Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-24 / 46. szám

I 1973. feb'ruar 24. KELET-M AG YARORS2ÁO S. oldaf Pártszervezés-pártirányflás Tagfelvétel a pártba a parttagsag köré­ben, de a párton kívül is élénk visszhangot keltett a Központi Bizottság novem­beri határozatának a tagfel­vételre vonatkozó döntése. Gyakran felvetődik a kérdés: miért ilyen konkrétan — évi 3 százalékban — szabta meg ezentúl a Központi Bizottság a tagfelvétel mértékét? A X. kongresszus megálla­pította, hogy a párt taglétszá­ma és összetétele megfelelően alakult. XJgy értékelte, hogv a taglétszám évi 3,3 százalékos emelkedése összhangban van a kommunista eszme vonzó­erejének, a párt politikai be­folyásának növekedésével. Feladatul tűzte ki, hogy a párt továbbra is a munkában élenjáró fizikai és szellemi dolgozók köréből nyerjen új harcosokat. Hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a párt munikásjellegének erősítésé­re, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjai­nak kommunistává nevelésé­re és a pártba való felvételé­re. Célul tűzte a nők és fiatqj nemzedék soraiban folyó pártépítő munka erősítését is. Hol tartunk e határozatok végrehajtásában ? Kezdjük azzal az örvendetes ténnyel, hogv jelentős mértékben emel­kedett pártunkban a nők ará­nya. Számuk a kongresszus óta huszonötezerrel növeke­dett, s jelenleg párttagsá­gunk 25,7 százalékát teszik ki.. A 18—21 ÉVES FIATA­LOK ARANYA a párttagsá­gon belül megközelítően 1 százalék, amit jó kezdeti ered­ménynek kell tekinteni. Fia­talodott egész párttagságunk, lényegesen növekedett a 40 éven aluli korosztályokhoz tartozók száma, ami a párt­tagság átlagos életkorát 44 évről 43 évre csökkentette. A nők és fiatalok felvétele te­kintetében tehát eredménye­sen folyik a kongresszusi ha­tározat végrehajtása. A felvétel üteme viszont el­tér a kongresszus útmutatá­saitól, s lényegesen gyorsabb a korábbinál. Ugyanakkor nem sikerült elérni, hogy a párton belül erőteljesebben növekedjen a fizikai munká­sok száma és ezzel javuljon a párttagságon belüli arányuk, erősebben jusson kifejezésre a párttagság összetételében a párt munkásjellege. A KONGRESSZUS ÓTA ELTELT időszakban több mint százezer új párttagot vettünk fel. Párttagságunk száma jelenleg erősen meg­közelíti a háromnegyed mil­liót. A tagság tiszta növekedé­se két esztendő alatt csak­nem akkora volt, mint a IX. és a X. kongresszus közötti négy esztendőben. Pártunk tekintélye és politikai befo­lyása a X. kongresszus után kétségkívül tovább erősödött a párton kívüli dolgozók kö­rében, ami indokolttá js teszi a felvételi ütem szolid növe­kedését. A tagfelvételi korha­tár leszállítása szintén indo- kolja ezt. A végbement gyors emelkedést azonban már nem tekinthetjük egészségesnek. Milyen veszélyekkel jár a gyorsabb növekedés? A té­nyek igazolják — így a kizá­rások, kilépések, törlések in­dokai —, hogy a felvételek szá­mának gyors növekedésével be­kerülhetnek a pártba olyan emberek is, akik még nem értek meg arra, hogy a párt tagjai lehessenek. Ezek az em­berek nem képesek teljesíteni azokat a követelményeket, amelyet a párt tagjai elé ál­lít. ' Pártszervezeteink jő ré­sze nem fordít kellő gondot arra, hogy a pártba jelentke­zőket a kommunistává neve­lés egy bizonyos útja után ve­gyék fel a pártba, akkor, ami­kor már bizonyították a párt­tagságra való alkalmasságu­kat. A mozgalmi munka végzése, a közéleti érdeklődés, a ooliti- kai. világnézeti alapkérdé­sekben való tájékozottság, a példamutató munka, a vonzó emberi magatartás, kiégvén- súlyozott, rendezett magánélet, a képesség a környezed he­lyes irányban történő formá­lására. a tekintély a munka­társak körében — ezek mind szükségesek a pártba való fél­vételhez. Megfogalmazhat­juk ezt úgy is: szükséges, hogy az illető felvetőiével növe­kedjen a párt tekintélye. A párt politikájának megvaló­sítására ugyanis a párttagok csak akkor képesek mozgósí­tani, követésre késztetni a pártonkívülieket. ha ők ma­guk élenjárnak, a mindennapi rtlüílkában. és magatartásuk­kal is megbecsülést vívnak, ki dolgozó társaik között. A 'párttagfelvételek szabályozá­sának elsődleges célja éppen az, hogy az alapszervezetek a mennyiség helyett nagyobb figyelmet fordítsanak a minő­ség javítására, a pártba kel­lők előzetes kommunista ne­velésére. Ezért kell tehát emelni a követelményeket a belépőkkel szemben, mint ahogy szükséges a pártban már bent lévők aktivitásának növelése, fegyelmének javítá­sa is. E két törekvés szorosan kapcsolódik, az egyik a mé^ik nélkül nem valósítható meg. AZ ÜJ TAGOK FELVÉ­TELÉVEL erősíteni kell a párt munkásjellegét. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha az újonnan felvettek többsége a fizikai dolgozók soraiból kerül ki. Pártszervezeteink — az abszo­lút számokat tekintve — az elmúlt évben jelentős számú, fizikai munkással erősítették pártunk sorait, arányuk ala­kulásával mégsem lehetünk megelégedve. ’ A fizikai dolgozók arányának alakulásában döntő szerepet játszik a nagyfokú társadalmi mobilitás, amelyben ma már nem a parasztság soraiból a munkásság soraiba való átré- tegzödés. a jellemző, hanem a fizikai dolgozóból szellemi dolgozóvá válás. A X. kong­resszus óta annyi kommunis­ta munkás vált szellemi dol­gozóvá, mint az újonnan fel­vett fizikai dolgozók negyven százaléka. Ez társadalmi ren­dünk lényegéből fakadó po­zitív folyamat, amit helyesel­ni és támogatni kelL A párt­tagság jelentős része tanul, képezi magát, és ezáltal sokan magasabb beosztásba kerül- nek. Másrészt a legjobb szak­munkások tömegei kerülnek folyamatosan műszaki közép­irányítói munkakörbe, s ter­mészetes, hogy közöttük is sok a kommunista. Ezáltal viszont a fizikai dolgozók aránya a pártban természetszerűen csökken. A párt élő organizmus, amely állandóan a mozgás, fejlődés állapotában van. So­raiba nemcsak bekerülnek emberek, hanem szükségsze­rűen ki is válnak, ami terr, szetes folyamat. Az viszont már nem szükségszerű, hogy a kikerültek között viszony­lag magas a fizikai dolgozók aránya, mert ezt a párton be­lüli nevelőmunkával, az em­berekkel való foglalkozás javításával csökkenteni le­hetne. (Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy a pártba nem való emberek távozását mesterségesen fékezzük, le­mondva a párt ' öntisztulásá­ról.) MINDEZEKNEK A TEN­DENCIÁKNAK a hatását csu­pán azzal ellensúlyozhatjuk, ha az új párttagok között döntő többséget biztosítunk a fizikai dolgozóknak. Termé­szetesen továbbra is lehetővé akarjuk tenni elsősorban az értelmiségiek, de más irjimj'tó munkakört betöltők és szelle­mi foglalkozásúak részére is, hogy a párt soraiba kerülje; nek. Persze csak akkor, ha munkájukkal, a társadalom érdekében végzett önzetlen tevékenységükkel, a párt po­litikája melletti nyílt kiállá- sukkal, politikai és ideológiai felkészültségükkel és emberi magatartásukkal azt kiérdem­lik. Vagyis, ha felvételük erő­síti azt, ami továbbra is a legfontosabb: pártunk élcsa­patjellegét. Barát Károly, az MSZMP KB alosztály- vezetője A LECKE Lassan, komótos nyuga­lommal számolja Mihály bá­csi a földjáradék összegét. Többször nyálazza az ujját, s a jobb hüvelykjét külön rányomja minden egyes fi­gurás papírra. Minden moz­dulatából árad a pénz be­csülése. Rendben találja a sum­mát. Kétrét hajtja a köteget és nagy vigyázatosan elhe­lyezi a fekete prémes kabát belső zsebében. Aztán, mint­egy biztosítékul, begombol­ja a zsebet. Rendben a dolga, indul­hatna haza. De nem. Köhé- csel párat, amit talán báto­rításnak szán, míg az elnök ajtajáig lépked. Úgy látszik, még sincs rendben valami. Az elnök is arra gondol, amikor fogadja a köszönést és kezet ad. Kérdezi, miután hellyel kínálja az öreget. — Nem azért jöttem be. elnök elvtárs. hogy leüljek. Ücsörgők én már a magam korában eleget. Amiért be­léptem. nem kell hcezá szék. Nincs különösebb baj ser* Jól adták meg a föld- játadékot. Alapjában amiatt jöttem az irodába. Hanem, ha már itt járok, gondolom, szólok egy... ügyben. Arról, elnök elvtárs, hogy ott van nálam egy pár gazdasági felszerelés. Szekér, eke fa- henger. meg borona hámfá­val. Kicsit megállta már az idő. de azért... átvehetné a téesz. Olyannak ismerik, máskor fél nap sem igen beszél ennyit összesen Mihály bá­csi. Két éve van nyugdíj­ban. Ritkán hagyja el a házat. A gyerekek elkerül­tek, mind él a maga módja szerint. Az asszonnyal pedig már lebeszélték az élet nagy dolgait. A tsz viseli gondját a háztáji földnek, csak szál­lítják haza a termést. Egy­két szó elég arra, hová te- gyék-rakják. A postásnak is elég annyi: „Megvan ez a pénz, hallod. Hozhatnád sür- vebben.” A szomszéddal meg csupán pár szó az időjárás­ról. Egyébként sosem volt nagybeszédű. Inkább úgy tudták róla, a fejét használ­ta többször, mint a száját. Ezért is néz rá kissé cso­dálkozva az elnök. Hogy ez a bejelenteni való biztosan régóta nyomja. Áll a szikár, sovány em­ber. Szőke haja mára fehér­re változott. Járomcsontján borvirágos a bőr, az öt sor kiskert! lugas jóvoltából. Az ugyancsak ötven felé járó elnöknek pedig épp eszébe juthatott valami. Rej­télyesen mosolyog, amit Mi­hály bácsi a bejelentésével kapcsolatban, talán kedvező előjelnek is vél. Pedig más oka van az elnök mosolyá­nak. Idő is több, mint tíz esztendő van mögötte. Akkor éppen a mostani el­nök járt többedmagával Hamarosan megkezdi működését Tarpán a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat új sütödéjét (Hammel József felvétele) s Téma: a béremelés „II munkánk megbecsülése ez..,“ Termelési tanácskozáson a Szabolcs Cipőgyárban Orosz László főkönyvelő a vállalati ebédlőben sorjázza az adatokat: — Tanácsi vállalat a mi­enk, a megyei tanács elnöke adta meg, hogy a béreme­lésre mennyit fordíthatunk, összesen 692 ezer 750 forin­tot kapott a vállalat, ami fedezi a szakmunkások kö­telezően előírt 8 százalékos, és a segédmunkások 4 szá­zalékos béremelését. Emel­lett maradt a differenciálásra 166 ezer forint. Ebből az összegből főleg a nődolgozók fizetésének a javítására kell, hogy fordítson a vállalat többet. " Plusz a saját erő A szamok mellett minde­nütt magyarázatot is kaptak a munkások, ezúttal a mo­dellező, a tmk és a raktár a dolgozói. Szó esett arról, hogy a vállalat saját erejé­ből történő béremelésből egy százalék jut mindenkinek, hogy a nődolgozók még ezen felül újabb egy százalékot kapnak, emellett bizonyos munkakörökben 3 és 5 szá- zalékos plusz béremeléshez is jutnak Azonban ezt az összegei a vállalatnak kell előteremtenie, tehát elsősor­ban a minőség javításával, a ce;meléken> ség növelésé- vei, a munkaidő jobb ki­használásával, arra kérnek mindenkit, hogy járuljon hozzá a gazdálkodás ered­ményeinek javításához. S a rövid bevezető után már név szerint sorolták, hogy kinek hány százalékos béremelést javasoltak. — Okosan van megoldva, minden szakmunkást ki­emelnek, — mondja Szikszai Gyula lakatos. — Ez a he­lyes, hogy már megmondják, mi a helyzet, akinek nem tetszik, az szólhat. S valóban akad reklamá­ció is. Gyureskó András raktáros veti fel, hogy ő is olyan anyagokkal dolgozik; amelyek károsak az egész­ségre, s nála ezt nem vették figyelembe A válasz: — Valóban elkerülte a fi­gyelmet az ő munkája, még korrigálnak rajta, hiszen ezért hagytak meg 3 ezer forintot tartaléknak. Az elosztás alapelvei Az egyik műszerész azt hiányolta, hogy ők nem kap­tak a differenciálásból. Al- kéri Imre, a szakszervezeti bérfelelős magyarázza meg az elosztás alapelveit: — Főleg azt vettük figye­lembe, hogy a női szakmun­kások keresete közeledjen a férfiak keresetéhez. Nem a személyek között, inkább a munkaköröknél differenciál­tunk. Szikszai Gyula megint sut­tog: — így jő az, a magasabb szaktudást kell elismerni. Egy másik hozzászóló — Hraboczld Ernő villanysze­relő — a modellezőkhöz szól: — Olyan cipőket próbál­janak tervezni, amelyek gyártásánál kevesebb a gép­hibásodás. Akkor lehet na.1 gyobb nyereséggel dolgozni.’ Igazat adnak neki. Már a következő évi model! eket i» ügy készítették, hogy vala­mivel kevesebb legyen * hibalehetőség. Sajnos a vátó lalatnak arra nincs pénzei hogy megfelelő célgépet váJ sároljon, aminek a révéi» nem lennének ilyer* '-»^ná­szok. — magyarázza Csep­pentő József igazgató. „Lesz mire elköllcnr1 A termelési lanácskoza« után kis csoportokba szaka­dozva. beszélgetve mermole vissza a munkások a műhe­lyekbe. A modellezőknél ké9 olyan dolgozót keres bin's meg, akik majdnem a leg«» többet kapták. Cs. Nagy Isti vánnénak márciustól 13 száé zalékkal emelkedik a fizeté­se, Lengyel Ferencnek 12 százalékkaL — A munkánk megbecsül lése ez — mondja Lengyel Ferenc. — Tizenkét éve itfc vagyok, biztos ez is közre­játszik. — En meg itt kezdtem » vállalatnál, itt „születtem” — tréfálkozik Os. Nagy Istvánt né. — Itt tanultam szakmát, innen jártam technikumba; Most nekem 300 forint fize- tésemelkedést jelent ez. — A férje is kapott 12 százalékot a tmk-ban. Fel fogja „vetni” a pénz a csalá­dot — Ott a két gyerek,'’ les* mire elkölteni. — S mivel adnak többet a vállalatnak, hogy a bér­emelés ne menjen a nyereg ség rovására? — Olyan modelleket kell csinálni, amit vesznek, és jói lehet gyártani — véle-í kedik Lengyel Ferenc. —» Oldottunk meg már ennél nagyobb problémát is a gyárban — bizakodik. A Szabolcs Cipőgyárban február 16-tól 22-ig tartott ták meg az egyes műhelyein; szalagok termelési tanácsko­zását Mindenütt egyetlen napirend szerepelt: a béré emelés. A vállalat 457 mun­kása tudta meg, hogy mire számíthat, hogyan várja a március elsejétől életbe lépő rendelkezést. * Elégedettek azzal, amit kaptak, úgy ér­zik, hogy eddigi munkájuk megbecsülése is kifejezésre jut benne. lányi Bolond hosszú napokon át Mihály bácsiékhoz. (Maga sem gon­dolta akkor, hogy a nép so­rozatosan megújítja iránta bizalmát.) Sok rábeszélésre volt szükség, hogy Mihály bácsi döntsön tizennégy holdja sorsáról. Amikor mégis megtörtént, meglepő folytatás következett. Nem adott a közösbe a volt ma­gángazda semmi felszere­lést. Hümmögött, vállát vo- nogatta. Nincs már meg a szekér, meg se ez, se az. Végül akkor is mondott három mondatot egymás után. „Lecke ez, halljátok. Ha tudjátok, válaszoljátok meg. Különben azt hiszem, elég az én családomtól a tizennégy hold.” Erre gondol most vissza az elnök. A feladott leckére. A kért válaszra. Megmoso­lyogtatja. Hogy mégiscsak, kutya volt elásva amögött a lecke mögött. Azaz, eldugva hevertek az akkor értéknek számító gazdasági eszközök. Talán a kétkedő bizalmat­lanság dugatta el őket. Mindegy. Mosolyogni kell rajta. — Nahát, elnök elvtárs. Akkor... — Nézze. Mihály bátyáin. Maga egy leckét adott fel. Emlékszik ? Rebben az idős ember szeme. Hang nélkül ingatja a fejét. — Megválaszolom — foly­tatja szokott barátságos hangján az elnök. — Egy szekér árától nem sokkal többért másfél tonnás gumi­kerekű kocsit vehetünk. Az­zal nagyobb hasznot érünk el a gazdaságban. Meg fogato6 eke, borona, fahenger... ilyen őskori dolgok az univerzális gépek világában? Ugyan, Mihály bátyám. — Dehát. mi lehessen ve­lük, ha már megtartogattam. — Esetleg, a vasrészek el­mehetnek hulladékként. A fát pedig feltüzelik. — Hm. A fene látott ilyen világot. Na, majd lesz vala­mi azzal a lommal. Hanem egyébként... jó a válasz, el­nök elvtárs. Most már &z öreg is ba- zsalit, ahogy kézfogásra nyújtja a jobbját. (asztalos)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents