Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

•IL^íSaJ 1973. íprftb l A unneo tiszteletére Vasúti kocsijavító műhely épült Fényeslitkén Két fiatalember fütyöré- szik a villamos kapcsolók do­bozánál. Közben fordul a csavarhúzó. gyors mozdulat­tal igazítják meg a vezeté­ket. Ä tavaszi napsütés fütty­re fakasztotta őket és seré­nyebb munkára sarkall. Emitt cirokseprűvel seprik tisztára a betont, amott még az utolsó, simító betonréteget most egyengetik el, pallókat fektetnek fölötte, hogy más járni tudjon. Az utolsó napok hajrája Fényeslitkén, a MÁV vasúti kocsijavítójának építésénél. Itt még dolgoznak, mellettük már tervrajzokat szorongató, noteszos emberek nézik, hogy milyen az elkészült munka, van-e valahol hiá­nyosság. Qk a műszaki át­adó-átvevő bizottság tagjai. Az átvevők egy hónappal hamarabb- jöhettek. A zá­honyi vasúti átrakókörzet 80 millió forintos költséggel épült létesítményének, a vasúti kocsijavítónak csak április 30-ra kellett volna el­készülnie. A kivitelezők vi­szont február 13-án szo­cialista szerződésben rögzí­tették, hogy április 4-re, a felszabadulás évfordulójára átadják az elkészült komp­lexumot, a gépekkel felsze­relt épületet, a hozzá csat­lakozó vasúti vágányháló­zattal. úthálózattal. Együtt dolgoztak vasutasok — a biztosítóberendezések szere­lői, a miskolci járműjavító munkásai — és az építők, a Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói. — Meg kell nézni, mi csi­náltuk ezeket az oszlopokat, ezek tartják az egész csar­nokot — büszkélkedik Bács­kái József. — Annyira tetszett a veze­tőségnek, hogy más válla­lattól is idehlvtak embere­ket, nézzék meg — teszi hozzá a brigádvezető, Fülöp András. — Pedig télen, fagyban be­tonoztunk — mondja Bács­kái József. A kocsijavító építéséhez 1971 áprilisában kezdtek hozzá. A KÉM ÉV első. na­gyobb építkezései közé tar­tozott. Bizonyítani kellett, hogy az új vállalat nevet szerezzen magának a beru­házók előtt. Egy 72 méter hosszú. 36 méter széles csarnok a kocsi­javító „lelke”. Négy sínpá­ron tolhatják be ide a meg­hibásodott, megrongálódott vasúti teherkocsikat, amelye­ket eddig a körzettől távol, Debrecenben, vagy Miskol­con tudtak csak megjavíta­ni. Ezután már helyben hozhatnak rendbe naponta 50 vagont. Kisgépek segítiij, majd a szerelők munkáját, kocsiemelő berendezés, vas­úti kerékpársüllyesztő van beépítve, a csarnok melletti kis műhelyekben a légkala­pácstól a villanyfúróig min­den gép, szerszám megtalál­ható. A hegesztőknek már előre kiépítették az acetilén­vezetéket. A csarnokban a beton alatt vezetékek, csö­vek tucatjai húzódnak. Köz­ponti fűtéssel van ellátva a csarnok, a mellette lévő eme­letes épületben nemcsak az irodák lesznek elhelyezve. hanem 85 embernek öltöző, fürdő, étterem. A szocialista szerződés, az egy hónappal korábbi átadás nem csak egyszerű udvarias­sági gesztus volt a kivitele- zők részéről. És legalább annyira múlott az adott szó A beszélgetés hamar ki­alakult, s jó tapasztalatcse­révé szélesedett. Csegöldről azt a hírt hozták, hogy meg­találták a módját a társa­dalmi munka szervezésének. Aki az illető építkezésen, vagy konkrét munkán dol­gozni tud, ott teljesítheti. Mások a termelőszövetkezet­ben dolgozhatnak, s az érte járó pénzt a társadalmi munka alapba fizethetik be. így gyakorlatilag a teljes község bekapcsolódhat a mozgalomba, amelynek lé­nyege: „Három napot Cse- gőldért” A Us «átméri ta­megtartása a munkásokon, mint a vezetőkön. Herczeg István, a vasúti síneket fek­tető felépítményes brigád ve­zetője így jellemezte a mun­kát: — Nagy hajtás volt már­ciusban. Az útátjárók bur­kolását végeztük, vágányt kellett fektetni. Mert akár­hogy számítjuk, egy 24 mé­teres sin az 12 mázsa és azt meg kell emelni, ha helyre akarjuk tenni. Igaz, vannak gépek is, ezzel a vállalat jól fel van szerelve, de van ne­héz munka is: A 22 tagú brigád az épít­kezés kezdetétől Fényeslitkén dolgozik. Szinte kivétel nél­városban rengeteg tennivaló akad, s jól jön az avatott ke­zű segítség. Újhelyi János most a kútfúró közös vállal­kozásnál dolgozik. Az ottani kollektíva munkáját jelzi: társadalmi munkában elké­szítették a Keleti lakótelep parkjának vízvezetékrend­szerét, az ifjúsági parkban is vízvezetékrendszert, mély­fúrású kutat készítettek — szintén társadalmi munká­ban. Az elvégzett munkát így értékeli: „Nagyon drága lett volna ivóvízzel locsolni a parkokban. A nyereség tar fctorm­kül Nagyvarsányba valók. A metró építkezéséről jöttekel két éve, a hazai, közeli mun­kahelyre. — Hiába több pénzt ke­restünk volna ott, azt nem lehet megfizetni, hogy min­den este a családdal lehe­tünk. És sokszor szabad szomba­tokon, vasárnap reggel újra felkerekedtek, indultak dol­gozni, sürgetett a határidő. — Mert ahogy a vállalat boldogul, úgy keresünk mi is. Amit vállaltunk, teljesí­teni kell — mondják. ök ezzel ünnepelnek. Lányi Botond demes a kollektívának ösz- szefognl. Az óvodaépítési ak­ció eredményei, a III. kerü­leti szép ifjúsági ház bizo­nyítja: jól gazdálkodott a város az intézmények és Nyíregyháza lakóinak fel­ajánlásával, társadalmi mun­kájával. És éppen ezek az eredmé­nyek adnak önbizalmat Ko­vács Istvánnak is, hogy az idén újra segítsen szervezni, összefogni, bizonyítani, hogy a közügy és az egyéni érdek a társadalmi munka terén is közös. M. 8. A közösségért do]goznak Újsághír: „1972-ben nyolcvankilencmillió forint értékű társadalmi munkát végzett Sza- bolcs-Szatmár megye la­kossága." Ankét volt a napokban a megyei tanácson, de ez al­kalommal a résztvevők fog­lalkozása alig mutatott közös vonást: szakmunkás, tsz-tag, kubikus, könyvtárvezető, ta­nácsi dolgozó és sok más fog­lalkozású ember cserélt véle­ményt. Hogy mégis minden­ki azonnal talált közös be­szédtémát, annak oka: vala­mennyien jelentős társadal­mi munkát végeztek, évek óta szervezik, segítik a te­lepülésszépítést. A meghívás is ezt jelezte: akik önzetlenül dolgoznak a köz érdekében, szabad ide­jükből is áldoznak a váro­sok, a községek szebbé téte­léért — elismerést érdemel­nek, a társadalom megbe­csülését. Ennek egyik for­mája a „Társadalmi mun­káért” kitüntetésű jelvény és jutalom, amelyet az idén ötvenötén kaptak Szabolcs- Szatmár megyében. A kitün­tetettek egy csoportját ezen az ankéton köszöntötték a megyei tanács vb és a Ha­zafias Népfront megyei el­nöksége nevében. lepülés már tavaly is az el­sők közé küzdötte fel magát. De nemcsak módszerekről volt szó. A beszélgetés során az egyik szakember — Maj- tényi Ferenc nyíregyházi épí­tészmérnök — konkrét terve­zési munkát ajánlott, hogy az egyik kis településen se­gítsenek — ha még nem késtek a felajánlással. A kitüntetettek közül hár­man az elismerés magasabb fokozatát kapták: Tündik Ferenc ibrányi építésztech­nikus, Kovács István nyír­egyházi könyvtárvezető és Újhelyi János mátészalkai műszaki vezető. Újhelyi János mondatai a társadalmi munkáról alko­tott vallomással is felérnek: „A felszabadulás után a Győri Vagon- és Gépgyár szerelője voltam, s akkor senki nem gondolkozott azon, segítsen-e a gyár helyreállí­tásán. Ebben természetes volt a részvétel, hogy munkaidőn túl Is, mindig. Később, a ki­váló munkáskollektíva az idők, a feladatok változása után is megtartotta a szép szokást: segítettek a gyárud­vart rendben tartani, a par­kosításnál, a pihenőtelepek­nél. Természetes volt...” És azt, hogy a gyár-, a te­lepülésszépítés természetes, azután is megtartotta, hogy Mátészalkára nősült, és Ide költözött. A fiatal szatmári Elismeréssel beszél a mun­kahelyi kollektíváról, akikkel öröm együtt dolgozni, s akik­kel közös elismerés a „Ki­váló társadalmi munkáért” kitüntetés is, amelyet az an­kéton Újhelyi János vett át. Kovács István a megye- székhelyen dolgozik, a Haza­fias Népfront városi tenni­valóiból bőven kiveszi a ré­szét, már csaknem két év­tizede aktívája a népfront­nak. A közösségről beszél, arról, hogy a társadalmi munka szervezése során a legfontosabb: ismertetni a város célkitűzéseit, s meg­nyerni az embereket egy-egy munkának, a településszépí­tés ügyének. A rohamosan növekvő vá­rosban mások a társadalmi munka feladatai, mint egy- egy kis településen. A ha­gyományos módszerektől azonban itt sem lehet eltér­ni. Mert amennyire szépek a falvak virágos utcái, leg­alább annyira szépek lenné­nek a virágos erkélyek az új körúti, jósavárosi házakon. Csak itt még több szervezés­re van szükség, mert nem mindegy, hogy egy-egy öt­ven-, százlakásos ház erké­lyeire hogyan kerülnek ki a virágok... Jó, hogy Nyíregyházán is van már nyomós érv, amivel bizonyítani lehet, hogy ér­Az elnökasszony tizenöt éve Az ablakban virágok. Az ügyfelek jönnek-mennek a Buji Községi Tanács elnöki szobájában. A megszólítás • háromféle. Az egyik: Juliska i néni, kérem azt meg azt. A | A másik: Koós mama. erre meg erre volna szükség. A harmadik, a leggyakoribb: mama. Búj községnek a legutób- bi népszámláláskor 3388 la­kosa volt. Ennyi van most is. Innen nem költöznek el. Ide sem nagyon jön senki. Büszke, önálló falu. Nyír­egyháza és a Tisza-part kö­zött. Tizenöt éve tanácselnök itt özvegy Koós Vtktorné. Vagy ahogyan háromezernél több választója nevezi: a mama. Zömök, a haja mar őszbe csavarodik, de örök­fiatal. És nagyon nehéz rá­venni, hogy az életéről be- szelj en. De sikerül. Dohányos volt — kukás — Molnár Juliska édesapja. Csak éppen meg­született Tiszaeszláron, édes­apja máris vitte a családot dohányosnak a Papok Tanyá­jára — a jászóvár! prépost- ság birtoka volt ez. Gáva és Búj között. Az elnökasz- szony még mindig melegsé­get érez a szíve táján, ha arra gondol, hogy pár éve az ő tanácselnöki tevékenysége során gyúlt ki a villany a tanyán, amit most Kossuth - telepnek hívnak. Két év és kilenchónapi házasság után halt meg a férje, még a háború alatt. Visszament édesapjához, do- hányos asszonynak. Egyet­len gyermeke már hatéves volt, amikor kezdett járni a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének helyi szerve­zetébe. ,, Hozzászólt a dol­gokhoz.” Amikor a taná­csok megalakultak. 1950- ben, tanácstagnak’ jelölték. Azóta is á tánaosi munka az élete. Még a dohányföldeken dol­gozott, amikor hivatták. Szükség volna egy adminiszt­rátorra. Vállalja? Nem kis rábeszélés után elvállalta. Azóta a Buji Községi Ta­nács épülete a munkahelye. Édesapja ottmaradt a fe­lesbe bérelt nyolc hold föl­dön. Juliska lánya nő létére — Szabolcs- Szatmár megyé­ben az első kettő között — elvégezte a közigazgatási Is­kolát, meg a tanácsakadé­miát és tanácselnök-helyet­tes lett. Ennek bizony már tizennyolc éve. Az ellenforradalom után elköltözött az akkori tanács­elnök. A község azt mondta; ez az asszony kell neki el­nöknek. így lett tanácselnök 1957 március hetedikén — éppen a nemzetközi nőnap előestéjén. Bizony ennek is elmúlt már tizenöt éve. Az Elnöki Tanács ezt a másfél évtizedes szorgalmas mun­kát honorálja, amikor most, a felszabadulás ünnepe al­kalmából kormánykitün­tetést adományozott a buji tanácselnökasszonynak. Nem nehéz asszonynak az elnöki funkció? Nevetve mondja, hogy a falu lakóival már csak megértik egy­mást, de ha idegenek jön­nek, például képügynökök Pestről, vagy cirkuszosok fellépési engedélyért, mindig meglepődnek, ha megkérdik tőle: — Mondja, lelkem, hol ta­láljuk a tanácselnököt. És 5 azt mondja: — Itt. Mert én vagyok az. Most éppen kiterítve előtte a negyvenhárom szavazó­körzet térképe. Ugyanennyi jelölőgyűléshez kellett há­rom-három emberről gon­doskodni. Egy szónokról, egy levezető elnökről és egy jegyzőkönyvvezetőről. Mi a legkedvesebb emléke erről a másfél évtizedről? A válasz gyorsan jön: az, hogy a nyíregyházi járásban elő­ször Búj lett „Virágos falu”. Meg is kapták érte a na­gyon szerény harmadik díjat a társadalmi munkában ki­fejtett szorgalmukért. Aztán; hogy már évek óta egy mű­szakban tanulnak a gyere­kbe az iskolában. Főleg, amióta megépült az új eme­letes oktatóintézmény. Most a törpe vízműre gyűjtenek. Nagyon szeretnék, a falugyű­lések, jelölőgyűlések felszó­lalói is ezt szorgalmazták a legjobban. És a legszomorúbb? Ez is gyorsan jön: „A nagy árvíz idején először menekülteket befogadó falunak jelölték ki Bújt. Aztán — 1970. májú* 21-én — jött a parancs, hogy a Lónyai-csatoma minket ifl árvízzel fenyeget, azonnal ki kell üríteni a községet A felnőtt férfiak a gátakon, „Az utolsó asszonyokat, öre­geket és gyerekeket Nyírte­lekre elszállító gépkocsi után sírva néztem: egyedül maradtam asszony a tain- ban”. Van kedélyes pillanata «CT asszonyelnöknek? De még mennyi. Már évtizede anya- könyvvezető is. Külön örörr*, amikor a fiatalok boldogsás« megalapításának személye* tanúja lehet. És. mivel Czomba Ferenc tanácstitkár im anyakönywezető, jót mula­tott azon, amikor egy fiatal vőlegény félrehívta: — Juliska néni, ne is ha­ragudjon, de kivételesen art szeretném, ha nem maga adna össze bennünket. Azt hallottam valamikor, hogy a női anyakönyvvezető nem hoz szerencsét így történt hogy mon • nemrégi szombaton az egyik párt ő adta össze, a másikat a tanácstitkár. De volt miről beszélni m falugyűléseken. Már két or­vosi körzete van Bújnak, m második nemrég létesült» félmilliójába került a faló* nak. de ellátták orvossal a tanyákat is — megint csak azt a régi dohányos tanyát is, ahol kislánykorában dol­gozott. Megnagyobbították m gázcseretelepet. Telefon • tanyákra. Az első telepes, Buji Mi­hály éppen háromszáz év* építette a falu első házát. A mai bujiak viszem* kihoztak a cigánytelepről negyven családot. Ennék is volt hn- mora. Amikor egybe akarták telepíteni őket, az egyik csa­ládfő azt mondta: „Koós asszony, ez itt egy új ci­gánytelep lenne. Nem jó." Meg is változtatták. Miért bíznak benne? „Ttv: Ián, mert közülük jöttem. Sa egy nyelven beszélünk.” Tanácselnöki hitvallás? Ugyanaz. „Azon a nótán keü muzsikálni, amit a választó­im megértenek.” Búcsúzóul további tizenöt évre kívánunk sok sikert, jé munkát. Van kedve hozzá? Ennek a zömök, nagyon kedves asszonynak még a búcsúszavai is emlékezetünk­ben maradtak. Ezt mondtál — Néha elgondolkozom rajta, vajon a választóim ragaszkodnak jobban hoz­zám, vagy én őhozzájuk. Megszoktam és megszeret­tem ezt a munkát. Itt, a névadó ünnepséggel kezdő­dik egy buji állampolgár élete és a társadalmi teme­téssel fejeződik be. És. am! a kettő között van. azt ia nekünk kell csinálni, még­hozzá jól, mert Búj nagyon Igényes falu. özv. Koós VIktornét ápri­lis 4-én a Munkaérdemrend bronz fokozatával tüntették ki Oeszteiyl Nagy Zolttal A fényeslitkei MÁV-kocsijavító (Elek Emil felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents