Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-07 / 81. szám
». oldal KELÉT-M AGY ARORSZÄ (i 1978. Sprffls f. ji Szülök fóruma FIATALOK S!f FIATALOK 3» FIATALOK OH FIATALOK !S FIATALOK Családi kirándulás Mintha kissé divatjamúlt vasárnapi szórakozása lenne a családoknak a vasárnapi kirándulás... állapítom meg, amikor hétfőnként a gyermekeket arról kérdezem : mivel töltötték a pihenőnapjukat. Egy-egy osztály tanulóinak kb. a fele alig — vagy nagyon keveset volt a szabad levegőn. Mindössze 3—4 tanuló akad a közel 30 közül, akik szüleikkel, testvéreikkel kirándultak valamerre, környékre, hegyre, erdőbe. Ezek élményekkel gazdagodva beszélnek a jól sikerült nap emlékeiről. Arcuk pirosbarna, pedig még csak márciust írunk, de a nap ilyenkor még jobban színesít mint nyáron. Társaik — akiknek a tv-program nyújtott ugyan némi kárpótlást — kissé irigykedve hallgatják a beszámolót. Péter talált hóvirágot. Jutkáék fácánokat és nyulat láttak, Bandi azt figyelte meg az édesapjával, hogy a hegycsúcson sütött a nap, s a város felett köd és felhő ült. Jó nagyokat szippantottak a tiszta levegőből. Jó lenne, ha sokkal több család járna rendszeresen kirándulni. Közeledik a jó idő, ilyenkor már fél-, sőt egész napos kis túrákat is tervezhetünk. Az egész héten dolgozó édesanyáknak, édesapáknak is jót tesz a testmozgás és a jó levegő. Gyermekeiknek örömet szereznek azzal, ha együtt lehet a család. Bandiéknál már hétfőn kezdődik a tervezgetés. „Hová megyünk vasárnap?” — kérdezgetik egymástól. Előkerül a térkép. Berajzolják a tervezett útvonalat. Édesanya hideg élelmet készít. Vasárnap reggelre nem hagy semmi munkát. 8—9 óra között indulnak. Négyesben mennek, mert a kis iskolásjelölt Ági is bírja már a gyaloglást. Egy-egy kiránduláson nagyon sok új fogalommal ismerkednek meg a gyerekek. A természetben (nemcsak képen) látnak forrást, patakot, mohát. Tudják, mit jelent a hegycsúcs, orom, gerinc, hegyoldal, a hegy lába, a meredek, a lejtő, a szerpentin, az ösvény és még soksok, a természetben látható dologgal ismerkednek meg közvetlen élmény alapján.-Megfigyelik az erdő színeit, a mező virágait az egyes évszakokban, hallgatják az erdő sokféle hangját: hogyan kopácsol a fák doktora, a harkály (tanultak róla!), miképpen jelzi a tavasz érkezését a sok vidám cinke hangja. Ott, az erdőben értik meg igazán, hogy miért is adta Szabó Lőrinc versének azt a címet: Nyitnikék. A zajártalomban élők idegrendszerére feltétlenül gyógyszerként hat a természet csendje. Szólni kell arról is, hogy egyre több családnak van gépkocsija. Ezek nagy része „kirándul” vasárnap, de programjuk inkább „autókázásnak”, legjobb esetben „országjárásnak” nevezhető, mint a hagyományos értelemben vett kirándulásnak. Együtt van ugyan a család, el is kerülnek szép helyekre, bővül is a gyermekek fogalom- és ismeretköre, éppen csak az hiányzik, ami a kirándulásban a legegészségesebb: az egyenletes ritmusú gyaloglás, a barangolás a természet sűrűjében, benn az erdőben, fenn a hegyen, lenn a völgyben, patak mentén, mezők szélén. Bent a gépkocsiban nincs jó levegőn a család. A vezető nem pihen, nem kapcsolódik ki. Péterék teszik jól. ök autóval indulnak ugyan, de csak az egyéb közlekedési eszköz helyett mennek el a város széléig, a természetjárás kiindulópontjáig és oda kanyarodnak este vissza, hogy vonat, autóbusz, villamos helyett a maguk kocsiján térjenek haza az egész napos kirándulásról. A családi kirándulások sok-sok pozitív hatása mellett nem felejtkezhetünk el a legértékesebbről: a közös tervezés, a közös program, a közös élmény és a közös öröm családtagokat összefogó erejéből. Dr. Gergely Károlyné A szántóvető és a róka Egyszer egy gazda szántott a mezőn. Arra lett figyelmes, hogy valami recseg-ropog az erdőben. Elment, hogy megnézze. Ekkor látta, hogy a medve fogott egy nyulat és azt marcangolta. Nevetett a gazda, amikor vergődni látta a nyuszit a medve mancsai közt. Ezt látva a medve, így szólt: „Nevess, csak nevess!' De' vedd tudomásul, amint végeztem a nyállal, te következel a'teheneiddel együtt.” A szántó-vető megijedt. Minden inában reszketett. Az erdő végén ott ült a róka és így szólt a szántó-vetőhöz: „Nincs semmi baj, egykomám, sose búsulj. Ha adsz egy kakast. ellátlak téged bölcs tanácsommal.” „Adok. adok, szíves-örömest adok, rókakoma, csak mondd gyorsan, mit tegyek” — szólt a gazda. „Trombitálj, mint mikor a vadászok trombitálnak... trá- tata... Meglátod, hogy elinal a medve.” A szántó-vető kezét szájához téve beletrombitált, utánozva a vadá.szkűrt hangját, csak úgy visszhangzott az egész erdő. A medve kidugta fejét a bokorból és k°rd^-te: „Mi van barátom. mi történt?” ..Semmi, semmi csak med—evadászot— ind-o-ak a vadászok.” „Már bocsáss meg — szólt hebegve a medve —. el kell mennem, mert nekem azt látnom kelt ” És már el is tijnt n hoy.ótbon, A rót-e kine- ** diof^-f • T ,/iin/* f/f+nrt hi*hrt iiam i 1 '»•m ?*/>•»• fyi.áni* rni1gie>r> TJr r?0rr> 1 tsrslfzrt pl j* vnA* törjed lonripL Kn* hoi~.ap ne feledd él az ígéretedet.” Másnap kora reggel valaki dörömbölt a gazda ajtaján. Feltápászkodott a gazda, fülét megvakarta, nyomban eszébe jutott a rókának tett ígérete. Azt gondolta magában: „Kár lenne a kakasért." És ekkor olyan erőteljesen kezdett ugatni, mintha egy kopófalka közelítene. A róka az ajtónál megszólalt: „Mi van, mi ez az ugatás?" „Óh, semmi, csupán a kopók hajtják a rókákat." „Ne vedd rossz néven — szólt a róka —, de a hajtásban én is részt akarok venni." Azzal el is iramodott, csak úgy porzott utána az út. Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorné Az atomgyufa HADNAGY GABOR ÉS MEKIS JÁNOS SZATIRIKUS KÉPREGÉNYE TÖRD A FEIEDI Galambos Ferkó Nyalka szép vitéz volt ezernyolcszáznegyvennyolcban Damjanich seregében Galambos Ferkó. Piros sapkáján csillogott a rézgomb. De csillogott, villogott csak vakítóan a nap arany tüzében. Nem volt nála vitézebb gyerek a széles ármádiában. Szerette is Damjanich, a sereg fővezére, a jóképű, mokány gyereket Egyszer, amikor a nyári nagy melegben a Tisza felé menetelt a magyar sereg, egyik falu határában igen elbúsulta magát Galambos Ferkó. Szótlan volt és szomorú. S egyszer csak mély sóhajtás szakadt ki a melléből. Ott lovagolt Damjanich főgenerális mellett s a vitéz főgenerális is meghallotta a nehéz sóhajtást. — Mi fáj úgy a szívednek. Ferkó? — kérdezte a nagy tábornok kedves vitézétől. — Fáj az én szívem uram, mert itt, ebben a faluban lakik az édesanyám, édesapám. Itt születtem, itt nevelkedtem, itt éltem boldog életem, míg Kossuth apánk hívó szavára én is fegyverbe nem álltam, hogy a hazám ügyét szolgáljam. Hej, ha csak egy napra hazamehetnék az édes szülé- mékhez, hogy örülne szegény anyám, szegény apám. — No, ha ennyi a bajod, segítünk rajta, — mondta jókedvűen a nagyhírű generális. — Egy napra szabadságot adok. Úgy is itt ütünk tábort, közel -a falutokhoz, ebben a nyíresben. így került haza egy napra Galambos Ferkó. Hej, volt otthon őröm. ölelte az apja. ölelte az anyja a derék katonafiút, mint ahogy már az lenni szokott. S nem győztek kérdezősködni. Megkérdezték százszor, hogy s mint szolgál Damjanich fővezér úr egészsége. Látta-e Kossuth apánkat, aki a magyar szegénység ügyét szolgálja. Nem győzte a felelgetést Ferkó. S azután harapnivalót hozott a derék asszony Ferkó- nak. — Egyél, édes fiam, ki tudja, mikor eszed újra !az édesanyád főztjét. Éreztem, hogy hazajössz, vártalak nagyon és a legszebb tyúkom-bukómat vágtam le. Amikor jóllakott Ferkő, lefeküdt aludni. Igen el volt pilledve. Kemény, győzelmes harcokban vett részt, s harcok után poros, égő országutakon menetéit a megfáradt sereg. Egyszer csak keltegetik Per- köt. — Kelt fej, Ferkó fiam, mert nagy veszedelem fenyegeti a falut. Por kavarog a messzeségben. Jön az ellenség a falu ellen. Kettőt se kellett szól an i Ferkónak, már ugrott is. — Édesapám, nyergelje meg Rárót. A Tisza felé vette az útját Damjanich. Egy óra nem sok, itt a felmentő sereg, ha édesapám hírül viszi a veszedelmet. Addig én feltartóztatom az ellenséges sereget — Te egymagad? Nem bírsz meg te egymagad velük, édes fiam. — sírta el magát Ferkó édesanyja. — Pedig itt nincs más tennivaló. Fegyverforgató férfi egy sincs a faluban, csak csupa asszonyok, meg gyermekek. No,, előre. Ha meghalok, apámért, anyámért szülőfalumért. meg drága magyar hazámért halak meg. Lóra kapott Galambos Ferkó. Táncolt alatta a büszke paripa. Vágtatva közeledett. az ellenség felé. Ismerte már az ellenség Ferkót. Tudták, hogv amerre Ferkó kardja suhint, oda nem suhint hiába. — No, te híres, nyalka Galambos Ferkó, elsötétedik ma számodra a nap. Csakhogy kezünk közé kerültél. Nem menekülsz meg élve — kiáltották éktelen kárörömmel neki. De Ferkó nem ijedt meg a maga árnyékától. Legény volt a gáton. Előrántotta fényes apélkardját és suhogtatta jobbra is, meg balra is. Majd egy óráig tartott az egyenlőtlen küzdelem. Ferkó már több sebből vérzett, ám Oda se neki. Osztogatta a csapásokat az ellenségre. De egyszer csak a küzdelem hevében paripája megbotlott s a hű állat maga alá temette kedves gazdáját. Rárohant akkor az ellenség Galambos Ferkóra. Kard .járta át a hős magyar szívet. Meghalt Ferkó a szép magyar hazáért. S vágtatott a vérszomjas csapat a falu felé. De a falu másik végén akkor már megharsant a magyar kürt. S magyar nemzeti zászló csillogott a gyönyörű nyári fényben. Megéri kezett Damjanich hősi, felmentő .serege. S volt nemulass az ellenséges hadnak. Kiporolta aa irháját cefetül. Ak) nem tudott elmenekülni, otthagyta a fogát „.Azon a vidéken ma is emlegetik Galambos Ferkó vitézségét Arra a helyre ahpl kiontotta hősi vérét tölgyfát ültetett a falu lakossága, s elnevezték a fát Galambos Ferkó fájának. Nyári estékem, amikor langyos szellő kotorász a sötétzöld lombsátorban. így suttognak, így búgnak a csillag- poros bőrlevelek: — A magyar becsületnek és a magyar szabadságnak nem szabad soha meghalnia. ölbey Ma Zsadányl Lajos: Fellegek Egyik kutya, másik csibe, A harmadik micsoda? Félig macska, félig egér, Döfkölődő kisgida. Szarvahegyén aranyfényfl napocska ül s rámnevet Mérgek szél jön s szétfújja a sok-sok futó felleget XL Mivel a közeli százezer lakosú nagyváros egyetlen 20 ágyas vendégfogadócskája nem bírt volna el jelentősebb mértékű idegenforgalmat, egy budapesti mdezték a sajtókonferenciát, majd— n. — egy héttel később a honi televízió egyik élelmes szerkesztője is értesült a nagy eseményről a japán televízió riportfilmjóből. A négy napig tartó helyszíni felvételek után... S3. ... a forgatócsoport elviselhetetlen nyüzsgésétől holtra esi gázott Irinyi izgatottan le»- te, mikor láthatja viszont magát és kedves atomgyufáját a képernyőn. (A jövő heti szombati számunkban folytatjukJ Vízszintes: 1. Megfejtendő (a harmadik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 6. Kúkacféle (első négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 7. Kalászos. 8. Szintén. 9. Kézzel jelez. 11. Nitrogén, vas vegyjele. 12. összevissza őriz! 14. Ajándékoz. 16. Megfejtendő. 18. Hamis. 20. ...csiga. 21. Római 1050. 22. Nyit. 24. Hosszú fűrészelt fadarab, 25. Vétózás, megfellebbezés a sportban (—’). 27. Börtönre jellemző vas. 28. Pakoló. 29. Vissza: elméje. Függőleges: 1. IUanó. 2. Kettőzött kétjegyű mássalhangzó. 3. Azonos betűk. 4. Szén, bór vegyjele. 5. ÉIFO. 6. Megfejtendő. 10. Tőszámnév. 11. Baráti állam közismert névrövidítése. 13. Kiejtett kétjegyű mássalhangzó. 14. Aranka beceneve 15. Megfejtendő. 17. ...lapu. 19. Vulkáni kitörés velejárója. 21. Lámpás. 23. Korunk súlyos és gyakori betegsége. 24. Erős hőemelkedés. 28. Ételízesítő. 27. Hely rag. Megfejtendő: Négy község a 21 közül, ahol műemlék fatorony található (vízszintes 1. 16, függőleges 6, 15). Múlt heti megfejtét: Minden diák várva várt eseménye a tavaszi szünet. Könyvjutalmat nyertek: Szabó Tamás Nyíregyháza, Pap László Kömörö. Blaskó Csilla Dombrád, Juszku Erzsébet Tiszakanyár, Pásztor István Mérk. Keressétek meg az ábrák neveiben azt a két-két egymást követő betűt, amelyekből — ha összeolvassátok — egy nagy magyar író neve alakul ki. Megfejtés: 1. Bogár 2. Párduc 3. Vonó 4. Gyik lANoaays----------, ................................. i . in nagy iro Kis rejtvény
