Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
EV FOL VÁM. 7». SZÁM ABA; 1,20 FORINT 197S. ÁPRILIS 4, SZERDA LATO« TARTALMAS«**« Tertvérbpjami TendégoJdalai <*—7. olddf ÁJfaunadTdíjasok (10. oldifll KMntetésel (5. »1441 Sportjelentéseink <15. old»* A fekiabadnlá^ra emlékezünk Biszku Béla elvtárs ünnepi köszönte je a televízióban Biszku Béla, as MSZMP Politikai Bizottsági nnlr tagja, a Központi. Bizottság titkára kedden este hazánk fel- szabadulásának 28. évfordulója alkalmából ünnepi köszöntőt mondott a magyar rádióban és televízióban. Az alábbiakban közöljük elhangzott beszédét. Tisztelt barátaink! Kedves elv társak! Hazánk felszabadulásának 28. évfordulóján őszinte megbecsüléssel köszöntőm önöket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Népköztársasagunk Elnöki Tanácsa és kormánya nevében. Április 4-e: nemzeti szabadságunk, független államiságunk, társadalmi sorsfordulónk napja. Szabadságküzdelmünket a szovjet hadsereg felszabadító harca segítette győzelemre. Kegyelettel tisztelgünk a szovjet katonák, minden életét áldozó hős emléke előtt, aki hozzájárult, hogy népünk kezébe vehette sorsának Irányítását. Az első szabad április 4-én — amelyre ma emlékezünk — az önálló útválasztás feladata, nagy politikai, társadalmi küzdelmek állottak előttünk. Népünk — a társadalmi felemelkedésbe vetett hittel és akarattal — harcban, munkában haladt előre, • Immár mögöttünk van a szocialista építés egy jelentős szakasza, mely ma már: történelem. Szabadságunk születésének évfordulóján felelős önvizsgálattal kell kérdeznünk: hogyan tettünk eleget az 1945-ös történelmi tavaszon vállalt feladatainknak? Mit eredményezett harcunk és munkánk? A kapott lehetőséggel éltünk, valóra váltottuk elhatározásainkat. Az elmaradott, félfeudális ország romjain életerős ipart, korszerű mezőgazdaságot, virágzó kultúrát teremtettünk. Népünk végérvényesen meglelte honát a Magyar Népköztársaságban, hazánk pedig helyét • nagyvilágban, a szocialista országok családjában. Rendszerünk minden dolgozónak megbecsülést, emberhez méltó életet és a közös társadalmi felemelkedés alapján lehetőséget nyújt az egyéni érvényesüléshez. Üj társadalmunk élete rendezett, belső helyzetünk szilárd, építőmunkánk külső feltételei biztosítottak. Hazánkban a hatalom a munkásosztályé, a dolgozó népé, jó kezekben van, megingathatatlan. A sikerekben, a vívmányokban kiemelkedő szerepe, történelmi érdeme van munkásosztályunknak és része van minden becsülettel dolgozó állampolgárunknak. Pártunk a szocialista építés egész folyamatában — a jelenlegi szakaszban is — elsőrendű politikai feladatának tekinti, hogy a munkásosztály a társadalmi, gazdasági súlyának megfelelő figyelemben részesüljön, és politikailag, erkölcsileg, s anyagiakban is biztosított legyen az őt megillető hely társadalmunkban. A Magyar Népköztársaság népe, munkásosztálya, pártja vezetésével — annak a forradalmi-történelmi célnak a valóra váltásáért dolgozik, amelyet a hatalom kivívása után maga elé tűzött. Ezt szolgáltuk eddig megtett utunkkal. Ez nyer bizonyosságot és ölt testet a már megszerzett vívmányainkban. Ehhez vagyunk hűek jelenleg is. Ezt követjük és közelítjük a X. kongresszuson megerősített és továbbfejlesztett politikával, mai tetteinkkel. Az országban a fejlődés a dolgozó nép munkájának eredményeként a szocialista célok felé halad. E folyamat ellenőrzésében, segítésében és további kibontakozásában tölt be kiemelkedően fontos szerepet a Központi Bizottság 1972. évi novemberi állásfoglalása. Az emberek többségükben azért fogadják el, azért azonosulnak vele, mert nyílt, világos állásfoglalás az ország dolgaiban, s ami ennél Is fontosabb: megfelel érdekeiknek. Közös és mindenki által ellenőrizhető tapasztalatokat összegez felelősen, reálisan. Az elért, elismert és túlsúlyban lévő eredmények mellett rámutat a gondokra. A világos elvekből és a gyakorlati munka iavítására hozott intézkedésekből az ország közvéleménye megértette: politikánkat töretlenül folytatjuk. Ezt helyesli. a további felemelkedés zálogának tekinti és cselekvőén támogatja. A párt. az ország vezetése nem ígért és nem ígérhet a továbbiakban sem gond nélküli fejlődést, sima, küzdelem nélküli utat. Ilyen a valóság- ban nincs. A társadalmi élet törvényszerűsége, hogy a fejlődéssel együtt járnak a gondok. Minden elért eredmény rendszerünk stabilitását nö- véli, a népjólétet erősíti, egyben új és nagyobb igényeket ébreszt. A magasabb szinten megújuló követelményeket pedig olykor csak töprengéssel, vívódással, esetenként ■ új megoldások kipróbálásával lehet teljesíteni. Mindez a szocialista fejlődésünkért dolgozni képes embertől munkát és harcot kíván, még tegnapi és mai önmagunkkal szem- ben is. Megéri-e? Erősen hisz- szük, hogy minden felelős gondolkodású ember igennel válaszol, mert a fejlődésnek ez az útja számunkra természetes állapot. Tulajdonképpen így jutottunk el ünnepünkhöz is. Áttekintve a végzett munkát, a vajúdással járó társadalmi átalakulást, jogos büszkeséggel látjuk o-ő- feszítéséink értelmét életünk változásaiban, személyes sorsunkban, szocialista hazánk fejlődésében, erősödésében és gazdagodásában. Érdemes tenni, küzdeni érte. Szocialista társadalmunk teljes felépítése — történelmileg nézve — a ma élő nemzedékek dolga. Efelé tartunk széles és erősödő szocialista nemzeti egységben, országépítő munkánkban mindenkinek helye és feladata van. Mindenkinejt érdeke azt segíteni és támogatni. A múlt társadalmának egykori kisemmizettje: a dolgozó ember — napjaink főszereplője. Jogot és felelősséget kapott. Ezzel megfelelően élve, személyes állásfoglalásával és tetteivel része az életünket formáló közösségi erőnek. Valljuk és tudjuk, hogy a helyes célok és a jó tervek, intézkedések sorsa a munkahelyeken dől el. A szocializmus ügye mindannyiunk, s benne az egyes ember véleménye, magatartása, cselekedete által kap életet. A győzelemre a párt, a kormány és dolgozó népünk csakis együtt képes. Együtt, feltétlenül. Tisztelt hallgatóim! Megbecsülést az országhatárokon túl elsősorban azzal szereztünk — és azzal is tart(Fotytatás a 2. oldalon) Szovjet és román delegáció érkezett megyénkbe ▲ megyei pártbizottság és a megyei tanács meghívására kedden háromtagú szovjet és négytagú román küldöttség érkezett megyénkbe a felszabadulás 28. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségekre. A szovjet delegáció veze- tßje Jurij Vasziljevics 11- uyickij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Te* rületi Bizottságának elst titkára. A bizottság tagjait Cservinszkij Anatolij Jőszit povics, az irsavai járás} pártbizottság első titkára él Dybko Elvira Pavlena, i Szojvai Faipari Kombinál Wiunkásnője, az Ukrán Legfelsőbb Tanács tagja. A román delegáció vezetője Joszif Vglár, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, a Szatmár megyei pártbizottság első titkára, a Szatmár megyei Tanács elnöke. A delegáció tagjai: Otília Indre, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, a Szatmár megyei pártbizottság tagja, a Mon! diál Konfekciógyár igazgatónője, Vaszile Gita, a Szatmár megyei pártbizottság tagja, a szatmári városi pártbizottság első titkára, a Városi tanács elnöke és Va- ,SZile Marine sett, a Szatmár megyei gépállomások igazgatója. A szovjet pártküldöttséget a határon Alexa László, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának titkára és dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács általáncs elnökhelyettese fogadták. A román delegációt a határon Ekler György, a megyei pártbizottság titkára és Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyettese fogadták. A szovjet és a román pártmunkásküldöttséget Nyíregyházán a megyei pártbizottságon fogadta dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke. Díszünnepség Nyíregyházán * Á diszünnepség elnöksége. Gulyás Emflné dr. beszédét mondja. Április 3-án délután a Nyíregyházi Konzervgyár nagytermében közel kétezer dolgozó vett részt a város ipari üzemeiből, mezőgazda- sági termelőszövetkezetekből, vállalatoktól, intézményekből, a felszabadulás évfordulójára rendezett díszünnepségen. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet: dr. Tar Imre, az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottságának első titkára, dr. Pénzes János, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács elnöke, Alexa László, Ekler György, Gulyás Emüné dr., Kanda Pál, Kállai Sándor, Stnka Antalné, Varga Gyula, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagjai, Antal Pál megyei rendőrfőkapitány, Ballal István megyei munkásőrparancsnok, Balogh Antal, a TI- TASZ Vállalat MSZBT-tagcsoport elnöke, Benkei Júlia, a konzervgyár termelési csoport- vezetője, az élelmiszeripar kiváló dolgozója, Biró László, a Nyíregyházi Városi Tanács elnöke, Bodolóczki Ferencné, a tejipari vállalat laboránsa, kiváló dolgozó, Devera József, a konzervgyár lakatosa, kiváló dolgozó, Diószegi Sándomé dohánygyári segédmunkás, az élelmiszeripar kiváló dolgozója, Fodor András, az Elekterfém Ktsz hűtőgépszerelője, Folkmayer Tibor, a konzervgyár igazgatója, Gyurján József, a Ságvári Termelőszövetkezet sertéstenyésztője, kiváló tsz-tag, Herczegh István, a KEMÉV szocialista brigádvezetője, az építőipar kiváló dolgozója, Hódosán Imre vezérőrnagy, Jeszenszki Gábor, az ÉPSZER lakatosa, országgyűlési képviselő, Kellner Ferencné, * Hazafias Népfront városi bizottságának titk*- ra, Ladik Miklós, MÁV szocialista brígádv*» zető, Mándoki Lászlóné, kocsitakarító, a MÁV alkalmazottja, Márton Antal, a vízügyi igazgatóság szocialista brigádvezetőjé, a vízgazdálkodás kiváló dolgozója, Mátyás Sándorné, a háziipari szövetkezet kiváló dolgozója. Murczkó Károly nyugdíjas, Oláh László nyugdíjas, Seres Árpád né, konzervgyári üzemgazdász, az élelmiszeripar kiváló dolgozója, Szarvas Ernő veterán, Szilágyi József, a KISZ Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának első titkára, Támba András, a SZAÉV szocialista brigádvezetője, Téglás Sándomé, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat munkása, az élelmiszeripar kiváló dolgozója, Tóth János, a konzervgyár pártszervezetének csúcstitkára és Zimonyi Istvánná, a TITÁSZ Vállalat tekercselője, a nehézipar kiváló dolgozója. Az elnökségben foglalt helyet a felszabadulási ünnepségekre megyénkbe érkezett szovjet delegáció vezetője: Jurij Vasziljevics Tt- nyickij, a román delegáció vezetője: Joszif Vglár, valamint Mihail Szalavjev őrnagy. Az ünnepség résztvevőit, a megjelent vendégeket Tóth János, a konzervgyár pártszervezetének csúcstitkára köszöntötte, majd Gulyás Emiiné dr.-1 kérte fel ünnepi beszédénél* megtartására. Gulyás Emilné dr. beszéde Tisztelt ünneplő kőzönségl Kedves elvtórsak! Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, április 4-én felemelő érzésekkel, szocialista jö- vőnkbe vetett igaz hittel emlékezünk hazánk felszabadulására, a felszabadítókra arra, hogy 28 esztendővel ezelőtt a friss tavaszi szél együtt lebegtette a nemzetiszínű és vörös zászlót szabad hazánk felett. 1945. április 4-én röpítették világgá a hírügynökségek a Szovjet Távirati Iroda közleményét: Magyarország egész területe felszabadult a német fasiszta megszállás alól s számunkra befejeződött a mérhetetlen szenvedést és anyagi pusztulást hozó második világháború. A tavasz, a megújulás évszaka országunkban a nagy sorsfordulók jelképévé vált. 1848 és 1919 hősi küzdelmei után 1945. tavasza egyszerre volt a magyar nép számára a felszabadulás a német fasiszta elnyomás alól és annak lehetősége, hogy megszabadulva „belső bitangjaink”-tól megszüntessük hazánkban a tőkés földesúri rendszert, s megvalósítsuk népünk igaz vágyát, amiért legjobbjaink annyit áldoztak: a szabad, független, szocialista Magyar- országot. Soha el nem múló hála, kegyelet, tisztelet hangján szólunk ezen ünnepnapon is azokról, akik elhozták sokat szenvedett népünknek a szabadságot. Felnőtt nemzedékünk és gyermekeink szívébe örökre bevésődött a Szovjetunió, a szovjet hadsereg dicső katonáinak neve. Népünk jól tudja és soha nem felejti, hogy a nagy október fiai a Vörös Hadsereg katonái hozták el szabadságunkat, felmérhetetlen áldozatokat hozva hazánk felszabadításáért. Ezért is drága nekünk új országunk, a szocialista Magyarország. A magyar nép naBysan a szívébe zárta a hősöket, a sawjeé nép fiait, leányait. A kegyelet örökké megőrzi a nagyszerű hősök emlékét, akik a legdrágábbat, életüket adtál* a mi jobb sorsunkért, Európe népeinek haladásáért. Megyénk múltbeli .elmar»*1 dottságát idézte a szónok^ majd így folytatta beszédért 1945-nek a nép országát építő nagy tettekké feszülő vaszán „szűkebb édes hazánkban” a szabolcs-szat-1 már-beregi tájakon a politikai harcokban edzett kommunisták vezetésével, munkások, szegényparasztok, a dolgozó néptömegek és minden, az úri jármától megszabadult antifasiszta már «4 maga gazdájaként szabadó«» lélegezve tervezhette a jövőt! A kommunisták adták ki m jelszót hogy „lesz magyar újjászületés”. S ez nem maradt csupán vágy.
