Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-03 / 28. szám

1973. február 3. ITELÍT-MAGYARORSZAG 5. oíéaf Utazás az árak körid (2.) A kockázati alap Elbocsátották — fellebbeztek Egy nap az új munkaügyi bíróságon olcsóbban kapja az árut, csak­hogy ugyanez a lehetőség adott például a nagykereske­delemnek is: ő pedig annak ad el, aki többet kínál érte. Akkor mit lehet tenni? Pél­dául kikerülni a nagykereske­delmet és közvetlenül az ipar- tói vásárolni. Igen ám, de ezt minden termékre aligha tud­ja egvet.len kiskereskedelmi vállalat, vagy szövetkezet megtenni, sőt egy kisebb szö­vetkezet még egy-két termék­re is alig. Az iparnak sem ki­fizetődő ugyanis valamit kis szériában gyártani, ha pedig mégis elvállalják, akkor — érmen a kis széria miatt — drágább lesz az áru. A saját boU sem segít És mit látunk, ha mégis si­kerül néhány terméket köz­vetlenül az ipartól vásárolni? Akkor olcsóbban vásárolha­tunk a boltban? Aligha. A gyakorlat ugyanis az, hogy az ipar és kiskereskedelem meg­egyezik az árban és megoszt­ják a kiiktatott nagykereske­delmi vállalat hasznát. De van más lehetőség is. A fo­gyasztási cikkeket előállító vállalatok lehetőséget kaptak saját boltok nyitására, vagyis egyszerűen megkerülik a ke­reskedelmet. Ilyen boltokról éppen a múlt vasárnap ír­tunk, hiszen kétségtelen, hogy több boltban nagyobb a vá- laszték. De vajon milyenek itt az árak? Mert ha megnézzük mondjuk a Szabolcs Cipő­gyár termékeit a gyár bolt- jában, vagy a kiskerboltban, vagy csak egy-két forint, vagy még annyi eltérést sem találunk. Igaz, hogy a gyár­nak is pénzbe kerül egy üzlet fenntartása, az azonban mégis túlzás, hogy e lehetőség elő­nyeiből éppen azokat szorít­ják ki, akikért a lehetőséget kapták. Mert akár a nagyke­reskedelem. akár a nagy- és kiskereskedelem kiiktatását csakis azért tették lehetővé, hogy jobban járjon a vásárló, a nagyobb választék mellett olcsóbbak is (egyenek az áruk. Persze amit eddig leírtunk, nem merít ki minden lehető­séget: van még más lehetőség is az árcsökkentésre. Például, hogy január elsejétől a nagy­kereskedelmi vállalatok ré- szére is kötelezővé tették a kockázati alap képzését, amit teljes egészében árcsökken- tésre kell felhasznál V. Ez az intézkedés a RÖVIKÖT ese­tében több. mint egymillió, de a KELETTEXTIL esetében és a cipőnagyker esetében is meghaladja az egymilliót. így ebben az évben 3 és fél mil­lió forint engedményt ad a három nagykereskedelmi vál­lalat — RÖVIKÖT már a jö- vő hónapban — a kiskereske­delemnek. Most már csak az a kérdés: valón a kiskereske­delmi vállalat magának tart­ja-e. vagy árcsökkentéssel to­vábbadja a vásárlóknak a je­lentős engedményt? 6—C milliós téléi És ezzel még nincs vége, hi­szen a kiskereskedelmi válla­latoknak is van központilag elhatározott kockázati alarda, amelynek nagy részét árcsök­kentésre kell felhasznáni. Ezt láthatjuk ezekben a napok­ban a téli vásáron, ezeket a kedvezményeket érezzük sa- ját zsebünkön az évente há- romszor-n égyszer rendezett úgynevezett szezon végi ki­árusításokon. Ez a kiskeres- kedelmi vállalatok által ké­pezett kockázati alap évente 3—4 millió fordítót tesz ki, így ha a kettőt összeadjuk, 6—8 millió forintot tudunk meg­spórolni minden évben. . De vajon csak ennyi á le­hetőségünk az olcsóbb vásár­lásra? Következik: HOVA LETT AZ OLCSÓ ÁRU? Balogh József Kiegészítés a lakáselosztási rendelethez '„Kérem, vizsgálják meg, hogyan lehetséges, hogy a ru­házati bolt vezetője sajátjá­nak tekinti az üzletet és any- nyiért adja az árut, amennyi­ért akarja. Vettünk egy ruha­anyagot, néhány nap múlva pedig Nyíregyházán ugyan­olyan anyag métere 7 forint- tál kevesebb volt.” Alsó és lelsíí határérték Ezt a levelet vidékről küld­ték. de küldhették volna hív; r egyházáról is, hogy mondjuk a Centrumban ol­csóbb (vagy drágább) egy mé­ter anyag, egy öltöny ruha. mint az iparcikk kiskereske­delmi vállalat boltjaiban, vagy a szövetkezeti áruház­ban. Ezzel a fura ..helyzettel” immár öt éve találkozhatunk, amióta megszűnt a kizáróla­gos állami árszabályozás. A mindenre kiterjedő hatósági árrendszer ugyanis merevvé vált. nehezen alkalmazkodott a változó feltételekhez és mi­re központilag kialakítottak esv árat, akkorra az már el­évült. gátolta a valóságos ér- tékt'olyamatok kibontakozá­sát. Ez persze nem válasz a le- vélírónak, de az már igen, hogy semmilyen szabálytalan­ság nem történt. Mint előző Írásunkban már szóltunk róla, a ruházati termékek zöme ab- toa a kategóriába tartozik, ahol központilag csak az alsó és felső határértéket szabják meg és a kiskereskedelem dolga — vagy éppen a szövet­kezeté — hogy maximálisan kihasználja-e lehetőségét, vagy kedvezőbb áron hozza forgalomba. A vásárlónak nyilván az a kedvezőbb, ha olcsóbban megveheti, amihez kedve van, a kereskedelem érdeke pedig, hogy több legyen a vállalat nyeresége. Mit Tehet akkor tenni hogy mindenki jól jár­jon-’ Egyáltalán, hogyan te­het’ — az előbbiek szerint —_ sa’át kárára olcsóbbá az árut a kiskereskedelem? Utak és módok Egyik módja például, hogy alkuszik a nagykereskedelmi vállalattal és miután ebben az esetben ő a vevő, a kedvezőbb ajánlatokat fogadja el. Erre is — akár az alkura, akár a partner megválsztására — csak az új gazdaságirányítási rendszerben van meg a lehető­ség, hiszen a ..régi” mechaniz­musban a vállalatokra lebon­tott népgazdasági tervek mel­lett — illetve annak velejáró­jaként — kijelölték a vállala­tok „üzletfeleit” is. Ebből az következett, hogy a termék- forgalmazás előre meghatáro­zott kényszerpályául bonyoló­dott, a szállítók és a megren­delők forgalmi kapcsolatait központilag előírt rendelkezé­sek szabályozták. Most tehát a kiskereskede­lem attól vásárolhat, akitől , „Emlékszel még a ré­gi tanítóra, az iskolára. ” „Hát te az első szám­ra, az első betűre?” „Egy, megérett a meggy — kántáltuk lel­kesen.” A tanuló a tanítóra, a ta­nító a tanulókra emlékezik. Ritka szép esemény volt ez a nap Rakamazon. Két em­ber, akinek egy életen át hivatásuk, rangjuk volt a tanítás, búcsúztak. Az iskola fizika tanterme erre az alkalomra megvál­tozott Három sor asztalt fe­hér abrosszal terítettek, ap­ró süteményt, virágokat, jó tokaji bort raktak rájuk. A tanári kar. vendégek, régi és ifjú tanítványok fordították figyelmüket Anna nénire (Visegrádi Anna) és Spéder Lőrinc tanárra. Egy 35 éves és egy 42 éves pályafutás ért véget. Ennyi Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter új intézkedése, amellyel kiegé­szítette az éppen két évvel ezelőtt kiadott lakáselosztá­si és lakásbérleti rendeletet. A kiegészítés a lakásigény­lések várható kielégítéséről szóló hosszabb távú tájékoz­tatásáról intézkedik. Az alaprendeletnek megfele­lően a tanácsok a várhatóan rendelkezésükre álló bérla­kások elosztására kétéven­ként készítenek tervet, s a régi jogszabály szerint a két­éves ciklus első évében ki­elégíthető igényekre lakás­kiutalási névjegyzéket kell elkészíteni és kifüggeszteni az első fokú lakásügyi bitó­ságnál. Az új intézkedés vi­szont előírja, hogy a tanács ideig tanítottak. Mondták a koUégák, mindkét ember élete kész regény. Visegrádi Anna mint gyermek szántott- vetett, és annyira vonzódott a tanári pálya felé, hogy felnőtt fejjel tanult. Tanult, s aztán évekig úgy tanított, hogy fizetést sem kapott. Ra­kamazon született, ott dolgo­zott, ott lett nyugdíjas. Spéder Lőrinc egy kis ke­rülővel került Rakamazra. A sárospataki iskolaélet után egy kis felvidéki falu követ­kezett, majd Vencsellő és 1942. őszén kötött ki Raka­mazon. Ott megragadt. Fel­nevelt. tanított vagy tízezer gyereket, sok ezer felnőttet, mint a kultúrotthon vezető­je. Az utóbbi években már azokat a gyerekeket tanította, ezután a jóváhagyott lakás- kiutalási névjegyzék kifüg­gesztésével egyidejűleg kö­teles értesíteni azt az igény­lőt is, akit e névjegyzékbe már nem lehetett felvenni, de a kétéves lakáselosztási terv második felében, tehát a második évben előrelátha­tólag teljesíthetik lakásigé­nyét. E hosszabb távra szóló értesítések alapján az igény­lők az eddiginél jóval ko­rábban megkezdhetik az elő­készületeket — fokozottabb takarékoskodást, bútorvásár­lásokat, stb. — tehát a be­költözés előtt szükséges min­den ügyet kapkodás nélkül elintézhetnek. Az új rendel­kezés a kihirdetéssel hatály- ba lépett. (MTI) akiknek nagyapjukat is szok­tatta a betűvetésre. Mi volt régen a tanító? — sok szó esett róla. Diplomás cseléd, fényes ülepű minde­nes. „80 gyerek volt egy tante­remben. Kínszenvedés volta? tanítónak, tanulónak. De so­ha egy percig sem gondol­tam arra. hogy más pályát válasszak, csak tanítottam.” Spéder Lőrinc egyik osztá­lyát a községben sokan és sokat emlegetik. Amikor ál­lamosították az iskolát és kötelezővé tették a nyolc osztály elvégzését, a község első nyolcosztályosait ő tanítot­ta. 56 gyerek volt. Ez az osz­tály 1969-ben 20 éves talál­kozót rendezett. Behordták a lomtárból a kegyelettel meg­őrzött régi iskolapadokat, le­Az éjszakai műszakban nem volt nyersanyag a tér­meléshez, ezért a nyíregyházi tejporgyár 3 dolgozója a gé­peli mellett lefeküdt aludni. A negyedik dolgozó, L. T. bátorságot vett magának, éj­fél körül hazament és ott­honában hajtotta álomra a fejét. Ezért — és nemcsak ezért — a gyár üzemvezetője fegyelmi elbocsátást javasolt L. T. esetében. A vállalat igazgatója azonban humánus meggondolás alapján fegyel­mi nélkül szüntette meg a munkafegyelmet súlyosan megsértő dolgozó munkavi­szonyát. ö azonban az enyhe büntetést is sokallta és fel­lebbezett a Nyíregyházi Mun­kaügyi Bírósághoz. Tudta, legalábbis tudnia kellett, hogy ilyen esetben a bíróság a munkaadónak ad igazat, annál is inkább, mivel már többször részesítették figyel­meztetésben mulasztásaiért. Mégis fellebbezett, indoko- latlanul munkát adott több hivatalnoknak és a bíróság­nak, mert „bízott a szeren­csés véletlenben”. Nem a szerencse alapján A munkaügyi bíróság azonban nem a szerencse, hanem a paragrafusok alap-_ ján hirdette ki az ítéletet. A” jegyzőkönyvekből megállapí­totta, hogy L. T. többször rendetlenül hagyta munkahe- lyét, ahol takarítással is kel­lett volna foglalkoznia, több­ször mulasztott igazolatlanul, egyszer mint üzemi szarkát is leleplezték. A fellebbezést elutasították. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat H. A-t 1969-től 1972. októberéig tér­mesterként alkalmazta a Pa­píripari Vállalat nyíregyházi gyáregységének építésénél. Az építkezés befejezése után a SZÁÉV felmondta H. A. munkaviszonyát, mivel tér- mesterre már nincs szüksége a vállalatnak és az említett dolgozónak szakmája nincs. A vállalat képviselője a tárgyaláson határozottan ál­lította, hogy a fellebbező dolgozó munkakörét véglege­sen megszüntették és a vál­lalat a gyáregységnél telje­sen megszüntette az építke­zést még az elmúlt évben. A fellebbezés, a megalapozatlan í állítás itt is hiábavaló volt: a bíróság szerint a vállalat törvényesen járt el, a felleb- bezőnek új munkaadót kell keresni. Húsz év után... A következő ügy az átla­gosnál körültekintőbb és nagyobb munkát igényelt a bíróságtól. Ezen a tárgyalá­son a bíróságnak azt kellett eldönteni: helyes-e az. hogy egy 45 éves, 3 gyermekes dolgozó munkaviszonyát megszüntették, amikor ez az ember 20 éve dolgozott porolták a sárgult lapú is­kolanaplót és akkor derült ki, hogy a húsz évvel azelőt­ti osztály tanulóinak 90 szá­zaléka továbbtanult. Gyár­igazgató, főkönyvelő, mér­nökök, technikusok, agronó- musok lettek a régi tanulók. „Akkor éreztem igazán, hogy a munkám nem volt hiábavaló.” Szép volt a búcsú, a bú­csúztatás, de egy kissé szo­morú. Annuska néni búcsúzó sza­vait mondta, s a mellette ülő községi tanácselnök vál­lára tette kezét: „ö volt az első tanítványom. Nem saj­nálom bevallani, ilyen öreg vagyok. Csak azt fájlalom, hogy nekem már nem szól az iskolacsengő.” Seres Ernő Búcsú az iskolától ugyanazon a munkahelyen és még csak figyelmeztetésben sem részesítették, sőt. dicsé­reteket és pénzjutalmat is kapott. Li. S-ről van s/.ó, aki a megyei tanács egyik jártisi hivatalának volt főelőadója az elmúlt év októberéig. Ek­kor munkaviszonyát a járás hivatal elnöke megszüntette. A döntés ellen a főelőadó fellebbezett a munkaügyi bí­rósághoz, ahol szóban is el­mondta, hogy 29 éves mun­kaviszonya van, 20 éve ta­nácsi dolgozó, könyvelői ké- pesítése van. jelentős tár­sadalmi munkát végzett a járásban, amiért kormány- kitüntetést kapott, az utóbbi években több hónapot töltött betegállományban, mégis fel­mondták munkaviszonyát Pedig a Munka Törvény- könyve szerint a kormány- kitüntetésben részesített dol­gozókat és azokat a dolgozó­kat, akik hosszabb ideje ugyanazon a munkahelyen dolgoznak, csak nagy körül­tekintés után szabad elbo­csátani. Hogyan jutalmaznak ? A munkaviszony megszün­tetésének jogosságát a járási hivatal képviselője így in­dokolta a tárgyaláson: „L. S. képzettségének megfelelő be­töltetlen munkakör a járási hivatalban nincs. Nem vég­zett középiskolát, ezért a megyei tanács végrehajts jí- zottsága a főelőadói kineve­zési javaslatunkat 1966-ban elutasította. Röviddel ezután emberséges elbírálásra kér­tük a vb-t, így végül is hoz­zájárultak a kinevezéshez le csak azzal a feltetelle1. ia L. S. 1972. szeptembe ig érettségi bizonyítványt sze­rez valamelyik középiskolá­ban. A mai napig nem irat­kozott középiskolába és az utóbbi években — a megyei tanács szakosztálya szerint is — elhanyagolta munkáját. (Az osztály megállapítása a hanyag munkára nem nos fel konkrét példákat.) — Es ez a dolgozó 1972-ben még's ezer forint pénzjutalmat ka­pott — vetette közbe az egyik ülnök. Erre a tanács képviselője azt válaszolta, hogy a jutalmak elosztása sajnos nem mindig a végzett munka alapján történik. A bíróság a fellebbezést elutasította, mert törvény ír­ja elő. hogy a színvonala­sabb tanácsi munka érdeké* ben a főelőadói munkakör betöltéséhez középiskolai végzettség szükséges. L. S. nem tartotta meg 1968-ban tett ígéretét, feltehetően ok­irathamisításban is részt vett, ezek után érthető, hogy nem tölthet be egy ilyen fontos munkakört, még akkor sem, ha 20 évig „hűséges” volt... Nábrádi Lajos LAPSZÉLEN Nem kell a tojás ? Egészséges, jó étel a tojás. Magas a fehérjetartalma. A gyorsan készíthető tojásételeken túl számos más finom és táp* láló ételeket is készíthetünk tojásból. Talán érdekes se lenne ez a téma. ha az emberek nem ol­vasnák a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében, hogy or. szagunkban a tojástermelés csökkent. Azután az illetékes mi­nisztérium is nyilatkozott, hogy 1972-ben sokkal kevesebb to­jást — tyúktojást — termelt a magyar mezőgazdaság, mint a korábbi években, illetve — és ez az igazság —, 1972-ben sok­kal kevesebb tojást vásároltak fel az illetékes szervezetei, mint 1971-ben és korábban. Azt is elmondták, hogy 1973-ban várható a tojástermelés további csökkenése. Szabolcs-Szatmár megyében a nagyüzemi tojástermelés lényegében jelentéktelen, a tsz-ek és állami gazdaságok alig foglalkoznak baromfitenyésztéssel — főleg tojástermeléssel , mert azt mondják: ennek az állattenyésztési ágazatnak ebben a megyében nincs hagyománya. Ám ez külön téma, sőt, vita­téma. Lehet, hogy a baromfitenyésztésnek és a tojástermelés­nek Szabolcs-Szatmárban nincsenek nagyüzemi hagyományai — mert honnan is lennének —, de baromfi ebben a megyében Is bőségesen van, éspedig, elsősorban a háztáji gazdaságokban, az udvarokon. Az más kérdés — más probléma —, hogy le­het-e. kell-e Szabolcs-Szatmárban nagyüzemileg baromfit te­nyészteni és tojást termelni. A lényeg az, hogy Szabolcs-Szatmárban — különösen Szatmárban, a Beregben és más megyeszéli községekben — nincs megszervezve a tojásfelvásárlás. Kapásból lehetne sorol­ni több tucat olyan községet, ahol naponta is ezrével adnának el tojást a háztáji gazdaságok, elsősorban a tsz-tagok, de a más foglalkozásúak is. A tojás azonban nem kell. A beregi, szatmári községben jelenleg 70—80 fillérért is lehet kapni egy tojást — bármennyit —, mert éppen szezon van. Az időjárás kedvező — nincs hideg tél — és a háztáji tyúkállomány már mindenütt kicserélődött tojástermelő fajtára. A háztáji ta­karmányozás is változatosabb, mint a nagyüzemi, ami azt je­lenti, hogy jobb a tojás sárgája, amit szívesebben vásárolnak az emberek városokban is. Egy tojás ára jelenleg a mátészalkai piacon 1,20—1,40 fo­rint közt ingadozik. Az élelmiszerboltokban azonban 1,60—1,89 forint egy tojás. A nagyobb városok — például Miskolc — piacain egy tojás ára még most is 2 forint körül mozog. Miért? Egészen bizonyosan azért — vagy azért is —, mert az ál” lami és a szövetkezeti szervezetek nem vásárolják fel a háztá­ji gazdaságokban termelt tojást csak kis részben. Szatmárban és Beregben szinte mindenütt panaszkodnak, hogy nem kell a tojás, hiába kínálják, még a minimális 18 forint kilónkénti védőárat se adják meg érte. Kár húzni a szót. Valószínű, hogy országosan csökkent éa csökkenő irányú a tojástermelés — elsősorban a nagyüzemek­ben —, de ez Szabolcs-Szatmár megyében nem így van. Ren­geteg a tojás, olyan nagy a háztáji gazdaságok — az udvarok — kínálata, amilyen talán még sohasem volt. Csak az nincs — állami, vagy szövetkezeti szervezet, vállalat —, aki fel­vásárolná. Úgy látszik, hogy kevesebb tojást felvásárolni és viszony­lag magas áron forgalmazni könnyebb, sőt, hasznosabb, mini sok tojást adni, de olcsóbban. Szigorúan hangsúlyozzuk: ez a közérdek, népgazdasági ér­dek. Nem szabad megengedni, hogy az eladásra kínált tojás elkótyavetyélődjön, felvásárolatlanul maradjon. Szendreí József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents