Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-22 / 44. szám
>m. wmtr 55. mm.wmnaB9Ksasm s. rum Értők serege Az asszony- társadalmi munkában több funkciót is betölt Sok helyen megfordul. A minap azt mondta: — Az érdekes az, hogy bárhová is megyek, a legtöbb esetben ugyanazokkal találkozom. Csak ennyien vagyunk. akik hajlandók vagyunk a közért valamit vállalni? Elgondolkodva ezen van benne igazság. Bizony a különböző tanácskozásokon az ember igen sok azonos arcot lát. Legyen a téma állategészségügy vagy oktatás, várospolitika vagy műszaki együttműködés, a társadalmi bizottságokban nem elég tarka a kép. Régi igazság az. hogy aki sokfelé érdekelt, sehol sem tud átütően dolgozni. Tegyük hozzá: az sem igaz, hogy valaki olyan univerzális zseni, hogy minden témában otthonos. így aztán sokszor ugyanazok az emberek jó szándékkal, de meddőén beszélgetnek, majd csodálkoznak, hogy amiről szó' volt, nem halad. A másik igazság: a közért tevékenykedni akarók és tudók köre korántsem szűk. Csak éppen azt kell felderíteni. hogy ki, hol lenne részesíthető a társadalmi tevékenység örömet, sikert ígérő munkájában. Jól végignézve a sok bizottságot, szervet kiderül: sokan mint haladó hagyományok ülnek a tárgyalóasztalok mellett. Egyszer odakerültek, baj nincs velük, nem renitensek, tehát miért is kellene helyükre más? Meg aztán nem rossz a régi tapasztalás sem. és még egy tényező: miért kellene megbántani valakit azzal. hogy megköszönik munkáját, és pihenést javasolnak neki? Magyarázkodni nehéz, meg aztán könnyebb megmaradni a kipróbált réginél, semmin! kísérletezni. Mindez akkor jut az ember eszébe, ha alaposan elgondolkodik azon’ a beszéden, amelyet Kádár elvtárs mondott a legutóbbi országos népfronttanácskozáson. „Nekünk az értők serege kell” — mondotta. Egy másik helyen, mintegy e gondolat folytatása: „A szocialista demokrácia nemcsak eszmecserék intézménye, nemcsak a közügyekbe való beleszólás mindinkább bővülő köre, mind nagyobb tömegekre kiterjedő joga. Ez is, de más rendeltetés is van: a nép boldogulásának szolgálata, a szocialista célok elérésének előmozdítása.’’ Vagyis értő emberek munkája szükséges, munkája, és nem vitája a vitáért, nem tanácskozás a tanácskozásért. Mindez világos, és végtelenül logikus, ha megnézzük újra — és milyen érdemei megnézni! — a X. kongresszus határozatait. valamint azt. hogyan haladunk Mindenütt jól haladunk, ahol az értők és cselekvők egyre bővülőbb körének felelőssége a jellemző. Pártunk politikája igen modern politika. Tehát kell hozzá a korszerű munkás, a fiatal, a friss értelmiségi munkaköri kötelességet túllépő tevékenysége, tette. Példák sokasága bizonyítja, hogy ebből a munkából szívesen vállalnak részt azok is. akiket talán ma még nem találtunk meg. Akiket érdemes megkeresni, hiszen van mondandójuk, és van kedvük a cselekvésre. Értők, akik valahogy kivülmarad- tak a társadalmi, politikai élet szféráján. A választások előtti időszakban sok történt azért, hogy ha szabad úgy mondani. felfedezzük önnön környezetünket. Az embereket, akik a politikai célokat illetően teljesen azonos platformon vannak velünk, és akik vállalják is a közért végzendő munkát. De vajon köthetjük-e ezt a folyamatot egy alkalomhoz? Egy eseményhez? Úgy vélem. nem. Szabolcs-Szatmárban mind több munkást látunk. Kellenek közéletünkbe. Súlyuk, rangjuk szerint. Kellenek a fiatalok, nemcsak azért, mert az ifjúsági törvény mindezt sürgeti. Kellenek a szellemi életbe, hogy szokásokat törjenek át, politikus felelősséggel neveljenek a szépre és igazra. Kellenek asszonyok, fiatalok, akik a modern élet élői. és saját világuk tapasztalataival tudnak újat mutatni. Még akkor is. ha talán kezdetben ...baj” is lesz velük. Mert talán türelmetlenebbek, kri- tikusabbak, nyugtalanabbal: mint azok, akik évek kissé fásult reflexeivel, jól megszokottan, végtelen jó szívvel, de sokszor fáradtan vállalnak feladatokat. A köz örömmel veszi iudo- másul, hogy testületekben, szervezetekben, bizottságokban mind több olyan embert Iát dolgozni. akivel együtt lakik, aki szomszéd, aki ismerős. Mert itt a lényeg: ahogy a kör bővül, úgy bővül az aktív részvevők köre, úgy sokasodnak azok, akik a napi feladatokért lelkesednek és megoldásukért tesznek. A demokratizmus, a szélesedő emberkor így válik azzá, amivé válnia kell. így iesz a szocialista célok elő- remozditója. így lesz egy- egy meddő vitafórum munkára lelkesítő főhadiszállás. Pártunk első titkára végtelen bizalommal, és tapasztalati tényekre alapozva ismételte meg politikánkat illetően a nép egységét. Vannak tehát értők, tenni akarók, lelkesek, többen, mint ami közéletünk egy-egy fórumának képéből kitűnik. A szocialista demokrácia széle ‘titése. ügyünk szolgálata. Jó útjait megtalálni korunk követelménye. Bürget Lajos A NYÍREGYHÁZI POSTA TELEFONKÖZPONTJÁBAN Burkhart Imre műszerész és Varga Pál villanyszerelő jtz új helyközi távbeszélő központ erősáramú átalakító berendezését szereli. (Elek Emil felvétele) „Viktóriává világpiacon Az exporttermelés kulisszái Gávavencsellőn A nemrég épült új üzem- házra már felkerült a második szint, s a téliesített helyiségekben folytatják a belső munkát. A régi üzemházba áttelepült irodai részben még száradnak a friss vakolatú falák. Párával áthatott meleg van az elnöki szobában is, ahol Berecz Mihály tanulmányozza a TANNIMPEX-szel folytatott levelezés másolatait. Ván belőlük bőven, hiszen u Oávavencsellői Cipőipari Szövetkezetben — a Viktóriában — a termék teljes egészében exportra készük Kél, évvel ezelőtt még 130 ezer pár, tavaly már 150 ezer és az idén — ha a tőkés exportra szánt kapacitást is kitöltik — 180 ezer pár a terv. ,,\Ie»ves*zül» az egész gyárat 4 Kitöltik, azaz leszerződik a TANNIMPEX-en keresztül. Miközben az elnök elém teszi a kitónylra duzzadt levelezés dossziéját, eszembe jut a lépten-nyomon idézett mondat; „Könnyű nekik, exportra termelnek...” — Nem is lenne nehéz, ha a kész megrendelést hoznák — mondja Berecz Mihály. — Akkdr mi is rendelhetnénk az anyagot, felkészülhetnénk az új modell gyártására. Természetesen csak akkor, ha a gyár a megrendelést visszaigazolja és a szállítási határidő megfelel a kikötött időpontnak. Ha nem, akkor újabb egyezkedés következik. Vagy elfogadják, vagy nem. Közben jönnek az újabb kívánságok... — Exportunk zömét továbbra is a Szovjetunióval, Csehszlovákiával és a lengyelekkel bonyolítjuk le. Velük összesen nincs annyi probléma, mint a lényegesen kisebb mennyiséget igénylő nyugati megrendelőkkel — magyarázza a szövetkezet elnöke. Rizikó nélkül azonban nincs új piac. A szövetkezet ígérkező új partnerei pedig most éppen angol, amerikai és nyugatnémet üzletemberek. Az angolok például nemrég stornóztak egy hatezer párás megrendelést, mert nem tudták vállalni aX áltáluk kért szűk "szállítási határidőt. Az NSZK-beli Horten—Bletzin- ger-cég még a múlt év végén jelentett be egy 10 ezer párás kapacitás-lekötést azzal, hogy küldi a fix megrendelést. Azóta sem jelentkeztek. „Megvesszük az egész gyárat” — jelentette ki egy Kányán nevezetű modellőr, amikor a múlt év őszén megjelent a szövetkezetben, hogy mintákat készíttessen a tőkés piac üzletembereinek. Hétszámra gyártották a különböző modelleket, amelyeket bőröndbe csomagolva vitt magával az olasz szármázású cipőszakértő. Csak hírből tudják, hogy valamelyik dunántúli üzemből rendeltek kisebb mennyiséget... Amerikai megrendelés nehogy Vietnami mérnökök Két bájos, ébenfekete hajú. csillogó szemű vietnami, Végzett üzemmérnök lány nyit be a Kemeesei Állami Gazdaság igazgatójának, Kieska Antalnak az irodájába. Tört magyarsággal .kívánnak jó napot. Le Thi Thoa a beszédesebb, Nguyen Thi Bui a hallgatagabb, öt évvel ezelőtt jöttek hazánkba. Akkor még bombák hulltak Vietnamra. Hanoira s környékére. ahol szüleik is élnek Ma béke van Vietnamban, S ennek a sokat szenvedett népnek a gyermekei már akkor készültek a békés, életre. Eljöttek hozzánk is. tanvlm hogy majd tudásukat, képességeiket hasznosítsák az újjáépítésben. Három évig éltek, tanultak Nyíregyházán, a mezőgazdasági főiskolán, ahol üzemmérnöki képesítést szereztek. — A diploma megszerzése után kerültünk mindketten az ibrányi Rákóczi Tsz-be gyakorlatra. Itt hat hónapig tanultunk — mondja Le Thi Thoa. Kellemesen fogadják őket Feketével kínálják. Látták már a szobát is, amely egr hónapig otthonuk lesz. Pap lanos ágyak, szőnyeg, rádiótévékészülék. fürdőszoba Köszönik a gondoskodást. — Ibrányban a tsz-ben is- nerkedtünk a munkákkal most az állami gazdaság üzem- és munkaszervezését, felépítését, gépesítését szeretnénk tanulmányozni — magyarázza Le Thi Thoa. Kérdezem, vágynak-e már haza. — Nagyon — mondják felsóhajtva. — Nagyon boldogok vagyunk és örülünk, hogy nem lesz már háború — mondják. A Vietnamban kivívott béke, a győzelem sok áldozatot követelt. E két lány családjától is. Ez év júliusában búcsúznak. Mennek haza Vietnamba. Dolgozni, építeni. Nagy szükség lesz tudásukra, munkájukra, tehetségükre. — Termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban fogunk majd dolgozni — mondja Le Thi Thoa és búcsúznak. F. &. — Nem mondhatunk met, ha azt akarjuk, megismerjék a portékát. Éppen ezért a kockázatot is vállalnunk kell — nyugtat meg Berecz Mihály. A legizgalmasabb téma a most ígérkező első amerikai megrendelés sorsa. A próbarendelés első tétele 4116 pár lenne. A szerződést végeredményben már meg is kötötték, az anyagot is beszerezték, de az ügyfél újabb kívánságot közölt. Két modellben 200—200 párat kér, de az Amerikában használt kaptafán gyártva. Kisebb talpszélesség, alacsonyabb kéreg- -nagasság, stb. Ha a szövetkezet vállalja, akkor az új fazonú kaptafák legyártásáról is gondoskodnia kell. Vagy küldenek? Aligha. Négyszáz pár esetében ez nem gazdaságos a szövetkezetnek. Páranként 20 forint plusz. Vajon fizet-e az amerikai? Majd kiderül a válaszból, amelyet erre az ajánlatra kapnak. De mi lesz a már leszállított anyaggal? Miért állt el a vevő a nagyobb tételű megrendeléstől? Vállalja-e a kockázatot a szövetkezet? Mit vállal ebből a TANNIMPEX? Mind megannyi talány még. A gazdaságossági számítások szerint legalább 10 ezer párás tétel az az optimális mennyiség, amelynek a gyártása kifizetődő. Ennyi cipőhöz már érdemes szerszámokat készíteni. Ezt azonban csak a szovjet, NDK- és csehszlovák export tudja garantálni. Hogy mégis miért akarják szélesíteni a kört? Erre mondja Berecz Mihály: Hói térül meg a befektetés ? — Tudjuk, nem könnyű betörni az amerikai piacra. Ennek ára van. A kockázatvállalás nemcsak nekünk, a népgazdaságnak is érdeke. Nagyobb mennyiségű megrendelésre csak úgy számíthatunk, ha a kicsinek a többletköltségét is vállaljuk. S amíg tart a levelezés — ha úgy tetszik alkudozás — addig a modellérión már készítik az új divatú mintacipőket. Tíz ember dolgozik itt állandóan, évente félezernél is több modellt állítanak elő. Vajon hol térül meg ez a többletkiadás? Csak a nagy szériák gyorsabb ütemű tempójánál? Ott is, meg a termelés korszerűsítésében és a jobb munkaszervezésben. Tavaly helyeztek üzembe egy korszerű szalagot, amelynek elkészítését is saját erőben végezték. Az emeletráénités- sel tovább korszerűsödik a Viktóriában a termelés. Tóth Árpád Olvasónk iria: Sorállás A megyei kórház területén működik egy csemegebolt. Nagy forgalmat bonyolít le, ami természetes. A kórház orvosai, egészségügyi dolgozók és a betegek nagy része is felkeresi a csemegeboltot ahol igen ízletes feketét főznek és uzsonnalehetőség is van. Amikor az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat a kórház területén belül ezt a csemegeboltot létesítette, a kórháznak fél ilyen forgalma sem volt. Azóta új osztályok létesültek. A kórház építkezett, bővült, emelkedett a beteglétszám és a kórházi orvosok létszáma is. Ezzel számolnia kell az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnak! A kórház bővítésével együtt járó forgalom emelkedése a kis csemegebolt kereteit jóval túlhaladta. Ma már állandó sorbán- állás van a kis üzletben — írja Farkas Pál. LAPSZELEN Hivatala válogatja Bosszantó a hi vata’no!-magatartás. Amikor látják a ’ a- nyag eleganciát, a tessék-1, is- sék bibelődést. s halljuk a foghegyről szalajlott szr a- kat, a negédes csevegést: l'i- hödt gondolataink támadnák. Termelékenységről, a .termelés növeléséről, hatók: jóságról, fokozott munkafegyelemről beszélünk. De miért csak a produktív term ik személyéhez fűzzük aa igényt? Hiszen az elvárás t ársadalmi szintű, s nem egy-egy foglalkozási ághoz fűződik csupán. Következésként. a több és jobb. mint mennyiségi és minőségi követelmény, éppúgy vonatkozik a hivatali dolgozókra, mint az üzemeli és a földek munkásaira. A „ki mennyire képes" alapon álló munkamegosztásnak az íróasztalok mellett is érvényesülnie kell. A hivatali munkahelyeken termei szelesen nehéz kimutatni, hogy egyenletes-e a teljesítmény, megfelelő-e az intenzitás és mindenki jól használja-e ki a munkaidejét. Egy termelőüzemben sokfélékén» pen előbukkaft az esetleges „üresjárat”. A hivatalokba® olykor látszólag nem szorít az idő. sem a statisztika. Nem naponta, hanem időközönként derül ki. hogy lehetne jobb i* a munka. S mindez lehetőséget ad a lazább munkafegyelemre. Látszólag. Ám hivatal la válogatja. Mert oéldául cső-' dálatra méltó az OTP és a posta alkalmazottainak szorgalma és munkabírása, akiknek asztala vagy munkaoult- ja előtt úgyszólván állandóan sor áll. S mivel tudjuk, hoesy ők és rajtuk kívül ezrek és .ezrek .becsülettel teljesítik hivatali kötelességüket, kétszeresen bosszantó azok magatartása, akik a szó szoros értelmében megjátsszék a hivatalnokot. Azt mondtuk, nehezen r- fű hető a hivatali dolgozó munkája. /.Italában igen. A külső szemlélő, többnyire az ügyfél azonban nagyon is érzékeli a jó vagy a rossz hivatali munkát. Ha rajta csattan a híva» talnokszellem ostora, hajlamos rá, hogy általánosítson. Elég, ha csak egyetlen ügyének intézésekor kell tapasztalnia az aktatologatást, a kilincselést, a lélektelenséget, hallania az ..irodistacsevegést”, látnia a kényelmes „üresjáratot” — legközelebb már viszolyogva kopogtat az ajtón, mert félénkké teszik rossz emlékei. Az ügyfél tudja, hogy a hivatalnokmaga- tartás voltaképpen emberi tulajdonság kifejezője: magán viseli a ridegség, a közöny legyeit. Hát mit várhatna aa ilyen embertől? , t Csakugyan: mit!? Ez az a kérdés, ahol nem szabad megakadni. Ugyanazt kell várni és elvárni tőle, mint amit a társadalom valamennyi dolgozójától elvárunk. Az e”','k ember termel, értéket állít elő. Öt ezért fizetik. A másikat meg azért, hogy a maga módján, közvetve bár, de segítse a termelést. Intenzíven, szorgalmasan, kevesebb pa- pírselejttel. Egyszerű, kézenfekvő eszközökkel. A hivatalnokmagatartás nem egyenesen gátol. Senki nem követel a hivatali dolgozóktól lehetetlent. Csupán azt: úgy dolgozzanak, ahogy a társadalmi munka- megosztás szabályai előírják. S ha ehhez pluszként egy k!s emberi megértést is hozzátesznek, — a lehető legtöbbet nyújtják. Csala LászÜ
