Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-18 / 114. szám

fW5. müfjos 18. RSfcÄ-^lSYÄHORSZAG I t Ki a kispolgár? J 2. EGY MAGATARTÁS ÚTJA Szovjet vesiiféiüiilke! Mátészalkán Az ISG üzemi csarnokában. Balról jobbra: dr. Cservényük László, Gáldi Dezső; J. t, Smanykó, Eklcr György és Forgács András A kispolgáriság mint szem­lélet és magatartásforma hordozza a, világnézet és ideológia számtalan elemét. Jelent politikai jellegű néze­teket, magatartást, vannak tehát olyan elemei, amelyek a politikai tudat, vagy poli­tikai erkölcs aspektusából vizsgálhatók. Jelent továbbá erkölcsi elveket, az egyén általános etikai, morális hely­zetét, viszonyait meghatáro­zó, befolyásoló rendszert. Je- . lent konkrét, a társadalmi életfolyamatokban sajátosan megnyilvánuló magatartás- formákat, s e formák a je­lenség tartalmától olykor függetlenek is lehetnek. Je­lenthet továbbá ízlésbeli vi­szonyokat, állapotokat. Ebből is kiderül, hogy a kispolgariság teljes mérték­ben nem tekinthető sem vi­lágnézetnek, sem ideológiá­nak, nem is sorolható csak az erkölcs kategóriájába. Szemlélet és magatartásfor­ma, amely magában hordoz­za a burzsoá világnézet és ideológia jegyeit, de szűkebb is azoknál — főként elmé­leti vonatkozásokban —, másrészt — főként a gyakor­lati formákat illetően — bő­vebb. mert direktebb, konk­rétabb és kézzelfoghatóbb jelenségkomplexum. Az eti­ka körébe sem sorolható be minden megnyilvánulása. A kispolgáriság nem egy­séges ideológia, nem egysé­ges rendszer. Egyes elemei önálló életre is alkalmasak és képesek, sőt, az a jelleg­zetessége éppen, hogy vala­mennyi jellemvonása egy- szerre nagyon ritkán jelent­kezik. A. meghatározó voná­sok átjárják, áthatják egy­mást., de könnyen átcsaphat­nak más ideológiákba is, gyakran előfordulhat, hogy marxista világnézetű sze­mélynél tapasztalhatók a kis­polgáriság egyes elemei. Ez megnehezíti a kispolgári­ság felismerését, elhatárolá­sát és az ellene való harcot is. A kispolgár gazdasági helyzetét1 történelmi léte so- rán mindvégig behatárolja a kettős veszélyeztetettség. Dolgozó voltában a nagy- , burzsoázia veszélyezteti. Tu­lajdonosi voltában a prole­tariátustol fél, hiszen annak harca a magántulajdon el­len folyik. A kettős veszé­lyeztetettség eredménye: ál­landó belső félelem, riadt- sóg. Ezzel együtt jár egyfaj­ta ltarc is: állandó, konok, szívós, nyugtalan, másokkal nem számoló, másokat eltip- ró harc a megmaradásért, a kiemelkedésért, a vagyon gyarapításáért. A piaci kap­csolatok és a bírás érzése határozza meg életüket. „Életük mozgatóereje: a magántulajdon védelme, gya­rapítása. a „bírás” érzése, a birtoklás. A család, a házas­ság, a gyermeknevelés, a vi­selkedés, véleményük nyil­vánítása, a többi ember, az emberi kapcsolatok, s min­den emberi megnyilatkozás: a birtoklás eszközeivé vál­tak. az eszközök megszerzése pedig életcéllá lett” — írja Kéri Elemér a Kortársban a kispolgáriságról. Ennek a gazdasági harc­nak pedig az a végső ered­ménye, hogy átalakulnak, la­bilissá és kétessé válnak közben az értékek. A nagy, szellemi, etikai, gondolati ér­tékek teljesen háttérbe szo­rulnak, s helyüket ,az anya­gi javak foglalják el, nem eszközként, hanem egyértel­mű és egyetlen célként. Ha ehhez a gazdasági alaphoz társítjuk az osztály- tudatként jellemezhető indi­vidualizmust. akkor nyilván­való, hogy történelmi mér­tékben is visszahúzó és ve­szélyes szemléletről van szó. Ha az átalakult értékek — ebben az esetben kizáróla­gosan az anyagi javak — az individualizmus önzésével párosulnak, a farkaserkölcs­nek valami hihetetlen ke­mény és kegyetlen törvénye válik uralkodóvá: a mindent és mindenkit eltiprás, az aranyborjú-gazdagság imá­data. A kispolgáriság létezésé­nek másik alapja a kispol­gárság sajátos, már említett és elemzett osztály helyzete. Az a tény, hogy önálló osz­tálylétezése nincs, cselekvő­én beleszólni a történelem — vagy akár saját sorsa — irá­nyításába a történelem során soha nem volt képes. Az. hogy az ideiglenes szövetsé­gek, amelyek létét biztosítot­ták. nem mindig történelmi szükségszerűségből, a hely­zet objektív felméréséből, hanem gyakran önző érdek­ből születtek. Továbbá az a tény. hogy az ideiglenes szö­vetségek mögött mindig ott állott a nem teljes azono­sulás sündörgö, s lappangó tudata is. Ezek hátterében megint az individualizmus, az önzés, amely kizárja, hogy a kispolgári magatartást hordozó személy tartósan társadalmi érdekeket és ér­téket képviseljen. A kispolgáriság ismeret- elméleti alapjait vizsgálva Leninre hivatkozunk, aki az egyoldalúságot és szubjekti­vizmust mint általános idea­lista ismeretelméleti jegye­ket említi. Jelentkezik-e egy­oldalúság a kispolgáriság- ban? Okvetlenül. „A kispol­gáriság az önérdeket csak a közérdek ellentéteként tudja értelmezni. A kispolgáriság a biztonságot és boldogságot csak az elérendő anyagi ja­vakban látja. Az ennél ma­gasabb eszményeket nem is­meri: nem is hiszi, hogy „igazán” volnának olyanok; amit észlel belőlük, azt — mint „őszintétlent”, mint „affektáltat” — megveti — minősíti Mesterházi Lajos nagyon pontosan a kispol­gáriság egyoldalúságát. Eb­ből a szemléleti alapállásból a szubjektivizmus is szerve­sen következik, e fogalom azonban ebben az esetben mindig és kizárólag egyéni érdeket jelent. Már csak azért is.' mert a kispolgár­ság mint osztály, átélte a történelemben a közbülsőiét veszélyeinek érzéseit is, s ebből az átélésből újabb sündisznóallást kovácsol ma­gának. újabb indokot érez a kívülállásra, önmagába zár- kózásra, saját érdekeinek ki­zárólagossá növelésére. A kispolgáriság hordozói a kispolgárság mellett első­sorban azokból a rétegekből kerülnek ki. akik bizonyos státust, pozíciót, rangot bir­tokolva legközeleob kerülnek a birtokosi szemlélethez. Például a munkásarisztokrá­cia, amely kényelmesebb beosztását, megbecsültségét, magasabb óiabérét azonosít- | hatja a kispolgár magántu­lajdonával. Vagy az értelmiség egy része, amelyben a művelt­ség birtoklása válhat az el­különülés és kispolgáriaso- dás alapjává. Ez utóbbi e^°t- ben az érzelmi-emberi té­nyezők egybehangzása, a hu­manista értékek veszélyez­tetettsége is elősegítheti a közeledést. Ez a két réteg törvény­szerűen és a történelmi fej­lődésből közvetlenül követ- kezően hordozója lehet a kispolgáriságnak. Sőt. az ér­telmiség — éppen mint a műveltség monopolisztikus birtokosa a kapitalista viszo­nyok között — képes arra, hogy a kispolgáriság szem­léletéből sajátos ideológia típu­sok at kovácsoljon, mint a cinizmus, anarchizmus és így tovább. A különböző szemléleti és magatartásbeli elemek, je­gyek összegzése és elemzése indokolja, hogy a kispolgár­ságon belül is megkülönböz­tessünk néhány típust.. Ma­gam három típusát külön- böztetném meg a kispolgár­nak: — a nyárspolgárt, aki va­lóban még leginkább „ment­hető". legkevésbé fertőzött, de már tartalmazza a tipi­kus jellemvonásokat, s gaz­dasági és osztályhelyzete, osztálytudata ide kapcsolja: — az átlag kispolgárt, akit csak jobb terminológia híján nevezek így; — az anarchistát, akit ugyancsak osztály helyzete és gazdasági meghatározottsá­ga sorol e kategóriába. A társadalmi gyakorlat szintjén leginkább az átl&g- kispolgárral találkozhatunk. A nyárspolgár néha való­ban csak külsőségekben so­rolható ide. kevesebben is vannak ma már. Az anar­chistáról annyit, hogy e fo­galom mai használatában semmiképpen nem azono­sítható az anarchista törté nelemből ismert típusával. A munkásmozgalom történe­tében az anarchistákat meg­különböztetett hely illet' meg. a mai anarchisták csu­pán egvben azonosak velük: osztályalapjuk ugyanaz, a kispolgárság. Következik: Mi tartja fenn a kispolgáriságot? (Folytatás az 1. oldalról) gozik; az ISG gyáregysége, ahol csaknem 400 ember ta­lál biztos megélhetést és már épül az új bútorgyár, s tervezik egy kötszövőipari üzem létrehozását is. Álla­mi gazdaságuk az ország legjobbjai közé tartozik, szé­pen fejlődik a termelőszö- vetkezet, s mindemellett egészségű gy i és kulturális centruma is a környéknek Mátészalka- u A városi titkár azt sem rejtette véka alá, hogy a „városi kor” három éve te­mérdek problémát állított a lakosság és a vezetők elé, melyeknek a megoldásáért keményen kell dolgozniuk. Egyebek között itt is feszít a lakáshiány (1975-ig 2000 la­kást terveznek, ebből az idén balszáz készül el); a fiatal üzemekben igen sok az ifjú­munkás, a fiatal házas; több óvodai, bölcsődei helyre len­ne szükség. Aztán rengeteg pénzt emészt fel a nélkü­lözhetetlen közművesítés. Mindezek ellenére és főleg az iparosítás, az urbanizáló- dás hatására a várossá nyil­vánítás óta kétezerrel nőtt Mátészalka lakosainak a száma —, tehát egyre töb­ben szeretik a települést, fe­dezik fel itt a jó lehetősé­geket. Nemcsak az érdekelte a Kárpátontúlról érkezett lá­togatókat, hogy milyen pél­dául Mátészalkán a pártok­tatás módszere, formája, ha­nem az is: miként jelentke­zik ennek az igyekezetnek az eredménye az emberek tuda­tában. Nyomban kiderült, hogy korántsem hiábavalóak azok a különböző szintű és tematikájú tanfolyamok, elő­adássorozatok, vagy a társa­dalmi és tömegszervezetek kötetlenebb, de rendszeres eszmecseréi a lakossággal, ahol, miközben a hallgatók ismereteiket bővíthetik, rész­letes tájékoztatást is kapnak a város legégetőbb gondjai­ról, a feladatokról. Ennek is köszönhető, hogy tavaly pél­dául a település lakosai 7 millió forint értékű társa­dalmi munkát végeztek és ezzel kategóriájukban el­nyerték a megyei elsőnek já­ró egymillió forintos díjat. (Ebből most megvalósítják régi vágyukat: uszoda épül a fürdőnél). J, I. Smanykó elvtárs el­ismerőleg nyugtázta mind­ezt., aztán a legkritikusabb területet érintette: hogyan oldják meg itt Mátészalkán ■ a bejáró munkások rendsze- 1 rés politikai oktatását? Saj­nos, ez ma még sok kiv i irii- valót hagy maga után. Köz­rejátszik ebben a közlekedés problémája is — munka vé­geztével ezek az emberei; sietnek a vonathoz, a busz­hoz —, az üzemek nem 1 ud- ják összefogni őket, a falu­si pártszervezetek .sem te­kintik feladatuknak a na­ponta ingázók politikai, ideológiai gondozását. Smanykó elvtárs nyomban elmondta: náluk az üzemek és a falvak pártszervezeteit kötelezték, hogy együtt talál­janak megoldást erre a gondra, s így az ilyen em­berek sem esnek kívül a szükséges: oktatáson, a poli­tikai épülésen. Ekler György elvtárs ehhez kapcsolódva tájékoztatta a vendégeket: Ujfehértón már van erre példa, s a megye, valamint a főváros V. kerülete között nemrég kötött együttműkö­dési szerződés is intézkedik a Szabolcs-Szatmárból oda ingázó dolgozók tájékozta­tásáról, politikai képzéséről. M. M. Dankanyics a napi­lapok, a folyóiratok és a könyvtárak 'felől érdeklő­dött; M. I. Smócer arra volt kíváncsi, mi lesz azok­kal az általános iskolát vég­zett gyermekekkel, akik nem tanulnak tovább, s miként szervezték meg Mátészalka iskoláiban a gyakorlati ok­tatást, milyen aí kapcsolat az üzemek és az iskolák között? . A tájékoztatót követő vá­rosnézés közben nemcsak az egyre szebb városias képet láthatták a vendégek, de ‘ Lánczi János szavai nyo­mán megtudhatták: már az ezredfordulóig készen, van Mátészalka rendezési terve, amiben újabb jelentős léte­sítmények szerepelnek. Vendégeink útja ezt köve­tően az ISG 2-es számú gyá­rába vezetett Mátészalkán, ahol az érkezőket Gáldi De­zső gyáregységvezető. Guthy Lajos, a pártszervezet titká­ra, Szarka Sándor KISZ- titkár, Simon László szb-el- nök és Echsmidt József fő­mérnök üdvözölték. Itt min­denekelőtt a vasmunkásoka! keresték fel a vendégek munkahelyükön, majd az ezl ;övetö tájékoztatón ismét több, a termelésre, az em­berek keresetére, a párt- és KISZ-szervezet munkájára vonatkozó kérdést tettek fel. Ez a gyár — mint Gáldi Dezső ismertette — jelenleg 186 főt foglalkoztat és az idei termelési tetve csaknem 100 millió forint. A dolgozók hatvan százaléka szakmun­kás, lehetőség nyílt arra is. hogy 40 nődolgozót könnyen kezelhető gépeken foglalkoz­tassanak. Nemrég emelték a dolgozók béréi (a szakmun­kásokét állag 12—14 száza­lékkal) s ez, valamint az egyre eredményesebb, nye­reséges termelés jó légkört teremteti az üzemben, . A termelést, a gazdálkodási jel­ző — és dicséretes — szám­adatok után a szovjet ven­dégek mégis az iránt érdek­lődtek a párttitkártól: mi­lyen gondokkal találja szem­ben magát itt a párt- és a gazdasági vézetés? Kiderült, hogy igen fiatal a gárda, sokán még qsak dolgozók, de nem a szó igazi értel­mében munkások: nincs elég kezdeményezőkészségük.. Az emberek nevelése itt rendkívül fontos, erre hasz­nálják fel az egyéni beszél*- getéseket, a kollektív érté­keléseket. Amikor az ifjúsági szer­vezet titkára beszámolt ró­la,. hogy nemrég kapták meg a KISZ KB dicsérő ok­levelét jó munkájukért, a vendégek megkérdezték: mi­vel nincsenek itt megeléged­ve az ifjúmunkások? A vá­lasz; — Egyesek túl gyorsan szeretnének magas órabér­hez jutni, s ha nem kapják, odébb állnak. Azl; 1 n ami élő, eleven gond: a vállalat nem tud olyan mértékben segíte­ni a fiatal házasok lakás­gondjának a megoldásában, mint ahogy arra égetően szükség volna. Smanykó elvtárs végüj így szólt: — Mi a „kényes” kérdése­ket nem puszta kíváncsiság­ból tesszük fel, hanem azért, mert ezek közös gondjaink és szeretnénk tudni, hogy' a magyar elvtársak hogyan oldják meg a problémáikat a termelésben, az emberek nevelésében, s mii haszno­síthatunk mi azokból. A széles körű eszmecsere után a vendégek elköszön­tek a gyár vezetőitől, majd a kora délutáni órákban a fehérgyarmati járást keres­ték fel. Tunyogmatolcson Mezei János, a járási párt- bizottság titkára és a község vezetői üdvözölték a szov­jet delegáció tagjait, akik ezt követően megtekintették a Zalka Máté-emlékmúzfeu- mot. Fehérgyarmaton Guiú- csi Sándor, a járási pártbi­zottság első titkára Fogad í a a vendégeket, s tájé!*oz‘aita őket a járás életéről. Szat- márcsekén Ferencz János, a községi pártszervezet csúcs­titkára köszöntötte a vendé­geket: itt a Kölcsr. 'mié­keket tekintették m^g. majd Tiszacséesún Móricz Zs te­mond szülőházát kere. ‘ "c fel, ahol Gyulai spár. a közös tanács elnök üdvö­zölte és kalauzolta írpá- tontüli vendégeinket. (as) Bényei József Sokszor megállapítják: ha egy szellemi foglalkozású ia- lura kerül, begyepesedik. Évekig, évtizedekig megél ab­ból, amit az egyetemen, főis­kolán tanult. Aztán amikor rajön, mégis kevés mindez, akkor már késő, olyan nagy a hátralék, hogy nem érde­mes hozzákezdeni. Egy másik vélemény már „korszerűbb”. Ennek a lé­nyege: érdemes kimenni fa­lura orvosnak, tanárnak, mérnöknek, hiszen egy-kéi év és együtt a kocsi ára. Eset­leg a házé is. Aztán egy kis utánajárás, és irány a város. Ezt követően már minden rendben is van. Biztosított a szakmai fejlődés, a kapcsolat a nagyvilággal. — Biztos, hogy van ilyen Is. olyan is — folytatja a gondolatmenetet Göndör Ti­bor, a Balkányi Állami Gaz­daság főmérnöke. — Az em­berek sokfélék. így indítékuk is lehet különböző. Hadd ma­radjak a masam eseténél. Nvíreeyházán a Kossuth ban igazba t ónéi veitesnek neve-- tek ki TVfornoVctvagyok. A fizetésem az iskolánál is magas volt. A mostani jöve­delmem nem annyival több, Mérnök hogy indokolná azt az elha­tározást, hogy Balkányba költöztem Elsősorban a szakrpai érdeklődés hozott ide. A főmérnöknek nincs köny- nyű dolga Balkánybán. Az állami gazdaság nagy. Gép- oarkja bonyolult, összetett. Sokféle erő- és munkagéppel rendelkeznek. Területük »agy. A gazdaság katonás munkafegyelme és szervezett­sége megköveteli a műszaki készenlét legmagasabb fokát. — És megkívánja, hogy ál­landóan kancsolatban le­gyünk a világgal, a technikai fn',"'udalom vívmányaival liiert hiába ismerem mondjuk, a nálunk használatos gépe­ket A fejlődés üteme gyors Az agrotechnika, zootechnika és gépészet komplex jelent­kezése . állandó tanulásra lesztek Itt nem egyszerűen ■ deklődésről, egyéni hajtan­dóságról van szó. A gazdál­kodás korszerűsége elképzel­hetetlen, ha nem marad az ember is korszerű. — falun — Mindennek vége, ha az ember önmagával szemben igénytelenné válik - folytat­ja Göndör Tibor. Az ambí­ció nem csökkenhet. É6 te­gyem hozzá: az ambícióval arányosan jelentkezik a pro­dukció. Ma egy ilyen üzem, mint a miénk, ehhez minden Feltételt biztosít. Ez az em­beri boldogság alapja is. Higgye el, a legtöbb idegössze­omlás onnan ered, hogy az emberek nem tudják megta­lálni az összhangot , törekvé­seik és eredményeik között. Hogy a szakmai kielégülés együtt jár az anyagi színvo­nal emelkedésével, az termé­szetes. — Nem szeretném. ha az tűnne ki hogy mi műszakiak egy állami gazdaságban csak a gép, a technika, a szorosan vett szakmai problémák.iránt "agyunv-fogékonyak. Hogy első helyre tettem ezt, ez ért­hető. hiszen hivatásról van szó. De mindez mitsem ér ak­kor, ha megreked ezen a szinten. A világban sok do­log történik, születik, ami minket izgat. — Azt kutatgatjuk, hogy mitől kúltúrember valaki? Nos, nem hiszem, hogy ez azon múlik, ki hol lakik. Nem a város, nem a falu az elsőd­leges meghatározó. Ha valaki lépést akar tartani a korsze­rű műveltséggel, az emberi­ség problémáival, a meg­megújuló világgal, a változá­sok csodálatosan izgalmas sodrásával, a tudomány, a művészet friss termékeivel, az talál erre módot. Hogy minderre jut-e idő? Keíl, hogy jusson. Ez nem esetle­gesség kérdése. — Persze, nem egyedi az én esetem. Szerencsére. A fa­lusi környezet átalakul. Élet­formaváltás tapasztalható az értelmiségieknél is. Ez vilá­gos. Sokkal műveltebb közeg­ben kell élniük. A saját kis szűk szákmai világ féltő dé- delgetése csak kudarcokhoz vezethet. Egy műszaki a társadalom- tudomány égető kérdéseiről így beszélt Balkányban, 1973 májusában Nem egyedülálló, ritka példa. Borget Lajos-

Next

/
Thumbnails
Contents