Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-23 / 118. szám

I. oldal VM KELET-MAGYARORSZA» ' 1973. május 23, CFolytatás az 1. oldalról) A televízió hírmagyarázó­ja abban a percben, amikor Brezsnyev és kísérete kilé­pett a repülőgépből „a béke és a nemzetközi együttmű­ködés szempontjából első­rendű jelentőségű jóakarati küldetés” befejezéséről be­szélt. és hangoztatta hogy ez a látogatás „meggyőző bizo­nyítéka volt a lenini békés együttélési politika életké­pességének”. A szovjet főyárosban rá­mutatnak, hogy a Petersberg Hotelben lezajlott politikai eszmecserék eredményeként Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt valóságos európai enyhülési akcióprogramot dolgozott ki az elkövetkező időszakra. E program négy fő pontja: a nyugatnémet— csehszlovák kapcsolatok ren­dezése a müncheni egyez­mény érvénytelensége alap­ján; a diplomáciai viszony felvétele az NSZK és több európai szocialista ország, köztük Magyarország között; a helsinki európai biztonsá­gi konferencia Összehívása a legközelebbi jövőben és a haderőcsökkentési tárgyalá­sok bécsi előkészítő konzul­tációinak mielőbbi befeje­zése. Brezsnyev levele az NSZK állampolgáraihoz Leonyid Brezsnyfev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára a Német Szö­vetségi Köztársaságból tör­tént elutazása előtt a sajtó, a rádió és a televízió útján levélben fordult a nyugat­német állampolgárokhoz. Mint írja, nyugat-németor­szági tartózkodása idején nagy számban kapott levele­ket különböző társaságoktól, szervezetektől és egyes ál­lampolgároktól. A levelek írói üdvözletüket küldték, jókívánságaikat fejezték ki a Szovjetuniónak. „Számos meghívót kap­tam. hogy látogassak el kü­lönböző városokba, ipari és egyéb vállalatokhoz, gazda­ságokba. kulturális intézmé­nyekbe, Egyes állampolgá­rok levelükben azt indítvá- , nyozták, hogy találkozzunk és beszélgessünk el olyan különböző némákról, ame­lyek nyugtalanítják mind­azokat. akik elgondolkoznak a ma végbemenő események és a jövő kilátásai felett. Minthogy nincs lehetősé­gem válaszolni minden egyes levélre és meghívásra, a saj­tó, a rádió és a televízió út­ján szeretném kifejezni őszinte köszönetemet a Né­met Szövetségi Köztársaság minden állampolgárának, aki figyelmet tanúsított irányunkban, kifejezte ba­ráti érzéseit országunk iránt. Kívánok nekik, csak­úgy, mint az NSZK egész népének békét és jólétet” — írja Leonyid Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, elhagyva az NSZK területét, a repülő­gépről táviratot intézett. Willy Brandthoz, az NSZK kancellárjához és köszönetét fejezte ki az iránta tanúsí­tott vendégszeretetért. — Abban a reményben távozom, hogy az elmúlt na­pokban általunk végzett kö­zös munka jól szolgálja az országaink közötti jó kap­csolatokat — hangzik a táv­irat. Rockefeller elutazott Moszkvából David Rockefeller, az is­mert amerikai bankár és köz- életi személyiség kedden a szovjet fővárosból elutazott Helsinkibe. Rockefellert hétfőn a Kremlben Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök fogad- ta. A szovjet kormányfő és az amerikai pénzember a két ország közötti gazdasági kap­csolatok kérdéseiről folytatott megbeszélést. Mint Moszkvában hivata­losan közölték, Alekszej Ko­szigin pozitívan értékelte a kölcsönösen előnyös alapo­kon történő hosszú lejáratú és jelentős gazdasági együtt­működés fejlődését. Rockefeller hangoztatta, hogy bankháza érdekelt a sokoldalú gazdasági együtt­működés előmozdításában. A Rockefeller-féle pénzin­tézet a többi között hitelt nyújtott azokra az amerikai berendezésekre, amelyeket a Szovjetunió a kamai autó­gyár építéséhez vásárolt. David Rockefeller hétfőn újságíróknak megerősítette, hogy a bank más szovjet lé­tesítmények finanszírozásá- nek lehetőségeit is tanulmá­nyozza. A Chase Manhattan Bank nyugatnémet és francia ban­kok után az első amerikai pénzintézet, amely hivatalos képviseletet nyitott a szovjet fővárosban. Több mint hat órán át tárgyalt Le Dúc Tho és Kissinger A Párizs környéki Gif-Sur- i vette-ben kedden délelőtt 10,30 órakot kezdődött meg Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja és Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanács­adó újabb — a két fél tár­gyalásainak múlt csütörtöki felúj ítása óta ötödik — meg­beszélése a vietnami béke­megállapodás rendelkezé­seinek végrehajtásáról. A két fél megbeszéléseinek jelenlegi szakasza igen in­tenzív: Le Dúc Tho és Kis­singer múlt csütörtök óta összesen 18 órán át tárgyalt egymással, a demokratikus Vietnam és az Egyesült Ál­lamok szakértői vasárnap 12 órás maratoni ülést tartottak, hétfőn este pedig, közvetle­nül a negyedik Le Dúc Tho— Kissinger-találkozó után Nguyen Co Thach, a VDK külügyminiszter-helyettese és William Sullivan távol-keleti ügyekkel megbízott külügyi államtitkár-helyettes csak­nem éjfélig konzultált a rész­letekről. A keddi tárgyalás megnyi­tása előtt két iratokkal telt dobozt, egy nagy írógépet és egyéb irodafelszerelést szállí­tottak a gif-sur-yvette-i vil­lába. E készülődés nyomán találgatások kezdődtek az új­ságírók körében. Feltételezik, hogy a két fél zárófnegálla- podást készít elő a vietnami tűzszünet „értelmezéséről”. Le Dúc Tho és Kissinger, az amerikai elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója ked­den Párizsban rekordidőben — 6 és egy negyed órán át tárgyalt. A VDK és az Egye­sült Államok képviselői meg­állapodtak, hogy szerdán foly­tatják megbeszélésüket. Búcsú Konyev marsalltól Az SZKP Politikai Bizott­ságának tagjai, neves szovjet katonai vezetők álltak ked­den díszőrséget Ivan Konyev ravatalánál. A szovjet veze­tők mély részvétüket fejez­ték ki az elhunyt rokonai­nak és barátainak. Az emberek kora reggel óta vonultak a szovjet had­sereg háza felé, hogy bú­csút vegyenek Konyev mar­salltól, a nagyszerű hadve­zértől, a második világhá­ború hősétől. Ivan Konyev koporsóját a terem közepén magas emel­vényre helyezték. A marsall dlszegyenruhájában, a Szov­jetunió hősének két arany- csillagával, szovjet és kül­földi kitüntetésekkel deko­rálva fekszik a koporsóban. A teremben sok a koszorú, köztük az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­ge és a minisztertanács ko­szorúja. Czinege Lajos vezérezre­des, honvédelmi miniszter táviratban fejezte, ki részvé­tét A. A Grecsko elvtárs­nak, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének Ivan Sztyepanovics Konyev, a Szovjetunió marsallja ■ el­hunyta alkalmából. Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese vezetésével ked­den küldöttség utazott Moszkvába I. Sz. Konyev marsall temetésére. SKYLABi Fefmefeciedett az „é'éskamra“ A Skylab külső védőpaj­zsának leszakadása meglepe­tések elhárítása elé állítja a houstoni űrhajózási központ szakembereit. Legújabban az R Biztonsági Tanács határozata A Biztonsági Tanács ked­den 12 szavazattal, 3 tagál­lam — az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia — tartózkodása mellett határo­zatot fogadott el. amely kö­veteli, hogy sújtsák szank­ciókkal mindazokat a cége­ket, vagy személyeket, ame­lyek. illetve akik közvetle­nül, vagy közvetve kereske­delmi kapcsolatban állnak a fajüldöző rhodesiai rezsim­mel. Az Egyesült Államok és Anglia ugyanakkor egy másik szava­zásnál megvétózta azt a ha­tározattervezetet, amely ja­vasolta : terjesszék ki a BT által Rhodesiára kiszabott és kötelezően érvényes gazda­sági szankciókat Dél-Afri- kára és Portugáliára. Ennél a szavazásnál Ausztria és Franciaország tartózkodott. űrállomás „éléskamrájának” falai melegedtek fel olyan mértékben, hogy megrom­lással fenyegetik az ott tá­rolt élelmiszereket. Ennek ellenére a Skylab- program irányítói bíznak abban, hogy a három űrha­jós péntekre tervezett fel­bocsátása. nem szenved .to­vábbi halasztást. Mint Wal­ter Kapryan, az Appollo- rakéta rajtirányítója közölte, a visszaszámlálást kedden, közép-európai idő szerint 13,30-kor kezdték meg. A három asztronauta — Conrad, Kerwin és Wéitz kedden tartotta meg a védő­pajzs leszakadt részeit he­lyettesíteni hivatott „naper­nyő” felszerelésének főpró­báját. Nemzetközi szakszervezeti tanácskozás Budapesten Budapest szervezett dolgo­zói, a magyar főváros szak- szervezeti mozgalma és a Szakszervezetek Budapest; Tanácsa nevében Mekis Jó­zsef, az SZBT elnöke üdvö­zölte az európai szocialista országok fővárosaiból érke­zett szakszervezeti vezetők keddi, a SZOT .székhazában összeült értekezletét. ' Ma­gyar kezdeményezésre első ízben került sor ilyen ta­nácskozásra, amelynek na­pirendjén a fővárosi szak- szervezeti szervek üzemen kívüli érdekvédelmi, terület­politikai tevékenységének ta­pasztalatai; a fővárosi taná­csokkal való együttműködés tartalma és módszerei; s az érintett szakszervezeti szer­vek nemzetközi kapcsolatai­nak továbbfejlesztése szere­pel. A tanácskozás részvevői abból indultak ki, hogy a la­kóterületi élet sok kérdés­ben összefügg a dolgozók ér­dekvédelmével, számos té­nyező: a szolgáltatások, a közlekedés, a szociális és a kulturális ellátás, stb. hely­zete nem Választható el a szakszervezetek területi te­vékenységétől, E kérdéseket taglalta vita­indító előadásában Panduro- vits József, az SZBT vezető titkára, a magyar delegáció vezetője is, s e témákban ismertették eredményeiket, gondjaikat, terveiket az or­szágok ABC-sörrendben fel­szólaló delegációvezetők, . il­letve tagok is. A tanácsko­zás első napján felszólalt Mitko Tenev, a szófiai, Hynek Vladimír, á prágai szakszervezeti tanács elnö­ke, Zbigniew Piskon, a var­sói vajdaság szakszervezeti tanácsának titkára, Rudi Höppner, a berlini területi szakszervezeti tanács elnöke és Gheorghe Stuparu, a bu­karesti szakszervezeti tanács elnöke is. Mint az elmondottakból is kitűnt, bár a körvonalazott témák minden fővárosban sajátosan jelentkeznek, s el­térőek a megoldás módjai is, mégis hasznos megismer­ni egymás tapasztalatait. A párt- és a többi társadalmi szervvel összehangolt terület-" politikai munka alapja álta­lában á sokrétű és összetett városfejlesztési terv. A környezetvédelem, a te­rületrendezési terv, a lakás­építési program, s a kapcso­lódó kommunális ellátás ter­mészetszerűleg másként ve­tődik fel például Berlinben és Prágában, hiszen az utóbbi Európa legsűrűbben lakott fővárosa; egy négy­zetkilométeren 5503-an lak­nak. Egyébként, éppen a la­káskérdés az, amely vala­mennyi (ielegáciővezető ex­pozéjában jelentős helyet ka­pott. A szakszervezeti Szervek szoros t együttműködésben, a fővárosi tanácsokkal, a ne­hézségeken együttes erővel kívánnak úrrá lenni. Buda­pestnek például nagy prob­lémája a .tömegközlekedés ’lassúsága, a járművek zsú­foltsága.' Az SZBT. az el­múlt években sajátos eszkö­zeivel jelentősen hozzájárult a közlekedés javításához, fejlesztéséhez is. Egyebek között kezdeményezte á ke­let—nyugati metróvonal épí­tésének szocialista munka­verseny és együttműködési szerződések útján történő meggyorsítását, s közremű­ködött a lépcsőzetes mun­kakezdés zökkenőmentes be­vezetésének elősegítésében is. Valamennyi felszólaló fog­lalkozott az egészségügyi el­látás kérdéseivel, a‘ munká­sok és alkalmazottak üdül­tetési lehetőségeivel, A bol­gár delegáció vezetője pél- dául felmondotta, hogy moszkvai tapasztalat szerint elvégezték az egészségügyi létesítmények koncentráció- ját és újfajta körzetesítését. több más fontos kérdés mellett szó volt az európai szocialista országok környe­zetvédelmi együttműködésé­ről, amely a KGST kereté­ben valósul meg. Hangsú­lyozottan szerepelt ez a szó­fiai, a berlini delegátus fel­szólalásában. Szerdán, a tanácskozás második munkanapján kerül sor a szovjet 'delegáció ve­zetőjének' felszólalására, va­lamint a nemzetközi kapcso- , latok és a£ ... együttműködés ' továbbfejlesztési* ‘ TeHel7cé­geinek megvitatására. Magyar—NDK kulturális egyezmény Kurt Hager professzor, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden fogadta dr. Polinszky Károly. művelő­désügyi miniszterhelyettest, aki jelenleg az NDK-ban tartózkodik. A meleg, baráti hangulatú eszmecserén a két ország kulturális kap­csolatai elmélyítésének lehe­tőségeiről tárgyalt. Dr. Polinszky Károly;é* Hans:Jo.achim Böhme pro­fesszor, az NDK felső és szakoktatási minisztere egyezményt írt alá, amely­nek értelmében a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság — kisebb korlátozásokkal — kölcsönösen elfogadja a má. sik országban szerzett dip­lomák és más okmányok ér­vényességét. 14. Kapelláró, amikor láthatat­lan ellenségére gondolt, alig várta a reggelt, az első napsu­garat, az árnyék nélküli vi­lágosságot. Rémképek ül­dözték álmában, vizek fö­lött futott, sziklákon kapasz­kodott fölfelé, s nem tudta őt üldözik-e. vagy ő az ül­döző. Beleizzadt a göncbe, hánykolódott, némelykor sa­ját kiáltozására ébredt, ar­ra. hogy jajgatva hívja az anyját. Kicsi szólt is neki, ez ígv nem lesz jó. tisztára úgy néz ki, mint aki kezd becsa­varodni, minek, marhaság akinek nincs arca. attól csak a bolondok félnek. — Hiszen, ha félnék! De nem félek. Hacsak attól nem, hogy egyszer félni fogok — válaszolta Kapelláró, s ez az érzés akkor sem csitult benne, amikor meghallották, hogy Bikát másik csoportba he­lyezték, itt már túl sok gali­bát csinált, a szabadulásig hátralévő egy esztendőben, nem őket boldogítja majd. Tábora fokozatosan Kapel- láróékhoz pártolt át, s ez egy­úttal azt is jelentette, hogy — legalábbis átmenetileg — véget értek a tetoválásnak ne­vezett szertartások, s ez any- nyira valószínűtlen volt, hogy a felügyelők nem is mertek hinni benne. Eljött a tél, kö­zeledett a karácsony, csomag- küldések ideje, aki megkapta a- maga csomagját, majd ki­ugrott a bőréből örömében, akinek nem jött csomagja, odavolt a szomorúságtól. Ki­csi is nagy örömmel mutatta egy napon a néger babát, at­tól kezdve a párnája alatt tartotta, a többiek kinevették, nem törődött vele, azt mon­dogatta, egyszer 5 úgyis meg­keresi, aki ezt a babát nála felejtette, hiába mondta neki Kapelláró, hogy a lány hoz­zátartozói agyonverik, ha meglátják, mire Kicsi annyit mondott, nem biztos az, addig még sok víz lefolyik a Kisdu- nán, míg ez bekövetkezik, de az is lehet, megszökik és meg sem áll odáig, ezen nevetett maga is, karácsonyfagyújtás­kor az ebédlőben az egész társaság olyan volt, mint a zárdaszüzek gyülekezete, ha azt mondták volna nekik, csókolják meg egymást, alig­hanem megteszik, a felügye­lőket is beleértve, abban a nagy ellágyulásban, ami arra a néhány órára hatalmába kerítette őket, mert eszükbe jutott a gyerekkor, az otthon. Hazulról érkezett három le­velével, egyet Bereczki írt, a másikat Bonzó, mint írta,, a többiek nevében is, a harma­dikat anyja, Kapelláró úgy ringatódzott az ünnep hajó­ján, mint akinek többé soha nem kell leszállnia onnét. Könyveket küldtek neki, Be­reczki egy csoportképet a brigádról, a kép abból az al­kalomból készült, hogy vala­mi oklevelet kaptak, amivel pénz is járt, a szemük állá­sából látszott, ez a kép már az áldomás után készülhetett, vagy épp aközben, mert na­gyon vidoran tekintettek a világba. Anyjától kesztyűt kapott, jó, irhabéléses kesz­tyűt, amilyen neki sose volt még, el is tette szabadulása utánra, meg pulóvert, amit állítólag Gyevi vett neki, de ezt Kapelláró nem hitte, nem tudta elhinni, félretette ezt is a szekrényébe, a süteményt, a cukrot és csokit elosztogatto. jutott is, maradt is bőven. Egy­általában, el kellett ismernie, hogy a rabok karácsonya nem is olyan rossz, mint só­kan vélnék, csak arra nem szabad gondolni, ml lenne most, ha ugyanezt az ajándé­kot, ugyanezt? a felét. a harmadát otthon kapja, vagy ha nem kap semmit, de végig­mehet otthon az utcán, ami­kor akar, valakivel kettesben vagy egyedül akár, fölhajtott kabátgallérral, s arcába fúj "a szél, dühösen havat kavar, s ő megy szemben a széllel, va­lahová. ahol méleg van, vagy netán céltalanul fütyörésjve. szokása szerint, s utánanéz egy jólábú babának, nem baj, ha nem is néz vissza, majd visszanéz egyszer va­laki, meg is áll, megvárja, míg odaér hozzá. Elindulnak ketten, azontúl mindig ketten és neki milyen jó lesz tudni, hogy ő az erősebb, akibe be­lekapaszkodnak s ez jó. ez nagyon jó az istenfáját, ha egyszer így lenne, a láthatat­lan ellenség is képes lenne a barátjának vélni, de messze ez a világ, de nagyon mesz- sze... ahhoz, hogy valaki ezt elérje, több alázat kell az élet iránt? Lehet. Az is kell alkalmasint, hogy az cember jobban ismerje saját magát, még akkor is, ha csak szoba­festő és falakban gyönyörkö­dik, az utcán pedig, ha le­szalad kajáért a festékes ru­hájában, elhúzódnak mellőle a járókelők, úgy kell neki-, miért nem született millio­mosnak, akinek nem kell le­szaladni a parizerért, ha.meg­éhezik, odaviszik neki helyé­be. Ünnep másnapján délelőtt, azon ritka alkalmak egyikén, amelyet szabadfoglalkozás­nak neveznek, Petterson lé­pett be hozzájuk. Egyenest Kapelláróhoz lépett. — Jöjjön velem — mondta —■ az irodán kényelmesebb. Kapelláró sző nélkül kö­vette, valamiféle zavart arc­' kifejezéssel, s ez .érthető volt. mivel, nem ismerte az invitá­lás okát., Áz irodán Petterson leültet­te, cigarettával kínálta. s amint hátradőlt a fotelben, mintegy erre biztatva őt is, arcáról mintha’ letörölte vol­na valaki a hétköznapokból oly jól ismert kemény, ridegsé­get. — Beszéljen az életéről. Ér­dekel. Na nem a peranyaga, nem az, 'amiért idekerült, azt ismerem, ismerjük, tobbé-ke- vésbé mindannyian. De tud­ja... .az írás-soha nem leltet olyan érdekes, mint az emberi szó. Nem tudom, volt-e alkal­ma meggyőződni már erről, hiszen fiatal még. Kapelláró' kezdeti elfogó­dottsága oldódni kezdett. Szí­vesen beszélt, olyan régen szóltak' hozzá így, tulajdon­képpen' zavarát' is ez okozta,' ez a civilnek, a rendes em­bernek kijáró hatig. Küszköd­ve kereste a 'szavakat először. (Folytatjuk) Imre László: Kisregény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents