Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-12 / 109. szám

'S oWJ jr'xj&vi (Ws. rriSft» 'ft I Brezsnyev Varsóban ^Folytatás az 1. oldalról) Leonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára péntekért át­nyújtotta a Lenin-rendet Edward Giereknek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának. Edward Giereket fii), születésnapja alkalmából tüntették ki Lenin-renddel, a lengyel—-szovjet testvéri ba­rátság és együttműködés fejlesztésében szerzett ér­demeiért, a béke és a szo­cializmus ügyének tett szol­gálataiért. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen jelen voltak a Lengyel Egyesült Munkáspárt, az államtanács és a kormány vezetői, vala­mint a Leonyid Brezsnyev kíséretéhez tartozó személyi­ségek. Leonyid Brezsnyev el­hangzott beszédében kije­lentette: „Mi szilárd osztály- álláspontot képviselünk. Sík- raszállunk azért, hogy bizto­sítsuk minden nép számára a szabad és emberhez méltó létezés jogát, síkraszállunk a vitás problémák politikai rendezéséért, a gyakorlati, egyenjogú együttműködésért. A szocialista közösség politi­kája ezért talál mind széle­sebb körű támogatásra vi­lágszerte a néptömegaknél". „A jelenlegi világ realitá­sa, hogy a Szovjetunió. Len­gyelország és a szocialista közösséghez tartozó minden ország népei egy családban egyesüljenek és e család lé­tének törvényévé vált a pro­letár internacionalizmus. Mi sohasem tekintettük közös­ségünket valamilyen zárt tömbnek, amely érdekeit szembe helyezi más országok érdekeivel. Éppen ellenke­zőleg, a mi együttes politi­kánk azért is erős. mert megfelel minden haladó mozgalom törekvéseinek, minden nép reményeinek és várakozásainak” — mondot­ta Brezsnyev. „Mi harcolva a békének és biztonságnak minden nép érdekében történő megszi­lárdításáért, természetesen arra törekszünk, hogy meg­teremtsük a legkedvezőbb nemzetközi feltételeket az új társadalom építéséhez — je­gyezte meg Brezsnyev. — Ezzel kapcsolatban érthető­vé vájik azoknak a szerző­déseknek a jelentősége, ame­lyeket a Szovjetunió, Len­gyelország és a Német De­mokratikus Köztáreaság kö­tött a Német Szövetségi K öztársasággaL ” „Helsinkiben most befeje­ző szakaszához ért annak a politikai fórumnak az elő­készítése. amilyent még nem ismert a kontinens történel­me — mondotta Leonyid Brezsnyev. Mély meggyőző­désünk. hogy az európai ál­lamok értekezlete új fejeze­tet nyithat és kell is. hogy nyisson, az európai népek kapcsolatainak történetében. Mi világos és konstruktív ál­lásponttal megyünk erre a fontos találkozóra. Azzal az őszinte óhajjal, hogy mindent megteszünk a siker érdeké­ben.” „Mély meggyőződésünk, hogy a szocialista országok, minden haladó eró együttes erőfeszítéseivel megszilár­díthatók ezek a tendenciák, más térségekben is elérhető az egyetemes, igazságos béke megszilárdítása” — jelentette ki az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára, majd így folytatta: — A népi Lengyelország jövő évben ünnepli megala­kulásának 30. évfordulóját. A forradalmi fejlődés évei, bonyolult és dicső esztendők voltak ezek. Hallatlan mér­tékben megnőtt a nemzet­közi szintéren a szocialista Lengyelországnak — testvéri közösségünk egyik egyenjogú részvevőjének — tekintélye.” Leonyid Brezsnyev kijelen­tette: ..Népeink testvéri szö­vetsége nem önmagától jött létre, nem történelmi aján­dék, hanem a Szovjetunió és Lengyelország népeinek a szabadságért és a boldogu­lásért vívott közös harcálban született.” Edward Gierek. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kijelentette: „Pártunk bel- és külpolitikájában a lenini úton halad.” „A lengyel munkásosztály- lyal és a lengyel néppel szemben vállalt alapvető kö­telességünknek tekintjük or­szágunkban a szocializmus megszilárdítását és az inter­nacionalizmus elveinek kö­vetkezetes megvalósítását.” A LEMP Központi Bizott­ságának első titkára hang­súlyozta: „A Lenin-rend kü­lönösen megtisztelő kitünte­tés egy kommunista számá­ra. Ez a kitüntetés Lenin ne­vét viseli és Lenin halhatat­lan ügyét jelképezi. A lenin- jzmus eszméi, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja é6 a szovjet nép megválóéit, a Szovjetunió — az egész világon a béke és a szocializmus bástyája — ro­hamos fejlődésének alapjává váltak.” Mint Gierek mondotta, a leninizmus volt a forrása a lengyel nép történetében bekövetkezett óriási fordu­latnak, Lengyelország füg­getlen szocialista államként való újjászületésének a má­sodik világháború után. „A LEMP és az SZKP, Lengyelország, a Szovjetunió kapcsolatai a proletár inter­nacionalizmus gyakorlati megtestesülésének nagyszerű példáját szolgáltatják” — mutatott rá Gierek. A LEMP Központi Bizott­ságának első titkára, Leo­nyid Brezsnyevhez fordulva a következőket , mondotta: „Országunkban és az egész világon általános elismerés­re talál az ön óriási hozzá­járulása az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott át­fogó békeprogram kidolgo­zásához, amelyet a Szovjet­unió az ön vezetésével olyan következetességgel valósít meg a nemzetközi küzdőté­ren. Lengyelországban széles körű visszhangra találtait az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésének fontos döntései. Meggyőződésem, hogy ezek a határozatok elő­segítik majd a békés égymás mellett élés politikájának új sikereit. Pártunk és a Len­gyel Népköztársaság követ­kezetesen együttműködik majd a Szovjetunióval e po­litika megvalósításában. Ez a politika megfelel népeink és az egész emberiség leg­fontosabb létérdekeinek. Edward Gierek hangsú­lyozta. hogy a lengyel nép „mély tisztelettel viseltetik Leonyid Brezsnyev mint a szovjet és a nemzetközi kommunista mozgalom kivá­ló személyisége, a kiemelke­dő leninista iránt, a testvéri szövetséges állam vezető sze­mélyisége és a népi Lengyel- ország megbízható barátja iránt.” * Berlin: A Német Demok­ratikus Köztársaság fővárosa zászlódíszben várja Leonyid Brezsnyev szombati látoga­tását. Mint ismeretes, e ba­ráti látogatásra a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságánáak. az NDK ál­lamtanácsának és miniszter- tanácsának meghívására ke­rül sor. A Neues Deutschland pén­teki száma a látogatás té- nyéről beszámolva különösen kiemeli a Szovjetunió és az NDK barátságának és harci közösségének, továbbá a bé­kéért & a szocializmusért küzdő erők összefogásának óriási jelentőségét. A Radio DDR egy kom­mentárja azt hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az NSZK viszonyának további rendezése az összes békesze­rető erőknek, így az NDK- nak is elsőrendű érdeke. ★ Pénteken Edward Gierek estebédet adott Leonyid Brezs­nyev tiszteletére A Bundestag megszavazta az alapszerződést Brandt kancellár az alap­szerződést a nemzetközi eny­hülési törekvések fontos ele­mének nevezte pénteki par­lamenti beszédében. A szer­ződés — a korábbi megálla­podásokhoz hasonlóan — a reális európai feltételekre alapozódik. Brandt nyomaté­kosan figyelmeztette a nyu­gatnémet revansista köröket arra, hogy ne álmodozzanak a háború után kialakult rea­litások megváltoztatásáról. „Az európai határok belát­hatatlan ideig nem változtat­hatók meg — mondotta —, mert különben veszélybe ke­rülne Európa és a világ bé­kéje. A széthullott régi né­met államot nem lehet már régi formájában helyreállí­tani. A kancellár hangsúlyozta, hogy kormánya nem kerget ábrándokat, hanem a józan tényekből indul ki. Ez a jó­zanság vezérli azokon a tár­gyalásokon is, amelyeket a Bonnba látogató Leonyid Brezsnyewel, az SZKP fő­titkárával tart majd. A tár­gyalások azt célozzák — mon­dotta —, hogy megállapítsák, milyen további lehetőségek vannak az együttműködésre. A nyugatnémet szövetségi gyűlés pénteken megszavazta a Német Demokratikus Köz­társaság és a Német Szövetsé­gi Köztársaság kapcsolatait szabályozó szerződést és az NSZK ENSZ-tagságának ké­relmezéséről szóló törvény- tervezetet. A szavazáson 485 képvi­selő és 22 szavazati joggal nem rendelkező nyugat-berli­ni képviselő vett részt. Két­százhatvannyolc képviselő (plusz 13 nyugat-berlini) szavazott igennel, a nemsza­vazatok száma 217 (plusz 9) volt. Az ENSZ-csatlakozá^ól szóló törvényjavaslatot (485 plusz 22 szavazat közül) 364 képviselő (plusz 13 nyugat­berlini) szavazta meg. ellene szavazott 121 (plusz 9) el­lenzéki képviselő. Az eredményekből kiderül, hogy tíz, illetve az első sza­vazáskor tizenegy képviselő nem volt jelen. Az alapszer­ződés ellen szavazott — négy kivételével — az ellenzék va­lamennyi képviselője. A kél szavazás eredményének ösz- szehasonlítása egyben azt is megmutatja, hogy Barzel CDU-elnök, a CDU—CSU- frakció két napja 'lemondott vezetője saját parlamenti cso­portjában kisebbségben ma­radt, miután az ENSZ-tavság kérdésében legalább százan ellene foglaltak állást. Inváziós előkészületek Chile ellen Az Ultima Hóra, a chilei szocialista párt lapja csü­törtöki számában szalagcí- mes cikkben leplezi le a Chile ellen irányuló ellenfor­radalmi összeesküvés újabb részleteit. A lap értesülése szerint Bolíviában, a chilei határ közelében lévő Oruro városban háromezer ellen­forradalmár áll fegyverben, hogy május 15-e és 21-e kö­zött átlépje a chilei határt és megindítsa a népi" egység- kormányának megdöntését célzó fegyveres akcióját, A fegyveres összeesküvés fő szervezője a Haza és sza­badság elnevezésű szélső- jobboldali csoport, irányító­ja Arturo Marshall, a chilei hadsereg volt Őrnagya, aki a tavalyi „Szeptember ten?” né­ven ismertté vált — kudarcot vallott — államcsinykísérle- tet is szervezte. Az összesküvők tervei kö­zött szerepelt, hogy elrabol­ják Chilének az argentínai Mendoza városában működő konzulját, Enny Velasquez-t, de tervük meghiúsult, mivel a diplomata Santiagóba uta­zott, hogy jelentést tegyen a Thieme-ügyről. Mint jelen­tettük, Roberto Thieme, a Ha­za és szabadság egyik vezető­je, a napokban kért mene­dékjogot Argentínában. Arturo Marshall Oruróban titokban találkozott a bolíviai hadsereg második hadosztá­lya titkosszolgálatának ve­zetőjével. Jelen volt Frei egy­kori elnök testőre is. Kissinger—Le Dúc Tho- talélkozó Le Dúc Tho és Henry Kis­singer május 17-én Párizsban tanácskozásra ül össze — je­lentették be egyidejűleg pén­teken Hanoiban és Wash­ingtonban. A hivatalos közle­mény így hangzik: „A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és az Egyesült Államok kormánya megállapodott, hogy megbe­széléseket tart a párizsi egyezmény teljesítésének át­tekintése céljából és annak érdekében, hogy felkutassák a megállapodás szigorú telje­sítését előmozdító intézkedé­seket. Le Due Tho, a VDK kormányának képviselője és Henry Kissinger, az Egyesült Államok elnökének tanács­adója e cél érdekében 1973. május 17-én találkozik Pá­rizsban. Le Dúc Tho — úton Párizs felé — pénteken Pekingbe érkezett. Kissinger, aki pénteken haj­nalban tért vissza Washington­ba Moszkvában és Londonban tett látogatásáról a nap fo­lyamán Nixon elnökkel tár­gyalt. Befejeződött a KGST valuta- és pénzügyi állandó bizottságénak ülése A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának valuta- és pénzügyi állandó bizottsága május 8—11 között Budapes­ten tartotta 24. ülését. A bizottság ülésén részt vettek a KGST-tagállamok — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Kubai Köz­társaság, a Magyar Népköz- társaság, a Mongol Népköz- társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztáreaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége — delegá­ciói. A JSZSZK-nak a KGST­szervek munkájában való részvételéről szóló megállapo­dás értelmében a bizottság ülésén részt vettek Jugoszlá- via képviselői is. A bizottság ülésén részt vettek továbbá a nemzetközi gazdasági együttműködési bank és a nemzetközi beru­házási bank képviselői. A bizottság megvizsgálta ax gyüttműködés további elmé­lyítését és tökéletesítését, a szocialista gazdasági integrá­ció fejlesztését célzó komplex program végrehajtásával kapcsolatos valután?? és pénz­ügyi kérdéseket. Megvitatott egyéb, időszerű pénzügyi kér-’ déseket is. A bizottság ülése a kölcsön nős együttműködés és meg­értés szellemében zajlott le. Tordai Jenő párizsi látogatása A párizsi nemzetközi vásár magyar pavilonjának megte­kintésére Tordai Jenő mi­niszterhelyettes vezetésével delegáció érkezett Párizsba. Tordai Jenő miniszterhe­lyettes franciaországi tartóz­kodása során látogatást tett a Creusot—Loire-cég finomacé­lokat és nagy berendezéseket gyártó Creusot-i üzemében. Tordai Jenő miniszterhe­lyettest fogadta Henri Torre iparügyi államtitkár, akivel beható eszmecserét folytatott a két ország kereskedelmi for­galma növeléséről, különös tekintettel az ipari együttmű­ködés kiszélesítésére. Csütörtökön a párizsi vásár igazgatósága magyar napot rendezett. Ennek során a vá­sár igazgatója ebédet adott, amelyen részt vettek a párizsi vásár elnökén és vezető sze­mélyiségein kívül a francia hivatalos körök képviselői. Este Hódéi Jenő kereske­delmi tanácsos és Cseke Ist­ván, a magyar pavilon igaz­gatója fogadást adott a mi­niszterhelyettes tiszteletére. A fogadáson nagy számban je­lentek meg a francia üzleti körök képviselői. A vásár alkalmából Tordai Jenő miniszterhelyettes nyi­latkozatot adott az MTI tu­dósítójának. Hangsúlyozta, nagy örömmel tapasztalta, hogy a francia üzleti körök mindjobban meggyőződnek a magyar ipar szállítóképessé­géről. Pozitív hajlandóságot tapasztalt a francia hatóságok részéről is, hogy elősegítsék a magyar—francia forgalom élénkülését, nem utolsósor­ban a magyar exportnak adott fokozottabb segítéssel. >/ t: 'úJeo ii.• i - ■ ■ Befejezte munkáját az Akadémia közgyűlése A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének zárt ülése pénteken délelőtt folytatta és a késő délutáni órákban befejezte az előző napon megkezdett munkáját. Az időszerű tudományos kér­désekről szóló felszólalások után — titkos szavazással — megválasztották az Akadé­mia új, rendes, levelező és tiszteleti tagjait. A korábbi levelező tagok közül húszat rendes taggá, a tudományok doktoraiból 47-et levelező taggá és 25 neves külföldi tudóst tiszteleti taggá vá­lasztották. Ezt követően — ugyancsak titkos szavazásai — három­évi időtartamra megválasz­tották a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnökét, al- elnökeit és az elnökség tag­jait. Az Akadémia elnökévé újból Erdey-Gruz Tibor aka­démikust, alelnökeivé Bog* nár Gézát, Szabó Imre éa Szentágothai János akadémi­kust, az elnökség tagjaivá Adám György, Friss István, Jánossy Lajos, Márta Ferenc, Pach Zsigmond Pál. Radnót Magda, Straub F. Bruno é$ Tolnai Gábor akadémikust választották. Az elnökség tagjai még a tudományos osztályok elnökei is. Őket az osztályok későbbi időpontban választják meg. Az Akadé­mia főtitkára és főtitkárhe­lyettesei ugyancsak az elnök­ség tagjai. Az újonnan megválasztott elnökség nevében Erdey- Grúz Tibor mondott köszö­netét a bizalomért. Végül a közgyűlés határozati javas­latot fogadott el, amely a következő évek feladatait je­löli meg. 7. Egy szobába, egymás mellet­ti ágyakra kerültek. Kapellá- ró látta, hogy Kicsi rokon- szenwel néz rá, magában az­zal magyarázta ezt, talán a korkülönbség miatt, vagy a pillantására emlékszik, aljú­kor összenéztek az őr ingerült tekintete fölött, teljesen ön­kéntelenül, azok néznek így egymásra, akiket valami ter­mészetes szövetség tart össze, a közös kiszolgáltatottság, a bűntudat, de nem tudják még. a számukra merőben új és is­meretlen helyzetben, hogy mi fog ebből kisülni, jó-e vagy fossz, jónak úgy lehet, csak a társkeresés indokolt igé­nye mondható benne, az összenézés biztonságot gdó melege, ma az őr háta mögött, s holnap... Mit kell érteni a börtönben az alatt, hogy hol­nap? Tulajdonképpen csodálkoz­tak, hogy a szoba — szoba volt és nem cella, és a fejt­hely nem prices, hanem mat- racos vaságy. Keringtek ugyan szóbeszédek a szigprí- tottról, akik azt megjárták, azokat a többiek tisztelete vette körül, a tekintetük lát­tán a félelemből eredő tiszte­let. — Te miért vagy itt? — kérdezte Kapelláró, az első kínálkozó alkalommal, nem sokkal a megérkezésüket kö­vető esték egyikén. Kicsi mintha már várta vol­na a kérdést. Halkan beszélt és kérdéssel kezdte ő is. — Hallottál az Orgonás bandájáról? — Nem én! — Nahát, nem is hallottál te akkor semmit. Tudod mennyit kapott Orgonás? Tizenkét évet. Bennünket arról ismertek — s itt meg­nevezte Pest egyik külső ke­rületét — hogy jajgattak a nők a kezünkben. — A te kezedben is ? Jó vicc. — Én csak falaztam. Csak a végén engedtek oda. Az el­ső mindig Orgonás volt, nem azért, mert a legidősebb volt, hanem mert a legerősebb. Tu­dod mi volt a listáján a vé­gén? Tizenegy rendbeli erő­szakos nemi közösülés, egy rendbeli garázdaság, há­rom rendbeli kerítés, meg amit akarsz. Jól összejött ne­ki. mi? Munkahelye nem volt, egész nap Xsiga bácsH nál piált, a haverok fizet­tek neki, ha nem volt pénze, sokszor nem volt, aztán este­felé elindultunk a Kisduná- hoz. Négyen, öten, néha töb­ben is voltunk, egymás nél­kül nem mentünk sehová. Ha megláttuk a pipit, az ment oda ismerkedni, akire Orgo­nás ráparancsolt, a többiek feltűnés nélkül lekoptak-, húz­ták a csíkot arrafelé, ahol a gyülekezést megdumáltuk, valami néptelen helyre. — Volt aki veled akart is­merkedni? — Naná! Miért, tifelétek talán nem lehet leszólítani akármelyiket? Nyomni kell a sódert és kész. örülhetsz, ha aztán a nyakadon nem marad. Egyik délután tépegetjük ott a fűszálakat, az úton feltű­nik egy kis szőke, kicsi azon minden, csak a haja nőtt, nagyra. (Folyta tjuJö t . Kisregény Imre László:

Next

/
Thumbnails
Contents