Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-13 / 60. szám
W5 rSSfSfcs Ú: f <*Mr Az igazi nyereség SOKAT BESZÉLNEK MANAPSÁG a vállalati munka- és üzemszervezésről, a gazdasági hatékonyságról, de nem mindenütt tudják, mi is az a gyakorlatban. Pedig a párt- és kormányhatározatok végrehajtása a legtöbbször azon múlik, hogy a vállalati középvezetők. s a művezetők, csoportvezetők tudják-e, mit miért kell csinálni. A határozatok végrehajtásának tehát személyi feltételei is vannak. Azok képzett munkahelyi vezetőket igényelnek, akik tisztában vannak azzal, mi a teendőjük. Az új feladatokat nem lehet a régi módon megoldani. A gazdasági hatékonysághoz vezető úton — a vállalati vezetőtől egészen a munkapadokig — a munkahelyeken ma elsőrendű szerepe van a képzésnek. Különösen áll ez a mi megyénkre, amely az utóbbi másfél évtizedben kapott ipart, s kap folyamatosan, s ezzel párhuzamosan kell megoldani az intenzív fej. Iesztést is. Mondhatnánk erre, hogy éppen ezért nálunk a hatékonyság elérése nehezebb. Ez részben igaz, de az is áll, hogy tartalékaink is nagyobbak e területen, mint másutt. A szükségszerűség élesebben fogalmazza meg az igényeket: több képzett munkahelyi vezetőre van szükségünk, ehhez viszont alapot szükséges teremteni. Kérdezhetnénk, hogy miből? És egy beszélgetésein született meg a válasz, ugyanúgy, mint az óvodák esetében. Az ország egyik legszegényebb területén adták össze a leghamarabb, a legtöbb pénzt erre a célra. Szabolcs-Szatmár most is példát mutatott. Pénteken — az ország megyéi közül elsőként — fejeződött be Nyíregyházán az a kéthetes tanfolyam, amely a munkahelyi vezetőképzést szolgálta A megyei párt- és tanácsi vezetés hathatós támogatásával. az MTESZ, a Vezetés és Szervezéstudományi Társaság megyei elnöksége. 6 a városi pártbizottság szervező munkája árán kialakult a bázis, amely elindítja a vállalatok. üzemek sorában a helyi képzést. HARMINCHÁROM SZAKEMBER TANULTA két hétig Sóstón, a tanácsi továbbképző központ épületében ideális körülmények között, a legjobb hazai szakértők előadásaiból, a legkorszerűbb oktatási eszközök alkalmazásával, mit kell tenni a hathatósabb gazdálkodásért. Akik ott hallgatók voltak, két hét múltán oktatókká léptek elő: ők mennek majd saját vállalatukon kívül másokhoz is, hogy hasonló tanfolyamokon adják tovább a tudásukat. Vajon mi ebben a haszon? — kérdezheti a laikus. Válaszolni kell erre azért is, mert a szervezés során kitűnt, hogy a vállalati vezetők közül sem lelkesedett ezért egyöntetűen mindenki. Néhány igazgató bizony azt hitte, hogy azzal, ha a szakemberét, vagy embereit elküldi tanulni, abból valakiknek- másutt lesz hasznuk, s nem az ő vállalatának. Mondani sem kell. hogy ez szakmai és politikai rövidlátásra vall, s elsősorban olyan vezetőnél jelentkezett. alti maga is képzetlen. Szerencsére a többség nem így vélekedett, pénzt, munkaidőt is áldozott e célra, mert tudja, hogy itt olyan segítséget kaphat üzeme, vállalata munkahelyi képzéséhez, amit önmagában képtelen létrehozni. Ez máris nagy haszon, de a gyümölcsöket későbben lehet megérlelni, amikor tovább gyűrűzik a tapasztalat és a tu. dás. eljut mindenkihez, akinek szüksége van rá. Nagy érték tehát az a két hét, amelyben Szabolcs- Szatmár fejlődő ipara számára az országban elsőként szerveztek helyi oktatóképzést. Nem egy volt ez a tanfolyam a „tanfolyamfolyamok” sorában — hangzott el szombaton a megyei pártbizottságon egy kerekasztal - megbeszélésen, — hanem bátor, úttörő jellegű, és nagy hasznú vállalkozás. Amely megmutatta, hogy nemcsak a fővárosban, hanem Szabolcsban is lehet és érdemes kezdeményezni, az erőfeszítéseket vidéken is siker koronázhatja. Országosan közel egymillió, megyénkben is több ezer a munkahelyi vezetők száma. Bebizonyosodott, hogy bár nem könnyű, de megoldható ennek a nagyszámú vezetőseregnek a felkészítése az előttünk álló feladatokra. A harminchárom vezetőképző-oktató is nagyra, értékelte az elmúlt két hetet. A véleménykérő lapokra azt írták, hogy rengeteget tanultak, s hogy megalakították a munkahelyi oktatók szabolcsi klubját, ez már a holnapért történő erőfeszítések komolyságát is jelzi. Ezek után az szükséges, hogy a vállalatok vezetői igényeljék az oktatók munkáját. tudását, hogy üzemeinkben indítsák meg a helyi képzést. TANULÁS NÉLKÜL NINCS TUDÁS. Néhány vállalatunk — mint az OGV. a MEZŐGÉP — eddig is tudta ezt. s vállalta a munkahelyi vezetőképzés megteremtését. Az oktatói tanfolyam eredményessége is mindenekelőtt abban jelentkezik. hogy a vezetők másutt is látják, mennyire nélkülözhetetlen a továbblépéshez a tudás, és maguktól szervezik majd e helyi iskolákat. A munkahelyi vezetőképzés országos üggyé nőtt. S hogy nálunk is társadalmi ügy lehessen, arról a megyei vezetés gondoskodik, amikor jelentőségének megfelelően kezeld a képzés tovább fejlesztését. Ennek a feladatnak a részeként tervezik, hogy Nyíregyházán kívül Mátészalkán, Kisvárdán és Nyírbátorban is létrehozzák a munkahelyi vezetőképzés bázisát, jobban bevonják e munkába az MTESZ más tagegyesületeit, az üzemi pártszervezetek fontos feladatává teszik e tevékenység segítését. Nem szalmaláng az első siker, komolyan készülődnek a holnapra az illetékesek. Megfogalmazták a további igényeket, a teendőket is meghatározták hozzá. Ilyen például, hogy a megye élelmiszer-gazdaságában — amely hatalmas területe gazdálkodásunknak — is megszervezik a munkahelyi vezetőképzést. Nyáron indul Nyíregyházán az első szabadegyetemi előadássorozat, ahol a téma a vezetés- szervezés . lesz. «í amely később nemzetközi tudományos képzési formává is fejlődhet. Létrehozzák a szervezők fórumát — ez is az első lesz az országban — már a közeli jövőben és nagyon gyakorlati oldalról. Kialakítják a munkahelyi vezető- képzés megyei bázisát, ahol a számítástechnikától egészen a beszédtechnikáig valamennyi fontos tudnivalóval megismertetik a vezetőket. EMLÍTETTÜK KORÁBBAN, hogy nagyok a feladatok, de a tartalékok is jelentősek az országnak ezen a részén. Nem túlzás: milli- árdokat, jól szervezett üzemeket, jó munkahelyi légkört nyerhetünk, ha jól hasznosítjuk azokat. Köp ka János Az örökös elnök A kultúrteremben gyülekeznek. Már több, mint százan ülnek a székeken. Zsongás. A tervtárgyaló közgyűlés mindig esemény Omboly ön. De ma még van valami, ami különösen jelentőssé teszi ezt a napot. Most búcsúzik az elnök. Kelemen István nyugdíjba megy ősz haja félrefésülve. Nyílegyenes a választék. Tömör, sulykolt teste feszült. Nyugalma erőltetett. Kezén látszik. Idegesen játszik minden ujja. Pedig nem az első közgyűlés amin elnököl. És ok sincs. A múlt év jól sikerült, az idei terv biztató. Vagy mégis van miért megfeszíteni ideget, izmot? Szemével egyik emberről a másikra néz. A nevüket mondja magában. De milyen más most. minden. Ez a közgyűlés az elnök utolsó munkanapja. Van, aki bólogat. Egy hang belekiabál a beszámolóba: „Ez a beszéd.-!” Egy egér szalad végig a fal mellett. Megáll a kályhánál. Kikandikál. Valaki dobbant. A kisegér elszaladt. A füst már maró. Az ember megtörölheti a szemét. Nem tűnik fej. Mert ha egy férfi szemet törül, az mindig fura. Most jótékony ez a sűrű Eüstfel- leg. Kelemen István matat a papírok között. A közgyűlés zajlik a maga menete szerint. Közben egy asz- saony fát dob a kályhába. Talán most nem figyelnek oda. Kelemen István szemét 'pántja a füst. Megtörli. 5. E A íőagronémus beszél. „Az éves terv több, mint 14 millió.” „Év végéig 195 hízómarháit értékesítünk.” „Vettünk egy kanadai dohánykombájnt”. Kelemen István ismeri a számokat. Nem is erre figyel. Visszakalandozik a múltba. Cselédsor a Károlyi-birtokon. Mert itt a Zsu- asanna-majorban az volt. Aztán kapott 10 holdat. Tíz hold homokot. Keserves volt. ötvenegyig sajtolt ki belőle, amit tudott. Aztán jött a termelőszövetkezet. Végigcsinált mindent. Alakulást, felbomlást, újra egyéni küszködést. Aztán 59-ben negyvenkilenc ember élére állt, és megcsinálták a Kossuth-ot. E Visszazökken a mába. Figyeli az arcokat. „Hat százalékkal növeljük a jövedelmeket ebben az évben.” „Erdőt telepítünk a Cifránál”. „42 százalékkal növeljük az állattenyésztést”. Uramisten, de nehéz vök eljutni idáig. Százharminc emberből közösséget formálni. Hol szép szóval. hol szigorúan. Van is egy-két ember, aki haragszik rá. De fegyelem nélkül nem ment Hányszor kellett nek-: a példát mutatni. És vajon megérte? Figyeli az arcokat. Ha ezt látná az apja, ugyancsak elcsodálkozna. A hétgyerekes cselédember álmodni sem merte, hogy fiából mi le6z. Bár mi az, hogy tsz-elnök? Első ember egy gazdaságban? A fő felelőse 130 ember boldogulásának ? Ebben is van valami. De néha bizony ki kell nézni a faluból. Ott var> Beitek, meg Penészlek. Amikor a parlagföldek szaporodtak, Kelemen István nem habozott. Segített. Átvette a földeket. Okszerűen, megfontoltan. Politizált, gyűjtötte a szakembereket, és érezte, lassan megfárad ebben a harcban. Mert nem könnyű az emberrel és a homokkal egyszerre. Véget ér a terv ismertetése. Ez volt a legszebb búcsúbeszéd. A tagok és az elnök másfél évtiaedes együtt • dolgozásának bizonyítéka. Az ő elnöksége alatt mindig rentábilis volt a tsz. Sose akart mást, mint a tagság. Közülük való volt. Ismerték még egymás gondolatát is. Ha kellett, együtt húzták meg a nadrágszíjat. Ha fel-felcsattantak a vita közben, nem a harag szította a szenvedélyt. Most itt ülnek, szemben vele, tapsolnak. De neki valami nagyon szorítja a szivét. A kemény elnökét. QD Pár éve Munka érdemrendet kapott. Most a területi szövetségtől aranygyűrűit. A szövetkezettől jutalmat. Es oklevelet. Es ott voltak a járási párt- és tanácsi vezetők. De valahogy nem volt Anatolij Esramdxsan: A borravaló — Itt álljon meg, kérem — közölte velem az utas. Én megállók, alapjáratra állítom a motort, és látom a visszapillantó tükörben: feltette a szemüvegét, nézi merően a fizetést jelző automata számlapját. Közben kutat a zsebében hogy összekaparja az aprópénzt borravalónak. — Miért bámulod úgy azt a számlapot — mondom neki, — még kiesik a szemed! Közben félénken behúzódott egészen a hátam mögé. — Azonnal fizetek. — Ne törd magad! — mondom neki szigorú hangon. És nem fordulok hátra, mivel a tükörben látom minden mozdulatát. — Jobb, ha veszel rajta a gyerekeidnek cukorkát. Miféle cukorkát? — csodálkozik rám. — Ez önt illeti meg. A munkájáért... — De mire jók azok neuem? — mondom. — Mit tudnék velük kezdeni ? — Hogy-hogy mit? — terpeszkedett el az ülésben, és végre észrevette a tükröt. Rögtön megértette mozdulatlanságom okát. Ismét zsebébe fúrta a kezét. „Most légy okos, domokos” — gondolom, és azzal meg is kérdem: — Pontosan egy rubelt akarsz összekapargatni ? — Igen! — felelte belenézve a tükörbe, de nem bírva ki a tekintetemet elfordította a szemét. A semmibe bámult. — És mit kezdjek az egy rubeleddel? — mondom neki tekintetét keresve a tükörben — Ha én most bemegyek a szervizbe, akkor egy rubelt csak azért adok a portásnak, hogy beengedjen .. Három rubelbe kerül a kocsimosás... öt rubelt kér a karosszérialakatos... Itt is belepiszkálnák ott is. és a pénzt kérik mindenütt... Mit jelent nekem a te egy rubeled? — De én többet nem tudok adni! — ordítja haragosan összeráncolva homlokát. „Biztosan mérnökember’' — gondolom. — Hát kértem én tőled egy fitylnget is? — mondom neki nyugodtan. Az lesz a legjobb, ha kiszállsz, és mégy utadra. „Jobb lett volna, ha villamossal utaztál volna — gondolom magamban. — Neked is, nekem is ez lett volna a legjobb.” Rágyújtottam, nagyot szippantottam és így szóltam hozzá: — Mióta itt beszélgetünk én azóta már kerestem volija öt rubelt... Ha nem tizet! — De hát én képtelen vagyok elmenni, amíg nem fizetem ki a viteldíjat — mondja fátyolos hangon utasom. — És megsérteni valakit, azt lehet? — kérdezem. — De hát megsérteni? Én?? — Hát hogy képzeled? Vágj’ most cseppentél ide a Holdról? Vagy azt hiszed ,hogy én szálltam le a falvédőről?? — kérdem tőle. Ezer a szerencséd, hogy velem hozott ösz- sze a sors, hogy én ilyen békeszerető és csendes ember vagyok... Ezért kerültem a dicsőségtábíára is... Más az én helyemben másként beszélne veled... Adna neked filléres borravalót, meg dagadt pofát! — És ha egy egész rubellel toldanám meg? — kérdezte. — Egy rubelért elindítanám a kocsit, amikor félig kiszálltál... Majd megvárnám, amíg feltápászkodol. Másfélért — folytattam magabiztosan — meg azt Is megvárnám, amíg elértél a lépcsőházig. Úgy bizony. Ott állnék a hátad mögött, hogy reszkess a félelemtől. —- Es mit tennél akkor, ha két rubelt kapnál? — érdeklődött hirtelen utasom. — Két rubelért már a világom semmit sem tennék. A legbékésebb körülmények között válnánk el. — És három rubelért? — Azért már mondanék egy köszönetét. — Négy rubelért? — Kinyitnám az ajtót i*. — öt rubelért? — Mindent akarsz tudni? — töröltem le homlokomról a verítéket, s kezdtem elveszíteni a türelmemet. — Ahhoz már semmi közöd. Erre gondolatba merült — Mi lesz? — nézek várakozóan a visszapillantó tükörbe. — No, rendben! — ezzel belenyúl t a zsebébe. — Adok öt rubelt. Erre hirtelen hátrafordultam: — Ezt te komolyan gondolod? — kérdezem. — Igen — mondja. És ezzel előhúz a zsebéből egy ötrubelest A szemében határozottság, bátorság csillog... Te ezt jó szívvel adod, vagy csak a folytatás érdekel: — A folytatás! — mondja. Erre az agyamat elöntötte a vér. Elsötétült előttem a világ. „Te ördögfajzat — gondolom. — Ezt jól kigondoltad. Volt hozzá ideged!?” A kezemben lévő égő cigarettát markomba kapom, mert másképp nem tudnék jótállni magamért: és ízzé-porrá dörzsölöm. Ä fogaim közt szűrve a szót ezt mondom neki: — Ez nem ingyencirkusz barátocskám. Fizess az óra állása szerint és máskor a mocskos kezed se merd rátenni a kocsimra. Ezt vésd nagyon jól az emlékezetedbe. Megegyeztünk ?... Amint meglátta, hogy mit művelek az égő cigarettával, egyből megértette, hogy velem aztán nem érdemes viccelni: letette az óra szerinti egy rubelt az ülés háttámlájára és kinyitotta az ajtót... Ám alig lépett egyik lábával a járdára, elszabadult bennem a pokol: szokásomhoz híven ráléptem a gázpedálra, és a kocsi már száguldott is. ő pedig úgy forgott ott. mintha keringőt járna, s kezével hadonászott, mintha integetne. Nem esett el. Sajnos az én kocsim már nagyon örfg, és teljes gázzal sem tud hirtelen felgyorsulni... Fordította. Sigér Imre még tiszta a derű. Az örő;aC Kelemen Istvánnak nagyo» íájt ez az ünneplés De ek*[ kor történi valami. A ta$J. ság, amely bizony szigorít bíró, józan parasztok ; yú4 lekezete olyat tett, am féld oldotta a görcsöt. űrökö* elnöknek választották. Tiäz* teletbeli, nyugdíjas, de örökös elnöknek. 7. íróasztalát elrendezi*, írásait összecsomagolta. Forma szerint megkezdi a nyugodt napokat. Vagy mégse? Persze igaz, új élet kezdődik. De mégse. Olt ma i.d a szövetkezetben Tanácsokkal, tapasztalattal, bölcs mérsézlö erővel,' mindenig ismerőiekéül. A bátor} járásban ő az első elnök, aki nyugdíjba ment. Sosem k.:'l szégyenkeznie amiatt, amit maga után hagyott. Bürget Lajo« LAPSZELEN Rajtunk is műiik Ha nálunk arról esik szói hogy a gyógykezelésért nem kell egy fillért sem fizetni sokan kétkedve csóválják) fejüket. Nos, legyünk őszinték. valóban akadnak olyan orvosok is, akik elvárják a külön juttatásokat:. Az egészségügyi törvény őszintén feltárta ezeket a jelenségeket, s a törvény adta lehetőségek keretei között igyekszik orvoslást is találni azzal, hogy társadalmimig általános normáinak, a sz»- cialista egészségügyi és as orvosi hivatás követelményeinek megfelelően szabályozz a? orvosok“ mágatar. lását, Cselekvésük . követ, kezményéit, fegyelmi fele; is. ssgüket, a fegyelmi eljárá. sok módját, ha vétenek. Mindez érthető is. hiszen a csak pénzért praktizálok az egész orvostársadalomra, a sok tízezer egészségügyi dől. gozóra is rossz fényt vetnek, s emiatt azokat is igazságtalan vád éri, akié, tisztességesen és esküjükül': híven végzik munkájukat. Az egészségügy vezetői te. hát mindent megtesznek, hogy az orvosi ellátásért ne csak a paragrafusokban, a gyakorlatban se járjon pénz, az odacsúsztatott borítékok révén senki ne juthasson jogtalan előnyökhöz. Csak. hogy az éremnek két oldala van. s a másikat — minket, állampolgárokat — nem kötelez sem törvény, sem rendelkezés, holott nem elhanyagolható a mi szerepünk sem a szocialista egészségügy megteremtésé, ben. Nemcsak az ősrégi szabály miatt, miszerint kettőn áll a vásár, hanem azért, is, mert sok tekintetben rajtunk talán még több is múlik, mint az orvosokon. Mert szó, ami szó. mi is ludasok vagyunk abban, hogy terjed a nézet, s ennek megfelelő-:! a gyakorlat is, hogy a rendelőintézetekben, a kórházakban, illik valamit adni az ápolásért, s üres kézzel nem mehet el az orvos akkor sem, ha lakásunkra jön ki. Persze ,,a mindent csak fizetség ellenében” szemlélet visszaszorításáért az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak és mindenekelőtt a vezetőknek is fáradozniuk kell, hiszen ez a záloga annak, hogy az egészségügyi törvény mondatai hétköznapi gyakorlattá váljanak. A hivatás tisztasága, a törvényt tisztelő és betartó orvosok védeti ében azonban rpi, állampolgárok is sokat tehetünk. Kezdhetjük például azzal, hogy jó légkört teremtünk, amely nemcsak a törvény szellemének, hanem saját érdekeinknek is megfelel: amikor elsősorban gyógyító és gyógyított áll egymással szemben, s nem a borítékot csúsztató bzteg, s a kezét nyújtó orva*, m