Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-01 / 50. szám
Jegyzetek Találkozó — tanulságokkal Alig tízéves múltra tekint vissza a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, illetve második éve a mezőgazdasági főiskola, máris a szakemberek százait adta Szabolcs és a környező megyék gazdaságainak. Főiskolánk kisugárzó hatása évről évre növekszik. Tudományos egyesületekben és egyéb társadalmi szervezetekben oktatóink egyre nagyobb szerepet vállalnak. Szélesen elterjedt a szaktanácsadásuk, amely segíti oktatómunkánk gyakorlati végrehajtását. Főiskoláinkon immár hagyományosak a végzett szakemberek találkozói, amelyek egyben szakmai továbbképzések is, hiszen olyan kérdésekről hangzottak el előadások a legutóbbi találkozón. mint: „Az almatermesztés korszerűsítési kérdései Szabolcs-Szatmárban”, „Az üzem- és munkaszervezés fontosabb kérdései a gyümölcstermesztésben”, ..Mezőgazdasági szakemberek továbbképzésének kérdései hazánkban és külföldön”. Reprezentatív felmérést végeztünk 200 végzett szakember megkérdezésével. Örömmel és megelégedéssel vettük tudomásul, hogy közvetlenül a szakmában dolgozik a megkérdezettek 94 százaléka, a mezőgazdasággal kapcsolatos területen a négy százaléka, és mindösz- sze két százaléka dolgozik a nem szakmájával összefüggő területen. A felmérésből kitűnt, hogy tanulmányaik befejezése óta a folyamatos önképzésen túl 52,5 százalékuk szervezett továbbképzésen vett részt, 14 százalékuk más oktatási intézményben is szerzett oklevelet. Végzett • hallgatóink 49 százaléka kapcsolódik be a közéletbe, vállal és kap állami, párt-, KISZ-, tömegszervezeti megbízatásokat. Ez a visszajelzés is bizonyítja, hogy az oktatómunka mellett, azzal párhuzamosan nagy gondot fordítunk a nevelésre is. A felmérés alapján a munkahely-változtatás csak nagyon komoly — az esetek döntő többségében a munkaadók hibájából — okok alapján történik. Első munkahelye van a végzettek 54 százalékának, második 29 százalék, harmadik 10 százalék, negyedik vagy ettől több 2 százalékának. Az első és második munkahelyet egybe lehetne kapcsolni, mivel többségében a változás rögtön a gyakornoki idő letelte után történt. A harmadik, negyedik, vagy több munkahelyváltoztatás okai nagyon sokrétűek. (A szakember nem becsülése, a munkahely rossz szociális szintje, alacsony jövedelem, munkaköri beosztás, stb.) Kíváncsian vártuk a volt hallgatók válaszait, felvetéseiket a pályakezdéssel kapcsolatosan. Ezekből csak a legjellemzőbbeket: lakás, étkezés, kevés gyakorlati ismeret, az emberismeret hiánya. nem elegendő vezetési ismeret, az alacsonyabb képesítésű főnök féltékenysége a fiatalokra, a vezetők nehezen fogadják be maguk közé. tisztázatlan feladatkör, ami nehezíti a pályakezdést. A szakmai találkozón, valamint a kérdőíveken sok olyan javaslatot kaptunk, amelyek megvalósítása érdekében tennünk kell. Elhangzottak olyan felvetések is, amelyek csak magasabb szinten oldhatók meg: a gyakorlatiasabb oktatás, nemcsak szakembereket, vezetőket is kell képezni, az üzemszervezés kibővítése, oktatni az emberekkel való foglalkozás mikéntjét, idegen nyelvek tanítása, ne kétévi katonai szolgálatra kelljen bevonulni, emeljék fel a képzési időt, stb. Meggyőződésűnk, hogy a közel 500 résztvevő megelégedéssel. szakterületükhöz segítséggel tért haza. és a találkozón elhangzottakat a termelésben hasznosítani tudják. A szakmai találkozó Igazi eredményességét mind a részvevők, mind a főiskola csa,k a jövőben fogja érezni, tudja majd mindenben összegezni, amikor hatása érezhető lesz a termelésben, az oktató-nevelő munkában. Tar János kollégiumi igazgató Jó munkást nevelni A szakmunkásképzés nem egyszerűen oktatási ügy. Nemcsak a jó tanítás és a megfelelő nevelés együttje- lentkezése. A jelen ipari tanulója. a jövendő munkás alakítása sokkal összetettebb munka, és nem csupán az iskola kötelessége. Úgy tűnik, ez általános igazság, talán kár ismételni. Hogy erre mégis sor kerül, annak van aiktualitása. Az iparita- nuló-képzés megyei szakemberei ugyanis egy hiányra, illetve egy hibára hívták fel a figyelmet, Az üzemek többsége nem megfelelően foglalkozik leendő szakmunkásaival. És itt már pontosítani kell. Mert nem általában nem foglalkozik az üzem a tanulóval. hanem talán a legfontosabb területen. Nem neveli. A tapasztalat Nyíregyházán az, hogy a legtöbb vállalat az ipari tanulót úgy tartja nyilván, mint a termelést szolgáló munkaerőt. aki tudásszintjétől függően járul hozzá bizonyos gazdasági feladatok megvalósításához. És az üzem erre is animálja a fiatalt. Voltaképpen ez még nem is lenne baj, hiszen az üzemben tanul meg dolgozni a jövő szakmunkása. De ha ez a munkára serkentés nem jár együtt a neveléssel, akkor már baj van. Mert a gyár. a műhely a fiatal számára nem egyszerűen gyakorló- pálya. munkahely. hanem egy sajátos iskola is. Egy magas fokúnak elképzelt iskola, ahol munkássá formálják. Formálják. Mégpedig tudatosan. Az üzem vezetői csakúgy, mint a művezető, mint az öregebb szaki. Szóval, példával, tettel. Ha belegondolunk, ez nem egyszerű dolog. Tervszerűséget tételez fel, állandó folyamat, egyénenként differenciált. A fiatal hamar megérzi, észreveszi, ha a gyárban csak úgy tekintik, mint aki olcsón hoz létre értéket. Ez a felismerés döntően hat ki jövőjére. Motiválja a munkához való viszonyt, a felnőtt társadalommal kapcsolatos véle'" ínyt. A gyárakban, üzemekben a párt- és a szakszervezet az esetek többségében napirenden tartja a fiatalok sorsát, nevelését. Úgy látszik, ennél több szükséges. Kell a gazdasági vezetők szemléletét kontrolláló figyelem, figyelmeztetés. sőt a beavatkozás is. Mert hiába agyalunk ki korszerű oktatási és szakmai képzési bravúrokat. hiába kísérletezünk szintemeléssel, oktatáspolitikai újítással, ha az iskola falain kívül, de az üzem falain belül mindebből a tanuló nem lát semmit. Szorosabb kapcsolat a gyár és az iskola között bizonyára segítene ezen a ma nem éppen ideális helyzeten. Halogatni az iskolai és üzemi nevelés egységesen ható mechanizmusát immár nem lehet. Jövőnkről van szó. Bürget Lajos A PRÓBAÜZEMELÉS UTÁN a közeljövőben megkezdi üzemszerű termelését az ország legnagyobb zsákgyára Nagyhalászban. A tervek szerint évi 5000 tonna zsákszövetet és zsákot készítenek az új üzemben. Képünk: a betanított dolgozó nők a zsákvarrást végzik. (Elek Emil felvétele) az építőipar hatezer munkásánál Tízmillió béremelés a megyében Differenciálás a szakmák és az emberek között A megye három nagy építőipari vállalatánál a március elsején életbe lépő bér- intézkedések nyomán több, mint tízmillió forinttal emelkedik a munkások keresete ebben az évben. A bérintézkedések több, mint. hatezer embert érintenek. A szétosztás módjairól, a differenciálásról, az intézkedéseknél a szakszervezet érdekvédelmi szerepéről kérdeztük meg a vállalatok szakszervezeti bizottságainak titkárait. Több a „vezér“ szakmáknak A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál 28 szakmára kiterjedően előzetes felmérést végeztek. Megvizsgálták az átlagbéreket, egyes állománycsoportoknál öt évre visszamenőleg elemezték a keresetek alakulását — tájékoztatott Szás? Sándor bennünket. A vállalat az úgynevezett „vezér” szakmákat vette elsősorban figyelembe, amikor a kötelező béremelésen felüli összeg elosztásáról tárgyaltak. Azokat a szakmákat részesítették előnyben, amelyek a vállalat termelése szempontjából a legfontosabbak, így az ácsok. a kőművesek, a vízszerelők, az üvegesek kapnak többet az átlagostól. Az időbéreseknél pedig a karbantartókat, a gépkezelőket emelték ki. Náluk 10—13 százalék között van az átlagos béremelés. A szakszervezeti bizottság február 24-én ülésezett, 6 több javaslat hangzott el, amelyeket figyelembe vesznek a bérrendezés végleges kidolgozásánál. Többek között éppen ott hangzott el, hogy a sajáterős bérfejlesztésnél — az eredeti elképzeléssel ellentétben — az alapbérbe építsék be az egész öszeget, s ne a mozgóbérre, prémiumokra, cél jutalmakra tartsák vissza az összeg felét. Az elhatározást az indokolta, hogy a jövedelmek alapbérbe való beépítésére a korábbi években nem fordítottak elég nagy gondot. Ugyancsak itt vetették fel, hogy a karbantartóknál, gépkezelőknél a kötelező emelésen felül az eredetileg 1,5 százalékos differenciálást 5 százalékra emeljék. A betanított hegesztők és a könnyűgépkezelő!: pedig 3,5 százalékkal kapnak többet az előírtnál. A brigádok döntenek A Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál a béremelésre vonatkozó irányelvek maradéktalan megtartását tűzték célul. A vállalati lehetőségekkel viszont szigorúan differenciálni akarnak — összegezte az elképzeléseket Varga András. Az intézkedés 1661 dolgozót érint, a teljes bérfejlesztés 2 millió 740 ezer forrni Ahhoz, hogy megtudják a dolgozók véleményét, mindenütt szakszervezeti taggyűléseket tartottak, amelyek február 26-án fejeződtek be. Rá két napra a már felvetett javaslatok alapján ült össze a szak- szervezeti tanács, hogy a gazdasági vezetéssel összhangban döntsön a szétosztás alapelveiről. Az egye* munkahelyek, brigádok megkapják a keretszámot, mennyi pénzt oszthatnak szét a munkások között. Ezután a brigádvezető és a brigádbizalmi nyilatkozik áz építésvezetőnek, hogy as egyes embereknél a kötelező emelésen felül mennyit javasolnak így a legkisebb közösség tárgyalja meg egymás teljesítményét, szorgalmát ismerve, hogy ki menynyit érdemel. A vállalatnál igán sok munkahelyen javarészt teljesítménybérben dolgoznak. A bevezetett új építőipari normáknál szintén változhatni kell a tételeket, a béremelésnek megfelelően u gy a noly an mértékben emel - ni szükséges a teljesített normára kifizetett bért. Ezeknek a „felszorzása” már tart, március közepéig elvégzik, a fizetésnél már mindenki az emelt norma szerint kapja meg a pénzt. Szem előtt a minőségi munka A Szabolcs-Szatmár megyei Misivel a vonaton Nyíregyházán ültünk be a vonatba. Dél már jócskán elmúlt.. Ám sütött a nap, olyan tiszta fénnyel és szépen sütött, hogy sugarai szinte lemosták a vonatablakok piszkát és .csábították az embert: nézzen ki az ablakon, mártsa még tekintetét a fényben, hiszen télen, vonatablakon á! egészen látni lehet a napol nem bántja, nem kápráztatja el az ember szemét. Táskámat feltettem a csomagtartó hálóba és vártam hogy induljon a vonat. Táskámban volt két kókuszos rúd is, olcsó édesség, amit a kisfiamnak szántam, hiszen minden gyermek szereti az édessége'- s még inkább akkor, ha apja, vagy anyja viszi nek! valahonnan, ahol járt. A vasúti kocsi közben megtelt emberekkel, de leginkább asszonyokkal. Észrevettem azt is, hogy tőlem jobbra, a másik oldalon napfényszőke hajú égkék szemű, egészsé ges, piros arcú, eleven, érdeklődő tekintetű fiúcska feszeng a műbőrrel bevont ülé sen. Édesanyja vele szember ült divatos télikabátban. Nem vetette le, csak kigombolta. A télrkabát alatt nadrágot éí kosztümöt viselt, mai divat szerint. Szőke haja csillogott a szerektől, takarosán hajlottak egymásra a fürtök. Esküdni mernék most is, hogy az asszonyka a városban járva nem kerülte el a fodrászt, berakatta, „rendbe szedette' a haját, ami helyes és terme szetes. A gyermeket azonban állandóan lökdöste, durva hangon, fenyegető szavakkal regve!mezte, hogy üljön nyugodtan. Egy idősebb néni segített neki. A gyermek nem rosszalkodott, csak feszengett. Láttam szeretne az ablakhoz menni. Tekintetünk találkozott. Akaratlan is rámosolyodtam a kis fickóra és arra gondoltam, hogy én bizony az ablak hoz küldeném. A gyermek mintha észrevette, vagy kitalálta volna gondolatomat, hirtelen elhatározással és nekibátorodás- >al odajött hozzám és köszön! is, hogy „csókolom”. Kértem tőle egy pacsit, majd az ablakhoz engedtem, hadd csókol ódzon tekintete a fénnyel hadd csodálja a világ melegítő szemét, a napot, hadd ismerkedjék vele, hiszen az ilyen kicsi fiúcska még meglehetősen keveset tud róla. A vonat is elindult közben. A fiatal, frissen ápolt hajú, szőke asszony mérgesen nézett a gyermekre, de nem szólt hozzá. Mi meg hamarosan beszélgetni kezdtünk. Nem én kezdeményeztem a beszélgetést, hanem a gyermek. Hozzám fordult és így szólt: — Én már tudok százig szá molni. — Igazán? — kérdeztem Hányadik osztályba jársz? — Elsőbe — felelte. — Nocsak mondtam. — Nagyon sok az a száz. Egy első osztályos gyereknek még a ‘íz is nehéz. — Nem a — mondta — nekem nem nehéz. — Szeretsz számolni? — Szeretek. — Talán még visszafelé is udsz számolni... — Tudok is! — vágta rá már mondta. — Száz .. kilencven... nyolcvan... hetven... — stb. — Ez tízesével van — tette hozzá —. de tudok egyesével is. — És mondta — mondta, tévedés nélkül ege szén a nulláig. — Hát írni tudsz-e? — kérdeztem. — Tudok — felelte —, csak még a nagybetűket nem ismerem mindet. Újság volt a kezemben. Zsebemből előkotortam egy golyóstollat. A vonat éppen állt. Az ablak alatti kis asztalkára tettem az újságot és kértem a gyermeket, írja le a nevét. Szépen, gondosan leírta. Azt is, hogy hol laknak, fgy tudtam meg, hogy kis barátom neve: Mihály. Ezután Misinek szólítottam. Később még olvastunk is az újságból. Pontosabban: Misi olvasott, én csak segítettem, amikor ismeretlen nagybetűhöz ért. Az újság szélén ot< kéklett a neve és a címe. örültem ennek a gyermeknek és hirtelen eszembe jutottak a kókuszos rudak. Leemeltem a táskámat a csomagtartóról. kivettem belőle az egyik kókuszos rudat és lelkem nagy örömére odaadtam Misinek. Boldogan vette,el és megköszönte. Kibontotta az édességet és vissza men’ az anyjához. Nevetve, sugár zó örömmel emelte fel a kókuszos rudat és elsőként édesanyját kínálta vele. S ebben a pillanatban elsötétült előttem a szép téli fény. A divatosan öltözött fiatal- asszony frissen rakott, csillogó hajával együtt semmivé, senkivé, nem is tudom mivé változott előttem. Mert ahelyett. hogy megköszönte, vagy megkóstolta volna az édességet .— szó nélkül keményen pofon vágta gyermekét. — Nem megmondtam, hogy ülj a fenekeden! —rivallt rá. Misi, az én kedves kis cimborám elpityeredett és köny- nyes, tiszta fényű, szép kék szemével visszanézett rám. Mintha kérdezte volna: bácsi, hát ezt érdemiem én? Ránéztem a gyermekre, tekintetemmel próbáltam nyugtatni és intettem neki — féje- met ingatva —, hogy ne sírion. Megértette. Elővette zsebkendőjét, megtörölte könnyes szemét, leült és anyjától elfordulva nézett kifelé az ablakon, bele a fénybe, bele a napba, bele a világmindenségbe. így ült és nézelődött az újabb állomásig. Ott felkerekedtek és az anyja lökdösni kezdte a gyereket, kifelé a kocsiból. De Misi hirtelen megállt előttem, arca felde- •ült és így szólt: — Innen már autóbusszal megyünk tovább— gwafttl József * ■ Építő- és Szerelő Vállalatnál közel hárommillió forintról döntöttek. A . 3,7 százalékos sajáterős fejlesztés felét a minőségi munka premizálására tartották térin, úgy vélik, az építőiparban a jó minőséggel lehet a legjobban megnyerni a beruházókat :— mondotta Kiszely János szak- szervezeti titkár és Jeszenszky István igazgató. Március t-ig a vállalat több száz dolgozója már kézhez is kapta az értesítést, hogy mennyivel emelkedett az órabére. A közel 1260 munkásnak folyamatosan küldik ki az értesítéseket. A február 26 j szakszervezeti tanácsülésen határozták meg végleg az elosztás módjait, ekkor már egyhangú döntést hoztak. Előtte, a szakszervezeti bizottság ülésén volt a nagyobb vita, míg rögzítették, hogy az egyes szakmák közül melyeket emelik ki. Azoknál, ahol elmaradtak a bérek, a kívánatostól nagyobb arányú béremelésre kerül sor. Fontos szerepet szánnak a béremelés termelési kihatásainak is. Az 1. negyedévi termelési tanácskozásokon, szakszervezeti taggyűléseken mindenütt megtárgyalják ezt, szólnak arról, hogy a béremelés nem ajándék. a vállalatnak meg kell termelnie az erre fordított összeget, ha az idén is előrébb akarnak jutni. Lányi Botoai
