Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

Étó^-irscVííHöRSz»ie t-'-hf-jy CflxcScI 1973. május Si:------------------ -.................................................... ......................................... I Szerényen, tartalmasán MIND rÖBB DÍSZES, több részes meg­hívót kézbesít az utóbbi időben címünkre a posta. Ünnepségekre, jubileumokra, vállalati, üzemi rendezvényekre, székházak avatására. Csak az utóbbi hetekben avatták a fehérgyar­mati SZAVICSAV-székházat, s máris itt a következőre a meghívó: székházat avat a Sza­bolcs megyei Növényvédő Állomás, a KÖJÁL, és várható a Volán-irodaház avatása' is. de járvány lett a székházavatási ceremónia már egyes ipari és mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben. S ami a székházavatással együtt jár sok helyen: a reprezentáció, a perzsaszőnyegek, a luxusjellegü berendezés. a forgófotel, a plüsskanapé és á többi luxus — ez ellen szükséges szót emelni e helyen is. Tévedés ne essék, nem az ellen tiltakozik a hírlapíró, emel kifogást a közvélemény, ami indokolt, ami fontos. Szükség van a mun­kakörülmények javítására, csak természetes, hogy jobban megy a munka megfelelőbb, egészségesebb, kényelmesebb körülmények kö- z 'ít. Nincs arról szó, hogy ezek után ne ala­kítsanak ki irodákat, vagy éppen ne építse­nek székhazat. Ám arról már beszélni' kell, hogy cgy-egy vállalat, intézmény rangját nem a külsőség dönti el. VAJON MEGTARTJUK-E AZ INDO­KOLT MÉRTÉKÉT, az ésszerű takarékosság körülményeit, a szocialista gazdálkodás elveit ott. ahol például egy másodrendű, vagy még annál is kisebb jelentőségű székház avatási ceremóniájakor semmi sem drága alapon köl­tekeznek, reprezentálnak vállalatok? Vajon miárt költenek itt-ott nehéz ezreseket, s még annál is magasabb összegeket önmagok rek­lámozására egyes vállalati vezetők? Régen felvetődött kérdések ezek és most megszületett rájuk a válasz: a pénzügymi­niszter május 15-én kiadott rendelete június elsejei hatállyal korlátozza ezeket a kiadá­sokat. A rendelet kimondja, hogy az állami, tár­sadalmi, szövetkezeti szerveknél a reprezen­tációs kiadás több esetben meghaladta a te­vékenységük által indokolt mértéket. Láttam reprezentációs vacsorát, amelyen a jelenlévő két külföldi üzletfelet degeszre etettek egy olyan szövetkezet vezetői, ahol éppen mérleg­hiány mutatkozott. S a külföldi vendégek már nem kértek az innivalóból, de a repre­zentálni akaró szövetkezeti elnök még tíz üveg aszút hozatott, s két üveggel a kezében járta a csárdást — az asztal tetején.. . És sorolhatnánk még a példákat, hogy miért is volt nagyon időszerű a fenti pénz­ügyminiszteri rendelet. Amely kimondja: . .gondoskodni kell arról, hogy a vendéglá­tásra csak akkor kerüljön sor. amikor az elő­segíti a feladatok megoldását... a vendég­látásokat általában szerény külsőségekkel, az alkalomnak megfelelő színvonalon kell ren­dezni ... csökkenteni kell a jubileumi, ava­tási és egyéb ünnepségek gyakoriságát és külsőségeit.., tartózkodni kell a nem feltét­lenül szükséges berendezési tárgyak beszer­zésétől, az irodahelyiségek luxusjellegü ki­alakításától . ..” és a többi. NEM AZÉRT SZÜLETETT MEG A REN­DELET, mintha az aszketizmus keretei közé akarná szorítani a vállalatokat, intézménye­ket, egyéb szerveket: mintha meg akarná tiltani, hogy indokolt esetben ünnepeljenek. De az ésszerűség diktálta követelmény, hogy például a külföldieknek szervezett rendez­vényeken ne folyjék a szeszes italok garma­dája. A reprezentációt a tartalmi munkának kell felváltania, a közös pénzből való fékte­len költekezést a szocialista életvitel normái megtartásának. Mert a kettő szervesen összefügg. Nem beszélhetünk tartalmas, helyes életvitelről ott, ahol a rendezvények sorozatával csupán „összeköttetést”, a személyi kapcsolatok ja­vítását, az eszem-iszom lehetőségét akarják növelni. Tanácskozni, ünnepelni lehet sze­rény, tartalmas keretek között, sőt csak így lehet. A jobb munkához sem feltétlenül szük­séges minden irodában a forgófotel, a pál­ma a sarokban, a perzsaszőnyeg a parkettán. Kérdezhetné valaki, olyan szegények va­gyunk, hogy nem engedhetjük meg magunk­nak a külsőségek fenti megnyilvánulását? A helyes és józan válasz erre az lehet, hogy ez nem szegénység, vagy gazdagság dolga. rcükség van arra, hogy kiiktassuk közéle­tünkből azt. ami zavaró, ami felesleges, ami mögött nincs tartalom. El lehet képzelni olyan bensőséges ünnep­séget is, amelyre nem készül összehajtható díszes meghívó, ahol nerrv folyik a szesz és olyan székházavatót is — ha egyáltalán szük­ség van minden irodahelyiség avatására — ahol a szerénység dominál, s a középpontban nem a fényes látványosság, hanem a jobb munka van. ÉLJÜNK SZERÉNYEBBEN. OKOSAB­BAN, TARTALMASABBAN, szocialista mó­don. Ezt szolgálja a június elsején életbe lé­pő rendelet is, amely a reprezentáció lehető­ségét korlátozza a paragrafusok eszközével. De a rendelet önmagában még nem minden. A reprezentáció csökkentését, visszaszorítását mindenütt helyben tudják igazán elérni. Ezért is fontos: ne várjunk mindent csak a rendelettől. Tegyen annak végrehajtásáért az, aki a legtöbbet tehet, az illetékes állami, tár­sadalmi, szövetkezeti szerv vezetője. És lép­jen fel érte határozottan a közvélemény. Kopka János A bökkenő Puskás Endre okos, tekin­télyes ember a községben, intő szavaira, példázó monda­taira sokan odafigyelnek. Beszéde nyugodt, mondatai simák és szépek, ösztönösen ért a képletes kifejezések­hez. jól használja az átvitt értelmű szavakat, hanghof- dozása meggyőző, Endre bácsi mesterember. Falusi iparos volt hosszú évtizedeken át, majd a tsz- ben dolgozott néhány évig. Most járadékot kap az ál­lamtól és a földje után a tsz-től. Néha. 'de csak akkor, ha kérik, segít a kerékgyár­tóknak szekereket reperálni, mert az öreg mestersége ke­rékgyártó. Mesterlevele is van és a tsz műhelyében csupa olyan ember dolgozik, aki Endre bácsi mellett ta­nulta a szakmát. Ha köztük van — ma is mester úrnak szólítják. Endre bácsi kere­ken 80 éves. A minap ünnepség volt a tsz-ben, ahová meghívták az öreget. Elmondott egy pél­dázatot. Arról volt ugyanis szó. hogy a tsz-t kiváló cím­mel tüntették ki, mindéi) eredménye jó, csak a sza­kosított tehenészeti telep rá­fizetéses. De hát olyan a másoké is, egyetlen telep se üzemel nyereségesen. — Nem hát. hogyan üze­melne. ha a benne dolgozók nem értenek hozzá — mond­ta Endre bácsi és már kezd­te is a példázatot. Van neki kereken tíz uno­kája. Ezek közül egy gép­kocsivezető már nyolcadik éve. a másik meg orvos — néhány esztendeje. A két unoka! egyszerre vásárolt gépkocsit, egyazon típusból, annyira egymás mellől, hogy a forgalmi rendszámuk is egymás után következik. Az orvos unoka a vásárlás előtt szerzett jogosítványt, tehát alig volt még vezetési gya­korlata. Műszaki ismerete — ahogy Endre bácsi mond­ta — egyenlő a nullával. Nemsokára a vásárlás után Józsi, az orvos curuk- kal jött ki a garázsból, de úgy. hogy az ajtófélfa — vagy ajtóvas — az első aj­tót már súrolta, be is nyom­ta, a motorház oldalát meg összetörte. Ez volt az első nagyobb kár a szép új gép­kocsiban. A még nagyobb kár később keletkezett, ami­kor Józsi hátulról nekiment egy álló teherautónak. Ösz- szetört a kocsi eleje, a mo­torban is kár keletkezett. Szerencsére az utasoknak nem történt bajuk, mert Jó­zsi lassan hajtott, csak ép­pen nem tudott jól. időben és határozottan fékezni. A kár meghaladta a tízezer fo­rintot és a Józsit meg is büntetik, mert vétett a köz­lekedés szabálya ellen. Köz­ben a Béla gépkocsija mais olyan, ahogyan kihozta a csepeli telepről, egy karco­lás sincs rajta és olyan fi­noman jár. mint a márkás óra. — Mj itt a lényeg, fiaim? — kérdezte tőlünk, akik fi­gyeltük és hallgattuk. — Az a lényeg — adta meg a vá­laszt —hogy egy gépkocsit addig nem engednek rá art országúira, amis a vezetője vizsgát nem tesz a vezetés­ből, a közlekedési szabályok ismeretéből és a műszaki is­meretekből is. Ez a mini­mum, amit megkövetelnek. De még a vizsga se minden, mert gyakorlat is kell, amint azt az én két unokám pél­dája is bizonyítja. Mert hiá­ba okos ember Józsi, hiába doktor, hiába tud embereket gyógyítani, ha a gépkocsive­zetéshez nem ért. mert nem tanulta meg jól és nincs még gyakorlata. Itt a bökkenő. — De egy gépkocsi csak hetven-nyolcvanezer forint, ám legyen százezer, vagy százhúszezer, mindegy. Az összeg még mindig kicsi, ha egy tehenészeti teleppel ha­sonlítjuk össze. Mert egy tehenészeti telep negyven-, vagy ötvenmillió forint. Csak a felépítése és a felszerelése. Azután belekötjük a drága állatokat. Azok értéke, egy olyan telepen, amilyen a miénk is, legalább ötmillió forint. És a telepen dolgozik harmincegynéhány ember. Tehát legalább másfél mil­lió forint érték jut egyre- egyre. És ezeknek az embe­reknek nem kellett tanulni, se vizsgát tenni, hogy értik az üzemeltetést, a technoló­giát, meg mindent. Az öt­venmillió forint értéket csak úgy, különösebb hozzáértés nélkül elindították az üze­melés útján. Gyakorlatuk sincs, mert a régi állatte­nyésztési 'gyakorlat ezen a telepen semmi, egyenlő a nullával, éppen "ágy, mi«t a Tízen egymás között Élmények a mátészalkai Egyesült Erő Termelőszövetkezet vezetőségi összejöveteléről Rendkívüli gondolattal le­pett meg az egyik elmúlt na­pon bennünket Cservenák Jenő. a mátészalkai Egyesült Erő Termelőszövetkezet el­nöke. Szóról szóra ezt mond­ta: — A dolgok minden ne­hézség ellenére jól mennek. A vezetőség egymás után g/űri le a problémákat. A tagság szorgalmasan dolgo­zik. A szakvezetők megfeszí­tett erővel. hajtják magukat és egymást, hogy ez már szinte igazi „csapatjáték". Most már tulajdonképpen azon kell elgondolkozni, nem hajszolja-e valaki úgy túl magát, hogy néhány hó­nap múlva összeroppan a magára vállalt sok munka miatt. A soros ügyek mellett ezt a gondolatot is érvényre szeretném juttatni a vezető­ség legközelebbi ülésén. Végighallgattuk az új sza­bolcsi város egyetlen közös gazdaságának vezetőségi ér­tekezletét. Nem csalódjunk. A legjobban működő „mo­dellek" egyikét láttuk mű­ködés közben, a vezetés és szervezés magasiskoláját is­mertük fel. Ügyeleti szolgálat Pontosan nyolc órakor, a gyűlés meghirdetett időpont­jára ott volt mindenki. A kezdés mégis késett öt per­cet. Ezért az elnök megnyi­tójában elnézést kért. Más­kor nem fordul elő — ígér­te. Az igazságnak tartózunk azzal, hogy‘h£!,öf pete'’ arra ment: az idelátogató városi vezetőkkel 'beszéltek meg néhány olyan problémát, ami a tanácsra és a téeszre egyformán tartozik. Nem is kellett volha bocsánatot kérni, hiszen mindenki ott volt. Mindenesetre. felhasznál­tuk ezt az öt percet arra, hogy — az irodai dolgozók segítségével —, felírjuk a termelőszövetkezet „névje­gyét”. főbb adatait. Eszerint Szabolcs új városának Józsi unokám orvostudomá­nya a gépkocsivezetésben... Bólogattunk Endre bácsi­nak, hogy igaza van, mert a példázata nagyon találó. Izzadó, fényes fejbőrét meg- simította, ivott egy pohárka bort és így folytatta: — Ha rajtam múlna, egy fillért se adnék szakosított telep építésére olyan terme­lőszövetkezetnek, amely nem biztosítja a leendő dolgozók kiképzését és vizsgáztatását az alapvető követelmények szerint. Mert benne van eb­ben az állam pénze is... És ' azt is megkövetelném, hogy a mostani dolgozók haladék­talanul kezdjenek hozzá a tanuláshoz, az alapvető is­meretek elsajátításához és tegyenek szakmai vizsgát. Mert ha nem tanulnak, tönkreteszik a telepet is, meg a jószágot is, miként az én Józsi unokám is tönkre­tette a szép új gépkocsit... Endre bácsi példázatát ve­zető beosztású emberek is hallgatták és mindenben egyetértettek vele. — Jól mondja, bátyám, száz százalékig igaza van — így nyugtázták a példázatot. Endre bácsi meg huncutul összeszűkítette bal szemének nyílását, mintha kacsintana, fejét kicsit félrebillentette és így szólt: — örvendek, hogy az elv­társak ennyire egyetértenek velem. De szeretném minél előbb látni, mit- tesznek, hogy ez a mai áldatlan ál­lapot megszűnjön. Mert ma­guk sokat tehetnek érte. hi­szen a maguk kezében van a gyeplő. Szeotirei József* egyetlen közös gazdasága mindössze 4200 holdon gaz­dálkodik. de ebből több száz FANÉT (földadó alá nem eső terület), a szántó csak 280(1 hold. Száznyolcvan dolgozó' tag tart el 250 nyugdíjast és járadékost az Egyesült Erő­ben. Ehhez szükségük van /még kilencven alkalmazott­ra. is. Az elmúlt évet nyere­séggel zárták, annak ellené­re, hogy befejezték a negy­venmillióért épített szako­sított sertéstenyésztő tele­püket és már be is népesí­tették állatokkal. Egy tízórás munkanap több, mint nyolc­van forintot „ér", szerény két forinttal többet, mint az előző évben. Közben összegyűlt a ve­zetőség. Kilenc fiatalember és egy lány — a| KISZ-titkár. Átlagos életkoruk valamivel harminc év alatt. Gyorsan és röviden beszél­nek. Értik egymást. Felvetik a témákat, határoznak és mennek tovább. Tagkizárás, erdész-szerződtetés. Határo­zat az „ócskavasak eltünte­téséről'.. hány a MÉH. A főagronómus most ' jött to­vábbképzésről. az elnök most megy egy hétre. Gyor­san elhatározzák, hogy a három vezető egyike és a raktáros aláírása kell min­den megrendeléshez. A raktárosé azért, hogy igazol­ja: a megrendelt cikkből nincs készlet. És mindjárt előbukkan az első „túlterhelés’’. Kitűnik, hogy az egyik vezetőségi tag hétről hétre szombati és vasárnapi ügyeletet tart a szállítások miatt. Ha vagon jön, intézkednie kell. Ez így nem mehet tovább. Megbe­szélik, hogy havonta egy­szer négyen tai-tanak ügye­letét ezentúl. Határozatba megy. A fuvarosok megbecsülése Peregnek a témák tovább. Varga Lajos főagronómus jelentéséből kitűnik, hogy évek óta nem álltak ilyen jól a tavaszi munkákkal, mint idén. A szamócatelepí- tés nagy termést ígér. Minden jelenlévő agrármér­nök csillogó szemekkel néz össze, amikor hallja, hogy a megyében öt mezőgazdasági nagyüzem közül egyikként tértek rá a kukorica és ta­karmány hangyasavas keze­lésére. (így nem fülled meg, az állatnak meg ízesebb.) Az állattenyésztő telepen máso­dik kaput kell nyitni, a meg­felelő fertőtlenítő berende­zésekkel. (Itt sohasem volt állatjárvány. Igaz. amikor egy idegen' állatorvos sáját fecskendőjével oltott be egy sertést. dr. Molnár Antal üzemi állatorvos azonnal le- ölette a jószágot.) A fogatosoknál bukkan fel a második túlterhelési kérdés. Kitűnik, hogy van két fogatos, aki egyedül vé­gezte el a szamócáskert „meghuzatását”. a többi ez­alatt — nem titok, egy kis borravaló reményében is —, a háztájiba fuvarozott. Szi­gorú határozat, hogy jó mun­kát. rossz munkát egyfor­mán kell eloszlani a fogato- sok között. Jó „fegyelmi“ határozatok Már a bevezetőben feltűnt, hogy amikor az elnök beje­lentette: az ülés végén né­hány fegyelmit is kioszt a jeieiHßväknok, a fiatal szak­emberek mosolyogtak. Kf. váncsian vártuk lehal ezt a ..büntetést". Előbb még vagy tucatnyi kalkulációs kérdésben dön­tött villámgyorsan az együt­tes. Bakos Gyula gépcso­portvezető elmondta, hogy a traktoros váltása árt a gé­peknek. (A másik gépére, ha vigyáz is. viták vannak, ki okozta a hibát.) Segítettek rajta. Az egyik brigádvezető szívesen igazol „utólag” munkanapokat. Baksa János főkertész egy drágább szert kíván használni, de az ha­tékonyabb. Használja. Tóth Sándor főkönyvelő elmond­ja. hogy a szövetkezet fize­tőképes. Gaszner Ferenc, a sertéstelep vezetője szerint nem biztos, hogy a benépe­sítéshez még szükséges öt­ven sertés megvásárlása gaz­daságos. Számítsa ki. Vegye igénybe az üzemgazdász se­gítségét. Huszti Mihály fő- állattenyé&ztő egy drágább tápszerrel meg tud takaríta­ni háromszázezer forintot. Tudorpásul vették, megbíz­nak a szaktudásában. A boltokban két nap alatt 3600 előnevelt csibe kelt el. A nyereség nyolcezer forint így kell. mondják többen, itt húszezer, ott háromszáz- ezer. így hadd jöjjön össze a benépesítés ára. Végül az elnök szemé­lyenként átadja öt vezetősé­gi tagnak, egyben szakveze­tőnek a „fegyelmi cédulá­kat”. Mosolyogva olvassák. Közben mondja az elnök, adják vissza olvasás után, majd postázzák, hogy a fe­leségek is elolvashassák. Az egyikből idézünk be­fejezésül. Szécsi András be­osztott agronómus kapta, aki nemrégen dolgozik a szövet­kezetben. Néhány bevezető szóban a termelőszövetkezet közelmúltban elért 'munka- sikereiről esik szó. Majd sző szerint ez következik: „Örömmel állapítom meg, hogy új munkakörét igen rugalmasan, nagyfokú aka­rattal végzi. Elismerésem fe­jezem ki továbbá azért is, hogy új munkakörében a hangneme, vezetési stílusa, a vezető munkatársakkal va­ló kapcsolata jó. Kérem, hogy új munkakörét tovább­ra is ilyen szorgalommal, megfelelő helytállással vé­gezze el annak érdekében, hogy üzemünk a jelen nehéz gazdasági évben (benépesí­tés!) eredményes tevékeny­séget tudjon kifejteni. Ké­rem, hogy a megnövekedett feladatot nemcsak közvetlen munkatársaival, hanem a munkaköréhez tartozó min­den egyes dolgozóval jó összhangban, jó szervező- készséggel valósítsa meg. Kérem, hogy az elemző és kalkulációs tevékenységben aktivitását igyekezzen nö­velni. Az eddig végzett eredmé­nyes munkája elismerésével egyidőben agronómus elv- társat dicséretben részesí­tem, egyben kérem, munká­ját továbbra Í6 szorgalom­mal, becsülettel lássa el.” így hangzik tehát az egyik „fegyelmi” cédula befejezé­se. Nem azonos, de hasonló értelmű volt, amit a másik négy szakvezető kapott. Nem is kellene már ehhez a „magasiskolához” hozzáfűz­ni semmit, ha nem tartoznék ide, hogy az egyik fiatal gyakornok agronómusnak, aki a fentihez hasonló soro­kat kapott, tulajdonképpen ilyen volt a véglegesítő le­vele is. Geszté#?* »agy Z«*« í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents