. 18. Háziállat. 20. Szemlél. 21. Lángol. 22. TAB. 24. Elme. 25. Kutyát. 27. Visszaütött!!! 28. Megfejtendő. 29. Aqua ... \ Függőleges: 1. Megfejtendő. 2. Tóth Henrik. 3. Szürkefém. 4. Háziállat. 5. Személyénél. 6. Tizennégy napos. 10. Áraszt. 11. Költőféle. 13. Keleti uralkodó. 14. ...-gaz. 15. Megfejtendő. 17. Sütőiparos. 19. Játékszer. 21. Fafajta. 23. Török rang. 24. Aranka beceneve. 26. Állóvíz. 27. Néma TomL Megfejtendő: Folyóvizek a Dunán innen: vízszintes 16., 18., függőleges 1., 15. Múlt heti megfejtés: ANYÁK NAPJÁT ünnepeljük. Könyvjutalmat nyertek: Haraszti Mihály Nyíregyháza, Tóth Béla Méhtelek, Szakács Imre Mérk, Demeter László Kisvárda, Kiss Attila Kálmánháza. Cini, a szarka Ismerek én egy esórócsenő madarat, Cinit. a szarkát. Cinkék, rigók és verebek sok pajkosságot meséltek már róla, tőlük tudom a gyűrű históriáját is. amit most elmesélek. A madarak egy csillogó gyűrűt láttak Cini fészkében, és Cini. sűrű pislogások közben ezt mesélte róla: — Tudjátok, ez nem közönséges jószág, mert a tündérektől való. Maga Tünde adta nekem hálából, mert nagy bajtól mentettem meg. A minap ezüstös hintáján nyargalt erre, kilenc táltos csikóval, s a fecsegő pataknál, a híd előtt találkoztunk. Észrevettem, hogy a hídnak elkorhadt az egyik gerendája, ezért addig integettem, addig rikoltóztam a hintó felé, míg észrevették a bajt, és cifra kocsisa megállította a tüzes csikókat. Éppen jókor, mert ha egy tapodtat mennek, a híd összedől alattuk. Hát ezért kaptam a gyűrűt. ami igazi tündéri aranygyűrű. A madarak tátott csőrrel hallgatták Cinit, de ebben a pillanatban egy leány futott végig a fák között, siránkozva: — Nem láttatok egy tolvaj szarkát, aki a gazdasszo- nyom gyűrűjét elcsente? A szemem láttára repült be az ablakon, és felkapta az aranygyűrűt, most pedig az egész ház rajtam keresi. Hiába mondtam, hogy a szarka vitte el, csak nevetnek ezen. Hát segítsenek madárkák, hisz ismertek engem. én szoktam nektek kenyérmorzsát szórni fagyban, szélben, rossz időben. A madarak egymásra néztek, aztán egyszerre csivi- telték: — Gyere elő. Szarka Cini, és add vissza a gyűrűt ennek a kislánynak! Te voltál a tolvaj, és más bűnhődjön érte? Bizony, az történt hogy Cini előkullogott a fészkéből, és ledobta a gyűrűt a leánynak, aztán restelkedve surrant vissza a lombok közé. Gerlék, rigók és verebek pedig soha többé nem hitték Cini meséinek. Zsombok Zoltán IRÁNY A TÖ! Három társait. Vajon melyik? teknősbéka indul egyszerre a tóhoz, de az egyik megelőzi a ■*>-z * igntejsam Bíró Andrást KISCSIBÉK Zöld mezőben kicsi ház, Házon ablak, ajtó. Házban asztal, szék. meg ágy. Ágy alatt szakajtó. Szakajtóban húsz tojás, Tyúkanyó ül rajta, — Kipp-kopp — reped a tojás — Csibe kopogtatja. Egymás után húsz csibe Búvik a tojásból. Húsz kis csibe csipogat Torkaszakadtából. Tyúkanyó, a bölcs anya — Visszakotyog nékik: — Egyetek, itt a darát Nem dekára mérik... Húsz apró kis gombolyag, Húsz kis sárga mályva Megszeppenve csipeget Turkál a darábaA halak és a madarak viszálya Egyszer régen, amikor az ibolyának még gyöngyvirágillata, a gyöngyvirágnak pedig ibolyaillata volt, vagyis nagyon régen, a halak kisütötték, hogy a madaraknak jobb a sorsuk, mint nekik. A madár repül, a levegő pedig ritka és nem akadályozza teste mozgását. Nekik — mármint a halaknak — azonban a sokkal sűrűbb összetételű vízben kell úszniuk, emiatt mozgásuk nem olyan könnyed, mint a madaraké. Még a sebes úszású pisztráng is sokkal lassabban halad a vízben, mint a leglustább szárnyalá- sú madár a levegőégben, A madarak eleinte csak nevettek a halak elégedetlenkedésén, irigykedésén. De amikor ezek csak nem hagytak fel a panaszkodással, a madarak összegy"’tek a nagy víz partján, a halak lakóhelye mellett, hogy alaposabban megvitassák a dolgot. A halak persze nem jöttek ki a partra, mert a hal a szárazon éppen olyan ügyefogyott, mint teszem azt a merész röptű sólyom volna a vizen. A madarak szószólója természetesen a tudós bagoly volt, mert a király, a sas csak uralkodni, parancsolni tud, de amikor az erő helyett az észnek kell rendet teremtenie, akkor a minden tudományokban járatos uhut illeti meg a szó. Alkonyat- tájban volt az értekezlet, amikor a nappal alvó bagoly már nem annyira álmos, s az esze is frissen fog. A tudós madár mindjárt az elején ügyes fogást alkalmazott: megfordította a dolgot. Azzal érvelt, éppenséggel az az igazság, hogy a halaknak könnyű, s a madaraknak nehéz. Mert a sűrűbb közegű víz fenntartja a halak testét, uszonyuk könnyed mozgatásával , is fáradság nélkül képesek helyüket változtatni. Ezzel szemben a ritka légrétegben a madarak csak szárnyuk gyors és erőteljes csapásaival tudják a levegőnél sokkalta súlyosabb testüket fenntartani; ha szárnyukat összecsapják, mint az ólom zuhannak fafelé. Példa erre a ragadozó madár, amely valóban így csap le a zsákmányára. Vagyis a madarak szárnyalása nagy erőkifejtéssel jár, azért is kénytelenek annyi bogarat, magot fogyasztani, hogy bírják szusszal a nagy erőkifejtést. Mindez az okos beszéd mit sem használt. A halak makacsul kitartottak a maguk vált igaza mellett, s főleg a morgóhalak annyit morogtak, kötekedtek, ' hogy a madarak végül is kénytelenek voltak valamelves engedményt tenni. . M! hogy arról szó sem lehetett, hogy megcseréljék lakóhelyüket, hiszen a madártüdőt nem lehet felcserélni halkopol- tyúra, megszületett az a megegyezés, hogy legyenek vízhez kötött madarak és legyenek repülni tudó halak is. Mert addig bizony ilyenek nem voltak. Azóta sok madár fészkel a parti nádasokban és úszkál a vizeken. Benépesítik a tengerből kiálló sziklákat rs, egész szigeteket úgyszólván csak madarak laknak. Ezek a vízimadarak. És vannak halak, amelyek a vízből a levegőbe búdnak emelkedni, s ha nem is sokáig és nem is magasan, de azért vígan szállnak a víztükör fölött. Ezek a repülűhalak. Csak éppen a halaknak nem lett hasznuk ebből a réges-régen létrejött egyezségből. Mert amíg a repülőhal semmit sem árt a madaraknak, a legtöbb vízimadár bőségesen fogyasztja a halakat. jDe most már hiába ígé- fTK" á repülőhalak, hogy ők lemondanak a víz fölötti szállongásról, ha a vízimadarak felhagynak a vizi élettel — ezek a szárnyasok már nem hajlandók változtatni megszokott életmódjukon. Heves Ferenc Az egerek tanácskozása A nagyegér: Miért is jöttünk össze? A szürke egér: összejövetelünk célja, hogy közösen megbeszéljük a macskaügyet. A nagyegér: Pfü. A macskaügy? Szerintem jobb, ha minél kevesebbet beszélünk a macskáról. Az apaegér: Ha csak rágondolok, a hideg ráz. A kisegér: Nekem is remeg a bajuszom. Az anyaegér: A szívem úgy ver, mint a harang, bim-bam. A nagyegér: Beszéddel nem szabadulunk meg a macskától, tennünk kell' valamit. A szürke egér: Fia állandóan halogatjuk a dolgot, elpusztulunk. — Az anyaegér: Ez Így igaz! Már két gyermekemet evett meg. Az apaegér: Sajnos a mi életünk se kint, se bent nincs biztonságban. A nagyegér: A kamrában olyan sok finom falat van és mi nem tudunk hozzáférni. A szürke egér: Egész éjszaka őrségben áll az ellenségünk. A fiatal egér: Nappal süt- teti magát a napon és jókat alszik. Bezzeg éjjel éberen jár-kel, szemei úgy világítanak, mint két lámpás. Olyan csendben j ön-megy, hogy alig hallani. A kisegér: Ha a karmai közé kerülsz, bizony, jaj neked! Onnan nem menekülhetsz. Jó lenne előre tudni, mikor közelít, akkor vem kellene semmitől sem félnünk. Mindnyájan: Úgy van! A fiatal egér: Van egy jó ötletem. Akasszunk a macska nyakára egy csengőt. Amint meatnazdul. « cernrő csengetni kezd és nekünk időnk lesz arra, hogy elbújjunk az egérlyukba. A kisegér: Ez okos beszéd. Az apaegér: Hogy ez már hamarabb nem jutott az eszünkbel Az anyaegér: Hogy milyen bölcs ez a mi fiatal egerünk! Szürke egér: Végre vala- hára nyugalmunk lesz. Szürke egér: Óh egérkéml Te vagy a mi megmentünk! Az okos egér: Megengeditek, hogy kérdezzek valamit? Szürke egér: Mondjad csak gyorsan, minthogy nincs sok időnk. Az okos egér: Csak azt szeretném tudni, ki akassza fel azt a bizonyos csengőt a macska nyakába? Mindnyájan: (Hallgatnak!) A fiatal egér: Én már megtettem a magamét. Én voltam az, aki a tervet kieszeltem. (Eltávozik). A kisegér: Én még olyan kicsi vagyok, úgy fázom. Mehetek haza, egérmamám? Az apaegér: Engem is ráz a hideg, viszont senki sem kívánhatja tőlem, hogy ekkora veszélynek tegyem ki magam. (Elmegy). Az anyaegér: Nekem két gyermekem van, ki neveli fél azokat, ha elpusztulok. (Elmegy). A nagyegér: Olyan fülledt itt a levegő. Mennem kell. A szürke egér: Olyan jól elbeszélgettünk, de én is megyek. A háziegér: Közeledik az este, nemsokára nyomunkban lesz az ellenségünk, megyek, míg nem zárnak ki. Az okos egér: (Egyedül mrad). Tudtam! Nem elég valamit kieszelni, de azt végre is kell hajtani. Dr. Papp Sándomé fordítás«
