Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

WS. mJrefus fS. AG’f’ARORSíAa' — VASÄflW A>T Wt*t.T*vt vr Népművelés a termelőszövetkezetekben A termelőszövetkezet nem csupán gazda, •ági társulás, keretében nemcsak a földek, az •mberfök műveltetése is beletartozik. S en. mek. legyünk ószinték, nincs gazdája. A nö­vénytermesztésnek, a növényvédelemnek, az állattenyésztésnek, a gépesítésnek van. szak­képzett emberek, többnyire mérnökök irá­nyítják az ágazatokat. Ne tagadjuk, nem is tagadhatjuk, a mérnökök, a technikusok, ha idejük engedi, olykor népművelők is, de mi­kor engedi az idejük? Ritkán, vagy soha. Ilyenformán kifejezetten a népművelésnek valóban nincs gazdája, nincs aki csak azzal foglalkozzék. Bezzeg a tennivaló rengeteg. Árnyaltan és differenciáltan sok. Magyarán itt most ar­ról van szó, hogy a mindenhová egyformán érvényes feladatok mellett rendszerint más a népművelés helyi legfontosabb feladata az egyik termelőszövetkezetben és egészen kü- lönböző a másikban. Az sz-i közös gazdaság- ban a vezetők és részben a tagok panaszkod­nak: terjed az italozás, s vele együtt a túl­zott alkoholfogyasztás. Főleg a „gépes” embe­rek körében Ebben a termelőszövetkezetben jelenleg a helyzetet figyelembe véve a való. ságismeret birtokában, kétségkívül elsősorban ezen a területen akadna legtöbb tennivalója a népművelésnek. Jó néhány községben viszont nem ez a legfontosabb feladat. De még a kis közösségeken belül is mu­tatkozhatnak jól kitapintható, szembetűnő el­térések. különbségek. Gondoljunk — egysze­rűen fogalmazva — a pénzköltésre. Vannak akik tudják, megtanulják a beosztást, az elő­relátó családi gazdálkodást, olyan múlt áll mögöttük, hogv megtanulhatták. Mások jól dolgoznak, szépen keresnek, de munkájuknak nincs, vagy alig van látszatja, mert a forint ahogy jön. úgy elmegy. Szétfolyik, nincs nyoma. Élő és valóságos probléma ez, s bi­zony a fellegekben járnánk, ha nem tekinte­nénk népművelésnek azt. hogy a beosztás tudományára is tanítani kell az embereket. Okosan, tapintatosan, lépésről lépésre. Kiátkozhatjuk százszor, ezerszer a falusi búcsúk hátán meggazdagodó bazáróst. Ettől a „szemét” változatlanul aranybánya. Ve­szik. viszik, pénzt adnak érte. számolatlanul. Mennyi itt is a tennivaló, annak érdekében. hogy a tsz-tag a művirágkosarat, a műgyü­mölcsöt rútnak érezze, * megvetően elfor­duljon tőle! A falusi búcsú a rokoni talál­kozások, összejövetelek napja. Egyházi jelle­gét szinte teljesen elvesztette. Izlésromboló vonásai azonban megmaradtak. Mi lenne, ha a népművelés jegyében búcsúk alkalmával minden évben megrendeznék a helyi könyv­napot, a művelődési házban a táj alkotóinak képzőművészeti kiállítását, vagy akár a .korszerű otthon” kiállítást? Érdemes megnézni a falusi otthonokat. A régi bútordarabokat kihajították, de az új, a drága „elrendezése” még elég ritkán szol­gálja a dolgozók kényelmét. Úgy például még ritkábban, hogy legyen hol kényelmesen újságot, könyvet olvasni. Erre ..kísértő”, meg­hitt 6arok nincs, ágy mellé helyezett olvasó­lámpa nincs. Pedig valahol itt a „földszinten'’ kezdődik a betű megszerettetése, a legegy­szerűbb dolgoknál, mondjuk ott. hogy a be­rendezett lakás Is kedvezzen az Olvasó népért- mozgalomnak. Utána aztán jöhet a többi: az ankét, az író-olva$p találkozó, a költők fel­olvasó estje. De minő építmény az, amelyik­nek van harmadik, negyedik emelete, föld­szintje azonban még nincs? Minden ember számára értelemtágftó, vi­lágot, belső világot gazdagító élmény az uta­zás. A termelőszövetkezetekben felismerték és rendszerint minden évben szerveznek egy­szer, vagy többször társasutazásokat. Van rá pénz, a szociális és kulturális alap terhére. De álljunk meg itt is néhány szóra. Azt az él­ményt nyújtja az örvendetes honos ország­járás. kirándulás, amit nyújthatna? Nem mindig. Valami még hiányzik. Az élményt az tenné teljessé, ha a táj. a város múltját, je­lenét a kikapcsolódó szövetkezeti gazdák ott. vagy előtte megismernék. Napjainkban a népművelés fogalomköre kitágul. Ide tartozik a felnőttoktatás, a szak­mai továbbképzés, a balesetvédelem, a tech­nika iránti érzékenység, a szabad idő. a vi­láglátás, a lakáskultúra, a viselkedés, az együttélés, a közlekedés, az ízlés, sorolhat­nánk. .. Vajon ' hány termelőszövetkezet fordít gondot minderre? <**.) Hammel József fotókiállítása Több éves fötóriporteri munkásságának jelentős állomásához érkezett Hammel József, lapunk munkatársa; A közelmúltban láthatta a közönség a városi művelődési közpoht klub­termében rendezett fotókiállítását, melyet most egy újabb, gazdagabb és külső elrende­zésében is igéi^esebb tárlat követett. Ezút­tal a nyíregyhá# III. kerületi művelődési ház nagytermében, ahol mintegy ötven képe be­szél változó életünkről, a pillanat tört része alatt megörökített, ezzel maradandóvá tett emberi epizódokról, a megye mindennapi éle­téről. Témáiban olyan gazdag az a kiállítás, mint maga az élet. Nincs olyan rezdülése, amelyet ne fogott volna örökké kattanó ma­sinájának lencséjébe. Egy kicsit a megye történelme elevenedik meg a faluépítés, a villamosítás, az ipartelepítés, a lakóházépítés egyes mozzanatait megörökítő felvételein. - Történelem a kópiákon több néprajzi értékű és érdekességű képe: a szatmári ház. a népi faragású bökönyi kapu, a régi népi mester- ségek egyik jeles művelője, a szíjgyártó munkájának rögzítése. Drámát idéznek az 1970-es árvízről készült képek, melyek közül több bejárta a nemzetközi sajtót is. Az or­szág vezetőinek. Kádár Jánosnak. Biszltu Bé­lának. Fock Jenőnek szabolcsi látogatásaitól készült képek egy emberközeli riporteri fel­fogásról tanúskodnak. Atmoszféra árad az olyan képekről is, mint, a megye nagy tudó­sának, Westsik Vilmosnak a portréja, Bajz János színművész tanyai gyermekek között készült zsánerképe. A művészet mércéjével is mérhető képek tovább gazdagítják a kiállítást, jelezve, hogy Hammel József több éves munkássága mind közelebb vitte őt a tudatosan megkomponált, az emberi mélységeket is kutató igényesség­hez. Emlékezetes képe a Tamás-bokori pa­rasztasszonyról készült felvétele, amelyen a teljes élet sűrűsödik: az Idős asszony szemé­ben egy egész élet fejeződik ki. Más hangu­latú, hasonló igényességű a Sörivó, a Száll a hinta, a Bámészkodók, az Arató, a Pipázó, az Ajaki asszonyok, a Fiákeres. az Épülő város, a Sóstón, a Hózápor és a többiek. A válogatás jól érzékelteti a fotóriporteri érdeklődést, a napi élet gazdagságából táp­lálkozó törekvést, hogy a pillanatnyi aktuali­táson túl a fotózás legnemesebb hagyományait követve, maradandó értéket is megőrizzen számunkra. A III. kerületi művelődési ház­ban március 14-én megnyílt és március Sí­ig megtekinthető kiállítás rangos összefogla lója egy hosszabb pályaszakasznak, amely él­mény a nézőkbe’- -n további serkentést köl­csönözhet az élet sűrűjében járó, fényképező­gépével állandó készenlétben lévő fotóripor­ternek. (P Regényújság a Szovjetuniói an Évente több, mint 1 millió ember fizet elő a népszerű szépirodalmi sorozatra, a regény­újságra, amelynek 700. száma 1972-ben jelent meg. összpéldáriyszáma megjelenése óta meg­haladja az 500 milliót. A Moszkvai Szépirodalmi Kiadó gondozó. Bábán megjelenő vastag fűzött kiadványt szinte mindenki ismeri a Szovjetunióban. El­ső példánya ltJ27-ben látott napvilágot. A kiadvány ötletét Lenin egyik cikke ad­ta 1921-ben megjelent írásában, amely az oktatásügyi népbiztosság munkájáról szólt. Lenin azt indítványozta, hogy proletárújság jelleggel irodalmi műveket adjanak ki- A ha­zai és a világirodalom legjobb műveit, a klasszikus és a kortárs szerzők alkotásait hoz­záférhetővé kell tenni a nép számára. A lenini gondolat gyakorlati megvalósítá­sában nagy szerepe volt Makszim Gorkijnak így született meg a kéthetenként egy-egy újabb füzettel jelentkező regényújság, amely első számában egy Becher-művet adott köz­re. Nagy példányszámban jelent meg például Gorkij önéletrajzi trilógiája. Furmanovtó’ Csapajev. Fagyejevtől az összeomlás, Szera- flmovicstól a Vasáradat. Solohovtól a Csendes Don. Osztrovszkijtól Az acélt megedzik, A. Tolsztojtól az I. Péter című regény. A Szovjetunióban sok millió olvasó is­merte még ebből a kiadványból Barbusse. Hasek. Remarque, Seghers és más külföldi írók műveit A változatlan népszerűségnek örvendő kiadványt ma Viktor Iljinkov szerkeszti. — Igyekszünk átfogni a mai szovjet iro­dalom teljes gazdagságát — mondotta. — Ki­adtuk például Szimonov Élők és holtak című nagy trilógiáját, Raszul Gamzatov Dagesztá- nom című művét. Szergej Markov Szibéria és Iván Samjakin Tavas telek című munkáit. Tavaly jelent meg ukrán Mihail Sztyelmah Rólad című könyve, Avizsjusz litván író Fe­dél nélkül, a türkmén Klics Kulijev Fekete karaván és a csukcs Jurij Ríthen Álom a ködben című regénye. Szívesen adjuk közre tehetséges fiatalok írásait. A jubileumi 700. kötet egy burját szerző — Iszaj Kalasnyíkov Választófű című regénye volt, amely a Bajkálon-túli vidék egyik eldugott falucskájának életét rajzolja meg. Idén omszki szerzőt avatunk. Ai kszandr Selugyakov A cédrusnemzetség című köny­vében orosz, evenk, hanti és más nemzetisé­gű vadászok életéről ír. A sorozatban helyet kapnak a szocialista rszágok íróinak alkotásai és más szerzők nűvei is. Rendkívül nagy visszhangot keltett 'éldául Erico Verissimo brazil író Fogoly cí- nű kötete, amely a harcoló Vietnamról szól. A regényújság tömegeknek szóló, nagy éldányszámú kiadvány. Első füzetei egyen- sént 50 ezer példányban kerültek ki a lyomdából. A 30-as években egy-egy mű 100 ezer. a háború után pedig 500 ezer pél- lányban jelent meg. A 60-as években a pél­dányszám több. mint 1 millióra emelkedett. ma pedig újabb félmillióval nőtt A kiadvány zömét az előfizetők kapják, kisebb rész ke­rül az üzletekbe. A szovjet olvasók a re- gényújság évi 24 számából 15—18 regényt is­merhetnek meg. rendkívül olcsón. hiszen egy-egy füzet ára nem haladja meg a 30 kopeket. Oleg Dobrovolszkij Záhony, 73 március HAT ÖKÖR HÚZTA ÄT a nagyharangot a fahídon. Nyomában költözött a falu. A múlt század második felében, a Tisza túl­partjáról, mai helyére. A jegenyés kanyar hdiyér. már nem kínálkozott megélhetés. A honfoglalás kori harcos. Zágony nevét viselő falu Ungból Szabolcsba vándorolt. Herceg, gyapotklrály. bankos földjei közé ékelt területükön élték életüket, úgy, hogy senki nem beszélt róluk. Hetente egyszer „meghúzták” a Tiszát halért. Lábbal törték a Fecskefarok alatt áztatott kendert. Az asszonyok szőttek, a férfiak harmadosban dolgoztak, az ügyesebbjéből ács, bádogos, kő­műves lett. Házasodtak egymás között, és novába fojtották a keserűséget. A falu szé­lén naponta egy-két vonat eldohogott Bereg- száz felé. A mai Záhony a világtörténelem szülötte. Vasúti körzetével Hamburg után Európa legnagyobb kikötője. Nevezzük Arany kapu­nak. Magyarország legnagyobb nyersanyagle­lőhelyének. Szabolcs legnagyobb ipari mun­kahelyének. 60 község 6—7000 munkása ke­nyéradó helyének. Fejlődésében meg nem ál­lítható műszaki kompozíciónak. Óramű pon­tossággal szervezett vasutasvilágnak. • Vajon mindennek van-e köze Záhony­hoz, a faluhoz? Az elmúlt 25 esztendő előre­mozdító robbanásai vajon ugyanazt hozták a sínen innen, mint a síneken túl? A műszaki fejlődés a 46—47-ben használt vesszőkosártól az elektronikáig jutott el. A munka a napi 5 vagon átrakásától a nyolc­százig. A munkáslétszám az 1—200-tól a hét­ezerig. Az 1949 májusában megindult roha­mos növekedés, Záhony Záhonnyá válása, ugyanakkor egy népvándorlásnak beillő tár. sadalmi mozgás kezdete is volt. Egy klasszi­kus falu közegébe tört be valami addig is­meretlen. Jó és rossz egyaránt. Az átrétegző- dés, a település jellegének teljes változása mindmáig tart. A MUNKAERŐT KÖVETELŐ ZÁHONY hosszú éveken át mindenkit használni judott, aki jött. Kiváló mozdonyvezetőt, gombofcvillát forgatni tudó vadembert, börtönből szabadul, tat, mérnököt, tsz elől szökő parasztot, isko­lahagyott kamaszt, rendőrségi felügyelet alatt állót, műszaki szakembert, sztahanovistát, vagonfosztogatásban reménykedő lumpent, igazi jó munkát kereső becsületes proletárt. Férfit és nőt. Foglalkoztatott helybelit, és fel. vette az idejövőt. A 25 négyzetkilométeres körzet emberalakító kohóvá is vált. Mert jöttek és mentek, voll akit elküldték, volt, aki betört. Az egyetlen munkahely, a vasút. így vált a község alakulásának meghatározójává is. A MÄV építkezni kezdett. 49-ben a kolóniát, 58-tól 61-ig a még korszerűbb télepet. Aztán 65-től a városba beillő lakótelepet. ötszáz közművesített lakásba 450 helyről jött mun­káscsalád települt. Épült bölcsőde, rendelő, a vasút másfél millióval segített be az ÁBC. áruházba, a telep útjait aszfaltozták, a há­zakhoz kuka került, a kultúrház a központot ékesíti a telepen. Megszületett a falut karak- terizáló kettősség jelzője: ma áll Záhony és ózáhony. A megkülönböztetés nemcsak a házak kö­zötti különbség jelzője. Az életformáé is. k régi Záhonyban is mindenkinek köze van a vasúthoz. De az itteni világ más. Még köt a föld és a kert ősi varázsa. A vízvezeték nélküli házban nem dörömböl a Civilizáció megannyi jele. Alig akad mosógép, kevés a v\ itt tenyérnyi lavórban kopik el a piszok. Je az út ide. Özáhonyba, a Szabadság-telep- •e az új épületek között vezet. Izgatóan, r;ényt formáiban, irigykedést szülve, többre vrkentően. A régi falu a mai településnek lig negyedét teszi ki. A modernizálódó köz­ég expanziója így rajzolja már most ki a égső képet. Es ez ítélet afölött, ami „6”. Ha azt mondjuk, hogy grandiózus dolog j-lt kiépíteni a záhonyi átrakökörzetet. ak- or rögvest hozzá kell tenni: az itt élő embe. •ek alakítása sem kisébb feladat. Zsurki, zá­honyi, győröcskei parasztból munkást, rön­köt emelni bíró izomkoloeszusból precíz gé­nét kezelőt, a kóborból telepest, labilis erköl- '~si érzékűből felelős embert kellett teremteni. És meggyökereztetni a községben. Hogy ne. csak a gyomra, hanem a szíve is odakösse. Hogy születhessenek vasutasgyerekek, alakul­janak a dinasztiák, kialakuljon a mag, amely körül egy város jelezheti a település rangját. A vasút és megint a vasút. Záhonyban mindent meghatároz. Érthetően. Jogosan. A vasúttól származnak a házak. A MÁV adja az átlagos havi 3000 forintos fizetéseket. A vasút kínálja ” munkahelyeket, mind maga­sabb szinten A vasút teremtett 800 nőnek munkahelyet. Vasúti főintéző rangú az óvó­nő. ZVSC a futballcsapat. Az Utasellátóé a falu egyetlen étterme az állomáson. A vasút vett locsolókocsit. Teszi, mert érdeke. De azonnal társul mindehhez a kérdés: a vas utas csak vasutas vagy állampolgár is ? A TELEPÜLÉS JÖVŐJÉNEK nagy kérdő jele foglaltatik ebben. Mert vajon arányban állnak-e a tanácsi erőfeszítések azzal, amit a Magyar Államvasutak tett? A paritásos also elképzelése nem lenne reális. De van néhány tény, ami elgondolkoztató. Az. elmúlt 25 év alatt Záhonyban egyetlen állami ház sem épült. A most kapott nagy lehetőség, a ked­vezményes munkáslakás-építési akció első lépései tétovák. Az OTP.nek az irodát a MÁV fogja adni. A községi elképzelések nem meggyőzőek. Pedig a régi Záhonyban lakók ugyancsak kíváncsiak. Cselekvésre készek. Építeni akarnak. Városi házat. A melegkony­hára és étteremre ajánlott megyei 2 millió az évek tétova gondolkodása közben elúszott. A faluban üres bolthelyiség ásítoztk, miköz­ben gyenge az ellátás. A Tuzséri ÁFÉSZ, amelyhez Záhony tartozik, legfeljebb kod. mával jelzi a többszektorúságot. Az élelmi­szer kiskereskedelmi és az iparcikk vállalat Nyíregyházán székel, és Záhonyra alig fut valami. A szolgáltatás a nullával egyenlő. Nincs Patyolat. A fodrásznak, a GELKA-nak a MÁV adott helyet. A MÉK zöldségesbódéja bezárva. A község fejlesztési tervének a lapis egy idő által túlhaladott régi koncepció. A nagyközeég gondja bonyolult. Győröes. ke, Zsurk, majd rövid időn belül Tiszaszent- mártom mint csatolt falvak rendje növel lét­számot, feladatot. A .községi pártbizottság kezdeményezésére most sikerült megoldani a térség ísz-einek olyan egyesülését, amely kot» szerű művelést, gépesítést, az ellátásba való besegítést ígér. De mindez csak akkor nyer értelmet, ha tudjuk: a terület koncentrálása a várossá válás egyik fontos előfeltételeként játszik szerepet. A nagyközség irányításának fel kell nőnie ehhez a feladathoz. Csak a leg­jobb szakirányító apparátus képes arra, hogy a MÁV mellett, de vele, a záhonyi fejlesztés állami feladatait is megoldja. A VASUTASVAROS GONDOLATAT ha­tározottan fogalmazta meg dr. Csanátíy György közlekedés- és postaügyi miniszter. Záhony esetében ezt 75-re jósolta. A mai kép alapján bátorság kell ahhoz, hogy a valója válás gyors tempójáról beszéljünk. Pedig a népgazdaság számára oly döntő település mi már nem egyszerűen vasutasok lakóhelye, iti dolgozók bevásárlási alkalma. Lehetőség, amely képes biztosítani, hogy az átrakókör. zet hosszú távon meg tudjon felelni hivatásá­nak. A vasútnak elektronikus mérnökökre van szüksége. A szolgálat kiváló műszaki és ke­reskedelmi szakembereket vár. A milliós gé­pek száma nő, és a három év alatt ideérkező félmilliárd értékű berendezéshez technikusi szinten képzett munkás szükséges. Az általá­nos iskolában minden évben minden gyermek tovább akar tanulni. Középiskola híján el­mennek Debrecenbe, Nyíregyházára. Szeged­re, Miskolcra, Budapestre. És közülük al'ig jön vissza valaki. A szellemi munkások el. költöznek, mert gyermekük taníttatását nem látják biztosítva. Most is útra készül orvos, pedagógus, nemrégen 15 mérpök hagyta el Záhonyt. A megoldatlan középfokú és szak. munkásképaé* ma már egyre jobban gátjává válik annak, hogy a megindult kötődési fo­lyamat tartós legyen. Egyszerűért: Záhony szellemi tőkéjének megtartásáról 66 újrater. meléséről van szó. Hogy mindez egyszerűen csak termelési kérdés? Hogy csak a MÁV problémája? Ha az lenne, akkor is a fókuszban kell tartani. De Záhony Szabolcs-Szatmárban van! A me­gye legnagyobb ipari erejének helyzete és jö. vője, urbanizálódása így legsajótatob ügyünk. Mert Záhony számunkra éppoly vajúdások között születő város, mint volt egykor Duna­újváros. Kisugárzó és meghatározó jellege egy fél megyét, és Borsod egy részét is érinti. A* itt befutó nyersanyagra települő üzem, amely képes a ma jelentkező 3—400 nőt Záhonyban foglalkoztatni, megyénket gazdagítja. A szá­razföldi kikötő meílett épülő város első hír­adás hazánkról a határ mentén. Miközben zajlik a nagy strukturális reform, napi kis küzdelmeivel és nagy összecsapásai­val, tovább folyik a küzdelem a tartalom em. béri oldalának megteremtéséért. Ma j6 van valami patetikus abban a politikai harcban, amit a község 120 kommunistája vív. A mun­kássá nevelés nem állhat nem a rámpák, da­ruk, váltók, raktárak világában. Vívni kell a harcot az Ajaki bigott, az újkenézi szektás szellemi befolyásával. Itt meg kell tanítani az embereket a bérházban lakni. Oldani keli a családok között meglévő feszültségét. 450 helyről érkezett egyedi sejtből kell egy élő testet formálni. Emberi méltóságra ébreszteni azt, aki fizetés után az árok alján dajlkáita a pálinkásüveget. HA MA A VASÚTNÁL beszélget az em­ber, mindig kiderül: ha valami rendkívüli dologról van szó. mindig a záhonyi törzset vetik be. Mert ma a záhonyi munkás becsü­lete az átrakóban nagy. A negyedszázad meg. teremtette azt a kétezemyi munkást, munkás­nőt. akik olyan szervezetet irányítanak, szol­gálnak ki, működtetnek, amelyhez fogható nincs a kontinensen, ők népesítik be a dolgo­zók iskoláját. Az ő birtokukban van a 800 tv zöme. ők nevelik az ötszáznál több isko­lás korút, akik jóval a közepes szánt felett tud­nak. A bérházi és telepi település mértani íor. nája éles vonallal határolva ékelődik a régi fajú testébe. Két világ mezsgyéje a kis köz. a zsákutcából kivezető sikátor. Záhonyiak lak­nak itt is ott is. Kicsit modell ez. Átmeneti •s ellentmondásokkal teli világunk kicsinyí­tett mása. Ma kell megörökíteni, hiszen csu­pán idő kérdése, és már ez csak az öregek emlékezetében él majd, mint az a régi hon- oglalás. amikor hat ökör húzta a szekeret, és njta a záhonyi nagyharangot a fahídon át Valahol a vasúti hídoh vonatok dübörög, nek át. A tiszai gyaloghídon kamionok motorja zúg fel ZAIIONY'BAN MINTHA A FÖLD mlnd’g dübörögne, mozogna. Az újféle élet mozgatja a földet Borget I ej—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents