Kelet-Magyarország, 1973. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
Í973. április T5. KELÉT-Mi>tGYA5tORSZAG S. oMaS Demokrácia a munkahelyen i \ GYAKRAN SZOBA KERÜL a munkahelyi párt- szervezetekben, miként segítheti a politikai munka a leghatékonyabban a vállalati tervek teljesítését. Úgy véljük, azok válaszolják meg helyesen e kérdést, akik e tevékenység tudatformáló szerepéből indulnak ki. Vagyis abból, hogy az agitáció, a propaganda a szemlé- lelet, az emberek gondolat- es érzésvilágát kell, . hogy alakítsa. Ez az igazi rendeltetése, ennél többre sem. de kevesebbre sem vállalkozhat. Nem egyszerűen „mozgósít” tehát a feladatok megvalósítására. hanem jóval többet tesz: a termelés úgynevezett emberi tényezőit alakítja, formálja. Azokat az erkölcsi, szemléleti, pszichológiai tényezőket, amelyektől mind nagyobb mértékben függ a termelési feladatok megoldása. Lehet ugyanis egy terv közgazdasági, vagy műszaki szempontból a lehető legésszerűbb. végrehajtása mégis akadozni fog, ha a dolgozókat a vezetés csupán e tervek puszta végrehajtóinak tekinti. Ezért közvetlen „termelési érdek” a munkahelyi demokrácia kibontakozása. A pártpolitikai munkának ebben a tekintetben is megvannak a maga — nagyon jelentős — tennivalói. Mégpedig mindenekelőtt az. hogy ösztönözze az embereket a véleménynyilvánításra, felkeltse és erősítse bennük azt az érzést, hogy felelős gazdái üzemüknek. AZ ÖSZTÖNZÉS ÖNMAGÁBAN még nem elegendő. Nem sokat ér, ha a párt- szervezet ugyan buzdít az együttes gondolkodásra, de_ nem fordít figyelmet az ehhez szükséges feltételek kialakítására. Ez utóbbi természetesen elsősorban a gazdasági vezetés, illetve a szakszervezet dolga. De a párt- szervezet is rajta kell. hogy tartsa a szemét, sőt közvetlenül is közre kell működ- rie ebben. Politikai munkával is. hiszen enélkül nem bontakozhat ki az eleven munkahelyi demokrácia légköre. S e légkör megléte vagy hiánya távolról sem mellékes. Ezért nem lehet egyetérteni azzal, ha a munkahelyi demokrácia fejlettségi »zintjéf csupán a szervezeti kereteken, formákon mérik. Nem elég tehát, ha csak azt Vizsgálják, hány tanácskozást, gyűlést tartottak, menynyi részvevővel és felszólalóval, hogyan tartották meg a formai előírásokat és így tovább. Félreértés ne essék: távol áll tőlünk a szervezeti kérdések lebecsülésének szándéka. Hiszen az eredmény gyak- ran éppen az előkészítés alaposságán múlik. Például azon, hogy egy termelési tanácskozáson milyen szélesre tágítják a résztvevők körét. Ha ugyanis túlzottan nagyszámú és szerteágazó a megjelentek tábora, az emberek szokatlannak és idegennek érzik a körülményeket, s inkább csak maguk között, szűkebb körben nyilvánítanak véleményt. Az efféle „kuckó-közvélemény” pedig nem elegendő a széles körű munkahelyi demokrácia kibontakozásához. DE FOLYTATHATNÁNK A SORT olyan tényezők megemlítésével, mint például a munkahelyi tanácskozások témáinak megválasztása. Hányszor hallani munkások kifakadását amiatt, hogy az elhangzó előadások, tájékoztatók nehezen érthetőek, számokkal és műszaki részkérdésekkel agyonzsúfoltak. Vagy ugyanazokról a dolgokról esik szó unos-untalan, s náp mint nap találkoznak velük különböző fórumokon, illetve az üzemi sajtóban. Látszólag kisebb jelentőségű dolgok ezek, de az üzemi demokrácia légköre nem kis részben éppen az ilyesmiktől függ. A különböző tanácskozások alapos, körültekintő előkés? tése tehát nem lebecsülhető. Mégis hiba lenne a munkahelyi demokrácia problémakörét a szervezeti kérdésekre egyszerűsíteni, pusztán vagy elsősorban szervezeti oldalról megközelíteni. Azt kell elérnünk, hogy az üzemi demokrácia az egyes munkahelyek mindennapos életének állandó és természetes elemévé váljék. S ennek megvalósításában a mi körülményeink között a J>árt: szervezet mindenütt kulcsszerepet tölt be: mindenekelőtt rajta múlik egy ilyen szemlélet és gyakorlat meggyökereztetése. Természetesen a pártszervezetnek arra is fel kell hívnia a figyelmet, hogy a munkahelyi demokráciának a termelőmunka mindennapjaiban történő érvényesítése nem öncélú folyamat, hanem a termelés előbbre mozdításának, fejlesztésének eszköze. Ezért érdemel bátorítást például az olyan művezető, aki megbeszéli a dolgozókkal a döntések végrehajtásának módját. A munka menetének ilyen kollektív megtervezése esetén is megtörténhet, hogy nem a legjobb megoldást választják. Ilyen esetben azonban könnyebben tudják a hibát kijavítani, mert a dolgozók felelősséget éreznek az. eredményes végrehajtásért. EZ A TAPASZTALAT IS MEGERŐSÍTI, hogy nem mindig az utasítás az egyszerűbb ég célravezetőbb eljárás. A végrehajtás eredményessége attól is függ, mennyire érzik a dolgozók sajátjuknak azt a tevékenységet, amelyet végeznek, mennyire érzik magukat „beavatva” saját munkájuk előkészítésébe és eredményébe. S ez olyan tényezője a termelőmunkának, amelyet a pártpolitikai tevékenység soha nem hagyhat figyelmen kívül. Dr. Jenei György, az MSZMP KB munkatársa A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat Tünde utcai új tmk-műhelyében végzik a gépjárművek és munkagépek javítását. Kodácsl Imre és Zs.gnár László szerelők egy T—174-es markológép motorját szerelik. „A hatalmunk az, amiről szóvolt” Ahogyan három vasas Kevesen tudnak úgy kezet fogni, mint a vasasok. Ujjaikban erő. És mindig az em- bér szemébe néznek. így ismerkedtem meg Kós István lakatossal. Kovács Ferenc hegesztővel és Simon Mihály lakatossal a HAFE-ban. István bácsi 39 éve van a szakmában. Negyvenötös párttag. Simon is kommunista, de még fiatal. 25 alatti. Kovács Ferenc KlSZ-vezető- ségi tag, kicsit filozófus hajlamú. Vallomások a nagyüzemről A gyárról kezdünk beszélni. A lassan ezerfős Hajtómű- és Felvonóról. Nem kerülgetik a dolgot. „Nézze — kezdi Simon — itt a jövő. Modern gyár, jó szociális létesítmények. és bőven munka az egész évre. — És jó munkásközöeség — egészíti ki Kós István. Én már negyven éve dolgozom nagyüzemben. Tudom ez mit jelent. Nemcsak barátságokat. Erőt is. — Nemrégen háromszázzal ígértek máshol többet. Nem mentem. Kovács Ferenc maga elé néz. Aztán folytatja: — Pedig néha nem is köny- nyű. Itt mindig észnél kell lenni. Biztos olvassa maga is, mennyit összeírnak üzemszervezésről, meg munka- szervezésről. Egy ilyen üzemben ezt a melósnak is tudni keil. Az ember megtanul kooperálni a másik brigáddal. Rájön arra. hogyan kell anyagot szerezni, hogy le ne álljon. Ez az iskola valójában. És hadd utaljak itt a Láng gyári Kádár-beszédre. Emlékszik arra, amikor azt mondta Kádár elvtárs. hogy aki dolgozik, az hadd keressen. Nos. az is kell. hogy az ember ehhez a lehetőséget is keresse. Kós István így fűzi tovább a gondolatot: — Ez az, amit egy ilyen üzemben ért meg igazán az ember. Mert jó, hogy dolgozhassak ahhoz kell munka, anya? gép. H» aztán jövök én. Mit adok hozzá ehhez. És ezen a ponton összetalálkozik az én keresetigénvem a gyár egészének érdekével. Gondolatok a hatalomról Simon kicsit türelmetlenül vág közbe: — És ez már végső soron a hatalom kérdése is. Akik így nevelődnék egy mai nagyüzemben, azok jól tudják, hogy mindez a munkásosztály hatalmának problematikája is. Jó. most a bérek rendezésekor ez forintban is meghatározódott. De azt hiszem, sokkal fontosabb, hogy a munkás számára -világossá vált, hogy egész tevékenysége, szerepe kap magasabb megbecsülést. — Sok szó esett erről mostanában az üzemben is. Időszerű voit, hogy a Központi Bizottság is foglalkozott a mi helyzetünkkel Tudja — mondja Kovács — a legjobb az egészben az, hogy a párt megelőzte az igazi gondokat. Érezzük: tudják, ismerik veztőink. hogy mi az ami nálunk jó, mi a baj. Nem is hiszi, milyen erőt adó újra meg újra hallani, tudni, hogy nálunk. nagyipari munkások nélkül nincsen szocializmus. Ha valami. ez büszkeséget is ad, de súlyos felelősséget is rak ránk. — Simon meg Kovács szaki fiatal — folytatja a beszédet Kos. De éppen ezért én még hozzá teszek ehhez valamit. Nemcsak az a fontos, hogy a munkás élete, keresete hogyan alakul. Az is lényeg, hogv a munkások gyerekeiről olyan sok szó esik. És ha már a hatalomról volt szó. tegyem hozzá, valahol itt a tartós hatalom, a folyamat lényege. Miért kell többet tudni? — Ha eltoljuk az időt arra az időre, hogy a srácaink tudjanak majd többet, akkor baj van — szól közbe Simon. Azt hiszem, itt ránk is vár egy és más. Ma sok már az okos ember. De sokkal több okos. művelt munkás is kell, Ha a hatalomról van szó, akkor úgy hiszem a forradal- miság, a tradíció, a szaktudás mellett csak akkor lehetünk versenyben, ha mi is többet tanulunk. —- Nemcsak a technika szorít erre — mondolkodik hangosan Kovács. Ma mindenütt és mindig kell az érv, az okos beszéd, a társadalom, a tudomány ismerete. Simonnal a Kossuthba jártunk. Kaptunk egy kis általános műveltséget, egy kis szaktudást. De politizálni is meg kell tanulni. Nem Is képzeli, milyen érdeklődés van itt a gyárban a pártoktatás iránt. Nálunk az üzem átlagéletkora alig 23. Érzi ebből, milyen nagy szó az, hogy a munkásfiúk politizálni akarnak? Itt az igaz erőnk. látja — Most könnyebb, mint pár hónappal ezelőtt. A- bér- rendezés jól sikerült. így — magyaráz Simon — politizálni is könnyebb. Mert akárhogyan Is vesszük, az országos politikával sosem volt baj. azzal egyetértett min- denki. De az igazság az, minden „lent” dől el. És ma elégedettek vagyunk. A bérrel Is. és egy sor intézkedéssel. ami ni>küirK segit. Igv már könnyebb egy kicsit kinézni az üzem falán, és az; is megkeresni, mi a gyárunk szerepe. Hogy kiparcéliáz- zuk. mi a feladatunk. Ügyesek en ügye» ti edök — Nézze elvtárs — így Kós bácsi — a gyári muiidus az üzemben keresi meg a kenyerét. Most már tudjuk, nem kis darab kenyerét. Éj ez jó, mert bizony a fejlődés, a haladás, a jopb iét ezekben a gyárakban ej öl eL De — és hunyorít egyet — a melósnak nemigen van lehetősége hogy „mellé” is keressen. Ezért hát figyeljük rai közben azt is, hogy ki hogyan él. Azzal sosem törődtem, hogy ha valaki dolgozott. mennyit keresett. Az ő dolga. Perszq. ha hasznosat lesz. De vajon mij kerítsek én mellé? Ismerek egy embert, akinek 5 mellékállása van. Az is biztos, hogy öt helyen végez rossz munkát. De van neki. Hogy jogos-e azt maga is eldöntheti. Kovács veszi át a szót: — Fiatal munkás vagyok, autóm is van. Spórolok, dolgozom, szüleimnél lakom, sikerűit, így aztán tudom azt is, hogv lehet rendes melóval is kocsihoz jutni. Tudja, valano- gyan azt kellene még kiagyalni. hogy a munkás a gyárban kapjon lehetőséget egyféle mellékfoglalkozásra. Nem túlórára. Csak lehetőséget, hogy ha van kedve és erejg, még ráverjen napi két-három órát. Ha egy jogtanácsos kibír kétszer nyoie órát tanácsadással, én is kibírnék kettőt-hármat. Persze a szakmában. — Igaza van Ferinek. Mi nem akarunk ügyeskedni. Sa fusizni. Nem vagyunk elégedetlenek, sőt. 11,50-es órabérem van, és az jó. De biz’ isten néha egy-két ember körmére néznék, miből futja a könnyű életre. Bár már láthatnánk, hogyan számoltatnak el egy-két embert a házzal, telekkel, autóval, költekező életmódjával. Az őszinteségről A kisfiú számára akkor kezdődött a háború, amikor a kakasokat levágták. Véres nyakkal feküdtek egymás mellett a csűr mögött, szám szerint heten. Még egy utolsó szárnycsapás, még egy rángás az inakban... Nem tudta róluk levenni a szemét. Ez a látvány komikus és ijesztő volt egyszerre. Hová akartak futni ezek a kakasok fej nélkül...? Tudta, hogy a kakasokat a molnár úr részére ölték le, mert a molnár ezért megőrli a búzájukat. Nem volt mit tenni — háború volt. és a molnár úr titokban őrölte meg a búzát. A fiú negyvenháromban költözött ki falura, az anyjával. Rigából jöttek a nagybácsihoz. Apjára, mint nagy, erős emberre emlékezett, akinek dús haja és meleg keze volt. Most valahol nagyon messze lehetett, nem tudta pontosan, hogy hol és,merre... Ősszel németek szálltak meg a nagybácsi házában. A fiú legtöbbször az udvaron játszott. A németek sok lekvárt ettek és olykor neki is adtak, sőt bonbont és csokoládét is. Voltaképpen jól néztek ki ezek a német katonák. bár a nagybácsi azt mondta, hogy mind vadállatok és csakhamar el fognak tűnni mint a köd... A következő tavasz egyik napján nem túl messziről erős dörgés hallatszott. A Alberts Bels: Nyomtatott levél nagybácsi összehívta az egész háznépet, kocsiba ültette őket és kivitte az erdőbe. Amikor néhány nap múlva, amikor visszatértek, orosz katonák üdvözölték őket. Nekik nem volt csokoládéjuk. hanem csak főtt krumpliból adtak kóstolót a fiúnak, aki a kuktájukká szegődött. Az egyik katonától egy csillogó markolatú kést kapott ajándékba; attól kezdve azzal szurkálta fel a tűzhely körül futkározó svábbogarakat és tigriseknek képzelte őket... A nagybácsi házába sebesülteket hoztak és a kisfiú az anyjával a fészerbe költözött át. Hallotta a sebe- ' sültek nyögését, és látta, hogyan váltak vörössé a hófehér kötések... A nehéz kórházszag mindenhová elkísérte. Egyik napon egészségügyi gépkocsi hajtott be az ud-1 varra, épp amikor a német vadászgép repült el a ház felett. Ledobott egy bambát, a fák koronája meglibbent és a detonáció felborította a kórházautói A háznak nem lett baja; egészségügyi katonák futottak a kocsihoz, hordagyakkal, kötszerekkel — és velük a fiú. A felborult kocsiban karokat. lábakat látott egymás hegyén-hátán, átvérzett kötéseket. amitől visszahőkölt és közben egy csizmára lépett. A csizma egy katonához tartozott, aki ott állt, összeszorított foggal és nézte, amint az egészségügyi katonák a hordágyakra rakják a sebesülteket. A fiú megragadta a katona kezét, amely meleg volt és puskaponszagú, és erre a kézre hajtotta a fejét. A kéz megmozdult és végígsimítotí kócos haján. A katona oroszul beszélt, talán, nem is s gyerekhez, inkább magában. Másnap a kisfiú egyedül játszadozott az udvaron, ami kor öreg, fáradt katona egy iszonyatosan mocskos, piszkos, véres emberi lábat hozott ki az épületből és a csűr mellett eltemette. Érthetetlen volt. és iszonyatos. Egy láb, ember nélkül! Ez a különös élmény nem hagyta nyugodni. És elkép- aette, bogy ez a láb {eláll. elindul, majd tánclépésben tovább megy... Még a kórház elvonulása után is erről álmodott. Egy láb lépett a szobába. — Mit keresel itt? — kiáltott rá. — A gazdámat keresem..-.— Elment a kórházzal. — Nem ment el... — mondta a láb. -r Elbújt az erdőben... Ég még közelebb jött az ágyához. A kisfiú ekkor nagyot kiáltott, felébredt és sírva fakadt. Az anyja vigasztalni kezdte, magához vette az ágyba, s akkor megnyugodott. Néhány nap múlva már úgy találta, hogy sok érdekes dolog van ebben a háborúban. Mi minden hevert szanaszét! Üres ampullák. injekciós tűk, de még egy fecskendő, is! Micsoda kincsek egy kisfiúnak! Amikor a nagybácsi kiment a szobából és a pipáját az asztalon hagyta. vizet fecskendezett bele. Csodálkozott is később hogy mitől lett olyan nedves hirtelen a dohány?... Mindez nem lett volna, ha nincs háború™ Hát még a patronok! Lépten-nyomon a lába elé gurultak. Órák hosszat lekötötték a figyelmét; játszott velük a csűr mögött. Kibontotta a hüvelyt, megtöltötte félig puskaporral. föléje rakta a golyóit, aztán meggyújtotta. Nagy durranás hangzott, s a puskapor a golyót a magasba röpítette! Csak az a kár, hogy nem maradt egy ágyú sem, amivel a verebeket riaszthatta volna! De faragott magának egy géppuskát, azzal szaladgált az erdő szélén és mindenkit lelőtt, aki útjába ke rült. ...Egy napon a postás szürke borítékot dobott a levél- szekrénybe. Anya bontotta fel és magában olvasta. A kisfiú nem értette: miért van a levél nyomtatott betűkkel írva? Meg is kér dezte az anyjától, de nem kapott feleletet. — Meg akarok tanulni én is olvasni! — makacskodot! — Én is el akarom olvasni apa levelét...! — Ez tőle az utolsó levél., nem kapunk többet... — Miért? Hol van apa? — Apa...? Apa már a győztesek között van... És sírt. A kisfiú nem értette, de nagyon szomorúan indult az udvar sarkába. Fofdhetta- Aasaift* hórém Kós István bácsi szinte summáz: — Nem is hiszi, milyen végtelen jó volt legutóbb Kádár elvtárstól hallani, milyen sikereket értünk el. Mi munkások nagyon büszkék vagyunk arra. amit az ország elért. Ha valahol valami döcög, az sem tragédia. Mi már nagyobb „gödörből” is kijöttünk. Csak egy a lényeg. Az őszinteség. Ez mindennél jobban mutatja nekünk, hogy a párt a miénk. — Kommunista vagyok, > és minden fórumot keresek, hogy jelezzek — vall Simon. Taggyűlést, termelési tanácskozást. beszélgetést. Ha sürgős, megyek a bizalmihoz, a párttitkárhoz is. Azt hiszem, nekünk itt a gyárakban ez is feladatunk: hogy élőn tartsuk a kapcsolatot a párttal. Mert az élet bizony bonyolult. De dönteni csak akkor lehet, ha munkás és vezető, politikus és kis beosztású dolgozó állandóan beszélnek egymással. Talán éppen ez a gyakorlat hozta az eredményeket. Talán éppen emiatt tudott a párt és a kormány jól intézkedni. ★ A vasasok nem szépen c?- kornyált mondatokat mondtak. Nem idéztek bekezdéseket a Láng gyári beszédből. De lefordították azt a maguk. a saját üzemük nyelvére. Nem volt nehéz. Róluk szólt. Nekik szólt. Borget Lajos