Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-27 / 48. szám

1973. február S7 KELéT-MAGYARORSZAG S otflaf HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN Népszabadság Fejlesztik as idegenforgalmai A Felső-Tisza-vidéki In­téző Bizottság üléséről tu­dósít a Népszabadság: a megye hat idegenforgalmi körzete alkalmas arra — írja a lap — hogy ez az or­szágrész se csak turistát adó. hanem egyre inkább vendé­geket vonzó vidék legyen. A beregi Tisza-part 60 ágyas nyaralóházat kap, Vásáros- naményban és Tarpán hely- történeti kiállítást rendeznek be. Nyíregyházán új szállo­dát, illetve motelt akarnak építeni. A nyírségi részen elsősorban a műemlékekben gazdag. Nyírbátornak. kor­nyékén pedig a rakamazi üdülőterületnek jut majd beruházás. Kisvárdán — a tervek szerint — várszínpa­dot és kempinget, Nyírtas­son pedig lovasiskolát léte­sítenek, s ugyancsak meg­teremtik az idegenforgalom feltételeit a szatmári iro­dalmi műemlékvédelmi kör- zetben. (Február 9.) Tükör A fiákeres Az utolsó három nyíregy­házi bérkocsis egyikével be­szélgetett és festett hangu­latos képet e ma már ritka foglalkozásról Kőbányai György. Megtudhatjuk, hogy Zatureczki Pál tizennégy éves kora óta bérkocsis, az volt apja és nagyapja is. Ré­gen ötven négy kerekű és ötvenkilenc két kerekű „amo­lyan homoki taliga"’ szalad­gált a városban. Ma már többnyire az érdekességet kedvelő turisták közül ve­szik néhányan igénybe a fiákért, s gyakran jár te­metésre. A valaha elegáns fiákért az autók, buszok ki­szorítják. (Február 13.) Képes Újság Város születik a homokon Nyírbátorba látogatott a Képes Újság munkatársa, s arra keresett választ: mitől lesz egy város várossá, mert a hivatalos iratok csak na­gyobb lehetőséget, de nem várost teremtenek. A vá­lasz: a tervszerű ipartelepí­tés (több. mint 12 ezer em­ber él itt, s n leendő város­ban közel ötezer ember kap munkát), a közművesítés, a gyorsabb ütem ű építkezései! a kulturális élet további fellendülése teheti várossá (Február 24.) Falurádió Kertbarátok klubja A falurádió jegyzetírója dicsérettel szólt arról a kezdeményezésről, hogy a nyíregyházi művelődési köz­pont befogadta a kertbará­tok klubját, jól sikerült Ga­lambkiállítást rendezett, s támogatja a kisállattenyész­tőket is. Ugyanakkor felhív­ja a figyelmet: sokan ide­genkedve szemlélik a mező- gazdasági terület térhódítá­sát a művelődési házban. A jegyzetíró arra bíztat, hogy továbbra is engedjék kitágí­tani a szűk értelemben vett kultúrát, mert a művelődési ház éppen attól lesz a mű­velődés háza, hogy ott a leg­különbözőbb területekről — köztük a mezőgazdaságról is — lehet hasznos, új ismere­teket szerezni. (Február 12.) Daily News Záhonyi véradók Az angol és német nyel­ven megjelenő napilap arról tudósít, hogy Záhonyban kö­zel ezer vasutas vett részt önkéntes véradáson, hogy a vietnami sebesülteknek jut­tassanak vért. (Február 4). Népszabadság A gyár felelőssége A Nyírbátori Növényolaj és Mosószergyártó Vállalat nyírbátori gyárának kezde­ményezéseiről ír a Népsza­badság : évek óta jelentős pénzekkel támogatják dol­gozóik lakásépítését, áldo­zatkészséggel segítik a nagy­község városiasodását is. Tízmillióval - járultak hozzá a szennyvízhálózat kiépítésé­hez, hárommillióval pedig az óvodaépítéshez. Most múze­umot rendeznek be a majd­nem 120 éves ipartelep tör­ténelmének bemutatására — amely nemcsak a gyáré, ha­nem Nyírbátoré is lesz. „Gondoskodás a saját kol­lektíváról részvállalás a városiasodé nagyközség gondjaiból: úgy tetszhet két különböző ügyről van szó. Am csak látszólag, mert a kétféle áldozatkészségnek egy a mozgató rugója: a fe­lelősségérzet” — írja a Nép- szabadság munkatársa. (Feb­ruár 3.) Népszava Munkássá válás Szabolcsban Az SZMT egy korábbi elemzése kapósán a mun­kássá válásról írt cikket a szakszervezetek központi lapjában Pusztai Ferenc. így összegzi a témát: „Az el­múlt 10—15 év iparosítása Szabolcs-Szátmár megyében lehetővé tette fiatal munkás­réteg kialakulását, amely politikai, szakmai, kulturá­lis vonatkozásban egyaránt sokkal nagyobb igényekkel jelentkezik, mint az a mun­kásréteg, amely a megyétől távol vállal munkát. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa a múlt év utolsó napjaiban számos olyan határozatot hozott, amely a felmérés eredményeit figyelembe véve, jelentősen segíti a vál­lalatok szakszervezeti tevé­kenységét, a kialakuló mun­kásság nevelésében, érdek- védelmében. (Február 2.) Magyar Nemzet Megyénk iparosításáról A Budapesti Elektroakusz­tikai Gyár nyíregyházi UNI- VERSIL gyáregységének ava­tása után részletes elemző írást közöl a Magyar Nem­zet Szabolcs-Szatmár iparosí­tásáról. Egy részlet az írás­ból: az új gyáregységben „a termelésben a zárt kör megteremtését tűzték célul. Az előkészítést, az alkatrész­gyártást, az összeszerelést egy helyen végzik, a termé­keket szállításra készen cso­magolják. Nincs kooperációs kényszer a többi gyáregy­séggel, így az anyagellátás és a munkaszervezés sokkal egyszerűbb. A híradástechni­kai iparágat anélkül honosí­tották meg, hogy szakembe­reket „importáltak” volna, saját embereik tanulták ki a szakmát Budapesten. Ez a kollektíva a legelső perctől kezdve együtt van, az első kapavágástól megvan a törzsgárda. Saját maguk hozták létre a gyáregységet, sajátjuknak- -is- -éráiké’'• (Feb-- ruár 8.) Népszabadság Tsz zárszámadásokról A szatmár-beregi tájegy­ség 87 termelőszövetkezete és öt szövetkezeti közös vállal­kozása készített zárszám­adást, amelyekről a tsz-szö- vetség adott tájékoztatást. Többek között ezt. írják: „A múlt évinél 4—5 százalékkal magasabb termelési értéket állítottak elő a szövetkeze tekben, de az állatbetegsé­gek. az árvíz utáni kötele zettségek miatt a bruttó jö­vedelem nem éri el az 1971 évit. Azért sem tudják nö vélni a tagok részére kiosz tott jövedelmet néhány tsz ben. mert a szakosított tele pék beruházási költsége je­lentős mértékben megemel­kedett s most már hozz'" kellett kezdeni a hitelek visszafizetéséhez is. Tíz ter­melőszövetkezet vesztesége­sen zárja a múlt esztendői a szatmár-beregi tájon. (Feb­ruár 3.) A kisfiú, akiről a dal szól, egy zongoratanárnő gyerme­ke Édesanyja kiváló zenepe­dagógus, a környék tehetsé­ges gyermekeit már 4 éves koruktól magánórákra járat­ják hozzá a szülök, mert a kerület iskolája egyben zene­iskola is, és már megtanulták idősebb gyermekeik pályafu­tásán, hogy itt „nagy a haj­tás”, aki érvényesülni akar, annak a legjobb időszak a kezdésre a negyedik eszten­dő. A zenetanámő Gizi nézi, a kisfiú Zolika. Gizi néninél — amióta visszatért gyermek­szülési szabadságáról — soro­zatosan megjelennek a kis négyévesek. A lakásban, ahol a Zolika felnőtt, szinte szünet nélkül csengenek a különféle skálák hangsorai, hármas hangzatok, a dó-re-mi-szó skála szavai, az ütemtanule tapsikolások, ahogyan Kodály Zoltán legszebb álmaiban el­képzelte. Ezenkívül a Czerni- etűdök, a , Hazatérő vidám földműves és általában egy zeneiskolára való kottaanyag Az első lecke zenei nyersanyaga, hogy úgy mondjuk, a levegőben lóg. A kisfiú eleinte álmában is a skálát látta. Aztán szép ren­desen odaült az új tanítvá­nyok mellé és figyelte „fel­avatásuk” történetét. Mindig az első leckék a legérdeke­sebbek, amikor Gizi néni az új kis tanítványokat „beolt­ja” az új játék alapszabályai­val. így történt. hogy Zolika már 2 éves korában a nála egy fejjel magasabb egyik új tanítványnak, a szomszédék Katikájának, amikor az nem akarta megérteni az egyik rítmust. odaszólt: — Te kis buta! Hát nem ér- ’ed. hogy kell? És megmutatta. Giziké néni akkor arra gondolt, hogy el­kezdi tanítani a kisfiát is, de aztán meggondolta. Az volt az elve, hogy zongorázni csak négy évtől. Zolikánk tehát tovább hallgatta a tanítást. Néha odaült a zongorához, le­ütött egy-egy hangot és elbű- völten hallgatta, hosszan le­ütve tartva a billentyűt, ha- gyan zúg. A hallása is kifinomodott Ha egy kedves, számára von­zó dallamot hallott a rádió­ban, vagy a televízióban, rög­tön utána dúdolta. Három­éves korában édesanyja azon kapta rajta, amikor hazajött tanításból, hogy a gvermel: veri. püföli a billentyűket. — Zolikám, miért csinálod ezt? A gyerek pityeregve vála­szolt : — Mert a fenének sem akarja azt játszani, amit én danolok. — Először is ne mondd azt, hogy fene. Másodszor: dalolok, nem danolok. Harmadszor: * Óvoda, isko’a, út Gondok a nagyközségben — Segítene a tsz Ki kezdeményezzen? Váltott műszakban dolgo­zik az asszony, egyedül neve­li gyermekét. Óvodába nem tudja adni — zsúfoltság min­denütt. A gyermekre néha a szomszédok vigyáznak, de ez még ideiglenes megoldásnak sem jó. A nagyközségi ta­nácshoz beadott kérelmek eredménytelenek, — Évek óta alig tudunk előbbre lépni vaiamit — mondta Szabó Sándor, a Haktaiorántházi Nagyközségi Tanács pénzügyi csoportveze­tője. 1972-ben még az óvodai ellátás is pénzügyi nehézsé­gekbe ütközött. A helyi ÁFÉSZ, az építő- és szakipari szövetkezet, a gabonafelvá­sárló és a MEZÜGEP Vállalat üzeme segített 30 ezer forint­tal. Óvodáink kihasználtsága jóval meghaladja a 100 szá­zalékot, az épületek nagy ré­sze régi, pici helyiségekben dolgoznak. Baktalórántházán 125 gyermeket 5 csoportban és két épületben helyezünk el — az egyik a napközivel közösen a járásbíróság volt épületében, a másik egy régi iskolában működik. Az étele­ket egy 240 személyes kony­háról hordják. Az óvodák át- talában két teremből állnak, a nagyobbikban játszanak, étkeznek és ugyanitt tanul­nak a gyerekek. Nyírjákón és Nyírkércsen sem jobb az óvodai helyzet. Hasonló körülmények között áll 32, illetve 34 gyermek. A napközis gondokat csupán Nyírkércsen sikerült meg­oldani — a termelőszövetke­zet istállóját újították fel, bővítették ki. Egy csoport he­lye lett. Az igényeket alig merjük leírni. Baktalóránthá­zán és a két községben leg­alább 100 gyermeknek kelle­ne sürgősen helyet adni az óvodákban. Az általános iskolásoknak csak egy picivel jobb — épí-" tik az új 7 tantermes iskolát, ahol a következő tanévben indulhat meg az oktatás. Mit kapnak a 2 millió 266 ezer forintért? — Kizárólag a csupasz fa­lakat és a termekben egy- egy cserépkályhát, de ezt szó szerint értse. Nem vezetik be a vizet, a szociális helyisé­gek 50 méterre az udvarban lesznek, a tornateremből is tantermet alakítanak^ ki. Nincs pénzünk a közművesí­tésre, a felszerelések, beren­dezések költségeit most igé­nyeltük a járási tanácstól. Délelőtt-délután tanítanak majd a 210 gyermeknek. Az új iskolával két régi tante­rem is felszabadul, így a többi iskola nem lesz annyira zsúfolt. A régi iskolákat feljavítani nem lehet, csak a lebontás segítene. A 10 tanterem a község legkülönbözőbb pont­ján van, 100 éven felüli épü­letekben. A „legfiatalabb” 1922-ben épült. Az egyik 100 éves „kórképe”: berendezés elhasznált, a padlózat rossz, a falak salétromosak. A múlt évben a vihar egy fi négyzet- méteres területen levitte a palát. A tanítást „váltott mű­szakban” végzik, 1—8 osz­tályig, az osztálylétszám 35— 40. Megoldás a több pénz és a társadalmi összefogás lenne. Az utóbbival nincs baj. — A nyírjákói Kossuth Termelőszövetkezet vállalta, hogy minden építés — járda, iskola — költségének felét ki­fizeti. Tavaly 6t0 méteres szi­lárd útburkolatú útalaoot ké­szítettek. 143 ezer forinttal járultak az építkezésekhez és a községben 310 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A fenyőgömbfa- telep dolgozói felajánlásaik­kal segítenek, a termelőszö­vetkezet ez évben is ígéretet tett arra, hogy az óvodai bő­vítés költségeinek 50 százalé­kát fedezi. A kezdeményezést a ta­nácstól várják, a támogatás­sal azután nincs probléma. Az elképzelésekről éppen ezért időben értesülnek. A gyakori közös megbeszélése­ken egyeztetik a pénzügyi kihatásokat is, de a teljesítés nem mindig valósul meg. A tanács azt mondja: nem so- kát tudunk tenni, a három község fejlesztési adójából — 269 ezer forint — és a fel­újítási keret 311 ezer forint­jából. A bevételekből, a hoz­zájárulásokból* nemcsak az óvodai és az iskolai gondokat kell megoldani, mert zsúfol­tak és kicsik az orvosi ren­delők, az öregek napközi ott­hona sincs irigvlésre méltó helyzetben. Fejleszteni kell a villanyhálózatot és bekötő utakat építenünk. Sok helyre adunk érezhetően kevés pénzt. Marad — amire mindig számítani lehet — a helvi üzemek, vállalatok felajánlása, segítsége, a brigádok társa­dalmi munkája. Balogh Júlia LAPSZELEN Dísztelen „dísz“ A posta újított. A dísztáv­irat újabban így néz ki: ad­va van egy díszes űrlap, üresen. Mellette egy telexből kitépett fecni, rajta a jó kí­vánságokkal. Mellette és nem rajta van a szöveg. Két­ségtelen, így egyszerűbb. Va­lahol lekopogják a szöveget, a postahivatalban ez kijön ■ gépből, nem kell ragasztgatni, csak úgy mellévágni. Aztán az egészet be a borítékba. A baj abból adódik, hogv a telexpapír szélesebb, mint a dísztávirat blankettái». Persze megoldás lenne. ha keskenyebb margóval írnák a szöveget, esetleg az. hogy más legyen a díszes űrlap alakja. Erről azonban nin­csen szó. Jó ez a félne'" aki ünnepel vagy gyászol, talán oda sem figyel, gondolhatta az újító. Pedig odafigyel. Mégpedig nagyon. És bosszankodik. A jó kívánság, az üdvözlet, a részvét így válik szamárfüllé, amit a szolgáltató mutat a kiszolgáltatott ügyfélnek Ez a dísztóvirati módszer nem válik a posta díszére. (burg«t) MÁSODÍZBEN RENDE­ZIK MEG NYÍREGYHÁZÁN március 28 és május 1-e kö­zött a gyermekönyvhóna- pokat. Rendezvényei között érdekesnek ígérkezik a könyvtárosok és szülök be­szélgetése, amelynek célja, hogy kialakítsák a gyerme­kek olvasóvá nevelésének kí­vánatos módját, sorrendjét. A nyíregyházi gyermek- könyvhónap új vonása, hogy a megyével határos orszá­gok kiadói, valamint a jugo­szláviai Fórum Kiadó képvi­selői is részt vesznek a ná­luk megjelenő magyar nyel­vű könyvekről szóló tájé­koztatóval, illetve az azok­ból rendezett, vándoroltatha- tó kiállítás bemutatásává1 Megjutalmazták a lesi jobb önkéntes tűzoStóteslüSeteket Dr. Pénzes János, a Sza­bolcs-Szatmár Megyei Tanacs V. B. elnöke 1973. február 26-án délelőtt fogadást adott a megyei tűzrendészeti bi­zottság által az önkéntes tűz­oltótestületek részére meg­hirdetett versenvmozgalom 1972. évi megyei versenyében díjazást elért testületek pa­rancsnokai, tanácsvezetők ré­szére. z' A fogadáson megjelent: dr. Fábián Lajos, a megyei ta­nács vb-titkára, Juhász Lajos tűzoltó őrnagy, a tűzoltóság megyei parancsnoka. Dr. Pénzes János értékelte az önkéntes tűzoltótestületek tevékenységét és elismerését fejezte ki a testületek pa­rancsnokainak, tanácsi ve­zetőknek önzetlen, fáradsá­gos társadalmi munkájukért. Sok sikert kívánt az 1973, évi tevékenységükhöz, a ver­senyeken való további sze­repléshez. Az 1972. évi verseny során első helyezést Ibrány, máso­dik helvezést Nagykálló, har­madik helyezést pedig Nyír­bátor község önkéntes tűz­oltótestületek értek el. A he­lyezést elért testületek ok­levél adományozásban, vala­mint pénzjutalomban, a tes­tületek parancsnokai pedig pénzjutalomban részesültek. Ibrány község önkéntes tűz- oltótestülete egy évig a me­gyei tanács vándorserlegé­nek büszke tulajdonosa. Szabálysértések Akadályozta a rendőrt megtanítalak. Gyere. Úgy, mint a többiek. Zoli azonban a fejét rázta. ") még nincs négyéves, neki nem szabad tanulni. Közben született egy kis húga. Néha rá volt bízva az altatás. így altatta: — Dó-dó-mi-re, mi-mi-re- dó. És kezdte más szemmel nézni az új kis tanítványo­kat. Végighallgatta az első leckéket mindegyiknél. Néha már előre mondta, amit mon­dani ok kellett. Súgott, amit a kicsik hálás oldalpillantássa! nyugtáztak. Legújabb hírünk Zolikáról alig kétnapos. Az egyik igen jól sikerült délutáni első lec­ke után — két ötéves kis­lányt avatott be Giziké néni abba, mi is voltaképpen a ze­ne —, Zolink odaálít az édes­anyja elé és a következő ki­jelentést tette: — Most már engedélye­zem, hogy taníts. Kezdjük ag első leckével. (gnz) C. I. nyíregyházi lakos el­len hivatalos személy aka­dályoztatása ügyében indult szabálysértési eljárás a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. szabálysértési osztá­lyán. A rendőrség feljelentésé­ből megállapítható volt. hogy C. I. 1973. január 13- án 16 óra 25 perckor a nyír­egyházi MÁV-állomáson szol­gálatot teljesítő rendőrt aka­dályozta intézkedése közben. A rendőr V. L.-nét igazol­tatta, melynek során C. I. a rendőrhöz ment és azt a ki­jelentést tette, „hagyjátok, menjetek a fenébe, semmi közötök hozzá.” A rendőri felszólításra sem távozott el onnan, kijelentéseivel, köz­beszólásaival akadályozta, zavarta az intézkedő rend­őrt. Az ide vonatkozó tör­vény alapján, aki a hivata­los vagy annak tekintendő személy hivatali kötelessé­gének jogszerű teljesítését szándékosan akadályozza, 3000 forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható. A szabálysértési hatóság 400 forint pénbírsággal súj­totta C. I. nyíregyházi la­kost azzal a figyelmeztetés­sel, hogy a jövőben tartóz­kodjék a szabálysértések el­követésétől, mert két éven belüli ismétlődés esetén már mint visszaesőt sokkal szigo­rúbban fogják bírságolni. A városi tanács vb sza­bálysértési hatósága tárgyal­ta B. A. nyíregyházi lakos ügyét is. A városi és járási rendőrkapitányság által tett feljelentésből, valamint az elkövető beismerő vallomá­sából kitűnik, hogy B. A. nyíregyházi lakos munkahe­lyéről egy cserép Dieffen- bachiát, és egy cserép Mos- terát, egy Ciperust, 15 szál Chrysantheumot, nyolc szál szegfűt, összesen 285 forint értékű virágot ellopott. B. A. fenti cselekményévit a társadalmi tulajdon elleni lopás szabálysértését valósí­totta meg. A szabálysértési hatóság B. A.-t 800 forint pénzbírsággal sújtotta, (f. p.)

Next

/
Thumbnails
Contents