Kelet-Magyarország, 1973. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-14 / 61. szám

WW márebt« f? ; M AGYAÉOÉ^y *<f [■ S. oidaJ Száraz a fold BEBEGSURAW HATÁ­RÁBAN egy csatornát ás­tak a vízügyiek. Valami kis eső esett, a talaj felszíne to­csogott. Mindenesetre a környékbelieknek ..sárban” öntözésről beszélni aligha­nem tréfás megjegyzésekre adott volna alkalmat. Nem így, amikor leásták az ár­kot. A talaj a felszín alatt hat-hét centimétertől két­méteres mélységig olyan száraz volty mint a csont, amibe a növény még a gyö­kerét sem tudja leereszteni, nemhogy táplálékot szívni onnan. Aki látta, megértette. De nem lehet mindenkinek megmutatni a beregsurányi árkot Általában, az öntözés tele van feloldásra váró el­lentmondásokkal. És ezek közül csak az egyik, amit így fejezett ki a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke egy minapi öntö- aésügyi tanácskozáson: „Víz egyre több van, öntözőmű, amely a földekre vigye, egy­re kevesebb. Ferde helyzet, be kerültünk, amiből vala. hogyan ki kellene jutni.” Tény, hogy — bár tavaly egész évben többször Is el­mondtuk: fele részben sem használjuk ki a szabolcsi öntözőműveket — mégis, összevetve az ország más megyéivel, szinte elsők let­tünk. Alig ötven százalék­kal? Art jelenti ez, hogy más megyék még keveseb­bet. öntöztek? Valami igaz­ság van a dologban, de azért nem ilyen egyszerű. Sza- botcs-Szatmári öntözés te. kintetében nehéz összeha­sonlítani más, hasonló mé­retekben öntözésre szoruló megyékkel, mert itt jóval több a hordozható berende. zcs, amivel igen sok dolgot lehet csinálni, mindig azt, ami a legszükségesebb. Szol­nokon viszont például az öntözőberendezések túlnyo­mó része úgynevezett felü­leti öntözőrendszer, vagyis be van építve a talajba. Nem lehet hordozni. Másik hiba, hogy el is avulnak idővel ezek a fe­lületi öntözőberendezések. Megyénkben is ilyenek főleg a rizstelepek földépítmé­nyei. Hiába, ezeknek sem használ az idő. Fel kell újí­tani azokat. Az élelmiszer- gazdasági kormányzat ötven­százalékos ártámogatással segíti ezeket a felújítási munkákat, vagyis ugyanany. nyival. amennyivel az újak építését. Vajon eléggé tud­ják-e ezt mezőgazdasági üzemeink? AZ ÖNTÖZÉS nagyon na­pirendre került hazánkban. Nem kisebb szerv, mint a Minisztertanács hozott nem­rég határozatot a hazai ön. főzés minél gyorsabb fel. lendítéséről. De az általános határozatokat megvalósítás közben le kell fordítani a helyi feladatok nyelvére. így például ugyanolyan típusú és ugyanolyan korú csőku- tak aránylag jól működnek a beregi területen, mint amilyenek sorban használ­hatatlanoknak bizonyulnak a fehérgyarmati járás elég sok öntözéssel is gazdálkodó üzemében. Miért? Nagyon egyszerű! kompresszorozás­nak hívják azt az aránylag egyszerű műveletet, amellyel kifújják a csőku takból a beletapadt sarat, szennyező­dést. Egyszerű karbantartási munka ez. Akinek van va­lamije. legyen az gép vagy épület, szerszám, vagy csó­kát, azt gondozni, ápolni is kell. Természetesen vannak ki­vételek. Rozsály például azért nem tud öntözni, mert csőkútjait betemették vagy kiásták a nagy árvízvédelmi gát építésekor A megváltási árat megkapták, csak éppen nem építettek helyettük új csőkutakat. A legutóbbi ki­mutatáson még ezek is sze­repeltek, kicsiny, de nem el­hanyagolható részét adják annak a hiánynak, ami le­hetőség és kihasználás kö­zött mutatkozik a papíron. De nem a valóságban. Ilyen eltérések máshol is , vannak. Például az ördög, i nek sem akar ‘egyezni az az adatsor, amit a tanácsok­nak jelentenek, azzal, amit a vízügyi apparátus, beleértve a gátőröket is. feljegyez. Ezek a jelentések a bünte­tőjogi felelősség jegyében születnek, a felhasznált víz mértékéről tudnia kell az Irányítónak, de még a csa­torna végén dolgozó szivaty- tyúkezelőnek is. VANNAK SZEMLÉLET­BELI HIBÄK IS. Akad, aki azt hiszi, ha gyorsan végig­futtatja a hordozható be­rendezést a földeken és jó sok területet locsolgat egy­két órán át, akkor elbüsz­kélkedhet azzal, hogy „so­kat” öntözött. Csakhogy a saját üzemével, az ered- ménnyel kell elszámolnia az ilyen vezetőnek. A kevés vizet kapott növény még gyorsabban „szomjanhal”, mintha egyáltalán nem ön­tözték volna. Ez olyanféle kínzás, mintha egy szomjas embert három csepp vízzel bosszantanánk. A másik véglet a kis terü­let. Vannak üzemek, ahol nyolc-tíz hektár öntözését jelen tiki!) Ennyiért, ki sem érdemes tisztítani egy száz­ezer forint értékű masinát, nemhogy még embert is ad­ni mellé. (Félünk, hogy sta­tisztikai vita van akörül is, hogy egy ilyen nyolc holdat háromszor öntöztek meg. Zöldséget lehet nyolc-tízszer is.) Végül a gépellátásról. Ta­valy óta mindenki előtt vi­lágos, hogy non akkor kell gépek és alkatrészek után futkosni, amikor már her­vad a növény és mindennap késés kárt okoz. Az ipar sem akkor fogja legyártva szállítani a kért gépeket, amikor nagy sietve egy szá­raz május vagy június han­gulatában megrendelik, azonnalra. És egyáltalán: az öntözés nem „nyári ügy”. Gondos tervezés, egész éves törődés, pénzügyi előkészítés ' jár ve­le. amit nem lohet elég ko­rán megkezdeni. EZÉRT TARTOTTUK IDŐSZERŰNEK, hogy most, tél végén már végiggondol­junk néhány olyan nehéz­séget, amelynek a megoldá­sában minden érdekeltnek részt kell vennie. még a közvélernén ynek, a termelő szövetkezeti tagnak is. Gesztelyi Nagy Zoltán „Képviseljen bennünket...“ Szót kért a páratlan oldal — Fák, virágok és száradó ruhák a balkonon — A tizenévesek érdekeben — Je'.ötögyülés az Északi körúton „Sivatag” volt 6—7 évvel ezelőtt a városnak ez a része. Ma így hívják: Északi körút. Több, mint 1500—2000 nyír­egyházi lakik a mind forgal­masabb körúton. Tarka világ: őslakók és frissen ideköltözöt- tek, főbérlők, szövetkezeti és OTF-háztulajdonosok, régi bérházi lakók és a tömbhá­zakkal éppen ismerkedők... Csendesek és hangosak, ér­deklődők és kevésbé érdek­lődők. Olyanok, mint a for­málódó város... Hétköznapi apróságok? A körút páratlan oldalán lakók, a 61-es választási kör­zet március 12-én, este 6 óra­kor tartotta a jeíölőgyűlésct Egy órára a Váci Mihály ál­talános iskolai tanyai diákott­hon egyik tantermét a felnőt­tek töltötték be, tizenévesek és nagymamák, háziasszo­nyok és dolgozó nők, szak­munkások és értelmiségiek, a sok kocka- és sávház lakói. Több, mint ötvenen jöttek el, s ha mindenki nem is kért szót, amiket elmondtak néhá- nyan lámpalázasan, izgulva, az itt lakókat érints valóságos gondok, örömök. A tenniaka- rás szándéka győzte le a tar­tózkodást, amikor Szendrei Istvánnak, a népfront tiszt­ségviselőjének beszámolója után szót kértek... Miről beszéltek, a válasz­tók? Ugyanarról, amiről gyű­lésen kívül is, a buszra várva, az erkélyen, a parkban. Az itt lakók többsége nemcsak a saját „várát”, a lakását érin­tő gondokat érzi sajátjának. A „fa’akon” kívüli változások is érdeklik, hogyan lehe* gyorsabban elérni a város - központot, milyen lesz hol- n»D. holnapután a közlekedő«: épül-e közelben bolt, miknr pótolják n kitört, kiszáradt fákat, és ísv tovább. Nem a kívülálló szemével nézik környezetüket. A kör­út nemcsak a városi tanács, a kertéRze+i. a tiRztacázi vál­lalat jóim1 fából lesz szebb és otthonosabb, hanem az itt la­kókéból is. Az egyik háziass-muv és dolgozó nő, Horváth Ernőné a parkok védelmére serken­tette a lakótársait. A kevés parkőr nem tudta megakadó­Ivo^rn a rontfWlrpt, a virá­gok, fák c^onkító­it. A lako«scj5 et Tna tétlen»“t^ anTiri1 jpi-ów ö bn-rta f^éba a váróik'kv’t a bn‘,Vrvr?rvk*',a ruhákat is. Nem szép látvány. Javasolta, hogy nemzeti és nemzetközi ünnepeinken lo­bogózzuk fel a körúti és álta­lában az új házakat. Jelen­leg éppen a város legfiata­labb, legszebb lakóépületei a legsivárabbak az ünnepeken, jó lenne, ha az illetékesek, az XKV vagy bármelyik szerv gondoskodna zászlóról. Apróságok ? Hétköznapi észrevételek? Ezért is életsze­rűéit, mint a többi szóba ho­zott téma. Az egyik válasz­tó a 13. és a 15. sz. ház la­kóinak kérését tolmácsolta, akik két távolabb!, különbö­ző orvosi körzethez tartoz­nak. Fekete Fajos a tizen­évesek játék- és sportolási le­hetőségei ügyében kért szót. A közöli Széna térre hívta fel a figyelmet, amely ren­dezetlen, kihasználatlan. Járt már a tanácsnál is. tudta, hogv szerepel ez a tér is par­kosítási tervben. Azt hv?s>''- ta: jó lenne, ha minél előbb sor kerülne erre, s a parko- sftíst úgv végeznék, a tér ne várion „tiltott” területté a ti­zenéveseknek. Játékra és sportolásra is tegyék alkal­massá. Szebb, otthonosabb kép Milyen gondok és örömök foglalkoztatják még a körúti­akat? A gyűlés előtt élén­ken vitatkoztak az akadozó melegvíz-szolgáltatásról, a távfűtésről. De ezek — talán a közelgő tavasz reményében — a felszólalásokban nem szerepeltek. Murczkó Károly nyugdíjas, az Északi kőrút 23- ből mosolyogva jegyezte meg: mióta több lakó panasza nyo­mán ..rázörögtek” a távfűtés "szdáira. szinte szenvednek a '-''őh a nagy melegtől. De volt, amit közös nrobié- maként szőbnhoztak. Pap ioosto-i invasolta. hogy a Váci Mihály nevét viselő ta­nyai diákotthon elvállalhatná társadalmi munkában a; pót­landó fák. cserlók elültetését. a TqlcöV ís ' Pnp Aí^on f*-»€fairman mer* a körútiak, elvben a 10 ezer lakost számiálö lakúnegyévi etrvíV «médiát* könyvtár. mű­velődési ház. kh.Th. mozi kel- Térvény ide modem Vlubköewtérat és mozit — a t»ton1.égi Mórfcz-szobor he­lyén —. de a magasra rúgó kö!+c<5*» miatt *0 únűt me" mvvelődé«! léfesf4m*,r*v. Jó terme rnr*<mézni„ neMTefopJÓSSat rr\n"1»’nnV* *s+r> *5 hiányzó művelődési centru­mot a város 10 ezer lakója. Mégha az eredetileg terve­zettől szerényebbet is... így vezetnek el a minden- napok során érezhető gondok, a sűrűbb és pontosabb busz« közlekedéstől egészen a mű­velődésig. De nem csupán törlesztésre váró adósságok­ról beszéltek a jelölögyűlésen. Elégedetten mondták el a felszólalók — és a beszámoló is — az elmúlt évben a körút is gazdagabb lett egy új böl­csődével, egy kisebb méretű általános iskolával. Sok bal­esetveszélyt rejt viszont, fő­ként a gyermekeknek a körú­ti kereszteződés, ami lassan villanyrendőrt igényel. Válto­zatlan téma: az együttélés normáinak, írott és íratlan szabályainak tiszteletben tar­tása. Az ablakon kirázott szőnyegekről, a hangos rádió­zásról, tévézésről, dudálás 'ól és társairól van szó. Ez sok fe­lesleges pereskedés, harag, el­zárkózás forrása... Emberileg is közelebb Az Északi körút páratlan oldalán lakók szót kértek és kaptok a jelölőgyűléscn, ahol a tanács dolgozója, dr. Sze- pcsvári József pontosan . je­gyezte az elhangzott közérde­kű javaslatokat, hogy a vá­lasztókat írásban értesíteni tudják a javaslatok soriról. Ezután szép embsrí meg. 'jri- latkozásoknak lehettünk ta­núi, miután Takács Zk’ t-. » népfront tisztségviselője el­mondta. hogy a 61-es körztt- ben Murczkó Károly nytr-di- jast, a városi pártbizottság volt első titkárát javasolja a népfront taná?3tagj"’"’tnek. A munkatárs jogán Vk.ro« Gyula, a városi pártbi-ottság első titkára méltatta néh.-í"» mondatban a környéken v>l ismert és tisztelt Kircr.í bá­csi érdemeit. „NV.a iobb<Yfc aligha találnánk...” — mond. ta. Ugvanez volt a.vélemém-* egv másik felszólalónak, Kő­vári Zoltánnak és valameny- nyi résztvevőnek. Murczkó Károly megíró-* szönve a bizalmat, elgondol­koztató mondattal fejezte ha mondanivalóját: „Azt szeret­ném, ha ebben az új Városne­gyedben, az új lakásokban az emberek is egy kicsit köze­lebb kerülnének egymáshoz. Néha úgy tapasztalom, hoe-r gyorsan becsukjuk magunk mögött az ajtót...” rali Gén JV 1848. március 15 Szabolcsban 1848 márciusában két pólusa volt a magyar forradalomnak: Pozsony és Pest. Pesten a fia­talok diktálták a haladás üte­mét. Szemérmes félreállás, félénk visszahúzódás, gerinc- hajlító meghunyászkodás nélkül képviselték az ország, és ami akkor — legalábbis néhány napig, amig a forrada- \ lom fáklyája fénylett — ezzel egyet jelentett: a nép ügyét. Két igazán messzire látó ve­zére volt a forradalomnak: Vasvári Pál és Petőfi Sándor. Vasvári Pált ez a tájék, Szabolcs és Szatmár küldte a történelembe, március 15 elválaszthatatlanul összekap­csolta Petőfi Sándorral. Ba­rátságukat nemigen szokták emlegetni. írásos bizonyíté­kaink nincsenek is arról, hogy Petőfit Aranyhoz ha­sonló ragaszkodás fűzte vol­na Vasvári Pálhoz. Azon mégis érdemes eltöprenge­ni, hogy miért éppen Vasvári Pál Rákóczi nevét viselő sza- badcsatába állt be zászlótar­tónak a költő édesapja. A márciusi események má­sik pólusa: Pozsony. Aki Petőfi Pesten. az Kos­suth Pozsonyban.- Haj­szolja. űzi a feudális szá­zadok állandóságában tespedt nemesi közönyt és tunyasá­got, őt pedig hajszolják az események. Mindeneljejőtt Pest. Mert 1848 márciusának idusától már nem Pozsony­ban. nem is Bécsben: Pesten írják a történelmet. Petőfi, Vasvári és társaik. Negyven­szer kaszás paraszt űzi vissza Dózsáig a nemesség emlékező­képességét. Pozsonyban is van jeles sza­bolcsi ember. Ha nem is Vas­vári Pállal méretkező, de a liberálisok között helytálló: Bónis Sámuel, Szabolcs vár­megye követe, aki tagja a bé­csi küldöttségnek, majd Deák Ferenc minisztériumában lesz államtitkár. Később Kos­suth kormánybiztosa, a koro­na Debrecenbe szállítója, akinek a nevével már 1847- ben ijesztgeti a „pecsovicso- kat, a Metternich-cinkoso- kat” Vahot Imre. Március 19-én büszkén kül­di követi elentését Szabolcs­ba. tudósítván az itthoniakat bécsi útjuknak sikeréről: .... meghoztuk e honnak mind­azt.. mi békés átalakulására — meg mi naggyá s dicsővé szü­letésére szükséges — a felelős magyar minisztériumot...” A jelentés rövidségét „az idő szerfelett! szorgosságával” mentegeti, s ígérik K ál lay Menyhérttel. Szabolcs másik követével, hogy „...a szentesí­tett törvényekkel rövid napok alatt haza térendők, eljárá­sunkról számot adni szeren­csések leszünk.” Május 4-én már Káliéban, az akkori megyeszékhelyen számolnák be a Pozsonyban történtekről. Bónisék beszá­molójában «ár a pesti ese­mények visszhang}» is säk­röződik, bár a megye jóval korábban értesült a történ­tekről. A március 19-én datált pozsonyi jelentés megérkezé­se előtt, március 20-án, Kálié­ban közgyűlésen vitatják meg a pesti forradalmat. Va­lószínű, a Pesten vásározó ke­reskedők, parasztok, neme­sék hozták az első híreket, de hamarosan „hivatalosan is tájékozódott” a nemesség. Sietve levelet küldenek a királyhoz, kettőt is. Az első­ben „a magyar sorkatonasá­got... országunk kebelébe ha­zarendelni” kérik a királytól, hogy „a hazábani rend és bé­ke fenntartása” bízassák rá­juk, mert ez egyik legfőbb , .rendel tetősük”. A másikban azt kérik, „hogy legyen e hazában min­denki alkotmányosan szabad.” A királyhoz fogalmazott kérelmek után Kossuth La­jost köszönti a szabolcsi ne­messég. Mivel „ön nemze­tünk becsülését és bizalmát kiérdemlette, fogadja ezért ön hazafi rokon kebellel tő­lünk e tisztelet teljes biza­lom nyilvánítását” — szól a kor hangulatához, lelkesedé­séhez igazodó stílusú levél. A március 20-án tartott közgyűlésen határozzák el egy, s pozsonyi és pesti ese­ményeket „figyelemmel kísé­rő állandó választmány” ks- •eeritióeát. Sy^acsfejSáKsasé­g ál a tot szervernek, hogy mi­nél gyorsabban értesülhesse­nek az országban történen- dőkről, ezekhez igazítva a megye dolgait. Néhány nappal később, március 26-án Péchy László alispán kiáltványban fordult „Zabolch vármegye polgárai­hoz”. A március 15-én lezaj­lott pesti forradalomról tá­jékoztatja benne a lakosságot, kihirdeti a közteherviselésről, a „papi tized és az úrbéri vi­szonyok megszüntetéséről szóló” törvénycikkeket. Csendre, fegyelemre inti a ki­áltvány a nemeseket, parasz­tokat egyaránt. Érdemes emlékezetünkbe idéznünk azt a részét, mely­ben a parasztokhoz szól az al­ispán : „És most eddig adózók, törvények ő felsége általi szentesítésük: után pedig egyenlő polgártársaink... vár­jatok még bizalommal keve­set, míg a törvényhozásunk, a magyarok istenének védelme alatt kevés napok múlva., dicsőséggé! végzendi be a bé­kés átalakulásnak nagy mun­káját, ... melynek egyedüli ve­szedelme csak és egyedül a békétlenség, a türelmetlenség és rendzavarás lehetne, azért átok a haaa nevében arra, ki e szép eredmények biztos tel­jesedését megzavarná”. A MagjíBáé jeeyfaawv anyagából vitathatatlanul su­gárzik az öröm, a bizalom, az elégedettség. De mindjárt ez­után fojtogató aggodalmasig hangja csap meg bennünket: a jobbágyok, szegénynemesek mozgalmától való félelem görcse. Nem volt ok nélküli ez a félelem Szabolcsban sem. Máriapócs és más községek szolgáltatják a példát, hogy 1848 márciusa nem csak örömtől, lelkesedéstől han­gos. Ott feszült a társadalom mélyén a szociális elégedet­lenség. Nem véletlenül moz­gósítja már a nyári hónapok során olyan lelkesen a szat­mári parasztmozgalmak leve­résére Szabolcs megye ön­kéntes nemzetőreit. Az elé­gedetlenség hangját nem nyomhatták el a március 15 tiszteletére elrendelt isten­tiszteletek sem Máriapócson, sem Nagykállóban, sem Nyír­egyházán. Mert ünnepelt márciusban Nyíregyháza is, ahová talán hamarabb megérkeztek a pes­ti hírek, mint Kallóba. Már­cius 20-án a város vezetősége már tájékoztatja a lakossá­got „a lélekcserélő időkről”, a pesti forradalomról. A csoda­várás hangulatában él a vá­ros. Díszünnepségek, a köz­épületek kivilágítása, Lámpio- nok, ünnepi istentiszteltek frftgftBftft 4 Samdilmai Az „ország szive öröm ittasan ül­te meg a nagyszerű ünnepe­ket” hangoztatja a lakosság­hoz intézett felhívás. A nyír­egyháziak sein akarnak Buda­pest mögött elmaradni, mert „Nyíregyháza városának pol­gáraiban is csak olyan nemes vér buzog, mint budapesti polgártársaikban”. Ünnepelni kell, mert „a nagyszerű na­pot, március hó 15-ét meg nem ünnepelnünk polgári bőn lenne”. Nyíregyháza öröme őszintébb, mint a megyei ne­meseké a szomszédos Kálié­ban. Március tulajdonképpen az ő forradalmuk volt. Az egyre gyorsabban polgárosodó városoké. A magyar polgárok, kereskedők, iparosok igazi nagy ünnepe. Elsők között van a megyében Nyíregyhá­za, ahol megszervezik a kal­lói küldöttek segítségével az őnsereget, bár kiképzésük csak május 12 után kezdő­dik, Vietorisz Antal vezetésé­vel. Májusban választják meg a város új vezetőit is, és ké­szülnek a megyével együtt aa első népképviseleti ország­gyűlés követeinek megvá­lasztására. Nemesek, polgárok közül beírták nevüket néhányan az országos történelembe, is. A jobbágyok, szegények, mint azt már a históriát tanulmá­nyozva annyiszor tapasztal­tuk, most is névtelenül, ha­mar elfelejtve küzdöttek min­dig ott, ahol a legnagyobb szükség Volt rájuk, s ahol mindig a legsűrűbb rendet vágta a halál. Takács Pét«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents