Kelet-Magyarország, 1973. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-17 / 113. szám
r975. május ft. KELET-MAGYARORSZAÖ S. oMal Ki a kispolgár? I. VAN-E MÉG KISPOLGÁRSÁG? A „kispolgárság”; „kíspol- gariság” kifejezések korunk divatos, gyaki&n használt fogalmai, kategóriái közé tartoznak. Emlegetjük ezeket lép ten-nyomon, s nemcsak mérlegelő beszámolókban fordulósak elő, hanem a vitákban, beszélgetésekben is. A téma sokkal inkább napirenden van most, mint i eddig bármikor. Ennek egyik alapvető oka, hogy különbö- zö elemzésekben, dokumentumokban a párt fordította a közvélemény figyelmét e magatartásformára, éppen azért, hogy fokozatosan tudatosítsa, szervezze, irányítsa az ellene való harcot.' A párt kezdeményezései és a szocialista tudat fokozatos erősödése következtében egyre ^ többen válnak érzékennyé a kispolgári magatartás negatív jelenségeire. Ez -az érzékenység — amely tömegkommunikációban is jelentkezik — azt eredményezi, hogy szemünk jób- ban rányílik e témára, többet beszélünk róla, többet i foglalkozunk vele. ' A közhasználatban — és a köztudatban — állandóan keveredik s felváltva, de pontatlanul használva jelenik meg két fogalom: a í „kispolgárság” és a „kispol- gáriság”. A kispolgárság osztálykategória. Elsősorban azok a kistulajdonosok, kisáruter- melők, — kisparaszt, kisiparos, kiskereskedő stb. — alkotják a társadalomnak ezt az átmeneti osztályát, akik közbülső helyet foglalnak el a proletariátus és a burzsoázia között. A kispolgárság a kapifalizmus jellegzetes terméke: a magántulajdon differenciálódása, a tulajdon- szerzés. a szabad verseny hozta létre. Létrejötte pillanatától kezdődően átmeneti osztálynak tekinthető, s mint Ilyen, állandóan differenciálódik, egysége látszólagos és a történelemben mindig átmeneti. Rendkívüli végleteket fog át, s ez a belső hullámzás gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi tartását is alapvetően meghatározza. A kispolgárság osztályhelyzete a kapitalizmusban valójában kettős kötöttségű. Egyrészt mint tulajdonos közvetlenül kötődik a burzsoáziához, állandó vágya és célja, hogy a tulajdon gyarapításával fel is emelkedjék abba az osztályba, amelyhez tulajdonosi, birtokosi mivoltában kötődik. Ugyanakkor a kispolgárság dolgozó is, birtokán, tulajdonában saját maga is kétkezi munkát végez, nem egyszer saját magát és családtagjait is kíméletlenül hajszolja csak azért, hogy a birtokosi tudatából származó vagy öngyújtó céljait megvalósíthassa. Ebből a kettős osztályhelyzetből eredően a kispolgárság közbülső helyet foglal el a tőkések és proletárok között az osztályharcban is. A gazdasági létbizonytalanság teszi a kispolgárságot cselekvésében és tudatában is bizonytalanná. Ez a magyarázata annak, hogy a nagy történelmi sorsfordulók idején a kispolgárság a két szemben álló osztály közül bármelyiknek lehet potenciális szövetségese, de hogy a szövetség a gyakorlatban megvalósul-e, és melyik oldalon, az számtalan tényezőnek, elsősorban a kispolgárság által lemért érdekviszonyoknak a függvénye. A kispolgárság lehet a nagyburzsoázia hatalmának legszélsőségesebb formája, a fasiszta rend szövetségese is, mint ahogy Olaszországban és Németországban elsődlegesen a kispolgárság jelentette a fasizmus társadalmi alapját. De lehet már kapitalista termelési viszonyok között is a proletariátus szövetségese. Szövetséges volt Franciaországban pl. a ' II. világháború Idején a fasizmus elleni népfrontban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének egyik oka éppen az, hogy a proletariátus a kispolgárság legnagyobb réteget, a parasztságot saját oldalára tudta állítani. A kispolgárságnak nemcsak osztályszempontból, hanem tudatilag is legfontosabb jellemzői és meghatározói: a belső ellentmondásosság, a bizonytalanságérzés, az önálló cselekvőképesség hiánya, a másokkal szembeni közöny, felelőtlenség és önzés — amely az egyéni érdek kizárólagos érvényesítésében nyilvánul meg. A kispolgárság a burzsoá osztályhoz kötődve alakítja ,.ki erkölcsi tartását. A közösséggel szemben az egyént tekinteni a dolgok mércéiének, az individuum érdekét kizárólagosnak — ezek alapvetően a burzsoá erkölcs vonásai. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy az individualizmus legfőbb formája az önzés, amely haszonlesésben, a gy engébbek kíméletlen eltiprásában, kapzsiságban, karrierizmusban, áská- lódásban és irigységben, a hatalmasok előtti csúszásmászásban, a közömbösségben nyilvánul meg, akkor látjuk, hogy a kispolgárság osztálytudatának máig is legveszélyesebb tartalmát érintettük. Az átmeneti társadalom gazdasági és osztályviszonyait elemezve arra a következtetésre juthatunk, hogy a kispolgárság — bár nem osztályként — önálló rétegként létezik az átmeneti társadalomban is. A szocializmus alapjainak lerakása után is vannak egyénileg termelő parasztok, sok a kisiparos, kiskereskedő. Korunkban az önálló rétegként létezésnek megvan a jogosultsága és gazdasági alapja, mind a tulajdonviszonyban, mind a munkamegosztásban, mind az árucserében. Ezeket a viszonyokat is átmeneti állapotok jellemzik, őriznek * polgári, kapitalista vonásokat, s e vonások fenntartják, sőt újratermelik ázt a réteget is, amely létezésükhöz szorosan kötődik. A kispolgárság léte tehát társadalmunk jelenlegi fejlettségi fokán olyan természetes társadalmi jelenség, amellyel politikai és ideológiai munkánkban egyaránt számolnunk kell. A proletariátusnak mint hatalmon lévő osztálynak — s ebben az értelemben az uralkodó erkölcs hordozójának — differenciáltan kell közelítenie ehhez a réteghez. Ugyanis a kispolgárságra a társadalomnak gazdaságilag nélkülözhetetlen szüksége van. Vannak az életnek olyan területei, ahol munkájuk. Szolgáltatásaik, vállalkozó kedvük serkentője és erjesz- tője a fejlődésnek, a kezdeményezésnek és ahol nélkülük alapvető ellátási problémák merülnének fel. Ha pedig ez így van gazdaságilag, akkor ennek kell meghatároznia a velük szemben kialakított politikát is. A kispolgárság mint réteg az átmeneti társadalomban szövetségese a munkásosztálynak. ‘Szövetségese elsősorban azért, mért munkájával tevékenyen részt vesz a szocialista társadalom építésében, és bár saját hasznát is szolgálja, a létrehozott, megtermelt javakkal végső soron mégis a szocializmus teljes győzelmét segíti, hiszen a, meghatározó termelési és gazdasági viszonyok szocialisták. A gazdasági egymásrautaltság és a politikai szövetség azonban nem zárja ki, hogy a kispolgársággal szemben ideológiai harcot ne folytassunk. Még pontosabban: állandóan harcolnunk kell bizonyos nézeteik elveik, magatartásuk ellen, ha azok ellentétesek a szocialista társadalom etikai normáival és céljaival. Ez a harc állandó és folyamatos, de mint minden ideológiai küzdelem, elsősorban a nézetek, eszmék harca. Következik: Egy magatartás útja. Bényei József Maszakfáltás után Akik a nyereség útját egyengetik Nyírbogdányban A blokkóra egyre szaporodó ütései jelzik; véget ért egy műszak a Nytrbogdányi Kőolajipari Vállalatnál. Lassan elcsendesül a porta környéke, szinte kiürül a gyár, mintha leállt volna a termelés. Az első műszak váltásánál jóval többen távoznak, mint jönnek. Csak a kémény í'ölött „pipáló” füst árulkodik; nincs megállás, fotyamatos a munka, nem múlnak tétlenül a percek. Szaporodnak a „betáplált” tonnák, ériékes készárukkal telnek a tartályok. S minél több, annál nagyobb a nyereség. « Uj fermckck gyárfása Két éve még csak harmincmilliós veit a nyereség, az elmúlt évben már héttel többet terveztek, s ez évben újra tovább akarnak lépni. Ugyanannyi, sót kevesebb alapanyagból, keresettebb, drágább termékek előállításával, értékesebb cikkek gyártásával. Ezért építették át a lepárlótornyot, ezért kell nagyobb figyelemmel kísérni a csövekben, berendezésekben lejátszódó folyamatokat a desztillatőrnek, a műszertábla-kezelőnek, a fűtőnek, a töltőfelelősnek és a többi közreműködőnek. Mert itt nemcsak a tegnapra, hanem a mára, a holnapra és a holnaputánra is gondolni kell... Ignéczl József toronydesz- tillatőr dolga is bonyolultabb azóta, hogy az új termékek gyártására is „ráállt” az atmoszférikus üzem. Lakkbenzin, speciális gázolajok, sz>alan petróleum és így tovább... — Sokkal bonyolultabbá vált a munka, mint korábban volt a kevesebb végterméknél — mondja. — S a változatosság mellett is tartani kell a tervet, a [okozott minőségi követelmények biztosításánál is gazdaságosságra törekszünk. Minőség és mennyiség. Mindig a fehéráruk javára, hiszen az az értékesebb, az hozza a pénzt. Mert nem mindegy, hogy egy tonna kőolajból ót, vagy hat mázsa készül, vagy mennyi benzint sikerül kinyerni a pirokondenzátumból. S abány anyag, annyi szabvány; fajsúly, oktánszám, lobbanáspont, dermedéspont és így tovább... Egy gombnyomás a műszerfal előtti vezérlőasztalon és valahol elindul egy szivattyú. Hideg benzinnel hűtik a torony megfelelő szakaszát, hogy a szükséges hőfokon váljék ki a termék. Zoltai András műszertáb- ia-kezelő nem ma kezdte, jól kiismeri magát a sokféle műszer tarka kavalkádjában. Egy ujjmozdulatával engedelmes folyammá csendesednek a több száz fokos, acélköpenybe zárt gázok. Minőségi követelmények — A hőfok, a nyomás és a minőség összefügg — magyarázza — ha valamelyik eltér az előírt technológiától, a többinél is változás áll be. A nyomás csökkenésével például a kőolaj nehezebb részei is felszállnak, s megváltoztatja a könnyebb benzin minőségét. A nyomás pedig függ a betáplált meny- nyíségtől, a fűtéstől, a hűtéstől és nem utolsósorban a nyersanyag minőségétől. S hogy mi dolga a fűtőnek? Kántor József válasza egyszerű: — Az egyenletes hőfoktartás, a kiadott technológiai utasítás szerint. — Néha még az egyenletes hőtartás mellett is megbomlik az egyensúly. Való- Sággal megbolondul az anyag. Akkor kezdődik aztán a haddelhadd... Szerencsére nem fordul elő gyakran ilyesmi, zömében az előírt minőségben kerül tartályokba az anyag; a benzin, gázolaj és a többi kőolajszármazék. ‘S hogy mindig a szabvány szerinti anyag kerüljön elszállításra, azt mór a laboratórium rendszeres ellenőrzése is biztosítja. A megfelelő oktá"számú benzin természetesen keveréssel is készül. Bíró László töltőfelelősnek már csak a megfelelő arányokat kell betartani; alapbenzin, oktánszámjavító és törzsoldat. Minden tartálynál pontosan tudják, hány litert jelent egy centiméter, s már csak a fogyó szintet kell pontosan figyelni. Ötszáz, százötven, ötvenkettő. Melyikből, mennyi kell. Az embereken í! ills mu — Aztán következik a keverés, útcirkulálás, majd újabb laboratóriumi mérés — nyugtat meg a töltőfelelős. — Mert csak így lehetünk nyugodtak, hogy megfelelő áru kerül a tartálykocsikba. Általában a 86-os oktánszámú benzint viszik, de nemrég már 92-est is kértek. Azt gyártanak, amit kérnek. Ezért is alakították át a lepárlótornyot, hogy értékesebb árut is készíthessenek a kapott nyersanyagból. Az emberek is tudják, s azt is, hogy rajtuk is múlik; mennyit és milyen áron ? S hogy a nyereség egy része nekik is segít a növekvő igények kielégítésében, Nekik, akik mindannyian akkor kezdték ebben a gyárban a munkát, amikor még szénnel fűtött „üstökben” főzték a „petrót” és talicskában toltak a füstölgő-gőzölgő salakot. Azért vigyázzák hát éber szemmel a finom érzékeny műszereket, hogv minél értékesebbé gyúrják az anyagot. S minél többet, annál jobb... Tóth Ä m-í Nyírtelek-Belegrád térségéből jön az Ivóvíz Nyíregyházára. A II. vízmű vezetéke 18 kilométeren 600 milliméter vastagságú csövekből épül. Képünkön: Korszerű gépek segítik a csatornaépítést és a vezeték lefektetését. (Hammel József felvétele) Szállási Lászlót A főpróba Késő reggel volt. A szokott forgalom már lebonyolódott falum életében. Az ingázókkal elment a vonat, az állami gazdaság autóbusza felszedte állandó utasait, az almásokat. A portalanított főutcán végigrobogott az az autókaraván, mely a távoli határrészbe szállította az üzemegységekből a növényápolókat. kiszállingóztak a maradék lófogatok — hisz a sok száznak mára alig van meg tizede — és miután nem maradt semmi különös látnivaló utcánkban, a piacra indultunk pesti barátommal. Aki szociológus és velem együtt vendégeskedik rokonaimnál. A Kraszna csatorna új hiújánál jártunk — mely egybefüggő betonlapjával úgy feszül át a két part között mintegy hatvan méternyi távolságon, mintha az örökkévalóságot jelképezné — amikor a túlsó oldalról erélyes párbeszéd foszlányait hozta felénk az egyre erősödő fuvallat. — Te gané...! •— Te senki házi — csattantak a nem éppen hízelgő kifejezések. A vitázókat nem láthattuk a házaktól. Ezért azonnal megsiettük magunkat, mert hátha olyasminek leszünk szem- és fültanúi, amellyel eddig még nem találkoztunk. A folytatást már közelebbről, de olyan tisztes távolságról hallgattuk, hogy ne befolyásoljuk a végkifejlődést. — Azt hiszed — folytatta a kezdeményező hang — hogy a pénzeddel ismét elintézel majd mindent? Nem barátom, megdöglött az a tyúk. mely számotokra a nagy tojást tojta! Úgy fogtok fizetni mint a köles, mert százegyig fellebbezek! — Mármint én és nektek? Inkább az ügyvédeké legyen a gatyám is. minthogy rajtam röhögjetek! Itt jelentem ki, hogy egy büdös vasat sem kaptok soha! Egy alacsony, köpcös, őszes hajú férfi mondta az utóbbit, akinek nem kellett találgatni foglalkozását, mert fehér köpenyben állott, az üzlete előtt. Az utcára ablakos és ajtós épület nem az ö.vé ugyan, de nagyon megéri a magas bérletet — a havi másfél pirosat — mert szakmai nyelven meghatározva benne van a forgalomban. Mert amióta a kom- menciós nyírás-borotválást felváltotta a készpénzes szolgáltatás, nincsenek kötve a kuncsaftok. Mindenki odamegy. ahová jólesik, vagy éppen akar. De ezzel vége is lett az egykori műhelyek hangulatának. Ahol összevárták egymást a szomszédok. az utcabejiek és zárásig vitáztak egy-egy érdemes témán. — Dehogyis nem fizettek, ha úgy vallanak á tanúk — hangzott rá az utca túlsó oldaláról a felelet! Megfelelő eréllyel, mivel nem akárki mondotta. Mert legalább egy fejjel magasabb a borbélynál és közszolgálati beosztásban van. Törzsőrmesteri rangban tűzoltóparancsnok- a helybeli önkéntes egyesületnél, melyet a ruházata is igazol. Az ántántszij. a vállapos zubbony és a fényes csizma. Most arca piros, homloka pedig fényes a nagy igyekezettől az illetőnek. — Hamis tanűzás is van — így a másik. — Akkor majd a tudomány fogja eldönteni, mert ha nem tudná az úr — fordította magázásra és szinte rágta a szavakat a parancsnok — koponyahasonlítás, meg vércsoportvizsgálat is van ám a világon! — Annyit ér az. mint a hótt lovon a patkó. — Maga szerint, mert még mindig azt hiszi, hogy Ari- falvi uram csak megjelenik valahol, bemondja a szépen hangzó nevét és jézus a viharban ! — Nem is olyan mint a tied. hogy úgy találták ki. — Mármint az enyémet? — Nem is a szomszédét. — Hallották emberek, hogy sérteget? — Hallották. vagy nem hallották, de azt mindenki tudja; hogy Remeteházi Feri egy kiló szalonnáért írta a kérvényedet és azért lettél Kapaházi. mert nem szerettél volt kapálni na...! — Ezt se fogom hagyni, mert ez már rágalom, ez már kimeríti a becsületsértés fogalmát... te piszok! Közben egy pillanatra sem szünetelt az utcán a forgalom. Jöttek, mentek, siettek, volt aki csak egy pillanatra torpant meg a vitatkozók közelében és tovább igyekezett. ezért nem tűnt fel senkinek, hogy egy nénike. közel óvakodott a tűzoltóhoz és restelkedve tudakolódzott. — Az van néném — folytatta az emelt hangon — hogy az ő fia. meg az én lányom. A szerencsétlenek belegázoltak: a tejbe. És elvette volna az a fiú — mert nem azért mondom, hogy az én lányom, de nincsen még egy olyan ebben a faluban — csakhogy ezek a szemetek nem hagyják — és a borbély felé mutatott. — Ne propagandád magad mellett... — Nem kérdeztelek. — Kuss! '— Coki! Barátom nem bírta tovább. Megborzongott és magával húzott. Majd amikor kifogytam a magyarázkodásból —, hogy az a csizma- nadrágos és szandás bácsi, aki olyan kitartóan kínálgat- ja harmadosztályú almáját, valamikor egy világért nem ült volna ide ki, hogy a palántát áruló a legjobb gazda volt. hogy a tsz zöldséges boltja előtt a primőr gyümölcsért sorban állók" nyolcvan százaléka. egy fillért sem áldozott volna egykor ilyesmiért és azok a közömbösen sétálók, nézelődők pedig fizetésért sem töltöttek volna itt el egy ilyen drága szép munkanapot stb. — ő vette át a szót. — Na látod — kezdte fontoskodva — ez az a bizonyos láthatatlan sötétség, amelyről a megyéddel kapcsolatban szó van néha. Ez nem birt elhaini, átalakulni. megszűnni hiába változott annyit a környezet. Mert mi történt itt ahelyett, hogy hivatalos útra tereltek volna a dolgot, mint mondjuk egy városi tette volna? Utcát húznak egymásra, mocsko. lódnak, izgatják a környeze- tűket. lejáratják a törvényességet meg a többi. Ezt is meg kellene már egyszer -írni, ha másért nem, elret- tendő példa gyanánt... — Miről beszélsz te? — kérdeztem gondolataimból ocsúdva, melyek ismét a régi, de megváltozott dolgok körül kavarogtak? — Hát arról a két alakról. — Fal volt az az egész —• legyintettem. — Micsodaaa? — Fal. ha mondom. i — Na ne viccelj! — Nem viccelek én. hisz gyerekük sincsen azoknak, nemhogy unokájuk! — Ugyan kérlek, hát olyan tökéletes volt minden, hogy... — Hogy teljes volt az illú. zió. — Igen mint... — Mint az előadást megelőző főpróbán, amikor az igazi színész már éli a cselekményt. Hát ők sem tettek egyebet. Abból tartottak főpróbát, s tartanak még, mert nem ez az első és utolsó, aminek egy részét élni szerették volna. Hát ez is van, látod.
