Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

1973. április 8. KELET-MAG Y ARORSZAO 1 dtési A köz szolgálata RÉGEBBEN DOLGOZÓ ÉS CSAK MOST JELÖLT ta­nácstagokkal beszélgetve minduntalan az jut eszébe az embernek, hogy nincsenek is magánügyeik, személyes dol­gaik. Ha azt kérdezzük tő­lük, hogy mit kívánnának a leginkább, akkor az a válasz, hogy a körzetük jobb bol­dogulását. Kövesutat, jó ivó­vizet. jobb közlekedést és így tovább. Ebből is kitűnik, hogy ko­molyan veszik a megbízatá­sukat. Tudják nagyon jól, hogy nem mindegy: megkap­ják a mandátumot és ezzel lezárultak a tanácsválasztási akciók, vagy csak akkor kez­dődnek el igazán. A választókkal való talál­kozások. beszélgetések mély nyomokat hagynak bennük. Sokféle szempontból érdeke­sek ezek a mostani beszá­molók. jelölőgyűlések, vá­lasztási gyűlések. Talán első­sorban azért, mert nincsenek ígéretek. Szükség sincs rá, hiszen a választópolgárok is nagyon jól tudják, hogy az Ígérgetések kora lejárt. Köz­véleményünk tudatába ivó­dott immár a mienk helyes fogalma, s senki nem kér olyat, ami megvalósíthatat­lan, amire nincs anyagi alap. Voltam olyan jelölőgyűlé­sen, ahol a tanácstag elmond­ta. mit végzett az elmúlt két esztendő során. Sorra vette, hogy idős emberek panasza­it intézte, hogy fásítást szer­vezett a lakótelepen, hogy né­hány dologban intézkedést sürgetett. De azt. hogy hány esetben vitatkozott például választókörzete dolgaiban a tanácsi bizottságban, hogy hányszor kellett késő éjsza­káig fennmaradnia, mert a távlati fejlesztési tervet kel­lett átnéznie, hogy hozzászól­jon, javasolhasson — azt ki­hagyta a beszámolójából. Ám egy felszólaló ismerte, s el­mondta ezt is. S hozzátette, hogy ennek a körzetnek a gondjai nem nagyok. Fásíta- ni, füvesíteni, parkosítani kell továbbra is. Szívesen vállal­kozik ő is, szomszédai js se­gítenek. ha a tanácstag hoz­zájuk fordul ebben az ügy­ben. „A FONTOS, HOGY A MI TANÁCSTAGUNK ott legyen a városi parlamentben, s kép­viselje az ügyeinket, ha a vá­ros általános fejlesztéséről, a kereskedelem munkájának ja­vításáról. a város tisztaságá­ról. vagy más jelentős dolog­ról van szó...” És ez nem csupán ebben a nyíregyházi választókörzet­ben volt így. de hasonlót ta­pasztalhattunk a megye mind az ötezerkétszáz-tizenkilenc jelölőgyűlésén. Hogy is feje­zik ezt ki hivatalosan? „La­kosságunk nagy politikai érettségről tesz tanúbizonysá­got.” Én ebbe a mondatba tö-. möríteném ennek a több, mint ötezer szabolcsi-szatmá­ri beszélgetésnek a lényegét. S ha nem Is történt volna azokon más, több. mint az, hogy az emberek jobban meg­ismerték szőkébb pátriájukat, a tanácstagjuk, jelöltjük mun­káját, terveit, már akkor is azt kell mondani, hogy meg­érte a fáradságot, a szervező munkát, az energiát. A minap kerültek ki az ut­cákra a választási plakátok, a hirdetmények, a tudnivalók, s tettek esküt a szavazatsze­dő bizottságok tagjai. A vá­lasztók egy hét múlva felke­resik a szavazóhelyiségeket, hogy megválasszák a jelölt­jeiket. Azt mondhatjuk erre, hogy ez így van rendjén, jön­nek a dolgos hétköznapok, s megy minden tovább a teg­napi mederben. Tévednénk, ha ezt monda­nánk. Ha nem vennénk észre ezekben az eseményekben is a lényegbeni, a tartalmi vál­tozást. Mert vissza térve a je­lölőgyűlésekre, az sem kö­zömbös, hogy egy-egy helyen átlagosan negyvenen jöttek össze. Ha összeszámoljuk, a résztvevők száma meghaladja a kétszázezret. Vagyis e gyű­léseken ott volt Szabolcs- Szatmár felnőtt lakosságának mintegy a fele. És ez a szám már túlmutat azon, hogy ezek a tanácskozások egyszerűen csak formaságok lettek vol­na. HUSZONKÉTEZREN MONDTAK VÉLEMÉNYT. A tanácstagról, a közérzetükről, a tetteikről. Az életükről. Ha az ember a jelölőgyűlések­ről felvett jegyzőkönyveket olvasgatja, még a száraz fo­galmazás mögött is meglátja a színes, az eleven, a nyüzsgő életet. Bennük van minden, ami örömünk, s ami gon­dunk, de bennük van az is, hogyan lehet és kell tovább haladni. Van ezekben útmu­tatás bőven, csak érteni kell a mondatokból. Vallom, hogy a tanácsta­gok is. a tanácsok is. a taná­csi vezetők is többségben olyan emberek, akik értenek ezekből a jelzésekből. Olya­nok. akikről Kossuth álmo­dott egykoron: ....akik tenni akarnak és tenni tudnak...” Akik jól megállják a helyü­ket a munkában, példás a magatartásuk a magánélet­ben. s a közügyek intézéséért nem sajnálják az időt, a fá­radságot. Tanácsaink megkapták a választók bizalmát ezeken a rendezvéftyeken is. Olyan út- ravalót adtak számukra a vá­lasztók az elkövetkező négy esztendőre, amilyennel már komolyan hozzá lehet fogni a munkához. Ugyanakkor oda kell figyelniük a bíráló ész­revételekre is. Például arra. hogy nem elég a megnöveke­dett jogkör és hatáskör, az önállósággal élni is kell tudni. Nem elég feljegyezni a kez­deményezéseket. a közérdekű javaslatokat, hanem azokat egyenként számba kell venni, tanulmányozni szükséges, s valamennyire választ is kell adniuk. Tanácsaink népképviseleti jellegének erősítése napiren­den levő és soha meg nem szűnő feladat. Ebből sok min­den következik, de elsősorban talán az, hogy a nép válasz­tottjai, küldöttei szava szent. Hogy a megkezdett úton to­vább haladva adjunk is le­hetőséget, támogatást a taná­csok tagságának arra, hogy megfelelőbb módon képvisel­hessék választóikat. Az eh­hez vezető legelső tennivaló pedig, hogy a tanácsok tag­jait mindenről tájékoztassák. ami az adott területen végbe­megy, amit terveznek, Tud­janak mindenről, legyen ben­ne minden egyes döntésben az emberek véleménye, a .ta­nácstag akarata. NEM SIMA AZ ÜTÜNK. De ha a dolgozó ember, aki nap­jaink főszereplőjévé lépett elő, a maga posztján hejyt- áll, jogával felelősségteljesen él. részévé válik a közössé­get formáló erőnek, akkor minden gondunk megoldása könnyebbé válik, minden örö­münk nagyobb lesz, mert azt megoszthatjuk másokkal. A tanácsválasztások idei előkészülete erre mutat. Ezért is olyannyira biztató a kép még ^kkor is, ha itt-ott másfajta cselekvéssel, törek­véssel is találkozunk, mint a köz szolgálata. Kopka János Gaiomoos Szilveszter: Két történet i. A ligeti pádon egy lóden- kabátos férfi ült és könnyes tekintettel bámult maga elé. Padtársa, egy idősebb em­ber. részvevőén érdeklődött: — Tessék mondani, miért pityereg? — Miért? Uram, rosszak az emberek. Itt van például a mi családunk. Az anyám ötünket nevelt fel egymaga. Az egyik testvérem vezér­igazgató. a másik orvos, a harmadik filmszínész, a ne­gyedik főosztályvezető. Azt hiszi, hogy egyiküknek is eszébe jut anyánk? Ha én nem lennék... Tudja, minden hónap elején itt találkozunk az anyámmal. Persze sokra nem telik, de elmegyünk be­vásárolni. meguzsonnázunk, egy kis készpénz a házbér­hez. . Fehér hajú néni tipegett • pádhoz. A férfi boldogan ölelte át. A nénike megsimo­gatta a gyereket — Drága fiam. Te vagy az egyetlen, aki soha nem fe­ledkezik meg rólam. A lódé,.kabátos büszkén kihúzta magát. — Anyám, tudom, hogy mi­lyen nehéz magának. De rám mindig számíthat. Én itt va­gyok minden hónap elsején. Gondolom, kétszáz forint tn Ián segítene... — Fiacskám! Most többre nem telik. Tessék egy százas. U. Az igazgató előszobájában hetven év körüli bácsika ma­gyarázott a rokonszenves tit­kárnőnek: — Szeretnék kikerülni por­tásnak a telepükre. Jól jön­ne egy kis pótlék a nyugdíj­hoz. A titkárnő rosszkedvűen sóhajtott: — Sajnos, ebben az ügy­ben az igazgató kartárs in­tézkedhet, de ö nem tudja fogadni. Ekkor kinyílt a párnázott ajtó, és az igazgató lépett ki a szobából, futó pillantást ve­tett az öreg emberre, és oda­szólt a titkárnőnek: — Olga, kérem, ne hagyja itt várakozni ezt az embert Menjen át vele a személy­zeti osztályra és azonnal ve­gyék fel az öreget portásnak a telepünkre. Volt szeren­csém! — biccentett az igaz­gató és elsietett. A titkárnő derűsen fordult a bácsiká­hoz: — Látja, hogy milyenek az emberek! Azt mesélik, hogy a mi igazgatónk rideg és szív­telen. És most kiderült, hogy derék, csupaszív ember. Az öreg büszke tekintettel, dicsekedve mondta: — Ilyennek neveltem. Az én fiami Bizalmai ígérlek, szorgalmat fogadtak Szanálás KántorJánosiban Ívesen állok ki amellett, hogy aki a mi tagunk, az itt dol­gozzék a szüreten. Ugye, el­nök elvtái s? Lengyel Mi^ós bólint. Elő­de és vezetőtársai a két szaná­lás között alig fél évig vezet­ték a közös gazdaság ügyeit, öt is úgy választott« még, hogy, mint a Nyírségi Területi Szövetség termeléspolitikai munkatársát, aki sokszor járt a faluban, közt'’üléseken, a tagság szinte erőszakkal kí­vánta helyi vezetőnek. Elő­ször azt mondta, nincs az a pénz... Aztán, látva, hogy egészen komolyan gondolják, eszébe jutott, hogy az örökös irányí­tás után nem is árt egy kis gyakorlati munka. amjjcor „vérre megy”, amit eddig csak magyarázott. Elvállalta. Egyébként Kántorjánosira — a „körülásott” falura —, az is jellemző, hogy bár ez már Szatmár széle, mégis — nyil­ván nem véletlenül —, a nyír­ségi tájegység szövetségéhez tartozik. A kibontakozás ú«ja A dolgozók és a tagok kö­zött járva, meglepően remény­kedő arcokkal találkoztunk. (Nem úgy, mint az elnökváltó közgyűlésen.) Magyarázatot kértünk erre az elnöktől. Azt is megmondtuk neki, hogy idén általában azokat a közös gazdaságokat szanáljuk me­gyénkben, melyek nagy beru­házások, építőanyag drágulá­sa miatt adósodtak el. De a kántorjánosi Vörös Csillag nem tartozik ezek közé. Ha leszámítjuk a „beruházó” té- eszeket, akkor Kántorjánosi vezet a megyében a jelentős hiányaival. — Nemcsak a megyében, ha­nem talán az egész országban is — teszi hozzá csendesen az új elnök. — De ezzel most már Ma délelőtt ünnepélyesen helyezik el Nyíregyháza je­lentős oktatási intézményének, az új szakmunkásképző isko­lának alapkövét. A Ságvári- telepen, a Dugonics utca ele­jén emelkedik majd a mo­dem épülettömb, amely vá­rosunk egyik büszkesége lesz. nem foglalkozunk. Az okok is­meretesek. Fegyelmezetlen­ség, kevés szakember, széthú­zás, hanyag munka. A bíróság is pontot tett nj. Jó föld lesz ez Most megszüntetjük a ve ■$- kereskedést, az eddigi Uiba mint húszféle növériV*héíye| öt-hat főnövényrg .tóncaptr rálunk Kigyomláljuk az lelj gazosodott, elhanyagolt gy ü­mölcsöst. ötezer hóid ]egelpij.kr höz alig van állat, abból s több lesz. Nem fog egyszerre menni, de ha a szanálási bit zottság és a megyei tanács megbízik bennünk, pár év alatt kiköszörüljük a csorbát. És a tagság? A választ frap­páns módon az elnök magú­val hozott saját magnetofonja mondja el. Felvette hangsza­lagra az új vezetőséget vá­lasztó közgyűlést is és az idei zárszámadót, amelyen beje­lentette a hiány összegét és a szanálás kérését. A krónikás ritkábban hall­hat ilyen tanulságos adást, mint amit ebből a magneto­fonból lehet hallani. (Nyilván ezért is áll mindig közügybe^ az elnöki szoba egyik mellék­asztalán.) A választási közgyűlés, a régi sérelmek és bajok han­goztatása olyan zajos volt, hogy fele részét alig érteni, torzít, recseg a gép, hogy visz- sza tudja adni. A mostani, amikor a még nagyobb hiány utáni szaná­lást bejelentette, csendes volt, három felszólalóval, ezek is bizalmat ígértek, szorgalmat fogadtak a tagság nevében az új vezetőségnek és kérték to­vábbi segítségüket a kibonta­kozáshoz. Kántorjánosiban „betemet­ték a falut körülvevő árkot.” Kifelé és befelé eljuthat a ha­rangszó is. az információ is. Derül az ég a Vörös Csillag fölött. S ez kitűnik az új ve­zetőkkel megvívott első hat havi termelési csaták ered­ményein is! juttatott itt házhelyet kispén­zű és pénztelen embereknek. A kezdeti barakknegyed las­san alakult városrésszé, es a felszabadulásig magán vi­selte a régi idők minden at­kát. Sötét, kivilágításán ut­cák, rendezetlen úttestek, rossz közbiztonság jellemez­Gesztclyl Nagy Zoltán Alapkőletétel: ma Szakmunkásképző iskola épül a Ságvári-telepen Az udvaron most siet be Szi­lágyi Ferencné. Az elnököt ke­resi. Büszkén jelenti neki, hogy délelőtt tizenegy órakor az egész gyümölcsösben be­fejezték a metszést. Egyszóval ö a kertészbrigád vezetője. Tőle. a legilletéke­sebbtől kérdezzük meg. miért nem szedték az almát tavaly szüretkor a kántorjánosiak. A válasz meghökkentő: — Mert azt hitték, hogy nem lesz és így nem készültek rá. No, de mennyi idő kell, amíg az ember felkészül ar­ra, hogy a saját dús almafái­ról leszüretelje a kincset érő gyümölcsöt? A brigádvezető megmagyarázza: — Ez nem felkészülés dol­ga. Tavasszal úgy láfták, nem sok saját gyümölcsünk lesz. hát elszerződtek még márci­usban a Hodászi Állami Gaz­daságba szüretelni. És aki le­szerződött, annak már muszáj menni. Bezzeg idén, én szemé­A Mező Imre Szakmunkás- képző Intézet 2200 tanulója számára 1974 őszétől nyílik lehetőség arra, hogy a legkor­szerűbb körülmények köze­pette készüljön leendő hiva­tására. Az épületegyüttes csaknem 20 milliós költség­gel készül, és újszerű vona­laival a környezet legjelen­tősebb építészeti alkotását jelenti majd. Szép, szinte jelképes ennek az új iskolának a helykivá­lasztása. Azon a városrészen épül, amely a város iparne­gyedének szinte a bejárata. Azon a telepen, amely meglé­te óta a város munkásainak, kisembereinek adott otthont. A Ságvári-telep, amely egé­szen 1950-ig a Friedmann-te- lep nevet viselte ötvenesz- tendós. Egy akkori parcellázás ték a telepet, melynek lakói sokat küzdve keresték meg kenyerüket. A fejlődésről ma nem kell beszélni annak, aki végigsétál a szép utcákon, a kertes mun­káslakások, házak között. Gyá-; rak, üzemek felé rohanó for­galom lüktetése adja itt az élet ütemét, új üzletek, isko­la, emeletes házsor jelzi a gyökeresen megváltozott te­lep mai helyzetét. Ide, erre a dinamikusan fejlődő tájra, erre a küzdelmes múltú te­lepre most a leendő nyíregy­házi munkások iskoláját emeljük. A ma elhelyezésre kerülő alapkő több, mint egy intézmény sarkköve. Egy alakuló város, egy rohamo­san előrelépő városnegyed jelképe. Kántorjánosi mindenkép­pen „távol” van, akár Ho­dász, akár Vaja felől közelít­jük meg. Félreesik a forgal­mas útvonalaktól. Nem ma- gábazárkózó község ez, csak valahogyan ide jött régen is utoljára az instruktor, ide ért a hír legutoljára — és innen is lassabban jutnak az infor­mációk kifelé. Talán valami köze van en­nek a helyzetnek a régi falu­csúfolódáshoz is, amiért ma már nem haragszik senki a faluban, inkább jóízűt nevet rajta. Az ugratás úgy szól, hogy valamikor, a régi idők­ben a kántorjánosiak árokkal ásták körül a falujukat, ne­hogy kimenjen a harangszó... Ismételjük, ez ma már csak ezért sem igaz, mert — ha az elmúlt évi mezőgazdasági je­lentésekben voltak is érthe­tetlen dolgok, abban, ami Kántorjánosit illeti (például, hogy rengeteg almájuk van, de nem szedik) — ezúttal az új, párhónapos vezetőség és Lengyel Miklós elnök maga hívott ki bennünket, körül­nézni, hogyan alakul jelenleg ennek a nemrég még sok vi­hart megért falunak, ponto­sabban az itt működő Vörös Csillag termelőszövetkezetnek a sorsa. Hány millió hiányzik? ' ‘109 OC . lí 'í Pócsi Bertalan párttitkárral egy ideig a központi iroda fo­lyosójára szorulunk beszél­getni, mert az elnöki szobában a bevételi igazgatóság revizo­rai vitatkoznak, a kis tanács­teremben pedig a szanálári bi­zottság dolgozik. Nem titok egyikük munkája sem, de nem akarjuk őket zavarni. Amit hallunk, az is eléggé zavarbaejtő. A kántorjánosi Vörös Csil­lagban ugyanis tizenkét hó­nap leforgása alatt már a má­sodik szanálás folyik. Az összegek sem kicsik. Az el-, múlt évi szanálás is jóval több, mint hatmillió hiányzá­sát állapította meg. A mosta­ninak pedig egy olyan szám a kiinduló pontja, mely szerint az elmúlt évi gazdálkodás vesztesége közelebb jár a ki­lencmillióhoz, mint a nyolc­hoz. És még elvi viták is foly­nak. Ugyanis volt szanálás, volt revízió. Mindegyik meg­állapított valamit, le is köny­velték. Most az újabb szaná­lásnál, ki lehet-e gombolni teljesen a rosszul begombolt mellényt, vagy ismét csak ott kezdjék, ahol rossznak tűnik. Miért nem szedték az almát?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents