Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-29 / 123. szám
1SW3. május 23. KELET-MAGYARORSZÄ« *. fft&é A KB-határözat nyomában Változást a szemléletben! FÉJNYESL1TKE1 JEGYZETEK Egy gazdag falu Tanulságos táblázatot készítetlek Nyíregyházán arról, hogy milyenek az üzem- és munkaszervezés személyi fel-, tételei a város huszonhat gazdálkodó egységénél. Az alapos felmérés számai sokai mondanak.. Elsősorban azt, hogy az említett üzemeknél, vállalatoknál összesen hu- szonhatan foglalkoznak szer- vezéssel, de közülük csupán tizenheten komplex szervezői feladatok megoldásával. Tizenhárom vállalatnál — fi vizsgált egységeknek pontosan a tele — nincs szervező. Másfél év telt el azóta, hogy a Központi Bizottság határozatot hozott az üzem- és munkaszervezés fejlesztésére. A határozat, majd az azt követő kormányhatározat is jelentőségének megfelelően foglalkozik a végrehajtáshoz (nélkülözhetetlen személyi fel_ tételek megteremtésével. Megyei pártbizottságunk most egy esztendeje vizsgálta; a határozatot követő helyzetet. ’ Megállapította, hogy e terű- leien sok a tennivaló. Kimondta: „Az üzemek tegyenek megfelelő lépéseket az önálló üzem- és munkaszervezők, szervezetek létrehozására... Rendszeressé kell ten- ni a legkorszerűbb módszerek elsajátítására a képzést, továbbképzést. biztosítani kell a szervező munka tervszerűségét, folyamatosságát...” A megyei párthatározat megállapította, hogy a szervezői tevékenységet nem ismerik el szerepének megfelelően, amit jól mutat, hogy a szervezéssel foglalkozók száma alacsony, az eddig lényegében vezetői feladat volt. Nem lennénk hűek az igazsághoz, ha nem ismernénk el, hogy a határozatok megjelenése óta történtek kezdeményezések, változások. Megindult a szabolcsiak képzése a különböző egyetemeken, főiskolákon. Az-MTESZ szervezési és vezetUshldomifnyí társaságának megyei apparátusa példamutató kezdeményezéssel — az országban elsőként — itt rendezett vállalati középvezetők részére kéthetes vezetőképző tanfolyamot. Több városi vállalatot, ipari és mezőgazdasági tizemet is sorolhatnánk, ahol rendszeresen oktatnak a dolgozók részére szervezési ismereteket. A válÁtszervezték a szocialista brigádokat a nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Nem egy-két kisebb kollektíváról van szó — több. mint tízről. Múlt évi eredményeik értékelése és jutalmazása után azúttal változott szervezeti formában, a követelményekhez jobban igazodó vállalásoknak tesznek eleget. A sóstóhegyi tsz nem akármilyen gazdaság. A napokban tartott ünnepi gyűlésen kapta meg a „Kiváló szövetkezet” kitüntetést. Felvetődik a kérdés: miért van szükség egy ilyen gazdaságban a szocialista brigádok átszervezésére ? Fokozatos megerősödése a vezetés javulásával, a munkafegyelem megszilárdulásával kezdődött. Amikor a tervek nemcsak papiron készültek el, együtt dolgozott azok megvalósításáért a közös gazdaság minden tagja. S ehhez adnak már bizonyos pluszt a megalakult szocialista brigádok. Az utóbbi öt év alatt megkétszereződött a 864 hektáros gazdaság bruttó jövedelme. A közös vagyon értéke csaknem megötszöröződött: 12 millió 276 ezer forintról 60 millió 706 ezerre növekedett. A halmozott termelési érték — a múlt évi eredmény alapján — négyszerese az öt év előttinek. Vezetők és tagok egybehangzó véleménye: az elért szintet mindenképpen tartamiatoknál másfél év óta meggyorsult a szervezői hálózat kiépítése is. Az említett huszonhat gazdálkodó egységhez húszféle szervezési-vezetési kiadvány jár. Mégsem mondhatjuk, hogy a nyíregyházi vállalatoknál e területen már minden rendben lenne. Ennek pedig lényegbe vágó szubjektív okai is vannak. Ezek . közül nem utolsósorban az ' gátolja jpz előrehaladást, hogy a gazdasági vezetők közül számosán még ma sem rendelkeznek megfelelő és rendszerezett vezetés- és szervezéstudományi ismeretekkel. Pedig napról napra dönteniük kell szervezési kérdésekben! Csak természetes következmény, hogy az ilyen vállalatnál a vezetők gyakran nem látják el munkával még azt a kevés szervezőt sem, akit foglalkoztatnak, illetve — mivel nem értik a szervezés funkcióját — a vállalat más apparátusának teendőit bízzák rájuk. Ezek után láthatjuk, hogy mennyit ér, ha a gazdasági vezető csak szavakban ismeri el a korszerű vállalati szervező tevékenység szükségességét. A városi pártbizottság munkatársai az említett vállalatoknál tartott vizsgálataikkor olyan kibúvókkal is találkoztak, amely szerint a jelenlegi vállalati érdekeltségi rendszer nem ösztönöz a tartalékok feltárására. Nyugodtan mondhatjuk, hogy e kifogás hirdetői — különösen ha gazdasági vezetők — kényelmességüket és tehetetlenségüket palástolják. Eleve sikertelenségre akarnak kárhoztatni egy sor szükségszerű lépést, aminek a megtételéhez még hozzá sem kezdtek. Mert az, hogy vállalataink összesen hat dolgozójukat küldték Nyíregyházáról szervezői főiskolára, vagy hogy lámpással sem lehet találni innen a közgazdaságtudcyi.á- nyi egyetemen végzős levelező hallgatót, azt mutatja, hogy az üzem- és munkaszervezés megjavításához nélkülözhetetlen személyi^eltétele- kg,t így lehetetlen megteremteni. Példákat hozhatnánk fel ar. • ra, hogy a nyíregyházi székhelyű nagyvállalati gyáregységekben a fentiek nélkül is ni kell. Sőt, az még korántsem maximum De a korábbi keretek már nem megfelelők a szocialista brigádoknak. A gépesítés, a technológiák, különböző módszerek rohamos térhódítása magasabb szintet, átütőbb kollektív erőt igényel, egészen a komplex brigádok szervezéséig. Többek közt a tsz-nél egyik női növénytermesztő szocialista brigád ötször nyerte el egymás után a megtisztelő címet. Tizenkét taggal indultak, s ez év elejére különböző okok miatt (elköltözés, férjhez menés, elöregedés) öten maradtak. Másik női brigád hasonló helyzetbe került. Kevesen vannak. Most egyesítették a két brigádot. Egyik gépszerelő brigádban eddig vegyesen voltak traktorosok, rakodók, szerelők. Mind több akadályba ütközött rendszeres találkozásuk, hogy megbeszéljék-vitassák, miben, hol szorít a cipő. Átszervezték a vegyes összetételű kollektívát a szakma, az állandó munkabeosztás fi gyelembe vételével. Mindez nem úgy történt, hogy a pártszervezet javaslatára a gazdasági vezetés egyszerűen csak elhatározta. A tsz-tagokkal, a brigádokkal is megtárgyalták az átszervezések módját, szükségszerűségét. S már így tette meg mintegy tizenöt brigád az idei vállalását. (ssztetos^* jelentkeznek eredmények, hiszen a központokban színvonalas szervezési apparátusok működnek, s ez kihat az itteni munkára is. Van ebben igazság. De meggyőződéssel, állíthatjuk, hogy r központ a helyi szervezői tevékenység nélkül mégoly színvonalas szervezői apparátussal sem képes hathatós munkára. Ezért is szükséges a nagyvállalatoknak erősíteniük a gyáregységekben a szervezési tevékenységet, megteremteni a helyi kezdeményezések, javaslatok szervezeti, személyi alapjait. Sokat tehetnek a vállalatok, gyáregységek pártszer • vezetei a párt- és kormány- határozatban foglaltak megvalósításáért. Az igazság, hogy tettek és tesznek is. Pártszervezeteink — s ezt jó hallani — érzékenyebben reagáltak a határozatokra, mint a gazdasági vezetők többsége. A cél — hogy o szervező munkát széles alapokra helyezzük — a vezetőségeket és a párttagság szinte egészét sok fóru - mon foglalkoztatta. Nekik is köszönhető, hogy az üzemi kollektívák egésze javasol, kezdeményez mirtd több munkahelyen. Ez pártszervezeteink egyik legfontosabb feladata a jövőben is. Igényt kell támasztaniuk, számon kell kérniük a korábbi intézkedéseket. ellenőrizni a végrehajtást. Jelezniük kell, ha azt tapasztalják, hogy véleményüket figyelmen kívül hagyják. Tudnunk kell ugyanakkor^ hogy az üzem- és munkaszerJ v-ezési programok elkészítéséért, a helyi intézkedésekért, a személyi feltételekért nem a pártszervezet, hanem a gazdasági vezetés felelős elsősorban. S a felelősök felelősségre vonása nem maradhat el, ha arra szükség van. Hozzá kívánkozik: a szervezéshez kell a felkészült rzervező. az apparátus, a kollektíva bölcsességére épitó szervezési bizottság. Ezzel azonban nem lehet lezárni a témát, kipipálni a feladatokat. Az már ugyancsak a vezetéssel szemben támasztott követelmény, hogy feladatot szabjon a szervezőnek, méghozzá fontos. távlatilag is hasznos munkát bízzon reá. Tegyük hozzá, hogy ehhez kell az egyetemet végzett szakember. De fogadjuk el, gy nagyon sokat lehet a munka okosabb megszervezéséért egy felsőfokú végzettséggel nem rendelkező, ám az üzem minden mozzanatát kiválóan ismerő gyakorlati ember is. Vonjuk be ezeket a dolgozókat, akik látják, mi kell a folyamatos munkához, akik képesek bírálni is a régről ittmaradt, de haszontalan intézkedéseket. Következzen az érdemi | munka. Ehhez sok mindenen változtatni szükséges, aim legelőször: a gazdasági vezetők némelyikének képzettségén, szemléletén. Köp ka Janos Az asztal mögött egy base fejű pasas ült. , — Látom, diplomája van. Rendben. Most pedig halljam a hangját! — De miért? — kérdeztem elképedve. — Ordítson, ahogy a torkan kifér! Értetlenül húztam fel a vállamat, de a busa fejű szeme villámokat szórt. Félénken előrébb lépve, elkiáltottam magam: „A”. — Hangosabbani — „ÁÁ-áá-á...” — Nos, a hangja eléggé jelentéktelen. De most aztán dühöngjön!-t Mit csináljak? — kérdeztem megrökönyödve. — Erősebben! — parancsolta a levegőbe döfő kuglifej. — Képtelen vagyok. — Gyerünk úgy, ahogy tudja, — utasított és közel hajolva hozzám, tenyeréből tölcsért csinált a jobb fiHe mögött. IEGYZET Magasabb szinten Leülök az öreg mellé a padra. Dél van. A jegenyéről hull a pihe. A futballpá- lyán iskolások tornásznak. „Dózsa népe bontsd ki zász- lód itt a helyed...” Taps. guggolás, kettő,, három... Dicsérem az öreg kiskertjét a ház előtt. — Nem sok ilyen van. Tudja öcsém, mosi már más itt a világ. Ahol annyi hely van, hogy két almafát leszúrhatnak, oda nem ültetnek virágot. Vagy komprét ültetnek. Eszembe jut, mit mondott a patikus. Kinevették, amikor pázsitot ültetett. Rosz- szalóan csóválták a fejüket, amikor díszfákat duggatotl. A tollaspályáról már nem is oeszélek. Bizony, Fényesül- kén a túl józan ráció rendez udvart, kertet. Ahogy egy jó gazda mondta — mert ez a cím rang is: — Itt az alma az isten. Mese és valóság A falu közepén, útjelző tábla. Záhony. Budapest. Vasútállomás. A vándor, vagy pontosabban a litkei itt választ. Indul az átrakóhoz, az Barátság II. kőolajvezeték- hez, Kisvárdára, Komoróra. Tuzsérra, vagy a sorompón túl a nagy rendező pályaudvarra. Csak tízen, ebből hat cigány, megy messzibb, Budapestre. Aki itthon marad, az a tsz-ben dolgozik. Tagként és alkalmazottként. Az almában. Minden más mezőgazdasági termék csak az illem miatt terem. Alma és alma. Száz és száz holdon. Az alma arannyá, az arany házzá, kerítéssé, bundává, autóvá, televízióvá, perzsaszőnyeggé változik. Mint a mesében. Két vezetéken folyik a pénz. Az iparin és az „almáén”. A falut kerítések zárják körül, fíégyes műút, olajvezeték. vasúti sín. Egyre több vasúti sín. Körül — de nem' elzárva őket a világtól. Itt fut a síneken ki tudja mi minden befelé. A világ, ami itt kialakult, zártnak látszik, de mégsem az. Mindent fe- lülhajaló meseország, ahol egy gyengeelméjün kívül mindenki munkát talált, ahol a vánkos alatt ott lapul egy autó ára, ahol vasárnap divatbemutató a misére menet. Kis léleUan Szegény a faluban? —':bá- vatagon néz rám a néni. Szegény? — a tanácstitkárnőnek gondolkodni kell. „Bárki megvesz egy mozdulattal” — mondja az orvos, aki pedig szépen keres. Mindennek egy oka van: a szorgalom. És persze a lehetőség. Ennek a jólétnek azonban varrnak alig észlelhető hátrányai- A szerzés ösztöne nem engedi, hogy bárki is szabadságra menjen. Itt az e-ri fizetett szabadság arra kel!, hogy leszedje az almát a vasutas, a pedagógus, a váltótisztító az olajmunkás, a boltos, a pap és a tisztvi selő. Ebben a faluban néhány értelmiségit leszámítva nem megy üdülni sepki. Nem indul külföldi útra sem. Faggatom a fiatalasszonyt. Futná rá? Hisz mondják, három bundája is van. ..Futná, persze hogy futná. De mit szólna az anyósom? Mit mondana az utca? A jólét nyomot hagy a házon, a berendezésen. Sztereo lemezjátszója van a takarítónőnek is, hozzá a Csárdáskirálynő keresztmetszete és néhány magyar nóta. Minden házban ott a tisztaszoba, hipermodern bútorral. Száz családból kilencvenötnek televízió- ja van. Ritkán nézik. De van, és nem is akármilyen. A lakások hatvanöt százalékában fürdőszoba. És mégis, alkalmakkor egy fürdés helyett leöntik magukat egy fél üveg orosz kölnivel. Dolgozni tudnak, élni nem. Valaki úgy fogalmazott: a tudat és a bugyelláris fejlődése más és más gyorsaságú itt Laza szálak Szinte panaszkodva mondta egy férfi: — Tudja,-amíg csak egy-két tv volt a faluban, az emberek összejártak. Olyan volt ez, mint valamikor a fonó. Nem is a tv volt sokszor a lényeg. Az, hogy együtt voltak az emberek. Ennek már vége. A példa, ha tetszik jelkép, elgondolkodtató. Egyfajta eltávolodás! folyamat megy ma végbe Fényeslitkén. Az egymással törődés legfeljebb addig terjed, míg kiderül, ki mit vett, és kinek van más, mint a nézelődőnek. Már a lakodalom sem jelent igazi összejövetelt, a gratuláció perceiben jobbra-balra pil- lantgató szemek méregetik az anyagi tehetősség látható jeleit, Egy-egy esetet leszámítva ugyanilyen laza a falu értelmiségének kapcsolata is. Csupán átmenet Nem érdektelen, hogy egy faluban nj omon 1 kövessük m kispolgári vonások alak á- sát, élését. Fér.yeslitkén >1 tapasztalható, hegy ez n;m elsősorban, és nem kizt ói?g a szellemi foglalkozásúak körében uralkodik. Egy iparo- sodó község átalakuló paraszti közösségén belül, kiegyensúlyozott. sőt jó anyag1 körülmények közepette e.’. feltétlenül .jelzi azt, hogy az is- kólái neveléstől a nolitfkai ráhatásokig egyaránt komoly hézagok tákonganaik. Nem véletlen, hogy a f?.l i> irt feltétlen nagy felelősséget vállaló három ember — tanácselnök. orvos és gyóg^sze 'éiz — kényszerítő szükségét érezte annak, hároméves esti egyetemen mélyítse el azt a tudást, ami a szakmai kötelmek teljesítésén túlmenően a társadalom strukturális változásait gyorsíthatja, serkentheti. Csak offenzív és megalapozott tudáson nyugvó, hosszú munka .járulhat >h- hoz, hogy személyükön keresztül, százakkal történő naponkénti találkozások révén ez átmeneti időszak problémáit oldják, irányítsák, változtassák. Fényes] itke nevezetes köz- ség. Rendező pályaudvara,’ százéves állomása, közlekedési csomópont jellege, almaerdei híressé teszik. Az elemzett községnévből kiderül az is, hogy a rámenőssé", a következetes konokság keresztelte el. Nevezetesség ez is, tudják ezt közelben s távolban. S talán éppen mindez így egymás mellett jelzi a lehetőséget, amely a sok gondon úrrá teheti az itt élő 2652 embert. Bürget Lajos Az idén mintegy két és fél ezer hold kalászos vár majd betakarításra az ibrányi Rákóczi Termelőszövetkezetben. Ehhez 10 kombájn áll rendelkezésükre. Az aratásra gondosan felkészülnek s a szerelők már az utolsó javításokat végzik a gépeken. Képünkön: Oláh István, Tóth Lajos, Kormány Miklós és Dugasz József munka közben. M. Difíiov: TESZT — Szememet behunyva suttogtam: — Szemtelen... — Cifrábban! — Faragatlan tuskó! — Még cifrábban! — Hm... hát... Alávaló disznó! Gazember!... Féreg!... — süvítettem magamon kívül. — Kész? — kérdezte csalódottan a busa fejű. — Megjegyzem, nem vagyok elragadtatva a produkciótól. Kérdem én: mit tesz majd, ha az emberek, akikkel bánnia kell, csak úgy egyszerűen elkésnek a munkából, vagy korábban mennek haza? — Azt mondom nekik: JNem szégyellik magukat?" — Be-e-e-m* — arnütoU rám a busa fejű. — Nálunk ilyesmivel semmire sem megy. Maga.,, maga gyönge vilácska! Tudja meg, vállalatunk élére olyan ember kell, aki a kis ujjúra csavarja a munkásokat, aki tud parancsolni, aki kinyitja a száját, mégpedig úgy, hogy teljesítve legyen a terv. Felvehetem könyvelőnek, de főnöknek semmiképp! Én szó nélkül felálltam, az ajtó felé tartottam, de félúton, — a felgyülemlett idegességtől vezéreltetve — hirtelen meggondoltam magam. Visszafordultam, odaugrottam az asztalhoz, ököllel rávágtam és beleiilulva orditat. — Miféle vezető kellene neked, mi? Miféle? Te! Te emeletes hülye! Te tökfej! Vitrinbe való barom! Dinnycfej! Már rég a szeméttelepen lenne a helyed! Azt a rézfán- fütyülőjét! Azt hiszed, any- nyiba hagyom! Nem én, te őshüllő! Te rinocérosz! Kinyiffantalak, te krokodil, te víziló és mit tudom én még mi!... A busa fejű elégedetten nevetett. — Hangosabban drága barátom, hangosabban! Teli torokból! — Te tintanyaló, fafejű mélák, ez neked nem hangos? Azt hiszed, te vagy az isten? Te lakáj! Te kretén! Tökfilkó, vadszamár... és minden! — fejeztem be elfulladva. — Felveszlek! És én szédülten távoztam — a személyzeti osztályra —, hogy felvételemet hivatalosan elintézzem. —- -- -'«ray.ifliá,- --------Jtxz wm____Mrt _ XS3bQ3EbHv Ik0hb59BuBí
