Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-28 / 98. szám

i. oldal KELET-M AGY ARORSZÄG 1573. äprttf* Ä Szülők fóruma „Történelmi társasjáték” és a napközi . A Magyar Rádió és Televízió nagyon sok műsort ad az általános iskolások részére. A sok jó műsor közül csak egynek á hatásáról kívánok írni, ez a Kossuth rádió „Történelmi tár­sasjátéka”, mely havonként van. Én napközis csoportvezető Vagyok. Csoportom létszáma negyvenhat. Tagjai hetedik és nyolcadik osztályosok. Mivel szaktanár vagyok, így már évek éta a nyolcadik osztályokban én tanítom a történelmet. A játékba való bekapcsolódás nagy problémát jelentett. Az adás délelőtt van. ismétlés egy hét múlva azonos napon és időben. Mi mindig délelőtt tanítunk és délután vagyunk napkö­ziben. így a tanulók nem tudják meghallgatni. Egy lehető­ség volt, felvenni magnóra az adást. Ezt vállaltam. A tanu­lókkal ebéd közben közöltem, hogy „egy kis meglepetést ké­szítettem számotokra. Valamit felvettem magnóra, majd ebéd után meghallgatjuk!” Az érdeklődés felkeltése megtörtént. Kíváncsian várták, hogy mi lesz. Elmondtam, hogy aki egy kicsit is szereti a történelmet, szereti felújítani régebbi isme­reteit, aki újabbat is szeretne megtudni, aki szeret kutatni, kutatási eredményeit levélben leírni, tehát szeret levelezni, azok maradjanak bent, meghallgatjuk a Kossuth rádió adását magnóról. A negyvenhat főből húszán maradtunk. Meghall­gattuk, felírtuk a kérdéseket, amelyekre választ kell fogal­mazni, felírtuk az ajánlott könyveket is. Megbeszéltük, ho­gyan kezdjünk hozzá. Két-három fős brigádok alakultak. Vol­tak akik vállalták, hogy tanulás után elmennek a községi könyvtárba, voltak akik az ifjúsági könyvtárt keresték fel. A tiápközi könyvtárosa — Lábiscsák János nyolcadikos tanuló — végignézte a leltárt, hogy mit talál. Én magam felvittem a fő­iskolai, egyetemi jegyzeteimet, valamint a Képes történelem eorpzat ide vágó példányát. Van 8—10 olyan gyermek, akinek otthon saját könyvtáruk van. ők a lexikonokat lapozták fel. Lázas napok, lázas kutatás, pezsgő munka kezdődött. A sza­bad idő igen hasznosan telt el azon a héten. Egyesek már kezdték megfogalmazni a válaszokat. Az ügyesebbek már a levelet is megírták. Megtörtént, hogy egy-egy tanuló megtorpant, nehéznek, íárasztónak találta — a játszás is kísértett —, ott közbeléptem bíztató szóval. „Itt csak nyerhetünk meglátjátok, megéri a fáradtságot!” Ily módon biztosítottam, hogy a jelentkezettek válasza elmenjen. Húsz tanuló megírta a választ. Kéthetes tnegfesztítő munka eredménye volt ez. A következő hónap elején, az egyik napon Vincze Tünde az ebédnél boldogan mondta, hogy levelet kapott a Magyar Rádió­tól — tessék elolvasni. Sokan körém sereglettek, és a meglepe­tés adta megjegyzések hangzottak el. „Névre szólóan kapta, a keresztnevén szólították meg. megdicsérték a helyes vála- ' szért, színes képeslapot kapott Budapestről.” Először arra gon­doltak, hogy valamilyen szerencse voltából írt neki a Rádió. A közelben lakókat nem hagyta nyugodni a kíváncsiság. Kértek engedélyt, hogy hazamehessenek. Nyolcán elmentek, de olyan hamar nem járták még meg az iskola és a családi há” közötti távolságot, mint akkor. Kezükben lobogtatták már messziről a levelet. Kézről kézre jártak. Kinek mit írtak, min­denki kíváncsi volt. Nyoma sem volt a irigységnek azok ré­széről, akik nem vettek részt a játékban. Az önfeledt öröm. boldogság, amely sugárzott az arcukról, a helyesen megoldott feladatok elvégzése és annak elismerésének a tudata, feledhe­tetlenné tette ezeket a napokat nemcsak a gyermek, de ne- kürtkjgnároknak is. Arra gondoltam, hamsak ezt a sikerél­ményt” nyújthatnánk minden tanulónak, aki arra rászolgál. BáriöÉlt lenne elég erőnk, időnk tehetségünk ahhoz, hogy ezt naponta adhatnánk a gyermekeknek. Határtalan volt az öröm. mert érezte a gyermek, hogy komolyan veszik, amit csinál, el­ismerik és ez annál értékesebb, mive' nemcsak kiváló kéoes- ségű gyerekekről, hanem ,,átlagokról” van szó. A következő hónapban élő adásban üdvözölték a dombrádi gverekeket. akik bekapcsolódtak az adásba. A dicséret, a sikerélmény azt ered­ményezte. hogy a második adáskor már harmincán küldték el válaszaikat, megfejtéseiket. Én igen jónak tartom a Magyar Rádiónak ezt a műsorát. Tanári segítséggel, serkentéssel — mert enélkül nem megy — Komoly, hasznos időtöltést tudunk biztosítani hónaoról hőnap­ra a napközi ötthonhan. A tanulók sokoldalú fejlődését bizto­sítja a ' ’adatok megoldása. Megtanulja, megszokja, hogy a tanu'áson kívüli időt ho­gyan lehet olyan hasznos tevékepvséggel kitölteni, amellyel fejlődnek saját képességei és öröme is telik benne. Fejlődik öntevékenységük, tanulási kénessésük (rajz, stb.V Géresi Atti­la például a remiié vetélő raizán kívül — amely a megfeités része volt —, fából is kifaragta azt. A lármáéi adás után fel­adaton kívül szinte minden gyerek elkészítette rajzban a ve­tésforgót is. * Jóni István tanuló a könyvtárból az egyetemi történelmi könyvet vette ki. és nagv örömmel mutatta hogv megtalálta benne a Robot és bérmunka cím alatt a választ. Ez a káték olvanokat is közelebb hozott a történelemhez, akik egyébként passzívak voltak. A napköziben általában hátrányos helyzetű tanulók vannak Olyanok, akiknek nem lenne módjuk és al- .kalmük bekapcsolódni egv ilyen látókba. TTi5leménvem szőriét ebbe a játékba való bekanesolódás Íém%t jelent előre, a júniusi párthatározat megvalósítása té­tén. • Szabó Endre Általános Iskolai tanár, DombrSd. FIATALOK ü FIATALOK 3 FIATALOK H* FIATALOK m FIATALOK TÖRD A FE IEDI Vízszintes: 1. Megfejtendő: (folytatá­sa a függőleges 15-ben). 6 Tova. 7. Nagy magyar költő 8. Félig ruha! 9. Ipari rost növény. 11. Rajztinta. 12 Fortély. 14. Csak részben ke sérűü! 16. Nagyszámú, sol (pl. gyülekezet). 18. Ajándé koz. 20. Hordófertötlenítésri használják. 21. Földet forgat. 22. Régi paraszt 24. Vércsa- torriája. 25. Hármas (pl­együttes) . 27. Tüzelőanyag, de ugyanilyen nevűt főzés- hez-siitéshez is használnak. 28. Alma betűi keverve. 29. Szörnye. Függőleges: 1. Jő kés jelzője. 2. Igen. németül. 3. Falatozd. 4. Kétjegyű mássalhangzó. 5. Kufár. 6. ...a háztól (elker­gette). 10. NEN. 11. Kettőzve vaskost jelent. 13. Jégén hágott nyilas. 14. Mázol. 15. 'degfejtendő (a vízszintes 1 oly tatása). 17. Sütőipari dol- ;ozó. 19. Idegen női név. 21. Elektromosság. 23. Verssor­égi összecsengés. 24. Nem nögé és nem mellé. 26. Is- álló. 27. OR. Megfejtendő: Vízszintes 1, és függőleges 15. Múlt heti megfejtés: Kazah — Grúz — Belorusz — ör­mény. Könyvjutalmat nyertek: Bátori Irén Pusztadobos, Je- derán Mária Kisnamény, Ádám Piroska Tiszai ok, Ezakács Csaba Nyírpazony, Tarcsa Bálint Nyíregyháza. Tasnádi Varga Éva: Május elseje Május van, május van, nyílnak a virágok, növekvő fűszálak együtt járnak táncot. Köszöntik a napot, szabadság ünnepét, díszruhát öltött már az erdő és a rét. Hófehér liliom csak neked énekel, kis bimbó pirosán friss földre térdepel. — Itt vagy hát legszebb nap, szép május elseje, ragyogjon csillagod földünkön messzire! Ragyogjon csillagod ködön át. vizen át, fényedben mosolyog a boldog új világ. Pajtások, gyerekek, zászlókat fúj a szél, ünnep van, ünnep van, szabadságról beszél! Krecsmáry Lá i>6: Édesanyámnak Ceruzák, ceruzák, de szép színesceruzák! A sárgával csibét festek, a zölddel fát, levelet, a fehérrel havas tájat, a kékkel meg hegyeket, s a pirossal — jó anyácskám — leírom majd nevedet, hogyha írni megtanulok, s addig — bár nem nagy dolog - ajándékul neked egy szép piros szívet rajzolok! Történetek Gyurikáról A LOVACSKA A falon függött égy kép, amely egy kis lovat ábrázolt. Gyurika a képhez somfordáit és odakiáltotta a lovacská­nak: — Gyí, te! — A lovacska meg sem moz­dult, ezért Gyurika leakasz­totta a képet a falról és ki­vágta a lovacska képét. — Gyí, gyí! — kiáltozta Gyuri­ka, és a lovacska úgy vágta­tott végig a szobán. hogy Gyurika alig bírta követni. Gyí, gyí! — hallatszott Gyu­rika hangja a szobából. A lovacska egy pillanatra megállt, már nem vágtatott a szobán át. Magára maradt. A padlón feküdt elhagyatot­tan, árván. Már nem játszott vele senki, mert a játszótár­sa már kint futkározott az udvaron. A szobába betioe- gett a kis seprő a szemétla- páttál. A seprő öszeseperte a sze­metet és közben mondogat­ta: —1 A szemétnek a szemét­kosárban van a helye, a sze­métnek a szemétkosárban van a helye. És felseperte az elárvult lovacskát a szeitlétlapátrá. A KIS PIROS TÁSKA A járdán feküdt egy pici táska. Piros, fénylő lakktás­ka, mely csak úgy csillogott a nap sugarában. Gyurika szaladt a járdán és egyszer csak észrevette a földön fek­vő kis táskát. — Oh, de szép! Igaz, hogy • kislányoknak való táska, d* jó. lesz nekem is. A kis ka­vicsokat, melyeket még a Du- na-parton szedtem, fogom belerakni — határozta el Gyurika. Fölvette a táskát a földről és szaladt haza. Ott­hon a kis piros táskába bele­szórta az összegyűjtött színes kövecskéket. Gyurika büszkén járkál a szobában, karján ott lóg a kis piros táska, melyben meg- megcsörrennek vidáman a kavicsok, hiszen van már sa­ját házikójuk. \ A járdán megy egy kislány és keservesen sír. Keresi a piros lakktáskáját. Az ember rek meg-megállnak, sajnál­ják a síró kislányt, de segíte­ni nem tudnak rajta, mert senki nem látt? a kis piros táskát. A kislány egyre csak sír, sírdogál. A kis piros tás­ka nem hallja a kislány sírá­sát, mert a kavicsok csörög­nek benne. Dr Papp Sándorné fordítása Az óriás, aki kinőtte a barlangját A Nagyhegyen tül. de a Kishegyen innen, élt egy­szer egy óriás, akit Behé- mótnak hívták. Jámbor, szelíd óriás volt ez a Behe- mót, pedig akkora testi ereje volt, hogy egyetlen rántással ki tudta húzni a földből a legszebb szál fe­nyőfát is. De nemigen élt vissza az erejével, naphosz- szat csak a répaföldjét őriz­te, mert kizárólag répán élt ez az óriás; egyet reggelire, egyet pedig vacsorára fo­gyasztott el a vizesvödör nagvságú vörösrépából; az ebédet mindig elspórolta magától, mert abban a régi időben még az óriások is igen-igen szegények voltak. De hasztalan tartotta féken az étvágyát, hiába takaré­koskodott az evéssel, mégis annyira megnőtt Behemót, hogy egy szép — vagy in­kább csúf? '— napon már nem tudott visszabújni a barlangjába. Attól fogva az éjszakákat is a szabad ég alatt volt kénytelen tölteni a toronymagas óriás. Sokat búsúlt, bánkódott emiatt. De nem segített semmit a búslakodás, akár perzselte a nap heve, akár verte a hideg eső, a jámbor óriás nem jutott többé fedél alá. A kinőtt barlangját el­At aiontq\§ufa HADNAGY GÁBOR ÉS MEKIS JÁNOS SZATIRIKUS KÉPREGÉNYE 40. Öl. FSillfetékes végre ké­sedelem nélkül intézkedett Irinyi ügyében. S amikor hetekkel később sikerült egy óvatlan pillanatban mégis visszaszöknie a zárt osztályról az intézetbe, az igazgató végre őszinte Szá­vákra méltatta: — Maga szorgalmas em­ber. kolléga. De el kell árul­nom valamit. Tudja. nem gazdaságiik az atomgyufa nagyüzemi gyártása-. 41. Hazafias érzéseire apellá­lok. Hisz ön az 1849-es sza­badságharc idején fegyvert készített a hős honvédek számára, s ezért az önkény­uralom fogságában is síny­lődött. S most maga akarja gazdagítani az osztrák fa- exportőröket? Nem jb Beái­vá arról, hogy a 100 évig tartó gyufa miatt gyáraink elesnének a gyufaelmkés hirdetések jövedelmétől... 42. Irinyi belátta, hogy min­den reménytelen. Nekivágott hát, hogy megkeresse ked­ves, régi sírboltját. ■ ott újabb 77 esztendeig elmél­kedjék. Ki tudja, meddig fog még az átok? Mindenesetre mi­előtt. újabb hosszas álomra dőlt volna, az atomgyufát gondosan fejpámája alá rej­tette, és a vekkert beállí­totta 2049-re. (VÉGE) foglalta egy medvecsalád, nagyobb sziklabarlang pedig nem akadt messze vidéken- Sajnálták az erdei, mezei állatok a jólelkű Behemó- tot, még az apróvad meg a bogarak is próbáltak segíte­ni rajta a tanácsaikkal. A varjú azt ajánlotta, hogy építsen fészket magának apró gallyacskákból valame­lyik magas fa tetején, mert a fészek mindig biztos me­nedéket nyújt az időjárás viszontagságai ellen; a mó­kus pedig váltig erősítget- te, hogy legjobb szállást a faodu ad. csak ki kell bélel­ni száraz fűvel meg pihe- tollal. A pók arra esküdött, hogy legkellemesebb búvó­hely a háló. szőjön hát Be­hemót is hálót magának. Az ürge azt javasolta a hajlék­talan óriásnak, hogy föld alatti üregben húzza meg magát, ürge vagy hörcsög módra, hiszen a föld puha és akkora nagy lyukat váj­hat bele, amilyet csak akar. A béka ezzel szemben a ta­vat, mocsarat ajánlotta la­kóhelyül, mert a brekegő, kuruttyoló kétéltűek szerint a záporeső ellen legjobb a vizek mélyén meghúzódni, ott az eső nem veri az em­bert, jobban mondva a bé­kát. De a legfurább tanácsot a csigabiga adta: azt java­solta, hogy Behemót is olyan szilárd, kemény burokkal vegye magát körül, mint a csigaház. Mert a mésztartal­mú csigaház hozzá van nő­ve a gazdája testéhez, együtt nő vele mind nagyobbra; aztán meg az ilyen házba hívatlan látogató nem teheti be a lábát, el nem foglal­hatja, el nem veheti jogos tulajdonosától senki ember­vagy állatfia. Mindebből persze nem lett, nem is lehetett semmi. Beheinót többé nem jutott hajlékhoz. Ez volt az oka, vagy valami más egyéb ezt már senki se tudja, de annyi tény, hogy az óriás végül is elbujdosott a vi­dékről. Hová. merre megy — nem mondta el senkinek. Azóta nem látták többé. Ta­lán ő lehetett az utolsó óriás, mert azóta se találko­zót soha senki a mesebeli óriással. Heves Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents