Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-27 / 97. szám

1 «Mal Um ________ KKUßT-MAGYARORSZAÖ IW. «prfüs St KAMBODZSA: Ui szabadságharcos offfenziva Rakétával lőtték Phnom Penh repülőterét A kambodzsai felszabadító fegyveres erők csütörtök haj­nalban rakétatámadást in­téztek Phnom Penh főváros katonai repülőtere és nyugati elővárosai ellen. Az első je­lentések szerint 19-en meg­haltak 62-en megsebesültek. Súlyos anyagi károk kelet­keztek. Az akció mindössze 15 percig tartott. E rövid idő alatt rakéták tucatjai csapódtak be ellenséges ál­lásokba. Mint az AFP' megjegyzi, a felszabadító erők Kambod­zsában megkezdték az of- fenzíva új szakaszát. Ország­szerte támadják a Phnom Penh-i rezsim állásait, s egy nap alatt egyebek között elfoglalták a Phnom Penhtől mindössze 20 kilométernyire lévő Kompong Kantuot ke­reskedelmi központot, a fő­várostól négy-öt kilométer­nyire felszabadítottak két falut, s a Phnom Penht Sai­gonnal összekötő 1. számú közút mentén megfutamo- dásra kényszerítették a re­zsim két megerősített állásá­nak védőit. Amerikai repülőgépek köztük B—52-es óriás bombá­zók, az elmúlt 24 órában is folytatták hadműveleteiket Kambodzsa eilen. Egyébként amerikai harci repülőgépek március hónap­ban mintegy negyvenezer tonna bombát szórtak le á Kambodzsa felszabadított te­rületeire. Ez tűnik ki a Pen­tagon által szerdán Wash­ingtonban nyilvánosságra ho­zott összesített jelentésből. E tömeges bómbatámadí- sok ellenére Elliot Richard­son amerikai hadügyminisz­ter szerdán a kaliforniai Sacramentóban tartott sajtó­értekezletén kérdésekre vála­szolva kijelentette: „Semmi alapja sincs” annak az állí­tásnak, amely szerint az Egyesült Államok Kambod­zsa bombázásának folytatá­sával totális háború kirob­bantásának veszélyét idézi elő Délkelet-Ázsiában. Cini­kusan azt mondotta, hogy Kambodzsában csak „folyta­tódik a háború, amely soha­sem szűnt meg”. Szavaiból kitűnt, hogy az Egyesült Ál- lamoknak számos választá­si lehetősége van” az indokí­nai katonai beavatkozás folytatására, mindamellett kizártnak mondotta amerikai szárazföldi erők újabb beve­téeét. Végül elismerte, hogy Dél­kelet-Ázsiában „nincs tökéle­tes béke”, de magabiztosan azt állította, hogy az Egye­sült Államok elérte „mini­mális békecéljait”, azt ugyan­is. hogy biztosítsa a saigonl rendszer fennmaradását. KOMMENTÁR Rögös út Párizsba érkezett William Sullivan, az Egyesült Álla­mok távol-keleti ügyekkel foglalkozó külügyminiszter- helyettese. A hírügynökségek Nguyen Co Thach személyé­ben már meg is nevezik az amerikai politikus észak-vi­etnami tárgyaló partnerét. A hivatalos szöveg szerint a péntek délelőtt kezdődő meg­beszélések célja, „hogy elő­készítse a vietnami béke­megállapodások szigorú vég­rehajtását célzó intézkedések megvizsgálását”. A kissé nyakatokért, gondo­san fogalmazott indoklás mö­gött közismert a két magas rangú diplomata megbeszélé­seinek nagyon gyakorlati, na­gyon konkrét célja: május közepén a francia fővárosban újra tárgyalóasztalhoz ül a béke-megállapodásokkal kap­csolatos tárgyalások két fő­szereplője. Le Dúc Tho és Henry Kissinger, és a pénte­ken meginduló tanácskozás ezt készíti elő. Nyilván bőven lesznek máid. akik az újabb párizsi eszmecseréket hisztérikus hangulatkeltésre használják fel Máris akadnak hangok, amelvek szerint maga a Le pu'’ Tho—Kissinger találko­zó ténye annak a bízónvfté­ka. hogy „veszélyben” forog masa a vietnami megáll apó- dás Nem tudni, mit hoz a jövő, de fgy ez nem igaz. Az első pillanattól kezdve kétségtelen volt. hogy az iga­zi békéhez vezető út Viet­namban. sőt egész Indokíná­ban nem lesz, nem lehet könnyű. Az amerikai és a saigoni politika következté­ben ehhez túlságosan sok kol­lektív fájdalom, sérelem hal­mozódott fel. az sem megle­pő, hogy a saigoni vezetés minduntalan megszegi a meg­állapodás alapvetően fontos cikkelyeit és ebben nem sok­kal marad el mögötte az Egyesült Államok — elég az aknátlanítás szabotálására gondolnunk. A pánik mégsem indokolt és azok. akik szítják, sokszor tudatosan teszik ezt. Az igaz­ság az, hogy minden nehézség és buktató ellenére néhány hó­nap alatt sok minden történt, nem utolsósorban éppen az, hogy mintegy állandósult a tárgyalások folyamata. Pá­rizsban a hét elején a két dél­vietnami fél kezdett megbe­széléseket. a hét második fe­lében az amerikai—VDK esz­mecsere megújulására került sor Bíznunk kell abban, hogv a Józanság továhhra is diadal- maskcdiV i »öld asztaloknál Nincs rnk megoldás indokí­nában túl sok vér folvt. Az út rögös de végig kell men­ni rajta. ] Megnyílt az SZKP Központi Bizottságának plénuma Moszkvában csütörtökön megnyílt az SZKP Központi Bizottságának soron lévőplé­numa. A plénum meghallgatta Lieonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának beszámolóját „Az SZKP-nak a XXIV. párt- kongresszuson hozott határo­zatok teljesítése érdekében végzett nemzetközi tevékeny­ségéről”. A plénum folytatja mun­káját. Edward Gyerek foaadta Gáspár Sándort A magyar szakszervezeti küldöttség varsói látogatásá­nak második napján, csütör­tökön reggel Edward Gierek, a LEMP KB első titkára fo­gadta Gáspár Sándort, az MSZMP PB tagját, a SZOT főtitkárát. A szívélyes és baráti lég­körben lefolyt találkozón részt vett Wladyslaw Kru- czek, a LEMP PB tagja, a Lengyel Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnöke is. Ezután megkezdődtek a magyar—lengyel szakszerve­zeti tárgyalások, amelyeken a magyar küldöttséget Gáspár Sándor, a lengyelt Wladyslaw Kruczek vezeti. A felek köl- csönösen tájékoztatták egy­mást országaik szakszervezeti életéről, tevékenységéről. Hangoztatták a baráti szak- szervezeti központok közötti együttműködés, tapasztalat- és véleménycsere további fo- kozásának szükségességét. A heisink* tanácskozás kons* ruktív szakaszhoz érkezeit László Balázs, az MTI kü- löntudósitója jelenti: A helsinki nagyköveti ta­nácskozás csütörtökön a munkabizottság keretében folytatta az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet napirendjének elő­készítését. A konzultáció kö­reiből származó értesülések szerint a 34 érdekelt ország képviselői a kétórás munka­ülésen Igen tárgyszerű, jó munkalégkörben folytatták a vitát a harmadik pont, a kulturális együttműködés témájáról. Az eszmecsere ál­talános légköre és az elhang­zott felszólalások bizonyos elemei arra engednek követ­keztetni, hogy az álláspon­tok felvázolása után most már ebben a kérdésben is megindul a konstruktív pár­beszéd és a vélemények egyeztetése. Szerdán délután megkez­dődött és csütörtökön foly­tatódott a vita a konferencia lebonyolításának költsége ről, iUletve a terhek elosz tásáról is. A szerdai ülést" a költségmegosztás elveire volt szó. Többféle elgondoló' merült fel, amelyeknek ke zös eleme az, hogy a telje' összeg kisebbik részét egyen­lő alapon, nagyo’bbik részé* pedig az ENSZ költségveté­séhez való százalékos hozzá­járulás arányában fizetnék be a résztvevő államok. Az a munkacsoport, amely jelenleg a pénzügyi kérdé­sekkel foglalkozik, a későb­biekben a konferencia szer­vezésével és lebonyolításával összefüggő egyéb kérdéseket vitatja meg és készít róluk tervezetet. A szerkesztő minicsoport­ban csak csütörtökön délután kezdődött meg a munka, amelynek során naponként felváltva az első pont (biz­tonság) politikai, illetve ka­tonai vonatkozásairól készí­tenek közös munkaokmányt a diplomaták. Helyünk a világban (5.) A közepes fejlettség gondjai A gazdaságilag közepesen fejlett országok okulhatnak az előttük járók példájából. Szinte készen, — ha nem is ingyen és áldozat nélkül — megkaphatják mindazt, amit a tudomány és a technika fej­lesztésében másutt elértek, így egyebek között korszerű géprendszereket, kiforrott konstrukciós megoldásokat és gyártási eljárásokat vásá­rolhatnak. Okulhatnak az élenjárók kudarcaiból. hi­báiból is. elkerülhetik a fo­gyasztás növekedésével járó torzulásokat, buktatókat. Kár volna tagadni, hogy a fejlett tőkésyilág „példája” a fogyasztói szokások alaku­lásában hátrányokkal is jár. A rendkívül fejlett tele­kommunikáció, főleg a tele­vízió szinte percről percre a távoli falvakba Is eljuttatja a világ arculatának változá­sáról, a legújabb divatról és hobbyról, a manipulált és raffinált módon felfokozott fogyasztásról szóló híreket, eseményeket. S a gondot az okozza, hogy az egyértelmű­én jő tapasztalat — mint pél­dául az árubőség és válasz­tékgazdagság — nehezebben hódít tért, mint a rossz, a presztizsfogyasztás, a státusz­szimbólum. Mostanában sokfelé bírál­ják a hazai fogyasztás új je­lenségeit, s gyakran a javak gyarapodásával, az igények fokozódásával hozzák össze- függésbe a harácsolást, a kis­polgárságot, az individualiz­must. Van-e köztük valóban összefüggés? Aczél György, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára ez év január­jában az országos ideológiai tanácskozáson ezeket mon- dotta: „Az, hogy az emberek örülnek az életnek, hogy örülnek megnövekedett anya­gi lehetőségeiknek, és ezeket tovább akarják növelni, nem kispolgáriság. A veszély ott van, ahol a fogyasztás öncél­lá válik, az anyagi javak haj­szolásává, ami a közösségi ak­tivitás. az emberi élet teljes- ségének rovására megy. Ez valóban a szocializmustól ide­gen. kispolgári szemlélet”. Egyesek fényűző, pazarló életmódja különösen kihívó és kirívó napjainkban, amikor még nem is kevesen — főleg a nagycsaládosok és a régi nyugdíjasok — megélhetési gondokkal küszködnek. Ezért, bár az anyagi ösztön-, -is ben a teljesítmé­1 vek növelésére serkentő dif­ferenciálás változatlanul tel­idet, de közben, vele párlr.- -amosan, főleg szociálpoliti­kai intézkedésekkel a családi ;5vedelmek között meglévő különbségek felszámolására ;s törekednek. Ezért még a IV. ötéves terv időszakiban családipótlék-, és nvugdíj- emelésre kerül sor. Vagyis, szemben eev korábbi elképze­léssel. évről évre nem csök­ken. hanem növekszik a fize­tési borítékon kívüli, tehát a munkateljesítményektől füg­getlen, szociális jellegű jutta­tások aránya. A családi jövedelmek közöt­ti különbségek mérséklését szolgálják, más oldalról a „csúcsok” nyesegetésével, a progresszív adópolitikával, az örökösödés, az adás-vétel „megdrágításával”, a szemé­lyes ingatlantulajdon mérté­kének korlátozásával. Kiket érintenek ezek? Számukat a (Folytatás az 1. oldalról) és vezettek be, melyek ked­vezően hatottak a vállalati eredményekre. Az újítómoz­galomban részt vevők száma azonban nem emelkedett a kívánalmaknak megfelelően. A Minisztertanács határoza­tában felhívta a minisztere­ket és az országos hatáskörű szervek vezetőit, egyben fel­kérte a társadalmi szerve­ket, hogy a gazdasági irá­nyító munkában fordítsanak nagyobb gondot az újítórao*­galom szervezésére, az újí­tások hasznosítására, az újí­tók erkölcsi és anyagi elis­merésére. Utasította az Országos Ta­lálmányi Hivatal elnökét és az igazságügy-minisztert, hogy a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával egyetértés­ben dolgozzanak ki javasla­tot az újításokról 6zóló kor­mányrendelet továbbfejlesz­tésére. Megbízta az Orszá­gos Találmányi Hivatal elnö­két ég felkérte a ~ retek Országos Tanácsát, hogy egy éven belül hívják össze az újítók IV. országos tanácskozását. A Minisztertanács a mun­kaügyi miniszter előterjesz­tése alapján határozatot ho­zott arra, hogy a Genfben. június 6-án kezdődő nem­zetközi munkaügyi konferen­cia 58. ülésszakán hazánkat kormányküldöttség képvisel- j«. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. közvélemény eltúlozza. 1970- ben például összesen 3136 kis­iparos adózott 100 ezer fo­rintnál magasabb évi jövede­lem alapján. A havi 10 ezer forintos jövedelmet elérő, önáUó szellemi foglalkozá­súak, művészek száma ugyan­ebben az esztendőben nem érte el az ezer főt. És mind­össze 1600 vezető állású szakembernek (köztük a 750 vállalat, szövetkezet igazga- tójának, elnökének és helyet­teseinek) vojt az 1970. évi jö­vedelme 100 ezer forint felett. Valószínűleg ennél nagyobb a magas jövedelmű újítók és feltalálók száma. A nagy jövedelemkülönb­ségek mérséklésére késztet a gazdaság adott szintje, csak­úgy, mint társadalmunk szo­cialista jellege. Ne feledjük, hogy az egy lakosra — tehát a 10 millió magyar állampol­gárra — havonta átlagosan 1500 forint pénzjövedelem jut.'Nem túl nagy összeg, de a gazdaság fejlettségéből eny- nyire futja. Számolni kell te­hát azzal, hogyha egyes csalá­dokban a viszonylag szolid, 1500-as átlag többszöröséhez jutnak, akkor más családok- ban kénytelenek kevesebbel beérni, esetleg a napi megél­hetési gondokat is vállalva. Vagyis a meglévő különbsé­gek további csökkentése kí­vánatos. De úgy, hogy a sze­mélyi jövedelmek nagyobb hányadát továbbra is munka szerint differenciáltan osszák fel, hogy ezáltal ösztönözze­nek-a teljesítmények növelé­sére, egyebek közt a családi pótlékok, a nyugdíjak emelé­séhez szükséges anyagi fe­dezet megteremtésére. A készülő 15 éves távlati terv már a gazdasági fejlett- ség magas szintjének eléré­sét tűzi ki célul, mégis az éves és az ötéves tervekhez viszonyítva kevésbé gazdasá­gi, és sokkal inkább társadal­mi jellegű. Nemcsak azért, mert a gazdaság öntörvénye, belső logikája szoros pórázon tartja a tervezőket rövidtávon, ha­nem azért is, mert hosszú tá­von érvényesíthetők felmér- hetően a szocialista társada- lom embercentrikus, nagy célkitűzései. Mint például a létbiztonság és teljes foglal­koztatottság. Vagy a fokozott gondoskodás az öregekről, a gyerekekről, a társadalom el­esettjeiről. De hosszabb távon lehet a«* ra is igazán figyelni, hogy a növekvő hazai fogyasztás ne kövesse mindenben és mechanikusan a nyugati mo­dellt. Különböző szabályo­zással (pl. ártámogatással, vagy adóztatással) bizonyos termékek fogyasztását ösz­tönözni, másokét visszafog­ni lehet, és szükséges is. Alap­kérdés: milyen mértékben növekedjék hosszabb távon a reáljövedelem, a személyes fogyasztás? A választ jelenleg a szakemberek körében is élénken vitatják. Abban egyetértenek, hogy a gazdaság fejlődése évi 5—5,5 százalé­kos átlagnövekedést tesz le­hetővé. De vajon célszerű-e ez? Akik a viszonylag magas átlag mellett érvelnek, azok joggal hangsúlyozzák, hogy az aktív bér- és szociálpolitiká­hoz ez szükséges. De az már kérdés, hogy a gyorsan nö­vekvő fogyasztás önmagá­ban elegendő lesz-e a jó fo­gyasztói közérzet kialakuló- sához. Egyre többen határo­zottan állítják, hogy nem. Inkább növekedjék valami­vel szerényebb mértékben a fogyasztás — 15 év alatt még így is megkétszereződhet —, de feltétlenül nagyobb össze­geket kell az úgynevezett fogyasztói infrastuktúra tej- lesztésére költeni. Mert min­denekelőtt a lakáshelyzet és tömegközlekedés gyökeres megjavítása és részben az üzlet- és szolgáltatóhálózat bővítése nélkül a jólét félol­dalas, a magas fogyasztás is jogos elégedetlenséggel pá­rosulhat. ★ Napjaink fogyasztói köz­érzetét nem csupán a fejletlen infrastuktúra, hanem sok más feszültség és kielégületlenség is beárnyékolja. Az előreroha­nó igényektől, a növekvő szükségletektől persze nem rémülhetünk meg, hiszen ezek szolgáltatják a társadal­mi és gazdasági fejlődés fő hajtóénergiáját. De ettől nem lehet rossz a közérzet, ha el tudjuk jól helyezni hazánkat a világgazdaság térkéoén, a történelmi fejlődés folyama­tában, ha munkánkat és an­nak eredményét összevetve igényes, reális mércével vizs­gáljuk önmagunkat, csakúgy, mint szomszédainkat, s a nyu­gati világot. Kovács József VÉGE Apró Antal fogadta a kanadai parlament küldöttségét Apró Antal, az országgyű­lés elnöke csütörtökön hiva­talában fogadta a hivatalos látogatáson Budapesten tar­tózkodó kanadai parlamenti küldöttséget. A kanadai par­lament első hazánkba látoga­tó delegációját Murial Mc Queen Fergusson. a szenátus elnöknőie vezeti. A találkozó alkalmából szívélyes eszme­cserét folytattak a két ország törvén vh ózó testületének munkájáról. Részt vett az eszmecserén dr. Beresztóczy Miklós és Varga Gáborné, az országgyű- lés alelnö'kei és az országgyű­lés más tisztségviselői. Jelen volt R. B. Edmonds, Kanada budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Délben Apró Antal a kül- döttség tiszteletére ebédet adott a Par’ament Gobelin- termében. Délután a vendé­gek budapesti városnéző kör­úton i'Tnorkedtek meg a 100 éves főváros nevezetességei­vel. « -------------------------------------------------------­Uiabb tizenhét helyi tanács alakult meg megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) Cégénydányádon, Nagysze­keresen, Hodászon, Nyírosa- holyban, Porcsalmán, Nyír- gyulajban. Nyírcsászáriban. Nagyhalászban, Napkoron. Nyírbogdányban, Nyírtele­ken, Rakamazon, Barabáson, Csarodán, Ibrányban. Pénteken újabb huszonkét helyi tanács alakuló ülésére kerül sor, így befejeződnek az alakuló tanácsülések a fe­hérgyarmati, a kisvárdai, a nyírbátori és a nyíregyházi járásban, korábban meg­tartották az alakuló tanács­üléseket a nagy kallói járás­ban is. Mátészalka város tanácsa szombaton ül össze alakuló ülésre. Ezen a napon ta­nácsülés lesz Tyúkodon, ahol április 15-én először válasz­tottak nagyközségi tanácsta­gokat. A megyei tanács ok­levelét — amely a nagyköz­séggé nyilvánításról szól — az ünnepi tanácsülésen ad­ják át. Alakuló ülésre hív­ták össze szombatra Ilk és Nagyvarsány tanácsát is. A tanácsülések sorából ki­emelkedik a nyírbátori >1 új városunk tanácsa v r- nap tart alakuló ülés: .-le­kor lesz a városavató népség is. Előre Európa biztonságáért!

Next

/
Thumbnails
Contents