Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-25 / 120. szám
Í973. TwSJas 5S.' W. oTOM Pártszervezés-pártirányítás a szemébe yalaki vetkezet pártszervezetének tagjait is. És számomra — de, gondolom, nemcsak nekem — elsősorban ez a körülmény okoz gondot. Az, hogy az ilyen és hasonló ügyek kapcsán többnyire fel sem merül a környezet felelőssége. Azok felelősségéről szólok, akik lényegében asszisztálnak az ilyen tisztességtelen üzleti manőverekhez. Látják, ismerik az ügyek lényegét és hátterét, de meg sem kísérlik közbevetni: megállj, ne tovább! Hallgatnak, mert a jogtalanul szerzett pénzből, a törvénytelen haszonból nekik is csurran-cseppen. Sajnos, nem egyedül ez az eset ad okot ilyen következtetésre. A közelmúltban kellett leváltani és a pártból kizárni egy üzem igazgatóját, aki úgy élt és viselkedett, mintha a gyárat hitbizományba kapta volna. A vizsgálat során kiderült, hogy korántsem egy csapásra változott kiskirállyá ez a különben valóban tehetséges ember. Először a családi életben mutatkoztak bajok, aztán apró szabálytalanságok következtek. majd nagyvonalú vendéglátások és ajándékozások, üzemi költségen, s így jutott el oda, hogy végül saját szórakozásait is közpénzből fedezte. Ha ebben az üzemben szocialista normáinkhoz méltó morális légkör uralkodott volna, meg sem kísérelhette volna a visszaéléssorozatot — bizonyos, hogy már a kezdet kezdetén számon kérik felelősségét. Lehet, hogy ez az igazgató nem fogadta volna örvendezve a bírálatot, beosztott munkatársainak elvszerű fellépését, de bizonyos, hogy soha nem jutott volna ilyen mélyre. BÁRMELYIK ILYEN ÜGYET elemeznénk, rádöbbenhetnénk, hogy volt alkalom, lett volna lehetőség visszarántani a szakadék széléről a korábbi önmagával szembekerült embert. Nem kellett volna más, csupán, hogy a közvetlen környezetéből szemébe mondja valaki: így önmaga alatt vágja a fát, drága főnököm. Ezért hiba, ha az ilyen ügyekben a környezet felelősségéről szó sem esik, ha nem kérik számon a helyi párt- szervezet politikai felelősségét ezekért a rossz útra tévedt emberekért. Természetesen saját magáért elsősorban mindenki önmaga felei, de társai sorsáért a környezet is számadással tartozik. Miért? Mindenekelőtt azért, mert olyan a társadalmi berendezésünk, hogy ha még valaki szándékosan akarná is. többnyire akkor sem képes egyedül, a munkahelyi közvetlen környezet közreműködése nélkül vagy éppen annak ellenére megsérteni morális és jogi normáinkat. Lehet, hogy ez meghökkentően hangzik, de mégis így igaz: sikkasztani épp úgy, mint kiskirály, úrhatnám módon élni, segítőtársak nélkül nem lehet. A közösség vagyonához csak ott nyúlhatnak büntetlenül, ahol az ellenőrzéssel is baj van,,az úrhatnám életmódhoz pedig hajbókoló szolgalelkek kellenek, akik eltűrik, hogy valaki önmagát az általános rend fölé helyezze. És nemcsak tevőleges társakra gondolok, hanem azokra is, akik hajlamosak, hogy a munkahelyi vezetőik botlásai felett szemet hunyjanak, „megértsék” emberi gyengeségeiket. Látszólag barátai ők a főnöknek* a vezetőnek — valójában ellenségei ! AZ OKOS MUNKAHELYI VEZETŐ az eredményes munka alapvető feltételeként megteremti önmagának a megfelelő környezetet. Ez alatt azt is értem, hogy nem tűr meg maga körül mindenre készségesen bólogató talpnyalókat. Már csak azért sem, mert bölcsen tudja, hogy éppen ezek lennének, akik az első ballépés esetén részvétlenül lefelé mutatnának hüvelykujjukkal. Akik korábban istenítették, rendszerint azok ilyenkor a legkönyörtelenebb bírák. Nyakas, újra és újra ellentmondó, gondolkodni képes, saját véleménnyel rendelkező emberekkel kétségkívül sokkal nehezebb együtt dolgozni. Nyilvánvaló, hogy kevésbé simulékonyak, és bizony ellenvetéseikkel, nyílt szókimondásukkal kellemetlen perceket is okoznak időnként. De nemcsak egyszerűen hasznosabb, hanem biztonságosabb is az ilyen közvetlen munkahelyi környezet. És hogy ez sem utolsó szempont, azt az említett ügyek szereplői, a leváltott munkahelyi vezetők saját sorsukkal is bizonyíthatják. Sólyom József ASSZONYOK VÁLASZOLNAK Eltűnnek a különbségek a dohányfermentálóban Arcok közelről Mondja NEM MINDIG CSAK A VÉTKEST terheli a felelősség. Az utóbbi fél évben felmentett néhány munkahelyi vezető leváltása kapcsán merült fel bennem ez a gondolat. Félreértés ne essék, nem a szóban forgó ügyek főszereplőivel szemben hozott döntések jogosságát vagy akár helyességét vitatom. Sőt. teljes meggyőződéssel állítom, hogy a tények ismeretében nem is lehetett más elhatározásra jutni. Másról van itt szó. Ennek érzékeltetéséül említem — csupán példaként — egy termelőszövetkezet elnökének ügyét, akit az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága nemrég kizárt a pártból. Ez ez az ember teljesen félremagyarázva gazdasági politikánkat. annak lényegét és céljait, durván szabálytalan üzletek egész sorát kötötte. Olyan vállalkozásokba fogott. amelyeket Valójában emberkereskedelem elnevezéssel foglalhatnánk össze, a közös gazdaság úgy jutott súlyos összegekhez, hogy pecsétjükkel legalizálták maszek fuvarozók törvénytelen üzelmeit. Annyira lefoglalták a termelőszövetkezet vezetőit ezek a manipulációk, hogy a mezőgazdasági termelésre, a tényleges munka tervezésére és irányítására nem is jutott már idejük. Amikor végül felelősségre vonták ezt a tsz-elnököt, ő sértődötten -tiltakozott, mondván, hogy csak a közös gazdaság érdekeit tartotta előtt, személyes haszonlesés semmiképpen sem vezette. Nem akarta elfogadni, hogy ha még ez így igaz is, akkor sem mentő érv: a törvényesség megsértése, rendeleteink kijátszása nem bocsánatos bűn csupán azért, mert abból egy munkahely vagy akár egy egész termelőszövetkezet közösségének haszna származott. A társadalom kárára nincs joga nyerészkedni senkinek. AZ ÖNZETLEN TSZ-ELNÖK mártírnímbusza egyébként hamar szétfoszlott a pártfegyelmi tárgyaláson. Gyorsan kiderült, hogy a jogtalanul szerzett nyereségből a legvaskosabban éppen ő részesült. Az viszont igaz, hogy nem egyedül ő kapott a fuvarozók jutalékából. — jócskán jutott belőle a tsz-tagok- nak; beleértve a termelőször A „JEGENYE” Agrármérnök. Két méter magas. Nyíregyházi homokon nőtt fel. Diplomával a zsebében tsz-be ment. Tetszett. Nem is volt rossz dolga. Tudja az ég mi, valami hazacsalta. A tanyára. Szakszövetkezeti mérnöknek. Hogy jó csere lett volna? Ha mindent összevet, igen. Motorral gyorsan hazajut. A pénzt nem költi albérletre. Meg aztán az sem utolsó, hogy szülést vezet. Mert a szakszövetkezetből tsz-t akar. Ö is. Ez pedig egy sor fájdalom, egy sor vajúdás. Fiatal, tetszik neki. Apáival, nagyapáival, néniével és bátyjával vitázik. Érvel. Ami több: dolgozik. Optimista. Hosszú, magas fiú. Olyan, mint az útmenti jegenye. Ha hajlik is. nem törik. Lehetetlen feladatokat old meg. Néha nem sikerül. Nála a sikerélmény és a kudarc ötven-ölven százalék. Amikor megkérdezem, minek örül, ennyit mond: — Jóformán gyermekük vagyok. Mégis elfogadtak. Hallgatnak rám. Igazi tanyasi. Beszélni nem nagyon szeret Dolgozni inkább. EGYEDÜL Négy gyermekkel hagyta ott az ura. Mezőőr volt. Másik asszony kellett neki. Pedig ez a kikötőjéből tartotta Évekig. Mire meglett a ház. elment. Mire kitanultak a gyerekek, otthagyta őket. Az asszony szomorú. Nem várja vissza. De sehogy sem érti, mi történt. Hogy miért történt. Áll az udvar közepén. Mögötte hosszú, dombra kúszó kert. Férfiember kellene hozzá. Nem panaszkodik. Hajnalban megy dolgozni az irodába. Takarít. Eljár. Rendet tart. Közbe- közbe hazaszalad. Reggeli az ipari tanuló fiúnak. Egy pillantás az unokákra. Kapálni is kéne. Átnéz a szomszédba. Ott ember vágja a dücskőt. Itt ő bajlódik vele. Sajnálják a faluban. A csoda nem háromnapig tartott. Szeptember óta beszélik. Közben kinyögte férje 20 ezres tartozását. Még telt erre is arra is. Miért esett ez meg vele? Pont vele? Mit vétett? Kérdéseket tesz fel magának. Arca sápadt. Teste megnyúlt. Arca bánatos. Szava csendes. A ki nem mondott szavakból derül ki: sajnálja azt, aki elment. Azóta minden más. Kannát vesz, a kútra indul. Most nincs ott senki. Most nem kell magyarázni. Hisz’ van, amikor jobb egyedül, A ROKKANT A vonat vágta le a fél lábát. Eljárt dolgozni. Egyszer aztán bekövetkezett a baj. Hivatalos rokkant. És hivatalsegéd. Kis tanácsi irodában ül, várja a munkát. Kézbesít. Rendez az épület körül. Feleket fogad. Húsz körüli, félelmetesen fiatal. Családja van. A kereset, akár Párt- és kormányhatározatok írják elő a munkásnők, munkásanyák élet- és munkakörülményeinek javítását. Megtartják-e ezeket a határozatokat? — erre a kérdésre kerestük a választ a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat megyeszékhelyi egyesített fermentálóüzemében. A „legilletékesebbektől”, a dolgozó nőktől kértünk választ. „/Vem csak a férfiak...** Diószegi Sándorné. nyersanyagátvevő 1951-től dolgozik az üzemben. Ez az első munkahelye. Határozottan válaszolt kérdéseinkre: — A párt- és kormányhatározatoknak nálunk is meglett az eredménye — mondta. — Itt volt péídául a ..férfi munkahelyek” esete. Targoncás és liftes korábban csak férfi lehetett. Férfiak voltak a fermentőrök. a nyersanyagátvevők és a műszakvezetők is. Pedig ezek a munkakörök nem is igényelnek nehéz fizikai munkát. Most már másképpen van. Ezekre a helyekre nőket is kiképeztek, így könnyebben kereshetik meg a fizetésüket. amely magasabb is ezeknél a munkaköröknél. Aztán az egyedül álló anyák és a nagycsaládosok segítését említette: — Azok a nők. akik gyerekeiket egyedül nevelik, vagy pici gyerekeik vannak, csak egy műszakba járnak dolgozni. Emellett rendszeresen kapnak anyagi támogatást, gyorssegélyeket. Nyilván ennek a gondoskodásnak köszönhető, no meg természetesen a vezető emberi hangjának, hogy a női dolgozók közül két éve nem lépett ki senki, nem változtattak munkahelyet. Sőt. a szerződött idénymunkások közül tavaly 25-en kérték az üzem vezetőit, hadd maradjanak itt, vegyék fel őket az állandó létszámba. Sajnos erre nem volt lehetőség... Ki mit tesz az asztalra — Azt hiszem, én vagyok itt a legrégibb dolgozó — kapcsolódott be beszélgetésünkbe Mirgai Jolán. aki 1934-től a dohánygyárban dolgozik. Dohányhordóként kezdte, heti 6 pengő fizetésért. Kézben hordta a dohányt az emeletekre. Aztán válogató lett. Most pedig csoportvezető. — Engem is úgy emeltek ki csoportvezetőnek. S a nők és a férfiak fizetése között nincs különbség. Ki menynyit tesz az asztalra, annyit keres. Aki többet és jobban dolgozik, természetesen töbhogyan is rakja össze, kevés. Már megnyugodott. Tervez. Szeretne többre jutni. Nem hitetlen. Eddig is annyi ember állt mellette. Talán ezért is élte túl. Nem volt könnyű. Ma jellegzetes lépteivel rója az utcákat. Ha városi téved ide. elmondja sorsát. Látszik. arra vár, hogy biztassák. A mindennapi bizakodás — mindennapi kenyér. Nem akarja. hogy szánják. Ami megtörtént, megtörtént. Most mindent másképp, minden elölről. A tanácsnál az egész falut megismerte. Sorsukat is. Mindig hasonlítgat. Mások életét a magáéval. — Azért ugye érek annyit, mint más? Ül a barna festett lócán. A KONDÁS Cigánysori háza a jobbak közül való. Bent üveg nélküli petrólámpa füstöl, vi- lágol. Felesége paprikás krumplival kínál. Ök a iobbmódúak. A kondás jól keres. Fia csordás. A többi gyerek tanul. Míg ülünk a hagymagózos, petrószaasai bet kap. így van ez a prémiumosztásnál is. Az idei béremelésnél például a női dolgozóknak átlagosan 12— 13 százalékkal emelkedett a fizetésük. A vezetőket bárki megkeresheti gondjaival, problémáival. Mészáros Vífflv- társat, az üzemvezetőt például a múltkor az egyik munkatársam azzal állította meg. hogy nem tudja elhelyezni óvodába a gyerekét. Az üzem mellett van egy óvoda. ami korábban a dohánygyáré volt. Az óvoda vezetőiével jó a kapcsolat, így Mészáros elvtárs elintézte. elhelyezték a gyereket. — Nekem a fizetésem 2200 forint körül van. Elégedett vagyok vele. Elégedettek a munkatársnőim is. Ha nem így lenne, akkor én sem maradtam volna itt 1934-től — mondta mosolyogva. Kétéves szaktanfolyam — Hallottam már olyan vállalatról, ahol amikor női dolgozót vesznek fel. érdeklődnek nem terhes-e? Egyszóval nem szívesen látják a várandósokat. Nálunk nincs ilyen gond. A szerződéses dolgozók között előfordult már. hogy többen gyereket vártak. Az üzem vezetői könnyebb munkára osztották be őket, itt maradtak a szülésig. Pedig idénymunkások voltak! — dicsekedett Holik Mihályné. Aztán sorolta, hogy van női dolgozó, aki lakásvásárláshoz kapott vállalati támogatást. üdülni küldték, sőt fizetési előleget is kapott. Ezt hat. hónap alatt kellett részletekben visszafizetni a vállalatnak — kamatmentesen. Jelenleg kétéves szak- tanfolyam van a vállalatnál. A résztvevők 90 százaléka női dolgozó. Közülük kerülnek ki majd a csoportvezetők. nyersanyagátvevők, hőfokotok. Könnyebb munkával, magasabb fizetéshez jutnak majd. A dolgozók válaszát Mészáros Ferenc üzemvezető néhány számadattal is kiegészítette. A gyereküket egyedül nevelő nőknek és a nagycsaládosoknak az idén 13 ezer 800 forintot adnak támogatásként. Eddig 5 ezer 750 forintot fizettek ki. A fizetési előleg kerete 19 ezer 800 forint. S, hogy az üzemnek menynyire megéri ez, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy két éve nem lépett ki női dolgozó. A szerződéses idénymunkások pedig ott akarnak maradni, továbbra is. A párt- és kormányhatározatok pontos megtartása jó munkahelyi légkört. jó termelési eredményt hozott! •*- (B. D.) kevert levegőjű szobában, egyre gyűlnek a többiek. Húszán ? Harmincán ? Lánygyerek. Jól öltözött fiatal. Mezítlábas, orracsüngő apróság. Haragos arcú, szép szemű. A kondás beszél. Hallgatják. Neki hivatala van. Tanácsi ember. Házról szól. Építeni kellene. Mert van ám hitel! Lekáromkodja gyerekét, mert rosszul tanul. Mint egy drámai színész. Kifejező gesztusok, Villanó szemfehérje. Biztat. hogy egyek. Mert nyugodt lehetek. Van itt már. aki nem „olyan” cigány. Neveket sorol. Ennek új háza van. Annak almáskertje. Az itt dolgozik. meg is jutalmazták, ő is „munkaviszonyban” áll. Igaz, néha beiszik. De csak ha otthon a disznó. Mert ugye van kötelesség is. Itt bólintanak. Ott helyeselnek. Aztán a jogokat sorolják. De nincs arányérzékük. A kondás mondja a végső szót. — Ki kéne innen kerülni. Akarunk is, nem is. Tudja, hogy van ez... mtiVmrra- • Határszemlék után Szabolcs-Szatmár megye csaknem minden községében befejezték az erre a céh a alakított bizottságok a határszemléket. Ez évente ismétlődő szokás: május második felében a községi és városi tanácsok szakigazgatási szervei hozzák létre a bizottságokat. Működésük fő célja, hogy ellenőrizzék a földvédelmi törvény végrehajtását. Ez a törvény ugyanis előírja, hogy ..az állami gazdaságok, vállalatok, állami szervek, a. termelőszövetkezetek. az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek, az egyéni termelők és más földhasználók a használatukban vagy tulajdonukban lévő mező- gazdasági rendeltetésű földeken kötelesek rendeltetés- szerű mezőgazdasági termelést folytatni.” Vagyis: hogy minden talpalatnyi föld meg legyen művelve. A bizottságok tehát azt vizsgálták most is, hogy a földek használói és tulajdonosai hogyan tesznek eleget művelési kötelezettségüknek. A bizottságok jelentéseinek alapján a műveletlenül talált földek használóit, vagy tulajdonosait a községi tanácsok illetékes szervei írásban figyelmeztetik kötelességük teljesítésére. A bizottságok összegyűjtött jelentései között lapozva azt vesszük észre, hogy megyénkben már nincsenek nagy területű parlagon heverő földek, mint a korábbi években. Úgy a mezőgazda- sági üzemek, rfiint az egyéni földhasználók i többsége időben és a jó gazda gondosságával végzik az időszerű mezőgazdasági munkákat. Ahol viszont mégis „gaz. dátlan” földet találtak a bizottságok, ott egy új jelenség mutatkozik, amelyről nem árt beszélni nyilvánosan. Az idei tavasz pariagai főleg az egyénileg gazdálkodók külterületi földjein, valamink egyes zártkertekben mutatkoznak. A zárt kertek parlagon hagyása azért különös jelenség, mert köztudomású, hogy négy éven át folyt megyénkben a zár (kertek kialakítása, rendezése és tavaly teljesen befejeződött. A rendezés során — a törvényes rendelkezések figyelembevételével —, a bizottságok itt jelölték ki az állampolgárok személyi földtulajdonát. Itt vásárolni is lehetett földeket azoknak a m*aakáfeok- nak, nyugdíjasoknak, vagy más városlakóknak, akiknek a zártkert hasznáftata^fdBtőt- tést, szórakozást, vagjf hasznos mellékkeresetet jelentett. Aki vette, azt pénzt is fizetett érte. Éppen ezért kissé éntheteüen, Éqgy néhány községben, például Nagyleáífc tésülelén, vagy Kisvárba város zárt- kertjeiben zömmel éppen az ilyen zár tker ttuíajdonosok n i kellett felszólítani művelési kötelezettségük elmulasztása miatt. Ide kívánkozik egy másik szabály, amely évek óta érvényben van és úgy szól, hogy amely állami szerv — beleértve az útügyi, vízügyi és egyéb hatóságokat is — a birtokában lévő utak, árokpartok, árvédelmi töltések gyepét nem kaszálja le, június 10-e után az bárki által lekaszálható. Érdemes erre figyelmeztetni azért is, mert a megyét járva számos töltés és árok szélén láttunk igen jó, most még állati táplálkozásra is igen alkalmas füveket. A június JO-i határidő éppen arra való, mert ezek a füvek később elsava- nyodnak, állati táplálkozásra is alkalmatlanná válnak. tgnzk
