Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-07 / 81. szám
' *. dm (Folftatái as L oldalról) Általános politikáinkból következően és a megfelelő törvényes intézkedések eredményeként a tanácsok jelenleg nagyobb önállósággal és nagyobb hatásfokkal végezhetik munkájukat, mint korábban. Teljes meggyőződéssel állítom — s ezt mindenki tanúsíthatja —. hogy a tanácsi munkában az új tanácstörvény hatálybalépése óta, tehát az utóbbi két esztendőben nagy fejlődés tapasztalható. S ha ez az irányzat folytatódik, mindnyájan remélhetjük, hogy néhány éven belül a tanácsi munkában még további fejlődés következik be. A rövidesen esedékes taaécsváJasztásofena» megWMi a határozott célja. Egyrészt — magát a választási kampányt is felhasználva — azt szeretnénk elérni, és reméljük, el is érjük, hogy általános politikai törekvéseink még jobban behatolnak a tömegekbe, még nagyobb megértésre és támogatásra találnak. A választási kampányt a helyi községpolitika továbbfejlesztésére is szeretnénk felhasználni és reméljük, hogy ez is sikerül. A választás célja, hogy jó ösz- szetételű tanácsok alakuljanak és dolgozzanak a következő négy esztendőben. Ez a célunk itt, a XIII. kerületben is, a fővárosban, s mindenütt az országban, ahol tanácstagokat választanak. A párt politikáját megértés fogadja Kijelenthetem, hogy a választási kampány a törvényes előírásoknak megfelelően, jól halad. A választási munka politikai tartalmát illetően elmondhatom, hogy a párt általános politikáját nagy megértés fogadja. A választói gyűléseken a párt politikájáról és a helyi politikáról megfelelő elmélyültséggel tárgyaltak. A jelölőgyűléseken — amelyek már befejeződtek — két és fél milliónyiam vettek részt, kereken háromszázezren szólaltak fél, fejtették ki véleményüket az általános politikáról, a helyi tennivalókról, valamint a jelöltek személyéről. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a választási előkészületek a szocialista demokratizmus elveinek megfelelően, rendben haladnak. A szocialista államokon kívül nincs a világon olyan ország — a polgári demokráciák hiába szólnak néha olyan dicsekvően az Ő demokráciájukról —. ahol megvalósult volna, hogy a választók csaknem 40 százaléka jelöli ki azokat, akikre a választás napján leadják majd szavazatukat. Demokratikus eljárás ez olyan értelemben is, hogy ahol a megvitatás után szükségesnek látták — kereken 170(5 választókerületben — két, vagy több jelölt indul majd a választásón. é': a szavazás napján dől majd el. ki lesz közülük a tanácstag. A munka tehát jól megy, s bízunk abban, hogy ugyanilyen lesz a folytatás is: a választás be fogja tölteni szerepét, hozzájárul politikánk megerősítéséhez, biztosítja a tanácsok megfelelő összetételét. Kádár János ezután a XIII, kerületi program során szerzett benyomásairól, tapasztalatairól beszélt. A továbbiakban szólt a budapesti lakásépítkezésekről. a metró új szakaszának üzembe helyezéséről. Az ország egészének munkájáról és a munka eredményeiről beszélt ezután a Központi Bizottság első titkára: A gazdasági munka 1972- ben kielégítő eredményekkel zárult: az ipar 5,6 százalékkal, a mezőgazdaság 4 százalékkal növelte termelését, a közlekedés és a kereskedelem a tervelőirányzatnak megfelelően teljesítette tervét, a nemzeti jövedelem 5 százalékkal növekedett. A beruházások a tervnek megfelelően alakultak. Az ország külkereskedelmi és fizetési mérlege 1972-ben az előző évhez viszonyítva jelentősen javult. Mindez nagyon jó eredménynek tekinthető. Megelégedéssel lehet szólni az országban végzett munka más területeiről is. Az ország általános kulturális színvonala bíztató, szép, megelégedésre adhat okot és további, még messzebbre mutató, még nagyobbra törő terveink vannak. Az ország lélekszámát figyelembe véve, Magyarország 90 ezres egyetemi és főiskolai, valamint három és fél százezres középiskolai hallgatói létszáma mindenféle Összehasonlításban megállja a helyét és nagy kulturális előrehaladásunknak egy fokmérője. Ugyancsak megfelelően előrehaladtunk 1972-ben az életszínvonal fejlesztése terén is. Megvalósul életszínvonal-politikánk, amelynek fő elve, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelésével. 1972-ben a lakosság egy főre számított reáljövedelme és fogyasztása országos átlagban három és fél százalékkal növekedett. Kilencvenezer lakás épült fel a múlt évben Magyarországon. Jóllehet ennek a lakásmennyiségnek az összetételét nem tartjuk kielégítőnek, de magát a számot Igen. Évente ennyi lakást Magyarországon soha korábban nem építettek. Az a lendület, ameíy- lyel most ezen a területen találkozunk, biztosítja, hogy a mostani öt évre tervezett 400 000 lakás fel fog épülni az országban. Aki dolgozik, az kereshessen Ami a fogyasztást illeti: országosan egy főre számítva 1972-ben Magyarországon 61 kilogramm hús, 14 kilogramm tojás, Í14 kilogramm tej, 84 kilogramm zöldség és főzelék, s 72 kilogramm gyümölcs jutott. 1972-ben Magyarországon minden száz háztartásban 37 porszívó, 46 hűtőszekrény, 61 mosógép, 61 televízió es 75 rádió volt. Tehát ezen a térén is nagyon jelentős az elorehaÉletezínvonal-politikánkat illetően természetesen további céljaink vannak. 1973-ban a lakosság reáljövedelmenek és fogyasztásának — a múlt évi három és fél százalékkal szemben — négy és fél-öt százalékkal kell emelkednie, s ezt biztosítanunk is kell! A Központi Bizottság első titkára külön szólt az állami iparban és építőiparban március elején végrehajtott béremelésről. Ennek kettős célja volt — mondotta. — Egyrészt úgy gondoltuk, hogy most a nagyüzemi munkásság kapjon külön béremelést, mert — és a az igazságosságnak is megfelel —egy viszonylagos elmaradást be kellett hoznunk. Másrészt: politikai szándékunk is volt és van a külön béremeléssel. Mi a dolgozó osztályok között politikailag nem szoktunk különbséget tenni; nem szembeállítjuk, hanem összeforrasztjuk a munkásságot, a parasztságot és az értelmiséget. De meg kell őszintén mondani, hogy a munkásosztály, a szocialista nagyipari munkásság nélkül nincs szocializmus. nem lehet szocializmust építeni. A béremeléssel azt is kifejezésre akartuk juttatni, hogy a legbiztosabb jövőt a szocialista nagyipar jelenti. Továbbra is az a programunk, hogy biztosítsuk a munkával arányos kereset- növekedést a dolgozó emberek számára. Célunk, hogy tovább kőnnyítsünk & nők helyzetén, csökkentsük a családfenntartás, a gyermeknevelés költségeit, tovább javítsunk valamit a nyugdíjakon. Ha a termelés olyan ütemben fejlődik, ahogyan tervezzük, akkor céljainkat el is érjük. Elvünk, hogy flWS. Mii t r"--------r ■!.' '.:r minél nagyobb mértékben biztosítsuk: aki dolgozik, az kereshessen, és aki nem dolgozik, az ne kereshessen. Belpolitikánk alapvető céljai közismertek, s azokhoz szilárdan ragaszkodunk. Ezek: a népgazdaság általános fejlesztése, a műveltség, a kultúra szocialista jellegének erősítése és színvonalának emelése, az életszínvonal további javítása és végül mindezek summázata- ként: belpolitikánknak alapvető célja a fejlett szocialista társadalom „teljes felépítése. Külpolitikai kérdésekre áttérve Kádár János hangoztatta: Külpolitikánk elvi alapokon nyugszik Országunk szocialista ország, a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodunk — ebből következnek bel- és külpolitikánk törvényei is. Külpolitikánk elvi alapokon nyugszik, célja — világméretekben — a nemzetközi haladás, a szocializmus és a béke ügyének szolgálata. Éz külpolitikánk lényeges vonása, ezt követjük a mindennapi gyakorlatban. Külpolitikánk rendíthetetlen törekvése, hogy nemzetközi síkon hozzájáruljon a szocialista országok egységének és összeforrottságá- nak növeléséhez. Ezért szorosan együtt haladunk a Varsói Szerződés tagállamaival, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának országaival, valamennyi szocialista országgal és a nemzetközi élet minden haladó erejével. A kapitalista országokkal folytatott külpolitikánk ugyancsak elvi alapokon nyugszik. Mi a békés egymás mellett élés elvét akarjuk — mind nagyobb mértékben — gyakorlattá tenni, a szocialista országok és a kapitalista országok mindennapi kapcsolataiban, így a Magyar Népköztársaság és a kapitalista államok viszonyában is. Politikai lépéseink ennek az elvnek felelnek meg. Kreisky osztrák kancellár látogatására utalva hangsúlyozta: a két ország példája is mutatja, hogy lehetséges és kölcsönösen előnyös a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élése. Ennek megfelelően alakítjuk viszonyunkat más kapitalista országokkal, köztük az Egyesült Állámokkái is, ahol a közelmúltban kormányküldöttségünk járt. Kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés érvényesítésével akarjuk normalizálni, tehát az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Az államközi kapcsolatokban mi tudomásul vesszük, hogy az Egyesült Államok olyan, amilyen. Az Egyesült Államoknak is el kell fogadnia, hogy Magyarország, olyan, amilyen, s mint szocialista népköztársasággal kell tisztességes viszonyt kialakítania. A Magyar Népköztársaság képviselői — általános külpolitikai elveinket követve, törekvéseinket realizálva — ott vannak mindazokon a nemzetközi fórumokon, ahol az államok viszonyait, kapcsolatait szabályozzák és alakítják. jelen vannak mindenütt, ahol lényeges kérdésekről esik szó. Okkal és meggyőződéssel vallhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvései eredményesek, országunk biztonságban, békében él. népünk szocialista társadalmat épít. Erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten hozzájárultunk és a jövőben is hozzájárulunk a haladás nemzetközi ügyéhez. Ennek az elvi külpolitikának köszönhető, hogy ma a Magyar Népköztársaságnak becsülete van, barátaink számon tartanak bennünket, s ellenfeleink is megtanulták, hogy velünk csak tisztességes eszközökkel lehet, boldogulni, ügy azonban, lehet, mert mi becsületesen törekszünk a békés egymás mellett élésre a kapitalista országokkal is. Szolidárisak vagyunk Vietnam népével Az egész világ tudja, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság a vietnami néppel rokonszenvezett a háború egész időszaka alatt Minden megbecsülésünk éj tiszteletünk ezé a lélekszámúban nem nagy népé. amely szilárdan ellenállt a legerősebb imperialista hatalom fegyveres agressziójának. a követelte azt az el nem vitatható jogát, hogy szabadon, saját maga dönthessen sorsáról. örültünk a párizsi békemegállapodásnak, az azt követő párizsi értekezletnek a vietnami béke ügyében, s ennek megfelelően rokon- szén vünk most és a jövőben is a Vietnami Demokratikus Köztársaságé, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormányé, a vietnami népé. Szolidárisak vagyunk Vietnam népével, s amennyire tőlünk telik, a jövőben te segítjük őket, hogy eltüntethessék a háborús pusztítás nyomait, s előbbre léphessenek a maguk választotta úton. Hazánk tagja a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak. A megbízatást azért vállaltuk, mert fontosnak tartjuk, hogy a vietnami nép végre békében élhessen. Az a feladatunk, hogy — amennyiben rajtunk múlik — hozzájáruljunk a béke biztosításához. Ezt becsülettel teljesítjük is. Tevékenységünkkel nincs mindenki megelégedve; úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nem nagyon tetszik a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban végzett munkánk. Ezt végtelenül sajnáljuk. Nem mi tehetünk arról, hogy az Egyesült Államok belemászott ebbe a barbár, újgyarmatosító háborúba, másszon is ki belőle. Ennek egyszerű útja: tartsa be a béke-megállapodás feltételeit, hagyja békében élni a vietnami népet. A vietnamiak majd rendezik egymás között azt, ami csak rájuk tartozik, ebben nincs szükség amerikai „segítségre”. Sőt, mindaddig, amíg az Egyesült Államok beleavatkozik az ottani belügyekbe, a vietnamiak egymással sem tudják rendezni a vitás kérdéseket. Hasonlóan egyértelmű az álláspontunk a közel-keleti helyzettel kapcsolatban: 1967-ben agresszió történt, területeket foglaltak el. Ezt mi már akkor megállapítottuk, s megneveztük az agresszort is. Ez nemcsak a mi álláspontunk, így fogalt állást az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Mint akkor, most is azt követeljük a világ haladó népeivel együtt, hajtsák végre az ENSZ Biztonsági Tanácsának ide vonatkozó határozatát. Az agresszor nem birtokolhat olyan területeket, amelyekhez háborús hódítás útján jutott! Mi megértjük az agresszió sújtotta arabokat, akik készek minden eszközzel harcolni. De mi — éppen a közel-keleti népek és a tartós béke érdeké, ben — a még mindig lehetséges békés megoldás útját tó • mogatjuk. Békés úton kell érvényt szerezni az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatának. összehívását azzal, hogy földrészünkön fogjunk végre hozzá a kollektív biztonság megteremtéséhez, amely minden itt élő népnek megadja a' békés élet lehetőségét A kezdeményezők, a Varsói Szerződés országai, felhívással fordultak Európa kormányaihoz, népeihez, s felhívásuk megfelelő visszhangra, megértésre talált Hamis azonban a NATÖ-nak az az elképzelése, hogy az európai biztonsági értekezlet létrejötte, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése csak a szocialista országoknak fontos, ez alapos tévedés. Olyan ügyről van szó, amely Európa minden népének fontos, bármilyen társadalmi rendszerben él is. Közös érdekről van szó: az ő érdekeltségük sem kisebb ebben a miénknél. - Reális szellemben kell a kérdéseket kezelni, s akkor mindjárt könnyebb lesz az értekezlet napirendjében is egyetértésre jutni. Körülbelül két hónapja nemzetközi előkészítő megbeszélések folynak Bécsben a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése tárgyában. A kérdés az: lehetséges-e józan, becsületes, az összes érdekelt javát szolgáló megállapodást kidolgozni, amelynek az lenne a lényege, hogy egyenlő biztonságot nyújtó módon csökkentsük a fegyverzetet, a fegyveres erőket. Ez mindenkinek j§ volna. A szocialista országok ezzel a csökkentéssel semmilyen külön előnyt nem kívánnak elérni, viszont a jelenlegi helyzethez képest ; nem is adnak előnyt senkinek. Ezt minden tárgyaló ujj- félnek meg kell-értenie, künk sokáig lesz türelmünk tárgyalni Bécsben vagy akárhol a fegyverzet csők- ' kentéséről, fenntartva azt a tisztességes1 álláspontunkat,-.,: hogy a jelenlegi helyzethez - képest kell mindenkinek a biztonságát garantálni a jő~- ' vőben is, s-isupán ennek fi» . gyelembevételével lehet megállapodni Európában és Közép-Eijrópában is a fegy- .. verzet, a fegyveres erők csökkentésében. A genfi általános leszerelési értekezlet már sok éve . folyik. Néhány ország kezdte, azután újabb országok kapcsolódtak be a munkába, amelyben most már a mi képviselőink is részt vesznek. Jól tudjuk, hogy az általános leszerelés nem a jövő hét kérdése. Mégis részt veszünk ebben a munkában, állhatatosan dolgozunk, ha kell, hosszú esztendőkig, mert szocializmusban és békében akarunk élni, s meggyőződésünk, hogy el kell jönnie az emberiség életében olyan időszaknak is, amikor megvalósul az általános leszerelés és a tartó« béke. A fejlődésünk üteme rajtunk múlik Kádár János beszéde befejező részében ezeket mondotta: — Mély meggyőződésem, hogy a szocializmus útján tovább haladunk előre. A jövőt illetően megfelelő és jó terveink vannak, előrehaladásunk biztosított. Az. hogy milyen lesz fejlődésünk üteme, javarészt rajtunk múlik. Az előrevézető úton ezután is dolgozni, harcolni kell, leküzdeni az akadályokat, amelyek részben objektív akadályok. A gazdasági területen dolgozó ém béták tisztában vannak azzal, hogy csakis anyagi lehetőségeink f igyélembevét elével tudunk dolgozni. De ha gazdasági építésről van szó, máris adott a feladat: takarékoskodni az anyaggal, a pénzzel és az idővel! A szubjektív tényező így válik előnyünkre, s így tudjuk a fejlődés ütemét gyorsítani, az objektív akadályokat leküzdeni. Szubjektív nehézségeink is vannak, olyanok, amelyeknek már semmiféle objektív jellegük nincs. Hazánkban, társadalmunkban, ahol — mély meggyőződésünk szerint népünk túlnyomó többségének teljes megértésével és támogatásával — szocializmus épül, vannak még bár kis számban, szocialista rendszernek és eszmének ellenségei, ha országos, társadalmi méretekben problémát nem is jelentenek. De van egy másik kategória, amelybe már valamivel többen tartoznak. Azok, akik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, a helyes és szükséges politika biztosította feltételekkel, lehetőségekkel nem helyesen élnek, sőt egyenesen visszaélnek. Mindannyian ismerünk anyagias, kapzsi, harácsoló embereket, akik néha egyenesen fitogtatják, hogy mi mindent szereztek. Ha valaki becsületes munkával szerez valamit, azt tiszteletben tartjuk. De aki a közösség rovására visz- szaéi a törvény által biztosított lehetőségekkel, az ellen fel kell lépnünk; az iyenek ellen a jövőben is harcolni fogunk! Mert a lehetőségek azért vannak, hogy azokkal helyesen éljenek az emberek, s nem azért, hogy visszaéljenek velük. Kádár János ezután arról szólt, hogy helyenként tapasztalhatók az elbizakodottság jelei. Akadnak embereit, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos lény, amely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit. A mi fejlődésünknek olyan nagy és erős motorjai vannak; mint a párt, a munkásosztály* a dolgozó nép! Érezze min- , A' denki’ tnegriezteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban- .... is —« a dolgozók I -képviselőjeként tevékenykedhet a társa»,- dalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelességszerűen tartsa meg. A vezetőnek persze nehezebb a dolga, vele szemben nagyobbak a követelmények. Mert ha két szomszéd padnál dolgozó ember mond egymásnak valami nem tetszőt, a gépzűgásban csak ők ketten hallják. E» egészen más dolog, mint amikor például egy értekezleten kell válaszolnom egy feltett kérdésre: akkor köteles vagyok érvekkel válaszolni, nem pedig ledorongoló hangon, a funkció magaslatáról visszaszólni. Mindig a józan eszünkre appelláljunk és semmiképpen se váljunk elbizakodotíá, mert az elbizakodottság sohasem vezet jófa. Egy bizonyos: amikor a nép ügyéről van szó, mindig komolyan kell a kérdésekkel foglalkozni. — Mélységes meggyőződé- . sem — hangsúlyozta Kádár János —, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. Megvan : a saját erőnk, s az ország határain túl is velünk vannak a világ összes haladó erői. Leraktuk a szocialista társáda- lom alapjait és évről évre szilárdítjuk, magasabbra emeljük a szocializmus . építését Bizton állíthatom: ez item szűk pártérdek és nem is szűk osztályérdek. Célja a pártnak is, a munkásosztálynak is,, .ára meggyőződéssel állíthatom: amikor a szocialista társada- : lom alapjait raktuk le, a M. magyar nép, a magyar nemzet boldogabb jövőjének alapjait raktuk lé és ezek az alapok szilárdak. Bizakodva nézünk a jövőbe Az európai biztonsági értekezlet Az európai biztonsági érte- ezlettel kapcsolatban is vi- ígCtt az »Igejvirdásimir Mindenki tudja: a szocialista országok kezdeményezték az európai biztonsági értekezlet Amikor azt mondjuk, hogy bizakodva nézünk a jövőbe, az embereknek eszükbe jut a történelem: Mohácsnál vereséget szenvedtünk. Világosnál le kellett tenni a fegyvert, az első világháború végén az ország a vesztes oldalon volt és összeomlott, a Tanácsköztársaságot leverték az ellenforradalmárok, a második világ» háború végén Magyarország mint Hitler utolsó csatlósa a vert seregben szerepelt. 3 ^Folytatás a 3- oldalár®
